Főoldal » Cikkek » KAREN TÖRTÉNETEI

Stargate SG1 - Tok'ra szerelem 13.fejezet

13. fejezet

Sam és Nion jó néhány órával később átlépett a kapun, majd egy pillanatra fellélegezve néztek körül az ismerős környezetben, ahogy a Keralán kiléptek a féregjáratból. A megkönnyebbülésük azonban csak néhány másodpercig tartott, mert szinte azonnal négy fegyveres tok’ra vette őket körbe. 
-    Samantha Carter alezredes vagyok a Földről - emelte fel a kezét Sam.
-    Tudjuk ki maga - lépett közelebb az egyik férfi. - Ki van magával?
Sambe belebújt a kisördög, így látványosan körülnézett, aztán vállat vont. 
-    Én nem látok senki mást. 
-    Ne játsszon velünk! - csóválta meg a fejét egy másik tok’ra, és aktiválta a botfegyverét.
-    Nion van velem - adta meg magát Sam.
-    Nion a Visar bolygóra ment a gazdatestével, Syriával - vette vissza a szót az első őr. 
-    Syria halott - tájékoztatta Sam. 
-    Miért kellene ezt elhinnünk? - faggatták tovább, de Sam látta, hogy az egyikük elsiet a bázis irányába. 

-    <i>Sam, had beszéljek velük! </i> - kérte Nion.
-    <i>Még nem. Majd Malekkel </i>- hárította el Sam. 

-    Miért hazudnék? - fordult újra az őrhöz.
-    Talán, hogy beférkőzhessen a sorainkba.
-    És miért használnék fel ehhez egy szimbiótát? És amúgy is, honnan szedném? Azt feltételezi rólam, hogy megöltem Syriát, hogy hozzájussak egy szimbiótához? Gondolja, hogy Nion bennem lenne, ha én ártottam volna a gazdatestének? Szeretnék beszélni Malekkel! Ő talán nem olyan fafejű, mint maga. 
-    Lesz rá alkalma - biztosította Samet a tok’ra. - De előbb bebizonyíthatná, amit mond. 
-    Mégis hogyan? Eljön velem a Visarra, és megnézi az ottani pusztulást? Nem túl szép látvány, ebben biztos lehet. Senki nem maradt életben - vetette oda Sam kicsit bosszúsan, de aztán meglátta Maleket kisétálni a fák közül. 
Malek összehúzott szemmel méregette a nőt pár másodpercig, majd szó nélkül odasétált hozzá, és finoman a homlokára tette a kezét, hogy érzékelje a benne lévő szimbiótát. 
-    Samantha… beszélhetnék Nionnal? - kérdezte szelíden.
-    Még nem… még nem csináltunk ilyet - ismerte be Sam lehajtott fejjel. 
-    Csak egy percet kérek - kérlelte Malek. - Mérheted az időt - tette hozzá egy halvány mosollyal.  
-    Rendben - adta meg magát nagy nehezen Sam. 

-    <i>Nem lesz semmi baj, Sam, ígérem </i>- próbálta megnyugtatni Nion, és Sam érezte, ahogy lassan háttérbe szorul, és a külvilág olyanná vált, mintha egy kicsit távolabbról szemlélné, aztán Nion átvette az irányítást a teste felett. 

-    Itt vagyok, Malek - nézett fel a parancsnokára. 
-    Mi történt?
-    Kudarcot vallottunk - ismerte be Nion. - Mindenki meghalt. Próbáltuk legyőzni a hírnökök által terjesztett betegséget, de nem sikerült. Eleinte úgy tűnt, a kristály képes meggyógyítani, de végül mindenki visszaesett és meghalt. Egy ideig meg tudtam védeni Syriát, de a többiek gyógyítása kiszívta minden erőmet. Túl sokan voltak, és akit egyszer meggyógyítottunk, az is megkapta újra… Syria nem engedte, hogy vele törődjek, mindenki más fontosabb volt neki, így végül ő is megkapta a betegséget. Hat napig tartottam életben, de benne a vírus folyamatosan mutálódott, feltételezem, hogy miattam, így nem tehettem semmit.  Sam és a csapata valóban az utolsó pillanatban érkeztek. Az erőm már csak percekig tartott volna ki. 
-    Sajnálom, Nion - sóhajtott Malek.
-    Igen, én is. Azt hiszem… lejárt az időnk - mondta végül egy halvány mosollyal, és visszahúzódott. 

-    Ez nem volt túl kellemes - sóhajtott Sam, ahogy visszanyerte az ellenőrzést a saját teste felett. 
-    Mert küzdöttél ellene - mondta egyszerre Nion és Malek.
-    <i>Ilyenkor az a legjobb, ha ellazulsz és bízol bennem </i>- mondta Nion. - <i>Sosem tennék olyat, amivel ártanék neked. 
-    Tudom </i>- húzta el a száját Sam, és vett egy mély levegőt, aztán felnézett Malekre. 
-    Beszélgessünk egy kicsit - mondta neki Malek, aztán az embereihez fordult. - Fegyvert le! Térjetek vissza a helyetekre - utasította őket, mire azok engedelmeskedtek, és úgy eltűntek, mintha a föld nyelte volna el őket. - Menjünk! - mosolygott halványan Samre, és elindultak egy erdei ösvényen, de Sam emlékei szerint nem a bázis fele tartottak, hanem épp ellenkező irányba. 

-    Samantha… mindannyian… hálásak vagyunk neked, amiért megmentetted Nion életét - szólalt meg egy kis idővel később Malek. 
-    Ugyan… nem azért tettem - hárította el Sam. - Segítségre volt szüksége, hát segítettem - idézte fel Malek szavait egy korábbi beszélgetésből. - És… az elmúlt két napban… elég sok mindenen gondolkodtam…
-    Már két napja együtt vagytok? - kapta fel a fejét Malek, és megtorpant. - Samantha…
-    Tudom, tudom - szakította félbe Sam. - Az egyesülés hetvenkét óra után bekövetkezik. Nion elmondta. De addig még van… 
-    <i>Több mint húsz óránk </i>- segítette ki Nion. 
-    Húsz óránk - csalt egy kicsit mosolyogva Sam. 
-    Rendben - bólintott rá Malek, és továbbindultak az ösvényen. 
-    Hova megyünk? - kérdezte Sam, miközben közelebb lépett Malekhez, és óvatosan megfogta a kezét. A tekintetük egy pillanatra találkozott, de aztán egy halvány mosollyal mindketten visszafordultak előre. 
-    Valahova, ahol nyugodtan beszélgethetünk - válaszolt végül Malek, aztán hosszú ideig csendben sétáltak. 

-    <i>Mit gondolsz? </i> - kérdezte Sam Niont. 
-    <i>Még nem tudja, mire számítson, így nem mer reménykedni</i> - tűnődött a szimbióta. - <i>Szerintem az jár a fejében, hogy bárcsak velem maradnál. 
-    Ez nem a te fejedben jár? -</i> ugratta végül Sam, és nem tudta megállni, valóban elmosolyodott. Malek egy pillanatra kérdőn nézett rá, de végül nem faggatta, csak megszorította a kezét, és tovább folytatták az útjukat. Sam a környezetét tanulmányozta, amit egyre gyönyörűbbnek talált. A színek, a zöld, a barna millió árnyalata vette körül, olyan gazdagságban, amit eddig soha nem tapasztalt. 
-    <i>Nion, ez a te műved? </i>- kérdezte gyanakodva. 
-    <i>Micsoda? 
-    Ez a színkavalkád. Sosem láttam még ilyennek a világot. 
-    Némileg felerősödnek az érzékeid. Először a látásod, aztán majd az összes többi </i>- erősítette meg Nion. - <i>Ez már annak a jele, hogy közeledünk a határidőhöz. De ne aggódj… húsz óránk még biztosan van. 
-    Nem aggódtam. Ez… pazar</i> - nézett fel a fák koronáján át beszűrődő napfényre Sam, ami gyémántként szikrázott, ahogy az enyhe szellőben rezegtek a falevelek. 
Egy jó negyed órával később egy apró kis tisztásra értek, amit színes, illatos virágok borítottak. 
-    Ez gyönyörű - mosolyodott el Sam. 
-    Reméltem, hogy tetszeni fog. Gyere, üljünk le! - javasolta Malek, és a tisztás szélén egy hatalmas fa árnyékában letelepedtek a fűbe. - Samantha…
-    Tudod - sütötte le a szemét a nő egy pillanatra, de aztán inkább a virágokat vette szemügyre, miközben beszélt. - Elgondolkodtam azon, hogy… talán nem is bánnám annyira ezt az egyesülést. Tudom, hogy eddig kézzel-lábbal tiltakoztam, de ha már megtörtént… talán a sors akarta így. 
-    De vannak feltételeid - szűkült össze Malek szeme. 
-    Nem, nem, ez így olyan csúnyán hangzik - nevette el magát Sam. - Mondjuk inkább azt, hogy… még nem jutottam határozott döntésre, és… kellene még néhány érv, ami… szelíden átlendít a holtponton. 
-    Értem - bólintott rá egy tűnődő, alig látható mosollyal Malek. 
-    És? Mit mondasz?
-    Samantha… én lennék a legboldogabb tok’ra a galaxisban, ha velünk maradnál - ismerte be Malek, és Sam felé nyújtotta a kezét, aki megfogta és megszorította. 
-    Valami ilyesmi választ vártam - mosolygott ő is Malekre. - De… tudnod kell valamit… én… igazad volt, lenne egy feltételem - mondta elkomolyodva. 
-    És mi lenne az?
-    Én… szeretnék még hazamenni addig, míg le nem győzzük valahogy az Orit. Nem hagyhatom cserben a világomat, mikor ekkora veszély fenyegeti. Tartozom ennyivel a Földnek.
-    És… Nion elmenne veled? 
-    Igen, beszéltünk már erről - bólintott rá Sam, mire Malek komolyan elgondolkodott a dologról. 
-    A Tanács nem lenne túl boldog - csóválta meg végül a fejét. 
-    <i>Kit érdekel a tanács? </i>- fortyant fel Nion, mire Sam nem tudta megállni, elnevette magát. 
-    Mi az? - nézett rá értetlenül Malek. 
-    Csak… nem gondoltam, hogy Nion ilyen kis lázadó tud lenni. 
-    Mindenki tud lázadó lenni, mikor a Tanács messze van - mondta egy félmosollyal Malek.
-    <i>Én a szemükbe is megmondom a véleményemet </i>- morgott tovább Nion, mire Sam vett egy nagy levegőt. 
-    <i>Nion, lazíts! Nem hinném, hogy Malek hagyná, hogy erre sor kerüljön </i>- mondta neki, majd visszatért a figyelme Malekre. 

-    Szóval azt leszámítva, hogy a Tanács nem lenne túl boldog, te mit mondasz?
-    Aggódsz a világodért, Samantha, ezt megértem - sóhajtott Malek. - Csak tudod… nincs még három hete, hogy engedélyt adtam valakinek hasonló akcióra, és nézd, mi lett a vége. 
-    Malek, megértem, hogy aggódsz miattunk. De… nem maradhatok itt. Most még nem. Meg kell tennem a Földért mindent, amit tudok. 
-    Szóval így vagy úgy, de elmész - tisztázta Malek, de Sam már saját maga sem akart arra a lehetőségre gondolni, hogy elengedje Niont, így megszorította a kezét. 
-    Malek, visszajönnénk, amint vége, ígérem. 
-    Nem a szándékodban kételkedem, Samantha. Csak féltelek. Téged, és Niont is. 
-    Vigyáznék rá. És ő is rám - biztosította Sam Maleket.
-    Minden nap aggódnánk értetek - csóválta meg a fejét Malek. 
-    Tudom - mosolygott rá Sam. - De hidd el, sosem bocsátanám meg magamnak, ha elbújok a felelősség elől. Az nem én lennék. Ha tehetek valamit, meg kell tennem! Segítenem kell a csapatomnak!
-    Tudom - látta be Malek is. - Bátor vagy és hűséges, ahogy mindig. Mindig tiszteltem ezt benned. 
-    Akkor tartsd tiszteletben most is, kérlek! - nézett rá esdeklőn Sam, mire végül Malek megadta magát. 
-    Rendben. 
-    Köszönöm - sóhajtott megkönnyebbülten Sam, aztán újra végignézett a tisztáson, ami most, hogy könnyebb volt a lelke, talán még színesebbnek tűnt. 
-    Nem tarthatnánk veletek? - vetette fel Malek.
-    Sajnálom, Malek - rázta meg a fejét Sam. - Niont még rejtve tudom tartani, de… rólad mindenki tudja, ki vagy. 
-    Bujkálni akartok?
-    Úgy terveztük Nionnal, hogy csak három ember tudna a jelenlétéről. Daniel, Janet, és Landry tábornok. 
-    Igen, ez így talán kivitelezhető - tűnődött el a terven Malek is. - De vigyáznotok kellene arra, hogy ne kerüljetek túl közel Vala Mal Doranhoz. 
-    Igen, ő érezné bennem Niont. De majd… vigyázunk. Ha rájönne… talán Daniel meg tudná győzni, hogy tartsa a száját. Rá általában hallgat, ha senki másra nem is. De ezen majd ráérünk akkor töprengeni. 
-    Rendben… mehettek - adta áldását végül Malek. - De nagyon vigyáztok magatokra és egymásra! - mondta szigorúan. 
-    Igen, parancsnok! - mosolygott rá Sam, majd mosolyogva nézte a környéket. Végül hátradőlt a könyökére, és csak gyönyörködött a virágokban, Malek pedig jól láthatóan a nőben, mire Sam egészen zavarba jött, és lesütötte a szemét. 

-    Hát tényleg csak ennyinek kellett történnie, hogy mindkettőnknél megtörjön a jég? - kérdezte egy halvány mosollyal. Malek nem válaszolt a költői kérdésre, csupán a beismerés jeleként egy pillanatra lesütötte a szemét. - Rettenetesen makacs vagy - nézett rá összehúzott szemöldökkel a nő. 
-    Tudom… 
-    Á! Most nem hagyom, hogy kimond! - nevetett Sam. 
-    Rendben. Samantha… - nyújtotta a nő felé a kezét Malek, mire az megfogta, és felült újra, és egy kicsit közelebb csúszott Malekhez. - Ugye most nem álmodom?
-    Te tudsz álmodni? - kérdezett vissza meglepetten a nő. 
-    Valójában nem - látta be Malek. - Az én agyam másként működik, mint a tiéd. 
-    Akkor mire fel a kérdés?
-    Csak… olyan hihetetlen, hogy itt vagy, és hogy… 
-    És hogy a legjobb úton vagyok afelé, hogy egyesüljek Nionnal - fejezte be a mondatot Sam. 
-    Tényleg megtennéd?
-    Hát, egyre jobban hajlok rá - nevetett Sam. 
-    Nem fogod megbánni? Mindig voltak… fenntartásaid… velünk… és az egyesüléssel szemben.
-    Niont ismerve azt hiszem, nem fogom megbánni - mondta viszonylag határozottan Sam, mire Malek megszorította a kezét. 
-    Szeretlek! 
-    Én is szeretlek, te bolond - cirógatta meg az arcát Sam. - De ezt már nagyon régóta tudod - tette még hozzá, mire közelebb hajoltak egymáshoz, és összeforrtak egy gyengéd csókban. 
Mikor szétváltak, Sam elfeküdt a fűben, és maga mellé húzta Maleket is, aki felkönyökölt, és tovább gyönyörködött benne.  
-    Beszélhetnék Lorannal? - sandított rá Sam egy kis idővel később. 
-    Persze - bólintott rá Malek, és átadta az irányítást a gazdatestének. 
-    Samantha!  - cirógatta meg az arcát a férfi. 
-    Itt vagyok, Loran - mosolygott rá Sam. 
-    El nem tudom mondani, milyen boldog vagyok. Sosem mertem remélni, hogy ez egyszer megtörténik. 
-    A sors kiszámíthatatlan, látod? - szorította meg a kezét a nő. 
-    A sors már régóta egymás felé sodort minket - hajtotta le a fejét Loran bűntudatosan. - Csak mi kapálóztunk ellene. 
-    Ti - javította ki Sam mosolyogva. - De már nincs esélyetek menekülni. 
-    Nem is szeretnénk - mosolyodott el Loran is, majd odahajolt Samhez, és megcsókolta. - Amíg távol lesztek, bele fogunk őrülni az aggodalomba - mondta végül, mikor elhúzódott tőle. 
-    Nem lesz semmi baj - ígérte Sam.
-    Remélem is - mosolygott rá a férfi, majd visszaadta az irányítást Maleknek. 

-    Malek… hogy… képzelnéd el… az életünket? - kérdezte óvatosan Sam.
-    Tudod… úgy hiszem… Dr. Jacksonnak igaza volt… - tűnődött el Malek. 
-    Abban, amit goa’uld nyelven mondott neked, mikor utoljára kisétáltál az életemből?
-    Igen - húzta el a száját bűntudatosan Malek. 
-    Mit mondott?
-    Azt, hogy akárhogy is kapálózunk a gondolat ellen, mi ketten összetartozunk, és úgy is gondolkodunk, mintha összetartoznánk, csak valamiért távol élünk egymástól. 
-    Hm… Danielnek mindig jó meglátásai voltak - kuncogott Sam. - Ha nem is tudatosan, de régóta úgy gondolok magunkra, hogy összetartozunk. 
-    Ahogy én is - ismerte be Malek. - Annyi fog változni, hogy… ezentúl együtt is élnénk. Ha te is szeretnéd. 
-    Ez még kérdés? - somolygott Sam. 
-    Csak tőled akartam hallani - nézett rá kérdőn Malek. 
-    Igen, szeretném - biztosította a nő. - De… az embereid elfogadnák? 
-    A magánéletem nem tartozik rájuk - rázta meg a fejét Malek. 
-    A tok’ráknak nem nagyon van olyan, hogy magánélet. Még ajtó sincs a szobátokon - tiltakozott Sam. 
-    Ez igaz - látta be Malek. - De most már te is egy vagy közülünk, Samantha. Hidd el, senkinek nem lesz kifogása ellened. 
-    Akkor jó - könnyebbült meg Sam, és egy kis időre eltűnődött. - Kérdezhetek valamit?
-    Azt teszed, mióta csak felbukkantál - sandított rá a szeme sarkából Malek.
-    Nem is igaz - vonta össze durcásan a szemöldökét a nő.
-    Rendben, kérdezz! - adta meg magát Malek.
-    Szeretnéd Niont is? Úgy értem… 
-    Tudom, hogy érted - szorította meg a kezét Malek. - Samantha, te és ő egyek lesztek.
-    Igen, ezt értem, de akkor is… két külön személyiség vagyunk… leszünk. Ez megmarad valamennyire. 
-    Igen, így van. De összetartoztok. Ő a részed lesz. Szeretni fogom őt, ahogy te is szereted Lorant is és engem is. 
-    De az más. Ti már akkor együtt voltatok, amikor megismertelek benneteket. Úgy szerettelek meg titeket, hogy már összetartoztatok. De Nion csak most csöppent közénk, és... úgy értem, régóta ismered őt és… sosem gondoltatok arra, hogy ti ketten… és most mégis azt mondod, hogy egyik napról a másikra tudnád őt szeretni?
Malek egy halvány mosollyal eltűnődött azon, hogyan is értethetné meg Sammel, amit gondol, de nem igazán talált megfelelő szavakat. 
-    Hidd el, szeretni fogom őt is - biztosította végül Samet. - Nem tudom megmagyarázni neked, de így van. Majd idővel megérted. Miután egyesültök, érezni fogod majd, hogy ő is szeret engem, pedig korábban sosem gondolt arra, hogy lehetne köztünk valami. 
-    Rendben, elhiszem - mosolygott rá Sam, majd a kék égre fordította a pillantását, és egy kis időre befele figyelt. 

-    <i>Nion, nagyon csendben vagy </i>- szólította meg a szimbiótát, aki valóban hallgatott szinte azóta, hogy kiértek a tisztásra. 
-    <i>Meg kellett beszélnetek sok mindent. 
-    Te is része vagy ennek, és van beleszólásod. 
-    Köszönöm, Sam. De minden a legjobban alakul, úgy tűnik. 
-    Igen. Nion… mi fog változni, miután egyesülünk?
-    Közöttünk?
-    Igen. 
-    Ismerni fogjuk egymás múltját, egymás emlékeit, mindent, a másik életének minden pillanatát. Ismerni fogjuk a másik tudását. Mindent, amit valaha látott vagy tanult. És a köztünk lévő kapcsolat sokkal-sokkal erősebb lesz. Érezni fogjuk, amit érez a másik, ismerni a gondolatait azonnal, ahogy megszületnek. Ezért idővel talán kevesebbet fogunk kimondott szavakkal beszélgetni, mert tudjuk anélkül is, hogy mi jár a másik fejében. 
-    De én szeretek beszélgetni </i>- tiltakozott Sam. 
-    <i>Természetesen semmi akadálya nem lesz, hogy megtegyük -</i> nyugtatta meg a szimbióta. 
-    <i>Az jó. És… te szeretnéd őt? Őket? 
-    Sam… mutathatok neked valamit? Megengeded? 
-    Persze </i>- egyezett bele a nő. 
-    <i>Gondolj Malekre! Az iránta érzett szerelmedre!
-    Miért? </i>- kérdezte értetlenül Sam. 
-    <i>Csak tedd meg!
-    Rendben </i>- adta meg magát Sam, és a lehunyt szemei előtt felidézte Malek képét, és az érzelmeit.  Egy kis idő utána aztán valami furcsát kezdett érezni. Mintha az érzelmei kisugároztak volna valahova, ahonnan aztán felerősödve tértek vissza. Hasonló volt ez, mint ahogy a mennydörgés verődik oda-vissza két hegycsúcs között, de ahelyett, hogy lassan elhalt volna, csak fokozatosan erősödött, ahogy cikázott közte és Nion között. Annyira, hogy egy perccel később Sam úgy érezte, hogy szétfeszíti a mellkasát. Még egy kis ideig elveszett ebben a csodás érzésben, aztán, ahogy szinte túlcsordult, akaratlanul is kinyitotta a szemét, így az élmény lassan elenyészett. 

-    Ez elképesztő - próbált egy nagy levegővel visszatalálni a valóságba. 
-    És ez csak rosszabb lesz - nevette el magát Malek, mire Sam meglepetten pillantott rá. - Mi az?
-    Sosem láttalak még igazán nevetni. 
-    Általában nem sok okom van ilyesmire - vallotta be Malek, ahogy a jókedve lassan a megszokott, kedves mosollyá szelídült. 
-    Ezen változtatni fogunk - ígérte Sam, majd megcirógatta a másik arcát, aztán valami eszébe jutott, és lassan lefele indult a nyakára. - Szabad? - kérdezte óvatosan, de ahogy Malek lassan lehunyta a szemét, épp elég válasz volt. Gyengéden végigcirógatta a nyakát és a tarkóját, ott, ahol a szimbiótát saccolta. - Ez jó érzés? - kérdezte kíváncsian. 
-    Tőled igen - válaszolt egy kis idő múlva Malek, de láthatóan össze kellett szednie magát, hogy megszólaljon. Végül megfogta Sam kezét, elhúzta a nyakáról, és adott egy puszit a tenyerébe. 
-    Tőlem? - kérdezett vissza Sam. 
-    Ha más próbálkozna vele, eltörném a kezét - nézett fel végül Malek. 
-    Szóval… mástól… fenyegető? - értette meg Sam.
-    Igen - bólintott rá Malek. 
-    A bizalmad sokat jelent nekem - szorította meg a kezét Sam. 
-    Mindig bíztam benned, Samantha - biztosította Malek.
-    Köszönöm! - mosolygott rá Sam. - Azt hiszem, döntöttem. 
-    És elárulod, hogy döntöttél? - kérdezte Malek, és a nő látta a szemében a reményt, de azt is, hogy még mindig nem mer igazán hinni abban, hogy az egyesülés mellett dönt. 
-    Szeretnék veletek maradni.
-    Mondd ki! 
-    Szeretnék egyesülni Nionnal. 
-    Samantha… - szólalt meg megint egyszerre Malek és Nion, mire a nő elnevette magát. 
-    Na most melyikőtökre figyeljek?
-    Mindig Nion az első - hajtott fejet Malek. 
-    Rendben - mosolygott rá Sam, és a szimbióta fele fordította a figyelmét. 

-    <i>Samantha, komolyan mondtad? </i>- kérdezte Nion szinte meghatódva. 
-    <i>Nem szoktam ilyesmivel viccelődni </i>- biztosította Sam. - <i>Elvégre az életem elkövetkező százötven-kétszáz évéről van szó.
-    Köszönöm, Samantha!
-    Nem is tudom, ki mondta, hogy jó páros lennénk</i> - nevetett Sam. - <i>Hát, most szavadon foglak!
-    Állok elébe. 
-    Helyes. És… Nion… 
-    Igen?
-    Köszönöm, hogy ilyen türelmes voltál velem. Sosem szoktam ennyit vacillálni, de most három napja csak nyafogok neked, mint egy gyerek… De te megértőbb és türelmesebb voltál, mint amit egy tok’ráról el tudtam volna képzelni. 
-    Samantha… a legfontosabb szabály, hogy csak akkor maradhatok veled, ha te is úgy akarod. És ezt a döntést neked kellett meghoznod. Nem tehettem mást, csak hogy támogatlak benne. 
-    De akkor is… nem találkoztam még tok’rával, aki ennyire… megértő…
-    Nem? </i>- mosolyodott el a szimbióta. - <i>Szerintem hárommal is találkoztál. Ott volt mindjárt Selmak, akinek a bölcsessége és a kedvessége szinte példa nélküli volt… aztán Lantash… és végül, de persze nem utolsó sorban Malek. Mind ugyanilyen megértőek. Nem mindenki Tiran, nem kell ettől tartanod. 
-    Tudom, csak… szóval sokakkal voltak vitáim… Renallal, Anissel… a lekezelő viselkedésük eléggé bántó volt sokszor. 
-    Hm… akkor eddig három-három </i>- ugratta a szimbióta. - <i> Billentsük pozitív irányba a mérleget, mit szólsz?
-    <i>Próbáld meg </i>- hagyta rá Sam.
-    <i>Aldwin?
-    Oké, jogos, vele soha nem volt semmi gond </i>- látta be Sam.
-    <i>Korra?
-    Róla el is feledkeztem </i>- tűnődött el nosztalgikusan Sam.
-    <i>Garshaw?
-    Jól van, jól van, nyertél, máris optimistább vagyok </i>- mosolyodott el Sam, aztán kinyitotta a szemét, és Malekre pillantott. - Te mit szerettél volna mondani?
-    Csak azt, hogy végtelenül örülök a döntésednek. 
-    Köszönöm! És most?
-    Most azt hiszem, Loran többet tud neked segíteni, mint én. 
-    Hát, az bizony meglehet - tűnődött el Sam is, és egy halvány mosollyal nézte, hogy Malek átadja az irányítást Lorannak.

-    Itt leszel velem? - kérdezte Sam, mire a férfi megszorította a kezét. 
-    Persze. 
-    Rossz lesz?
-    Samantha… átélted már Jolinarral…
-    Igen, de akkor azt se tudtam, ki vagyok, hol vagyok… időm sem volt ilyesmikkel foglalkozni, csak kapkodtam a fejem, Jolinar pedig az életét próbálta menteni, és nem nekem elmagyarázni, hogy éppen mi történik. Elég szorult helyzetben volt ahhoz, hogy a részletekkel törődjön. Felfogni sem volt lehetőségem… - lovallta bele magát egyre jobban Sam az emlékbe.
-    Jól van, nyugodj meg! Tudom, hogy ez egy rossz emlék, nem kellett volna felidéznem. Nem lesz semmi baj!
-    Szóval? Fájni fog? - fintorgott Sam.
-    Nem, Samantha, nem fog fájni - nyugtatta meg Loran. - Letaglózó lesz… mondjuk inkább azt. Idő kell majd, míg leülepszenek a dolgok. 
-    Sokáig tart?
-    Maga a folyamat néhány perc csupán…
-    De akkor apámnak miért került órákba?
-    Mert apád súlyos beteg volt, Selmak pedig gyenge. Így időbe került apád testét meggyógyítania, a mentális egyesülés nekik is csupán pár percig tartott. Az egyesülés után megemészteni a dolgokat sokkal tovább tart. A két-három naptól a két-három hétig is eltarthat. Ez egyénenként változó, és egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál. 
-    Rengeteg az információ, amit be kell fogadnia az agyamnak. 
-    Így van. 
-    Hát, akkor nincs más hátra, mint előre - sóhajtott Sam. 
-    Csak bátran - mosolygott rá Loran, mire még Sam rábólintott, és lehunyta a szemét.

-    <i>Samantha, ez az utolsó pillanat, amikor meggondolhatod magad </i>- figyelmeztette Nion. 
-    <i>Eszemben sincs. 
-    Rendben. Akkor kezdjük. 
-    Mit kell tennem? </i>- kérdezte Niont.
-    <i>Csak lazíts, és ne küzdj ellenem! </i>- kérte a szimbióta. 
-    <i>Mindig ezt mondjátok </i>- forgatta meg a szemét a nő.
-    <i>Mert ezzel könnyítheted meg legjobban a dolgod. Lazíts, és bízz bennem! </i>- kérte újra Nion, mire Sam egy sóhajjal beleegyezett, és próbált valóban megnyugodni, és megbízni a szimbiótában. 
Nion adott neki egy kis időt, de még így is váratlanul érte Samet a rá zúduló információáradat. Valójában nem is volt képes semmit felfogni belőle, egy idő után még bevillanó képeket sem. Olyan érzés volt, mintha egy lezúduló vízesés alatt állna, és megállíthatatlanul zuhogna rá a víztömeg, és nem is hallott mást csak az összemosódó dübörgést. Néha egy-egy konkrét kép villant fel előtte, de olyan rövid időre, hogy az agya nem volt képes felfogni, mit lát, és már tovább is suhant. Sam hamarosan fel is adta a próbálkozást, csak hagyta, hogy a lelki szemei előtt elsuhanjanak a dolgok, már nem próbálta megtartani őket, hogy jobban szemügyre vehesse egyiket-másikat. 
Egy idő után érezni kezdte, hogy Nion is látja ugyanezeket a dolgokat leperegni, de ő nála többet érzékel belőlük, ha nem is az egészet. És azt is érezte, hogy Nionból ez a folyamat sokkal többet kivesz, mint belőle, és hogy a szimbióta megpróbálja, amennyire csak lehet kontroll alatt tartani az egészet. 
Végül ugyanolyan hirtelen ért véget a folyamat, ahogy elkezdődött. Samnek zsongott a feje, mit a méhkas, és sajgott minden porcikája, mintha egész nap követ tört volna, de érezte, hogy Nion még ennél is jobban kimerült, így nem akarta megzavarni. Inkább nagy nehezen kinyitotta a szemét, és megdörzsölte a halántékát. 
-    Ebben a káoszban tényleg ki lehet igazodni? - kérdezte összeszorított szemmel, mire Loran halkan elnevette magát. 
-    Idővel igen. Csak az a fontos, hogy ne erővel akarj rendet teremteni benne. Lehetetlen akarattal sorba rakni a képeket. Idővel minden a helyére csúszik.  Jól vagy?
-    Erre most nem tudnék válaszolni - hunyta le a szemét a nő. 
-    Pihenj csak! - szorította meg a kezét Loran. 

-    <i>Nion, segíthetek valahogy? </i> - kérdezte Sam, mert még mindig kézzelfoghatóan érezte a szimbióta kimerültségét. 
-    <i>Sam, te ugyanolyan fáradt vagy, mint én. Pihenjünk egy kicsit! </i> - ajánlotta Nion.
-    <i>Rendben </i>- adta meg magát Sam.
Ahogy Sam érezte, hogy Nion is próbál ellazulni, és kiüríteni a fejéből a felidézett gondolatokat, arra gondolt, hogy talán neki is ez lenne a legjobb megoldás. Megpróbált nem gondolni mindarra, ami a fejében örvényként zsibong, a felvillanó képekre és hangokra, inkább felidézte magában a tisztás virágainak képét és illatát, hátha az segít kitisztítani a gondolatait. Nionnak tetszett az ötlet, és ahogy ő is felidézte ezt a képet az emlékeiben, lassan mindketten megnyugodtak egy kicsit, és volt lehetőségük pihenni, és erőt gyűjteni. 
Nem sokkal később Sam gondolataiba újra belopakodott Nion szomorúsága. Tudta, érezte, hogy az egyesülés újra felidézte a szimbiótában a korábbi gazdateste elvesztését. De ugyanakkor érezte azt is, hogy Nion küzd az érzés ellen, nem akarja hagyni, hogy mindkettejüket elborítsa. Sam viszont azt nem akarta, hogy miatta magába fojtsa ezt az érzést, így ahogy korábban egyszer már sikerült segítenie, gondolatban gyengéden átölelte Niont. Így, az egyesülés után még hatékonyabbnak tűnt ez az apró gesztus. Azonnal érezte, hogy Nion is hálásan magához öleli, olyan érzés volt, mintha kicsit megnyugodva a vállára hajtotta volna a fejét, így egy még szorosabb ölelésbe vonta. Hosszú idő kellett azonban, hogy Nion kicsit megnyugodjon, de ahogy megtörtént, Sam is könnyebben vett levegőt. 
-    <i>Köszönöm, Sam! </i>- szólalt meg végül a szimbióta. 
-    <i>Szívesen! Pihenj csak! </i>- mondta Sam, majd lassan kinyitotta a szemét. 

-    Jobb már? - kérdezte Malek, aki időközben visszavette az irányítást. 
-    Igen - mosolygott rá Sam. 
-    És a káosz?
-    Nem érdekel a káosz - rázta meg a fejét Sam. - Majd lesz vele valami. Most nem bosszantom ezzel Niont - mondta, mire Malek halványan elmosolyodott. - Mi az?
-    Jó látni, hogy így törődsz vele - mondta Malek, mire Sam is elmosolyodott. 
-    Ezért vagyunk itt egymásnak. Kérdezhetek valamit?
-    Már megint? - nevette el magát Malek. 
-    Szerintem még nagyon-nagyon sokáig csak kérdezni fogok - biztosította Sam. - Tőled is és Niontól is.
-    Ám legyen - bólintott rá Malek. - Mire vagy kíváncsi?
-    Nem is tudom, hogy fogalmazzam meg - gondolkodott el Sam, miközben Nionra figyelt, aki közben ráérzett a gondolataira. 
-    <i>Sam, nem kell emiatt aggódnod </i>- mondta neki. 
-    <i>Ezt tőle is szeretném hallani. 
-    Rendben</i> - hagyta rá Nion. 
-    Mit szeretnél tudni? - kérdezte újra Malek, mikor látta, hogy a nő figyelme Nionról visszatért hozzá. 
-    Csak azt, hogy mivel nálatok szinte mindig te… irányítasz…
-    A jelenléted azt hiszem változtatni fog ezen - tűnődött el Malek. - Legalábbis azokban az esetekben, mikor csak mi vagyunk jelen.
-    Remélem, nem haragszol emiatt - nézett rá bocsánatkérőn Sam. 
-    Dehogy - rázta meg a fejét Malek. - Ha Lorannak könnyebb, nekem is könnyebb. Számomra is megkönnyebbülés érezni, ahogy a közelséged hatására felszabadul a múlt árnyai alól. 
-    Az jó - mosolygott rá Sam. - És azért sem haragszol, ha mi majd… valahogy igazságosan megosztozunk… 
-    Ez csak a ti döntésetek, Samantha - szorította meg a nő kezét Malek. - Mindkettőtöket szeretlek! Lassan megérted majd, hogy hogyan és miért… És hamarosan majd az a kellemetlen érzés is eltűnik, amit éreztél, mikor Nionnal beszéltem. De ettől függetlenül… te és Nion úgy osztoztok meg az irányításon, ahogy akartok. Én mindkettőtökkel szívesen beszélgetek bármikor, és egyáltalán nem várom el tőled, hogy több időt adj Nionnak, mint magadnak, ahogy Loran teszi velem. Ez a mi közös döntésünk volt, ahogy majd ti is meghozzátok a tiéteket. 
-    Rendben - mosolyodott el Sam. - Majd kialakul - mondta, és egy mély levegőt véve a tekintete visszatért a kék égre. 
Jó idővel később Sam arra eszmélt, hogy szürkülni kezd. 
-    Malek, látunk a sötétben? - kérdezte a másikat, aki időközben szintén elheveredett mellette, és ezúttal a profiljában gyönyörködött. 
-    Nem, azt még nem - könyökölt fel Malek. - Miért?
-    Mert lassan vissza kellene indulnunk, hacsak nem akarjuk itt tölteni az éjszakát. Ami, ha nem túl hideg, nem is lenne ellenemre…
-    Éjszakára alaposan lehűl a levegő. És bár Nion megvéd attól, hogy megfázz, érzékeled a hideget - mosolyodott el Malek. - Menjünk vissza! - mondta, majd felállt, és felsegítette Samet is. 
-    Gyönyörű ez a világ - mosolygott Sam, ahogy újra beléptek az erdőbe. 
-    Igen, ezért is maradtunk itt, miután a háború véget ért. És már nem kell… folyamatos menekülésben és bujkálásban élnünk, így hosszabb távra is berendezkedhetünk itt. 
-    Ez jól hangzik.
-    Igen - értett egyet Malek. - Korábban nem… volt lehetőségünk… megismerni ezt az érzést. 
-    Hogy valahol otthon vagy?
-    Igen.  
-    Lorannak igaza volt… valóban változtok… változunk - tűnődött el Sam, és megcsóválta a fejét, mire Nion elnevette magát. 
-    <i>Szoknod kell még a gondolatot, igaz? 
-    Még egy darabig </i>- bólintott rá Sam, és az út hátralévő részében ezen a kérdésen töprengett. Vajon mennyi idő után fog úgy gondolni magára, mint tok’rára? Persze a szimbióta folyamatos jelenléte a tudatában emlékeztette a változásokra, de azért még a megszokás nagy úr volt a gondolataiban. Ezúttal azonban Nion nem szólt bele az eszmefuttatásába, így csak a kapuhoz érve tért vissza a jelenbe, ahonnan a bázis fele fordultak. 
Még öt percig sétáltak a lassan sötétségbe boruló erdőben, mikor Sam megtorpant. Malek még néhány lépést továbbment, csak akkor nézett vissza Samre. 
-    Sosem értettem, hogy hogyan találjátok meg a gyűrűket - somolygott a nő, mikor Malek egy elfojtott félmosollyal visszalépett hozzá. 
-    Naquadah - vont vállat. - Most már te is érzed. 
-    Igen - bólintott rá Sam, aki valóban pontosan érezte, hogy hol veszi körül őket az említett ásványból készült gyűrű.
-    Készen állsz? - sandított rá Malek.
-    Nem. De most vagy soha - biccentett Sam, mire Malek aktiválta a gyűrűket, és egy másodperccel később már lent is voltak az alagútban.
Alig tettek meg azonban néhány lépést, valaki odasietett hozzájuk. 
-    Malek, beszélhetnék veled? - kérdezte a nő, akiről Sam határozottan úgy érezte, hogy ismeri, még a neve is eszébe jutna, ha nagyon megerőltetné magát, el kellett gondolkodnia, hogy megértse, valójában Nion ismeri, ő most látja először. 
-    Egy perc - mondta neki Malek, majd visszafordult Samhez. 
-    Eltalálsz a szállásomra?
-    Nion majd segít - nyugtatta meg Sam, mire Malek rábólintott. 
-    Később találkozunk - mondta még, majd elsietett a dolgára. 
Sam mosolyogva nézett utána, majd körülnézett az alagútban. A világ, amit eddig mindig egy kicsit idegennek érzett, most sokkal otthonosabbnak tűnt, az eddig hidegnek és ridegnek tűnő kristályok sokkal barátságosabbnak. Végül még vett egy nagy levegőt, és elindult Malek szobája felé.

Kategória: KAREN TÖRTÉNETEI | Hozzáadta:: Emilia (2015-10-04)
Megtekintések száma: 37 | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Kód *: