Főoldal » Cikkek » LAZLOW JAY LOCKHART

Stargate Intelligence 10. fejezet 3.rész

Tejút-galaxis - USS Odyssey – Orvosi részleg >>>
- Hogy érzi magát, Százados?
- Olcsón megúsztam, Uram! Telenyomtak fájdalomcsillapítókkal, úgyhogy most nem érzem a fejemben azt az elviselhetetlen lüktetést… Mellesleg per- pillanat lélegezni sem fáj! - magyarázta halkan, kissé elmosolyodva, enyhén kábán Anina Wesselenyi. Ajkai cserepesek voltak, szemeit nehezére esett nyitva tartani.
Fejét lassan az ágya mellett ücsörgő férfi felé fordította, aki egy szívószállal ellátott poharat nyújtott szájához. A nő esetlenül, de végül sikeresen ivott pár kortyot.
- Ha lehetek őszinte, Őrnagy… Úgy néz ki, mint a szar! Nem mennek jól a dolgok? Senki nem mond semmit! Nem akarnak felizgatni… – motyogta szárazon válaszokat várva.
Lincoln Lipton kínosan elvigyorodott, hiszen a nő spontán róla alkotott diagnózisa telibe talált. Úgy is érezte magát, ahogy festett. Olyan dolgokat tett az elmúlt órákban, amire nem éppen volt büszke, és általában nem volt jellemző rá. Gyötörte is lelkiismerete rendesen érte, de esze még mindig azt diktálta, hogy meg kellett tennie amit tett, és a nem kívánatos cselekedetek sorának ezzel valószínűleg még nincs vége. Abban nem volt biztos, hogy ez volt a helyes út, és nem lehetett volna más módszert találni céljai elérése érdekében, de ami történt megtörtént, és élete végéig viselnie kell a következményeket érte.
- Akkor engedelmével nem kozmetikázom a dolgokat. Logan Whek ütközetben eltűnt. Ventura százados szintén. Jelenleg minden jel szerint halottak. Egy marine is odalett. Cadman osztagában szolgált. Arash Rouhani őrmesternek hívták. Fierro őrnagy találatot kapott, jelenleg is a műtőben van. Állapota súlyos, de nem életveszélyes. Viszont elfogtunk egy nőt, aki minden valószínűséggel felelős Shelley törzsőrmester és csapatának haláláért. Kihallgatása jelenleg is zajlik. - sorolta elcsigázottan a híreket monoton hangon az SGI-1 tag, miközben kezét Anina bal kézfejére tette, és gyengéden megfogta.
- Ach, mein gott… Köszönöm, Uram hogy őszinte volt. – nyelt nagyot a német, majd folytatta.
- Kérem, még azért ne adják fel a keresést! Whek, és Ventura hátha előkerülnek végül!
- Biztosítom, hogy szó sincs ilyesmiről! Folytatjuk a kutatást! Az idegen nő kikérdezését pedig jelenleg is személyesen Boavista alezredes végzi. Ha valaki, akkor ő eredményekkel fog szolgálni! Ön most koncentráljon a gyógyulására! Szükségünk van minden emberünkre! – próbált egy kis lelket önteni Wesselenyibe, és önmagába is az őrnagy.
- Értettem, Uram! – bólintott a nő, majd könnyekkel megtelt tekintetét a plafonra meresztette, és elnehezülő szemhéjai nem sokkal később békésen lecsukódtak.
Lipton leszegte fejét, s nagyot sóhajtott közben. Bal keze még mindig Anina kezén nyugodott.
- Lipton őrnagy! – hallatszott egy mérsékelt női hang a bejárat felől.
A férfi félig hátrafordult, mire meglepetésére Amy Toretto századost, az SGI kommunikációs, koordinációs, és biztonsági főtisztjét pillantotta meg. Atletikus testalkatú, középmagas, rövid barna hajú, barna szemű nő volt. ACU BDU- t viselt. Nem mellesleg elég szokatlan volt külvilági küldetésen látni. Tulajdonképpen még nem volt rá precedens, de az biztos, hogy semmi bíztatóval nem kecsegtetett. Valószínűleg Mallory küldte a nyakukra, hogy minden egyes részletről, és történésről mihamarabb halálpontos beszámolókat kaphasson. Korábban is együtt szolgáltak, s az ezredes személyes közbenjárására került Toretto a Hegybe, egyenesen az SGI- hoz, ami példanélkülinek számított.
- Miben segíthetek, Százados? – kérdezte Lipton csendesen mikor a tiszt elé érkezett. Nem akarta felébreszteni Wesselenyit.
- Uram, a kettes laborban van szükség önre! Dr. Donovanék találtak valamit! Sikerült némi információt kinyerniük az elfogott idegen űrrepülő adatbankjából!
- Ez esetben ne vesztegessük az időt! – indult meg rohamléptekben a megadott cél irányába Lipton Torettoval az oldalán.
- Ön mi járatban errefelé, Százados? Kérem ne vegye rossz néven, de kissé meglepett, hogy a huszonkilencediken kívül látom. – puhatolózott az őrnagy, hátha sikerül megtudnia valamit.
- Őszintén szólva jómagam is hasonlóan éreztem, mikor utasítást kaptam Mallory ezredestől, de örömmel dugom ki az orrom a bázisról! Kérem, ne tévessze meg a beosztásom Őrnagy! Nem vagyok afféle irodai aktatologató fajta. A terepen érzem otthon magam. Azért jöttem, mert elkél önöknek minden segítség amit kaphatnak, és az ezredes úr úgy gondolta hasznát vehetik a képességeimnek. – világosította fel a mellette haladó légideszantost a Deltánál is megfordult tisztnő.
- Örülünk, hogy itt van, Százados! – villantott felé egy apró hivatali mosolyt barátságosan L.D., majd kiegészítette magát.
- Biztosítom, egy másodpercig sem gondoltam, hogy az iroda lenne a természetes élettere. Látszik az egy katonán, hogy merre járt. Pár év után egészen könnyen lehet olvasni az arcvonásokból.
- Egyetértek Őrnagy, és megtiszteltetés, hogy önökkel dolgozhatok! Bár még csak papíron volt szerencsém igazán megismerni önöket, de nagyon remélem hogy személyesen is sor kerülhet erre a legtöbbjükkel. Abból amit olvastam, úgy tűnik remek katonákat, remek embereket válogattak össze az SGI- nál. – hízelgett egy csöppet Toretto, miközben próbált lépést tartani Liptonnal, aki eléggé otthonosan mozgott a Daedalus- osztályú csatacirkáló végeláthatatlan folyosóinak labirintusában.
- Biztos vagyok benne, hogy lesz lehetősége szocializálódnia csaknem mindenkivel. Reményeim szerint Whek, és Ventura is előkerülnek még valahonnan! – reagált Lipton bizakodóan.
- Ó igen, Uram! Nagyon sajnálom őket! De amíg nincsenek testek, van remény! Crocker hadnagytól az imént pedig azt az információt kaptam, hogy Fierro őrnaggyal minden rendben lesz! A műtét sikerrel zárult!
- Ez remek hír! Rám fért már valami ilyesmi! Sok potenciált látok Johnny Fierroban! – könnyebbült meg egy picit a férfi, mikor egy fekete gyakorlós fegyveres alakot fedezett fel a kettes laboratórium bejáratánál.
- Őrnagy, Százados! – köszöntötte az érkezőket kissé tört angolsággal.
- Őrnagy, ha jól tudom még nem volt szerencséje az SGI legújabb tagjához Kevin Li- Kai hadnagyhoz a Népi Felszabadító Hadsereg Különleges Erejétől. Atlantiszról érkezett hozzánk. – mutatta be az alacsony, atletikus testalkatú, rövid feketehajú ázsiai férfit Toretto. A kínai fekete gyakorlót, és taktikai mellényt viselt, oldalán combtokban egy QSZ-92- es, ismertebb nevén Type 92 típusú pisztoly nyugodott, még kezében egy QBZ-95, azaz Type 95 automata puska pihent bevetésre készen.
- Örülök, hogy itt van Hadnagy, és üdv közöttünk! – nyújtotta a kezét Lipton, melyet Li- Kai tétovázás nélkül fogadott is, miközben fejét is előrehajtotta egy pillanatra.
- Uram!
Az őrnagy ezek után megérintette az ajtónyitó panelt, mire a helység feltárult előttük.
- Üdv! Mit találtak Dr. Donovan?! Dr. Lee?! – tért rögtön a lényegre a légideszantos választ várva bármely kompetens személytől.
- Őrnagy, de jó hogy itt vannak! – örvendezett megkönnyebbülten, és izgatottan Chandler.
- Jöjjenek, és mindent megmutatok! – szólt oda a hátsó asztaloktól Lee.
- Neve, rendfokozata, beosztása marine?! – torpant meg Stringfield előtt Toretto.
- Stringfield, Gina. Törzsőrmester, Asszonyom. Az SG-M- ben szolgálok. Casey Quest alezredes, a csapatvezetőm utasítása szerint jelenleg ideiglenesen itt látok el őrző- védő feladatokat.
- Értem. Hallottam, hogy a csapatuk segített Fierro őrnagy felhozatalában! Köszönettel tartozunk önöknek! – mondta hálásan a százados.
- Nincs mit, Asszonyom! – lepődött meg egy kissé a gesztuson Stringfield.
- A küldetésen már biztosan találkozott Li- Kai hadnaggyal! – sandított egy pillanatra Toretto az ajtóban ácsorgó férfira, majd folytatta.
- Kérem csatlakozzon hozzá, és a folyosóról biztosítsák a bejáratot!
- Értettem, Százados! – hagyta el diszkréten a termet Gina Stringfield.
- Köszönöm, Főtörzs!
- Li- Kai hadnagy! Senki nem jöhet be ebbe a helységbe! – szólt még végül társához Toretto.
- Igenis, Asszonyom! – nyugtázta a férfi, majd az ajtó lágy szisszenéssel csukódott be a páros mögött. Ezt követően Amy Toretto nyomban csatlakozott a három férfihez akik már teljesen elmerültek az előttük lévő monitoron futó adatokban. A termet csak Bill Lee hangja töltötte meg, amint magyarázta a képernyőn futó dolgokat.
- Nézzék, ezek szerint a navigációs térképek szerint a hajó járt a Pegazus- galaxisban is, sőt egy másik számunkra eddig feltérképezetlen törpegalaxisban is megfordult! Az adatok szerint a galaxisok között egy nagyobb szállítóhajó segítségével kelt át. Legtöbb megállóhelye a Tejút galaxisában volt. Azt gondolom ezen térképek alapján képesek leszünk meghatározni hol rongálták meg a kapuk szerkezetét.
- Mi a helyzet a Pegazussal? Ott is kapukat tettek tönkre? – szólt közbe Lipton.
- Jó kérdés, Őrnagy! Ezekből az adatokból még nem derülnek ki pontos részletek, és a kitérők céljai. Reméljük a hajónaplókból majd mindenre fény derül!
- Ha más nem, tudjuk mely bolygókon jártak a Pegazusban. Maximum leellenőrizzük! – tette hozzá Donovan.
- Pontosan! Azonban van itt még valami amit mutatni akartunk önöknek! Sikerült betekintést nyerni pár kapitányi személyes bejegyzésbe. Pontosabban csak foszlányok állnak rendelkezésre, mert az adatok hiányosak. Ami viszont elérhető, az szörnyen aggasztó!
- Ne kíméljen minket, Dr. Lee! – jegyezte meg felcsigázva Toretto, s Lipton is érdeklődve várta mi sül ki ebből.
- Az írja a kapitány, bizonyos Norel.:
„… A többek által Pegazusként azonosított galaxisban mindenféle mende- mondák úgy tartják a wraith a lanteanok óvatlanságának, és a természet szeszélyének eredménye. Hogy az úgynevezett iratus bogár, és a lanteanok gyermekeiből afféle hybridként fejlődött ki. Mellesleg fülembe jutott olyan történet is, mely szerint a lanteanok mesterségesen alkották a wraithet. Ami viszont a lényeg, azt senki sem tudja! Hogy az iratus bogár nevű rettenet honnét származik! A szomszédos törpegalaxis, melyet az ott lakó humanoidok csak úgy emlegetnek Unikornis. Ott nincsen Ősök köre egy sem. Az űr sötét, és kietlen. Életre alkalmas planéták száma meglehetősen csekély. Azonban van ott valami más. Ott lakik a gonosz! És mi lepaktáltunk vele…” – olvasta fel a kísérteties sorokat a férfi, majd Donovan következett.
- Ez is érdekes lehet! Az első tiszt naplójából!:
„Ébenfekete robosztus hajóikon siklanak némán a kozmosz sötétjében, rettegő lelkünk tükröződik a fel- felvillanó bíborvörös fényben! Tekintetük a vég kezdete, kegyelmük a kezdet vége, elvesztél nyomban, ha ellen érvelsz! Nem szól szájuk, de fejed mégis fájdalomtól lüktet, nem titok előttük gondolatod, sem felsejlő ötlet.”
- Amit Crocker leírt! Alacsony, sötét, tömzsi, rovarszerű humanoidok, piros szemekkel! – olvasott a sorok között elképedve Amy Toretto.
- Na, és a hajó aminek a roncsai itt keringenek a kozmoszban?! Plusz a nagy fekete, a vörös fényekkel amit Fierro őrnagy szerint hologrammal jelentettek meg előttük? – egészítette ki Donovan.
- Egy idegen galaxisból származó új fajjal van dolgunk! Lehet, hogy valamilyen szinten kötődik a wraithez! Az iratus bogáron keresztül! Lehetséges, hogy egy a közös ősük! – elmélkedett hátradőlve székében a körülötte állókra tekintve Dr. Lee.
- Reméljük a pegazus- galaxis beli titkos kiruccanásaik alkalmával nem léptek szövetségre távoli rokonaikkal! Százados! Azonnal beszélni akarok Mallory ezredessel! – utasított Lipton, majd hozzátette.
- Kiváló munka, Uraim! Kérem folytassák az adatok átvizsgálását, és dekódolását!
- Úgy lesz, Őrnagy! … – vágta rá nyomban Donovan, majd félve kérdezte meg.
- Kik a veszteségek a bolygóról? Hallottam, hogy baj történt odalent.
- Whek, Ventura, és egy marine. Rouhani őrmester. Fierro pedig súlyos sérülést szenvedett, de rendben lesz. Jelenleg ennyit tudok. Sajnálom, Doktor! – fogta meg egy másodpercre a férfi bal vállát bátorításképpen L.D., majd sarkon fordult és kiviharzott.
- Legyenek erősek! Fontos feladatuk van! Jó munkát végeznek! – bíztatta őket távozása előtt Toretto.
- Li- Kai hadnagy! Menjen a négyes kihallgatóba, és kerítse elő Boavista alezredest! A hatos tárgyalóban fogunk várni rá. Mondja meg neki, hogy hallani akarja amit mondani fogunk!
- Parancs, Őrnagy! – sietett el rohamléptekben a férfi.

 

<<< Körülbelül másfél földi órával korábban
Tejút-galaxis – P8X-901 kódnevű planéta >>>
- Mozgás tizenkét óránál, huszonöt méter! Egy tango! – jelentette suttogva a bal oldalán lépkedő Fierronak Cadman, mire a férfi nyomban megálljt intett.
- Vonalba, fedezékbe! Crocker, Night! Öleljük körbe! – adta tüstént parancsba, amit mindenki némán, és villámgyorsan teljesített is.
Még mindig tisztán hallották a távolban zajló tűzharc hangjait, azonban immár a közelből csörtetés neszei is eljutottak füleikbe. Valaki, vagy valami közeledett a sötét rengetegben. Egyenesen a karjaikba. Fierro balra fordította fejét, hogy meggyőződhessen róla Holgersson már beásta magát, és bevetésre készen letámasztotta az M240G- t. A nő visszanézett rá, és bólintott hogy ő bizony készen áll bármi jöjjön is. Az légideszantos hasonló fejmozdulattal nyugtázta, majd ismét maga elé a sötétségbe meresztette tekintetét, melyből nem sokkal később egy vékony alak körvonalai rajzolódtak ki. Nagy sietségben bukdácsolt előre az erdőn keresztül. Kimerült zilálása tisztán hallatszott a környék csendjében.
- Megállni! Tau’ri Fegyveres Erők! – kiáltotta el magát határozottan Fierro, mire az alak akár egy szobor lemerevedett. Idegesen próbálta betájolni merről érkezhetett ez a váratlan felszólítás, de nem látott semmit csak feketeséget. Fülelt, majd kisvártatva ismét megindult előre.
- Nem mozdul, vagy tüzet nyitunk! – szólította fel ismét az őrnagy, és ez most hatni látszott.
- Megadom magam! – válaszolt egy törékenynek ható női hang, mire arcába bal oldalról egy felvillanó taktikai lámpa fénye vakított bele.
- Kezeket tarkóra! Ujjakat összefűzni! Térdre! – szólalt meg a tőle alig pár méterre felbukkanó Gunner Crocker, és ezzel egy időben a másik oldaláról is lépéseket hallott.
- Előre néz! – förmedt rá egy mély férfi hang, mikor megpróbálta arra fordítani fejét. Kezeit tétován a magasba emelte. Pár másodperc sem telt bele és egy erős marok fogta össze készfejeit, majd lefelé feszítette őket, amely irányt teste önkéntelenül is követett. Főleg, hogy ezzel egy időben egy bakancs térdhajlataiba rúgott, minek köszönhetően lábai összecsuklottak.
- Azt mondták letérdel! – látta meg szeme sarkában a mély hang tulajdonosát maga mellett, aki a kívánt pozícióba taszította, majd nemsokára kezeit gyorskötözőkkel a háta mögé bilincselték.
- A lábait is! – lépett ki az előtte lévő sötétségből M92- esét szorongatva Johnny Fierro.
- Cadman hadnagy! – fordult meg egy pillanatra.
- Őrnagy! – sietett oda hozzá a tengerészgyalogos.
- Ön és Night hátramaradnak, és őrzik újdonsült barátunkat! Végezzen egy alapos ruházat átvizsgálást! Ki tudja mit rejteget! A többiekkel közben tovább nyomulunk előre! Nincs vesztegetni való időnk! Segítenünk kell a társainknak! A fogoly is kell, viszont lassítaná a haladást, nem is beszélve az egyéb hátulütőkről. Kérem, próbáljon kapcsolatba lépni az Odysseyvel, és kérjen erősítést! Hátha most már átjut az adás.
- Értem, Uram! Bízza csak ránk! Mindent megteszünk! Legyenek óvatosak!
- Őrnagy, én felismerem ezt a némbert! – fakadt ki a fogoly közelébe érve Connie Holgersson, mire minden tekintet kérdően rá szegeződött.
- Ne tartsa magában, Első őrmester! – felelte érdeklődve Fierro.
- Korábban Cadman hadnaggyal visszanéztük Shelleyék osztagának sisakkamerás felvételét. Ő volt rajta, ő végezte ki a törzsőrmestert és osztagát! Jól megjegyeztem az arcát! Szerintem etessük meg vele egy Beretta csövét itt, és most!
- Marineok mészárosa! Nyírjuk ki! – csatlakozott Asku is, és egyik keze máris tomahawkjára siklott. Tekintetéből ítélve Cadman sem volt feltétlen a javaslat ellen.
- Szó sem lehet róla! Élve van szükségünk rá, hogy kihallgathassuk! Felejtsék el, hallották! – szögezte le szimplán, és egyszerűen az őrnagy, mire Holgersson dühösen odébb sétált.
- Nem lesz gond, Uram! – biztosította végül vonakodva Cadman az SGI-4 vezetőt, aki egy szótlan bólintással vette ezt tudomásul. Valami viszont hirtelen megváltozott! Már nem lehetett csatazajt hallani a távolból. Csend honolt, és sötétség.
- Holgersson! Maga, és a picikéje velünk jön! Szükségünk van a tárgyaló képességükre! Hangolódjon a mi frekvenciánkra! Most a Homeworldnek dolgozik! Crocker, asszisztáljon! Aztán vonalba, és indulás! – sürgette meg csonka csapatát Fierro.
- Örömmel, Őrnagy! – termett végül egy nagy sóhaj után alakzatban az első őrmester, majd folytatták útjukat Whekék vélt pozíciója felé.

 

<<< Cirka kettő földi órával később
Tejút-galaxis - USS Odyssey - Folyosók >>>
- Mondja meg mire van szüksége Őrnagy, és megszerzem! Minden segítséget megkapnak! Mi a helyzet az idegen kihallgatásával? Mintha azt ígérte volna, hogy Boavista alezredes is csatlakozik hozzánk!
- Nem tudom miért késlekedik, Uram! Lehetséges, hogy nem volt alkalma elszabadulni. Amint rendelkezésre áll, bizonyára tájékoztatni fogja önt mindenről! – telepedett az asztal peremének szélére Lincoln Lipton miközben az előtte a falon elhelyezett képernyőn keresztül William Malloryhez, az SGI vezetőjéhez intézte szavait.
- Addig összeszedjük amire szükségünk van, és továbbítjuk a Parancsnokságra, Uram! – egészítette ki Amy Toretto, mikor a kép eltorzult egy pillanatra. Majd ismét. Majd rettenetesen hangyás lett. Az Odyssey is mintha megremegett volna.
- Minden rendben a maguk végén?! – hajolt közelebb felhúzott szemöldökkel a kamerájához Mallory. Nem sejtett jót!
Lipton kiegyenesedett, miközben összehúzott szemöldökkel a századosra tekintett, aki kissé tanácstalanul viszonozta azt. A hajó ismét berezonált, majd az adás megszakadt, és a monitor elsötétült.
- Százados! – bökte ki a férfi, majd mindketten az ajtóhoz siettek, s Lipton bepötyögte az ajtónyitó kombinációját.
Toretto épp, hogy kidugta a fejét a folyosóra sugárfegyverek piros nyalábjai csapódtak be körülötte. A detonációk lökéshulláma szinte visszataszította a tárgyalóba. Hanyatt is esett volna, ha az őrnagy nem kapja el.
- Köszönöm! – pislogott kissé ijedten, és meglepődötten.
- Ezek meg, hogy a jó életbe kerültek ide?! – próbált kisandítani L.D., de őt is nyomban elnyomó tűz üdvözölte, így kénytelen volt visszazárni az ajtót.
Ezalatt Amy Toretto a komputerpanelhez lépett, majd megpróbált kapcsolatot teremteni a híddal, de semmi választ nem kapott.
- Itt a hatos tárgyaló, veszi valaki az adást, vétel?! – ám a felelet csak statikus zörej formájában érkezett.
- Valószínű zavarják a komm- rendszereinket! Lefogadom, hogy hajók is érkeztek! – gyanította Lipton.
- Kérdés, hogy miért nem tüzelünk akkor rájuk?! – vágott vissza Toretto, s szinte ezzel egy időben az Odyssey fegyverei végre rákezdtek, melyekről tompa morajlás tett tanúbizonyságot.
- A kérdés, hogy mit teszünk amikor ezek megjelennek a bejáratban?! El kell jutnunk egy fegyverraktárig! – alig hogy Lipton kimondta az ajtónyitó panelből fura csipogás hangok kezték megtölteni a helységet.
- Hackelik a zárszerkezetet! Az ajtó két oldalára! Gyorsan!!! – hadarta a légideszantos, mire mindketten felvették a kívánt pozíciót. Lipton kezében jobb híján máris ott nyugodott a multiszerszáma, melyet nem sokkal azelőtt még egészen más célokra használt, mint az életért való küzdelem. Elszánt pillantást vetett a vele szemben ugrásra készen várakozó nőre. Az idő lelassulni látszott. Pár másodperc az örökkévalóságnak tűnt. A csipogások szinte agyuk legmélyebb bugyraiba hatoltak, majd az ajtó feltárult, és egy tőlük jó pár fejjel alacsonyabb, fekete páncélos idegen érkezett keresztül nyílásán. Lipton nyomban célba vette a pisztolyszerűséget tartó balját- kiverve belőle a fegyvert, majd a multiszerszám csúcsos végű kombinált fogóját teljes erőből a nyaki tájékba szúrta. Azonban mindez hatástalannak bizonyult, és meg sem karcolta a vértnek látszó kültakarót. Az idegen, karjának egy rántásával ellökte az őrnagyot, aki hanyatt esett a padlóra. Toretto félig- meddig átölelve a támadót annak nyakát próbálta megragadni. A betolakodó könnyedén lefejtette magáról a földi nőt, majd viszonozta a gesztust, és hosszú koromfekete karmos kezével a százados nyakára kulcsolt, aki fuldokolva rogyott térdre előtte. Ekkor látta meg a vérvörös szempárt, melyről már többször is hallott az elmúlt órában. Ahogy levegő után kapkodott, szája sarkán némi nyál fröccsent ki. Mindkét kezével próbálta kiszabadítani nyakát a satu szerű szorításból melybe került, ám sehogy sem járt sikerrel.
Ezalatt Lipton összeszedve magát talpra ugrott, majd ismét támadásba lendült. Ezúttal az agresszor oldalán szerencsésen kiszúrt sárgás színű lágyabb felületet vette célba a SOG- dzsal. Tövig döfte bele a szerszámot, majd jól meg is forgatta. Amy nyomban szabad volt, és már- már fülsértő magas frekvenciájú artikulátlan hangok törtek elő az idegenből.
Lipton szabad kezével álla alatt átkarolta, majd a folyosóra vonszolta, és maga után rántotta a földre, ahol immár hátulról kulcsolt nyakára, még jobb lábával torzóját ölelte körbe- a ballal biztosítva a szorítást, így alakítva ki egy hátsó fojtó mozdulat kombinációt. A lény koránt sem adta fel, s erőteljesen ficánkolni kezdett, fura hangokkal is nyomatékosítva szándékait.
- Toretto!!! – kiáltott társának Lincoln, aki levegőért kapkodás közepette négykézláb sietett utána. Megragadta a multiszerszámot, kihúzta az idegenből, majd a másik oldalon található hasonló felszínű testrészbe mártotta. Olyan mélyen, ahogyan csak tudta. Az eszköz mellett narancsos- fehéres bűzölgő masszaszerűség fakadt ki a sebből, mire a humanoid erősen rángatózni kezdett a sokktól, valamint a fájdalomtól, de Lipton akár egy óriáskígyó nem engedett szorításából.
- Hozza a fegyvert! Lője le, Százados!!! – üvöltötte az őrnagy, mire Amy kissé tanácstalanul nézett körbe az említett tárgy után kutatva, még nem meglátta a tárgyalóban. Feltápászkodott, majd szó- szerint bevetődött és a pisztolyra markolt. Lipton egy mozdulattal lependerítette magáról a méretéhez képest meglepően súlyos testet, mialatt Toretto hanyatt pördült, és ujjával meghúzta az általa elsütő billentyűnek vélt kart az idegen fegyveren, melyből menten egy kisméretű vöröses sugárgömb távozott, és meg sem állt a folyosón heverő betolakodóig. Hogy biztosra menjen, a százados még párszor ismételte a mozdulatsort. Beleeresztett még vagy hármat.
- Őrnagy! – visszhangzott egy hang a folyosón, mire Lipton annak irányába fordította fejét. Kevin Li- Kai volt az, valamint Gunner Crocker.
- Helyzet?! – kérte számon a párost az SGI-1 tag, miközben felkelt a padlóról.
- Nem túl rózsás, Uram! Látom önöknek is kijutott! – kezdte Crocker.
- Megoldottuk! – botorkált ki a tárgyalóból Toretto.
- Jól van, Asszonyom?! – kérdezte tőle nyomban Li- Kai, mert kissé csapzottan festett. Nyakán ott éktelenkedett az idegen ujjainak lenyomata.
- Túlélem, Hadnagy! Köszönöm.
- Épp a hídra tartottam. A semmiből kerültek elő! Kettő hajó! Ugyanolyanok, mint az előző. Valahogyan sikerült egy időre lekapcsolniuk fontosabb rendszereinket, és még ki tudja mit! Jó pár még most sem üzemképes. A fegyverzet már él, és a hajtóművek is működnek. A 302- esek már kint vannak. Belső kommunikáció nincs, csak kézi adó- vevőkön keresztül. Több helyen, és szinten tűzharc zajlik. Amilyen picik, olyan gyorsak, erősek, precízek, és kegyetlenek! Csúcstechnológiájuk van. Transzportálnak ide- oda. Nem favorizálják a nyílt tűzharcot! Láttunk mindenféle sugárfegyvert, és valamiféle szónikus gránátot is! Egy tizedes arról mesélt, hogy gázt, és fénygránátot is bevetettek! – tájékoztatta feletteseit legjobb tudomása szerint Crocker.
- Hadnagy, hol van az alezredes?! – nézett számonkérően Lipton Li- Kaira.
- Azt mondta várjak pár percet amíg befejezi a kihallgatást. Úgy nézett ki jó úton halad a kívánt információk kinyerését illetően. Az ajtó előtt vártam rá, mikor rajtunk ütöttek. Páran konkrétan a helységbe transzportáltak be. Az alezredesnek esélye sem volt. Mi a kint lévő marineokkal szerencsésen visszavertük a folyosón közeledőket, ám mire bejutottunk már csak az alezredes volt ott. Több találatot is kapott, de életben van. Az SG-M pár orvosa vette kezelésbe. Szállítani jelenleg nem tudják. Állapota súlyos, és életveszélyes! Bizonyos Casey Quest alezredes üzeni, hogy ne aggódjon őrnagy, az alezredes asszony jó kezekben van, és mindent megtesznek érte! – jelentette az ázsiai férfi, és sajnos ő sem jó hírekkel szolgált.
- Köszönöm, Hadnagy! – válaszolta Lipton halkan, majd szétnézett a folyosón. Gondolkodott.
- Uram?! – várt utasításokat Toretto.
- A labor! Nem kaparinthatják meg amit kiszedtünk abból az átkozott adatbázisból! – hasított Liptonba a felismerés.
- Crocker, Li- Kai! Irány a kettes labor! Nyomás! Minden áron meg kell védeniük azt a helyet! Jómagam, és a százados felkeressük a legközelebbi fegyverraktárt, majd csatlakozunk önökhöz!
- Indulás, Hadnagy! – mondta Crocker a mellette álló Li- Kainak majd elsiettek.
- Ésszel! – kiáltott utánuk L.D., mire haditengerész egy intéssel jelezte, hogy vette.
- Erre jöjjön, Százados! – mutatta a helyes irányt Torettonak a légideszantos.

 

Pegazus-galaxis – M5Y-374 kódnevű planéta >>>
Ryan Abbott immár hosszú percek óta síri csendben lapult a frissen felfedezett Aurora- osztályú lanteai csatacirkáló sötét, és kanyargós folyosóinak egyik fordulójában, annak hűvös falának vetve vállát. Hátán mesterlövész puskája pihent, hiszen nem volt éppen alkalmas szűk helyeken, kis távolságokra történő tűzharc megvívására. Kezében egy hangtompítóval felszerelt MP7A1- es kisméretű géppuskát, úgynevezett Személyi Védelmi Fegyvert azaz PDW- t szorongatott tüzelésre készen. Legvégső esetre combján tokban, még mindig ott várakozott kedvelt P226- os pisztolya is. Arcán a hajó hűvös levegője ellenére kellemetlenül keveredett az izzadtság, és a fekete álcafesték. Még annak ellenére is, hogy nemrég törölt le egy adagot belőle, fejéről leemelt fekete kendőjével, melyet most nyaka köré kötve viselt. Ruházata már nem tartalmazta ghillie- jét, ami most rohamzsákja aljára volt erősítve, így jelenleg tisztán látszott a társaihoz hasonló öltözéke, mely tiger- stripe mintás gyakorlóban, valamint oliv színű taktikai mellényben öltött testet.
Az elmúlt percekben nyilvánvalóvá vált számára, hogy a rádiók valamiért nem működnek, és az adásai nem jutnak el a többiekhez. Úgy gondolta valami lehet a hajó falainak borításában, ami blokkolja a jeleket. Korábban Maguirel sem tudtak kapcsolatot teremteni, csupán akkor mikor az alhadnagy a hajó kommunikációs rendszerén keresztül érte el őket.
Gondolatai menetét esetlen lépések halk zaja szakította félbe. Számításai beigazolódni látszottak. Már hosszú percek óta követte azt a személyt akit Aiden Fordnak vélt, és most sikerült elébe kerülnie. Éjjellátója segítségével amúgy is előnyt élvezett, és ráadásul úgy tűnt alanya nincsen éppen top formában. Úgy festett, mint akit az összeesés környékez. Jobb kezében egy M92- esnek látszó tárgyat szorongatott teste mellé engedve. Abbott várt, amíg a férfi kibukkan mellette a sarkon, majd hátulról megszólította.
- Tau’ri Fegyveres Erők! Dobd el a fegyvert pajtás! Lassan! – közölte az ismeretlennel, aki csodák- csodája követte utasítását.
- Amúgy is üres már… - mormolta remegő hangon, erőtlenül, s zilálva.
- Kezeket tarkóra! Térdelj le, és a bokáidat tedd keresztbe! Gyerünk! Semmi hirtelen mozdulat, mert megrándul az ujjam az elsütőbillentyűn! – sorolta további utasításait a skót higgadtan, melyeket a férfi ismét megfogadni látszott, ám a letérdelős résznél egyszerűen ájultan terült el a padlón, és nem mozdult többet.
Abbott némán megkerülte, majd leereszkedve hozzá és előrehajolva, MP7- esét az eszméletlennek látszó alak fejéhez tartotta, amíg másik kezével a nyakán ellenőrizte pulzusát. Életben volt, szíve szabálytalanul vert. Jobban izzadt, mint az SGI-1 tag. Az SAS- es úgy vélte enzim elvonási tünetei vannak. Eléggé a végét járta. Félő volt, hogy kómába esik vagy esetleg rosszabb. Legalábbis Ryan így vélte, bár nem volt képzett orvos. Biztos- ami- biztos alapon gyorskötözővel hátrakötötte a férfi kezeit, majd ülő helyzetbe a falnak támasztotta, és megpróbált némi életet lehelni belé. Pofozgatni kezdte, hátha magához tér. Sikerült, bár úgy festett akár egy pislákoló gyertyaláng a szélben. Abbott, kulacsából vízzel kínálta. Pár korty nyelést követően a férfi megszólalt. A százados immár biztos volt benne, hogy nem Ford hadnagyra lelt.
- El kell tűnnünk innen, különben végünk van! Eljönnek értünk is! – jelentette ki botladozó nyelvvel, elhaló hangon.
- Kiről beszél? A wraith?! Jöttek bosszút állni a királynőért akit kinyírt? – találgatott Abbott. Próbálta megérteni a szituációt, és hogy mi is folyik itt.
- Hát, nem érti?! Ők ölték meg a királynőt! Szétmarcangolták… Elvitték a hólyagot… - lihegte, majd folytatta.
- Nem tudom mi az. Még sosem láttunk ilyet! Öten voltunk. Négyünkkel végeztek. Egyesével ölték meg a társaim. Mindig éjszaka érkeztek. Lesből támadtak, az árnyékban jártak, majd köddé váltak! Még a wraith is rettegi őket! Még sosem láttam félelmet a wraith arcán, de amikor a királynő megérezte, hogy érte jönnek, láttam a rémületet a tekintetében. Futottam ahogy csak bírtam, csak másnap reggel mertem visszatérni. Akkor láttam meg mit tettek vele.
- Eléggé elintézték az biztos. Szinte már- már személyes ügynek vélném… - elmélkedett a skót.
- Óh, igen. Valami személyes ügy lehet a háttérben. Úgy néz ki van egy faj akitől a wraith is tart! – nyelt nagyot a férfi, majd köhögött párat.
- Mit gondol hány van a planétán ebből a rejtélyes idegenből? – tudakolta információra éhesen a tau’ri tiszt, miközben lopva körbe kémlelt tiszta- e a terep.
- Jó kérdés… Minimum ötre saccolom! Fejlett fegyvereik vannak! Ne becsüljék alá őket! Bár termetük kicsi, taktikájuk könyörtelen! Gondolatban beszélnek egymással, egyfajta telepátia lehet! Szerintem a királynő is úgy tudta meg sorsát. Bár hangokat is hallottam tőlük! Borsózott a hátam tőle! Amit sosem felejtek el, az a vörös szemük… – osztotta meg szinte borzongva a férfi.
- Aiden Fordot ismeri- e? Őt keresem! – tette fel azt a kérdést Abbott, amiért erre a bolygóra érkeztek.
- Ford? Legutó… - kezdte a férfi, mikor hangja elcsuklott és görcsösen rángatózni kezdett.
Abbott nyomban az oldalára fektette, és fejét hátracsapta. Közben próbálta lefogni amennyire tőle tellett.
- Tartson ki! – nézett egyenesen az idegen fennakadt szemeibe, akinek elméje már valahol egészen máshol járt. Hümmögni, nyögdécselni, majd ordítani kezdett. A százados biztosra vette, hogy előbb- utóbb valaki bizony meghallja, és csak bízhatott benne, hogy Deckerék lesznek azok. Nem tudta mit kéne tennie! Nem akarta megölni a fickót, de valahogyan azonnal el kellett csendesítenie. Emlékezett, hogy pár méterrel odébb látott egy bejáratot. Szapora léptekkel megközelítette, majd behatolt. Valamiféle kisebb tároló helység lehetett tele ládákkal, és egy ős pulttal.
- Ez jó lesz! – mondta maga elé, majd visszament, és grabancánál megragadva a férfit a terembe vonszolta, és becsukta maguk mögött az ajtót. Jobb volt, mint odakint a nyílt folyosón. Remélte, hogy a hangok sem annyira szűrődnek ki. Az idegent a szoba belső falához fektette, és némi vesződségek árán a lábait is gyorskötözőkkel rögzítette, majd a száját is leragasztotta a mellénye egyik zsebéből előkotort halványszürke szigetelőszalaggal.
Ezt követően az ős pulthoz lépett, és kezének egy mozdulatával aktiválta. Elég biztosan kezelt efféle technológiát, hiszen sikeres ATA terápiát kapott, valamint Atlantiszon szolgált mielőtt a Csillagkapu Hírszerzéshez került. Nyomban a hajón fellelhető életjeleket kezdte kutatni. Sikerült is megjelenítenie. Azonban csupán pöttyöket látott, azt nem hogy ki- kicsoda. Szerencsére a számokból elég nyilvánvaló volt. Az egyik fő irányítóban négy életjelet jelzett a rendszer, még az egyik odavezető folyosón pedig valósággal tömeg volt. Lehettek vagy négy tucatnyian. Kapcsolatba kellett lépnie Deckerékkel!
- Gyerünk Ryan, ha Maguire- nek sikerült, akkor neked miért ne?! – mormolta maga elé, azonban ha jól okoskodott most kissé más helyzet állt fenn, mint korábban az alhadnagy esetében. Akkor ugyanis a hívott fél még nem tartózkodott a hajón belül. Így tudtak ős konzol- rádió összeköttetésen beszélni. Azonban most mindkét fél a járművön belül volt, így valószínű a konzol- konzol kommunikáció lesz csak működőképes. Már- ha párbeszédet akar kezdeményezni.
- Dusk Rider, itt Pathfinder, vétel?! – irányította végül az adott helység konzoljára hívását.
- Pathfinder, tiszta vagy és érthető! Csacsoghatsz! – harsant fel Lance Decker férfias hangszíne.
- Sejtésem szerint a rádiós kommunikáció nem működik a hajóban. Egy ős pulttól beszélek, ahogy Mighty Wings tette korábban. Mellesleg önök vannak az irányítóban négyen? Ki van magukkal? Amennyiben igen, hamarosan társaságot kapnak! Méghozzá negyvennyolcat! Mindenki épp, egészséges? Vétel. – adta le hamarjában a drótot, hátha a századosék nincsenek tisztában a helyzettel. A nagy izgalomban fel sem tűnt számára, hogy pár méterrel odébb heverő foglya elcsendesedett.
- Megerősítem! Mi vagyunk azok! Plusz a rádiók tényleg nem működnek, csupán pár méteren belül. Egyben vagyunk! Mighty Wings, és egy új barátja is csatlakozott hozzánk. Mindenki legnagyobb örömére! Mellesleg tudjuk, hogy parti lesz! Már felkészültünk, a helyzetet folyamatosan monitorozzuk, de bármilyen segítséget örömmel fogadunk. Vétel.
- Elfogtam egy személyt aki minden valószínűség szerint wraith enzim függő. Viszont nem Ford, ismétlen nem Ford az! Elmondása szerint valamiféle ismeretlen idegen faj tartózkodik a bolygón mely nagyon veszélyes! Állítólag kistermetű, vörös szemű, és minimum öt példánya képviselteti magát. A wraith királynőt is ők intézték el! Nem tudom mennyit hiszek el ebből a dajkameséből Dusk Rider, de óvatosnak lenni nem kerül semmibe! Vétel. – ecsetelte Abbott a részleteket amilyen tömören, és velősen csak tőle tellett, hiszen az idő szorított. A monitoron tisztán látta, hogy Deckerék torka körül szorul a hurok. A vélhetően ellenséges erők egyre közelebb kerültek az SGI-3 pozíciójához.
- Nem csalás, nem ámítás Pathfinder! High Heels, és Mighty Wings személyesen tapasztalta ezen titokzatos idegenek vendégszeretetét, mikor belefutottak egybe. Vétel.
- Hát ez nem sok jóval kecsegtet! Majd elfelejtettem! A pacák vallomása szerint telepatikus kommunikációra is képesek! Indulok, és hátba kapom akit érek! Ha sikerülne két tűz közé szorítanunk őket, nyert ügyünk van! Jó lenne megtartani ezt a hajót! – pillantott hátra egy másodpercre Abbott, minden úgy van- e a bejárat körül ahogy hagyta. A terep tiszta volt, az ajtó változatlanul zárva.
- Pathfinder, légy óvatos! – nyugtázta az SGI-3 csapatvezető, majd Rebecca van der Sharke hangja szűrődött be az adás végén.
- Uram, pár monitor elsötétült! Szerintem valahogy elkezdték sorban megszüntetni a konzolok energiaellátását!
- Uram, beszélnem kell Abbott századossal egy pillanatra! Mielőtt azt is lekapcsolják! Fontos! – szólalt meg Maguire.
- Öné a pálya alhadnagy, de fogja rövidre! – adott engedélyt Decker, mire a haditengerész nyomban a lecsóba csapott.
- Pathfinder, itt Mighty Wings! Várjon egy percet! Vétel.
- Vételen! – érkezett a megnyugtató válasz.
- Oké, szóval említette, hogy ezek az idegen lények telepatikusan képesek kommunikálni. Amikor emberek támadtak rám korábban iratus bogarakat találtunk a gerinc vonaluk felső részén, ott ahol a koponyába csatlakozik be. Vagy valami olyasmi… Lényeg, hogy az jutott eszembe, mi van hogy ha az idegenek tudatukkal kontrollálják ezeket az embereket, és az iratus bogarak valamiféle irányító szerkezetek! Vétel.
- Azt akarja mondani, hogy ha az idegen meghal, akkor ezek az emberek nem támadnak majd többet?! Vétel. – pedzegette Abbott amire Marshall Maguire utalni akart.
- Ne tegye rá a gatyáját, mert lehet elveszíti, Uram! Viszont, nem tudjuk még ki nem próbáltuk! Ha nem muszáj, nem gyilkolnék amúgy ártatlan embereket, ha érti mire gondolok…
- Itt vannak!!!
- Fegyverbe! Vége a bájcsevegésnek! – kiáltotta van der Sharke, majd Decker szólalt meg.
- Sok sikert, Pathfinder! Mighty Wings kiszáll! – markolt harcra készen G36- osára Maguire.
- Vigyázzanak! Vége. – hallatszott még Abbot hangja a túloldalról.
- Fedezékbe emberek! Alhadnagy, vigyázzon a nőjére! Van der Sharke! Húzza be a fejét rendesen, nehogy nekem elcsúfítsák a szép pofikáját! - hadarta jó tanácsait a tengerészgyalogos, majd a kezében lévő ős életjel detektorra vetette tekintetét, melyen a pöttyök halmaza már csupán pár méteres távolságra hömpölygött jelenlegi pozíciójuktól. Az ajtóban voltak.
Marshall és a kígyólady az ajtótól srégen balra helyezkedtek el, még Becca van der Sharke az ellenkező oldalon hasonló helyzetet vett fel. Így mindketten tűz alá vehették a bejáratot, anélkül, hogy egymást veszélyeztették volna. A bejárattal szemben Decker támasztotta M4- esének csövét egy sebtiben összeeszkábált barikád tetejére.
- Védekezésre felkészülni, lányok! – kurjantotta el magát, mikor az ajtó felől fura csipogó hangok érkeztek.
- Most hatástalanítják a zárelektronikát! Húzd be fejed, fakad! Szó szerint! – osztotta meg véleményét Maguire a többiekkel, majd a mellette kuporgó kígyóladyhez is intézett pár személyes megjegyzést. Viszont úgy tűnt kezdik tökéletesen megérteni egymást, hiszen a humanoid nyomban megfogadta tanácsait.
A bejárati ajtó ekkor némi akadozást követően feltárult, majd az ellenséges erők megkíséreltek behatolni. Ugyanolyan ősi törzsi szinten lévő emberek voltak, melyekkel Maguirenek már korábban is dolga akadt. Tűzfegyverekkel ugyan nem rendelkeztek, ám annyi különbség volt a korábbi támadásaikhoz képest, hogy most jelentős számbeli fölényben voltak. Viszont a bejárati nyílás mérete nem kedvezett nekik. A három földi katona egyelőre könnyedén tizedelte erőiket. Mindhármuk fegyvere a tárcserék kivételével folyamatosan tüzelt. Ellenben lőszerrel nem álltak túlságosan bővében.
A helységet szinte fülsüketítő, zakatoló dörrenéshangok töltötték meg, melyek ide- oda cikáztak a falakról visszaverődve a szűk térben. Marshall Maguire a szeme sarkából szemtanúja volt amint Decker századost egy nyíl bal vállon találja, ám a férfi szinte meg sem rezzent, és M4- esével megállás nélkül tüzelt tovább. Minden oka megvolt rá. Ő látott valamit melyet a többiek nem láthattak. Az ajtón kívül a folyosóról beözönlő harcosok vonalai mögött, egy tömzsi sötét alak sziluettje bukkant néha fel. A tengerészgyalogosnak először két vörös fénypont szúrt szemet. Aztán leesett neki, hogy konkrétan az ellenséggel nézett össze.
- Tárcsere!!! – ordította embereinek, mely művelet fél kézzel nem ment éppen villámgyorsan. Ám amint lebukott fedezéke mögé, hogy végrehajtsa a műveletet, hatalmas lövés dörrent. Nem a teremben fellelhető automata fegyverek hangja volt ez. Valami sokkal erőteljesebb, valami tiszteletet parancsoló, félelmet keltő. Decker barikádja mögött kuporogva még éppen elcsípte amint a mögötte lévő falba csapódik a lövedék.
- Abbott… - morogta maga elé, majd kajánul elvigyorodott.
- Menekülnek, Százados úr! – ütötték meg füleit Maguire örömteli szavai.
És valóban. Az ellenség már a másik irányba futott, majd eltűntek a sötét folyosók tekergő labirintusában. Lance Decker felegyenesedett, majd egy grimasz kíséretében letörte a vállából kiálló nyílvesző végét. Tisztán kivehette amint a bejárat előtt egy feketepáncélzatú test fekszik élettelen. A feje konkrétan hiányzott. Megpördült, majd a háta mögötti falhoz sétált, és kitapintotta ujjaival a megrongálódott felületet ahová a lövedék csapódott. Ismét elmosolyodott.
- Maguire! Úgy nézem a teóriája immár bizonyságot nyert! Az az őrült skót végrehajtotta. Egyenesen szétrobbantotta az űrbogárember rusnya koponyáját! – pördült át felszabadultan fedezékén az SGI-3 vezetője.
- Életünk végéig fizethetjük neki a söröket! Rosszabb esetben a whiskeyt… - viccelődött a haditengerész, mialatt felsegítette pikkelyes barátját, aki ezt egy eddig ismeretlen sziszegéssorozattal hálálta meg.
- Minden rendben, Uram?! – kocogott parancsnokához van der Sharke.
- Túlélem, Hadnagy! Maga egyben van?! Körme nem tört le? – kontrázott szokásos stílusában Decker, melyen a magas, rövid hajú szőke nő önkéntelenül is elmosolyodott.
- Amennyiben igen, majd megreszelem mikor a Cheyenne- hegybe értünk! – vágott vissza felszabadultan.
- Mi a helyzet pajtikák?! – jelent meg Ryan Abbott a bejáratban.
- Te elvetemült… Te egy állat vagy! A legjobb értelemben! – veregette vállon Decker.
- Egyben vagy Lance?! – kérdezett vissza az SAS- es a férfi vállára tekintve.
- Semmi komoly!
- Százados úr! Szerintem maga az első ember aki mesterlövész puskával ölt egy űrhajón! Kaphatok egy autogrammot?! – vigyorgott Maguire, majd kezet ráztak.
- Még meggondolom, Alhadnagy! – felelte szűkszavúan, majd a helységben számára legfontosabb személy felé fordult.
- Hadnagy?! Hogy érzi magát a trópusokon? – érdeklődött mosolyogva van der Sharkenál a skót.
- Mennék már a tengerpartra, Uram! Ám nem panaszkodom! – válaszolt kedvesen a nő, utalva korábbi beszélgetésükre, mikor Abbott ugyanezt kérdezte tőle.
- Valami fogolyról beszélt az imént… – nézett körbe a férfit keresve Decker.
- Sajnos meghalt. Szerintem a hirtelen, és drasztikus enzim elvonás vitte el! Úgy gondolom biztonsággal kijelenthetjük Aiden Ford nincs ezen a planétán, sem egyéb enzim függő személy. Akik voltak, az idegenek áldozataként végezték. – közölte elcsendesedve az SGI-1 tagja.
- El kell jutnunk a kapuhoz, és kapcsolatba lépni a Parancsnoksággal! Leadni a drótot erről a teknőről, mielőtt teljesen kilyuggatjuk idebentről. Az idegen ellenségről már nem is beszélve! – ecsetelte a teendőket Decker, mire mindannyian összeszedelőzködtek, majd a tengerészgyalogos, és ős életjel detektora segítségével megindultak a legközelebbi zsiliphez.
- Lefogadom repesni fognak az örömtől! – tette hozzá Ryan Ian Abbott.
- Mi lesz a kígyóladyvel, Századosok?! Tényleg, önnek még nem is volt szerencséje, Uram! – nézett a skótra Maguire.
- Asszonyom! Ryan Abbott. – biccentett illedelmesen a félember felé a rövid barnahajú férfi, melyért honorárium gyanánt pár dallamos felszisszenés jutott számára.
- Szerintem szimpi neki Ryan! Még a végén dobva lesz Maguire! – vigyorgott Decker.
- Na ne mááár! Úgy gondoltam megtarthatnánk! Ő lehetne az SGI kabalája! A huszonkilencediken vígan elférne egy marha nagy terrárium! Infra lámpákkal meg minden! Kegyvesztett IOA- sekkel etethetnénk…
- Maugire!
- Igen Századosom?!
- Fogja be a lepénylesőjét, mielőtt én fogom be!
- Lakatolom, Uram! Ezentúl csak sziszegni fogok! Amúgy is meg kell tanulnom kígyóul…
- Látja mit kell kiállnom nap- mint- nap… - zsörtölődött van der Sharke Abbottnak.
- A hadnagy csak azért morog, mert otthon hagyta a sminkkészletét, és a műköröm kollekcióját…
- Legközelebb majd otthon hagyom a barátnőimet is mikor a Bombersbe megyek, jó lesz Maguire?
- Na- na! Azért ne ragadtassuk el magunkat!
- Még azt hittem az Egyes csapat zűrös… - súgta oda viccelődve Ryan Lance- nek.
- Én arra gondoltam elmegyek Malloryhez, és pótlékot kérvényezek az elviselésükért!
- És én mitévő legyek? Annyit úgysem tudnának adni amennyi Boavista- ért járna… - tett rá még egy lapáttal a skót, mire mindketten felnevettek.

 

Kategória: LAZLOW JAY LOCKHART | Hozzáadta:: Emilia (2016-01-10)
Megtekintések száma: 55 | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Kód *: