Főoldal » Cikkek » KAREN TÖRTÉNETEI

Stargate SG1 - Tok'ra szerelem 18.fejezet

18. fejezet


-    Daniel, tényleg nem emlékszel rá? - faggatta Sam két nappal később tudós kollégáját, aki már háromszor megbánta, hogy beugrott a nő laborjába, megkérdezni, mi újság. Még alig jött ki a gyengélkedőből, egyáltalán nem volt topon, és semmi kedve nem volt folyamatosan a történteken rágódni. 
-    Nem, Sam, tényleg nem emlékszem rá, hogy álcáztam az Odüsszeiát - erősítette meg már vagy tizedszer, de a nő még mindig nem volt elégedett. 
-    Hoztál egy ZPM-et.
-    Igen, minden bizonnyal így volt, de ezt is csak onnan tudom, hogy elmondtad. 
-    Tényleg hoztál…
-    Elhiszem - csóválta meg a fejét Daniel. - De fogalmam sincs, honnan szedtem, ahogy arról sincs, hogy építettem be a hajóba, de a legkevesebb fogalmam arról van, hogy használtam mindezt az álcázásra. Tudod jól, hogy ez az össze-vissza alakulás néha az emlékeim egy részének elvesztésével jár. Idővel lehet, hogy majd eszembe jut, mint amikor az ősök kirúgtak, de most még nem emlékszem.
-    Nagy kár - fintorgott Sam, akit egyrészt hajtott a tudományos kíváncsiság, másrészt pedig vágyott a technológiai előnyre stratégiai szempontból is. - És a ZPM is kiégett, és vele együtt az áramkör, amit készítettél.
-    Biztos csak selejteset tudtam szerezni - húzta el a száját Daniel is. 
-    Szereznünk kéne egy másikat, hogy kipróbálhassuk az elméletemet az álcázásról - sóhajtott Sam. - Van egy tippem, hogy csináltad, de ezt elméletben nem tudom igazolni.
-    Bocs, a legközelebbi szabad ZPM Atlantiszon van - tiltakozott Daniel. - Cirka két hónap alatt vissza is érek vele.

-    <i>Ez nem igaz</i> - szólt bele a beszélgetésbe Nion is, és Sam azonnal rá figyelt. 
-    <i>Te tudsz egy felesleges ZPM-et valahol?
-    Igen</i> - hagyta rá Nion, de Sam a lelki szemei előtt máris látta a helyet, amire a szimbióta utalt. 
-    <i>És ezt csak most mondod? 
-    Eddig nem kérdezted. 
-    Nion, ne akasszál ki! </i>- figyelmeztette Sam. 
-    <i>Mondtuk már neked… én is, és Malek is… az ősök szanaszét hagytak minden kacatot a galaxisban. Csak nyitott szemmel kell járnod, hogy megtaláld. Bár némelyik eszköz esetén addig jó nekünk, míg több méter homok borítja. Addig nem lehet belőle baj. 
-    De ha tudtátok… miért nem vittétek el? </i> - értetlenkedett Sam. 
-    <i>Mert feleslegesen bonyolítaná az eszközeinket a kompatibilitás megoldása, és mert a tollanoktól kaptunk egyéb energiaforrást. 
-    A tollanok nem osztottak meg senkivel technológiát</i> - ellenkezett a nő.
-    <i>Csak a primitívebb fajokkal nem </i>- torkollta le a szimbióta kissé arrogánsan, de Sam csak vágott egy grimaszt erre a mondatra, így Nion azonnal visszavett a stílusból. - <i>És ez még jóval azelőtt volt, hogy az a dolog történt a Saritán. Akkor még nem zárkóztak el ennyire az együttműködéstől. Szóval nem volt szükségünk a ZPM-re. És ha más nem találta meg, még mindig ott lehet, ahol akkor volt. </i>

-    Daniel, azonnal menj el Landry tábornokhoz, és mondd meg neki, hogy a fordításaidban találtál egy világot, ahonnan szerezhetünk ZPM-et! - fordult Sam Daniel fele. 
-    Tessék? - nézett rá értetlenül a férfi. - Milyen fordítás? Miről beszélsz?
-    Mit tudom én - csóválta meg a fejét Sam. - Az a fordítás, amin épp dolgozol. 
-    De az csak egy…
-    Daniel, nem számít! - fakadt ki Sam, és egy cetlire felírta a címet, amit Nion mutatott neki. - Ide kell mennünk. Hogy hogyan, azt találd ki te!
-    Nion? - világosodott meg végre a férfi. 
-    Nem, isteni sugallat - morogta Sam, de Nion rászólt.
-    <i>Ilyet ne mondj! Én nem játszom istent. 
-    Bocs…</i>
-    Szóval… itt találunk egy ZPM-et? - kezdte kapizsgálni Daniel. 
-    Nion reményei szerint igen - bólintott rá a nő. - Ha sikerül, és újra tudjuk álcázni a hajót, az nagy segítség lehetne a későbbiekben. Ha meg akarod keresni azt a ládát, vagy micsodát, amiről mostanában beszélsz, nem árt, ha tudjuk álcázni magunkat.
-    Ez igaz. 
-    Akkor mire vársz még? - sandított rá egy félmosollyal Sam. 
-    Jól van, megyek már - csóválta meg a fejét Daniel, és bár nem volt túl lelkes, valóban Landry tábornok irodája felé vette az irányt. 
Két órával később Sam és Daniel az eligazító helyiségben várta, hogy a többiek megérkezzenek. 
-    Jackson, mit álmodott már megint? - lépett be Mitchel, és ledobta magát a legközelebbi székbe. - Vagy ez egy újabb Merlin féle ötlet?
Daniel nem válaszolt a költői kérdésre, csak vetett egy szemrehányó pillantást Samre, miszerint ezért még megkapja a magáét, aztán inkább Teal’cet figyelte, aki épp akkor érkezett meg, és szó nélkül letelepedett a helyére. 
Egy perccel később belépett Landry tábornok is, és végignézett a csapatán. 
-    Hol van Vala? - kérdezte sóhajtva. 
-    Biztos még mindig nem ismeri az órát - fintorgott Mitchel. - Szerintem kezdhetjük. 
-    Rendben - bólintott rá a tábornok. - Szóval… Dr. Jackson… mennyire biztos benne, hogy a kérdéses bolygón találunk használható ZPM-et?
-    Az írás szerint, amit sikerült lefordítanom az ősök azon a világon hagytak legalább egy ZPM-et - füllentett tovább Daniel. 
-    Carter alezredes - fordult a nő fele. - Mennyire van most szükségünk egy ZPM-re?
-    Uram, úgy hiszem, nagy előnyt jelentene számunkra, ha álcázni tudnánk az Odüsszeiát, és ez Danielnek is egy ZPM-mel sikerült. 
-    Igen - morogta Landry.
-    És… számíthatunk némi ellenállásra, mikor megpróbáljuk megszerezni? - tért rá inkább a katonai kérdésekre Mitchel, mire Daniel Samre pillantott, aki alig észrevehetően megrázta a fejét. 
-    Reményeim szerint nem - sóhajtott Daniel. 
-    Tudja, hol reménykedjen? - csóválta meg a fejét Mitchel. - Készüljünk fel mindenre!
-    Egyetértek - bólintott rá Landry. - Mehetnek… de legyenek felettébb óvatosak.
-    Mint mindig - vigyorgott Mitchel, mire a tábornok csak sóhajtott. 
-    Leléphetnek. Egy óra múlva indulnak.
-    Igen, uram - pattant fel Sam és Mitchel, és néztek Landry után, ahogy visszaballagott az irodájába. 
-    Hát, akkor szedjük össze az arzenált - indult Mitchel a fegyverraktár felé, és a többiek követték. 
Alig léptek ki az ajtón, mikor szembejött velük Vala. Rájuk vigyorgott, és a háta mögé dobta két hosszú copfját. 
-    Lemaradtam valamiről?
-    Csak az eligazításról - masírozott el mellette Mitchel. 
-    Hát, akkor semmi komoly - forgatta meg a szemét a nő, majd utánuk sietett. 

-    Sam - szólt a nő után Daniel, mikor már az indítócsarnok fele tartottak. 
-    Igen? - maradt le vele a nő. 
-    Ugye tudod, hogy ha ez nem jön be, csúnyán lejáratom magam…
-    Ugyan, Daniel… nem ez lesz az első, hogy tévedünk, meg nem is az utolsó - sóhajtott Sam. 
-    Igaz. De ezért neked kéne elvinned a balhét, nem Merlinnek - kuncogott Daniel. 
-    Nekem a fenét - nevetett vele Sam. - Nem az én ötletem volt. 
-    <i>Dehogynem </i>- szólt közbe Nion. -<i> Én csak annyit mondtam, hogy tudok egy használaton kívüli ZPM-et. Egy szóval se mondtam, hogy menjünk érte. 
-    Persze, persze </i>- hagyta rá Sam, aztán megcsóválta a fejét. - Nem tudom, melyikőtök a sértődékenyebb, de egyszer szívesen megversenyeztetnélek benneteket - kuncogott, majd belépett az indítócsarnokba, ahol a kapu már működésbe lépett, és a többiek már csak rájuk vártak. 
Nem sokkal később átléptek a kapun, és egy kis erdei tisztáson bukkantak ki a másik oldalán.
-    És most merre? - nézett Cam Danielre, mire a tudós körbenézett a tisztáson, és vállat vont. Már-már szabadkozni kezdett volna, mikor Sam, aki máris a műszereit babrálta, közbeszólt. 
-    Energiajeleket észlelek abból az irányból - mutatott a fák közé, amit Nion is jóváhagyott, így el is indult arra, miközben sűrűn az érzékelő kijelzőjére pislogott. Cam gyanakodva fürkészte a fákat, mintha mindegyik mögött egy-egy ellenséget sejtett volna, de azért fintorogva utána indult, a többiek pedig követték őket. 
Már vagy fél órája gyalogoltak a fák közt, mikor Vala hisztizni kezdett. 
-    Térdig koptak már a lábaim. Hova megyünk még? - nyafogott. - Nincs itt semmi, csak a fák. Mégis egy ilyen helyen mire használták volna az ősök a ZPM-et? Azzal növesztették a fákat?
-    A fák nőnek maguktól is - sandított rá Teal’c, a többiek nem is vettek róla tudomást. 
-    Akkor szerinted miért kellett nekik? Amúgy is, láttuk már valami jelét annak, hogy az ősök itt éltek?
-    Az évezredek alatt a természet visszahódít mindent - sóhajtott Daniel. - Ez a szép benne. Bármit is művelünk vele, mindig bebizonyítja, hogy ő az erősebb.
-    Bla-bla-bla… - forgatta meg a szemét Vala, aztán hirtelen megtorpant, a mögötte csörtető Mitchel neki is ütközött, csak akkor nézett fel, és a többiekkel együtt elámult. Ahogy az erdőnek hirtelen vége szakadt, egy város romjaira bukkantak. 
-    Ez hihetetlen - csillant fel Daniel szeme.
-    Na, hova hoztunk? - bökte oldalba Sam, mire összenevettek, és míg a többiek sóbálványt játszottak, ők ketten tovább indultak a város fele.
-    Keressük meg a ZPM-et, aztán mehetsz felfedezni a Paradicsomot - ugratta Sam tudós kollégáját, mert látta a szemében a mohó kíváncsiságot. 
-    Oké, merre megyünk? - nézett rá Daniel. 
-    Mi az, Merlin nem tudja? - ugratta Sam. 
-    Még egy szó Merlinről és itt hagylak. 
-    Dehogy hagysz - kuncogott Sam. - Bele is betegednél, ha nem térképezhetnéd fel ennek a helynek minden négyzetcentiméterét. 
-    Az tuti - nevette el magát Daniel, miközben ők már beléptek a házak közé, a többiek pedig lassan magukhoz térve utánuk indultak. 
-    A műszerek szerint az energia forrása nagyjából a város közepén lehet - nézett körül Sam, mikor már a többiek is köréjük gyűltek, így elindultak arrafelé. 
A város kihalt és romos volt. A házak valamiféle sárga kőből épültek, de az idő vasfoga megtette a magáét, néhány összeborult, de a többibe sem szívesen léptek volna be a csapat tagjai. Daniel kíváncsiságból bekukucskált ide-oda, de nem talált semmi említésre méltót. 
A város főterére érve aztán megint elámultak. A központi helyet egy hatalmas, oszlopos épület foglalta el, ami minden oldalról nyitott volt, és olyan óriási, hogy talán a város összes lakója elfért benne. 
-    Ez valami kultikus hely lehetett - tippelt Daniel. - Valamilyen szertartás vagy ünnepség helyszíne.
-    Igen, és ott mutatták be az áldozatot - mutatott borzongva Vala a középen álló kis oltárszerű emelvényre. 
-    Az ősök nem tettek ilyesmit - tiltakozott azonnal Daniel. 
-    Na persze - fintorgott Vala. 
-    Nekem elhiheted - erősítette meg Daniel, de Sam megakadályozta a további vitát. 
-    Daniel, nekem fogalmam sincs, hogy mit csináltak itt az ősök, de az energia forrása abban a valamiben van - sétált közelebb az emelvényhez. - És a mértékét tekintve nem egy, hanem legalább kettő - járta körbe, miközben a többiek is csatlakoztak hozzá. 
-    Szóval ebben van a ZPM - tisztázta Mitchel. 
-    Igen - bólintott rá a nő. 
-    És… hogy szedjük ki belőle? - nézett végig a csapatán a férfi. 
-    Nem tudom - sóhajtott Sam. - Teljesen zártnak tűnik. Sehol egy kapcsoló, vagy ilyesmi. 
-    Akkor, nincs más hátra… Teal’c, lőj bele kettőt a botfegyvereddel!
-    Cam - förmedt rá azonnal Daniel, de Teal’c csak felvont szemöldökkel nézett a parancsnokára, és mivel a parancs nem nyert megerősítést, nem mozdult. 
-    Maradjunk a többet ésszel dolognál, ha lehet - fújta ki a visszatartott levegőt Daniel, és közelebb lépett az oltárhoz, hogy szemügyre vegye a tetején lévő írást. 
-    Könnyű annak, aki el tudja olvasni a használati utasítást - kuncogott Sam. 
-    Nem hinném, hogy ez használati utasítás - olvasott bele Daniel. - De még ha az is, nem hiszem, hogy belefoglalták, hogy hogyan kell kivenni a ZPM-et. Ez nekik túlságosan evidens volt. 
-    Azért bogarászd át - sóhajtott Sam, aztán nekilátott, hogy ő is megvizsgálja az oltárt. - Tömör gránitnak tűnik. Vagy valami hasonló anyag. 
-    Valahogy csak ki lehet nyitni - morgott Mitchel.
-    Valahogy biztos - hagyta rá a nő, majd nekilátott, hogy sorban végignyomkodja a kőlapokat, hátha valamelyik mögött érzékelő rejtőzik, de nem járt sikerrel.

-    Azt hiszem, megvan - szólalt meg tűnődve Daniel, majd Samre sandított. - Lépj hátrébb! - mondta neki, mire a nő hátrált két lépést. Daniel megnyomott néhány betűt az asztal tetején, mire az oltár hosszabbik oldala sziszegve leereszkedett a földbe, felfedve a két ZPM-et és a berendezés egyéb részeit. 
-    Wáó - lépett közelebb Vala is, hogy alaposabban megnézze magának, de aztán nem kötötte le a figyelmét a dolog. 
-    Akkor, Carter, kapja ki őket, és húzzunk innen - mondta Mitchel. 
-    Azért ez nem ilyen egyszerű, Cam. Nem tudhatjuk, hogy ha az egyiket kivesszük, milyen reakciót indít be. Akár még valami önmegsemmisítő mechanizmus is lehet benne. Még azt sem tudjuk, mi ez a berendezés.
-    De, azt tudjuk - szakította félbe Daniel. 
-    És velünk is megosztaná, zsenikém? - nézett rá Mitchel.
-    Ez az írás azt mondja, hogy ezen a bolygón minden száznegyvenharmadik évben tűzeső esik az égből…
-    Meteorzápor - vont vállat Sam. - Nálunk is van ilyen, bár szerencsére nem érnek el a földig.
-    Igen, valószínű - hagyta rá Daniel. - Itt úgy tűnik, átjutnak a légkörön, és elérik a felszínt. Ez a berendezés hivatott arra, hogy megvédje az egész várost. 
-    Hogyan? - kotyogott közbe Vala. 
-    Valamiféle pajzsot vont a város fölé. 
-    Ez megmagyarázza a két ZPM-et - tűnődött el Sam. - Egy ekkora energiamezőt huzamosabb ideig fenntartani… elképesztő mennyiségű energiát igényel. 
-    Vagyis legalább felrobbanni nem fog - nyugodott meg Mitchel.
-    Azért megpróbálok óvatos lenni, amennyire lehet. Ki akarom kötni rendesen a ZPM-et, nehogy maga az energiaforrás is megsérüljön.
-    Jesszus, az órákig eltart magánál - fintorgott Mitchel.
-    Ugyan, Sam pikk-pakk tíz perc alatt megcsinálja - paskolta meg a nő vállát Vala, aztán úgy rántotta el a kezét, mintha parázshoz ért volna.
Sam is megdermedt egy pillanatra, aztán összenéztek Daniellel. Szerencsére a férfi azonnal kapcsolt. 
-    Így van, úgyhogy nekünk ez alatt a tíz perc alatt fel kell derítenünk az egész környéket. Szóval gyere szépen velem! - fogta karon Valát, és maga után akarta húzni, de a nő lecövekelt. 
-    De… 
-    Vala, szükségem van a segítségedre, hogy… hogy megnézzük azt az épületet ott - mutatott rögtönözve egy a tér másik végén álló épület fele, és ezúttal nem törődve a nő tiltakozásával, maga után húzta. 
Mitchel értetlenül nézett utánuk, de végül úgy döntött, eszükhöz érti. Rég feladta már a reményt, hogy Daniel észjárásán kiigazodjon, Valát pedig mindig egy szeleburdi fruskának tartotta, így inkább visszafordult Samhez. 
-    Mit saccol, mennyi idő, míg végez?
-    Nem tudom, Cam, egy óra biztos, de lehet, hogy több… 
-    Nagyszerű - morgott a férfi, majd az épület széléhez sétált és lehuppant a lépcsőre.
~~ o ~~
-    Daniel! - tépte ki a karját a férfi kezéből Vala, mikor látótávolságon kívülre értek. 
-    Tudom - nézett rá szigorúan a férfi. 
-    Goa’uld!
-    Mi? 
-    Sam!
-    Goa’uld a fenét - rázta meg a fejét Daniel. 
-    Éreztem! - állította határozottan a nő. - Benne van!
-    Nem goa’uld, szó sincs róla!
-    Daniel! Érzem… tudod, hogy megérzem… Quetesh miatt… benne van!
-    Vala, figyelj rám! - próbált meg józanul hatni rá Daniel. 
-    Nem, Daniel, te figyelj rám! Van benne egy szimbióta!
-    Igen, van - bólintott rá Daniel. - De nem goa’uld!
-    Mi? - döbbent meg Vala. - Te tudtál róla?
-    Igen, tudtam - ismerte be Daniel. - De nem goa’uld, hanem tok’ra.
-    Tessék? - nézett rá értetlenül Vala. - És mégis… mióta?
-    Hónapok óta - sóhajtott Daniel. - Azért van itt, hogy segítsen. Mindketten azért vannak itt. 
-    Na persze… 
-    Vala… nézd…
-    Azért vannak itt, hogy segítsenek, azért nem tud róluk senki, ugye? 
-    A tábornok tudja. És Janet is. 
-    Igen? Remek. Szóval mindenki tudja, csak én nem?
-    Nem, ez nem igaz - próbálta megnyugtatni Daniel a nőt. - Csak hárman tudunk róla. Illetve most már négyen.
-    Kösz, hogy bíztatok bennem - fintorgott a nő. 
-    Tudtuk, hogy nem bíznál Nionban. 
-    De, majd bízom benne - mondta cinikusan Vala.
-    Vala, az elmúlt hónapokban semmi olyat nem tett, amivel okot adott volna a bizalmatlanságodra. 
-    Kivár. 
-    Mégis mire? 
-    Mit tudom én, Daniel! Arra, hogy megbízzunk benne. Egy ilyen dögnél sosem lehet tudni.
-    Vala, ezt nem akarom még egyszer hallani! - szólt rá szigorúan Daniel. - Nion sokat segített nekünk, mióta velünk van. Ide is neki köszönhetően jutottunk el!
-    Ezt a helyet te találtad a fordításaidban. 
-    Nem volt semmiféle fordítás! - biztosította Daniel. - Csak nem akartuk azt mondani a tábornoknak, hogy Nion adta a tippet, mert akkor nem engedélyezte volna a küldetést. 
-    Amit meg is értek - bólintott rá Vala. - Jobb lesz, ha figyelünk a hátunk mögé is. 
-    Vala, kérlek! - forgatta meg a szemét Daniel. - Nion a barátom, és én bízom benne. 
-    Az a te bajod. 
-    Jó, ne bízz benne… elfogadom - hajtott fejet Daniel. - Akkor csak azt kérem, hogy ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek!
-    Miért ne tenném? Egy szimbióta mindig is potenciális veszélyforrás… ránk… a Földre, az egész galaxisra! Nem is értem, hogy…
-    Ez a potenciális veszélyforrás két hete megmentette az életedet, ha jól emlékszem - emlékeztette Daniel, mire a nő elhúzta a száját a beismerés jeleként. - Szóval… ha megkérhetlek, ne beszélj róla senkinek! Még Mitchelnek és Teal’cnek se!
-    És nekem ebben mi a bolt? - nézett rá ravaszul a nő. 
-    Nagyot lépnél előre a szememben - nézett rá kérdőn Daniel. 
-    Ennél valami kézzelfoghatóbbra gondoltam - forgatta meg a szemét Vala. 
-    És mégis mire? 
-    Mondjuk… elvihetnél holnap vásárolni, vagy fodrászhoz… vagy ilyesmi…
-    Tudod, hogy engedély nélkül nem hagyhatod el a bázist - emlékeztette Daniel. 
-    Ügyes fiú vagy, majd megoldod - vigyorgott rá Vala. - Na? Áll az alku?
-    Bevasalom ezt még Nionon - sóhajtott Daniel, de azért kezet fogott a nővel. - De légy szíves tényleg tartsd a szád, ez nagyon fontos! Szükségünk van mindkettejük segítségére az Ori ellen, és ezt te is tudod. Nion sokat segíthet a tapasztalatával, de ha kiderül, hogy itt van… a tábornok hadbíróság elé kerül, ahol a nyakába sóznak harminc évet. Janettől elveszik az orvosi engedélyét, ha kiderül, hogy hónapok óta folyamatosan meghamisítja Sam eredményeit. Arról nem is beszélve, hogy nem csak Niont, de Samet is ízekre szedik az 51-es körzetben. Ezt te sem akarod, ugye? 
-    Nem - húzta el a száját Vala. 
-    Remek - bólintott rá Daniel. - Akkor végre körülnézhetünk? Mitchel egy órán belül hazarendel minket, és lehet, hogy soha többé nem jutunk el ide - nézett körül, és Vala csak megforgatta a szemét, mikor felfedezte a barátja tekintetében a szokásos, csokira ácsingózó kisgyerek-féle sóvárgást. 
~~ o ~~
Időközben Sam a berendezéssel pepecselt, megpróbálta úgy eltávolítani az első energiaforrást, hogy a körülötte lévő dolgokban a legkevesebb kárt tegye. Ez nem volt könnyű, az eddigi tapasztalataival ellentétben, mikor is a ZPM-et csak úgy ki tudták húzni a helyükből, ezek masszívan rögzítve voltak. Négy kis karmocska tartotta mindkettőt, amit Sam egy csavarhúzóval próbált felfeszegetni. Nion egy ideig háborgott a durvának tartott eljárás miatt, de egyéb ötlete nem lévén végül beletörődött az eljárásba. Kettőt szerencsésen kiakasztottak, és már épp a harmadikkal próbálkoztak, mikor Sam kezében megcsúszott a csavarhúzó, és csúnyán végigszántott a másik kezén, amivel a ZPM-et próbálta óvni épp a hasonló balesetektől.
-    A fenébe - kapta el a kezét, amiből szépen csordogált a vér. 
-    Jól vagy, Carter alezredes? - lépett közelebb hozzá Teal’c.
-    Persze - próbálta megnyugtatni a nő, és gyorsan előkapott egy zsebkendőt, és betekerte a kezét, hogy Teal’c ne lássa. - Csak egy kis karcolás, semmi egyéb. 
-    Biztos? - kérdezte aggódva a férfi, de Sam rámosolygott. 
-    Persze, semmi gond. Kiszedem ezt a vacakot, aztán mehetünk. 
-    Rendben - bólintott rá Teal’c, és elsétált, Sam pedig megigazgatta a kötést a kezén. 
-    <i>A sebet bízd rám </i>- mondta neki Nion, aki máris letompította a fájdalmat. -<i> Törődj csak a ZPM-mel. És lehetőleg jobban ne szabdald össze magad. Vagy inkább add át nekem azt a vacakot.
-    Csavarhúzó</i> – fintorgott Sam. – <i> Amúgy kicsit sem lennél feltűnő. És… nem direkt volt</i> - morogta magában, és újra a kezébe vette a csavarhúzót, és ezúttal óvatosabban látott neki a feladatnak. 
Egy negyed órával később Sam kiemelte az első ZPM-et a helyéről, aztán nekilátott a következőnek. Mitchel közben ott okvetetlenkedett mögötte, és morgott, hogy dolgozhatna gyorsabban is, de Sam elengedte a füle mellett, és inkább a feladatára koncentrált. 
Egy jó órával később mindkét ZPM az oltár tetején pihent, és Sam a jól végzett munka örömével nézett végig rajtuk. 
-    Valaki kerítse elő Jacksont és Valát! - rendelkezett Mitchel, de mivel Sam gyorsan pakolászni kezdte a műszereit, Teal’c bólintott rá a parancsra, és a többiek keresésére indult. 
Samnek nem sok kedve volt most találkozni Valával, csak reménykedett benne, hogy Daniel a lelkére tudott beszélni. Érezte Nion aggodalmát is, de segíteni nem tudott rajta, így csak összepakolta a holmiját, aztán letelepedett Cam mellé a lépcsőre. Tudta, hogy Teal’cnek nehéz dolga lesz, ha el akarja rángatni Danielt valami ős-felirattól, így tisztában volt vele, hogy nem egyhamar kerülnek elő. Cam morgolódott unalmában, így Sam inkább próbált felkészülni arra, hogy mit mondjon Valának, ha szóba hozza a dolgot. 
Egy fél órával később kerültek elő a többiek, de Sam időlegesen megkönnyebbült, mikor észrevette, hogy Vala kerüli még a tekintetét is, így csak felszedelődzködtek, és újra nekivágtak az erdei túrának vissza a kapuhoz. 
Sam kicsit lemaradt a többiektől, és mikor ezt észrevette, Daniel is csatlakozott hozzá. 
-    Hogy viselte? - kérdezte aggódva Sam. 
-    Hisztérikusan - fintorgott Daniel. - De sikerült meggyőznöm, hogy hallgasson. 
-    Kösz! - mosolygott rá Sam. 
-    Nincs mit. De ettől még elszólhatja magát. Tudod milyen - sóhajtott Daniel. 
-    Tudom. Majd… én is beszélek vele. Ha már egy kicsit lecsillapodott. 
-    Oké… most menjünk utánuk, mielőtt megint kiakad - ajánlotta Daniel, így szaporábbra vették a lépteiket, hogy utolérjék a csapat többi részét. 
Jó negyed órán át gyalogoltak némán, mikor Teal’c lépett oda Sam mellé. 
-    Carter alezredes, hogy van a kezed? - sandított a nőre.
-    Oh, már nyoma sincs - mosolyodott el zavartan Sam, és gyorsan zsebre tette a kezét, hogy Teal’c ne lássa, hogy a seb időközben valóban teljesen eltűnt. - Tudod, Teal’c… az ilyen hajszáleres vérzések sokszor rosszabbul néznek ki, mint amilyenek. Dől belőlük a vér, pedig csak felületi sérülés. Csak egy karcolás volt, szóra sem érdemes. 
-    Értem - bólintott rá Teal’c. - Örülök, hogy jól vagy - mondta még, aztán továbblépett. 
Sam érezte magán Daniel kíváncsi pillantását, így előhúzta a kezét, és felé mutatta, de Daniel nem látott rajta semmit. Sam csak vállat vont, és újra eldugta a kezét, és sétált tovább. 
-    <i>Teal’c gyanakszik </i>- szólalt meg nem sokkal később Nion. 
-    <i>Tudom </i>- sóhajtott Sam. - <i>De miatta nem aggódom. Neki már bizonyítottunk az elmúlt hónapokban. Ha gyanakszik is… vagy ha rá is jön… nem fog belőle nagy ügyet csinálni. Tudomásul veszi és kész.  
-    Remélem, így lesz </i>- hagyta rá Nion is. -<i> De Vala miatt aggódom, ahogy te is. 
-    Nem tehetünk semmit, Nion </i>- sóhajtott Sam. - <i>Ha elszólja magát, így jártunk. Legfeljebb kénytelenek lennénk előbb elhagyni a Földet. Csak azt sajnálnám, ha bajba keverném Janetet és a tábornokot. De amúgy… így is tovább húztuk, mint reméltem. 
-    Tudom. De azt is tudom, hogy szeretnél itt maradni, míg véget nem ér a háború. Akarod, hogy beszéljek vele?
-    Jó ég, még csak az kéne! Nem elég ideges így is? </i>- pillantott Sam Vala felé. 
-    <i>Jól van, rád bízom </i>- adta meg magát Nion.
-    <i>Nem lesz baj, ne aggódj! </i>- próbálta megnyugtatni Sam Niont, de tudta, hogy vajmi kevés sikerrel, hisz a szimbióta érzi az ő aggodalmát is, és ez a két érzés kölcsönösen erősíti egymást. 
Nem sokkal később elérték a kaput. Sam tárcsázott, elküldte a kódot, és a kis csapat a zsákmánnyal együtt hazatért. 

Kategória: KAREN TÖRTÉNETEI | Hozzáadta:: Emilia (2015-11-29)
Megtekintések száma: 58 | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Kód *: