<<< Bő egy földi órával korábban
Tejút-galaxis – P8X-901 kódnevű planéta >>>
- Jelentést, Hadnagy! – nézett fel az érkező haditengerészre Johnny Fierro, aki azonnal letérdelt mellé, majd teljesítette utasítását. Fedezékük egy megtermett fa volt, mely egy kisméretű tisztás peremén helyezkedett el, aminek túlsó végén ékeskedett az idegenek órákkal ezelőtt földet ért, és megrongálódott mentőkabinja. Ébenfekete borításán groteszkül eltorzulva korcsolyáztak az éjszakai égbolton vigyorgó teliholdak ezüstös sugarai.
- Nem találtam senkit, Őrnagy! Whek, és Ventura… Egyszerűen elűntek! – magyarázta tanácstalanul, mivel hiába járta körbe az idegen kapszula közvetlen környezetét, nem találkozott semmilyen élőlénnyel. Ellenséget, és barátot egyaránt mintha a föld nyelte volna el. A rádiók is némák voltak. Csupán a tűzharc nyomait találta, valamint egy közepes méretű meghatározhatatlan anyagú fekete dobozt, mely az azonosítatlan lezuhant űrjármű mellett hevert a földön.
- Az az amire gondolok? – utalt rá az SGI-4 vezető.
- Más tippem nincs, valószínűleg ezt akarták! Ez lehet az amit Ventura jelentett a rádión. – méregette a pakkot Gunner Crocker, majd kérdően felettesére nézett.
- Kérem, tegye a hátimba! A hajón majd nálunk okosabbak megnézik közelebbről! – mondta halkan, majd kissé oldalra fordult, hogy bajtársa hozzáférhessen rohamzsákjához. A középmagas, szőke hajú, kék szemű férfi szó nélkül hajtotta végre kérését, és éppen a cipzárat húzta vissza, mikor mindketten összerezzentek a kerepelni kezdő M240- es pokoli hangjától.
Connie Beth Holgersson a párostól alig tíz méterre lapult a két hold által itt- ott bevilágított aljnövényzetben, ám pozíciója már korántsem volt rejtettnek nevezhető. Automata géppuskája torkolattüze szinte megvilágította orcáját, elárulván hol- és kilétét bárki számára. Karjai, és felsőteste meg- megremegett, amint rövid sorozatokkal ajándékozta meg célpontjait. Két társa tüstént kutatni kezdte kire nyithatott tüzet az első őrmester.
- Vörös szempár a kapszula orránál! – szúrta ki kisvártatva Fierro, kinyújtott karjával irányt mutatva hadnagyának is.
- Megvan!
- Még ne tüzeljen! Ne áruljuk el egyből hányan vagyunk! Mi is négyről tudunk az ő részükről. Ki tudja hány maradt hátra! Tartsa ezt a pozíciót, Hadnagy! Én kerülök Holgersson mögött, nehogy meglepjék a másik oldalról! Legyen óvatos, és tartsa nyitva a szemeit! – vázolta a szituációt Fierro.
- Rendben, Őrnagy! Vigyázzon! – bólintott Crocker, majd a fa tövébe hasalt.
A Vijjogó Sasok, azaz a 101. Légiszállítású Hadosztály tisztje pedig megfontolt mozdulatokkal araszolt előre, hogy Holgersson hátát megkerülve új lőállást keressen magának, mely a későbbiek során taktikai előnyhöz juttathatja.
- Holgersson, itt War Junkie! Kilenc óra felől közeledem, hátulról kerülöm. Hány rosszfiút látott? Vétel. – forgalmazott közben.
- Itt Holgersson! Kettő a roncsnál! Vettem, Őrnagy! – érkezett a válasz Fierro fülesébe jó nagy adag fülsüketítő dörrenés kíséretében.
- Maga mögött, Őrmester!!! – hadarta rádiójába a férfi, mert éppen abban a minutumban materializálódott pirosas fényeffekt kíséretében egy idegen a földön fekvő nő lábainál, aki az üzenet hatására eleresztette 240- esét, majd jobb combján pihenő pisztolyáért nyúlt.
Johnny Fierro fél térdre ereszkedve kétszer sütötte el M14- esét, melynek jellegzetes hangja szikeként hasítva az éjszakába visszhangzott a környező fák vaskos törzsei között. Ezalatt Connie Holgersson is a hátára pördült, majd M92- esével több lövést leadott a föléje tornyosuló fekete páncélos támadóra, kinek elernyedt teste tehetetlenül dőlt el akár egy kivágott fatörzs.
- Jól van, Őrmester?! – vágódott mellé hasra Fierro.
- Kezdem igazán megkedvelni magát, Őrnagy! – mosolyodott el a nő, majd a férfi is.
- Azt hittem az első perctől fogva kedvel… Ha tudná, hogy a Seregtől vagyok! - kontrázott, majd füleséhez emelte kezét.
- Afterburner, itt War Junkie! Egyet kilyuggattunk! Helyet változtatunk! Vétel. – közölte, majd éppen feltérdelt indulásra készen, mikor jobb oldalról vörös villanások kíséretében egy sugárfegyver sült el, melynek töltetei egyenesen Johnny Fierro jobb vállába, és oldalába csapódtak. A férfi füstölgő- égett, és véráztatta találati nyílásokkal rogyott eszméletlenül vissza Holgersson mellé, aki az ijedtségtől és dühtől felordítva, célra fordulván ismét Berettáját hívta szolgálatra, majd addig húzta annak elsütő billentyűjét amíg szánja hátra nem ugrott jelezvén, hogy a fegyver teljesen kiürült. Odébb az éjszakában egy test tompa puffanással ért földet.
- ŐRNAGY!!! – kiáltotta keservesen Crocker, ám segíteni nem tudott hiszen a mentőkapszula mögül ekkor bukkant elő két újabb idegen, akik szintén Holgersson irányába kezdtek tüzelni. Vörös szemeik, és amint elsütötték fegyvereiket elárulták helyzetüket a félhomályos rengetegben. A hadnagy felkapcsolta P90- ese taktikai lámpáját, majd rájuk tartva annak csóváját, megpróbálván elvakítani a támadókat, tüzet nyitott az idegenekre. Az egyiküket nyomban lekaszálta, még a másiknak sikerült eltranszportálnia.
- Hol van?! – tört ki Holgerssonból.
- Nem látom sehol!!! – forgolódott a haditengerész idegesen, majd bal szeme sarkából kiszúrta a piros fényt, mely az idegen teleport technológiájának jellegzetessége volt. Úgy érezte túl késő, ám számára ismeretlen földi tűzfegyver vélt hangja ütötte meg füleit, majd egy rövid sorozatot követően támadója holtan esett össze alig egy méterre tőle. Crocker ledermedve meredt előre egy pillanatig.
- Őrnagy! Őrnagy!!! – hallotta odébbról Holgersson elkeseredett szavait, amint az SGI-4 csapatvezetőjét szólongatta.
- Homeworld Command! Li- Kai hadnagy, SG-M, és az Amerikai Tengerészgyalogság! – érkezett egy azonosítás az ellenkező irányból a fekete kulimász mélyéről, melybe az éjszakai égbolton magas járó holdak csupán a közeli tisztáson, valamint a lombkoronák foghíjasabb részein voltak képesek minimális fényt préselni.

<<< Megközelítőleg egy földi órával később
Tejút-galaxis - USS Odyssey - Folyosók >>>
- Remélem az alezredessel minden rendben lesz! – fordította fejét balra, majd jobbra Amy Toretto, hogy meggyőződjön róla semminemű ellenséges erő nem közeledik a USS Odyssey jelenleg kihaltnak tűnő folyosóján. Kezében még mindig az idegen kézifegyvert szorongatta. Nem éppen szeretett volna tőle megválni. Elég hatásosnak bizonyult korábban.
Az elmúlt percekben pár arra elsiető légierős tiszthelyettestől hasznos információra sikerült szert tennie. Nevezetesen, hogy az idegenek úgy néz ki nem próbálják megszállni a hajót, csupán pár helyen intéztek támadást. Minden jel arra utalt, hogy számukra kulcsfontosságú pontokra transzportáltak be, megszerezték amit akartak, majd köddé is váltak. Ilyen volt például a négyes kihallgató, az egyik fő fegyverraktár, és több szerverszoba is. A kettes laborról nem tudtak hírekkel szolgálni, mint ahogy arról sem voltak tudomással mit sikerült az idegen lényeknek zsákmányolniuk. A hallottak alapján akadt egy- két jelentéktelenebb helyszín is, ám úgy festett az csupán elterelés gyanánt lett a támadók terveibe iktatva.
- Én is remélem, Százados! Az SG-M a helyszínen. Annál jobb kezekben nem is lehetne az alezredes. – felelte Lipton, miközben fegyvereket válogatott össze az előtte a falon, és a padlón elhelyezett állványokról, valamint tárolókból. Egy adó- vevőt fülessel, taktikai mellényt, és két combtokot már magára is applikált. A combtokokba egy magas kapacitású tárral ellátott Glock 18- as, valamint egy ZAT került. A mellénybe póttárak, pár gránát, és extra lőszer a főfegyverhez melyek közül az őrnagynak ez esetben egy Remington 870 MCS shotgunra esett a választása. Miután minden a megfelelő helyen volt, nyomban leváltotta figyelőben lévő társát, hogy ő is felszerelkezhessen.
- Lépteket hallok! Katonai bakancsoknak vélem! – osztotta meg másodpercekkel később Torettoval.
- Máris Uram! – sorakozott fel mögötte a nő, kezében egy MP5A3- as gépfegyverrel. Jobb lábán combtokban egy Sig Sauer P229- es pihent. Az idegen kézifegyvert fekete taktikai mellénye belsejében helyezte el. Bal kezét az előtte álló férfi vállára téve jelezte, hogy harcra készen áll.
Lincoln Lipton fejét a folyosóra dugva tisztán láttam amint három állig felfegyverzett tengerészgyalogos, és egy tudós kanyarodott be óvatosan a sarkon. Egy kisméretű ládát cipeltek magukkal.
- Dr. Lee az, és néhány marine! – szólt hátra a századosnak, majd egy karlendítéssel jelzett is az említetteknek. Mikor visszaigazolást kapott, a páros megindult a csoport felé. A folyosóra kikanyarodván szorosan a fal mellett haladtak egymás mögött. Gyorsan, és határozottan.
- Őrnagy, de jó hogy látom! Százados! – üdvözölte őket szinte régi ismerősökként, nagy megkönnyebbüléssel a hangjában suttogva Dr. Lee.
- Uram, Asszonyom! – köszönt Laura Cadman, aki egyik kezével a ládát tartotta, másikkal M92- esét szorongatta. M4- ese, taktikai szíj segítségével a hátára volt vetve. Fekete hajú, markáns arcú, sötét tekintetű amerikai őslakos származású őrmestere, Askuwheteau Night pedig a láda másik végén volt megtalálható. Első őrmestere Connie Holgersson pedig a Benelli M1014- es félautomata shotgunjával biztosított. Jelenleg is megállás nélkül a környéket fürkészte.
- Hadnagy! Mit szállít? – kérdezte az SGI őrnagya.
- Fierro őrnagyék hozták a felszínről. Már úton voltunk vele a kettes laborba, mikor elszabadult a pokol, Uram.
- Valamiféle adathordozó lehet! Mondanom sem kell milyen fontos számunkra! – tette hozzá Lee, miközben lopva körbe tekintett tiszta- e a terep.
- Ne vesztegessük az időt! Mi is oda tartunk! Véleményem szerint a laboron is rajtaütöttek, vagy szándékukban áll! Megyünk előre! - szögezte le villámgyorsan Lipton, mert az idő sürgetett.
- A sarkukban leszünk, Őrnagy! – nyugtázta Cadman, majd a csapat jelzésére szapora léptekkel megindult.
- Toretto, vegye fel a kapcsolatot Crockerékkel! Tudni akarom mi folyik ott! – adta utasításba menet közben L.D. a szorosan mögötte lépdelő nőnek, aki késlekedés nélkül cselekedett is.
- Afterburner, itt Cover Girl! Mi a szituáció?! Vétel.
- Ismételje! – türelmetlenkedett pár másodperc csendet követően az SGI-1 tag.
- Afterburner, itt Cover Girl! Helyzetjelentést, vétel! – próbálkozott újfent elérni a keresett személyt az SGI kommunikációs főtisztje.
- Cover Girl- Shining Cat! Afterburner felszerelése megrongálódott! A rádiója nem elérhető. Erős elnyomás alatt tűzharcban állunk a kettes laborban! Azonnali erősítést kérünk! Ismétlem erősítésre van szükségünk! Vétel! – töltötte be az étert Kevin Li- Kai tört angolja, valamint heves tűzharc fülsértő háttérzaja.
- Cover Girl vette! Érkezés…
- Öt perc! – mondta maga elé menet közben Lipton, majd gyorsított léptein.
- Érkezés öt perc múlva! Tartsanak ki! Cover Girl kiszáll.
- Shining Cat vette. Vége. – eresztette le füleséről egyik kezét a kínai férfi, majd a mellette éppen P90- esében tárat cserélő Gunner Crockerhez szólt.
- Öt perc, és itt vannak! – markolt rá másik kezével is Type 95- ösére, majd a kettejük számára botcsinálta fedezékként szolgáló felborított asztal mögül kihajolván tüzet nyitott a labor bejáratán keresztül befelé igyekező idegen harcosokra. Pár szempillantást követően a haditengerész is csatlakozott hozzá. Mellette sugárfegyver találattól megégett taktikai mellénye hevert a padlón, felső zsebében gallyra ment adó- vevőjével.
- Mára már egy kicsit úgy vélem sok lesz a jóból! – kiabálta túl gépfegyvere jellegzetes kerepelését a hadnagy.
- Annál úgy sem lehet semmi rosszabb, mint mikor Boavista „biztonsági ellenőrzésnek” vetett alá az SGI- hoz való érkezésem ürügyén… Most legalább tudom ki az ellenség, és még képes is vagyok viszonozni a tüzet! – felelte Li- Kai, de Crocker nem értette igazán miről is van szó, és ez így volt természetes. Nem tudhatta.
- A „Boavista”, meg „rossz” szóösszetételt fel tudom dolgozni, de akkor sem vágom miről beszél, Hadnagy! – értetlenkedett.
- Majd egyszer elmesélem! Tárcsere! – kapott szűkszavú választ.
Tőlük pár méterre a helység másik sarkában hasonló kutyafuttában kialakított barikádok mögött Gina Stringfield főtörzsőrmester, és Dr. Chandler Donovan húzták meg magukat. Már amikor nem tüzeltek a fogyni valahogy sehogy sem akaró betolakodókra.
- Minden elismerésem, Doki! Nem gondoltam volna, hogy még a fegyverrel is tud bánni! – mosolyodott el picit a tengerészgyalogos, hiszen az elmúlt percekben alkalma volt megfigyelni, hogyan kezeli a tudós a harc kezdetén kezébe nyomott pisztolyt.
- Négy dolgot szeretek igazán ami olasz! Az egyik a pizza, a másik pedig Fabbrica D’Armi Pietro Beretta, mely amúgy annyit tesz Pietro Beretta Fegyvergyár. – ecsetelte tárcsere közben a zajokat túlkiabálva a férfi.
- És mi a maradék kettő?! – kérdezett vissza az amazon, miután M4- eséből eleresztett pár rövid sorozatot a bejárat irányába.
- Carlo Pedersoli, és Mario Girotti! – adott le pár lövést Donovan is.
- Mario, és Luigi? – találgatott elképesztően helytelenül Stringfield.
- Ha ezt túléljük egy ital mellett elmondom! Mit szól? – tette fel a nagy kérdést az épp mellé lekuporodó nőnek az SGI tudósa.
- Azt hittem már nekem kell megkérdeznem! - mosolygott az amazon, majd egyszer csak azon kapták magukat, hogy a szobában csend lett.
Földi fegyverek zajai immár a folyosó felől érkeztek. Az idegenek sem jelentek meg többet a  bejáratban.
- Azt hiszem megjött az erősítés! – pattant fel Crocker, majd Li- Kaial együtt az ajtóhoz siettek. Számtalan tetemen átlépdelve a falnak vetették vállukat.
- Fedezzük magukat, Hadnagy! – támasztotta fedezéke tetejére puskáját Stringfield. Mellette Donovan tette ugyanezt M92- esével.
- Cover Girl- Shining Cat! A kettes labor tiszta! Ismétlen a labor a mienk! Remélem önök érkeztek meg! Jelezzék, mielőtt megkísérlenek behatolni, vétel! – forgalmazott Li- Kai, majd mindenki lélegzetvisszafojtva várta a választ. A lövéshangok elhalkultak odakint.
- Shining Cat, itt Cover Girl! Tiszta a terep! Vétel. – harsant fel hirtelen Amy Toretto kedves hangja.
- Shining Cat vette. Kijövünk! Ne lőjenek! Vége. – hadarta headsetjébe, és ezt hallván Crocker máris kidugta fejét, majd szétnézett. Arcára széles vigyor kúszott, majd felszabadultan kilépett a folyosóra. Li- Kai is követte.
- Jelenkezünk, Őrnagy! – álltak meg Lipton előtt.
Közben a tengerészgyalogos trió, valamint Dr. Bill Lee fontos, és értékes csomagjukkal beviharzottak a laborba.
- Köszönjük a segítséget, Őrnagy! – szólt oda elhaladván Laura Cadman, mit Lipton csupán egy néma biccentéssel viszonzott. Már embereivel volt elfoglalva. Kisvártatva Donovan doki is előbukkant a helység mélyéről, igaz majdnem orra bukott az egyik hullában.
- Őrnagy, Százados! – lépett ő is oda SGI- os társaihoz.
- Szép munka emberek! Gratulálok, és örülök hogy épségben vannak! Ez természetesen önre is vonatkozik Toretto százados! – kezdte Lipton, mikor a hajó folyosóin egy nő hangja harsant fel a belső kommunikációs rendszeren keresztül, ezért az őrnagy félbeszakította monológját.
- Itt Shelby Queensbury kapitány beszél! A hajó a mienk, ismétlem az Odyssey a mienk! Ellenséges erőknek nyoma nincs. A létfontosságú rendszerek mind üzemelnek. Aki sértetlen, további utasításokért haladéktalanul jelentkezzen a felettesénél! A sebesültek, amennyiben tudnak menjenek a legközelebbi egészségügyi ellátó helyre! Amennyiben mozgásképtelenek próbálják jelezni hollétüket, és várakozzanak türelemmel! Tartsanak ki, megyünk önökért! Senkit nem hagyunk cserben! Büszke vagyok magukra, és örülök hogy egy hajón szolgálhatok önökkel! Így tovább! Queensbury kiszáll.
- Nem nagyon pihenhetünk ahogy elnézem! Dr. Donovan, meg kell kérnem, hogy továbbra is maradjon Dr. Lee oldalán! Fierro őrnagyék hoztak valamit a felszínről. Ki kell derítenünk mi az! A többi feladata pedig már adott. Crocker, Li- Kai! Maradjanak maguk is! Nem akarok több meglepetést mára!
- Nem is vesztegetném az időt, Őrnagy! Megnézem mi a helyzet odabent! – távozott kissé megtépázottan Donovan.
- Crocker, itt a mellényem! Van benne rádió is. – nyújtotta át Lipton, felszerelésének egy részét, hiszen a hadnagy nagyobb hasznát vette.
- Köszönöm, Uram! Majd mi vigyázunk a dokiékra! Bízza csak ránk!
- Lőszerre viszont szükségünk lenne, ha egy mód van rá! – jelentette ki Li- Kai, mert eléggé híján volt már a muníciónak.
- Toretto százados, kérem intézkedjen! Küldessen némi ételt, és italt is ezeknek az embereknek! Aztán menjen a hídra, és tudja meg ettől a Queensburytől mi is a szituáció! Én utánajárok hogy van Boavista alezredes, majd nyomban csatlakozom önhöz. – mondta még Lipton, majd gondosan vállára vette shotgunját, és lassú léptekkel elsétált.
- Parancs, Uram! – szólt még utána Amy Toretto, majd két társával nézte egy darabig a távolodó főtisztet. Egészen addig, még be nem fordult az első sarkon.
- Ma valahogy nem az igazi! Valahogy nem olyan Liptonos! Valami hiányzik! Hiányzik az esszenciája! - jegyezte meg halkan Crocker.
- Gondolom Corelly alezredes miatt lehet. A temetés óta ilyen amennyire én meg tudom ítélni. Régről ismerték egymást! Állítólag tö… Felejtsék el! – találgatott Toretto, majd megszakította mondatát, mert rájött nem tartozik másra amit ő esetleg tudni vél.
- Igen, biztosan Corelly alezredes asszony miatt van letörve az őrnagy is. Sajnos nem nagyon volt módomban érintkezni vele a temetés óta. Ő a Földön volt, én meg nagyrészt itt. – sóhajtott nagyon elkeseredetten Crocker, majd ismét megszólalt.
- Jöjjön, Hadnagy! Nézzünk be a laborba! Biztos elkél a segítség a rendrakásban!
- Rendben, Uram! Ma még csak romboltam, ideje építeni is valamit!
- Én meg megyek, intézkedem az érdekükben! Viszlát később! Csak így tovább, Uraim! – búcsúzott átmenetileg Amy Toretto, majd ő is eltűnt a USS Odyssey kissé viharvert kanyargós folyosóinak egyikén.