9:24:51 Ízelítő a második kötetből! | |
Kedves látogatók! Íme egy kis ízelítő Stargate Atlantis - A leszármazott című regény második kötetéből! Jó szórakozást! Olvasd tovább... ---> ***
- Mi hír errefelé? - kérdezte érdeklődve, miközben a kaputerem egy kis részét fedezte fel az egyik felhőkarcoló szélén. - Minden megy a maga útján, sajnos ez az ellenségre is igaz. - mondta gúnyos arckifejezéssel a férfi. - Akkor itt is zajlik az élet. - felelte megértően a lány. Beértek a város szélén lévő folyosóra. A levegő valamivel hűvösebb volt itt. A nagy ablakokon át beszűrődő fény megvilágította az egész teret. A transzporter felé vették az irányt. Bementek, a falon előtűnt a város térképe. Sheppard az irányítóterem felé eső legközelebbi helyetjelölte meg végcélul. Egy pillanat alatt ott is voltak, majd kiléptek a transzporterből és a vezérlő felé igyekeztek. Ismerős minták, ismerős fények és hangok kísérték végig a lány útját. Minden olyan volt, mint amikor először járt itt. Még a folyosón hallották, ahogy a kapu hirtelen aktiválódik. Mire odaértek, Weir már kiadta a pajzs leengedésének parancsát. Egy csapat most tért vissza. Elsőként Rodny és Zelenka jelent meg a túloldalon. McKay arcán a harag és a csalódottság jelei látszottak, míg Radek a magyarázkodással volt elfoglalva,de az ő arcán is jól látszott a csalódottság. Mögöttük feltűnt a többi technikus, majd végül három katona érkezett meg. John arcára íródott a sajnálat és megszánás a három katona iránt, hisz egyik tiszt sem volt oda attól, amikor bébiszittert kellett játszaniuk a tudóscsoporttal. Néha ez nehezebb feladatnak tűnt számukra, mint egy összecsapás. A kapu egy lobbanással bezárult. Mindenki elkezdett szétszéledni. McKay és Radek tovább folytatták vég nélküli vitájukat. - Mondtam, hogy nem kell bekötni azt a kábelt! - mordult rá Zelenkára. - De az elengedhetetlen volt a beindításához. - magyarázkodott Radek, miközben lefelé mentek a lépcsőn. - És mi lett a vége? Na mi? - fortyogott még mindig haragos tekintettel McKay. - Nem történt nagy kár, bár is annyira... - próbálta leplezni a történtek súlyát a másik tudós. - És már megint nem értünk el semmit. - vágott vissza Rodny gúnyos mosollyal. - Valami nincs rendben? - nézett Johnra Emilia. - Á, csak már megint valami nem úgy történt, ahogy azt Rodny elképzelte. Hagyni kell őket, majd megnyugszanak. Különben mindig ezt csinálják.- tudatta az eseményeket a férfi, akin látszódott, hogy már hozzászokott a két tudós egymás között folytatott rengetegszer felmerülő, újabb és újabb vitájához. - Akkor, ahogy látom van ami nem változik. - jelentette ki a Emilia halvány mosollyal. Weir jött velük szembe, tekintetét elvonta a két tudós vitája, majd továbbindult. A főnökasszonyon látszott, hogy örül annak, hogy a lány újra itt lehet. - Köszöntelek úja Atlantiszon Emilia. - szólt Elizabeth. - Köszönöm. - válaszolt a lány mosolyogva. - Menj és rakd le a holmidat abba a szobába, ahol a múltkor is voltál. - utasította Weir. - Rendben. - válaszolta, miközben felvette a táskáját a földről és elindult a hálókörletek felé vezető folyosón. Weir figyelte a távozó lányt, amikor már lefordult a folyosón odafordult az ezredeshez, tekintete megkomolyodott. - John! - mondta merev hangon. - Tessék? - a férfi komolyra vett pillantást vetett a nőre. *** Várható megjelenés: 2012. nyár | |
|
| |
| Összes hozzászólás: 1 | |
|
| |
