Főoldal » Cikkek » LAZLOW JAY LOCKHART

Stargate Intelligence - 9. fejezet

StargAte Intelligence

9. Fejezet

Vihar előtt

 

 

 

Pegazus-galaxis – M5Y-374 kódnevű planéta >>>
- Hát ez undorítóóó! – fordított hátat a látványnak, elborzadva Rebecca.
- Őkegyetlenségét szépen elintézték, asszem! – lépett közelebb a tetemhez szemlélődve Maguire.
- Azért csak óvatosan! Ne érjünk hozzá puszta kézzel! Ki tudja miféle kórokat terjeszthetnek ezek... – adott utasítást Decker, miközben komótosan kisétálva a házból, kezét füleséhez emelte és normál hangerőn megszólalt.
- Pathfinder, itt Dusk Rider! Vétel!
- Viccel Százados, még bottal sem piszkálnám... – szűrődött ki közben alig hallhatóan az alhadnagy kissé megkésett válasza.
- Itt Pathfinder! Hallgatlak Dusk Rider. Akkora hanggal mentetek be, hogy azt hittem egy hadsereget találtatok odabent. Vétel – érkezett azonnal a válasz.
- Negatív. Csupán egy wraith kiralynő holttestét a falra feszítve. Kissé szétmarcangolták. Kitépett végtagok, kivágott nyelv, kivájt szemek ... inkább nem is részletezném tovább. Vétel – számolt be a százados bajtársának a legfrissebb fejleményekről.
- Elnézést, Uram! – rontott ki a házból, kishíján fellökve felettesét van der Sharke, majd a lepcsőn leszaladva egy fának támaszkodott, és előrehajolva elhányta magát.
- Mi a helyzet az enzimet tároló hólyaggal? ... A hadnaggyal minden rendben? Vétel – kérdezte Ryan Abbott- hívónevén Pathfinder, mivel puskája optikáján keresztül jól látta beszélgetőpartnerét, és annak közvetlen környezetét.
- Alhadnagy! Van hólyagunk, vagy nincs? – érdeklődött félhangosan az SGI- 2 vezetője, bent tartózkodó emberétől, aki rögtön reagált is.
- Nincs mákunk, Százados.
- Hólyag nincs, de van der Sharke ebédje visszaköszönt... Vétel – jelentette le kissé elvigyorodva a skótnak.
- Túlélem, Uram... – törölte meg száját fújtatva egy zsebkendővel a nő.
- Nyugtázva, Dusk Rider! Ezek szerint még maradunk egy csöppet. Vétel - mondta az éter másik végén Abbott, mikor Marshall Maguire lépett izgatottan Decker mellé, egyik kezében felbecsülhetetlen ős technológiát szorongatva.
- Ezt skubizza Uram, mit túrtam ki a priccs alól!
- Magának arany keze van, Alhadnagy! - markolt rá a ZPM- re meglepetten Dusk Rider.
- Tudja, a lányok is mindig ezzel jönnek… - vigyorgott a fiatal haditengerész, miközben a rádiók ismét aktiválódtak.
- Jól látom, amit látok? Vétel - kért megerősítést a távolból hitetlenkedve az SAS- es.
- Szemed mint a sasé, Pathfinder! Ez bizony egy átkozott ZPM! - felelte a tengerészgyalogos, miközben a tárgyat vizsgálgatta.
- Vajon, működik? - csatlakozott ismét két csapattársához Rebecca van der Sharke, miután összeszedte magát.
- Nem tenném rá a gatyámat! Eléggé viharvertnek tűnik. Ezek a cuccok amúgy sem mai dara… - szakította félbe válaszát Maguire, mivel a csapat füleseiben újfent Abbott százados hangja csendült fel.
- SGI-2, SGI-2! Mozgás az objektum ellenkező oldalán az erdőben! Egy banditát mutat a hőkép! Gyors akár a villám!
A mesterlövész szavaira a trió nyomban elcsendesült. Decker az alhadnagy kezébe nyomta az értékes tárgyat, aki azt egy pillanat alatt rohamzsákjába süllyesztette. Ezt követően a csapat, parancsnokuk kézjelére felemelt fegyverekkel harcra készen leosont a kunyhó tornácáról, hogy libasorban a cölöpök mentén haladva, görnyedt testhelyzetben megkerülhessék az épületet. A közeli aljnövényzet hallhatóan felbojdult. Minden jel arra utalt, hogy valami sietősen halad keresztül rajta.
- SGI-2 vette. Utánanézünk, vége - állt csapata élére Lance Decker.
- Pathfinder, nyugtáz. Pozíciót váltok! Nem látok rá rendesen. Vége - halkultak el a készülékek.



Colorado állam - Colorado Springs – Elhagyatott raktárépület valahol a város határában >>>
Kevin Li- Kai kissé kótyagosan tért magához. Tarkóján kellemetlen fájdalmat érzett, ám mikor kezével megpróbált odanyúlni, csupán akkor tudatosult benne hogy karjai hátra vannak bilincselve, és egy felettébb kényelmetlen székben ül. Amennyire testhelyzete engedte, felmérte környezetét. Egy közepes méretű tompán kivilágított szobában volt, melyben csupán egyetlen berendezési tárgy akadt. Maga az ülőalkalmatosság, amin elhelyezkedett. Vele szemben egy csukott, fehérre festett, kopottas faajtó éktelenkedett. Ficánkolni kezdett, ám semmit sem ért el a dologgal. Ülőhelye minden bizonnyal a beton padlózathoz volt rögzítve, lábai pedig gyorskötözőkkel a szék lábaihoz. Bár ennek következtében nem tudott megfordulni, de úgy gondolta talán valamiféle ablak lehet a háta mögött, mivel hűvöset érzett abból az irányból, ám fény nem szűrődött be. Mindezen kívül a falak csupaszok és romosak voltak. Leszaggatott tapéta, hulló vakolat, mindenféle törmelék vette körbe. Kisvártatva magányos léptek kopogása ütötte meg fülét, melyek tulajdonosát nem sokkal később meg is pillantotta. Egy ázsiai nő lökte be az ajtót, ami fülsértő nyikorgással engedelmeskedett.
- Nĭ shì shuí? [Ki vagy te?] - bukott ki gorombán anyanyelvén a férfiből. Nem volt éppen udvariaskodó hangulatban.
- Wŏ xìng Wu- Lee [A nevem Wu- Lee.] - érkezett a felelet a vállig érő fekete haját kontyban hordó sötét kosztümöt viselő alaktól, miközben alig pár méterre megtorpant a fogvatartottól. Derekán tokban, azonosítatlan típusú fekete markolatú, talán króm színű revolvert viselt.
- Wŏmen zài năr? [Hol vagyunk?] - puhatolózott tovább Kevin egyenesen a nő mandulaszemeibe tekintve.
- Semmi köze hozzá hol vagyunk. Lényegtelen - kapott kevésbé kielégítő választ, mint korábban.
- Mi történt, elfogyott a nyelvtudás? - vágott vissza Li- Kai szárazon.
- Guójiā Ānquán Bù [Állambiztonsági Minisztérium. (kínai titkosszolgálat)] - mondott olyan szavakat Wu- Lee, melyeket a férfi nem éppen szeretett volna hallani. Az igazat megvallva, mikor meglátta a nőt sejtette, hogy ide lyukadnak ki.
- Aggódunk önért Kevin. Felmerült a gyanúja, hogy esetleg már nem hűséges a Kínai Népköztársaságoz, a Kommunista Párthoz - folytatta az ügynök, miután felmutatta igazolványát.
- Annyira aggódnak, hogy már külsősökkel is dolgoztatnak? - utalt gúnyosan Li- Kai a félszemű fehér nőre.
- Bù guǎn hēi māo bái māo néng zhuō zhe lǎo shǔ de jiù shì hǎo mǎo [Nem számít, hogy a macska fekete vagy fehér, amég megfogja az egeret.] - csapta le a labdát a nő Deng Xiaoping volt kommunista pártvezér, reformer elhíresült mondásának felhasználásával, mely nagyjából annyit tett hogy a cél elérése érdekében bármit fel lehet használni.
- Soha nem árulnám el a hazámat! Mióta élek hűen, és szenvedélyesen szolgálom!
- Akkor nincs mitől tartania Mr. Li- Kai - bólintott Wu- Lee, majd a férfi háta mögé sétált és belekezdett a lényegi munkába.
- Rendszeres olvasója vagyok a haza küldött jelentéseinek. Igazán tartalmasak! Meg kell mondjam, irígylem önt. Szívesen lennék a helyében. Kivéve persze a mostani helyzetet - magyarázta az ügynök szinte tökéletes angolsággal. Jobban beszélte, mint Kevin.
- Mire kíváncsi? Mit akar tudni? - próbált hátra tekinteni a fogvatartott ám kudarcot vallott, hiába igyekezett fejét minél jobban elfordítani. Azt viszont érezte, hogy a nő elég közel áll hozzá.
- Az amerikai titkokat melyekbe küldetései során betekintést nyert, azonban elfelejtett beszámolni róluk a jelentéseiben!
- Biztosítom önt, hogy mindenről tájékoztattam az otthoniakat a haza küldött dokumentumokban - szögezte le a férfi magabiztosan, majd nem sokkal ezután egy kéz nehezedett bal vállára. Wu- Lee odahajolt hozzá, és a fülébe suttogott. Szavainak susogásától Kevin nyaka libabőrös lett. Olyan érzés volt, mint mikor gonosz démonok lágy tavaszi szellő formájában suhannak át a bambuszerdőn.
- Ön is tudja mi jár hazaárulásért Li- Kai hadnagy. Könnyítsen a lelkén!
Kevin Li- Kai nagyon is tisztában volt vele, hogy mi jár Kínában hazaárulásért. Halálbüntetés. Mindennek ellenére váltig ragaszkodott az álláspontjához. Oldalra fordította fejét, mivel az ügynöknő még mindig ott volt a közvetlen közelében.
- Hozzon egy poligráfot, és meglátja hogy igazat beszélek - válaszolta halkan.
- Meglátásom szerint a Sodium Pentothal megfelelőbb lesz számunkra. Nem nagyon bízom a poligráfban. Ön mit szól hozzá? … Miért nehezíti meg a dolgokat saját magának? Hamar végezhetnénk, ha együttműködne, és szépen megosztaná velem amit hallani akarok!
- Amennyiben csak úgy bizonyíthatom be ártatlanságomat, akkor jöjjön az az injekció - vetette oda a férfi határozottan, de Wu- Lee kontrázott még egy utolsót.
- Én benne vagyok, de akkor már késő lesz elmondania az igazat. Amennyiben még most színt vall, talán segíthetek magán. Viszont a szurit követően nincs visszaút. Ha hazudott, és megtudom hogy amerikai titkokat tartott vissza, akkor haladéktalanul hazaszállítják, és kivégzik. Mi lesz így a családjával? A szülei nyugdíját megvonják majd, és hontalan- sanyarú sors lesz osztályrészük. Árulásával ráadásul az ő nevüket feketíti be. Számkivetettek lesznek azon vérei akiket hátrahagy e világon. Szégyenben, és szegénységben élnek majd nyomorult földi létük végéig… mert életnek azt már nem nagyon lehet majd nevezni - szavalta el eddigi legkönyörtelenebb monológját a nő, majd pár lassú levegővételt követően áthajolt Li- Kai jobb füléhez, és még hozzátette.
- Ne legyen önző, Hadnagy úr! Gondoljon a szeretteire, ha másra nem is! Szükségük van önre! Beszéljen! Nem olyan nehéz az! Megígérem, hogy ha most bevall nekem mindent, akkor a családja odahaza nem szenved majd hiányt semmiben sem. Az életük végéig bőségben élnek majd, bántódásuk nem esik, bármiféle negatív megkülönböztetés nem fogja őket érni! Sőt mi több, arról szereznek majd tudomást, mely szerint fiuk hősként halt meg a hazájáért. Garantálom önnek! Viszont ajánlatom felett sebtiben suhan az idő! Beszéljen!
Kevin Li- Kai hadnagy nagyot sóhajtott, majd leszegte fejét és megszólalt.
- Van egy dolog melyet nem írhattam bele a jelentésembe - kezdte, s nem láthatta hogy a háta mögött álló ügynök szemei felcsillantak, még szája sarkába apró mosoly kúszott.
- Hallgatom, Hadnagy úr - sziszegte információra éhesen, miközben lassan- gyengéden masszírozni kezdte az előtte ülő férfi vállait.
- Wu- Lee ügynök, mi a biztosítékom, hogy betartja a szavát? - tette fel azt a kérdést a fogvatartott, mely jelen esetben a legfontosabb volt számára.
- Bíznia kell bennem. Más választása nincsen, de vigyázzon! A türelmem véges - hagyta abba mondatai erejéig a masszázst a nő.
- Mikor Atlantison szolgáltam már jónéhány hónapja, pár katona érkezett egyenesen a Parancsnokságról. Személyesen engem kerestek fel. Azt mondták meg vannak elégedve a munkámmal, tetszenek a módszereim ahogy a dolgokat kezelem, és imponál nekik a teljesítményem. Ezért lehetőségem adódik egy új feladatkör betöltésére, amennyiben érdekel a dolog. Mit ne mondjak érdekelt bármi, ami új kihívást jelenthetett számomra - mesélte monoton hangon Kevin, mire a kihallgató levette kezeit vállairól, majd megkerülte és megállt előtte. Lehajolt, karjaival megtámaszkodott térdein, majd lassan- tagoltan megszólalt.
- Miféle feladatkör betöltését ajánlották fel Mr. Li- Kai?
A kínai tiszt pár gondterhelt, és bűnbánó pillantást követően ajkait ismét szóra nyitotta.
- Azt akarták…
- Mondja csak, Hadnagy! - bíztatta az ügynök.
- Azt akarták, hogy legyek a Csillagkapu Parancsnokság Mahjong csapatának kapitánya.



Tejút-galaxis – USS Odyssey - Orvosi részleg >>>
- Helyzet? - lépett be csapattagjáért aggódva sugárpisztolyával az oldalán, és satedai triplacsövű puskával a hátán egy magas, rövid sötéthajú férfi a Föld zászlóshajójának gyengélkedőjére.
- Van valami hír, Doki? - érkezett vele egyetemben Fierro őrnagy is. Ő sem úgy festett, mint aki innen egyből a zuhany alá menne.
- Minden rendben lesz! A századosnak csupán enyhe agyrázkódása van, és némi zúzódást szenvedett a bordáin. Gerincsérülés nincs. A fejét pár öltéssel összevarrták. Néhány perce aludt el - számolt be mérsékelt hangerőn az érkezők elé sietve Dr. Donovan, majd furcsa tekintettel végigmérve a férfiakat folytatta.
- Hová készülnek?
Logan Whek embere feje felett átpillantva a pár méterrel odébb egy ágyon fekvő Wesselenyit fürkészte, miközben felelt.
- Megyünk vissza a planétára!
- Segítünk a felszínen Cadmanéknek idegen roncsok, esetleg túlélők után kutatni. Bocsássanak meg egy pillanatra - egészítette ki a satedait Fierro, majd a német százados ágya mellett gubbasztó Crockerhez ballagott, hogy válthasson vele pár szót.
- A cuccom ott van azon széken. Felkapom, és mehetünk is! - jelentette ki indulásra kész közeli állapotban Chandler, de Whek a férfi mellkasára tette egyik kezét, és megállította.
- Jobb, ha marad, Doki! Itt van szükség önre. Mallory ezredes szeretné, ha mihamarabb elkezdenénk dolgozni az idegen űrteknőből kivakart adatokon. Azon kívül nyugodtabb lennék, ha tudnám hogy lesz majd Anina közelében valaki ismerős amint magához tér - magyarázta az SGI-3 parancsnoka barátságosan, ami természetesen egyenlő volt azzal, hogy "ez lesz".
- Rendben van! Megnézem mit tehetek. Amint Dr. Leeék nélkülözhetőek lesznek a csata által okozott károk kijavításában, elhappolom őket is az ügy érdekében. Nem éppen kevés az adat… - bólintott Donovan.
- Remek ötlet, Doki! A hajó kapitánya azonban mindenképpen tudjon a dologról! Sok sikert!
- Uraim! - sietett ki mellettük ebben a pillanatban Gunner Crocker. Kezében taktikai mellényét, és P90- esét cipelte. Rögtön utána Johnny Fierro tért vissza a páros társaságába.
- A hadnagy elugrik feltölteni a készleteit, majd találkozunk vele a hangárban. Önöknek sikerült mindent megbeszélniük?
- Igen. Egy percet kérek, csak megnézem Aninat közelebbről! - felelte a satedai csapatvezető, majd a nő ágyához távozott.
- Vigyázzanak magukra odalent, Őrnagy! - búcsúzott Donovan.
- Jó munkát, Doki! - markolta meg egy pillanatra a férfi bal felkarját baráti gesztusként a légidesszantos, Chandler bólintott egyet, viszonozta a gesztust, majd felnyalábolta a korábban említett közeli székről a dolgait, és sietve elhagyta az orvosit.
Az SGI-4 nemrég kinevezett új vezetője pedig csendben a bejárat mellett ácsorogva várta, hogy Logan Whek ismét csatlakozzon hozzá, és elindulhassanak a legközelebbi hangárba a PJ- jükhöz ahol már Ventura százados várt rájuk startra készen. A fejében felváltva minimum kettő fő dolog zakatolt. Az egyik Shelley törzsőrmester és marinejainak halála, a másik pedig Anastacia Corelly halála- és az azért felelőssé tehető rejtélyes ellenség felkutatása. Ebben Shelleyék halálának gondolata volt furcsa. Mindig sajnálta azokat akik a nap végén nem mentek haza, de nem ez volt az első alkalom hogy ilyet élt át testközelből. Mégis a szokottnál rosszabbul érintette az eset. Talán azért, mert ugyanazon az átkozott planétán történt, mint amelyiken volt csapatparancsnoka tragikus esete a közelmúltban. Nem is beszélve arról, hogy az okozói is azonosak voltak. Legalábbis minden jel erre utalt. Ki szereti, ha hullanak körülötte az emberek, akár a legyek?!
- Elnézést a késlekedésért! Indulhatunk - törte meg elmélkedésének folyamát a satedai, mire nyomban sarkon fordult és kilépett a folyosóra. Vállán M14- ese nyugodott.
Egymás mellett baktattak végig a kielégítően megvilágított, sok helyen még a korábbi csata nyomait viselő folyosókon, itt- ott javító munkálatokat végző technikusokat kerülgetve.
- Sosem gondolkoztam rajta, hogy milyen érzés lehet egy csapat vezetőjének lenni. Igaz, még anno otthon a munkahelyemen volt pár beosztottam, majd a háborúban is vezettem bajtársakat egy rövid ideig, de az mind semmi - mesélte menet közben az SGI-3 parancsnoka, s elmosolyodott az eszébe jutó emlékeken.
- Viszont feleségem volt, és úgy érzem nem sokkal állhat távolabb a csapatban alám beosztott emberekhez láncoló kötelék, mint az. Nemrég ugyanis olyasmit éreztem, amire azt hittem soha többé nem kell átélnem. Mikor láttam, hogy Wesselenyi százados eszméletlenül a földre rogy… az nagyon hasonló reakciót váltott ki bennem, mint mikor egy szép napon reggeli közben meghallottam azt az összetéveszthetetlen sivító hangot, melyről még apám mesélt fiatal koromban. Eljött a wraith, hogy személyeket orozzon el, és hogy elpusztítsa civilizációnkat. Dárdák százai cikáztak városaink felett. A feleségem munkában volt. Olyan félelem fogott el, mint még soha életemben. Nem az életszívók miatt, hanem amiatt hogy elveszíthetem az asszonyomat, aki mindennél többet jelent számomra. A szüleimről azt hittem biztonságban vannak, ám nem úgy alakultak az események ahogy reméltem. A nap végére mindenkit elvesztettem aki számított nekem. Máig nem tudom mi lett a sorsuk… Többé nem akarok ilyesmit átélni! - hallgatott el Whek élete egyik legsötétebb szegmensét leíró szavainak sorát követően, s mereven előre tekintve haladt tova.
- Sajnálom, Logan! Tudja, jómagam azt nem tudom megérteni, hogyan hiányozhat ennyire valaki, akit szinte alig ismertem? Talán, mert sokszor azon merengek mi lehetett volna… Mi lett volna több év múlva az SGI-4- ből? Milyen szétválaszthatatlan kapcsolat fűzött volna minket egymáshoz az együtt megélt több tucat küldetés hatása, és közös emlékei által?! … Esténként sokszor szégyellem magamat, mert arra a következtetésre jutok, hogy nem konkrétan Corelly alezredes hiányzik, hanem csupán az az arctalan személy, az a valaki aki a csapatvezető posztját helyettem betöltené. Félek, hogy nem azért vetem magam a harcba, hogy őt megbosszuljam, hanem csupán kötelességből- becsületből a vezető elveszett- elvesztett személyének megtorlása céljából… Azért, mert ez a helyes! Mert így van rendjén! Mert ez a norma, és ezt követeli meg az életmód amit magaménak választottam - osztotta meg elméje közel legféltettebb titkait Fierro, majd a satedaira tekintett, és hozzátette.
- Anina életben van, és meg fog gyógyulni! Mi pedig mindent megteszünk amire erőnkből futja, hogy mindenki így is maradjon! Hogy is mondta? Nem iratus bogarat fogni jöttünk! - vigyorodott el keserűen a katona, majd oldalán igyekvő bajtársa is.
- Bizony nem, barátom!
- Amúgy mivel foglalkozott mielőtt fegyvert ragadott? - kérdezte végül kíváncsian az őrnagy.
- Egyszer majd elmondom - kapott titokzatos, és nem éppen kielégítő választ.



Pegazus-galaxis – M5Y-374 kódnevű planéta >>>
- Bandita 12 óránál, olyan 10 méterre a léggyökerek között. Mozdulatlan, de mi a jó élet lehet ez?! Vétel - helyezte kényelembe magát Ryan Abbott új pozíciójában, de ezalatt egy pillanatra sem tévesztette szem elől a puskája hőképet adó távcsövén keresztül nemrég kiszúrt idegen lényt.
- Nem látok semmit, Pathfinder! Nem állatot üldöztetsz velünk, vétel?! - reagált halkan Decker egy fatörzs fedezékében gubbasztva. Pár méterrel odébb van der Sharke, és Maguire őrködött megfigyelő szektora felett.
- Százados úr, itt szinte harapni lehet a sötétséget! Szerintem dobjuk le az éjjellátót és lámpázzunk a pofájába! Akkor legalább kiderül, hogy a késői vacsinkat hajkurásszuk itt, vagy esetleg valami komolyabbra pazaroljuk az időnket - hadarta suttogva az alhadnagy.
- Lehet, hogy állat de az tuti hogy két lábon mozgott. Vétel - találgatott a skót az adó- vevő túloldaláról.
- Talán egy ewok, vagy valami dzsungel jawa! - sziporkázott szokásához hűen a haditengerész.
- Nekem a dzsungelről a dzsuva jut eszembe - ficánkolt posztján a légierős hadnagynő.
- Lányok! Fogják be! Az eszem megáll! Mint valami elcseszett komikus duó… - regulázta meg bőrükbe nem férő embereit Lance Decker, majd levette fejéről éjjellátóját, és a fülesébe szólt.
- Dusk Rider, vettem.
Ezt követően lekapta hátáról zsákját, majd kiemelt belőle egy méretesebb keresőlámpát. Ezt látva társai is megváltak éjjellátóiktól.
- Készüljenek! - mondta, majd az Abbott által megadott irányba tartva felkapcsolta a kézi reflektort.
Szinte azonnal fülsértő állati hangok harsogták be az erdőt, és nem csupán az eddig megszokott éjszakai hangverseny résztvevői lettek izgatottak. A vakító fénycsóva hatására a korábban meghatározott fa gyökerei közötti réseken át tisztán ki lehetett venni valami embernél kisebb termetű élőlény riadt mozgolódását. A sikításáról már nem is beszélve. Olyan volt akár egy majomé a Földön. Szemei kísértetiesen villantak fel a lámpafényben.
- Mondtam én, hogy ewok lesz! Megtarthatjuk, Százados? Jó leszek, ígérem! Etetem, sétáltatom - vigyorgott Maguire miközben boldogan eresztette le puskáját. Semmi kedve nem volt ártatlan állatkákat lődözni.
- A közelembe ne merje hozni azt az izét, Alhadnagy! - fintorgott méla undorral, és jó adag fóbiával a hangjában van der Sharke.
- Dusk Rider, Pathfindernek. Csupán a helyi Csita volt a mumusod. Vétel - adta le a drótot Decker.
- Vettem Dusk Rider. Jöjjünk össze a kunyhónál, aztán találjuk ki honnan került ide az a ZPM! Vétel, vége.
- Nyugtázom. Azonnal ott vagyunk, csak takarékra teszem Maguiret. Vége - egyenesedett fel a százados, majd lámpájával az alhadnagyra világított. Nem az arcába célzott, de a férfi így is egyik karját szemei elé emelte az erős fény elleni védekezésképpen.
- Századooos! - méltatlankodott.
- Nem viszünk haza semmiféle állatot! Örülök, hogy maguk szobatiszták! Anyánk mégis mit szólna?! Kivágna otthonról mindannyiunkat! Gyerünk, mozgás a kajibához, és jó lenne ha nem tudná folyton az egész tetves sárgolyó, hogy itt vagyunk! Hangerőt le, Alhadnagy! - közölte bájosan Decker, majd egy pár szó erejéig van der Sharkera emelte a reflektort.
- Kevesebb drámát- több fegyelmet, Hadnagy hölgy! Vette?!
- Igenis, Uram! - felelte csendesen szégyennel a hangjában, de határozottan a nő.
- Mute- olom magam, Százados úr! - húzta el ujjait szája előtt Marshall, mintha becipzárazta volna lepénylesőjét, majd a csapatparancsnok intett egyet a lámpával, és mindenki megindult a megadott irányba. Mellényeiken függő lámpáikat mindannyian felkapcsolták. Pár lépéses sétát követően vissza is értek az elhagyatott erdei házikóhoz, melynek ócska lépcsőjén egy ghillie ruhás alak ült. L115A3 típusú mesterlövész puskája ölében feküdt. Karjait fegyverén pihentette. Álcája csuklya szerű fejfedőjét hátravetette. Alatta fejét fekete kendő fedte, még arcát sötét árnyalatú álcafesték borította.
- Örömmel látom, hogy még egyben vagy! - telepedett mellé jókedélyűen Decker, miközben lekapcsolta keresőlámpáját, és maga mellé tette. Puskáját biztosította, majd egyik térdének döntve lábai közé eresztette.
- Hiányoztunk, Százados? - lépett a skót elé vidáman Maguire.
- Az igazat megvallva amilyen hanggal maguk vannak, végig úgy éreztem együtt vagyunk - vigyorodott el Abbott, majd vetett egy lopott pillantást van der Sharkera.
- Hogy érzi magát a trópusokon, Hadnagy? - kérdezte tőle kedvesen.
- Ilyenkor jövök rá, hogy a trópusokat csupán a strandon szeretem, Uram. - válaszolta lesütött fejjel a nő, mivel nem akarta, hogy pk.- ja esetleg megint megszólja azért, mert önmagát adja.
- Alhadnagy! Hagyja itt a zsákját, kapja fel az éjjellátóját, és nyomás figyelőbe! - adott parancsot az SGI-2 vezetője.
- Egy ipari kamerarendszer hozzám képest kvarcjáték, Uram! - helyezte hátiját a tengerészgyalogos lábai elé Marshall, majd lenyomta lámpáját, felhelyezte az éjszakai optikát, és kezében G36k- jával eltűnt a fekete kulimászban. Alig tett meg pár lépést, máris szinte kivehetetlen volt sziluettje.
- Ezt nézd meg! - tolta Abbott orra elé a ZPM- et csillogó szemekkel Decker.
Az SAS- es rámarkolt, majd vizsgálgatni kezdte.
- Külső sérülésnek nincs nyoma. Akár még szerencsénk is lehet - fejtegette hangosan.
- A kérdés az, hogy ha itt valóban Aiden Ford húzta meg magát, akkor honnan az ördögből szerzett egy ZPM- et? Többet ér, mint az arany! - kérdezte Decker, de nem nagyon hitt abban, hogy Ford hadnagy életben lenne. Úgy gondolta, talán olyasvalaki nyomában járhatnak aki követi a volt marine példáját, és wraith enzim függő. Talán ismerte anno Fordot az atlantisi idők után, és a csapata tagja lehetett.
- Ford… Amennyiben életben van, minden tiszteletem az övé! Ám szerintem is már csak Sheppard hisz a Programban abban, hogy a srác lélegzik valahol.
- Elnézést! Decker százados, elugranék pár percre - szakította félbe a diskurzust van der Sharke.
- Rendben, Hadnagy! A rohamzsákját nyugodtan hagyja itt. Ne menjen messzire, és a fegyverét tartsa a keze ügyében. Útközben pedig nézzen rá Maguirere! Nagyon csendben van, ez nem rá vall!
- Értettem. Lehet, hogy szundikál valahol, Uram. Megkeresem - mondta Becca egy sóhaj kíséretében, majd néhány pillanat múlva ő is eltűnt a sötétségben. Ryan Abbott nyugtalanul tekintett utána, de Decker újabb szavai elvonták figyelmét barátnője iránti aggodalmáról.
- Szóval ZPM? Vélemény Mr. SAS?
- Úgy gondolod, hogy a környéken kerülhetett elő valahonnan? - kérdezett vissza a skót.
- Megéri körülnézni, nem? Megvárjuk még megvirrad, aztán alaposabban szemügyre vesszük a terepet. Bejelentkezésig van még időnk bőven - fejtegette tervét Lance.
- Én benne vagyok, de kíváncsi lennék ki intézte el a wraith királynőt! - egyezett bele Abbott, de nem volt teljesen nyugodt, mivel tőlük pár méterre a házban akármilyen furcsa is kimondani, egy wraith kegyetlen- embertelen gyilkosság áldozata lett. Ráadásul egy királynő. Lehet, hogy aki ezt elkövette még a közelben tartózkodik.
- Lövésem nincs, de van vér a pucájában az biztos! Majd vigyázunk egymásra, és nyitott szemmel alszunk! Pont úgy ahogy eddig! - veregette vállon optimistán Decker.
- Százados! - hallattszott hirtelen van der Sharke zaklatott hangja valahonnan a közelből, és nem sokkal később zilálva bukkant elő a férfiak orra előtt.
- Jelentést! Hol van Maguire alhadnagy? - pattant fel szavai közben az SGI-2 pk., és szinte vele együtt az SGI-1 tag is.
- Nem tudom, Uram. Nem találom sehol sem! A rádióm lemerült, hívni nem tudtam - lihegett kimerülten a légierős.
- Pathfinder hívja Mighty Wingset! Jelentkezz, vétel! - emelte azonnal adó- vevője PTT gombjához a kezét Abbott, azonban választ nem kapott.
- Mighty Wings, itt Dusk Rider! Veszed az adást, vétel?! - próbálta meg Decker is, de ő is hasonlóan járt, mint az előbb cimborája.
- Mighty Wings, Mighty Wings, itt Dusk Rider! Jelentkezz, vétel! - ismételt a százados.
Közben a skót felkapta puskáját, és annak hőképes szkópján keresztül kémlelt körbe.
- Nem látok semmit - kommentálta sebtiben az eredményt, de ennek ellenére tovább pásztázta a környező területet.
- Cuccoljunk, Hadnagy! - adta ki az ukázt a tengerészgyalogos, majd nyomban pakolni kezdett.
Reflektorát gyorsan visszatette táskájába, majd hátára kapta azt. Mellényén lévő lámpáját lekapcsolta, majd felhelyezte éjjellátó optikáját. A ZPM- et visszasúvasztotta Maguire zsákjába, és átnyújtotta azt Rebeccának, aki addigra saját málhájával a hátán indulásra készen állt.
- Magának van a legkisebb fegyvere, és a legkönnyebb felszerelése. Csatolja le a P90- est, és ezt vegye fel előlre! - utasította a nőt, aki szó nélkül cselekedett.
Ezalatt Abbott is gazdagította magát egy éjszakai szemüveggel, majd ghillieje kapucniát fejére emelte, ám hirtelen mindhároman lemerevedtek. Lövések dördültek a távolból. Több rövid sorozat hallattszott.
- H&K! - bukott ki azonnal van der Sharkeból a fegyver gyártójának neve azaz Heckler und Koch, amely a Marshall által preferált, és nála megtalálható G36k típust is jegyezte.
- Előre! - indult meg a hangok irányába haladéktalanul Lance Decker, még majd két méteres hadnagya pár lépéssel lemaradva óvatosan követte. Kissé lassabban mozgott a sok felszereléstől, de úgy érezte hosszú lábainak köszönhetően megfelelően tudja majd tartani az iramot.
- Maradjunk kapcsolatban! A közelben leszek a bal szárnyon, 20- 30 méternél nem távolabb - szólt utánuk halkan Abbott, majd összegörnyedt, és ő is átadta magát az éjszakának.

 

 

 

Kategória: LAZLOW JAY LOCKHART | Hozzáadta:: Emilia (2012-11-10)
Megtekintések száma: 160 | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Kód *: