Főoldal » Cikkek » EMILIA TÖRTÉNETEI » Stargate SG-1 - Az új ellenség

Stargate SG1 - Az új ellenség 1.rész

Az új ellenség


1. fejezet
Visszaemlékezés 


A történet nyolc évvel ezelőtt kezdődött.
Egy ismeretlen szerkezetet  őriznek a Cheyenne Mountain hegy alatt. Egy titkos bázison. A szerkezet neve Csillagkapu.
Egy  nap nyugállományából hívják vissza Jack O’Neill ezredest. Át kell mennie a kapun, és visszahoznia egy tudóst, egy Abydos nevű bolygóról. A bázisra érve Hammond tábornok egy csapatot állít össze az expedícióra. Eközben megérkezik Shamanta Carter százados, akit azért küldtek ide, hogy az expedíció után semmisítse meg a kaput. Samen mindenki meglepődik. Nem egy női asztrofizikust vártak, aki nem, hogy okos, hanem gyönyörűen is néz ki. Kis idő múlva megnyílik a kapu. A csapat elindul. Miután megérkeztek, megtalálták Deniel Jackson-t. Deniel informálja a többieket, hogy talált egy térképet, amin rengeteg új Csillagkapu helye van. Eközben megtámadták őket a  Goa’uld nevű teremtmények. Akik igazából a Földről elrabolt emberek leszármazottai, akik felett egy szimbióta vette át az uralmat. A csapat harcolt az idegek ellen. Ekkor az életüket megmenti egy Jaffa harcos, Teal’c. Így kijutnak a fogságból. Teal’c eljut a Földre, ahol találkozik az ott dolgozókkal, és a tábornokkal. Deniel ismerteti a többi kapu létezését is. Hammond úgy dönt, persze a kormány jóváhagyásával, hogy expedíciókat indítanak a bolygók felfedezésére és így megnyílik az Csillagkapu Parancsnokság bázis.

2. fejezet
A CSK-1

A CSK-1  a parancsnokság frontemberei.
A csapat négy tagból áll: Jack O’Neill ezredes - a csapat parancsnoka,
Dr. Shamanta Carter százados, 
Dr.  Deniel Jackson és Teal’c - a Jaffa.
 A csapat elindult megfejteni az univerzum rejtelmeit. Megismertek sok új kultúrát, sok új fajt. De a nyomukban folyton ott voltak a Goaul’dok. A csapat időközben összeszokott. Évről évre erősödött közöttük a kötelék. De a csapat két tagja között, már valami más is kezdett kialakulni. Ők tudták, hogy ezt nem szabad, de nem tehettek ellene semmit. Az idő múlásával mind jobban egymásba szerettek. Jack és Sam is katonák voltak. Így a viszonyuk nem volt megengedett. Az ellenség folyton csapásokat mért az univerzum megannyi részén, és ezt a CSK-1 nem nézte tétlenül, ellenszegültek. Sikerült jó pár ellenséget legyőzniük. De a Goa’uldoknál is nagyobb veszély is fenyegette őket. A Replikátorok. Őket is sikerült legyőzniük. Hála az Ősök tudásának és az Asgardoknak, meg persze O’Neillnek. A csapatban történtek kisebb változások. Deniel meghalt, majd felemelkedett. A végén újra emberi alakot öltött. Az egyik nagyon nagy ellenségüket Anubis-t nagyon nehezen tudták csak legyőzni, de sikerült. Vissza kelett menniük az időben, hogy elhozzanak egy energiaforrást. Ekkor Jack már tábornok volt. Így a CSK-1 három tagú lett. Teal’c Jaffa felszabadító hadművelete is sikerrel járt. Ezután mindenki új életet kezdett. Deniel Atlantiszra akart menni, és ott  folytatni a kutatásokat. Jacket előléptették, ezért Washingtonba kellett mennie. Sam az 51-es körzetben dolgozott. Teal’c pedig visszament Dakarára, egyengetni a felszabadult Jaffák útját. De a történet ezzel nem ért véget.
Cameron Mitchel alezredes, miután felépült a repülőbalesetből, elment a bázisra. Ladry tábornok megbízta őt a CSK-1 vezetésével. Mitchel a régi CSK-1-et akarta. Denielt,Teal’c-et és Sam-et. De ők már más utakon jártak. Egy napon jött Deniel egy régi ismerőse Vala, aki kicsit összekuszálta a szálakat. Eközben  egy a Goa’uldoknál és  a Replikátoroknál is nagyobb ellenség tűnt fel. Az Ori. Akik egy Eredet vallást kényszerítettek mindenkire. Akik nem követték azokat megölték. Cameronnak végül sikerült összeszednie a CSK-1 tagjait. Deniel nem ment el Atlantiszra - Vala sikeresen "magához láncolta" és lekéste a Daedalust- , Sam visszajött a nászútja után, és Teal’c is megpróbált időt szakítani a Dakarán folyó tárgyalások között. Így a CsK-1 Mitchellel az élen elindult megfékezni az Orit.


3. fejezet 
A hír 

A bázison minden rend szerint ment. Mindenki a munkáját végezte. Egyszer csak egy bejövő féregjárat törte meg a csendet. A kapun át megérkezett Bra’tak és Teal’c. Landry köszöntötte őket,  majd mindannyian a tárgyalóterembe siettek. Itt már a többiek várták őket.
- Na, mi hír odaát? - huppant le egy székre Mitchell a szokásos kissé mókás mosolyával. 
- Nem sok jó alezredes. - válaszolta Teal'c komolyan. 
- Ne már Teal'c. Nem kell mindig elrontani az ember napját ezekkel a komoly és vészjósló hírekkel... - ecsetelte meglátását. 
- Mégis mik a hírek? - érdeklődött Landry tábornok, akinek nem volt "annyi szabad ideje, mint Mitchellnek. 
- Az Ori még több bolygót látogatott meg a galaxisban. Vannak, akik elfogadják az eredetet, de vannak akik ellenszegülnek. Egyik sem a legjobb mód, mert akik elfogadják meg lesznek kötve, akik ellenszegülnek, azokat kiirtják. - ismertette Bra'tak. 
- Nem lesz jó, ha a hírnökök túl sok követőre találnak, mert az erősíti az Ori-t. Ám az se jó, hogy lemészárolnak civilizációkat. Kellene találni egy megoldást, hogy legalább valakiket megmentsünk. - érvelt Teal'c. 
- Ha nem is tudjuk jelenleg megállítani őket. Legalább meg kellene őket fékeznünk. - vélekedett Deniel. 
- Egyetértek Jackson. De még is , hogy akarjuk őket megállítani? Ha jól tudom, inkább ők tesznek keresztbe nekünk. - könyökölt az asztalra Cameron. 
- De ez nem minden. Baal az újrakezdésével sem áll épp rosszul. - mondta Teal'c. 
 - Mégis mennyire kell tőle tartanunk? - nézett rá a tábornok. 
- Baal-t ismerve eléggé. - bólintott Bra'tak. 
- Most mihez kezdünk? Megnézzük Baal miben sántikál, vagy az Ori hírnökök után eredünk? - érdeklődött Cameron. 
- Lehet, hogy szét kellene válnunk. - javasolta Sam - Valakik elindulnak az egyik információ után, a másik fele a csapatnak pedig az Ori hírnökeire keres megoldást. 
- Baal-t ismerve szét sem kell válnunk, előbb belebotlunk, mint, hogy szimatolni kezdjük utána. - szólalt meg Mitchell. 
- Akkor tehát kellene terv, amivel tudnánk kezdeni valamit. Ami mind a két problémánkat felöleli. - gondolkodott Deniel - Vagy információkat kell szereznünk, vagy akcióba kell lépnünk. 
- Egy Ős eszköz? - nézett rájuk Landry komolyan. 
- És honnan fogunk mi ilyet  szerezni? - érdeklődött Mitchell - Úgy tudjuk az Ősök elég jók az eszközeik elrejtésében. 
- Azt még nem tudom, hogy mit lehetne találni, de a tábornok ötlete jó kiindulópont. - válaszolt Deniel immár lelkesebben - Lehet lapul itt még pár dolog, amiről nem tudunk. 
- El kellene mennünk olyan bolygókra, ahol már találtunk ősi eredetű eszközöket. Talán találnánk valamit, amit eddig nem vettünk észre. - javasolta Sam. 
- Nem is rossz ötlet. Tábornok maga mit gondol? 
- Ha úgy látják, hogy megéri szétnézni pár bolygón, akkor induljanak mihamarabb! Nem ülhetünk tétlenül míg az Ori térít és Baal erősödik. 
- Mégis hány ilyen bolygó van? - érdeklődött Bra'tak. 
- Azt még nem tudom pontosan. - válaszolta Deniel. 
-  Le tudjuk valamennyire szűkíteni a kört? - érdeklődött Teal'c. 
- Az attól függ, milyen leleteket találtunk ott. - jött a válasz Jackonstól. 
- Ha nem lenne gond, visszamennék Dakarára. Figyelemmel fogom követni az információkat, ami az Ori előrenyomulását és Baal erősödését illeti. - ezzel felállt. 
- Rendben. - bólintott Landry - Jackson maguk pedig szűkítsék a kört. 
- Rendben Uram. - s lassan a csapat is felállt az asztaltól. 
***
Deniel laborjában mindenki keresett magának egy kis helyet. Leültem és mint szokás Camron "vágott a lovak közé". 
- Na akkor vágjunk bele! Jackson! Hol vannak azok a koordináták? 
Deniel szétosztott jó pár papírköteget. Mitchell furcsán nézte a halmot, miközben Jackson magyarázott. 
-  Meg kell néznünk, melyik bolygón mit találtak és , hogy az milyen fontos lelet. Van-e köze az Ősökhöz, vagy nincs. 
- Mi számít nagyon fontosnak? - érdeklődött Cameron. 
- Valamiféle technológia, esetleg építmény. Titkos jelekkel, kódolt üzenettel...meg hasonlók. 
Mindenki belemélyedt a keresésbe. Fél óra múlva a csend megszakadt.
- Kőtömb írással megfelel? - hallatszott Mitchell kérdése. 
- Meg. - válaszolta Deniel. 
- Panel jelekkel, és kivetítővel? - érdeklődött Teal'c. 
- Jó. - nyugtázta Jackson ismét. 
***
Egy óra múlva.
- Ismeretlen szerkezet, amit az Ősök készítettek? - érdeklődött Mitchell. 
- Jó.
- Pár szöveg az Ősökröl?
- Inkább ne. - elgondolkodott a tudós és megszólalat - Csak akkor, ha valami olyan, amit eddig még nem ismertünk. 
***
Háromnegyed óra múlva.
- Tyúkhúsleves rántott hússal? - mondta nagyon komolyan Mitchell. 
- Mi? - értetlenkedett Deniel első hallásra. 
- Ébéd idő! - mosolygott Cameron. 
- Ja... Jó... Mehetünk. - válaszolta Deniel, de azért még egy-két papíron járt a tekintete. 
***
Ebéd után már csak pár lista maradt, amit még át kellett nézni. Egy óra múlva készen is lettek.
- Végre. - nyújtózott egyet Mitchell. 
- Összessen 89 bolygó, de ha még jobban leszőkítjük a kört marad 33. - ismertette Sam az eredményeket. 
- Nem sok egy kicsit? Mármint 33 bolygó...amit át kell nézni... - töprengett Cameron. 
- Megkérjük a tábornokot, hogy segítsen nekünk. Jelöljön még ki csapatokat, akik segítenek. - oldotta meg felvetésből Deniel. 
***
Fél óra múlva a tábornokkal a nagy tárgyalóban levő asztalnál ültek.
- Négy csapat nem tud segíteni, de a többiek szívesen megteszik amit tudnak. - ismertette a csapatok állását Landry. 
- Szuper! Ez jó hír Uram! - örvendezett Mitchell. 
- Kiszámítva a csapatoknak, külön-külön jut 2-3 bolygó. - mondta Sam. 
- Kiválasztottam azokat, amelyeket a legvalószínűbbnek tartok. Ezekre majd mi megyünk. - tett egy dokumentumot a Landry elé Deniel. 
- Baal-lal mi lesz? - érdeklődött a tábornok. 
- Még nincs nagy veszély, addig hanyagoljuk Uram. Elég lesz nekünk most az Ori térnyerésével foglalkozni. - tudatta a csapat döntését Mitchell. 
- Gondolkodtam. Ha találnánk valamit, kellene valaki, aki tudja aktiválni. - nézett szét a bent levőkön Deniel. 
- Maga kire gondol Dr. Jackson? - érdeklődött Landry. 
- Arra, aki tudja irányítani az Ős technológiákat, és kétszer tulajdonosa volt minden tudásuknak. S az nem más, mint Jack.
- Jack-re van akkor szükség? - nézett szét a csapaton. 
- Ha nem tudnak valaki mást, akkor igen. - bólintott Deniel. 
- Super! Tábornok, minél hamarabb intézze el, hogy O’Neill a bázisra jöjjön! Mi addig elkészülünk is indulhat is a bújócska! - pattant fel Mitchell. 
- Megteszek mindent, amit csak tudok. - állt fel a tábornok is. 
- Köszönjük Uram. - mosolyodott el Sam. 
- Akkor indulás készülődni CSK-1! - nevetett a tábornok, majd bement az irodájába és felvette a telefont. 

4. fejezet
Az indulás 

Mindenki lázasan készülődött az indulásra. Deniel a jegyzeteit tuszkolta bele a hátizsákba, Sam a műszereit és az eszközeit, Mitchel a legfontosabb dolgokat, amire szüksége lehet. Teal’c pedig az általános dolgokat, és a Tretonint. Ebből egy  kisebb készletet. Landry megérkezett a laborba, elmosolyodott a szorgosan készülődő csapaton.
- O’Neill tábornok három óra múlva ér ide. Én addig átküldök pár csapatot, hogy kezdjék el a felderítést.
- Köszönjük az információt Uram! - nézett rá Deniel, majd a többiekre - Mire Jack ideér, már készen leszünk. 
- El kell mennem egy kis időre, politikai ügyben. Mire indulnak, itt leszek. - bolintott, amit viszonoztak és elhagyta a helyiséget. 
- Remélem találunk valamit, most jól jönne! - ábrándozott Deniel. 
- Az Ori-nak nagy tervei vannak a galaxisban. Remélem tényleg találunk valamit. - értett egyet Sam a csomagját igazgatva. 
- Nem szabad engednünk, hogy végezzenek az Ősökkel. - jelentette ki Deniel nagyon komolyan. 
- Fura, hogy eddig nem is tudtak róla, hogy valaha itt éltek a Tejútrendszerben. - jegyezte meg Cameron. 
- Szerintem így akartak elbújni előlük. - magyarázta Deniel. 
- De, ha tudták, hogy veszélyt jelenthetnek, miért nem cselekedtek akkor, ott, abban az időben? Nem lett volna logikus? - toldotta meg Mitchell ismét a gonolatával az egész beszélgetést s folytatta is  - Jackson! Amikor maga is olyan fénylény volt. Nem tudott meg valamit? - érdeklődött Mitchell. 
- Nem. Ott fent sincs minden  nyilvánosságra hozva. És inkább titokzatos az egész.
- Miért is küldték vissza? - nézett rá kíváncsian Mitchell. 
- Megszegtem a szabályokat. - jelentettek ki szűkszavúan Deneil. 
- Mégis milyen szabályokat? - értetlenkedett tovább Mitchell. 
- Nem lett volna szabad felvennie velünk a kapcsolatot, amikor Anubis el akarta pusztítani Abydos-t. - egészítette ki Teal'c a történteket. 
- Fura egy szabályaik vannak. - töprengett el Mitchell, majd látta, hogy a csapat elkészült, így intett, hogy addig inkább máshol folytassák a beszélgetést, amíg O'Neill meg nem érkezik. 

***

Egyszer hirtelen egy hang szólalt meg a hátuk mögött.
- Hello! Hogy smit? - állt ott Jack a csapat háta mögött. 
- Jack! De örülök, hogy látlak! - mosolyodott le Deniel. 
- Ez aztán a gyorsaság Uram! - bólintott Cameron is. 
- Úgy hallottam, hogy a rossz fiúk megint rosszban sántikálnak. - mondta Jack, egy olyan Jack féle mosollyal az arcán. 
- Jó, hogy újra látlak O’Neill. - hajolt meg Teal'c. 
- Teal'c, öreg cimbora! - veregette meg a vállát - Látom megnőttél...vagy csak a hajad miatt vagy ilyen magas? - viccelt kicsit. 
- Lehet O'Neill. - válaszolta Tela'c a megszokott módon. 
- Uram. - mosolygott Carter. 
 - Alezredes. - mosolygott O'Neill is. 
Majd mindannyian elnevették magukat.
- Szia.
- Szia. - s már valamennyivel könnyedebb hangvételre váltottak. 
- Na gyerünk vágjunk a közepébe! - indult el Mitchell. 
- Hallottam kerestek valami ősi izét. - tért rá a küldetés céljára Jack. 
- Igen, de még mi se tudjuk mit. - válaszolta Deniel. 
- Az Ori-t kellene valahogy megfékeznünk, legalább is korlátoznunk a hírnököket. - toldotta meg egy mondattal Jaffa. 
- Ezek azok a felemelkedett rossz fiúk? - érdeklődött Jack. 
- Mondjuk rá. Most inkább a hírnökeikkel kellene foglalkozni. - koncentrált a feladatra Jackson. 
- Mégis mi a terv? - érdeklődött Jack. 
- Meglátogatunk minden olyan bolygót, amelyen jelentősebb leleteket találtak. - ismertette Sam. 
- Kellet valaki aki tudja őket használni. - nézett Deniel Jack-re. 
- Csak azt ne kérjétek, hogy újra bele kelljen dugnom a fejemet  abba az izébe. Mert abba nem megyek bele! - tiltakozott O'Neill. 
- Nem, arra most nem lesz szükség. - nyugtatta Deniel. 
- Úgy is gondoltam! - jelentette ki O'Neill félig komolyan, félig viccesen. 
- Nem lenne rossz, ha Maga  is bepakolna az útra. - javasolta Cameron. 
- Rendben már megyek is. Nem lenne jó, ha miattam késne az indulás. - s elindult az öltöző felé. 
Kopogtak az ajtón és Jack az ajtó felé fordult. 
- Bejöhetek? - kérdezte Sam. 
- Gyere nyugodtan. - mosolygott Jack. 
- Na? Milyen újra itt lenni? - érdeklődött mosolyogva Sam. 
- Fura. Olyan minden mint régen, de mégse ugyanaz. - jelentette ki O'Neill. 
- Hát pár dolog megváltozott. - jelentette ki Sam egyetértően. 
- Jó pár dolog. Nem igaz? - mosolygott Jack is. 
Jack magához húzta és megcsókolta Samet.
- Na jó. Most inkább pakoljunk. - mosolyodott el Sam. 
- Hogy, hogy én kellek ide? - érdeklődte meg, amit már tudott, de gondolta Sam még elmondhat pár információt. 
- Deniel nem tudott senki mást, aki tudná használni az Ősök technológiáit. - válaszolta, majd a régi emlékek miatt megkérdezte - Örülsz, hogy átmehetsz a kapun?
- Naná! Mint a régi szép időkben. - nevetett Jack. 
- Remélem találunk valamit, mert ha nem. Akkor nagy pácban leszünk. - vált komollyá Sam. 
- És, hogy vannak a kukacfejűek?
- Hát, eddig jól voltak...
- Mi az, hogy eddig?
- Baal újra akarja kezdeni.
- Attól a fickótól kiráz  a hideg.
- És akkor most itt van nekünk még az Ori is.
- Meg fogjátok oldani! - próbálta biztatni - Mehetünk.
Kimentek az öltözőből, és a tanácsterembe igyekeztek. Landry épp ekkor ért vissza.
- Jack! Maga már itt van? - lepődött meg mikor megpillantotta. 
- Igen, siettem. - válaszolta Jack. 
- Mindenki készen áll az indulásra? - érdeklődte meg Landry a csapattól, akik egytől-egyik bólintottak. 
A csapat ezután lement az indítócsarnokba. A tárcsázómester elkezdte a tárcsázást a P71-891-re.
- Sok szerencsét!!!! Jenestést kérek minden 5 órában. - kívánt jó utat és a szokásos utasítás sem maradt el. 
- Igen Uram! - bólintott Mitchell. 
A csapat tagjai egymásra néznek, elmosolyodnak, majd átmennek a kapun.

5. fejezet 
Csapda 

Átérve  a kapun egy gyönyörű bolygót pillantottak meg.
- De szép! - mosolygott Sam boldogan az eléjük táruló csodaszép táj láttán. 
- Kezdem megérteni, hogy az Ősök miért jártak errefelé. - sétált elől Mitchell, bár tudta, hogy az Ősök nem csak a táj szépsége miatt jöttek ide, ha itt voltak. 
- Nem rossz ez a hely. - értett egyet Jack is. 
- Találjunk egy védett helyet, és verjünk tábort. - javasolta Deniel. 
- Az UAV szerint van itt egy szép domb úgy 2 óránál 1,5 km-re. - mutatta az irányt is Sam. 
- Rendben arra megyünk, ha mindenkinek megfelel. - mondta Mitchell, s Jackra nézett. 
- Meg. - válaszolta röviden O'Neill. 
- Él itt civilizáció? - érdeklődött Teal'c. 
- Tudomásom szerint nem. - válaszolta Deniel - Helyesbítve most nem él itt senki. 
- Tetszik ez a bolygó, olyan csendes, tiszta, varázslatos. - csodálkozott Sam még mindig, tőle kissé furcsa ujjongással. 
- Sajnos, hogy az ellenségeink nem ilyenek. - fanyar mosoly követte Cameron kijelentését. 
- Mennyire veszélyes az Ori? - érdeklődött komolyan Jack. 
- Nagyon. Megtudtuk az egyik hírnöktől, hogy azért jönnek ide, hogy elpusztítsák az Ősöket. - magyarázta Deniel. 
- Csináltak is egy szuperkaput, de hála Deniel ismerősének, Valának nem sikerült aktiválniuk.
- Vala az aki Deniellel a Prometheuson... - suttogta Jack. 
- Igen Ő az, Vala az Vala. - mosolygott az alezredes.
- Hála neki, az Ori még nem küldte ide a hajóit. - mondta Deniel, bár a Prometheusos incidnens nem volt a kedvenc küldetése. Oda is értek a dombhoz.
- Itt letáborozunk. - nézett szét Mitchell. 
Mindenki lerakta a holmikat a földre és elkezdték a táborhely építését. Este egy kis visszaemlékezést tartottak.
- Kérdezhetek valamit? - szólalt meg Mitchell. 
- Hát persze. -  válaszolta Sam. 
- Milyen volt régen? Amikor még a Goa’uldok fenyegettek minket?
- Tudod Cameron. Akkor azt hittem, hogy ennél már rosszabb nem lehett, de tévedtem. - ült le Deniel. 
- Más volt  velük harcolni. - folytatta Sam. 
- De az volt a jó, hogy mi voltunk majdnem minden Goa’uld célpontja. Mi mindig kereszteztük az útjaikat, és ez nem volt az ínyükre. Jó kis móka volt! - mosolygott Jack a régi emlékeken. 
- Mi próbáltuk megmagyarázni, hogy ők csak hamis istenek. Nem ment könnyen. - jegyezte meg Teal'c. 
- Olyan furcsán érzem most magam, mintha nem is kellenék ide. - bukott ki Cameronból. 
- Sok minden megváltozott, Cameron. Ezt te is tudod. - szögezte le Deniel. 
- Mitchell. Most rajtad van a sor. - szólalt meg bátorítóan Jack és direkt tegezte le az alezredest. 
- Köszönöm Jack! - viszonozta Cameron. 
O'Neill csak bólintott. 
- Olyan furák most az érzéseim, olyan összekuszáltak. Rám törtek a régi emlékek és összekeveredtek a mostaniakkal. - gondolkodott Sam. 
- Sok mindenen mentél át Sam. Nem csoda, hogy az émlékeid így viselkednek. - nyugtatta Deniel. 
- Sok mindenen átmentetek nyolc év alatt. Mind testileg, mind lelkileg. Nem lehetett könnyű. - értett egyett Mitchell is. 
- Sokszor hittük, hogy egy-egy küldetésből, már nem lesz kiút. -nézett az esti égboltra Deniel. 
- És sokszor hittük, hogy nem lássuk már egymást soha többé. - lett szomorú Sam hirtelen. 
- De egyben mindig biztosak voltunk, hogy a jóért cselekszünk, még, ha az élet el is választott minket. - fűzte hozzá Jack. 
- Nehéz éveink voltak. Láttam rémségeket, csodákat. Volt úgy, hogy a csapat tagjai, annyira maguk alatt voltak, hogy azt hittem vége az egésznek. De, rá kellett jönnöm, hogy bármennyire is el voltunk keseredve, felálltunk, és mentünk tovább. - bontogatta Deniel. 
- Mindig szerettük volna a békét visszaállítani. De a béke, amennyire nehéz visszaállítani, annál könnyebb véget vetni neki. - szólalt meg Teal'c. 
- A jó és a rossz harca, ami mindig is folyik majd. Mert ez a sorsuk, amin már semmi sem változtat. Hallott évmilliók őrzik küzdelmük minden percét, minden titkát. - Sam szinte elmerengett. 
- Nem lenne rossz, ha pihennénk is egy kicsit. Holnp szükségünk lehet az energiánkra. - jegyezte meg Jack. 
- Jó, akkor mennyünk, aludjunk egyet. - értett egyet Mitchell is. 
Mindenki belebújt a hálózsákjába. Fél óra múlva már mind aludtak.

***

Reggel Sam kelt fel elsőnek. Körülnézett. A táj csendes volt. Lassan felkelt, és összepakolta a holmiját. A többiek még aludtak. Egy idő múlva egy ismerős csengés ütötte meg a fülét. 
- Már fent vagy? - érdeklődött Jack. 
- Igen. Felébredtem. - válaszolta. 
- Jó reggelt! - kászálódott ki Cameron is még kissé fáradtan. 
- Jó reggelt! - köszöntötte Sam és Jack. 
- Már  mindenki fent van?- érdeklődött Deniel, aki szemmel láthatóan még Sam előtt felkelt. 
- Hol voltál? - érdeklődte meg Jack. 
- Még hajnal előtt körülnéztem kicsit. - válaszolta. 
- Miért nem szóltál? - vonta kérdőre Mitchell. 
- Nem tartottam fontosnak.
- És találtál valamit? - Sam kérdése kíváncsi pillantásával párosult. 
- Igen, egy régi romot. - mondta Deniel mosolyogva. 
- És érdekes legalább? - kérdezte Mitchell. 
- Persze, hogy egy romot találtál. Itt senki sincs, csak mi. S szerencsénkre Deniel rátalál a romra még hajnal előtt. - mosolygott Jack - Igen, és legalább megéri megnézni? 
- Mondjuk rá.
- Ez nem volt túl meggyőző Deniel Jackson. - válaszolta a Teal'c. 
- Itt hagyta a jegyzeteimet és ami még kellhet, ezért jöttem vissza. - mondta. 
- Akkor mindenki fogja a holmiját és irány Jackosn után! - utasította a csapatot Mitchell. 
Mindenki elindult. A falevelek csörögtek a lépteik alatt. Egy árnyék végéi követte őket. Megálltak.
- Itt van. - mutatott rá Deniel. 
- Ugye ez nem az Ősök egyik elveszett városa? - érdeklődött Jack. 
- Nem hiszem, hogy az lenne. - válaszolta Mitchell - Bár egy tejúti Atlantisznak örülnék. - mosolyodott el. 
- Az írásokat elkezdtem lefordítani, de eddig semmi érdekeset nem találtam. - mondta Jackson. 
- Jó, akkor Te fordítasz, mi meg majd várunk. - ült le Jack. 
Deniel odalépett a romokhoz a jegyzeteivel, és elkezdte a munkát.
- Mi van a többi Goa’ulddal? - érdeklődött Jack. 
- Elmenekültek miután megtudták, hogy  Anubist  legyőztük. - válaszolta Teal'c. 
- Nahát! Nem is tudtam, hogy ennyire félénkek. - mosolyodott el O'Neill. 
Egy szempár egész végig nézte őket, majd elindult. Futva ért be az erődítménybe, majd egy tanácsterembe rohant.
- Nagyuram! Nagyszerű híreket hoztam! - hajolt meg Terusz. 
- Mi történt? Beszélj! - utasította Baal. 
- Itt vannak a Tau'rik... A Csk-1.
- Mi? Hol? Tudják, hogy én is itt  vagyok? - lepődött meg, de egyben bosszús pillantása szegeződött az előtte térdelőre. 
- Nem. Nem tudnak semmit. Lakatlannak hiszik a bolygót. Csak felfedezni jöttek egy romot. Nincs náluk sok fegyver, hiszen nem számítanak ellenállásra. - továbbra is lent maradt a padlón. 
- Remek. Rajtuk fogunk ütni. - mondta Baal. 
- Azonnal továbbítom a parancsodat Nagyuram. - bólintott a Jaffa. 
- Ne! Élve akarom őket! Be kell őket keríteni. - egészítette ki a parancsát Baal - Épségben hozzátok őket elém!
- Meglesz Nagyuram! - válaszolta és felállt. 
A  Jaffa elhagyta a termet, és utasítást adott a  többi Jaffának. Körbekerítették a csapatot és egy kábító gránáttal sikeresen el is kábították Őket. Ezután egy tömlöcben kezdtek magukhoz térni. 
- Na ne! - jegyzete meg csüggedve Deniel. 
- Hol vagyunk? - tápászkodott fel Mitchell. 
- A francba!!!! Egy Goa’uld cellában... - mordult fel Jack. 
- Mégis, hogy kerültünk ide? - nézett szét Sam. 
- Elkábítottak minket. - jegyezte meg Teal'c 
- Nem úgy volt, hogy lakatlan a bolygó? - kérdezte Deniel. 
- Úgy volt, Deniel. Úgy volt... - mondta Jack. 
Egy Jaffa látta, hogy a foglyok maguknál vannak, így szólt a felettesének, aki kiment és értesítette Baalt. Kis idő múlva Baal lépett be az ajtón.
- Végre  megint találkozunk. - mosolygott. 
- Reméltem, nem Te leszel... - fakadt ki Jack. 
- Ne már O’Neill. A múltkor is milyen jól éreztünk magunkat. Hiieee.. - nevetett a végén. 
- Mit akar? - nézett rá Deniel. 
- Nem tudom. - tárta szét a kezét Baal - Nem számítottam társaságra. De, ha már itt vagytok, jó bulit csapunk. - sunyin mosolygott. 
- Mi inkább kimaradnánk belőle. - mondta Mitchell. 
- Sajnos ezt nem bírom megengedni. De addig is, még itt vagytok, ézezzétek jól magatokat. - válaszolta Baal. 
- Na persze. - mondta fanyar mosollyal Jack. 
A Nagyúr távozott.
- Mihez fogunk most kezdeni? - nézett mindenkire Sam. 
- Nem tudom. - válaszolta Jack. 
Egy Jaffa kinyitotta a cella ajtaját, majd bement és átnyújtott mindenkinek egy pohárra hasonlító tárgyat. Megparancsolta, hogy igyanak. Ittak, s  hirtelen elájultak.
Pár perc múlva beindultak a hajó hajtóművei, és lassan átlépték a légkört és fénysebességgel hagyták maguk mögött a bolygót.

6. fejezet
A foglyok

 

Pár óra múlva felébredtek.
- Többet nem iszok semmit! - mondta haragos lejtéssel Jack. 
- Miért kábítottak el minket? - nézett a többiekre Mitchell. 
- Azért, hogy ne vegyük észre, hogy felszállunk. -mondta Carter miután az ablakon át nézte, ahogy fénysebességgel suhantak.
- Áthoztak minket egy kisebb kabinba. - állapította meg Deniel. 
A kabin tényleg nem volt túl nagy. Olyan volt épp, hogy a Ssk1 „kényelmesen „ elfért benne.
- Nahát! Még takarónk is van. - lepődött meg Mitchell - De kedves Baal-tól... - furcsán méregette a bent levő dolgokat. 
- Ebből arra következtetek, hogy hosszú időt fogunk itt tölteni. - nézte Őt Teal'c. 
- Mégis mi a terve velünk? - töprengett Deniel. 
- Ahogy mondta, eddig nem voltunk benne. - mondta Jack - Most majd kitalálja. 
- Most minket is bele kell tennie, mert nem hiszem, hogy csak úgy elengedne. - jegyezte meg Sam és felhagyott a hipertérben való utazás fényének elringató bámulásával. 
- Jó lenne tudni merre tartunk. - sétált Deniel ide-oda. 
- Nem mindegy? - vágta rá Mitchell - Kétlem, hogy az orrunkra kötné. 
- Utálom, hogy, ha egy kukacfejű valahogy elfog minket. - bosszankodott O'Neill - Ezt mindig is utáltam.
Baal lépett be az ajtón
- Hogy vannak  a kis jövevények?
- Sehogy. - mondta Mitchell. 
- Ne legyetek már ilyen kemények. Talán nem tetszik az új helyetek?
- Minek jöttél? Megkérdezni, hogy hogy vagyunk, mikor magad is látod, hogy még élünk. Mi a célod Baal? - állt elé O'Neill. 
- Jack! Ne legyél már ilyen goromba. - mosolygott Baal megint. 
- Meddig tart még minket fogva? - fordult felé Sam. 
- Sokáig. - válaszolta egyszerűen a Nagyúr. 
- Mégis hova visz? - nézett rá kérdőn Deniel. 
- Titeket sehova,  csak velem jöttök. Addig is minden jót. És nem akarok semmilyen szökési próbálkozást! Mert a végén még nem állok jót magamért!
Kiment .A Jaffák egy kis ennivalót hoztak be, és lerakták az egyik magasabban lévő párkányra.
- Itt a reggeli. Reméljük nem alszunk tőle megint. - nézett rá Jack kétkedően. 
- Nem vagyok éhes. - fordult el Sam. 
- És se. - csatlakozott Deniel. 
- Mit fogunk most csinálni, hogy tudjuk sokáig itt fogunk raboskodni? - kérdezte Mitchell. 
- Nem tudom, ez olyan furcsa. Eddig, ha elfogtak minket, akkor rögtön le akartak velünk számolni. - gondolkodott Deniel. 
- Baal-nak velünk még nincs terve. Mi, úgy is mondhatnánk, hogy csak belecseppentünk a tervébe. Neki így is jó, ahogy látszik. - mondta Mitchell. 
- Melyik  agyament Goa’uld ne örülne annak, hogy ha csak úgy besétálnánk a tervébe? - tett fel egy kérdést Jack, amire mind tudták a választ. 
- Baal nem akar még végezni velünk, így jobb lenne, ha kivárnánk. A szökési kísérlet most rossz ötlet. - vélekedett Sam. 
- Hát akkor jobb nyugton maradni, mert még a végén rontunk a helyzetünkön. - ült le Mitchell. 
Ültek ott némán, néztek ki az ablakon. Nem tudtak mondani semmit sem. Majd lassan elnyomta őket az álom. Aludtak, sokáig aludtak.  Deniel felébredt, éhes volt, hiszen régen nem evett már. Nézte az ennivalót, majd odament és enni kezdett.
A többiek lassan felébredtek, s követték a csapattársukat. Miután ettek leültek.
- Tudja valaki milyen nap van ma? - érdeklődött Jack. 
- Október 15. - válaszolta Mitchell. 
- Ma lesz egy sportközvetítés  a tv-ben. De ahogy látom, itt nincs olyan. - mondta Jack kedvetlenül és az órájára nézett. 
- Meddig aludtunk? - nézett szét Mitchell. 
- Szerintem egy napot Mitchell alezredes. - válaszolta Teal'c. 
- Egy napot? - csodálkozott Cameron. 
- Észre se fogjuk venni a napok múlását. - jegyezte meg Sam. 
- Újévre otthon akarok lenni. - jelentette ki Jack. 
- Én már október 16-ra is otthon akarok lenni... - mondta Deniel. 
Érkezett négy Jaffa és elvezették Cartert. 
- Hej! Hova viszi? - tiltakozott Jack, de észre se vették. 
Sam-et Baal köszönti az egyik teremben.
- Carter alezredes! Örülök, hogy jól van.
- Ezt én nem mondhatom el.
- Miért hozatott ide?
- Egy kicsit szeretnék olvasni Jolinar emlékeiben, ha nem bánja. - lépett oda Baal. 
A homloka elé tartotta a fegyvert és elkezdett matatni az emlékek között. Miután jól elszórakozott elengedte, Sam a padlóra rogyott. Két Jaffa visszavitte a cellába. Kinyílt az ajtó, majd lefektették a padlóra a nőt.
- Sam! - ugrott oda Jack. 
Azonnal megnézte az életfunkcióit.
- Mit csinált vele az a szemétláda? - nézett rá. 
- Olvashatott az emlékeiben. - feltételezte Teal'c. 
- Mit akarhatott megtudni?
- Lehet, hogy csak keresett valamit. - mondta Mitchell - Valamit, ami hasznos lehet számára. 
Jack megfogta nő gyenge testét és letakart egy darab pokrócot a padlóra ráfektette. Egy másikkal be is takarta. 
- Ha megtudom, hogy valami baja eset, én...én... - suttogta dühösen Jack. 
- Nyugi Jack! Nem eshetett semmi baja, nem akar minket megölni, még nem. - "nyugtatta" Deniel. 
Behoztak még egy kis ennivalót, a többiek ettek egy kicsit, majd aludni tértek .Csak Jack virrasztott. Nekidőlt egy oszlopnak és  nézte  a száguldást, miközben Sam közelében maradt.
Három óra múlva Cam magához tért.
- Jack. - hallatszott egy gyenge hangfoszlány. 
- Sam. Hogy érzed magad?
- Fáj a fejem.
- Pihenj nyugodtan, most már nem bánt senki.
- Félek.
- Itt vagyok, nem lesz semmi baj.
Jack odament Sam-hez és megfogta a kezét .Carter elmosolyodott.
- Pihenj.
Sam lassan úja elaludt.
Miután mindenki kipihenten ébredt, csak néma csendben nézték egymást.
- Ez nem mehet így tovább! - "kiáltott" fel Mitchell. 
- Mit csináljunk? - kérdezte Deniel, mire újabb Jaffák érkeztek. 
- Jaffa ! Kree! Hozzátok O’Neillt!
A beszélgetés nem volt túl hosszú. Baal beszélt, Jack hallgatott. Így rövid időn belül visszavitték. Jack csak annak örült, hogy Baal nem csinálta ugyanazt vele, mind régebben. 

***

Landry idegesen ült az irodájában. Benyitott Davis őrnagy s mikor a tábornok egy biccentéssel jelezte, hogy bejöhet, becsukta maga mögött az ajtót. 
- Semmi hír a Csk-1-ről. A Csk-3 nem találta őket a bolygón. Minden holmijuk ott van, de ők sehol.
- Mégis hol lehetnek?
- Nem tudom.
- Remélem nem esett bajuk.
- Tudnak magukra vigyázni Uram.
- Tudom, de mégis van egy olyan érzésem, hogy nincs minden rendben.
- Ha megtudok valamit értesítem Önt.
- Rendben.
A tábornok ideges volt, de nem tudott mit tenni. Várt, mint a többiek.

***

Landry  az indítócsarnokba érve köszöntötte az érkezőt. Egy Tok'ra ügynök személyesen érkezett a bázisra, az események miatt. 
- Örülök, hogy látom Magát.
- Én is örülök tábornok.
A tárgyalóterembe siettek.
- Ahogy minket informáltak, a Csk-1 eltünt pár napja. 
- Sajnos így van.
- Titkos forrásoktól úgy tudjuk Baal áll az eset mögött.
- Ezt, hogy érti? - lepődött meg Landry. 
- Csak később jutott el a hír hozzánk, hogy Baal azon a bolygón tartózkodik, amelyre a Csk-1 is ment egy felderítés miatt.
- Vagyis akkor még a bolygón kell lenniük.
- Sajnos úgy tűnik Baal elhagyta a bolygót.
- Hova ment?
- Azt senki sem tudja, de ha megtudunk valamit, rögtön értesítjük magukat.
- Köszönöm.
A hetek csak múltak és múltak. Semmi hír nem érkezett a Csk-1 felől. A tábornok kezdte feladni a reményt. A Pentagon tanácsolta, hogy hagyják abba a keresést.

Kategória: Stargate SG-1 - Az új ellenség | Hozzáadta:: Emilia (2016-05-08)
Megtekintések száma: 134 | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Kód *: