Stargate SG1- Ünnepi szösszenet
Stargate SG1- Ünnepi szösszenet - Carter! Miért nem vagyok meglepődve, hogy ilyenkor is itt van!? Az említett személy gondolataiban elmerülve ijedten pillantott fel. Kellett néhány másodperc mire visszazökkent a való világba. - Uram! – majd egy halvány mosoly kíséretében még hozzátette- Nem meglepőbb, mint hogy Ön is itt van ilyen későn. - Én nem igazán a késői időpontra céloztam, hanem a dátumra. - Tessék?- nézett értetlenül és máris kezdet kutatni az asztalon egy naptár után. - Carter, szenteste van. - Oh- állt meg a kutatásban. - Látom új játékszert kapott- mutatott az asztalon apró darabjaira szedett valamire-, ez némileg megmagyarázza az ittlétét. - Igen, kicsit jobban belemerültem ezek szerint, mint képzeltem. És Ön? - Sok a papírmunka és ilyenkor bőven van időm pótolni. Mindketten tisztában voltak vele, hogy a férfi ezt otthon is megtudná csinálni, de az okokkal is, hogy miért nem ott teszi. Azt is néma egyetértésben tudták, hogy a nő nem csak az új csodakütyü miatt tölti a karácsonyi időszakot is a bázison. - Minek köszönhetem a látogatását? - Idén jók voltak és habár tudom, hogy ennek is örül- mutatott az asztalra-, de van nálam valami, aminek remélhetőleg hasonlóan fog örülni. Egy hatalmas mosoly kíséretében Carter elé tett a halom tetejére egy ízléses mintájú apró csomagot. - Ez…de…- pislogott értetlenül. - Mielőtt ebbe a mondatba jobban belekeveredne, inkább nyissa ki. Sam inkább hallgatva a szóra lassan bontogatni kezdte a csomagolást, amiből némi küzdelem után egy lapos, négyzet alakú, fekete, bársonyozott doboz került elő. Sam kezei remegtek, ahogy a dobozt fogta. Ez nem kerülte el a férfi figyelmét, így óvatosan megfogta a nő kezét. - Nyugalom, akármennyire is szeretném, de nem az van benne, mint amire gondol. Igen, biztos volt benne, hogy Samnek mi jár a fejében. Kicsit dejavu érzése támadt. Nem tartozik a kellemes emlékei közé, mikor a vele szemben ülő nő hasonlóan remegő kezekkel mutatta meg neki az eljegyzési gyűrűjét és várt tőle tanácsot. Abban a helyzetben nem volt helyes válasz. Sam felnézett rá, majd enyhén elpirulva, némán magát korholva felnyitotta a doboz tetejét és elakadt a maradék mondanivalója is valahol félúton. A mosolya kiszélesedett és óvatosan megérintette a kerek, aranyszínű érmét. - Nem igazi. Ahhoz azért én kevés vagyok, hogy elintézzem magának. - Honnan?- többre jelenleg nem volt képes. Ámulattal nézte a doboz tartalmát. - Hallottam mikor McKay és maga erről beszélgettek. - Mit nézel?- lépett a laborba McKay. - A fizikai Nobel-díj átadását. - Szóval csak értelmetlenül kínzod magad. - Nem, én csak… Na jó, igen. Most örülsz?- felelte Sam fáradtan. - Nem. Tulajdonképpen ha ez az egész- mutatott körbe- nyilvánosságra kerül, akkor ennek a díjnak nem sok értelme lesz pár évig. Amiért azok az idióták megkapják, azt mi már mind vagy megcáfoltuk, vagy bebizonyítottuk. Gyakorlatban. Többször is. - Csak egy kicsit vagy beképzelt. De igen, elég nagy arculcsapás lesz a tudománynak, ha ez valaha kiderül. De az nem mostanában lesz és addig esélyünk sincs egy ilyenre. Pedig jólesne az elismerés. - Abból szerintem itt kapsz eleget. - Szakmai elismerésre gondoltam. - Hmm, az egyenlőre hiú remény- jött a könyörtelen válasz - Maga a legokosabb ember, akit ismerek. Kapni fog egyszer egy igazit is a svédektől, addig itt lesz ez . Samet meghatotta a férfi figyelmessége. Szinte semmiség volt, elvégre csak egy utánzat, de maga a gesztus többet elárult, mintha valami drága és felesleges dolgot kapott volna. Igy is elérzékenyült, de belegondolva ennek az ajándéknak a mélyebb jelentésébe a sírás határára került. - Köszönöm- nyögte ki nagy nehezen és próbált uralkodni az arcára kiülő érzelmei felett. Jack látta a visszafojtott sírás jeleként a csillogó szemeket és a fokozódó remegést. - Na jöjjön- azzal Sam mellé lépve felhúzta ültéből és szorosan magához ölelte. A nő nem tudta visszatartani a könnyeit. - Még jó, hogy Daniel és Teal’c nem így reagált. - Ők mit kaptak?- kérdezte a sírás és a nevetés határán. - Nem volt nehéz dolgom. Teal’c gyertyakészletéhez vettem egy szép, nagy tartót. Aztán bementem az első antikváriumba és megvettem a legvastagabb és legrégibb könyvet, aminek a tartalmában szerepelt az írásmód és nyelv, a civilizáció, a történelem és az ősi szó. Lehetőleg egy mondatban. Sam erre már nem bírta és hangosan felnevetett. - Azért megnézném McKay arcát, mikor megmutatja neki az ajándékot- nevetett Jack is. - Köszönöm- bújt bele még jobban az ölelésbe Sam. - Mindig Carter. Mindig. | |
|
| |
| Megtekintések száma: 699 | Hozzászólások: 1 | |
| Összes hozzászólás: 1 | |
|
| |
