*** 

Reggel volt. Nem volt még nagyon világos. Emilia lassan ébredezett. Kinyitotta szemét. Felöltözött. Gondolta kimegy sétálni, mint minden reggel. Mielőtt elindult volna kifelé, megpillantotta a laptopot. Egy merengő pillantást vetett rá, majd visszament. Felvette. Ma elmaradt a szokásos reggeli séta. Kiment a szobából. A korai időre nézve nem voltak sokan. Gyorsabb léptekkel indult el. Bólintott jó reggelt kívánva a folyosó végén ácsorgó őröknek, majd továbbment. Az őrök utánanéztek, de nem szóltak semmit. Biztos nyomós oka van a sietségnek. Emilia is remélte, hogy a gyorsabb tempó nem lesz hiába. Beérve a kaputerembe, a lépcsőn elindult felfelé. Felérve az irányító részleghez gyorsan szétnézett. A többiek is egy pillanatra rápillantottak, de Emilia már rohant tovább a lépcsőkön felfelé. Kinyílt az ajtó, s a megszokott félhomály fogadta. Az ugróhoz ment. Szerencsére a kábelek a járműhöz maradtak csatlakoztatva. McKay még tegnap este lemásolhatta az adatokat, de a kábelt nem tette vissza a helyére. Emili parancsot adott a képernyő indítására. Miután a képernyő megjelent, az előtte levő vezérlőpulton levő gombokkal keresgélni kezdett az adatok között. Most nem a labor bejegyzéseit kereste. Lázas kutatás után megtalálta Norin naplóját. Csak ezt másolta át a laptopra. Szétkapcsolta a számítógépet, majd indult kifelé. Az ugró útközben elsötétedett. Miután már újra lefelé ment a lépcsőn, már csak erre figyelt. Elindult azon a folyosón, ahol az előbb is jött. Elérve egy transzporterig, mielőtt kinyílt volna felfedezte, hogy a rádióját a szobájában felejtette. Megfordult, majd elindult visszafelé. Elsuhant az őrök előtt, majd be a szobába. Az ágy melletti éjjeliszekrényen meg is lett a keresett tárgy. A fülére illesztette. A kis szekrényből kivett egy tábla csokit is. Az ágyra nézett. A pokrócot gyorsan összehajtotta. A csokit belerakta a zsebébe, majd újból ki az ajtón. Most a folyosón újból az őrök felé tartott. Azok egymásra néztek, ahogy a tudós elment előttük, majd elmosolyodtak. Emilia újból a transzptorter előtt állt. Kinyíltak az ajtók. Bement, kiválasztott egy helyet. Kilépve elindult az ismerős hely felé. Az óceán nyugodt volt, sós illata elárasztotta a folyosót. Odaérve az ajtóhoz, az kinyílt. Állt ott egy kicsit megdermedve. Az a helyiség tárult elé, amelyet az álmában is látott. Elindult befelé, majd az ajtók bezárultak. Körülnézett, majd felment a lépcsőn. Lenézett a lenti részre. A pokrócot leterítette a padlóra. Csend volt. Hasra feküdt majd kivette a csokit a zsebéből. A laptopot kinyitotta, majd elkezdett olvasni a bejegyzések között. A legelsőt kereste, de ezt nem igen tudta megtalálni. A dátumokat nem igen értette. Nagy nehezen sikerült megtalálnia azt, amelyik nagy valószínűséggel a keresett bejegyzésnek felelt meg. Nagy figyelemmel kísérte a sorokat. Halvány izgatottság vette át az uralmát a szíve felett.

"Szép napunk van, de ezt már el se merjük mondani egymásnak. A Wraith nem tágít. Rajtunk meg még jobban szorul a hurok. Nem tudom mi lesz velünk… Félek. Igaz, bármikor felemelkedhetnék, mind ahogy azt megtették a többiek is. De úgy érzem még nincs itt az ideje. Meddig tarunk még ki, azt nem tudom. Azt tudom, hogy csak a pajzsok tartják vissza az ellenséget. Szerencsénkre még nem tudták áttörni ezt a védelmet. Lassan mennem kell. A tanács szeretne ma valamit megbeszélni, sürgősnek tűnt." (Norin naplója 1)

"Este van. Igaz, már nem itt kellene lennem. Sikeres volt a mai megbeszélés. Nagyon nehezen, de sikerült meggyőznöm a többi tanácstagot, hogy engedjék meg, hogy én vezessem az új kutatócsoportot. Nagyon tiltakoztak ellene, de a végén megengedték. Nagy felelősség hárul ránk, hogy megoldjuk a feladatot.  Egyáltalán sikerülhet? Ez az utolsó esélyünk, hogy legyőzzük a Wraithet. Amíg nem dönt úgy a tanács, hogy az utolsó terv lép életbe." (Norin naplója 2.)

"Ma elkezdődtek a kutatások. A labor tevékenységét érintve mindent, amit tudunk megpróbálunk használni. Tudjuk, hogy a feladat minden energiánkat le fogja kötni, de reméljük szerencsével járunk." (Norin naplója 3.)

"Újból este van. Fáradt vagyok. De nem fizikailag, hanem szellemileg. Már megint itt vagyok egyedül. Pedig tudom, hogy már mennem kellene. Valaki vár rám. Őt is meg kell nyugtatnom, hogy minden rendben lesz. Ez az egyik legnehezebb dolog, amit tennem kell. Nem érezheti, hogy félek. Ebben az a bökkenő, hogy bármi is történik velem, látja rajtam. Előtte sosem voltak titkaim. Ami most a legbizonytalanabb az a jövő." (Norin naplója 4.)

Kint hirtelen felkerekedett a szél. Emilia felállt, majd lenézett, ahol szemlátomást elég nagy hullámok ostorozták a varos peremét. Látva mi folyik kint, visszatért újra a számítógép elé.

"Hajnal van. Kint még sötét, de ezt is a folyton robbanó rakéták fénye töri meg. Nem tudok aludni. Ő mellettem fekszik. Gyengéden betakarom, meg ne fázzon. Nem szeretném, ha ilyen időben megfázna. Félelem ural mindent, ő mégis néha annyira nyugodt. Nem tudom elhinni, hogy a Wraithek tényleg győzelmet aratnának." (Norin naplója 5.)
              
"Mint már pár napja, megint egyedül ülök a laborban. Késő este van. A többiek nemrég mentek el. Én csak ülők és nézek a jövő felé, ami sűrű ködben él még előttem. Ma elkezdtük a kutatást. Még nem jöttünk rá, hogy mit is csinálunk valójában. A tanács ma összehívta a tanácstagokat. A hajóinkról esett szó a gyűlésen. Pár hajó jól áll, de vannak olyanok is, amelyek sajnos megsemmisültek. Keserü szívvel fogadtuk a híreket. Reméljük mindenkinek sikerült felemelkednie." (Norin naplója 6.)

"Délután van. Az egyik barátom mellett voltam az előbb az orvosi szobában. Megsebesült. Egy felfedező körúton volt. Sajnálom őt, mert jelenleg nem vehet részt a kutatásban. Úgy tudom pár nap múlva már kijöhet. Ma később kezdjük el a kutatást. Az egyik csapat egy lidércet próbál elfogni az egyik bolygón. Ha sikerrel járnak megkezdhetjük a kutatások nagy részét." (Norin naplója 7.)

"Féltem a feleségem. Ma is rosszul lett egy látomás miatt. Nem tudom, de ez az új erő nagyon nem tetszik nekem. Többet árt neki, mint amennyi haszna van belőle. Eddig még nem tudok nagyon pozitív dolgot mondani mire jó. Szegény, alig tudja megmondani mit is lát. Néha még felidézni sem tudja. Mindez mellet itt van ez a háború, amiben eddig vesztésre állunk. Mindenki a városban ideges, feszült és reménytelen dolgokon töpreng. Mindenki azt várja, mikor történik valami előrelépés, de az még nagyon várat magára." (Norin naplója 8.)

"Sokan azon a véleményen vannak, hogy felemelkednek. Már ketten meg is tették. Kicsit irigylem néha őket. Igaz, én bármennyire is szeretném ugyanezt tenni, nem lehet. Nem hagyhatom itt a várost, a feleségemet, és a többieket egy ilyen végső harcban. Ma még egy sikertelenül járt hajóról kaptunk híreket." (Norin naplója 9.)

Emilia felnézett. Egyedül volt a helységben. Felült, majd kikapcsolta a laptopot. Elindult lefelé a lépcsőn. Leérve még hátratekintett, kint sűrű felhők gyülekeztek. Kiment a folyosóra. Visszaérve a szobájába letette a laptopot ahol találta. Az órájára nézett. Még csak fél tíz volt. Átment a másik részbe, majd elővett egy rövid ujjú pólót, majd átöltözött. Valamiért rettentően feszült volt. Kint erős szél fújt. Ennek ellenére kiment. Leérve a sétányra elindult. A széllel szembeni kocogás nem egy egyszerű művelet volt. Néha meg-meg állt, mert nem bírta legyőzni a szelet. Valami nagyon nyomta legbelül, csak azt nem tudta mi az. Futott tovább. Néha nem érezte a lábait, mert annyira fújt a szél. Már kb. tizenöt perce kocoghatott erőltetve a szélben. A csuklóján az óra mentén már érezte, hogy melege van. Folytatta. A hátáról már folyt az izzadság. Nem érdekelte. Semmi sem érdekelte. Ment-ment tovább. A lelkében levő feszültséget akarta legyőzni. A harc megerőltető volt. A feszültség nem akart eltűnni. Mintha örökre oda akarta volna láncolni magát a lelkéhez. Emilia ettől még jobban ideges lett. Nem is tudta volna megmagyarázni miért ilyen feszült. A szél nem hagyott alább. De Von sem engedte magát. Harcolt a széllel és a magában dúló ismeretlennel. Már rettentően fáradt volt, de ezt most elnyomta minden más. Kínlódva futott. Minden lépésnél a szél akart győzni, de a tudós nem adta fel. Valami nagyon zavarta, csak azt nem tudta mi az. Néha érzékszervei életre kelvén jelezték, hogy kint nincs túl meleg, és hogy jelenleg csurom víz. De ez jelenleg egyáltalán nem érdekelte. Futott tovább. Már majdnem egy órája futott a nagy erejű széllel szemben, mire az egyik pilon végén megállt. Meredt komor tekintettel nézett előre. Felhők borították az eget. Keményen állta a szél cibáló megpróbáltatásait és nézett előre a félhomályba. Pár pillanattal később könnycseppek forró tüze folyt le az arcán. Állt ott, sírt. Haját kiengedve a szél belekapott, majd teljes erővel próbálta eltulajdonítani, de ez nem sikerült neki. Néha el-elvakította a szél, és a könnyek elegye. Ki kellet adnia magából minden feszültséget. Most már nem érdekelte más csak az, hogy ne dúljon kínzó háború a lelkében. Nem tudta miért, de a földi dolgok jutottak az eszébe. Valahogy olyan dolgok is keveredtek az itteni történésekkel, a laborral kapcsolatban is, hogy teljesen össze volt zavarodva. Nem tudta mit csináljon. A megnyugvást most csak a sírás jelentette. Kezével le-letörölte könnyeit. A szél még most sem csillapodott. Most már kicsit nyugodtabban állt ott. Már kezdte érzékelni a külvilágot, és azt, hogy csurom vizesen áll a szélben. Néha nagy levegővétellel próbált minél előbb megnyugodni. Tudta, jó lenne már visszamenni. Lassan megfordult. Jelenleg hátszele volt. Lassan kocogva, fele annyi energiát se beleadva mint az előbb engedte, hogy vigye a szél. Könnyeit is szép lassan felszárította a körülötte duló szélvihar. Beérve a folyosóra érezte, hogy most mielőbb a szobába kellene érnie. Sikeresen beérve a helységbe, örült, hogy senkivel nem találkozott. Bement a fürdőbe, majd megmosakodott. Jól esett neki a meleg víz. Felöltözve, csak most vette észre, hogy nem érez fáradtságot. Örült neki egy kicsit. Már fél tíz volt. Elment reggelizni. Ezután még benézett a feltárt laborba a városban. Mire ott végzett, látta az órjáján, hogy mindjárt indulnak. Elindult az irányító részleg felé. Odaérve McKay pont ott volt és Zelenkával beszélgetett valamiről. A kapu előtt felszerelések, és sok minden más volt. Egy csapat nemrégiben térhetett vissza egy felderítésről. S ez a csapat biztos, hogy egy tudományos csapat volt. Gyorsan körbenézett. Egy alakot látott beszélni Woolsey-val az irodájában. Zelenka távozott és McKay megkérte, hogy segítsen. 

***