Stargate SG1 : Késői boldogság - 5. fejezet - Új év, új élet 2. rész

* * *
Sam szombaton, egy óra után néhány perccel lépett be Janet, Cassie és Carolyn társaságában az Andrews Bázis Egyes Kápolnájába. Az előző nap megbeszéltek szerint Jack-et, Teal’c-et és Brian-t Daniel fogja fuvarozni, míg Mark és a családja Hammond tábornokkal érkezik. Sam felkérte a keresztapját, hogy ő kísérje az oltárhoz, Cassie-t pedig, hogy legyen a tanúja, míg Jack-é Daniel lesz.
Ahogy Sam és kísérete belépett a kápolnába a segédlelkész azonnal mellettük termett.
– Jó napot, hölgyeim! – üdvözölte enyhe főhajtással a fiatal férfi a nőket. – Morris Wilks hadnagy vagyok, Franklin Harlow tiszteletes úr segédje. Megkérdezhetem, melyikőjük a menyasszony?
– Jó napot. – köszöntötték az érkezők is a férfit, majd Sam hozzátette: – Én lennék.
– Az egyik lelkészi öltözőt előkészítettük önöknek, kérem, engedjék meg, hogy odakísérjem önöket.
– Köszönjük. – válaszolta Sam.
A segédlelkész egy - a bejárati ajtótól jobbra eső - helyiségbe kísérte Sam-et és társaságát, majd így szólt:
– A tiszteletes úr azonnal itt lesz, mielőtt elkezdene készülődni, szeretne önnel néhány dolgot még megbeszélni, asszonyom.
Sam biccentett a fiatalembernek, aki magára hagyta a nőket. Mire levetették a kabátjaikat, a lelkész megérkezett.
– Üdvözlöm önöket! – lépett a helyiségbe mosolyogva az ötven körüli, magas, szikár testalkatú, enyhén kopaszodó férfi. – Franklin Harlow alezredes vagyok, a kápolna lelkésze, én fogom levezetni a ceremóniát.
– Samantha Carter, örvendek. – nyújtotta a kezét Sam a férfinek.
– Úgyszintén. – szorította meg a nő kezét a lelkész. – O’Neill tábornokkal szinte minden részletet megbeszéltünk már a mai nappal kapcsolatban, egy kérdésemre azonban nem tudott válaszolni. Mégpedig, hogy ön fel fogja-e venni a nevét a házasságkötés után, avagy sem.
– Nem. – ingatta a fejét Sam.
Jack-kel beszéltek erről előző nap este, és a férfi teljes mértékig a nőre bízta a döntést. Sam szerette volna felvenni Jack vezetéknevét, és tudta, hogy a férfi is örülne neki, azonban biztos volt benne, hogy két O’Neill tábornok egy szolgálati helyen sok bonyodalmat okozna. Annak ellenére, hogy Jack viccesnek találta az ötletet, végül mégis úgy határoztak, hogy Sam megtartja a nevét. Ahogy Jack megjegyezte, neki Sam úgyis mindig Carter lesz.
– Rendben, akkor Wilks hadnagy ennek megfelelően készíti elő dokumentumokat.
Kopogtatás zavarta meg a társaságot és a segédlelkész kíséretében megérkezett Mrs. Lam fodrásza és kozmetikusa, illetve két fiatal nő a ruhákkal. A két lelkész magára hagyta a női társaságot, akik nekiálltak készülődni.
Bő másfél óra múlva mind Sam, mind Cass és Janet is készen állt a szertartás kezdésére. Sam csodálattal nézett végig a kislányán, aki bokáig érő, vállpántos, halványsárga szatén ruhácskát viselt a hozzá illő kis boleróval és fehér lakkcipővel, hosszú, selymes hajából pedig a fodrásznő csodás frizurát készített. Sam Cassandra-ra is ámulattal nézett. Az egyébként inkább sportosan öltöző fiatal nőn fantasztikusan mutatott a mellvonaltól lefelé fokozatosan bővülő, térdig érő türkizkék selyemruha, melynek színe kiemelte mandulaszínű szemeit.
– Gyönyörűek vagytok. – szólalt meg Sam elfogódottan.
– Hát még te, mami. – nézett Janet álmélkodva az anyjára.
– Jack el fog ájulni, ha meglát. – tette hozzá Cass.
– Tényleg elragadóan nézel ki. – fűzte hozzá Carolyn is. – Megyek, szólok Hammond tábornoknak és a lelkésznek, hogy készen vagyunk.
Sam bólintott a doktornőnek, majd a helyiségben álló tükör felé fordult. Tekintve, hogy van már egy 6 éves lánya, Sam nem akart hagyományos fehér menyasszonyi ruhát, ezért Mrs. Lam néhány nagyon különleges színátmenetes, estélyi ruha fazont mutatott neki. Sam kissé bizonytalanul tekintett a saját tükörképére, nem tudta, Jack-nek fog-e tetszeni a ruhaválasztás. Az ejtett vállú ruha ízléses dekoltázsa szépen kiemelte a nő kecses nyakát, és karcsú vállait, a hímzett felsőrész elegánsan simult karcsú alakjára, míg hátát a rafinált vonalvezetésnek köszönhetően a lapockacsonttól lefele szabadon hagyta. A csípőtől enyhén bővülő szoknyarész lépcsőzetes rétegezése még lenyűgözőbbé tette a medencevonaltól induló színátmenetet a fehérből a királykékig. A nő féloldalasan feltűzött hajára illesztett derékig érő csipkefátyol követte a ruha színváltozását, az összképet pedig a ruha legsötétebb kékjével megegyező színű keresztpántos körömcipő tette tökéletessé. A kozmetikus tökéletes munkát végzett az alig látható sminkkel, ami kihangsúlyozta a nő szemeit, kiemelte azok kékségét, az enyhe arcpirosító pedig tompította a nő bőrének fehérségét, és szép összhangot alkotott a kellemes barackszínű rúzzsal. Sam kopogtatásra, majd az ajtó nyílására kapta el a fejét saját tükörképéről, és ahogy a belépő Hammond tábornok felé fordult, a helyiség fényei megcsillantak a fülbevalóját díszítő apró gyémántokon.
George Hammond-dal nem sűrűn fordult elő az élete során, hogy nem tudott megszólalni, de ezúttal néhány pillanatig szó szerint csak meresztette a szemeit a keresztlányára.
– Uh… – nyögte végül, ahogy a várakozás teli arccal néző Sam elé lépett – nem semmi!
– Ezt vehetem bóknak? – nevetett fel megkönnyebbülten Sam.
– De még mennyire. Nincs rá szó, milyen szép vagy. A szüleid nagyon büszkék lennének rád. – puszilta meg a fiatal nő arcát az idős tábornok.
Sam arca elfelhősödött egy pillanatra, de a felcsendülő zene nem engedte, hogy gondolatai negatív irányt vegyenek.
– Végszó! – kiáltott fel Cassandra, és Sam kezébe nyomta a halványkék és fehér fréziákból kötött menyasszonyi csokrot, majd Janet-nek adta a kis kosárkát, melyből a kislány a virágszirmokat fogja végigszórni az anyja előtt.
Sam látta, hogy Cass Janet-hez hajolt, valamit a fülébe súgott, amire a kislány komolyan bólintott, de kérdő tekintetére nevelt lánya csak vigyorral válaszolt. Hammond tábornok kinyitotta a helyiség ajtaját, karjával az ajtó felé mutatott és Cassie Janet-et kézen fogva kilépett a helyiségből. Sam a keresztapja karjába karolt és az előtéren át a templom főhelyiségébe vezető nyitott kétszárnyú ajtó felé indult. Legnagyobb meglepetésére ott Feretti és Mitchell álltak a díszegyenruhájukban, és olyan precíz tisztelgést produkáltak, hogy bármelyik kadét tanulhatott volna belőle. Hammond tábornok biccentett a két tisztnek, Sam pedig szerény mosollyal jutalmazta meg őket. Cassie Lou és Cam között elhaladva elengedte Janet kezét, majd a padsorokat balról megkerülve a helyére sétált, Janet pedig komoly arccal megindult a templom eleje felé.
A következő pillanatokban gyakorlatilag megszűnt Sam körül a világ. Tudatáig csak félig-meddig jutott el a zeneszó, vagy az előtte lépkedő Janet, aki kis kosárkájából csillogó szemekkel szórta a rózsaszirmokat az anyja elé, ahogy a körülötte álló embereket is csak alig-alig érzékelte, hisz minden figyelmét és érzékét a szószék előtt álló magas, őszes hajú férfi kötötte le. Ahogy Sam, ugyanúgy Jack sem árult el információkat arról, hogy miben fog az oltár elé állni. Sam - bár tudományos gondolkodásától idegen volt a dolog - azt felelte Jack ez irányú kérdéseire, hogy nem szerencsés, ha a férfi tudja, míg Jack erre megjátszott daccal közölte a nő hasonló kérdésére, hogy meglepetés.
Sam csodálattal nézte a szeretett férfit, aki tökéletesen festett a díszegyenruhájában. Az egyenruha haragoskék színe éles kontrasztot alkotott a tábornok őszülő hajával, a kabát alatt viselt hófehér ing kiemelte a férfi napbarnított arcbőrét, a rövid kabát a rajtuk levő ezüst váll lapokkal és a csuklóvonalnál végigfutó ezüst paszománnyal, a számos kitüntetéssel tekintélyt parancsoló kinézetet biztosított a férfinek, a fekete csokornyakkendő pedig már csak a hab volt a tortán. Sam sosem látta még Jack-et a díszegyenruhájában, és legmerészebb álmában sem képzelte volna, hogy a férfi - ismerve az egyenruha iránt érzett ellenszenvét - ezt fogja viselni.
Jack-nek, ahogy a bejárat felé fordult - klisé ide, klisé oda - még a lélegzete is elakadt, ahogy a felé haladó Sam-et meglátta. Egy pillanatra érzékelte csak a kislányát is, aki bájos arcocskáján sugárzó mosollyal haladt az anyja előtt néhány lépéssel. Nem, Jack csak a nőt látta, aki perceken belül a felesége lesz, és ámulattal nézte a nő tökéletes alakjára simuló gyönyörű ruhát, mely formája, színvilága királynői külsőt kölcsönzött Sam-nek. Alig érzékelte, hogy Janet időközben a padsor elejére ért, és kötelességtudóan Cassandra mellé állt, csak arra eszmélt fel jóleső kábulatából, mikor Hammond tábornok elengedte Sam-et és egy apró puszit adva a keresztlánya arcára, átadta leendő férjének.
Sam sugárzó mosollyal az arcán lépett leendő férje mellé, és megkönnyebbülten nyugtázta a férfi arcán türköződő elragadtatást.
– Gyönyörű vagy. – súgta Jack a nőnek, majd mindketten a tiszteletes felé fordultak.
– Hölgyeim és Uraim! Azért gyűltünk ma egybe, hogy tanúi lehessünk e férfi és e nő egybekelésének az Úr színe előtt. Kedves Jonathan és Samantha! Életetek talán legmeghatározóbb cselekedetét készültök megtenni, és minden bizonnyal felnőtt életetek egyik legfontosabb döntése volt, mikor úgy határoztatok, hogy házasságot köttök. Megállapítottam, hogy a benyújtott okiratok és az Amerikai Egyesült Államok törvényei alapján a házasságkötésnek akadálya nincs. Először téged kérdezlek, Jonathan. Megfontoltad szándékodat, és szabad akaratodból jöttél ide, hogy házasságot köss az itt megjelent Samantha-val?
– Igen! – válaszolta határozottan Jack.
A tiszteletes ekkor feltette ugyanazt a kérdést Sam-nek is, aki szintén határozott igennel válaszolt.
– Forduljatok egymás felé és fogjátok meg egymás kezét. – majd mikor Sam és Jack tette, amit kért, a tiszteletes folytatta: – Kérem, mondjátok el saját fogadalmaitok.
– Az első találkozásunk alkalmával nemtetszésem fejeztem ki Hammond tábornoknak, miszerint nemigen örülök annak, hogy ismét egy tudóst ültettek a nyakamba, te pedig bizonyítandó, hogy ugyanolyan alkalmas vagy bármilyen munka elvégzésére, mint egy férfi, kihívtál egy szkanderre. – kezdte Jack somolyogva. – Az igazat megvallva, azután a megbeszélés után nem hittem volna, hogy mi ketten tudunk majd együtt dolgozni. Te azonban rövid idő alatt bebizonyítottad, hogy rosszul ítéltem elsőre. Az elkövetkező években egyre jobban elmélyült a barátságunk, majd egyszer csak azt vettem észre, hogy az érzéseim megváltoztak irántad, azonban az, hogy együtt lehessünk lehetetlen volt. Mindent megtettem azért, hogy elrejtsem az érzéseim, mind a külvilág, mind előtted is, nem csak a szabályzat miatt, hanem mert úgy éreztem, hogy nálam sokkal jobbat és különbet érdemelsz. Végül, mikor lehetőségünk nyílt arra, hogy együtt legyünk óriási hibát követtem el, mely évekre elválasztott tőled és a kislányunktól, végül - bár egy szerencsétlen balesetnek köszönhetően - ismét rád találtam. Még mindig alig merem elhinni, hogy valaki, aki ennyire gyönyörű és csodálatos, mint te, viszontszeret engem. Bármikor, mikor veled vagyok - vagy voltam annyi éven át, míg együtt dolgoztunk - úgy érzem, hogy mindig minden rendben lesz. Mielőtt megismertelek az életem üres és semmitmondó volt, és én azt hittem, ez így lesz, míg meg nem halok. Viszont azóta, hogy együtt vagyunk az életem ismét értelmet nyert, te és Janet teljessé teszitek az életem. Esküszöm, hogy életem végéig azon leszek, hogy minden nap valamilyen módon éreztessem veled, veletek, hogy mennyire szeretlek mindkettőtöket. – fejezte be Jack, kissé megszorítva a nő kezeit.
– Az első találkozásunk előtt áttanulmányoztam az aktád - legalábbis a nem titkosított részeket - és őszintén szólva, kicsit megrettentem attól, amit ott olvastam.  – vette át a szót Sam. – Megrémített a gondolat, hogy egy olyan ember lesz a felettesem, aki gyakorlatilag egy élő legenda. Azután az első megbeszélés után órákig ültem ébren a szállásomon és azon törtem a fejem, miként bizonyíthatnám be neked, hogy alkalmas vagyok arra, hogy a helyettesed legyek. Ahogy teltek az évek, realizálódott bennem, hogy nem csak szenzációsan jó katona és parancsnok vagy, de a legjobb, legtörődőbb ember, akivel valaha találkoztam. Csodálattal szemléltem nap, mint nap, ahogy a saját érdekeidet a társaidéi után helyezted, és egyszer megtörtént az, ami szigorúan tilos volt akkor, beléd szerettem. Amik miatt szeretlek: a szíved, az intelligenciád, és mert a legjobb barátom voltál, mindig mellettem álltál, éreztetted velem, hogy fontos tagja vagyok a csapatodnak, támogattál, mikor sikertelennek éreztem a munkám. Mikor áthelyeztek, és együtt lehettünk, sosem fogom elfelejteni a pillanatot, mikor végre kimondhattam, hogy szeretlek, te megcsókoltál, és sosem éreztem az életem azelőtt annyira teljesnek, tökéletesnek. Ahogy ugyanezt érzem azóta, hogy ismét együtt vagyunk. Veled akarom leélni az életem és megígérem, hogy életem hátralevő napjain azon leszek, hogy érezd, tudd, milyen mélyen szeretlek. – fejezte be Sam a fogadalmát, könnyes szemekkel.
A jelen levők sem tudták végighallgatni meghatódottság nélkül kettejük esküjét, hisz mindannyian tudták, hogy milyen sok éven át kellett titkolniuk, leplezniük egymás iránti érzéseiket.
– Most pedig következzen az a pillanat, mikor kinyilvánítjátok, hogy egymás házastársai kívántok lenni. – vette magához a szót a tiszteletes ismét. – Először téged kérdezlek, Jonathan, akarod-e az itt megjelent Samantha Carter-t feleségedül, fogadod-e, hogy kitartasz mellette és szeretni fogod jóban-rosszban, betegségben-egészségben, gazdagságban-szegénységben, míg a halál el nem választ?
– Igen! – felelte Jack mélyen a nő szemeibe nézve.
– Most téged kérdezlek, Samantha, akarod-e az itt megjelent Jonathan O’Neill-t férjedül, fogadod-e, hogy kitartasz mellette és szeretni fogod jóban-rosszban, betegségben-egészségben, gazdagságban-szegénységben, míg a halál el nem választ?
– Igen! – válaszolta Sam mély szerelemmel a tekintetében.
– Kérem a gyűrűket! – folytatta a pap, mikor is mind Jack, mind Sam legnagyobb meglepetésére Janet lépett eléjük, sötétkék szaténpárnán tartva a két karikagyűrűt, és Sam rádöbbent, hogy ezt súghatta Cassie korábban Janet-nek. – Jonathan fogd e gyűrűt és helyezd Samantha bal kezének gyűrűsujjára.
Jack elvette a nő gyűrűjét, kissé felemelte a nő bal kezét, és az ujjára csúsztatta az ékszert.
– Samantha, viseld ezt a gyűrűt szerelmem és hűségem jeléül, mostantól az idők végezetéig.
Ezután a pap Sam-et is felszólította a gyűrű felhúzására, aki megismételte a mozdulatsort:
– Jonathan, viseld ezt a gyűrűt szerelmem és hűségem jeléül, mostantól az idők végezetéig.
– Az Amerikai Egyesült Államok törvényei és a Légierő által rám ruházott hatalmamnál fogva ezennel házastársakká nyilvánítalak benneteket. Most megkötött házasságotokat érvényesnek nyilvánítom és megáldom. Jonathan, megcsókolhatod a menyasszonyt.
Sam kissé elpirult az utolsó mondat hallatán, a következő pillanatban azonban ismét megszűnt számára a világ, mikor Jack a derekára helyezte a kezeit, és az ajkaira hajolt. A nő lágyan a férfi felkarjára csúsztatta a két kezét, és úgy viszonozta lágy csókját.
– Hölgyeim és Uraim! Mr. és Mrs. O’Neill. – mutatta be az újdonsült házasokat a lelkész, miután ajkaik elváltak egymástól.
Sam és Jack egy pillanat erejéig zavartan mosolyogtak egymásra, majd Jack lehajolt és felemelte Janet-et. A kislányt a bal karjával tartotta, míg jobb kezével megfogta Sam balját és így indultak el együtt hárman a templom bejárata felé. Mielőtt a bejárati ajtónál álló Mitchell és Feretti elé értek, a két tiszt vigyázzba vágta magát és a díszegyenruhájuk tartozékát képviselő kardot előrántva azt a hegyüknél összeillesztve tartották a magasba, mintegy részeként a katonai esküvőnek. Az újdonsült házasok hálás mosolyt küldtek tiszttársaik felé, majd vendégeikkel a nyomukban a feldíszített ebédlő felé vették az irányt.
* * *
Jack nem szervezett különleges vacsorát, az idő szűkössége miatt nem is igen lett volna erre lehetősége, így az étkezőben svédasztalos állófogadás várta az ifjú házasokat és vendégeiket. Jack azonban szerette volna valamennyire hagyományossá tenni az eseményeket, tekintve, hogy Sam-nek ez az első esküvője volt. Éppen ezért a helyiségben körben elhelyeztetett asztalokat és székeket, és egy hifi berendezést is behozatott, ami a zenét szolgáltatta.
Miután minden vendég megérkezett, és itt-ott talált magának helyet, Jack Sam-et kézen fogva a hifi mellett elhelyezett mikrofonhoz lépett, majd kis torokköszörülés után megszólalt:
– Kedves rokonok, barátaink, kollégáink! Mindannyian tudjátok, mennyire szeretem a beszédeket, ezért rövid leszek. – Jack itt fél szemmel az ég felé nézett, majd Sam-re egy apró vállrándítás kíséretében, aki apró kuncogással válaszolt, hisz mindketten jól emlékeztek arra az alkalomra, mikor Thor egy beszéd kezdetén felsugározta Jack-et a hajójára. – Először is szeretném megköszönni, hogy eljöttetek az időpont közelsége ellenére. Másodszor mindenkinek hálás vagyok a segítségért, amit nyújtott a mai nap megszervezésében. Harmadszor érezzétek legalább olyan jól magatokat, ahogyan én és bocsássátok meg, ha idő előtt elrabolom a gyönyörű feleségem, de hét éve várok erre az éjszakára.
– Az Isten szerelmére! – nyögött fel Sam elpirulva a férfi zárószavai hallatán, miközben a jelenlevők jóízűen felnevettek.
– Hé, ez az én szövegem, Mrs. O’Neill. – karolta át Jack nevetve Sam-et.
Erre már Sam is elmosolyodott, és ő is átölelte a férje derekát. Ahogy elült a nevetés a teremben, Hammond tábornok lépett melléjük, nyilvánvalóan mondani kívánt ő is néhány szót.
– Kedves egybegyűltek. – lépett a mikrofonhoz a nyugalmazott tábornok. – Bár ez esetben nem örömapai minőségemben vagyok jelen, mégis úgy érzem, mintha úgy lenne. Születése óta ismerem Sam-et, és nagy öröm és megtiszteltetés volt számomra, mikor Jacob és Mary felkértek, hogy legyünk a keresztszülei a feleségemmel. Végigkövethettem az évek alatt, ahogy a kissé vadóc, kíváncsi, ugyanakkor végtelenül okos kislányból egy gyönyörű, intelligens nővé cseperedett. Mikor sok évvel ezelőtt a felettese lettem, életem egyik legnehezebb feladata volt, hogy ne a keresztlányomat, hanem a katonát és a tudóst lássam benne, annak ellenére, hogy tudtam kiváló munkát végzett korábban is mindkét minőségében. Ahogyan a ceremónián önök is hallhatták az első találkozásuk Jack-kel nem volt éppen felhőtlen, de én bíztam abban, hogy két ilyen kiváló tiszt megtalálja a közös nevezőt. Az elkövetkező években megnyugvással töltött el a tudat, hogy ez megtörtént. Természetesen nem kerülte el a figyelmem az egyre elmélyülő barátságuk, amely aztán az évek során egy teljesen más érzelemnek adott helyet. Végül, mikor a Légierő Szabályzata is lehetővé tette, ők végre egymásra találhattak nem csak barátokként, de a szó legmélyebb értelmében vett társként is. Bár az elmúlt években külön éltek, a sors ismét összehozta őket. Elmondhatatlan öröm volt számomra, mikor értesültem erről, hisz nem ismerek másik két embert, aki ennyire megérdemelné a boldogságot, és a szerelmet. Éppen ezért ez a mai nap visszatükrözése számomra az állhatatos, igaz szeretetnek, mely állandó, tartós és időtálló. Mert az igaz szeretet nem szűnik meg soha, és örökké jelen van a házastársak között. Ugyanis a házastárs, aki ismeri szeszélyeinket, hibáinkat, bolondságainkat, ezek ellenére is szeret, imád és megbocsát. Egy bölcs ember egyszer ezt mondta: „Az élet legnagyobb boldogsága, ha tudjuk, hogy szeretnek azért amilyenek vagyunk, vagy még pontosabban annak ellenére, amilyenek vagyunk.” Végezetül kívánok mindkettőtöknek nagyon sok boldogságot, a ti szavaitokkal élve, az idők végezetéig.
Sam nem tudta visszatartani a könnyeit, mire keresztapja befejezte mondanivalóját, és kissé reszkető ajkakkal, boldogan ölelte át az idős embert.
– Köszönöm. – súgta a férfi fülébe.
Hammond - szintén könnyes szemekkel - mosolyogva ölelte át a keresztlányát, majd Jack-kel kezet fogott, és helyet adott az időközben odalépő Daniel-nek.
– Jack-kel ellentétben - ahogy, akik ismernek, tudják - én szeretek beszélni, de megígérem, rövid leszek. – a hallgatóság kitörő nevetéssel fogadta az archeológus szavait, aki mosolyogva folytatta. – Nagyon régóta ismerem Sam-et és Jack-et, és bizton állíthatom, hogy két náluk fantasztikusabb barátot keresve sem találhattam volna. Mikor Jack-et megismertem mindketten életünk mélypontján voltunk, és akkor nem hittem volna, hogy valaha kedvelni fogjuk egymást, nemhogy barátok leszünk. Aztán az évek során mindketten megtanultuk elfogadni a másik személyiségét, és bár sok konfliktusunk, sőt néha vitánk is volt különböző egyéniségünkből fakadóan, de ugyanakkor megtapasztaltam azt is, hogy Jack az az ember, akire bármikor rábízhatom az életem. Sam-mel egy évvel később ismertük meg egymást, mint Jack-kek, és őszintén meg kell, hogy mondjam, örültem neki, lesz még egy tudós a csapatban rajtam kívül. Ahogy teltek az évek és Sam-mel is egyre jobban megismertük egymást, megtapasztaltam, hogy a kemény katona külső alatt egy mély érzésű szív lakozik, párosítva a legbriliánsabb elmével, akivel valaha találkoztam. Az évek során, ahogy Hammond tábornok, én is tapasztaltam, mennyire közel kerültek ők ketten egymáshoz, és milyen intenzíven harcoltak az érzéseik ellen. Az igazat megvallva emiatt sok vitám volt mindkettejükkel, hisz sokáig nem értettem, miért fontosabb számukra a Légierő, mint a saját életük. Aztán megértettem, hogy a Légierő az életük, és végtelenül boldog voltam, mikor végül ők ketten mégis egymásra találtak. Most pedig jó néhány év után végre eljött az a pillanat, amiért mi, akik a barátaiknak tudhatjuk magunkat annyira vártunk. Sam, Jack kívánom, hogy életetek minden perce olyan boldogsággal telt legyen, amilyet megérdemeltek. – fejezte be Daniel a mondanivalóját, majd magához ölelte Sam-et és Jack is kapott egy igazi férfias ölelést.
A későbbiekben még Cassandra és Mark is szólt néhány mondatot, majd Jack felszólította a társaságot, hogy fogyasszanak és érezzék jól magukat. Ahogy szinte mindenki csillapította az éhségét, Brian - aki magára vállalta a DJ szerepét - elindította azt a zenét, melyet Jack még előző nap este megbeszélt vele, és amire Jack először akart táncolni a feleségével.
Ahogy felcsendültek a zeneszám első ütemei, Jack felállt és kérdés nélkül Sam felé nyújtotta a jobbját. Sam teketóriázás nélkül fogta meg a férje kezét, és ajkai széles mosolyra húzódtak, ahogy felismerte a zenét. Somolyogva emlékezett vissza arra az esetre, mikor egy este a TV-ben a Dirty Dancing-et vetítették és ő megemlítette Jack-nek, hogy mennyire szereti a filmet, különösen a betétdalát a Time of my life-ot. Akkor Jack azzal cukkolta őt, hogy azt gondolta a nőnek egy igazi katonai film a kedvence, azonban a férfi tisztában volt vele, hogy a nő olykor kemény külseje mögött romantikus lélek lakozik. Kellemes meglepetés volt Sam számára, hogy Jack ezt a dalt választotta erre az alkalomra, és boldogan simult a férfi karjaiba, miközben a zene ütemére ringatóztak.
– Jó döntés volt? – kérdezte Jack, hüvelykujjával megcirógatva a nő derekát.
– A legjobb. – mosolygott a férjére Sam, majd a vállára hajtotta a fejét.
Ez a tánc csak az övéké volt, de a következő zeneszám kezdetekor még néhányan csatlakoztak hozzájuk.
Néhány óra elteltével Jack elérkezettnek látta az időt, hogy most már csak kettesben legyen Sam-mel, és ahogy véget ért egy dal, Brian-hez lépett, hogy ne indítson el másikat, majd a kezébe vette a mikrofont.
– Kedves barátaink! Kérlek, érezzétek továbbra is jól magatokat, de mivel a holnapi nap folyamán rövid időre búcsút kell mondanom a csodálatos feleségemnek, szeretném az este és az éjszaka hátralevő részét kettesben tölteni vele.
Azzal a férfi a zavartan felé forduló Sam-hez lépett, aki épp Feretti feleségével és Vala-val beszélgetett, majd a terem másik oldalán a többi gyerekkel játszó Janet felé indultak elbúcsúzni.
– Holnap délelőtt találkozunk Mrs. Lam-nél, Janet. – ölelte meg a kislányát Sam.
Jack is elköszönt a kislánytól, és az ifjú pár elindult a parkoló felé Jack autójához.
* * *
Az újdonsült házasok kb. egy óra múlva értek Jack házához, ahol a férfi lovagiasan kisegítette a feleségét az autóból, majd kézen fogva haladtak a bejárati ajtó felé. Miután beléptek a házba, Jack lesegítette a nő kabátját, és a fogasra akasztotta azt, majd a karjába kapta Sam-et és elindult a hálószoba felé.
– A térdeid… – kezdte a tiltakozást a nő, átkarolva a férfi nyakát.
– Köszönik szépen, jól vannak. – vigyorgott Jack.
A hálószobában Jack óvatosan a talpára állította Sam-et, majd átölelte a derekát és az ajkaira hajolt.
– Egész délután és este erre vártam. Bármennyire is gyönyörű vagy ebben a ruhában, jobb szeretnélek nélküle látni. – mondta Jack, mikor ajkaik elváltak egymástól.
– Szóval jó választás volt? – kérdezte mosolyogva Sam.
– Ó, igen… – simította végig a nő hátát a férfi. – Nincs rá szó mennyire szép vagy.
– Te is nagyon jól mutatsz ebben az egyenruhában. Nem is láttalak még benne, és meglepődtem, mikor megláttam rajtad. Amennyire nem szereted, mégis ezt választottad…
– Nos, nemigen volt más lehetőségem, mivel nincs öltönyöm, illetve, ami van, az összemehetett az utolsó tisztításkor, mert nem jön rám. – vigyorgott Jack, mire Sam jóízűen felkacagott. – Azon kívül, mégis csak katonai esküvő lett volna.
– No, igen. – biccentett Sam, majd kezét a férfi arccsontjára csúsztatva felé hajolt. – Köszönöm, Jack ezt a csodálatos napot, hogy ilyen fantasztikusan megszerveztél mindent. – zárta csókkal szavait a nő.
– Megérdemelted, Sam. – válaszolta suttogva Jack, majd szenvedélyesen megcsókolta a feleségét, miközben kezei bejárták a nő testét, egyrészt simogatási, másrészt zipzárkeresési szándékkal.
Mikor elfogyott a levegőjük, Jack kis fintorral az arcán nézett a nőre.
– Hogyan lehet ezt a csodát levarázsolni rólad?
Sam somolyogva hátranyúlt és a lapockái között végződő zipzárt megfogva lassan lehúzta azt. A művelet végén, mikor leengedte a karjait, a ruha vállai maguktól kezdtek lecsúszni karcsú vállairól. A férfi csodálattal a tekintetében nézte az előtte lassan feltáruló gyönyörű női testet. Sam kihúzta karjait az időközben a csuklójáig lecsúszó vállrészből, így a ruha szabadon hullott alá, a bokáinál redőkbe összegyűlve. Jack mély levegőt vett, majd lassan fújt azt ki, ahogy végignézte az előtte félmeztelenül álló nőt. A ruha bevarrt melltartója miatt a nő nem viselt melltartót, csak egy lélegzetelállító halványkék csipke bugyit, a hozzáillő harisnyatartóval, és karcsú lábait fedő hófehér selyemharisnyát.
– Uh… – nyögte Jack, ahogy végigfuttatta tekintetét a nő kerek melleitől, lapos hasán át a csöpp alsóneművel fedett szeméremtestén keresztül karcsú lábain, majd vissza.
Sam kacér mosollyal az arcán nyúlt a férfi kabátja felé, és kezdte az kigombolni.
– Kicsit túlöltözött vagy hozzám képest, nem? – nyúlt a férfi vállai felé, hogy lesimítsa róluk a kabátot.
– Úgy érzed? – vigyorgott a nőre Jack, majd vállait megrázva, lecsúsztatta karjairól a kabát ujjait, és hagyta, hogy a földre essen mögötte.
Eközben Sam már a férfi nadrágszíjával bíbelődött, melyet gyors mozdulatokkal oldott meg, és folytatta a műveletet a nadrág gombjával, és a sliccével, így hamarosan a nadrág a nő ruhájának sorsára jutott. Jack időközben kilépett a cipőiből, és a nő követte példáját, miközben kigombolta a férfi ingét, ami a következő pillanatokban a tábornok kabátján landolt.
Jack lassan végigsimította a nő egyik karját, míg másikkal átölelte a hátát és ajkaik szenvedélyes csókban találkoztak, eközben Jack kilépett a nadrágjából is. Egy pillanatra szakította meg a csókot, míg kissé lehajolva levette zoknijait, majd ismét a nő ajkaira hajolt. Sam egyik karjával átölelte a férfi nyakát, és a tarkóját cirógatta, másik kezét pedig a fenekére simítva szorította Jack-et magához. Mikor elfogyott a levegőjük Jack a nő homlokára támasztotta a homlokát, szapora légzése a nő arcát simogatta, Sam pedig kezét a férfi fenekéről a tenyerébe csúsztatta és lassan hátrálva megindult az ágy felé. Néhány lépés múlva a nő érezte a térdhajlatának ütköző ágyat, megállt, majd a férfi alsóneműjének derékrészébe csúsztatta hüvelykujjait és lassan elkezdte lehúzni azt, miközben Jack ugyanezen ügyködött a nő tangájával. A következő pillanatban mindkét fehérnemű a viselőjük bokájánál landolt. Jack ekkor kissé eltolta magától Sam-et és jólesően hordozta végig tekintetét ismét a nő tökéletes testén.
– Nincs rá szó mennyire izgató látványt nyújtasz. Maradhat ez a dolog rajtad ugye? – fektette óvatosan a hátára a tábornok a feleségét, a harisnyára és azt tartó csipkés harisnyakötőre célozva.
– Ha szeretnéd…
– Ó, de még mennyire. – bazsalygott Jack elégedetten.
Sam ajkait apró kacagás hagyta el, a következő pillanatban azonban, ahogy Jack fölé hajolt és a nyaka érzékeny bőrét kezdte csókolgatni a vállai, majd a mellkasa felé haladva egy pillanatra elfelejtett levegőt venni, majd egy elégedett sóhaj hagyta el ajkait. A férfi lassan, módszeresen térképzete fel szájával és kezeivel a nő testét, közben Sam úgy érezte, minden egyes helyen, ahol a férje ajkai megérintették, lángba borult a teste. Egy idő után, mikor Jack ujjai és ajkai a nő testének legintimebb pontjával „játszottak” már jó néhány perce, Sam az izgalomtól kissé reszkető kezekkel nyúlt az éjjeliszekrény felé, de akárhogy nyújtózkodott nem érte azt el.
– Jack… – szólt kissé rekedten a vágytól.
– Kissé türelmetlenek vagyunk? – emelte fel a fejét egy önelégült vigyorral az arcán Jack - melyre egy játékos szemforgatást kapott válaszul - majd feljebb csúszott és kivette az éjjeliszekrény fiókjából a kis csomagot, amiért a nő hiába nyújtózott.
A férfi rutinos mozdulattal helyezte legnemesebb szervére az óvszert, majd a felesége széttárt combjai közé térdelve, testsúlyát a bal karján tartva, kérdőn nézett a nő szemeibe, Sam pedig vágytól elhomályosuló tekintettel biccentett.
– Oh, Istenem… – szakadt ki a nőből a sóhaj abban a pillanatban, ahogy egyesültek.
Az ezt követő időben egyikük sem tudta volna megmondani, hol végződik egyikük és hol kezdődik a másik, de ez nem is igen érdekelte őket, az idő múlását nem érzékelve csak egymással törődtek.
Jack a homlokát Sam vállán nyugtatva próbálta egyenletessé tenni a légzését, testsúlyát az alkarjára helyezve, hogy ne nehezedjen a nőre. Sam hasonlóképpen szapora levegő vétele Jack nyakát cirógatta, a nő jobb karját a férfi bal vállán, másikat pedig a derekán tartotta, izmos, karcsú combjai pedig még mindig a férfi csípőjét fogták körbe. Néhány percig így pihegtek, majd Jack felemelte a fejét, és apró csókokkal halmozta el a nő vállát, nyakát, majd az ajkait. Eközben kissé megemelte a csípőjét is, majd kettejük öle közé nyúlva lehúzta a használt óvszert. Sam az éjjeliszekrényen álló Kleenex-es dobozból kivett néhány zsebkendőt és a férfinek nyújtotta, aki becsomagolta abba a gumit, majd az ágy mellé dobta, végül az oldalára fordult, magával húzva a nőt, és a bal könyökére támaszkodott.
– Húúú… – sóhajtotta elégedetten Sam, miközben jobb karját a feje alá tette, bal combját a férfi jobbja fölé helyezte, bal kezével pedig a férfi átölelte a férfi derekát.
– Egyet értek. – simította végig Jack a nő oldalát a csípőjéig, majd vissza a melle külső vonaláig.
Sam behunyt szemmel, apró mosollyal az ajkai körül élvezte a férfi lágy érintéseit néhány pillanatig, majd kissé hátra hajtva a fejét Jack tekintetét kereste.
– Szeretlek! – suttogta a nő a férjének, majd csókra nyújtotta ajkait.
– Ahogy én is téged, Sam! – válaszolta Jack, miközben a hátára fordult, és magával húzta Sam-et.
A nő átkulcsolta a combjával a férfi combjait, fejét a vállgödrébe fektette, kezével pedig a férfi mellkasát cirógatta. Jack a nő hajával játszadozott, jobb kezével pedig a nő combjának selymes bőrét simogatta. Szavak nélkül élvezték egymás közelségét, miközben légzésük, szívverésük lassan visszatért a normális tartományba. Ahogy felhevült bőrük is lassan lehűlt, Jack érezte, hogy a nő combja libabőrös lett.
– Fázol?
– Kicsit, de túl jó így, hogy megmozduljak. – válaszolta Sam még szorosabban a férfi karjai közé vackolva magát.
– Takarózz be, nem akarom, hogy megfázz, én úgyis kimegyek a fürdőszobába, eltüntetem a bizonyítékot. – bontakozott ki a felesége karjaiból Jack, majd egy apró puszit nyomva a homlokára kikászálódott az ágyból.
Mire Jack visszaért a fürdőből, Sam a takaró alatt összegömbölyödve várta, és laposakat pislogott a szempillái alól.
– Fáradt vagy? – kérdezte a férfi, miközben bebújt a takaró alá és magához ölelte a nőt.
– Ühüm. – nyomott el egy ásítást Sam.
– Aludj csak, mozgalmas napok vannak mögöttünk. – mondta somolyogva Jack.
Sam futó csókot nyomott a férje ajkaira, azután fejét a férfi vállgödrébe hajtva, jóleső érzéssel a szívében hunyta le a szemeit. Hamarosan Jack már a nő egyenletes légzését hallgatta, majd őt is elnyomta az álom.
* * *
Másnap Jack és Sam - ahogy Janet-nek megígérték - délelőtt megjelentek Mrs. Lam házában, ott közösen megebédeltek, majd a kis család felkerekedett, hogy a nap hátralevő részét hármasban tölthessék. Jack javaslatára elmentek a Smithsonian Intézet Természetrajzi Múzeumába, ami kész kincsesbányának bizonyult Janet számára a rengeteg látnivalóval, programmal. Este a múzeum éttermében vacsoráztak, majd Jack háza felé vették az irányt. A kislány, bár annyira fáradt volt, hogy már az autóban is szunyókált, mégsem akart lefeküdni, tudva, hogy másnap búcsút kell vennie az apjától. Végül a fáradtság legyőzte kis testét, és nagyokat ásítva vonult el fürdeni, majd aludni.
Másnap reggel korán ébresztette Sam a kislányát, és egy gyors reggeli után Jack kivitte őket az Andrews reptérre. Janet már az induláskor pityergett, ezért Sam mellé ült a hátsó ülésre és próbálta megnyugtatni a kislányt. A repülőtér várójában, aztán eltört a mécses, és a gyerek keservesen sírva csimpaszkodott az apja nyakába.
– Mennünk kell, Janet. – szólította meg lágyan a gyereket Sam, miközben keze fejével letörölte az ő szemeiből is kicsorduló könnyeket.
Janet nem válaszolt, csak még szorosabban szorította az apja nyakát és dacosan ingatta a fejét.
– Gyerünk, kölyök, nem várakoztathatjátok tovább a pilótát. – bontakozott ki lágyan, de határozottan a kislány karjaiból Jack. – Pénteken este találkozunk, és emlékszel, mondtuk, pár hét és én is Springs-ben leszek mindig. – tette hozzá, majd a talpára állította a kislányt.
– Tudom, de annyira fogsz hiányozni. – sírta Janet.
– Ti is nekem. – biccentett Jack. – Este hívlak. – tette hozzá Sam-re nézve, majd hozzá lépett és átölelte a feleségét.
– Rendben. – bújt a férfihez szorosan a nő, majd röpke csókot váltottak.
Sam, mikor kibontakozott a férje karjaiból vette észre a Jack háta mögött néhány méterre álló katonát.
– Elnézést asszonyom, uram, a gép indulásra kész.
– Azonnal ott vagyunk. – válaszolta Sam, majd megfogta Janet kezét. – Gyere, édesem, muszáj mennünk.
A kislány engedelmesen megfogta az anyja kezét, aki felvette a földről a bőröndjét, még egy búcsúpillantást váltottak Jack-kel, majd anya és lánya elindultak kifele az épületből a rájuk várakozó repülőgép felé.
* * *
A következő hét péntekén Sam és Janet kimerülten értek haza. Janet még csak délig volt iskolában ezekben a hetekben, azután a nap hátralevő részét a Parancsnokságon töltötte. Szerencsére a leckeírással el tudta a kislány foglalni magát, legtöbbször Cassandra vagy Daniel laborjában, így Sam nyugodtan dolgozhatott. A nőnek szüksége is volt az időre, mert, ahogy hirtelen a Parancsnokság minden ügyes-bajos dolga a nyakába szakadt, sokszor azt sem tudta, hol áll a feje. Most értette meg igazán, mit érzett Jack, mikor annak idején átvette a CSKP vezetését Hammondtól. Sam esténként zúgó fejjel feküdt le, és éjszakába nyúlóan olvasta a jelentéseket, kérvényeket. Lassan azonban belerázódott új munkakörébe, ebben nagy segítségére volt Walter is, ahogy az a tény is, hogy a Parancsnokság minden dolgozója így vagy úgy, de éreztette vele, hogy teljesen elfogadták vezetőjükként.
A mindennapi munkán kívül Sam-nek Jack új irodájának kialakítását is koordinálnia kellett, bár szerencsére Walter és Siler ebben is nagy segítségére volt. A férfi a korábbi asszisztensének irodáját kapta meg, közvetlenül Sam-é mellett. Az helyiség berendezésével már készen voltak, Jack washingtoni irodájából az ott tárolt aktákat is átszállították, már csak a tábornok személyes dolgai maradtak.
A mai este hangulatára meglehetősen rányomta a bélyegét, hogy Jack ezt a hétvégét nem tudta velük tölteni úgy, mint az előzőt, a Bolygóvédelem következő héten esedékes teljes körű költözése miatt. Janet-et az sem nyugtatta meg kifejezetten, hogy a hét közepén apja már Colorado Springs-ben lesz, és attól kezdve mindig együtt lesznek.
Ahogy Sam és Janet hazaért, a kislány bevitte a táskáját a szobájába, Sam pedig nekiállt elpakolni a vásárolt élelmiszereket a konyhában. A kislány néhány pillanat múlva csatlakozott anyjához, és a konyhaasztalhoz telepedett.
– Felhívhatom a papát? – kérdezte a kislány.
– Vacsora után fog hívni, tudod. – emlékeztette a gyereket Sam.
– Biztos nem jön haza? – faggatózott tovább Janet.
– Sajnálom, Janet, most nem, de kedden vagy legkésőbb szerdán itthon lesz. Tudom, hogy hiányzik, ahogy nekem is, de csak néhány napot kell várnod még. – lépett Sam a kislányához és simított végig bájos arcocskáján. – Menj, mosd meg a kezed, aztán vacsorázzunk.
A gyerek elvonult a fürdőbe, Sam pedig tányérokra tette az hazafele vásárolt görög csirkesalátát. Mire végzett a terítéssel Janet is visszaért, és miközben megbeszélték az iskolai dolgokat, megvacsoráztak.
Evés után Janet visszavonult a szobájába rajzolni, Sam pedig a mosókonyhában elindította a mosógépet. Miután a nő végzett visszament a konyhába, hogy teát készítsen kettőjüknek. Ahogy kivette a teafilteres dobozt a szekrényből zajt hallott a bejárati ajtó felől, és kíváncsian indult a konyhaajtó felé, vajon ki lehet az. Jack-en és rajta kívül Cassie-nek és Daniel-nek is volt kulcsa a házhoz, de egyiküket sem várta.
– Jack! – kiáltott fel a nő meglepetten, ahogy meglátta a belépő személyt.
– Meglepetés! – vigyorgott a férfi, miközben felakasztotta a kabátját a fogasra, majd a feleségéhez lépett, aki még mindig a konyha és az előszoba közötti átjáróban állt.
– Mit keresel te itt? – szakadt ki a meglepett kérdés a nőből.
– Uhm… tudtommal itt lakom. – vonta fel a szemöldökét Jack.
– Úgy értem, nem úgy volt, hogy nem tudsz hazajönni? – forgatta a szemét a nő.
– Változott a program. Azért remélem nem baj, hogy hamarabb jöttem.
– Nem bizony. Janet nagyon fog örülni. – mosolygott Sam a férfire.
– Te nem? – tréfálkozott Jack.
– Ó, majd, ha Janet elaludt meglátod mennyire. – nézett kacéran a szempillái alól a férjére Sam, majd hozzáhajolt és megcsókolta.
– Papa! – hallatszott a kislány boldog sikítása, és a következő pillanatban a kicsi lány hátulról átölelte az apja combjait.
Sam-nek és Jack-nek nem volt ideje, hogy ellépjenek egymástól, fogaik a lendülettől összekoccantak és Sam fájdalmasan kiáltott fel, ahogy érezte, hogy Jack egyik metszőfoga felhasította a szája szélét.
– Au! – nyúlt a nő az alsó ajkához, amiből vér cseppent a kezére.
– Hé, szélvész kisasszony, óvatosan. – feddte Jack a kislányt, miközben lehajolt és felemelte a gyereket.
Sam közben egy papír zsebkendőt halászott elő a nadrágja zsebéből és vérző ajkára szorította.
– Had’ nézzem! – húzta el a nő kezét az ajkától Jack.
– Jól vagyok.
– Persze, mint mindig. – húzta el a szája sarkát Jack, miközben a nő máris kissé feldagadt ajkát vizsgálta. – Jól fog kinézni, Angelina Jolie elbújhat melletted. – viccelődött a tábornok.
– Ha-ha… – fintorgott Sam, majd a kislányhoz fordult, aki tágra nyílt szemmel nézte anyja vérző száját. – Légy kissé figyelmesebb, Janet!
– Sajnálom, mami. – sütötte le a szemeit bűnbánóan a kislány.
– Semmi baj. – nyugtatta a gyereket a nő, majd a férjéhez fordult: – Hogy-hogy mégis haza tudtál jönni?
– Mivel már minden hivatalos iratot átszállítottak, és összepakoltam a személyes dolgaimat is egy dobozba, gondoltam felesleges maradnom.
– És mi van a holnapra tervezett megbeszéléssel?
– Szerencsére a Vezérkari főnöknek és a feleségének holnap lesz a harmincadik házassági évfordulójuk, nagy családi banzájjal, így letudtuk ma. A hétfő délelőttit pedig áttették délutánra, szóval, itt vagyok.
– Remek. – biccentett mosolyogva Sam.
– Örülök, hogy mégis haza tudtál jönni papa. – tette hozzá Janet.
– Észrevettem. – somolygott Jack, miközben letette a kislányát.
– Maradt még a csirkesalátából egy kevés, ha éhes vagy.
– Az tökéletes lesz. – bólintott Jack, majd megindultak a konyha felé.
Sam megmelegítette Jack-nek a vacsorát, majd elkészítette a teát Janet-nek és magának, azután átvonultak a nappaliba beszélgetni, TV-t nézni.
Elég késő volt már, mire Janet-et ágyba tudták dugni, és a házaspár is nyugovóra térhetett.
A hétvégéjüket hármasban töltötték, moziban voltak, jégkorcsolyáztak, illetve csak Janet és Sam, Jack közölte ő erre inkább nem vállalkozik.
Hétfőn reggel együtt vitték Janet-et iskolába, majd mindketten a Parancsnokság felé vették az irányt. A délelőttöt Jack az új irodája birtokba vételével és bepakolásával töltötte, majd a Phoenix segítségével Washingtonba ment a megbeszélésére, de - ahogy Janet-nek megígérte - vacsorára otthon volt. Sam-nek nagy könnyebbség volt, hogy a kislány ettől a héttől már egész nap iskolában volt, így legtöbbször végzett, mire mennie kellett a gyerekért.
A következő hetekben mindannyian örömmel rázódtak bele ebbe az új életformába. Reggel együtt indultak el otthonról, és délután vagy Jack, vagy Sam vitte haza az iskolából Janet-et, és együtt töltötték az estéiket. Néha előfordult, hogy egyikőjüknek Washingtonba kellett menni, olykor mindkettőjüknek, abban az esetben Cassandra és Brian gondoskodott Janet-ről.
A Parancsnokság dolgozói is megszokták, hogy a két tábornok házaspárként van jelen mindennapi életükben, akik azonban kínosan ügyeltek a katonai protokoll betartására munkaidőben.
Mindannyiuk életében egy új fejezet kezdődött, lezárták a múltat, és ahogy egymásnak ígérték az esküvőjükön, minden nap azon munkálkodtak, hogy a másik életét és természetesen Janet-ét is minél boldogabbá tegyék.


VÉGE

 

Kategória: Stargate SG-1 - Késői boldogság | Hozzáadta:: Emilia (2018-01-05)
Megtekintések száma: 185 | Hozzászólások: 2 | Helyezés: 5.0/2
Összes hozzászólás: 2
1  
Gratulálok az írónak! Nagyon jól kidolgozott írás! Alig vártam, hogy jöjjenek az új részek. Valahogy így képzeltem volna el a sorozat lezárásaként Sam/Jack kapcsolatát. Nem ahogy valójában a tv-sorozatban volt, hogy csak utalgattak dolgokra. Ezzel kapcsolatosan  egy kicsi hiányérzet maradt bennem is. De ez történet nagyon SZUPER lett. Köszönöm, hogy elolvashattam!!!!

2  
Kedves Adri!

Nagyon köszönöm a kedves szavakat, sokat jelent nekem egy-egy ilyen pozitív visszajelzés, komoly lendületet ad a következő történet megírásához. 
Bízom benne, hogy a többi történetem is (amik már itt megtalálhatóak, illetve az elkövetkezőek) elnyerik a tetszésed.

Név *:
Email *:
Összes hagulatjel
Kód *: