Stargate SG1- Megérte várni - Stargate SG-1 - YTTINA KENNETH TÖRTÉNETEI - Történetek - StargateLives - Csillagkapu Fan Fictions


Főoldal » Cikkek » YTTINA KENNETH TÖRTÉNETEI » Stargate SG-1

Stargate SG1- Megérte várni
Megérte várni
 

 

 

 

Sam, Daniel és Vala hallgatagon ültek a szálloda éttermében, és próbáltak enni pár falatot. Nem volt étvágyuk, még Vala is csak turkálta az egyébként nagyon ízletes ételt. Mindhárman a másnap rájuk váró fájdalmas kötelességre gondoltak. Sam-et különösen mélyen érintette Hammond tábornok hirtelen halála, annak ellenére, hogy tudta, volt főnöke egészsége meg­romlott az elmúlt években.
- Kimegyek a mosdóba. – szólalt meg Vala, megtörve a rájuk telepedett csendet.
- Nem gondoltad meg magad a holnap délutánnal kapcsolatban? – kérdezte Daniel, miután bólintott Vala kijelentésére.
- Tessék? – kérdezett vissza Sam. – Ne haragudj, nem figyeltem.
- Csak azt kérdeztem, nem jössz-e mégis velünk holnap délután. Emlékszel említettem idefele jövet, hogy be akarunk ülni valahova a temetés után egy kis megemlékező beszélgetésre.
- Nem, Daniel, nincs hozzá hangulatom. – felelte Sam szomorkás arccal.
Egy darabig mindketten hallgattak, majd Daniel kibökte a kérdést, ami megérkezésük óta foglalkoztatta.
- Jack miatt nem jössz? – kérdezte.
- Mi? – kérdezett vissza Sam értetlenül.
- Azt kérdeztem…
- Hallottam. Csak nem értem mi köze ennek O’Neill tábornokhoz?
- Azt gondoltam, nem akarsz vele találkozni.
- Miből gondolod ezt?
- Abból, hogy már azt sem akartad, hogy kijöjjön értünk a reptérre, inkább autót béreltél.
- Nem akartam, hogy miattunk fáradjon. Azon kívül szükségem van az autóra, ugyanis a te­metésre is ki kell jutnom.
- No, persze. – nézett rá Daniel sokatmondóan.
- Mit akar ez jelenteni, Daniel? – Sam kezdte elveszíteni a türelmét.
- Nézd, Sam, nem akarok beleszólni a magánéletedbe, de szemem van. Az elmúlt négy évben, mióta Jack-et áthelyezték Washington-ba háromszor találkoztatok…
- Ebből a négy évből én egyet Atlantisz-on töltöttem. – szólt közbe Sam.
- Igen, de nem is ez a lényeg. Szóval minden találkozásotok alkalmával te valami halasztha­tatlan feladatra hivatkozva menekültél a laborodba. És Teal’c szerint is felettébb zavarodott vagy Jack társaságában.
- Menekültem? Daniel ne képzelődj! És megköszönném, ha Teal’c-kel más témát találnátok, nem pedig rajtam köszörülnétek a nyelveteket. – Sam mostmár komolyan mérges volt. Semmi joguk hozzá, hogy róla beszéljenek.
- Nem köszörültük a nyelvünket rajtad, csak észrevettük.
- Daniel, - szólt Sam kissé higgadtabban – O’Neill tábornok nyolc évig nemcsak a felettesem, de azt hiszem, bátran mondhatom, hogy a barátom is volt. Semmi okom rá, hogy ne akarjak vele találkozni.
- De azt nem tagadod, hogy feszélyezve érzed magad a társaságában.
- Nem… - ebben a pillanatban Sam érezte, hogy a mobilja rezeg a táskájában. – Elnézést. A Parancsnokság. – mondta Daniel-nek, majd fogadta a hívást. – Carter ezredes.
- Üdvözlöm, ezredes, Harriman őrmester vagyok. – szólt a hívó.
- Őrmester.
- Elnézést, hogy zavarom, de Teal’c az imént bejelentkezett. Ry’ac és Karin gyermeke meg­született.
- Végre valami jó hír. Minden rendben? – mosolyodott el Sam.
- Igen, asszonyom. Kisfiú, és mindketten jól vannak. Teal’c üzeni, hogy holnap reggel vissza­jön és oda fog érni a temetésre.
- Köszönöm, őrmester. Mondja meg Teal’c-nek, hogy Dr. Jackson és én gratulálunk, és jó egészséget kívánunk.
- Igen, ezredes. Viszlát.
- Ezek szerint megszületett a baba. – nyugtázta Daniel.
- Igen, és kisfiú. – felelte Sam.
- Teal’c nagyapa lett… - mondta elgondolkozva Daniel. – De visszatérve a korábbi témánk­hoz…
- Nem akarok erről beszélni, Daniel. Van nekem épp elég bajom. – Sam fel akart állni, de Daniel következő mondata megállította.
- Még mindig szereted őt, igaz? – szegezte neki a kérdést.
- Kit?
- Tudod, jól.
- Nem, én… - Sam nem tudta mit feleljen. Felettébb kényelmetlen volt ez a téma számára.
- Rendben, ha már nem szereted Jack-et akkor mondd meg nekem, miért nem működött Pete-tel a házasságotok. Miért volt mindig minden fontosabb, miért mentél el Atlantisz-ra annak ellenére, hogy Pete ellenezte? De legfőképp, miért nem szültél gyereket, holott tudtad, hogy Pete mennyire szeretne?
- Elég legyen, Daniel!
- Sam, láttam az arcod, mikor Jack-et áthelyezték Washington-ba. Talán más nem vette észre, de én igen. – Daniel-t nem lehetett megállítani.
- Mégis mit?
- Az érzelmi vihart, ami benned dúlt és egy pillanatra kiült az arcodra. Azt a „ha ezt tudtam volna előre” kifejezést az arcodon. Hisz, ha tudtad volna, hogy Jack-et áthelyezik, és nem lesz a felettesed nem mentél volna hozzá Pete-hez. Ha ugyanis Jack nem a felettesed, semmi aka­dálya nem lett volna egy kapcsolatnak köztetek.
- Hagyd abba, Daniel!
- Nem hagyom. Mit gondolsz Jack miért nem jött el az esküvőtökre? Mert ő ugyanúgy érzett irántad, és még most is ugyanúgy érez.
- Nem hallgatom ezt tovább. – mondta Sam dühösen, és felállt.
- Szóval igazam van. – erősködött tovább Daniel.
- Daniel, most hagyd abba, ha jót akarsz. – sziszegte Sam, majd otthagyta barátját.
Vala épp ekkor ért vissza az asztalukhoz.
- Ezek szerint nem sikerült meggyőznöd. – jegyezte meg.
- Nem, csak jól feldühítettem. – felelte Daniel.
- Pedig jó sokáig szöszmötöltem a mosdóban.
- Igen, észrevettem, és köszönöm, drágám. – mosolygott rá Daniel.
- Beszéljek vele talán én?
- Nem hiszem, hogy lenne értelme. Hátha holnap a temetés után Jack meg tudja győzni, hogy jöjjön velünk.
* * *
Sam becsapta maga mögött a lakosztálya ajtaját. Rettentő dühös volt. Hogy jön Daniel ahhoz, hogy az ő magánéletén csámcsogjon? Fel-alá járkált, és miközben lassacskán lehiggadt, elis­merte magában, hogy nem azért volt dühös a barátjára, mert azt mondta, amit, hanem mert igaza volt. Tulajdonképpen nem is Daniel-re volt dühös, hanem a tudatra, hogy amit négy éve tett, azzal elrontotta egy nagyon szeretetre méltó ember életét, aki nem ezt érdemelte volna. Igen, Daniel-nek igaza volt, mindig a munka volt az első, mert bármennyire is volt Pete jó férj, ő nem tudta maradéktalanul élvezni a feleség szerepét.
Hibát követett el, mikor hozzáment Pete-hez, olyan hibát, amit előre látott. Hisz érezte, hogy Pete nem az, akivel ő igazán boldog lehetne. Pedig a férfi nagyon szerette őt, és ezt mindig ki is mutatta. Kedves volt, figyelmes, csodálatos szerető, de nem az volt, akinek lennie kellett volna. Ha nem lehet azzal, akit szeret, majd szereti azt, akivel együtt van – gondolta. Holott tudta magáról, hogy ő, aki mindig a tökéletességre törekedett, nem tud megalkuvó lenni.
Mikor visszatért Atlantisz-ról elváltak. Sam pokolian érezte magát nem csak akkor, még most is, mikor eszébe jut válásuk napja, és felsejlik előtte volt férje bánatos arca, a mérhetetlen fájdalom a szemeiben. Kigördült egy könnycsepp a szeméből, ahogy visszagondolt rövid há­zasságára.
       
- Sam, nem erről volt szó. – mondta kissé dühösen Pete, mikor a vacsoránál elmondta neki, hogy ismét a Csillagkapu Parancsnokságon fog szolgálatot teljesíteni.
- Miről nem volt szó? – kérdezte Sam.
- Arról, hogy ismét a Parancsnokságon fogsz dolgozni. Azt mondtad, hogy egyszeri segítségnyújtásról van szó.
- Igen, így volt, de szükségük van rám. Kérlek, értsd meg, nem tehetem meg, hogy egyszerűen hátat fordítok nekik.
- Én megértem, Sam. Te pedig azt értsd meg, hogy féltelek. Nem akarom, hogy ismét mások miatt kockáz­tasd nap, mint nap az életed.
- Te ugyanezt teszed.
- Az más.
- Más? Miért? Mert azt te teszed? Neked szabad, nekem nem? Hol itt az egyenjogúság?
- Ok, igazad van. Mindössze arról van szó, hogy szeretlek, és nem akarlak elveszíteni. Azonkívül nehéz úgy tervezni a jövőt, hogy te akár hetekre is eltűnsz, és én nem tudom hol vagy, mikor jössz vissza. – enyhült meg kissé Pete.
- A jövőt tervezni? Mit értesz ez alatt?
- Te is tudod, hogy szeretnék gyereket. Azt hittem, te is szeretnél.
- Persze, hogy szeretnék, de jelenleg nagyon komoly idegen fenyegetés elé nézünk. Nézd, annyit elmondha­tok, hogy ezek a lények sokkal veszélyesebbek azoknál, akikkel korábban harcoltunk. Nem szülhetek úgy gyereket, hogy nem tudom biztos jövő vár-e rá, vagy pedig egy idegen elnyomás alatt kell élnie. Már ha egy­általán túlélnénk egy támadást.
- Nos, ezek alapján még inkább ellenzem a visszatérésed.
- Pete, tudok vigyázni magamra. Minden rendben lesz.
Pete időnként ismét előhozta a témát, de Sam hajthatatlan volt. Sőt, egy idő után kifejezetten bosszantotta a dolog. Olykor komoly vitáik voltak emiatt, mert úgy tűnt Pete nem értette meg az ő álláspontját, talán nem is akarta megérteni. Végül az Ori legyőzése után Sam rábólintott a dologra. Felkereste a nőgyógyászát, elmondta neki, hogy gyereket szeretnének és kért egy teljes kivizsgálást. Tudni akarta, hogy minden rendben van-e vele, hisz közel 40 évesen már nem teljesen kockázatmentes egy terhesség.
Néhány héttel később Sam hazafele indult, már a liftnél állt, mikor egy katona megszólította.
- Ezredes.
- Igen, katona?
- Örülök, hogy még itt találom, asszonyom, Landry tábornok hívatja.
- Köszönöm, megyek.
Bekopogott Landry tábornok ajtaján, majd a kihallatszó „szabad”-ra benyitott.
- Uram, látni kívánt?
- Igen, ezredes. Kérem, csukja be az ajtót. – válaszolt a tábornok. – Látom éppen időben érte utol az üze­netem. – célzott a nő civil öltözékére.
- Igen, uram.
- Nem tartom fel sokáig. Csak elsőként szerettem volna önnek, mint Atlantisz új parancsnokának gratu­lálni.
- Hogy mi… Atlantisz új parancsnoka? Én? – Sam szinte szólni sem bírt a meglepetéstől.
- Igen, ezredes. Bár az egyik szemem sír, a másik nevet, hogy elmegy tőlünk, örülök, hogy önre esett a bi­zottság választása. Gratulálok.
- Köszönöm, uram. Nagy megtiszteltetés ez számomra.
- Kiérdemelte, ezredes. Persze holnap megkapja a hivatalos értesítést is. Egy hét múlva már Atlantisz-on lesz.
- Értem. Ez aztán a meglepetés.
- A Bizottság jól választott, tudom, hogy jó munkát fog végezni.
- Köszönöm, uram.
- Viszlát hétfőn, leléphet.
- Igen, uram.
Sam felettébb idegesen lépett be házuk ajtaján. Hazafelé azon gondolkodott, hogyan mondja el Pete-nek, az új megbízását. Eszébe jutott, hogy nem fogadja el, de ezt az ötletet azonnal elvetette. Ez olyan előrelépési lehetőség, ami talán sosem adódik meg ismét a számára. Ezen kívül azt is tudta, hogy bár a megbízás nem tőle jött, Hayes elnök nem fogadná el a nemleges választ. Ugyanakkor sejtette, hogy Pete nem fogja megér­teni a döntését.
- Szia! – Pete épp a konyhából lépett ki, mikor Sam becsukta maga mögött az ajtót.
- Szia! – viszonozta férje csókját Sam zavarodottan.
- Valami baj van? Rossz hírt közölt az orvos? – Pete éles szemét nem kerülte el Sam zavara.
- Orvos? Milyen orvos? – nézett kérdően férjére Sam, de a következő pillanatban eszébe jutott, hogy Pete a nőgyógyászára gondol, akihez ma reggel kellett mennie az eredményekért. – Nem, dehogyis. Minden rend­ben.
- Akkor, mi a baj?
- Miből gondolod, hogy baj van? – próbálta az időt húzni Sam.
- Látom rajtad. Nos?
- El kell mennem Atlantiszra.
- Már megint?
- Igen, és ezúttal nem néhány hétről van szó, mint legutóbb.
- Hanem? – Pete rosszat sejtett.
- Néhány hete Dr. Weir, Atlantisz vezetője, meghalt, és… engem választottak új parancsnoknak.
- Mi? – kérdezte Pete kissé ingerülten.
- Én lettem Atlantisz új parancsnoka. Mához egy hétre utazom.
- Elfogadtad a megbízást? – Pete hangja inkább meglepett, mint dühös volt.
- Nem mondhattam nemet.
- Nem? Miért nem?
- Mert ez a Légierő, ahol nem mondunk nemet egy megbízatásra.
- Aha, és mi lesz a terveinkkel?
- Nézd, Pete, tudom, hogy váratlanul ért ez a dolog, és nem túl jó az időzítés, de…
- Mondd, Sam, szeretsz te engem? – vágott a szavába Pete.
- Hogy kérdezhetsz ilyet? – háborodott fel Sam.
- Ha szeretnél, igennel feleltél volna, és meg sem fordult volna a fejedben, hogy egy több millió fényévnyire levő másik galaxis problémáit válaszd a gyereknevelés helyett.
- Igazságtalan vagy.
- Talán. Sajnálom Sam, de ha te elmész Atlantisz-ra én is elmegyek.
- Mi? Válasszak, te vagy Atlantisz? – Sam döbbenete határtalan volt.
- Igen. Ne érts félre, nem zsarolni akarlak, csak azt akarom a tudomásodra hozni, hogy nem fogok ölbe tett kézzel itthon ülni, és várni, hogy majd csak hazajössz egyszer. Már, ha hazajössz egyáltalán.
- Miért ne jönnék? Biztosan kapok engedélyt arra, hogy teszem azt háromhavonta hazajöjjek.
- Háromhavonta? És milyen házasság az, ahol hónapokig nem látjuk egymást?
- Pete, más házaspárok is megoldják az ehhez hasonló helyzeteket.
- Igen, kivéve, ha az egyikőjük menekül a munkájába.
- Én nem menekülök a munkámba. Egyszerűen szeretem a munkám, ahogy te is a tiédet.
- Igen, de én nem hagynálak el téged sosem a munkámért. – válaszolta Pete szomorú hangon.
- Én sem hagylak el. Kérlek, Pete, ne veszekedjünk.
- Igazad van, ne veszekedjünk. – mondta beletörődő hangon Pete, majd hátat fordítva Sam-nek bement a hálószobába.
Sam leroskadt a kanapéra. Tudta, hogy Pete, nem fogadja majd jól a hírt, de arra nem számított, hogy ennyire megviseli a dolog. Talán rosszul döntött? Mégis csak vissza kellene utasítania a megbízatást? Me­lyik ér számára többet, a házassága vagy a karrierje? Sam-be belehasított a keserű felismerés. Igen, igaza van Pete-nek, a karrierje fontosabb.
Idáig jutott a gondolatmenetben, mikor nyílt a háló ajtaja és a férje kilépett rajta egy utazótáskával a ke­zében.
- Hova mész?
- Egyenlőre egy szállodába. Majd visszajövök a többi cuccomért is.
- Pete, ne tedd ezt. Beszéljük meg.
- Már megbeszéltük. Döntöttél, és én is. Csak azt sajnálom, hogy az árulkodó jelek ellenére nem láttam ezt már az elejétől.
- Miről beszélsz? – Sam igazán nem értette, mire gondol Pete.
- Nem érdekes. – felelte Pete szomorú hangon, és elhagyta a házat.
Sam az elutazásáig hátra levő egy hétben többször is próbálta elérni a férjét telefonon, de Pete egyszer sem vette fel a mobilját. Aznap mikor elutazott Atlantiszra még egyszer felhívta, és reménykedett abban, hogy Pete emlékszik rá, ő ma elhagyja a Földet, ezért hajlandó lesz beszélni vele.
- Shanahan.
- Szia, én vagyok.
- Szia, Sam.
- Nem zavarlak? – Sam hirtelen nem tudta, mit mondjon.
- Nem, én is épp hívni akartalak.
- Igen? – Sam reménye újjáéledt, talán Pete megbocsátott.
- Igen. Beszéltem az ügyvédemmel, elkészíti a válási papírokat, hogy majd mikor hazajössz, csak alá kelljen írnod.
- Tehát még mindig haragszol? – kérdezte Sam szomorúan.
- Nem, Sam, én egy pillanatig sem haragudtam rád.
- Akkor miért akarsz válni?
- Mert te nem szeretsz engem, és én nem akarok a boldogságod útjába állni.
- Pete… - Sam hangja elcsuklott.
- Ne, haragudj, de mennem kell. Sok sikert az új munkádhoz. – válaszolta Pete, és Sam válaszát meg sem várva letette a telefont.
Egy évvel később, mikor Sam hazatért Atlantisz-ról az ügyvédjénél már valóban ott voltak a válási papí­rok. Sam szeretett volna még egyszer beszélni Pete-tel, de férje nem változtatta meg a véleményét. Olyannyira nem, hogy míg ő Atlantisz-on volt Pete visszahelyeztette magát Denver-be. Három héttel ké­sőbb találkoztak a tárgyaláson. Mivel mindkettőjük szándéka egyértelmű volt, és nem volt közös vagyonuk a válás gyorsan lezajlott. Egy hónappal a hazatérése után már nem voltak házasok.
       
Daniel-nek még egy dologban igaza volt. Szereti Jack-et, még mindig szereti.
Az esküvője után pár héttel, Hammond tábornok nyugdíjba vonulásakor Jack-et előléptették és áthelyezték Washington-ba, ő lett a Bolygóvédelem vezetője. Ekkor Sam úgy érezte, mintha levágták volna egy ujját. Nagyon hiányzott neki a férfi. Többek között ezért is örült, mikor őt is áthelyezték és az 51-es körzetben dolgozhatott tovább, mert a Parancsnokságon minden Jack-re emlékeztette.
A férfi Washington-ba költözését követő első találkozásuk alkalmával még bebeszélte magá­nak, hogy a férfi megbántotta azzal, hogy nem jött el az esküvőjére és ezért nem akar vele beszélni. De később már ez sem segített. Nem tudott rá sokáig haragudni, sosem tudott. Mit is mondott Daniel? Jack ugyanúgy érzett iránta, ezért maradt távol az esküvőtől. Tényleg így lenne?
Lassacskán besötétedett, Sam bement a hálószobába, ledobálta magáról a ruháit, és fehérne­műben lefeküdt. Nem tudott szabadulni a Daniel által mondottaktól. Jack még mindig szereti őt. Mindenét odaadná, ha ez valóban így lenne, de biztos volt benne, hogy Daniel téved. Jack-nek barátnője van, azon kívül, ha Jack szerette volna, megakadályozta volna, hogy hozzá­menjen Pete-hez. Ez volt az utolsó gondolata, mielőtt a jótékony álom megszabadította a kínzó gondolatoktól.
* * *
Jack nem tudta levenni a szemét a vele szemben álló nőről, aki mint mindig, most is gyönyörű volt. Egyenruhája kiemelte karcsú alakját, szőke haja, amit az elmúlt években megnövesztett, lágyan omlott vállaira. Nézte a szomorkás arcán lefolyó könnycseppeket, és szerette volna átölelni, hogy megvigasztalja.
Nagyon hiányzott neki az elmúlt években. Azt gondolta, hogy el tudja őt felejteni, vagy leg­alábbis nem fog rá annyit gondolni, ha nem lesz nap-nap után a közelében. Ezért örült az át­helyezésének, mert pokolian nehezen viselte a nő látványát, tudva, hogy örökre elveszítette őt. Pedig lett volna rá esélye, hogy ne így legyen. Emlékezett, mikor Sam megmutatta neki a Pete-től kapott gyűrűt, és elmondta, hogy nem tudja elfogadja-e. Akkor Sam megkérdezte tőle, hogy velük kettejükkel mi lenne, ha másként alakulnak a dolgok. Szíve szerint elmondta volna neki, hogy szereti és még a nyugdíjazást is vállalná, hogy együtt lehessenek, de nem tette. Csak annyit felelt, hogy ő akkor nem lenne itt. Végül Sam döntött, hozzáment Pete Shanahan-hez. Ő pedig nem ment el az esküvőre, mert bár tudta, hogy ezzel nagyon meg­bántja a nőt, nem tudta megtenni. Sam esküvője után három héttel áthelyezték Washington-ba, és azóta alig találkoztak. Jack azonban minden jelentését kincsként őrizte, és minden al­kalommal, amikor azt olvasta, hogy megsérült, a gyomra megremegett a gondolatra, hogy a nő akár meg is halltatott volna.
Ekkor az utolsó beszédnek is vége lett, és Sam Hammond tábornok koporsójára helyezte a kezében tartott fehér liliomszálat. Jack ahogy figyelte a nő kezének mozdulatát meghökkent attól, amit látott, illetve, amit nem látott. Sam ujján nem volt gyűrű. ’Mi a fene?’ – gondolta magában
A jelenlevők lassan szétoszlottak, már csak Sam, Jack, Daniel, Vala és Teal’c maradt ott Hammond tábornok családján kívül, de most ők is mintegy parancsszóra egyszerre indultak el a kijárat felé.
Sam megszaporázta a lépteit, nem akart Jack-kel beszélni. A temetés előtt is csak egy rövid fejbiccentéssel üdvözölték egymást, és Sam-nek ez elég is volt. Még mindig a Daniel-lel folytatott tegnapi beszélgetés körül jártak a gondolatai. Nem volt azonban szerencséje, a töb­biek utolérték.
- Carter! – hallotta közvetlen maga mögött Jack hangját. – Siet valahová?
- Tábornok! – köszöntötte Sam, miután megállt és szembefordult Jack-kel. – Nem, uram, csak visszamegyek a szállodába.
- Nem jön velünk? – kérdezte Jack meglepetten. – Nem mondtad, Carter-nek, hogy mit be­széltünk meg? - fordult Daniel felé.
- De, igen. – válaszolt a kérdezett, jelentőségteljesen Sam-re nézve.
- Sajnálom, uram, de ezt én most kihagynám. – felelte Sam, miközben próbálta elkerülni Daniel tekintetét – Fáradt vagyok, és azt gondolom, nem lennék túl jó társaság.
- Na, ugyan már. Ezer éve nem találkoztunk. És különben is Daniel mondta, hogy Mitchell nászútja miatt mindannyian szabadságon lesznek a jövő héten, akkor majd pihen.
- Tisztelettel, uram, de szeretnék inkább egyedül lenni. Még össze kell pakolnom, holnap én is visszamegyek Teal’c-kel Colorado Springs-be. – mondta Sam.
- Nem marad Daniel-lel és Vala-val néhány napot? – Jack még jobban meglepődött. ’Mi lehet vele?’
- Nem, uram. – válaszolta Sam. – Nincs miért maradnom. – tette hozzá nagyon halkan, és egy fejbiccentéssel elköszönve otthagyta őket.
- Mi van vele? – kérdezte Jack a többieket.
- Hisz hallhattad, fáradt. – felelte Teal’c.
- Azon kívül eléggé megviselte a tábornok halála. – tette hozzá Daniel.
Vala nem szól semmit, csak Daniel kezét szorongatva szomorúan nézett barátnője után.
* * *
Jack egy csendes vendéglőt választott, annak is egy félreeső boxát foglalta le. Miközben az italukra vártak, Daniel elgondolkodott. Nem tudta, mikor cselekszik helyesen. Ha elmondja Jack-nek a tegnap esti beszélgetését Sam-mel, vagy ha nem. Tudta, barátaik hogyan éreznek egymás iránt, látta hogyan néz most is Jack Sam-re, mint ahogy látta Sam zavarát is, mikor Jack megszólította. Szerette volna, ha végre boldogok lennének együtt, de Sam elég egyértel­műen megmondta neki, hogy ne szóljon bele…
- Jól láttam, hogy Carter ujján nem volt gyűrű? – szakította félbe a gondolatmenetét Jack.
- Igen, jól láttad. Elváltak. – válaszolta Daniel.
- Elváltak?
- Igen, mikor Carter ezredes visszatért Atlantisz-ról. – tette hozzá Teal’c.
- Miért?
- Állítólag azért, mert Pete szerint Sam-nek fontosabb volt a munkája, mint ő. De ezt inkább Sam-től kellene megkérdezned. – mondta Vala
- Nem adott túl sok lehetőséget a beszélgetésre. – felelte elgondolkozva Jack.
- Olvastam valahol egy mondásotokat, mely, ha jól emlékszem Daniel magyarázatára, illik erre a helyzetre. Ha a hegy nem megy Mohamedhez…
- Mit akarsz ezzel mondani?
- Látogasd meg. – jelentette ki Vala.
- Vala, nem kellene ebbe beleszólnunk. – intette le Daniel, így próbálva emlékeztetni az este történtekre.
- Rendben, vegyétek úgy, hogy semmit sem mondtam. – felelte Vala, de közben elégedetten nyugtázta Jack elgondolkodó arckifejezést. ’Remek, a bogarat sikerült elültetni a fülébe.’
* * *
Sam megnyitotta a fürdőkád csapjait, beállította a víz hőfokát és levetkőzött. Feltűzte a haját, belelépett a hatalmas kádba, és elmerült a kellemesen meleg vízben. Hátrahajtotta a fejét, le­hunyta a szemeit és próbált kikapcsolni. Bármennyire is nem akart gondolni semmire, nem sikerült. Gondolatai minduntalan visszatértek a temetés után történteken. Azt hitte eljöhet anélkül, hogy beszélnie kellene Jack-kel. Nem akart neki magyarázkodni, hogy miért marad távol az ő kis „összejövetelüktől’. Remélte, hogy nem bántotta meg azzal, hogy ilyen egysze­rűen „lerázta” őket. Nem tudott volna közvetlenül és feszélyezetlenül elcsevegni a férfivel, főként azok után nem, amiket Daniel mondott neki az este. Most már kicsit megbánta a dönté­sét, hiányzott neki a férfi, és mivel ő holnap hazamegy, valószínűleg jó ideig ismét nem talál­koznak.
Kezdett kicsit fázni így megfürdött és kikászálódott a kádból. Megtörölközött, magára vette fekete kimonóját és leengedte a haját. Vacsorázni még korai volt, és ő nem is igazán volt éhes, ezért úgy döntött, összepakol, hogy ne reggel kelljen vesződnie ezzel.
Mikor végzett a pakolással még egyszer szétnézett a szobában, majd úgy döntött felöltözik és megnézi a többiek visszaértek-e már. Szeretett volna elköszönni Vala-tól és Daniel-től még ma, reggel valószínűleg már nem találkoznak, és meg akarta beszélni Teal’c-kel, az indulás időpontját. Épp kimonója övét készült kioldani, mikor kopogtatásra lett figyelmes.
- Oh… - Sam ennyit tudott csak kinyögni, mikor meglátta az ajtó előtt álló férfit.
- Megzavartam valamit? – kérdezte Jack.
- Nem… nem, én… én csak az imént fürödtem és… és még nem… - Sam rettentő zavarában össze-vissza dadogott, majd inkább félreállt az ajtóból jelezve a férfinek, hogy lépjen beljebb.
- Tényleg nem zavarok?
- Nem, dehogyis. – biztosította őt, miközben becsukta a férfi mögött az ajtót. - Rögtön jövök, csak felöltözöm
- Nem muszáj, nekem jó így is! – szaladt ki Jack száján, miközben erőteljesen arra koncent­rált, hogy a nő arcába nézzen, és ne a mellei előtt enyhén szétnyíló ruhadarabra.
- Tessék? – Sam azt hitte zavarát már nem lehet fokozni, de tévedett, és az arca vérvörös lett, mikor követte a férfi tekintetét, és rádöbbent mit néz.
- Felejtse el. – válaszolta a férfi.
- Csak egy perc. – mondta Sam és szabályosan menekült a férfi vizslató tekintete elől.
- Húúú. – fújta ki hosszan Jack a levegőt, miután a nő után becsukódott a szoba ajtaja.
Észrevette, persze hogy észrevette, mennyire zavarba jött a nő. De ő ugyanolyan zavarban volt egy pillanatig, mikor meglátta őt enyhén nedves hajjal ebben a kis fekete semmiségben, ami többet mutatott, mint takart. Többek között azt is láttatni engedte, hogy a nőn nincs fehér­nemű. Mellei tökéletesen kirajzolódtak a vékony anyagon, amely minden lépésnél szétnyílt a combjain, meglódítva ezzel a férfi fantáziáját. Jack odalépett a bárszekrényhez, öntött magá­nak egy whisky-t, és egy húzóra megitta. Úgy érezte, erre szüksége van, különben mehet hi­deg zuhanyt venni.
- Mi járatban, uram? – kérdezte Sam, mikor pár perc múlva visszatért, és leült a férfi mellé a kanapéra.
- Csak meg akartam kérdezni, hogy van. – felelte Jack.
- Jól, köszönöm.
- Remek. Mert pár órája még nem így tűnt.
- Egy temetés után általában nem szokott jó hangulata lenni az embernek. – felelte Sam, bár tudta, hogy Jack nem ezt a választ várja.
Tisztában volt a férfi látogatása céljával. Azért jött, hogy megtudja az igazi okot, miért nem csatlakozott hozzájuk. Egy percig mindketten hallgattak, majd Jack törte meg a csendet.
- Daniel említette, hogy elváltak. – szólalt meg a férfi. – Mármint maga és Pete.
- Leszokhatna már Daniel arról, hogy az én magánéletemmel foglalkozik. – felelte Sam, és egy pillanatra ismét dühös lett barátjára.
- Hogyan? – kérdezte értetlenül Jack.
- Nem érdekes. – mondta Sam kis fintorral a szája sarkában. – Igen, elváltunk. Pár héttel az után, hogy hazajöttem Atlantisz-ról.
- Mi volt a gond?
- A munkám, természetesen. – felelte keserűen Sam.
- A munkája?
- Igen. – hangzott a tömör válasz.
- Nézze, nem akarom faggatni. Ha nem akar erről beszélni, vagy kellemetlennek érzi a témát, én megértem.
- Nem, semmi gond, uram, csak tudja, nem vagyok büszke arra, ami történt.
- Nos, egy válás általában nem tölti el büszkeséggel az embert.
- Nem is csak a válásról van szó. Sokkal inkább, ami előtte történt. Évekig hitegettem, hogy képes leszek csak rá és a családi életre koncentrálni, holott tudtam, hogy nem fog menni.
- Pedig én azt hittem, minden rendben van maguk között.
- Igen, eleinte így is volt. Pete örült, mikor áthelyeztek az 51-es körzetbe, mert így többet le­hettünk együtt. Az első nézeteltérésünk akkor volt, mikor kiderült, hogy nem csak átmeneti a visszatérésem a Parancsnokságra. – Sam néhány mondatban összefoglalta házassága rövid történetét. – Egy hónappal a hazatérésem után elváltunk. – fejezte be a mondanivalóját.
- Akárcsak én. – felelte elgondolkozva Jack.
- Hogyan?
- Ó, úgy értettem, hogy az első abydos-i küldetésem után, mikor hazatértem csak az üres házat találtam. A feleségem elköltözött és pár hétre rá elváltunk. – fejtette ki Jack. – Persze más volt az indok. – tette hozzá.
- Igen. – Sam emlékezett rá, hogy Daniel beszélt neki Jack válásáról.
Jack és Sarah a fiuk elvesztése miatt váltak el, ők pedig mert Sam nem akart gyereket. Majd­nem ugyanaz.
- Ezek után főként nem értem, miért nem akar maradni pár napot. Inkább egyedül tölti a hét­végét, mint a barátaival? Vagy van valami sürgős dolga otthon?
- Nem nincs, de a szobát csak két éjszakára foglaltam le.
- Ez nem hiszem, hogy gondot okozna, biztosan nem veszik zokon, ha meghosszabbítja a foglalást. – nézett rá fürkészve Jack. - No, és gondolom a repülőjegyét is át lehet tetetni másik időpontra. – tette hozzá, mielőtt Sam újabb kifogást találhatott volna.
- Igen, biztosan. – Sam kezdett elbizonytalanodni. Úgy tűnik Jack nagyon akarja, hogy ma­radjon.
- Legalább Vala kedvéért ne utazzon el holnap. Már az őrületbe kergette Daniel-t, hogy mit fog ő csinálni egész hétvégén Washington-ban, amíg mi fiús bulit tartunk.
- Fiús bulit? – Sam elmosolyodott a megfogalmazáson.
- Igen. – Jack örült, hogy végre sikerült mosolyt csalnia a nő bánatos arcára. – Tudja sörözés, bowling, stb.
- Ezekben inkább Vala jó, nem Daniel.
- Tehát gondolkozzak valami jobb indokon, hogy legyen miért maradnia? – kérdezte Jack. Látva Sam zavart arckifejezését tudta, hogy kérdése célba ért.
Sam elpirult zavarában. Nem gondolta, hogy Jack meghallotta az ő elmotyogott mondatát, mikor otthagyta őket a temetőben.
- Uram… - kezdte volna, de nem tudta mit mondjon.
- Én elég jó indok lennék? – kérdezte Jack, és közelebb csúszott a nőhöz.
- Ön?
- Igen. Értem maradnál, Sam? – tette fel a mindent eldöntő kérdést.
Sam vett egy mély lélegzetet, tekintete összekapcsolódott a férfi tekintetével, és amit ott lá­tott, attól hevesebben kezdett dobogni a szíve. Ugyanazt látta a számára legszebb barna szem­párban, amit ő maga is érzett. Szerelmet, vágyat, reményt, ugyanakkor enyhe bizonytalansá­got. Mégis csak igaza lenne Daniel-nek?
Jack kérdőn felvonta a szemöldökét, jelezve, hogy várja a választ.
- Igen. – felelte Sam remegő hangon.
Jack elmosolyodott. Két kezét a nő arcára tette, mélyen a szemébe nézett, majd ajkát lágyan a nő puha ajkához érintette. Sam szintén a férfi arcára tette a kezeit úgy csókolt vissza, és ebben a csókban minden benne volt, amit érzett a férfi iránt.
Ajkaik elváltak egymástól, és Jack meglepetten konstatálta, hogy sós ízt érez a szája sarkában.
- Nem tudtam, hogy ennyire rosszul csókolok. – mondta, mikor meglátta a nő könnyes arcát.
- Nem, dehogyis, csak… - Sam hangja elcsuklott – csak oly nagyon és oly régóta vágytam erre, és nem hittem, hogy… hogy te… te is… még mindig…
- Én is mi? – kérdezte Jack, mikor a nő szava elakadt.
- Te is még mindig ugyanúgy érzel, mint én.
- Nem hitted, hogy még mindig szeretlek? – kérdezte lágyan, és letörölt egy könnycseppet a nő arcáról.
- Nem. - rázta meg Sam a fejét.
- Mit gondolsz, miért nem mentem el az esküvődre? Tudtam, hogy nagyon megbántalak vele, de nem tudtam volna végignézni, ahogy az övé leszel.
- Miért nem akadályoztad meg? Mármint azt, hogy hozzámenjek Pete-hez.
- Nem tehettem.
- Miért nem? – kérdezte Sam döbbenten.
- Mert neked kellett dönteni, én nem befolyásolhattalak.
- Ez nem befolyásolás lett volna, ha csak egy szóval is mondtad volna… - Sam nem fejezte be a mondatot. – Emlékszel, mikor megmutattam Pete gyűrűjét, mit kérdeztem tőled?
- Persze, hogy emlékszem. Ezerszer álmodtam arról a beszélgetésről, és ezerszer elátkoztam magam, amiért azt mondtam amit, és nem pedig azt, amit a szívem diktált.
- Amit a szíved diktált… - ismételte Sam elgondolkodva.
- Igen. Szívem szerint azt mondtam volna, hogy szeretlek, és ne menj hozzá Pete-hez, találunk majd valami megoldást.
- Ó, Istenem, Jack! – sóhajtott Sam és a szemei ismét megteltek könnyekkel.
- Ne sírj. – kérte Jack és megfogta a nő kezeit, majd újra megcsókolta.
- Nem a munkám miatt nem működött a házasságunk. – vallotta be Sam, mikor ajkaik elváltak egymástól. – Igaza volt Pete-nek, hogy a munka csak jó kifogás volt. Azért nem tudtam teljes énemmel élvezni a házasságot, mert téged szerettelek. A legborzasztóbb az, hogy ezt akkor is tudtam, mikor igent mondtam Pete-nek. Pedig még az apám is arra kért, hogy ne menjek hozzá.
- Valóban? – kérdezte meglepetten Jack.
- Igen. A halálos ágyán azt mondta, ne hagyjam, hogy a szabályok a boldogságom útjába áll­janak. Bár hallgattam volna rá. De mivel neked is volt valakid, nem gondoltam, hogy lehet közöttünk bármi is.
- Kerry még apád halála előtt szakított velem.
- Valóban? – most Sam lepődött meg.
- Igen azt mondta, hogy nem szereti a problémás embereket. Legalábbis ez volt a lényeg.
- Problémás embereket? – kérdezett vissza Sam. – Nem gondolnám, hogy neked több problé­mád lenne, mint bárki másnak.
- Nem, de volt egy olyan, amivel ő nem akart együtt élni.
- Mégpedig?
- Te, Sam. Vagyis a hozzád fűződő érzéseim.
- Ez probléma? – kérdezte Sam kissé reményvesztetten.
- Nekem nem. – nézett mosolyogva Jack a nő gyönyörű kék szemeibe.
- Szeretlek, Jack. – mondta Sam megkönnyebbülten.
- Én is szeretlek, Sam.
Miközben ajkaik ismét találkoztak, Jack lágyan a hátára fektette a nőt a széles kanapén, mel­léfeküdt, és végigsimította szerelme testét. Sam viszonozta a mozdulatot, szerelmesen simo­gatták egymást, miközben ajkaik egy pillanatra sem váltak el egymástól. Sam kihúzta a férfi ingét a nadrágjából, egyik kezét a ruhadarab alá csúsztatta, másikkal a férfi nadrágját próbálta meglazítani. Jack, mintha csak erre várt volna, felhúzta a nő vékony blúzát, és a következő pillanatban Sam már a hasán érezte a férfi ajkának lágy érintését. Teste megremegett, ahogy Jack végigcsókolta a hasától a nyakáig, miközben kikapcsolta a melltartóját.
- Ó, Istenem. – nyögte Sam, mikor egyik mellén a férfi ajkát érezte, a másikon pedig kezeinek játékát.
Jack elmosolyodott magában a reakcióját hallva, majd kezét, mellyel eddig a nő tökéletes, gömbölyű melleit izgatta, becsúsztatta Sam szoknyája alá és combjai belső felének lágy bőrét simította végig.
- Ne menjünk be a szobába? – kérdezte Sam a vágytól rekedten.
- Miért nem jó itt? – kérdezett vissza Jack.
- Jó itt is, de bent kényelmesebb.
Jack felállt, majd felsegítette a nőt is. Belépve a hálóba ledobta magáról az ingét és a nadrág­ját, majd mikor Sam is levette a szoknyáját és a blúzát odalépett hozzá, megfogta a kezét és az ágy felé húzta. Leült, az ölébe ültette szerelmét, majd hátradőlt és a nőt is magával húzta. Sam kihasználva az alkalmat, hogy ő került felülre, visszaadta a férfinek a korábban tőle kapott kényeztetést. Letolta a férfi boxerét és örömmel nyugtázta, hogy csókjai, melyekkel beborí­totta a férfi testét, megtették hatásukat. Ekkor azonban a férfi megállította, hóna alá nyúlva felhúzta maga mellé, és a hátára fektette. Letolta a tangáját, hívogatóan széttárt combjai közé térdelt, és olyan szenvedéllyel szerette, hogy Sam-nek egy csepp kétsége sem maradhatott a férfi érzéseit illetően.
- Istenem, mennyire vágytam erre. – szólalt meg Jack később, ahogy egymás felé fordulva, egymást szorosan ölelve feküdtek.
- Ha nem mondod, észre sem veszem. – tolta kissé közelebb a csípőjét Sam a férfiéhez, kacé­ran mosolyogva.
- Nem a szexre gondoltam. – felelte Jack egy játékos fintorral a szája sarkában.
- Nem? – kérdezte pajkosan Sam.
- Na jó, arra is, persze, de nem elsősorban. – komolyodott el kissé a férfi.
- Hanem?
- Hanem arra, hogy együtt lehessek veled. Pokolian hiányoztál, Sam.
- Te is hiányoztál nekem.
- Ennek ellenére mégis minden egyes alkalommal, mikor találkoztunk valami rettentő fontos, halaszthatatlan dolgod akadt. – a férfi hangjában enyhe megbántottság érződött.
- Nem ennek ellenére, hanem éppen ezért. – simított végig a férfi arcán Sam szeretettel.
- Nem értelek.
- Jack, férjes asszony voltam, mégis mikor láttalak olyan érzések ébredtek bennem irántad, amiket a férjem iránt kellett volna éreznem. Ne haragudj, ha megbántottalak. – mondta Sam könnyes szemekkel.
- Ne butáskodj, nem haragszom. – nyugtatta meg szeretettel a férfi. - Az igazság az, hogy bármennyire is vágytam a társaságodra, pokolian fájt minden egyes találkozásunk. De mostmár, ahogy Teal’c mondaná, háziasítatlan patások sem vonszolnak el mellőled.
Sam felnevetett, és épp meg akarta csókolni Jack-ket, mikor a férfi mobiltelefonjának éles hangja zavarta meg őket.
- Ki a fene lehet az? – kérdezte Jack kissé mérgesen.
Felült és a földre dobott nadrágjáért nyúlt, hogy kivegye zsebéből a mobilját.
- Daniel. – tájékoztatta Sam-et a hívó kilétéről. – Szia, Danny! – szólt a telefonba.
- Szia, Jack! Figyelj, nem gond, ha valami közbejött, de…
- Az ördögbe!
- Elfelejtetted?
- Nem, csak nem figyeltem az órát.
- Azt észre vettük, mert majd’ fél nyolc van.
- Ok, negyed óra és ott vagyunk.
- Vagytok? – kérdezte Daniel kissé értetlenül.
- Igen. Én és Sam.
- Te és Sam? – kérdezte Daniel döbbenten.
- Igen, jól hallottad. – felelte Jack kissé türelmetlenül.
- Mármint Sam, mint Carter? – kérdezett vissza Daniel a biztonság kedvéért.
- Az Isten szerelmére, Daniel, hány Sam nevű közös ismerősünk van? – Jack kezdte elveszí­teni a türelmét.
- Ezek szerint Sam nálad van? – puhatolózott a régész.
- Nem, Danny fiú, én vagyok Sam-nél. Figyelj, muszáj ezt telefonon megbeszélni? Rögtön lenn vagyunk.
- Ok.
- Remek. – felelte Jack, és letette a telefont. – Félelmetes, milyen körülményes tud lenni. – fordult Sam felé.
- Mi történt? – érdeklődött Sam.
- Kicsit füllentettem Daniel-nek, elfelejtettem, amit megbeszéltünk. – vallotta be Jack töre­delmesen, majd látva Sam kérdő tekintetét hozzátette – Az egyik szomszédomnak van itt pár háznyira egy nagyon hangulatos kis vendéglője. Meghívtam oda a srácokat vacsorára, és azt mondtam nekik, hogy 7-kor találkozunk a szálloda halljában.
- Aha. Kicsit elkéstél. – jelentette kis Sam. – Bár szerintem ehhez Daniel már hozzá szokott. – tette hozzá a szája sarkában bujkáló félmosollyal.
- Na, ezért még kapsz. Szerencséd, hogy csak negyed órát mondtam Daniel-nek. – fenyegette meg játékosan Jack az ujjával. – Elég lesz? – tette hozzá.
- Nem emlékszel már, hogy akár öt perc alatt is képes vagyok elkészülni? – kérdezte Sam, miközben magára vette az ágy végén heverő kimonóját, és elvonult a fürdőszoba felé.
* * *
- Jack itt van Sam-nél a szállodában. – mondta Vala-nak és Teal’c-nek Daniel, miután letette a telefonját.
- Helyes. – hangzott a szűkszavú felelet Teal’c-től.
- Igen. Végre ezt is megértük. – tette hozzá Vala. – De miért vagy ezen így meglepődve?
- Nem is tudom, végül is ezt akartuk. – felelte mosolyogva Daniel.
- Valóban. – felelte Teal’c.
Sam és Jack alig negyed óra múlva csatlakoztak hozzájuk. Vala elégedett mosollyal nyugtázta az egymás kezét fogó, feléjük haladó, nagyon boldognak látszó emberpárt.
Gyalogosan indultak a vendéglőbe, mely tényleg nagyon kellemes helynek látszott. A tulaj­donos, egy alacsony, kopaszodó olasz férfi harsányan köszöntötte őket, mikor beléptek.
- Jack, már épp hívni akartalak.
- Nem feledkeztem meg rólad, Antonio, csak akadt még egy nagyon fontos elintézni valóm. – válaszolta Jack a férfinek.
- Látom. – kacsintott rá szomszédja jelentőségteljesen.
- Fékezd magad, barátom. – figyelmeztette játékos haraggal Jack.
- Igenis! – vágta magát vigyázz-ba Antonio, majd Sam felé nyújtotta a kezét. – Antonio Morato, szolgálatára.
- Samantha Carter. – fogta meg a felé nyújtott kezet Sam.
- Daniel-t már ismered. Ők pedig Vala és Teal’c. – mutatta be a többieket is Jack. – Nos, ka­punk valamit enni, vagy menjünk át szembe a kínaiba? – kérdezte Antonio-t, jót vidulva ma­gában bosszús arckifejezésén, és az olaszul elhadart káromkodáson.
- Ezek szerint mégsem jössz vissza Colorado Springs-be holnap, Carter ezredes? – kérdezte Teal’c Sam-et, mikor leültek az asztalukhoz.
- Nem, azt hiszem, maradok. – nézett Jack-re Sam. – De holnap szívesen kiviszlek a reptérre, mert át kell tetetnem a jegyem egy másik járatra.
- Köszönöm. – bólintott Teal’c.
Hamarosan kihozták a vacsorájukat, és egy kellemes estét töltöttek együtt. Akárcsak évekkel ezelőtt, mikor még egy csapat voltak, és olykor-olykor eljártak együtt sörözni.
Késő éjszaka volt már, mikor visszatértek a szállodába. A lift hangtalanul emelkedett fel ve­lük az emeletre, majd kilépve a liftből jó éjt kívántak egymásnak.
- Egész este erre vártam, hogy ismét kettesben lehessünk. – ölelte át Jack Sam-et, mikor a nő becsukta a lakosztály ajtaját.
- Velem maradsz? – kérdezte Sam, és hozzásimult a szeretett férfihoz.
- Ezt kérdezned kell?
- Csak biztos akartam lenni benne. – nézett rá Sam szerelmesen.
Jack egy csókot lehelt a szájára, majd a kezét fogva a hálószoba felé húzta.
* * *
Sam háttal feküdt Jack-nek, aki szorosan ölelte őt, és bár már ébren volt egy ideje, nem akarta őt felébreszteni. Mélyen belélegezte a nő hajának kellemes illatát, és figyelte kisimult arc­vonásait, ahogy aludt
- Ha még sokáig így fészkelődsz, Teal’c le fogja késni a gépet. – súgta Jack Sam fülébe, mi­kor a nő ébredezni kezdett.
- Ó. – pirult el kissé Sam, ahogy a férfi vágyának bizonyítékát érezte a fenekén.
- Jó reggelt, drágám! – kezdte csókolgatni a nő nyakát Jack.
- Jó reggelt! – válaszolta Sam, és megfordult a férfi karjában. – Régóta fenn vagy?
- Néhány perce. Figyeltelek, ahogy alszol, és közben gondolkoztam.
- Gondolkoztál?
- Hé, szoktam, néha. – tettette a felháborodást Jack. – Boszorkány. – fűzte hozzá Sam huncut mosolyát látva.
- Min gondolkoztál?
- Azon, hogy elmehetnénk Minnesota-ba, és ott tölthetnénk az egész jövő hetet. Lenne hozzá kedved?
- Igen. – felelte röviden Sam.
- Komolyan? Semmi kifogás? – kérdezte Jack kissé meglepetten, arra célozva, hogy eddig bármikor hívta Sam-et, ő mindig talált valami kifogást, hogy ne kelljen mennie.
- Kifogás? – kérdezett vissza Sam, hasonló meglepettséggel.
- Eddig mindig volt valami, hogy miért nem jössz. – bólintott Jack. – Bár sosem értettem, miért utasítottad vissza mindig a meghívásom.
- Mert féltem attól, ami történhet, ha kettesben maradunk. – vallotta be Sam.
- Sosem tennék olyat, amit te nem akarsz.
- Tudom. Nem is attól tartottam, te mit tennél, hanem attól, amit én tennék.
- Nem egészen értelek.
- Nem voltam benne biztos, hogy ha kettesben maradok veled, távol mindentől és mindenki­től, akkor tudnék uralkodni magamon.
- Letámadtál volna? – kérdezte Jack, rémületet színlelve.
- Azt azért nem, de… Sam ekkor vette észre Jack vigyorát, és játékosan a hasába boxolt. – Én itt komoly dolgokról beszélek.
- Édesem, nyolc éven keresztül hallgattam a komoly dolgaidat, amikből ráadásul sosem értet­tem egy kukkot sem. Most csak az a fontos, hogy végre velem jössz a tavamhoz, és együtt leszünk csak mi ketten. Horgászunk, fürdünk a tóban, pihenünk, stb.
- Fürdünk a tóban? – kérdezte Sam.
- Persze, fantasztikus ilyenkor augusztus végén a tó vize.
- No és a halak?
- Milyen halak?
- Amik a tóban vannak.
- Nincsenek halak a tóban.
- Akkor miért horgászunk? – kérdezte Sam értetlenül.
- A horgászás nem a halfogásról szól. Az egy kellemes időtöltés, kikapcsolódás, lehetőség a lazításra.
- Aha. – nyugtázta Sam, majd kibontakozott a férfi karjaiból, és elkezdett öltözni. – Viszont előtte vissza kell mennem Colorado Springs-be, mert csak néhány napra csomagoltam ruhát.
- Ok. Akkor tetesd át arra a hétfő reggeli gépre a jegyed, amivel Vala és Daniel is hazamen­nek, meg foglalj nekem is jegyet arra a járatra. Este már a tónál lehetünk. – mondta Jack, mi­közben ő is öltözködni kezdett.
- Jól hangzik. – bólintott Sam. – Reggeli előtt még beszélek a portással, meghosszabbítom a foglalásom.
- Miért tennéd?
- Mondtam, hogy csak…
- Emlékszem, mit mondtál. - szakította félbe Jack. – Te pedig emlékszel ugye, hogy itt lakom Washington-ban? Nem gondolod komolyan, hogy hagyom, hogy itt lakj a szállodában?
- Azt szeretnéd, ha nálad tölteném a hétvégét?
- Erre próbáltam célozni. – felelte Jack enyhe iróniával a hangjában. – De, csak ha te is aka­rod. – lépett oda Sam-hez és megfogta a kezeit.
- Persze, hogy akarom. – csókolta meg Sam a férfit.
- Remek. – mondta Jack. – Mehetünk?
- Igen, a többiek már biztosan csak ránk várnak.
* * *
Reggeli után Sam és Teal’c kijelentkeztek a szállodából, majd Sam kivitte Teal’c-et a rep­térre, és elintézte a jegyeket is. Elbúcsúzott barátjától, és megígérte neki, hogy mihelyst vége a szabadságuknak mindannyian meglátogatják Ry’ac-ot és Karin-t.
Sam, Jack, Vala és Daniel nagyon kellemes hétvégét töltöttek együtt, hétfőn reggel pedig együtt mentek haza Colorado Springs-be.
Mikor hazaértek Sam becsomagolt egy másik utazótáskát, eközben Jack a Simpson családot nézte a TV-ben. Sam egy kis elnéző mosollyal csóválta a fejét, ahogy hallotta a férfi nevetését behallatszani a nappaliból. Neki nem igazán jött be ez a sorozat, de tudta, hogy Jack nagyon szereti. Emlékezett rá, hogy mérgelődött a férfi évekkel ezelőtt, mikor az Antarktisz-ra kellett menniük, és elfelejtette beállítani a videóját, hogy fel tudja venni az aktuális részeket.
- Készen vagyok. – jelentette ki, mikor kilépett a hálószoba ajtaján.
- Remek. Épp vége a Simpson családnak. – állt fel Jack, miközben kikapcsolta a televíziót. – Mehetünk.
Késő este volt, mire a tóhoz értek, útközben még megálltak vásárolni egy-két dolgot. Miután kipakoltak, Jack kézen fogta Sam-et és maga után húzta a meglepett nőt.
- Hova megyünk? – kérdezte Sam kíváncsian.
- Mutatok valamit. – titokzatoskodott Jack.
Mikor a ház sarkánál elfordultak, Sam-nek tátva maradt a szája.
A teliholdnak köszönhetően a tó felszínén ezüst híd tükröződött, mely a tavat övező hatalmas fák árnyékában egyszerre volt kísérteties és gyönyörű. A csillagok beragyogták a tó és a ház között levő kis tisztást, és a látvány oly fantasztikus volt, hogy Sam úgy érezte, sosem látott még szebbet.
- Istenem, ez gyönyörű. – mondta halkan.
- Ühüm. – nyugtázta Jack.
- Most már értem, miért szeretsz ennyire itt lenni. – fordult Jack felé Sam. – Csodálatos ez a hely.
- Látod, én megmondtam, hogy jó itt. – mosolygott rá a férfi, miközben átölelte.
- Igen, de tulajdonképpen bárhol jó, amíg velem vagy. – bújt hozzá Sam boldogan.
- Ameddig akarod, szerelmem. – súgta a férfi, miközben kissé eltolta magától, hogy a sze­mébe nézhessen.
- Akkor jó, mert sokáig nem szabadulsz meg tőlem. – mondta Sam azzal a csak őrá jellemző édes kis mosollyal a szája sarkában, amivel Jack-et bármikor le tudta venni a lábáról.
- Remélem is. – felelte Jack, majd mélyen a nő csillogó szemeibe nézett, és végigsimította szép arcát. – Megérte várnom rád. – súgta szerelmesen, majd ráhajolt a nő puha ajkaira és csókjával megpecsételte szavait.
VÉGE



 

 

 

Kategória: Stargate SG-1 | Hozzáadta:: Emilia (2011-08-19)
Megtekintések száma: 301 | Helyezés: 3.0/1
Összes hozzászólás: 0
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]