Stargate Atlantis - Origin : 2.kötet - A labor 7.fejezet - Stargate Atlantisz - Origin - EMILIA TÖRTÉNETEI - Történetek - StargateLives - Csillagkapu Fan Fictions


Főoldal » Cikkek » EMILIA TÖRTÉNETEI » Stargate Atlantisz - Origin

Stargate Atlantis - Origin : 2.kötet - A labor 7.fejezet

***

Carson hirtelen felnézett a lihegő személyre. 
- Mégis mi a gond? - nézett a most érkezett rémült csapatra a doki.
Mindenkin a félelem, majd a megkönnyebbülés jelei tűntek fel.
- Idegméreg van az üvegekben - mondta kissé gyorsan véve még a levegőt Von, és a szíve még hevesen dobogott. Ám pillantásában már feltűnt a megkönnyebbülés.
- Mi? - lepődött meg Carson, majd kétkedve az üvegekre nézett.
- Mégis, hogy lehet, hogy erről semmit sem találtunk az adatbázisban? - kérdezte McKay.
- Mindent letöröltek - folytatta John, majd a Emiliára nézett, hogy jól sejti-e, amit az előbb mondott.
- Igen, így van. De a többit nem itt kellene megbeszélnünk.
Beckett kivette az üvegeket és egy dobozba rakta őket. Rodney elvette, majd belerakta abba a szerkezetbe, amelyben találta. Közben kicsit ideges pillantásokat mért a tartalmukra.
- Magyarázat? - nézett a többiekre Beckett.
- Egy óra múlva mindenki a konferenciaterembe! - szólított fel mindenkit Woolsey.
- Emilia! - szólította meg a doki.
- Tessék? - fordult felé.
- Kösz.
- Szívesen - elmosolyodott.
- Mi van odaát a bolygón? - érdeklődött Rodney, kezében a szerkezettel, amiben az üvegeket felfedezte.
- Egy labor, pár halott lidérc és egy pár ezer éves Ős is - magyarázta Sheppard.
- Mégis...
- Fél óra múlva mindent megtudsz - hallgattatta el egy kicsit az ezredes a tudóst.
- Dr. Von! Volt ott valami számítógép ami még...? - tudakozódott mégis McKay.
- Volt, az adatokat most megyek lemásolni az ugróból - mondta mosolyogva, hiszen a tudós már csak tudós.
Rodney elismerően bólintott.
- Vannak valami kutatási eredmények is? - nézett kíváncsian Beckett.
- Annyira még nem sikerült átnéznem az adatokat. - ismertette Dr. Von -,  Elég sok minden van ott.
- Rendben, akkor egy óra múlva. - mosolyodott el a doki és visszapillantott a helyiségre, amiben voltak. Ezután elindult kifelé és egy nyugodtabb sóhaj hagyta el a tüdejét. 

***

Emilia nyugodtabban indult el a kaputerem felé. Azon törte a fejét, hogy mégis mit nem vett figyelembe olvasás közben. Valami nagyon hiányzott neki. Értette miért készítették a szert, de valami mégis nem hagyta nyugodni. Úgy érezte meg kell fejtenie valamit. Beérve a kaputerembe, az ugró ott állt, ahol az előbb hagyták. Elindult felé. A jármű majdnem elfoglalta az egész kapu előtti részt. A fent dolgozó technikusok egyetértően néztek egymásra, hogy a tudós elviszi az útból az ugrót, mert egy M.A.L.P. várt az egyik sarokban. Emilia erre nem volt figyelemmel. A leengedett rámpán keresztül a pilótafülkébe sétált. Leülve utasította a járművet a rámpa felhúzására. A szerkezet engedelmeskedve végrehajtotta a feladatot. Már minden készen állt, beindította a hajóműveket. Az erre ügyelő egyik technikus kinyitotta a dokkot. Emilia észrevéve, hogy eltűnt a plafon, felemelte a járművet. Ez félig automatikus rendszer volt. Amikor egy ugró bekerült egy meghatározott körzetbe, a város automatikusan visszahívta a járművet. Automatikus üzemmódban működött a rendszerek többsége. Az irányító részlegből lehetett ilyenkor vagy irányítani, vagy csak figyelemmel kísérni, hogy minden rendben megy-e. Persze ezt felül lehetett írni az ugróból is. Az ugró lassan eltűnt, mintha csak felszippantották volna. Emilia hunyorgás közepette megkereste az egyik szabad helyet. Leállította a hajtóműveket, de nem kapcsolta ki a szerkezetet. Felállt, majd a raktérbe ment. A polcról levett egy szürke dobozt. Kivette a kofferből a laptopot, majd pár kábelt is. Összecsukta, majd visszarakta, hogy ne legyen útban. A laptopot az oldalsó ülésre rakta. Felnyitotta, majd megnyomta a bekapcsoló gombot. A számítógé halk susogással bekapcsolt. Még megkeresett pár kábelt, amit majd az ugró interfészére kapcsolhat. Megtalálta őket, nem messze a laptop dobozától. Visszanézett a számítógépre. Felvette a huzalokkal együtt, és elindult vissza. Leült a pilótaülésbe, a laptopot az üveg közvetlen közelében helyezte el. Megkereste azt a bemenetet, amin keresztül a kommunikáció történik majd. Rácsatlakoztatta a kábelt, majd annak a másik végére a másik kábelt. Ennek a végét a laptop megfelelő bemenetére kapcsolta. Az operációs rendszer a rá következő pillanatban jelezte, hogy valamit rákapcsoltak. Az ugrón feltűnt egy képernyő. Előkereste azokat a fájlokat, amelyek a szerre vonatkoztak. Át akarta másolni őket a laptopra. Akadt egy kis gondja. Sajnos a laptop merevlemezére nem fért rá az egész. Sóhajtott egyet. Most csak a legfontosabb adatokat kell megszereznie. Jó fél óra kutatás és másolgatás után sikerült minden fontosabb dolgot rámásolni a laptopra. Felállt, kinyitotta a rámpát, ami mechanikus hangok közepette ért földet. Kisétált. Kinyílt az ajtó, majd a laptoppal a kezében elindult lefelé a lépcsőn. Leérve a konzolok előtt megfordulva a másik lépcső felé indult. Lorne őrnagy igyekezett vele szemben.
- Jó napot! - köszöntötte.
- Üdv! - válaszolt a férfi.
Emilia elindult tovább. Lorne utánaszólt.
- Dr. Von!
Emilia visszanézett.
- Igen? - nézett érdeklődőn az őrnagyra.
- Nem lenne kedve eljönni egy repülő gyakorlatra?
- Sajnos most nem. Húsz perc múlva jelenésem van a konferenciateremben egy fontos értekezleten. Esetleg majd legközelebb - mondta sajnálkozva.
- Akkor majd legközelebb - válaszolta a férfi is, majd továbbállt.
Emilia is folytatta útját. Leérve elindult a hálókörletek felé. Felszaladt a lépcsőn. Útközben tekintete a várost díszítő egyik oszlopon volt, amelyben víz tartózkodott és buborékok igyekeztek felfelé. Odaérve a szobába, az ágy felé vette az irányt. A laptopot lerakta a takaróra. A kis éjjeli szekrény ajtaját kinyitva kivette az ásványvizet és egy poharat. Öntött egy kis vizet a pohárba, majd az üveget visszarakta. Felült az ágyra és egyenesen a város irányába nézett. Kint még mindig szépen sütött a nap. A víz jól esett neki. Gondolatai megint a közelgő megbeszélésre tértek át. Érdekes értekezlet lesz. Az órájára pillantott. Indulnia kellett. Letette a poharat, majd felvette a laptopot. Elindult az ajtó felé, ami engedelmesen kinyílt. 

***

Gyülekeztek már a konfenrenciateremben mikor Emilia odaért. 
Utána érkezett meg John és Beckett beszélgetve, majd egymás mellett foglaltak helyet.
Emilia Rodney-hoz fordult.
- Dr. McKay. Van egy kis gond. A laptopon már nincs több hely, ezért sürgősen át kell majd rakni róla az adatokat - ismertette.
- Hoppá! Múltkor elfelejtettem átrakni pár TB-ot. - Mondta felismervén feledékenységét. - Most minden ráfért?
- Nem, át tudtam venni valamennyit, de ez nem az összes. Még össze is tömörítettem, de többet nem tudtam tenni.
- De, mi lett a többivel? - érdeklődött. - Ugye nem törölte...
- Az ugróban vannak - válaszolta a dokiba folytva a szót, hogy megnyugodhat. 
Az ajtók becsukódtak a város vezetője mögött. Ezért mindenki elcsendesedett, csak Rodney mukkant meg hallkan. 
- Akkor a többit, majd... - észrevette, hogy Sheppard őt nézi, így elhallgatott. 
- Készen állnak? - nézett szét a jelenlévőkön Woolsey. 
Bólintások és csend jelentették a választ.
- Akkor kezdjük is! - szólt, majd kérdőn körbenézett, hogy ki kezdi a beszámolót.
McKay Emire pillantott, aki előrébb állt. 
- Most már több hete tárt fel az expedíció egy újabb labort a városban. - Egy pillanatnyi szünetet tartott, mikor is eldöntötte, hogy nem mesélni fog, hanem inkább tényeket közöl. Így folytatta. - Az érdekesség az volt, hogy semmi információt nem találtunk a labor működésének szempontjából. - Majd elhallgatott mert látta, hogy Carson szót kér.
- Elnézést, hogy beleszólok. Engem nagyon nehezen érintett ez a dolog. Rengeteg időt beleöltünk a kérésébe és nagyon úgy nézett ki, hogy mind hiába volt. Tudják én szeretem az ilyen dolgokat, mert fontos orvosi információkat is találhatunk, de itt szinte semmi se akart összeállni.
- Én is meglepődtem, hogy semmi kézen foghatót nem találtunk - szólalt meg Zelenka is.
- Igen, ahogy, azt itt már páran említették, semmit sem találtunk azzal kapcsolatban, hogy milyen kutatásokat végeztek ott valaha - zárta le Von.
- Dr. McKay-nek sikerült megszüntetnie az energiaellátással akadó gondokat s így valamivel többet sikerült megtudnunk a laborról. Bár így sem álltunk jól - folytatta Emilia, érezve, hogy talán rá hagyták a bemutatót.
- Az igazság az, hogy szerintem tudatosan tették tönkre az energiaellátást - szólalt meg Rodney.
- Ezt én is furcsállottam. - mondta Beckett. - Mégis miért csinálnának ilyet az Ősök? 
- Vagyis azt gyanítják, hogy az Ősök direkt szüntették meg a labor energiaellátását? - nézett a jelenlévőkre Woolsey.
- Igen. - válaszolt McKay. - Mert tudják, ha én ki akarok kapcsolni valamit - egy fura mosoly ölött alakot az arcán -, azokkal ellentétben, akik azt hiszik, hogy a villanyt lekapcsolni olyan, mint megnyomni egy gombot...
- Dr. McKay! Ha kérhetem! - szólította fel Woolsey.
- Vagyis, olyan módon kapcsolták le, hogy aki nem tudja mit kell tenni, az azt mondhatja, hogy ott semmi sincs...
- De, ha már semmit sem hagytak a laborban, amiből kideríthettük volna mit akarnak rejtegetni, minek tették tönkre az energiaellátást? - kérdezte John.
- Például azért, hogy még azt a kevés információt se találják meg, ami volt ott - szólalt meg Radek.
- Vagy azért, hogy ne vegyék észre az idegmérget a tartályban - érvelt Rodney.
- De mégis minek hagyták szemelőt a szerkezetet, amiben a méreg volt? - nézett értetlenül Dex. - Ezek veszélyes dolgok. 
- Igen, még akkor is, ha egy válaszfallal el is tüntették a labor egyik felét. Miért hagyták csak úgy ott? Tudták milyen veszélyes. - Érdeklődött Teyla is, aki már ezt-azt hallott a napokban a laborban folyó kutatásokról.
Pár másodpercig néma csend uralkodott a teremben. Emilia arcán kis öröm jele jelent meg.
- Azt hiszem sejtem, miért nem tettek ennek érdekében további lépéseket. - Mindenki csendben figyelte, ahogy a Von szóról-szóra mesélte el elméletét. - Ha jobban megnézzük, így is eléggé biztonságban volt a szérum. Az Ősök tudták, hogy most már nincs más lehetőség, csak a város elsüllyesztése és az evakuáció. Hát lehet úgy gondolták, hogy, ha a lidércek mégis elfoglalnák a várost, akkor előbb vagy utóbb megtalálnák a szert. Akkor meg már úgysem bírnának menekülni, mert nem lenne hova.
- Érdekes megközelítése az ügynek Dr. Von - szólalt meg Woolsey.
- Ez csak egy elmélet. Egyáltalán nem biztos, hogy ilyen szánkékkal hagyták itt - tette hozzá komolyan. 
- De akkor a méreg a városban maradt volna - mondta Dex.
- Addig, amíg le nem bomlik. Ezt sajnos nem tudhatjuk - fűzte hozzá Carson szakmai hangsúllyal.
- Nem szeretném most kipróbálni - vágta rá fanyar mosollyal McKay.
- Miután megoldódott az energiaellátás, több szerkezetet tudtuk működésre bírni a laborban. Az egyik adatbankból kiderült, hogy a laborban tevékenykedő csoport vezetője egy Norin nevezetű Ős volt - ismertette Emilia tovább amit eddig megtudtak.
- Tudunk róla még valamit? - nézett kérdőn Richard.
- Nem sokat, csak azt, hogy ő volt a vezetője a kutatásnak - válaszolta Emilia.
- Amikor a laborban megtaláltam a lidérc DNS-t, gyanakodni kezdtem - folytatta Beckett .
- Lehet, hogy az Ősök is keresték a sebezhető pontjukat. Ahogy mi is. Meg kell tudnunk, a szer alkotóanyagát - felelte komor elszántsággal Dr. Keller.
- Egyetértek doktornő, de a szer veszélyességére nézve nem fogom engedélyezni a vizsgálatot. - Mondta elszántan Woolsey, majd sokatmondóan körülnézett a jelenlévőkön.
- Más utat kell keresnünk ebben az esetben - tette hozzá Teyla.
- Semmi ahhoz kötődő anyag nem található a bolygón, ami tartalmazná az alkotóanyagokat? - nézett reménykedő tekintettel Emilire Jennifer.
- Már többször átnéztem az anyagokat, de semmi ehhez hasonlót nem találtam - válaszolt Emilia.
- Vagyis úgy néz ki, hogy az összetevőket már soha nem fogjuk megtudni, mert megvizsgálni ugye nem lehet - szólt fanyar arccal John.
- Pedig milyen nagy áttörést jelentene… - sóvárgott továbbra is a doki.
- Sehol nem található meg a kutatási anyag? - nézett Woolsey Vonra.
- Nem tudom. Eddig úgy néz ki, hogy mindent megsemmisítettek.
- Nekem még mindig az nem megy a fejembe, hogy az Ősök a lidércekkel tárgyalni akartak - duzzogott Sheppard.
-Tessék? - nézett egyszerre Woolsey és Dex enyhén zaklatott tekintettel és arckifejezéssel Johnra, aki hirtelen nem is tudott mint mondani.
- Igen, idáig még nem jutottunk el - próbált visszatérni az események menetére Emilia.
- Miért akartak tárgyalni? - kezdte Keller.
- Az Ősök azon csoportja, akik a szeren dolgoztak, egyességet akartak kötni a lidércek egyik kaptárával. Ha őket életben hagyják, akkor elárulják a többieket. A várost pedig kiszolgáltatják az ellenségnek… - könyökölt az asztalra az alezredes.
- Igen, nos ez volt a terv. Ekkor akarták bevetni a szert - mondta tovább a történetet Dr. Von.
- És akkor a szer mindenkivel végzett - jelentette ki Woolsey.
- De, nekem az nem világos, ahogy a csontvázak elhelyezkedése van a bolygón - tiltakozott John.
- Miért? - nézett rá a mellette helyet foglaló Teyla.
- Mert majdnem miden Ős tetem a laborban van. Esetleg, csak páran vannak a laboron kívül.
- De ez miért furcsa? - nézett rá Radek.
- Mert egy törött üveg volt az egyik laborban levő csontváz kezében a földön - magyarázta az alezredes elégedetlenségét a történet mivoltával kapcsolatban.
- Ez arra ad okot, hogy nem miden ment terv szerint - tette hozzá Jennifer. - Mert, ahogy az alezredes is mondta, egy üveg volt az egyik Ős tetem kezében. Lehet akkor történt a baleset, a lidrécek elárulták őket. A csoport pedig bevetette, feláldozva magukat. 
- Drámai... - nyögte ki Rodeny. - Az Ősök és a nagy önfeláldozás... 
- A fő az, hogy most mi mit fogunk tenni a szerrel - tért át egy sürgetőbb kérdésre a főnökük.
- Lehet, hogy még találnánk valamit a bolygón - vetette fel a lehetőséget Carson. - Én addig nem döntenék róla.
- Igen, lehet. De először arról kell döntenünk, hogy mit kezdjünk az idegméreggel a városban - mondta Woolsey komlyan. - Ugye doktor maga is tudja, milyen veszélyes ez itt. 
- Szerintem semmiképpen sem szabad a városban tartanunk - vélekedett egyetértően Zelenka.
- De, akkor hova visszük? - nézett rájuk Dex. - Mondjuk nekem lenne pár ötletem, kifigyelünk egy nagyobb csoport lidérckaptárt és bevetjük.
Sheppard szeme felcsillant, mire Woolsey "öntötte le a szavainak vizével" a két harcost. 
- Akár mennyire is kecsegteteő az ötelt Ronon, nem engedélyezhetem. Tudja, milyen csapást mérnének ránk, ha kiderül, hogy mi voltunk? Túl veszélyes. 
- Esetleg egy másik, lakatlan bolygó? - vetette fel az ötletet Telya.
- Nem biztonságos. Tudjuk, hogy a lakott és lakatlan bolygók között a különbség az, hogy mikor száll arra egy lidérc flotta - mosolyodott el sajnálkozva Sheppard. - S azután már nem épp lakatlan a bolygó. Még csak az kellene, hogy a szert egy lidérchajó megszerezze.
- Semmisítsük meg - vágta rá McKay. - Ha már semmire sem használjuk, ugy nem akarunk úgy aludni, hogy ez itt van?
- Nem, nem lehet!!!! - tiltakozott a doki nagy hévvel. - Ez egy nagyon fontos felfedezés, nem dobhatjuk be a szemétbe egyszerűen, mint egy papírdarabot.
- Igaza van Carsonnak - pártolta Dr. Keller is Beckettet. - És nem is tudjuk, hogy mire reagál a szer. Még a végén nagyobb katasztrófát okozunk vele.
- Akkor a megsemmisítés is ki van zárva - sóhajtott egyet kilátástalanul Woolsey.
- De, ha nem maradhat a városban, nem rakhajtjuk egy lakatlan bolygóra, nem is semmisíthetjük meg. Akkor mégis, hogy fogjuk eltüntetni úgy, hogy ne kerüljön az ellenség kezébe? - nézett Teyla érdeklődve.
- A szer potenciális előnyt jelentene bármelyik ellenségünknek! Nem szabad kiszolgáltatnunk nekik! - szólt John is.
- Jó, de, mégis mit fogunk most csinálni vele? - nézett a többiekre Beckett.
- Szerintem jelenleg annyit tegyünk, hogy egy légmentesen záródó helyiségbe rakjuk. Persze abban a szerkezetben, amiben találták. Kellene lennie valami megmaradt anyagnak valahol. Akkor tüzetes vizsgálatok után valamennyire meg tudnánk határozni mit tegyünk vele - vetett fel egy ötletet Emilia.
- Remek ötlet - pártolta a lányt Beckett, majd rámosolygott.
Emilia köszönésképp bólintott.
- Mit fogunk tenni a laborral azon a bolygón? - kérdezte McKay izgatottabb pillantással.
- Sok felszerelés van ott. Nagy épület. - kezdte John.
- Mennyi ideig tartana idehozni a felszerelést? - nézett az alezredesre Woolsey.
- Még nem tudom, de szerintem beletelne pár napba, ha nem hetekbe - felelte.
- Ez elég sok idő. - Töprengett a város vezetője az asztlra könyökölve.
- És mi lenne, ha kialakítanánk ott egy kutatóközpontot? - nézett a jelenlévőkre a Dr. Von.
Mindenki érdeklődve, de bizonytalanul nézett Woolsey-ra.
- Jó ötletet látok benne - helyeselt Beckett.
- De, ha a lidércek rájönnek? - bizonytalankodott Woolsey.
- Semmi jele nem volt annak, hogy a bolygón bárki is járt volna miután tízezer évvel ezelőtt megtörtént a katasztrófa - próbálta John is puhítani az engedékenységét.
- Lehet, hogy mikor a lidércek tudomást szereztek a kudarcról, és nem tudták mivel állak szemben, többé nem jártak arrafelé - vetette fel a lehetőséget Zelenka.
- Lehet, hogy Radeknak igaza van - mondta McKay. - Ez jó álca lehet. Persze, én is megnézném azt a labort.
- Dr. McKay! - szólította meg Dr. Von. - Maga is jöjjön el, és meglátjuk mire jutunk. Felméri a labort és akkor többet fogunk tudni. 
- Lehet, hogy találunk egy energiaforrást… - reménykedett Rodney.
- Akkor maradjunk annyiban, hogy először Sheppard alezredes, Dr. Von, Dr. McKay és Dr. Beckett elmennek a bolygóra. Holnap délután egykor indulnak. Én holnap Teylaval visszamegyek a tárgyalások miatt, már korán reggel - fejezte be Woolsey a mondatot. - A felmérés után kérem a jelenést Dr. McKay! 
Mindenki helyeselte az időpontot, majd felálltak és elhagyták a konferenciatermet.

*** 

Kint már sötét volt. Csend uralta a folyosókat. Beérve, miután az ajtó bezárult a háta mögött, nem akarta felkapcsolni a világítást. Egyenesen a fürdőbe ment. Miután a víz lemosott róla minden terhet, de ez leginkább a lelkére volt igaz, megtörülközött majd kiment. Halvány fénysugarak világították meg a szobát. Kirázta a hideg. Megborzongva állt a sötét szoba egyik felében. Elindult az ágy felé, majd elhagyva a válaszfalat, a kisebb szobába jutott. Felöltözött. Állt az ágy előtt, majd elindult az ablak felé. A padlóig érő hosszú függönyt szétválasztotta, majd széthúzta a fal két végéig. Így kicsit több fény jutott be a szobába. Leült. Egy név csengett a fülében. Norin… Folyton az Ős férfi nevét hallotta. Nem tudta mi köti ennyire ehhez a névhez. Szinte furcsállotta. Leült az ágyra. Bent elég meleg volt, így a takarót még nem húzta magára. Lábait szorosan a mellkasához húzta. Nézett a szembelevő fal felé. Ahogy a szeme lassan megszokta a sötétséget, látta kirajzolódni a halvány körvonalait a tárgyaknak, ahogy szétnézett. Mély lélegzetet vett, amely most rettentő nyugodtsággal öntötte el. A körülötte levő sötétség és a halvány fények elegye körülölelték. Csengő zaj törte meg az eddigi mély csendet. Ez annak a jele volt, hogy valaki be szeretett volna jönni. Mind a csengő a házaknál, majd a Emilia tompa hangja hallatszott. Teyla kinyitotta az ajtót, majd beérve vette csak észre, hogy sötét van.
- Emilia! Itt vagy? Bejöhetek?
 -Igen! - erősítette meg az ittlétét.
- Jól vagy? - hangzott kicsit ijedt hangja, majd újból körültekintően szétnézett mindenfelé.
- Igen, csak gondolkodtam kicsit - jöttek a hangok a válaszfal túlsó végéből.
A nő a válaszfalhoz lépett. Halvány alakja kitűnt a többi sötét árnyékból, majd egyre tisztább lett, ahogy a válaszfalnál levő kristályokhoz ért.
- Leülhetek? - kérdezte halkan.
- Le, persze - válaszolta.
Telyla leült, majd a kinti halvány fények megvilágították őt is.
- Biztos, hogy minden rendben van? - nézett kicsit kétkedő tekintettel.
- Igen - próbálta elnyomni a benne zúgó érzéseket, majd halkan hozzátette. - Na jó, nem teljesen…
- Mi a gond? - Teyla szerette volna megtudni mi nyomjasztja.
- Az-az igazság, hogy folyton a labor esete jár a fejemben. Vagyis egy név. Norin-é, azé a férfié, aki a kutatás vezetője volt. - Mondta még mindig halkan, s feltűnt a gyötrelem az arcán.
- Aggaszt, hogy nem tudunk mit kezdeni a szerrel? - érdeklődött Telya.
- Nem, nem az a gond… A név nem megy ki a fejemből - mondta gondterhelt arccal.
- Nem tudod, miért kötődsz ennyire hozzá?
- Igen - felcsillant a szeme, majd Teyla szemébe nézett. - Nem tudom miért ragaszkodom a névhez.
- Nem lehet, hogy valami emlék köt hozzá? - vetette fel egy lehetőséget a nő.
- Nem is tudom - nézett ki az ablakon.
- Lehet, hogy csak rémlik valami a névvel kapcsolatban.
- Lehet.
- Nagyon megvisel téged - jelentette ki a nő.
- Igen. Főleg azét, mert nem hagyja nyugodni a gondolataimat - nyugtalankodott még.
- Történt már ilyen veled?
- Nem, még nem - válaszolta s a kinti városra szegezte borús tekintetét.
- Próbálj megnyugodni. Lehet, hogy megoldódik a probléma magától is - nyugtatta Teyla, majd felállt.
- Rendben. Lehet, hogy igazad lesz - értett egyet vele.
- Jó éjt Emili! - majd hallatszottak a halk léptek, ahogy a nő elhagyta a helységet.
- Jó éjt! - mondta Emilia valamennyivel halkabban.
Sóhajtott egyet, ami átment ásításba. Érezte, hogy a szemhéjai elnehezülnek. Felállt. Behúzta a függönyt, ami elnyelte a kintről betörni kívánkozó fénysugarak nagyobb hányadát. Bebújt a takaró alá és elnyomta az álom.
Lassan a város éjszakai álomba merült. A dogozó emberek befejezték mai munkájukat és elindultak pihenni. Az éjszakai őrségváltás is megvolt már. A folyosók elcsendesedtek, majd csak a csend szimfóniáját lehetett hallani a falak között. Kint több ezer csillag játszott boldogan az égen, s a holdak mosolyogva nézték a csillagok táncát.

Kategória: Stargate Atlantisz - Origin | Hozzáadta:: Emilia (2016-09-04)
Megtekintések száma: 23 | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Kód *: