Feltámadás (SG-1) - 3.rész
| - Mit tettél velük? Barber valóban Tok’Ra volt? Mi volt az a fénylény? - kérdezte Daniel a nagy kavarodásban. - A társaim egyike, aki már megölte minden bizonnyal azt a menekülő kémet. Hacsak nem ütköztek mindketten a debeti Írisznek. A vicces az, hogy még csak nem is tudtatok róla, hogy köztetek él már hónapok óta. A védelme, amitől a szeme zöld volt sem tart örökké és akkor neki vége. Feláldozta magát értetek! Elvitte az egyik burkot…. - A fekete tekercsre gondol, mert az volt a teste az elmeolvasó láthatatlan szellemnek Jack! - mondta Teal’c. - Majd elmondom, ha lesz rá alkalmunk. Mire volt jó ez, ahogy Sam mondta ez a játék neked Maat? - Erről beszéltek? - mutatta a testén viselt fekete ruhadarabokat. - Sam önszántából nem adta volna át Jolinar tudását, hiába fogattam volna el bárhol. Kénytelen voltam idejönni személyesen. Az Ártó szellem felelevenítte a halálközeli emlékeit. Kicsit túllőtt a célon! Utolsó gondolataival az őrnagy, ahogyan lepergett az életének eseményei, akaratlanul is elárulta, amire kiváncsi voltam! Aztán mégis visszahoztam az árnyékvilágba. - Az Ártók tényleg léteznek? - kérdezte a tehetetlenségtől egyre ingerültebb ezredes, akinek a keze is zsibbadt. - A fénylények az Ártók, akikről beszéltem! Ostoba! Észre sem vettétek volna őket, hogyha az a férfi be nem kavar. Bizonyos tekintetben ti magatok az ideológiátokkal vagytok ezek a bomlasztó, ártó szellemek a rendszerünkben. A Noxok is csak veletek találkoztak, s ezáltal ástátok el a Föld összes népét előttük. Én nem ártottam közvetlenül senkinek, mégis ti támadtatok meg! Az a Tok’Ra is indokolatlanul próbált elpusztítani, pedig neki sem akartunk ártani! De az már egy régi történet. Shau’re és a fiad is ezért halt meg! - erre az elevenükbe talált. - Egyébként én nem hazudtam nektek, csak ti nem tették fel a megfelelő kérdéseket. Talán csak nem mondtam el a teljes igazságot, mert az csak tőlem függ. Azt a színjátékot, mármint dr.Carter megmentését B-tervnek szántuk. Nagyon okosnak hitte magát, hogy sikerült a versike megoldására rájönnie, hiszen már majdnem, hogy a szájába adtam a választ! Végzetvers? Ugyan már! Régen, talán… - A fiam balesetben halt meg, az nem az én hibámból történt! Tudod, hogy nem engedünk el benneteket a bázisról… - jelentette ki az ezredes, bár arca aggódást fejezett ki, miután érezte, hogy lába egyre súlyosabb lesz és képtelen odébblépni. Teal’c és Daniel is láthatólag erőlködött. Aztán az egyik falon lógó tükörben észrevette, hogy a háta mögött a földön állva olyan egyébként láthatatlan lények vannak, amikről Sam mesélt és valóban emlékeztette a Reeotukokra. Az egyik a csápjaival az ő fejét illetve hátát érintette meg, míg a másik kettő a másik két férfit vizsgálta. A legfurcsább az volt, hogy mintha Maat mögött is lett volna egy pillanatra egy, de az meg a levegőben. Feltehetően az, aki a többi által rögzített adatokat átadja neki. - … még ha sikerül is, tudod, hogy érte megyünk akárhova is mégy! - mondta remegve Dr.Jackson, akinek szintén földbegyökerezett a lába és a kezét sem volt képes felemelni. Borzasztóan izzadt és fázott, mint a skorpiómarásnál. - Erre már nem lesztek képesek. Tudjátok, azok a gombák önmagukban is veszélyesek, de ha a spórájukhoz beszívják azt a kék gázt, amit kiengedtem a "gyógyításkor”, akkor együtt már halálos kombináció is lehet. Teal’c talán túl fogja élni a Printája miatt, de ti sajnos nem! A lábak után a kezek, majd a szív és végül szép lassan az agy fog leállni a halálotokkor! Végig magatoknál lesztek. Ti további információkat adtok nekem, mint ő! Látom, ti edzetebbek vagytok, mint Kasuf és az SG-10 az Abydoson! - Mit tettél velük? Megölted őket?! - aggódott Daniel, aki a három férfi közül a legrosszabb állapotban volt. - Talán igen, talán nem. Annyi még a megválaszolatlan kérdés! Információk kellettek, amiket meg is adtak… - Te rohadék szadista állat! Már ezért kinyírnálak! Csak kerülj a közelembe és… - hősködött utolsó erejével az ezredes. - Ejnye Jackie, hogy beszélsz! Hát szabad ezt ilyen nagy fiúnak? - ezután megsimogatta ingerlés képpen az arcát, miután az erőtlen férfihoz lépett, aki undorodva kiabálni kezdett a kintálló katonáknak. Ezután Ta’amar a görcsben lévő Teal’c kezéből kivette a fegyverét és lelőtte, aki ettől összesett. - Ők nem hallhatnak kint téged O’Neill, mivel most éppen blokkoljuk az érzékszerveiket! Szemet-szemért…! Ezt Raért…! - ezekután felemelte a fegyvert újabb lövésre. - Nem! Ne lőjj mégegyszer! Kérlek Karesha…! - könyörgött elcsukló hangon a lassan kőbálványhoz hasonló Daniel, aki tudta, hogy a zattal a következő találat Teal’c halálát jelentené. Valójában Maat Jacket kábította el. - Karesha a szövetséges gazdatestem. Nem áruló, ahogyan Barber nevezte. Ő megérti és azt teszi, amit én akarok! Ne bosszants fel, mert akkor még a végén tényleg megteszem! - erre sárgán felvilágított a szeme. - Most pedig távozunk Samanthával, bár ő már megadta részben, ami kellett nekem. Vannak más érdeklődők is… Jóval többet tudtam meg rólatok, mint eddig bárki. Az Asgard kódját például nagyon-nagyon rég óta kerestem, de ez túl veszélyes tudás, amit jobb ha megtartottok magatoknak. A Noxok szeszélyesek, de megtalálhatnám őket, ha akarnám. Ezt a két információt nem fogom átadni senkinek! Túl nagy árat fizetnék érte. Nem kívánok egyikőjükkel sem egy galaxisközi háborúba keveredni és keverni bárkit egyelőre, ezt remélem megérted. Én már nem vagyok olyan, mint azok a nyughatatlan "rokonaim”, akiknél ti sem vagytok jobbak! Igaza volt a Noxoknak, hogy még sokat kell fejlődnetek nektek is minden tekintetben… - Akkor könyörgök, ne vidd el őt! Vigyél el engem! - mondta elhaló hangon dr.Jackson. - Ez nem igazság! - Látod, Barber is pont erről próbált a tudtom nélkül virágnyelven értesíteni benneteket. Nincs igazság, én már csak tudom. A nevem valóban nem volt valóság, de az igazság tükrében olvasva igen. De hát mi számít a nevem? Régen én képviseltem a rendet és a harmóniát és mind azt a nemes eszmét, amiben hittem és elhittetni akartam. Tévedés volt. Tetszik az önbizalmad és a kitartásod. Segíthetnénk egymásnak más körülmények között, de ahhoz túl kellene emelkednetek az irántam érzett ellenszenven és előítéleten. Thot és én valaha, hogy is nevezzem szeretők voltunk. Azonban a meggyőzödésünk szétválasztott minket és azóta sem találtam rá. Későn jöttem rá, hogy neki volt igaza bizonyos dolgokban. Hidd el, ha tehetném itt hagynám dr.Cartert, de élve kell átadnom Quetzalcoatl egyik papjának. Sajnálom. Engem csak felhasználnak, ahogy én titeket. Remélem megtalálod Daniel önmagadat és a belső nyugalmad érdekében a válaszokat, amiket keresel. Sha’re valóban jól választott, ahogy Kasuf is mondta. Most már én is belátom. Találkozunk a mérlegnél…! A nő nem fejezte be a mondanivalóját. Mégegyszer lőtt, de ezúttal Danielre. Ő is összeesett. Ezután eldobta a kezében lévő fegyvert az ágyra. Ezzel megkegyelmezett, a méreg úgyis végezte munkáját... Maat megnyomott egy gombot a kezén lévő szerkezetén és láthatatlanná vált, akárcsak a többieket figyelő Ártók és az elájult dr.Carter. Csak a sötétség és a végtelen csend maradt utánuk a teremben. Hammond az SG-5 egyik tagjával, Otara hadnaggyal a beszámolójuk meghallgatása után elindult, hogy csatlakozzon O’Neillékhez, akik Samet látogatták meg. Ekkor szólalt meg aznap már sokadjára a riasztórendszer. Felsiettek a vezérlőbe, ami már megint üres volt. Ahogyan a védőfal felhúzódott az indító csarnokban Sam elindult Ta’amarral a Csillagkapu felé. A tábornok nem értette mi történik: - Hova mennek? Carter őrnagy? - a nő nem fordult meg, hanem eltűnt a féreglyukban. - Ta’amar? - de ő sem válaszolt, csak visszanézett a SGC vezetőjére, majd kacagva ő is átment. A két katona értetlenül nézett egymásra és már tudták, hogy baj van. A számítógépen megnézték az úticél. Látták, hogy ez Abydos koordinátái. Otara hadnagy lefutott Dr.Fraiserhöz. A látvány megdöbbentette. A két őr eszméletlenül feküdt az ajtónál, ahogyan bent ugyanúgy mind a négy ember. Furcsa szag terjengett bent. Elővett egy zsebkendőt és orrát takarva bement. Elkezdte egyesével kihúzni őket a szobából a folyosóra. A doktornő tért elsőnek magához, aki kezdetben a fején lévő púpot fogta, majd gyorsan a sérültekhez sietett. Ekkorra ért le a tábornok több segítővel, akikkel elkezdték a bázist is átfésülni. Janet elsőnek Danielt vizsgálta meg és nagyot sóhajtva örömében azt mondta: - Életben van, de nincs magánál! - amit mondjuk a többiek is észrevettek, de hirtelen nem tudta mit mondhatna. A két kinti őr és Jack szinte egyszerre tért magához. Az ezredesnek még mindig a bal keze fájt, mikor a Goa’uld hozzá vágta a falhoz. Nemsokára Teal’c is jobban lett. Mindannyiukat átvitték hordágyon a vizsgáló helységekbe. Dr.Fraiser hamar kijött, hogy közölje a híreket a felettes tiszteknek: - Semmi bajuk nincsen uram. Mérgezésnek semmi nyoma, ellentétben ahogyan dr.Jackson állítja, de majd ő elmondja mit is látott. Most már bemehetnek, de kérem ne fárasszák ki őket. A többi katona állapota is kielégítő, túl fogják élni. Nem értem mi történt, mivel engem az a nő lecsapott a beszélgetés közben. Bent Daniel és a többiek elkezdték elmesélni a nekik mondottak lényegét: - Ez a Ta’amar valójában egy Goa’uld volt, aki a védelmezői révén kiakart és ki is szedett információkat Carter hajdani szimbiontájából. Jolinar emlékeit úgy idézte fel, hogy felemlegette Sam halálát. Egyszer lelőtte Apophis a Nox-bolygón, aztán meg azok az indián szellemek tűntették el. A szimbionta visszahozta az életbe, mikor Ashrak végzett mindkettőjükkel. Mikor ez nem jött be, az a gondolatolvasó fénylény megöle valamilyen gondolati síkon. Nem bizonyított tény, de ilyenkor az illetőnek az emlékei gyorsan leperegnek. Ezekre lehetett kiváncsi. A helyszín, amit elmesélt, lehet, hogy szintén Jolinar pusztulásával kapcsolatos. Ekkor mentette meg látványosan ez a nő. - Aki nem komplett, mint már említettem dühömben. Teljesen kiszolgáltatottnak éreztem magamat. Alaposan kitervelt csapdába estünk bele. Elég ramaty állapotban voltunk! Mondott még valamit neked miutám engem lelőtt? - Arról beszélt és filozofálgatott, hogy ő a rendszer őrzője, aki szerint pusztulást hozunk a világokra. Többször utalt rá, hogy kényszerből cselekszik. Át akarja adni Samanthát annak az általa emlegett Quetzalcoatlnek. Szerintem egyáltalán nem volt véletlen, hogy pont róla mesélt. Az Abydoson vallata Kasufot és az SG-10-et! - Odatávoztak Dr.Jackson és úgy tűnt, hogy az őrnagy egyáltalán nem ellenkezett. A saját két szememmel láttam, hogy szabad akaratából átsétál a kapun. Azok a lények viszont nem látszottak, mint amikor az a másik Barbert üldözte. Még itt lennének? Barber akkor szintén Goa’uld volt? - kérdezte a tábornok. - Nem, uram. Valószínüleg ő volt a Tok’Ra hozzánk beépített ügynöke, aki minket tanulmányozott. Ez több, mint valószínütlen, de ha igaz, akkor beszélnünk kell erről Selmakékkal. Maat feltűnése leplezhette le és teljesen pánikba esett. A többit már ismerjük. Azt még nem, hogy Teal’c te honnan jöttél rá, hogy ki Maat? A viselkedésed és távolmaradásod neki is szemet szúrhatott. - fordult oda Daniel a másik ágyon fekvő Jaffához. - Míg Önök fent tárgyaltak vele, addig én lementem a fogdába, ahol őrizték. Már nem volt ott, mert kijátszva az őröket meglógott. Ekkor mehetett fel a tekercsért. Elkezdtem keresni valami nyomot a helységben. Egy ellenem irányuló rasszista megjegyzést láttam felírva az egyik falra egy ábrában elrejtve, mit csak képzeletben tükrözve lehetett visszafelé elolvasni fejjel lefelé. Az egyszerűség kedvéért leakasztottam az egyik tükröt a szomszédos szobából, hogy megtudjam a Goa’uld nyelvü szöveg jelentését. Ekkor jöttem rá, hogy Ta’amar neve visszafelé olvasva Ra’Maat. Nem tudom, miért vette fel a főisten nevét is. Szerintem lehetséges, hogy ő nem is Maat! Valamilyen Goa’uld lehet, aki végig csak eljátszotta, hogy ő egy Tok’Ra. - Nem kellett nagyon színészkednie, mivel a gazdateste Karesha mellette állt a játékban! Rájöhetünk volna abból, hogy miért jött egyedül. Pedig valóban nagyon egyszerű volt a feladványa. Barber is azt írta ki a monitorra, már ha ő volt, hogy a "nevem nem valóság”. Még ha a másik értelmét nézzük, akkor is értelmes a mondat. Az igazságot magadról csak akkor láthatod, hogyha arcképedet nézed! Ehhez azonban tükör kell! Nem tudom miért akarta magát felismertetni Maat. - Azért, mert beképzelt és tudta, hogy biztonságban van. Itt voltak az Ártói végig a közelében! Folytasd Teal’c! - Ezekután szóltam Kirschnek tizedesnek. Azt mondtam, hogy nem találtam semmit. Féltem, hogy Maat nem egyedül jött át. Igazam volt. Abból a tekercsből szabadulhattak ki ezek az Ártók, amit dr.Carter olvasott. Egyébként láthatalanság ellenére is látnunk kellett volna mikor érkeztek. Bár, Charlie anyját sem vettük észre! Barber valószínüleg felismerhette a legendákból azt a fekete valamit, ha tényleg Tok’Ra. Nem tudhatta, hogy Maatnál is van belőle. Elképzelhető, hogy ezek az Ártó szellemek csak egy bizonyos vonzáskörzetben képesek anyagiasulni és csak addig, amíg éppen valakit olvasnak. Barber át akarhatta dobni a Csillagkapun valahova, de aztán menekült ő maga is. Biztos megijedt, hogy elpusztítja a számára ismeretlen Goa’uld. Ennek ellenére lehet, hogy összejátszanak és együtt tervelték ki az egészet. Bementem dr.Carterhez és gyorsan elmeséltem a történteket. Nem hagyhattam magára, mert éreztem, hogy Maat őt akarja valamiért. Amikor lejöttek, akkor már tudhatta, hogy rájöttünk. Mikor megpróbáltuk elkapni, már felkészülten várta a támadásainkat. Arra emlékszem még, hogy nem tudtam mozogni és lelőtt a zattal. - Teal’c azért nem tudtál mozogni, ahogyan mi sem, mert azt mondta, hogy kombinált légúti méreg bénít le minket. Pedig ez mégsem lehet igaz, egyszerűen csak a lényei összeolvadtak velünk rövöd időre és ez okozhatta a gyengeséget. Ez alátámasztaná azt, hogy honnan tudott és miért beszélt az Asgardokról, a Noxokról, a fiadról és Sha’reról. - Ez lehet a magyarázata, hogy miért nincs mérgezésre utaló nyom Daniel. - jegyezte meg Dr.Fraiser. - Vagy hazudott, vagy a műszerek tévednek, vagy a zattól elszenvedett találat miatt vált inaktívvá! Mégegyszer átfutattom a gépen a teszteket. - Ezeket a lényeket láttam az egyik tükörben én is. Ami furcsa volt, hogy mintha őt is irányította volna egy ilyen! Sajnálom uram, hogy önöket nem avattuk be Carterrel, de féltünk, hogy kárt tesz valakiben. - Ezt simán megtehette volna, nem tudom miért kimélt meg minket. Ez nem jellemző a Goa’uldokra. Szerintem, azt akarja, hogy kövessük az Abydosra. Ez nyilvánvalóan csapda, de már árthatott volna, ha ez lett volna a célja! Mégis meg kellene próbálnunk, mert Samet átfogja adni és a debetiek már lehet, hogy nem ilyen hóbortosak! - mondta Daniel, aki mesélt még a nő kétértelmű szavairól és éles kritikájáról. Rengeteget megtudott a bázisról, ami mindenkit zavart és feszélyezett. Számos megválaszolatlan kérdés maradt az összeesküvők személyével kapcsolatban is. - Rendben. Úgyis odamentek volna. Ha készen állnak indulhatnak! Térjenek vissza épségben az SG-10-el és dr.Carterrel! - mondta Hammond tábornok a részletes beszámoló végén, aki végül beleegyezett a hosszas unszolásra a mentőakcióba. Úgy döntött, hogy nem küld egyelőre csapatot Barber után, miután az odaérkezett szonda még csak anyagiasulni sem tudott a készülékek szerint. A tábornok belátta. hogy hallgatni kellett volna Maatra. A Tok’Ra bázist sem tudták elérni a Vorashen, hogy tisztázzák a dolgokat. A központi számítógépben is programhibákat észleltek, mintha manipulálták volna. Ennek ellenére a megfogyatkozott SG-1-nek nem is kellett több az engedély után, hogy egy negyed óra múlva már menetkészen ott álljanak a térkapu aktiválásánál. Jack feltette a napszemüvegét és a többiek után ment… A térkapun Daniel, majd Teal’c lépett ki a jól ismert abydosi piramis központi termébe. Nemsokára megérkezett Jack is, aki lemaradt. Ennyit a taktikáról. A féregjárat elbomlott és magukra maradtak a hatalmas oszlopos csarnokban, ahol borzasztóan nagy volt a csend. A félhomályban a doktor bekapcsolta a zseblámpáját, bár ez nem volt túl szerencsés és gyorsan integettek neki, hogy ne tegye őket könnyű célponttá. A katonák a felvett infraszemüveggel előreosonva a kapcsolótáblát fedezéknek felhasználva készenlétben álltak. Zaj hallatszott elől. Óvatosan kitekintettek és így látták, hogy két Jaffa vette a szondát célba. Teal’c a zattal lőtt a mozdulatlan ellenfelekre. A két idegen alakja eltűnt a pontos találattól. A földön két kis félgömb alakú tárgyat leltek, ahol a fickók álltak. - Nagyon vicces! - kiáltotta bosszankodva az ezredes. - Itt vagyunk, gyere hát elő! Nincs szükségünk újabb illúziókra! -Válasz azonban nem érkezett. További ellenségnek nyoma nem volt. Csupán az általuk keltett lárma visszhangzott még pár másodpercig a kamrákban, majd a sivatagi szél hallatszott kintről. Teal’c kezében a zattal ébren figyelt, míg O’Neill a teherhordószondára felpakolt holmikat vizsgálta meg újra, miután a harci láz alábbhagyott. Elégedetten konstatálta, hogy készleteik beosztva akár egy hónapra is elegendőnek kell lennie. Pedig nem volt oda a gondolattól, hogy Carter megmentése így elhúzódjon és, hogy neki kelljen cipekednie ezt a sok limlomot a városig, amit magukkal hoztak. A cuccok nagyrészét ezért bevitték az egyik oldalsó helységbe, hogy ott raktározzák, amíg a városból nem találkoznak erősebb teherbíró helyi férfiakkal. Az SG-10 által hónapokkal korábban ideszállított felszerelés egy része is ott volt meglepő módon. Többek közt a Shaduf 2001 néven futó program keretében a településnek ajándékozott napelemes artézivíz-szivattyúk egyike összetörve. A bolygót kutató második szonda kilövéséhez szükséges eszközök is már itt voltak. Az első készüléknek elvileg a bolygó élővilágát, nyersanyagait kellett volna feltérképeznie. Daniel csalódva emlegette fel az SG-10 és az akkor itt dolgozó SG-2 és SG-4 beszámolóját hogyan vesztették el az első műholdat fellövéskor körübelül egy évvel ezelőtt. A kormány és a NASA SGC-nek dolgozó kutatói szabotázst feltételeztek, miután hasonló titokzatos módon szakadt meg a kapcsolat a Mars-expedició műszereivel, de bizonyítani nem sikerült semmit. Végül technikai hibaként könyvelték el a több millió dolláros pénzkidobást, pedig pletykaként terjedt a bázison, hogy Seth elvakult, maradék hívei a háttérben szerveződnek az SGC központ ellen. A kételkedők az oroszokat vádolták. Fenyegető levelek érkeztek Hammond tábornoknak és ezt megtudták az FBI-ügynökök is. Csak nagy nehezen sikerült eltántorítani őket a kivácsiskodástól. Az egyikőjüket állítólag abban a szellőzőaknában kapták el a biztonságiak, amelyet a fekete lyuk miatt is használtak. Hammond tábornok ezért is volt mostanában feszült. A helyiek a homokban roncsokat nem találtak és végül az egyik kutatócsapat azonosította be orbitális pályáján. Ott keringett csendeskén az éjszakai égbolton, de minden kapcsolat megszakadt vele. O’Neillék ekkortájt Sokar börtönében voltak, így nem is ítélkezhettek a baleset ügyében. Kasuf és a vének sem örültek, mivel egy ősi jóslat szerint Abydos puszutulása fog elkövetkezni azután, hogy megjelenik egy új csillag. Aztán meteorológiai ballonokkal próbálkoztak, de azokat a felső légáramlatok messzire elsodorták és azokkal is megszakadt az összekötetés. A hatból csak kettő adott hasznos információkat a hatalmas kiterjedésű sivatagról, amik tele vannak kiszáradt vádikkal. A többi megsemmisült titokzatos körülmények között. A kamerák az egyiknél valamilyen agresszív vándorló madárrajt mutattak, amik darabokra cincálták az eszközt. Ez új lendületet adott a kutatásoknak, de az SGC ornitológusa tanácstalan volt az idegen élőlényekkel kapcsolatban. A második szondát már kisebbre és olcsóbbra tervezték, hála a beépített Tok’Raktól importált technológiáknak. Mostanság akarták üzembe helyezni. Teal’c ásatások nyomaira és becsomagolt műkicsekre bukkant. Kőtörmelék, ládák, talicskák, vésők és egyebek hevertek gazdátlanul szanaszét a földön mindenütt. A mellékelt okmányok szerint az egyik nagyobb hazaküldésre szánt dobozban annak az állatnak a csontváza volt benne kategorizálva, amelyikkel Daniel hajdanán elsőként találkozott és kishíján majdnem elvonszolta a bolygó túlsó felére. A tudós elmesélte az érdeklődő Jaffának, hogy Dr.Fraiser munkatársai akarnak mitokondriális DNS-vizsgálatokat végezni az antropológia részlegen, hogy bizonyítsák a helyi lakosság és élővilág földi eredetét és megállapíthassák áthozataluk időpontját. Dr.Zaref arab származású SG-10-vezető szerint az itteni flóra és fauna az elmúlt pár ezer évben intenzív genetikai fejlődésnek és szelekciónak volt kitéve ebben a zord világban és nem tartotta elképzelhetetlennek, hogy legalább egy részük a Tauriról származik. Élőlényt nem kívántak átvinni megelőzvén az ismeretlen járványokat. Nem is lett volna hol tartani. Az otthon lejátszottt videó-beszámolók alapján kisebb kutatólabort építettek ezért Kasuf városának határába, hogy ott tanulmányozzák őket. Az utóbbi időben az állatok különös agresszivítása foglalkoztatta a tudósokat, ami periódikusan tért vissza. Feltételezések szerint a már pályára álított műhold által generált jelre lettek ingerlékenyebbek. Tervbe vették a szonda lehozását egy siklóval, de ez még szervezés alatt volt. A helyiek Ra bosszújáról panaszkodtak. Féltek, hogy Khepri miatt nyugtalankodnak az egyébként szelíd élőlények. A legenda szerint a napisten bárkájában utazgatott ez a hatalmas skarabeusz, a Hajnal istene, aki vagy ami most a planétán garázdálkodik. A földiek akaratlanul is a homokférgekkel vontak párhuzamot. Ez nem tűnt túl biztató kilátásnak, ezért fokozott biztonsági intézkedéseket vezettek be annak ellenére, hogy az SGC kutatói nem hittek a babonákban. A rendszerezett csontokról az érzékeny lelkületű Danielnek akaratlanul is az a bizonyos dínókiállítás jutott eszébe, amit akkor látogatott kiskorában, mikor szülei éppen a munkájuk miatt kitessékelték az ókori részlegből. A gyerekkor fájdalmas emlékeiben összemosódott a tragédia a kihalt állatok ijesztő nagyságával. Elgondolkodásából kizökkentette, ahogy társai felhívták a figyelmét arra, mit leltek. A főteremből nyíló egyik korábban is ismert lenti helységrendszeréből egy újabb oldalsó kisebb kamrát találtak az egyik Ra-képmás mögött elrejtve. Ezt hajdanán Jackson feltételezte és javasolta, miután előterjesztette otthon a helyszínek leírását és meghatározta a régészeti ásatások főbb irányelveit. O’Neill egy futó pillantást vetett a szoborra. Iszonyú volt a hasonlóság. Úgyanaz a fiatal, kegyetlen férfiarc a vörös Napot szimbolizáló glóriaszerű dísszel, amit a szakértők Bat-fejnek hívnak. Jacknek persze rögtön Gotham City lelkes denevérhőse jutott eszébe, ahogy Daniel magyarázott. A régész nem tudta leplezni izgalmát és a két férfi után ő is négykézláb bekúszott a helységbe, hogy vizsgálódjon. Borzasztó szag terjengett kifelé bentről. Addigra bent már a két katona egy fiatal nőre bukkant, aki az egyik láda mellett feküdt látszólag életettelenül. A teste fel volt puffadva, alig lehetett felismerni. Daniel rögtön tudta ki az, ahogy meglátta a zseblámpák fényében a mellette fekvő díszes faragott fekete szikomorfa-botot: - Nem! Ez nem lehet…! - lépett közelebb sírva a tudós. - Ő volt Kathal. Sha’re egyik barátnője, akinek segítségével bukkantam hajdanán rá a térképteremre. Rengeteget mesélt népéről. A hölgy afféle különc látnok volt, aki vak létére nagy tekintélynek örvendett a bányászok körében, mivel megtudta érezni a víz jelenlétét bárhol a föld alatt. Azt mondta ez Tefnut áldása és ezért lett kiközösítve. Lázító nézeteit nem nézték a vének sem jó szemmel, akik féltették a kis közösség biztonságát. Nálunk talán boszorkánynak hívták volna a középkorban, mert titkos praktikákat űzött. - Részvétem. Szegény ördög nyugodjon békében… - mondta tisztelettel az ezredes, aki még ünnepélyeség kedvéért még a bent is hordott napszemüvegét is hajlandó volt levenni. Teal’c sebet vett észre a nő hátán és ruháján, ahogy felemelték gumikesztyűben. - Már órák óta itt lehet. Megfulladása előtt hátulról szúrhatták le, de nem ez okozhatta a halálát. Nyoma sincs elvérzés miatti tócsának vagy fegyvernek. - jelentette ki tárgyilagos O’Neill miközben orrát befogta. Az egész gyilkosság roppant zavaros volt. Arra a következtetésre jutottak, hogy valaki idehozhatta bár nyoma sem volt a kevéske kis porrétegben vonszolásnak, ami azóta keletkezett mióta a pecsétet feltörték. - Szerintem azok az izék nyírhatták ki. Ostobaság volt, hogy az elmeolvasó lények elleni védelem nélkül jöttünk ide, pedig Barber példájából tudhatjuk, hogy elvileg van ilyen. Lehet, hogy mindjárt körbevesznek minket és akkor már majd minket kell megmenteni! - mondta Teal’c, aki idegesen markollászta a zatját, pedig tudta, hogy az abban az esetben úgysem érne semmit. Az ezredes helyeslően szólt a doktornak: - Igyekeznünk kell Dany. A szomorú nosztalgia helyett inkább küldjük vissza boncolásra a testét a Földre. Az erősítés, azaz Otara csapata, az SG-5 azóta már biztos fel tudta venni a kapcsolatot Jacobékkal. Bármikor itt lehetnek a Tok’Rakkal a terveknek megfelelően. Nem szeretnék mindenkit veszélybe sodorni. Újra kellene gondolnunk a tervünket! Egyébként mitől vakult meg? Semmi nyoma nincs sérülésnek a fején! - Elmesélése szerint hajdanán elmenekült Ra Jaffái elől, akik kiakarták uruk parancsára végezni. Ra ágyasa volt korábban. - Erre Jack fintorgott egy sort a számára elképzelhetetlen perverzión. - Egyszer bemehetett az űrhajónak egy olyan részébe, ahol elkalandozva valami női szobor megvakította, mikor rápillantott. Alig tudott kimenekülni és azóta üldözték. Bújkált a sziklabarlangokban, amiket a kiszáradt folyók hoztak létre az agyagrétegek között. Elszigetelődve élte az életét örökös rettegésben. Mikor felbukkantunk és Rat hűvösre tettük, akkor mert visszatérni. Rengetegszer próbálta nekem felidézni annak a tárgynak a formáját beszélgetéseinkor. Teal’cnak igaza lehet. Visszatérő rémálma volt, hogy a sivatagot valahonnan szőkőár fogja elárasztani. Ezért is szorgalmaztam a bolygó tanulmányozását, mert szerintem Abydos túlsó felén lehet, hogy van egy nagyobb tenger. - Azok a madarak is ezt támasztják alá. Még egyet sem sikerült belőle elfogni, hogy beazonosíthassák. - Igen. Kathal félelme beigazolódott, hogy a sivatag közepén fog megfulladni. Azt mondta, ez a büntetése a rendkívüli képességéért. Valóban azok az Ártók ölhették meg, de akkor minek szúrták le? S hol van az SG-10, Maat vagy Sam? Ő pedig mit csinált ebben a teremben? - Nem tudom, dr.Jackson. De azonnal indulnunk kellene! - mondta az egyre ingerültebb Teal’c, aki egy zacskóba emelte a testet. Daniel a zseblámpájával a falra világított, de a többiek ellenkezést nem tűrően terelték kifelé. Mintha kisebb remegés történt volna. Kijutva a főterembe a tudós elkezdte a tárcsázóval kiválasztani szülőföldjük ékjeleit, de nem történt semmi. Mégegyszer kétségbeesetten próbálták újra, ám akkor sem sikerült. Chulackot is próbálták hívni, de a gyűrű nem forgott. Jack körbetekintett és az egyik oszlopon Teal’c ötletének megfelelően egy hozott kézitükörből nézve egy ismeretlen szerkezetet vett észre, amit álcáztak és alig lehetett még így is észrevenni. Amint megérintette a valóságban egy ládán állva, a védelmet biztosító illúzió megszűnt. A Goa’uld designhoz hasonlító ketyerén egy piros gomb volt, amit rövid vita után más választás nem lévén Teal’c nyomott meg. Kinyílva fény szűrödött ki belőle és középen egy ismerős személy egészalakos hologrammja jelent meg, akárcsak hajdanán Thoré a Cinnemarianon. Ta’amar volt az immáron gyönyörű, valóban istennőnek megfelelő pompában: - Ezek szerint még életben vagytok…! Az előbbit csak figyelmeztetésnek szántuk. Nem hittem volna, hogy belerohantok a saját végzetetekbe... Ra elégedett lesz, hogy ideszállítottam a legfőbb ellenségeit. Valóban azt hitéttek, hogy egy primitív atomfegyver megölheti? - leállt erőltetten kacagni, miközben a monológ folytatódott: - Arra kárhoztatok, hogy a piramisában haljatok meg, ahogyan az a Jaffa is…! Ő pedig olyasmibe keveredett bele, ami nem kellett volna! El akarta venni a Palladiont, pedig ahhoz különösen ragaszkodtak! Sam is itt van velünk és alig várja, hogy üzenjen valamit! - mire teszt képpen Jack a fegyverével képzeltben jól képen vágta a virtuális nőt. A kép megremegett, majd a felvett audiovizuális adás ment tovább: - Sajnálom hegylakók. Maat korábban meggyőzött, hogy az ő oldalán elfoglalhatom végre azt a helyet, amit a Taurin sose kaptam volna meg. A nőket sosem fogják tolerálni abban a barlangban. Együtt találtuk ki az egészet és bevallom élveztem a helyzetet. Barber halála szükségtelen áldozat volt, de pótolható, ahogyan ti is. Most pedig ég veletek…! A készülék befejezte a rögzített üzenetet és a hiányos létszámú csapat összeomlott. Furcsa érzések kavarogtak bennük és egyszerűen nem tudták elhinni a hallottakat. A nőre nem volt jellemző általában ez a feminista duma. Jack csalódottságában és dühében majdnem széttörte az egész lejátszót, de Daniel leállította, hogy hallgassák meg majd újra. O’Neill csak fortyogott tovább, de megpróbált uralkodni magán. - Az a Pallidon az micsoda? - kérdezte Teal’c, aki hűvös kételkedéssel fogadta Maat szavait. - Pallasz Athénét ábrázoló legedás isteni tárgy, aminek kulcsszerepe volt a trójai háború kimenetelében. Ez volt az egyik feltétele a város elfoglalásának. Letakarva tartották az Akropolisz legfőbb szentélyben, mivel aki megpillantotta az kővé dermedt. - Ez is valami kitalált blabla a Goa’uld technológiára. Mitől kővülnének meg? Ugyan már! - szólt közbe Jack. - Akkor Maat tényleg Athéné lenne? A Chulackon sohasem hallottunk róla. - Lehetséges, de inkább felelne meg a görög Themisznek. Ő volt ugyanis a jövőbe látás, az igazság istennője. Párhuzamot nem lehet közvetlenül vonni a két nép mitológiája között. Tény, hogy nagy hatással voltak egymásra, de amióta a Csillagkaput megismertem, én már mindent el tudok hinni. Nem tudom miért mondta, hogy életben van Ra, hiszen felrobbantottuk! Maat azzal igazolná, hogy igazat mondott, hogy ha Kathal testében Goa’uld lárvát lelnénk. - mondta Daniel, akinek kezdett megrendülni a bizalma és balsejtelmei támadtak Maat jóságáról és állítólagos pozítiv életfilozófiájáról. - Én megnézem, ha gondolják a Printáját! - ajánlkozott Teal’c. Parazita azonban a nő testében nem volt. Ez újabb kérdéseket vetett fel mindenkiben. - Most már biztos, hogy hazudozik a barátod! Azok az Ártók ölték meg, mert egy Jaffa nem tud vízbefulladni! Engem kivégeztett Sokar papja vízpróbával és láthattátok, hogy nem lett semmi bajom. - Akkor Kathal a Pallidiontól vakulhatott meg hajdanán. Hallgassuk csak meg a szövegüket mégegyszer? Van egy ötletem! - Teal’c kezéből kivette a tükröt a lehetséges magyarázatokon gondolkodó Daniel, ami eddig is segített és abból nézték vissza. - Nézzétek! Carter háta mögött ott áll egy Ártó! Biztosan kényszerítik erre, hogy ezt mondja. Inkább meghalt volna, mintsem lepaktáljon ezekkel. Sosem áldozott volna fel senkit. Azt nem értem, hogy ha csak így lehet észrevenni ezt a lejátszót, akkor tudja Maat, hogy rájöttünk a trükkre. Akkor miért nem tette szabad szemmel láthatóvá? - Nem tudom, de próbálok lecsillapodni. Még ha meg is találjuk Cartert, akkor, hogy térünk vissza? Az egész térkaput átállíthatták, hogy azután ne működjön, mikor mi megérkeztünk. Nem tudom megjavítani, mert Thorék azt is kitörölték az emlékeimből. Ez a videó lehet, hogy csak később aktiválódott volna! A Jaffa-hologrammok is csak elijesztésnek voltak, hogy ha csak a szondát küldtük volna át. Mire értette, hogy itt fogunk ebben a kriptában megposhadni? Maximum az unalom végezhet velünk vagy a helyiek, hogy szétverem mindjárt ezt a túlméretezett kőrakást. - Ha még élnek. Erre O’Neill ! - mutatta a Jaffa a kezével azt az elektromos hálót, amit lezárta a kivezető utat a teremből. Hasonló volt, mint amiken átfutottak Apophis épülő hajójának megsemmisítésekor. A lenyugvó Nap sugaraitól jól lehetett látni, ahogy a portól állandóan aktív volt. Ez legalább nem volt álcázva. Leginkább Jacket és Teal’cot Thor labirintusára emlékeztette, amire nem szívesen emlékeztek. Ahogy hozzáért kapásból elrántotta a tenyerét, ami megégett. Jack minden katonai ismeretét igénybe vette, hogy ártalmatlanítsa a falat, de nem sikerült. A zattal való lövés sem vált be, ahogyan Teal’c Jaffa lőfegyvere sem. Végül egy kézigránátot hajított oda, míg ők bent fedezékbe futottak. Ez sem használt, csak a környező falakról koptak le még jobban a hajdanán Ranak szépítgetett hieroglifák. A masszív kőhegynek persze ez meg se kottyant. - Jack! Lehet, hogy pont most robbantottad le a kijutás megoldását jelentő szöveget! - vádaskodott a régész utólag, de az ezredes nem válaszolt, mivel ez tűnt helyes módszernek. Zaj hallatszott bentről már megint. Berohantak, miután kint kiszórakozták magukat. Daniel és Teal’c visszatért a főterembe, ahol meglepetten vették észre, hogy a holttest már nincs a helyén. Az ezredes káromkodott, hogy nem vették észre, hogy a nő még életben van. - A víztől való felpuffadás miatt nem vizsgáltuk meg elég alaposan, hogy biztosan meghalt-e. Pedig ilyenben nem szoktam tévedni. Keressétek meg a szökevényt, talán majd ő kivezet minket innen. Értessétek meg vele, hogy ő nem az ellenségünk, bár ha egy Goa’uld lárva van benne... Addig én megpróbálkozok mégegyszer a kijárattal! - mondta ezredes, akit a mai nap izgalma kezdtek kikészíteni. A csapat többi tagja is fáradóban volt. O’Neill azon gondolkodott, hogy bentről fogják kirobbantani illetve kiásni magukat, mint hajdanán Chulackon. Daniel ezt a lehetőséget határozottan elutasította, mivel több méter több tonnányi súlyú falat kellett volna átvágni ehhez, amihez nem volt elég idejük és felszerelésük sem. Annyira elment az idő, hogy besötétedett és egyre hűlt a levegő. Teal’c és Daniel visszament abba a lenti helységbe, ahol a Jaffanőt találták. A falak tömör gránitból voltak és nem tartalmaztak feliratokat. Korábban Daniel elolvasta az egész ismert belső termeket, míg itt élt Sha’reval, reménykedve, hogy soha nem találkozik az otthoni őrült katonákkal és nyugodtan élhetik le együtt az életüket. Behívták a hasztalanul próbálkozó Jacket, akik abban bízott, hogy hátha az éjszakában Kasuf emberei meghallják azt a lármát, amit a fegyvereikkel csaptak. - Szerintem ez is egy misztérium helység lehet. Azt a kinti termet, amin keresztül jöttünk legelőször, az itteniek akárcsak Egyiptomban a fiúk felavatására szokták használni. A körülmetélés a kígyó vedlését szimbolizálja számukra és ezért végezték Ra tiszteletére. - Jack kész lett ezekre a szavakra. - Mindegy, ez most lényegtelen. Az ott egy sziksós medence, ahol a papok végezték a kötelező tisztálkodási szertartásokat. Ide viszont már valószínüleg csak a kiválasztottak léphettek be. Az innen nyíló helység ajtaja fémből van és még nem találtuk meg, mivel lehetne kinyitni. Valamilyen elmélkedőkamra lehet mögötte, ahova bezárták a jelölteket legfőbb próbaként. Kathal is lehet, hogy idetartott vagy már át is ment. - Tapogassuk végig a falakat, hátha valamilyen rejtett kapcsoló vagy itteni tárgy a megoldás! A pár idehozott ládán kívül semmi használható nem volt ott. A régész elkezdte vizsgálgatni a falakat, hátha lel valami olyan utalást, amit Maat hagyott itt. A teremből nyíló ajtót nem tudták kinyitni. Pont a lényeget nem vették először észre, ami a fejük fölött volt. A mennyezet volt a legfurcsább. A kinti folyosók a köveket tartó fagerendák miatt háromszög alakúak voltak és meredeken vezettek lefelé. Ez viszont homorú alakjával olyan volt, mint egy gömbszelet, ami nem volt jellemző az egyiptomiakra. Rengeteg lyuk volt látható benne, amiknek a hosszúsága és a vége nem látszott még a zseblámpák fényében. Mindegyiket ötágú csillag díszítések vették körül. Daniel már kezdte sejteni, mi lehet ez. Az egyik rövidebben mintha megcsillant volna valami, amit remegés követett. Az ezredes a távcsővével vizsgálódott és látta, hogy mintha valamilyen kristály lenne. Teal’c vállára állva próbálta a kezével elérni benyúlva az üregbe, de ez nem sikerülhetett. A földről az ezredes próbaképpen zattal eleresztett egy lövést a nyílásba, mire még furcsább hang hallatszott. Reflexből odébbvetődött, ami utólag kiderült helyes lépés volt. Az összes lyukból villámlásszerű lövések jöttek ki és középen minden ott lévőt darabokra zúztak. A ládaszilánkok szétcsapódtak. O’Neill lába esés közben még így is megsérült, de rá se hederített. - Wow! Hát, ez nem volt jó ötlet! - jegyezte meg, miután a többiek bekúsztak vissza és felnyalábolták. - Örülhetsz, hogy még életben vagy! Ezek a mesterségesen készített kürtőszerűségek sugárirányban a helység középpontja felé futnak. Túl sok van belőlük ahhoz, hogy szellőzőnyílások legyenek, az elrendezésük alapján pedig talán az abydosi égbolt szabad szemmel is látható csillagjainak felel meg, amiket a gyakori homokviharok miatt nehezen lehet tanulmányozni. Legalábbis azt hiszem. Mert akkor speciel nem tudom mit keresnek ezek itt. - mutatatta a kezével azokat a lyukakat, amiknek szerinte nem feleltek meg égitesteknek. - Fekete lyukak? - kérdezte az ezredes, ami nem volt valószínű. - Talán. Meg kell nézni mit jelképeznek, mert az lehet a megoldás kulcsa. - állapította meg Daniel. Odébbtolták a terem közepén az éppen odaletett egyik láda roncsait. Letörölték a homokot a padlóról, amit a kamra felnyítása óta a szél befújt. Egy szabályos kör volt belevésve, benne a bolygót szimbolizáló háromszögszerűség az egyenessel fölötte a körrel. A tudós fellelkesedett megint, miután egy negyedórával később megoldásnak tűnő magyarázkodásba kezdett: - Nézzétek! A nem tudom miért ezüst színűre festett teliholdból egy vonal indul ki, ami átmegy a piramis csúcsán és elfelezi azt. - Erre elkezdte ízlelgetni a saját szavait, de a többiek még nem teljesen tudták követni a gondolatmenetét. - Olyan, mint egy mérleg. A túlsó oldalról nézve, viszont majdnem úgy néz ki, mint a görög Pszi-betü. Ez volt a szimbóluma az elme erejének. Ez csak is Maatra utalhat! - Jó, de a pötty hiányzik. Várjunk csak! Ahhoz, hogy a jel teljes legyen, a holdnak le kell kerülnie a piramis alá! - Tényleg. Ez utalhat a teleportra, amivel Ra hajójába jutottunk! - következtették ki egyszerre mindhárman. Ezekután kimentek a központi terembe, de lelkesedésük alábbhagyott, ahogy nem történt itt sem semmi. A függőleges térkapu nem aktiválódott. Nem jött fénysugár és a zümmögő hang. - Túldimenzionáltuk az építők fantáziáját vagy ez is később fog működni. Talán arra utal, hogy lent vannak még fel nem tárt aknák? - kérdezte Daniel. - A Kheopsz-piramisban is lent volt egy járat, amin a dolgozók elhagyták az épületet. Mivel ez a központi terem soha nem is volt lezárva, nem tudom van-e itt is ilyen. Korábban nem találtam ilyet. - Én visszamennék az ábráshelységbe vizsgálódni. - jelentette ki határozott szándékkal Teal’c. - Majd utánatok megyek. A másik két férfi furcsának találta az ötletet, de aztán elindultak lefelé egy másik lépcsősoron a kijárat után kutatva. - Hol vagyok? Hogy kerülök ide? - kérdezte Carter, miközben a fejét fogta. - Az előbb vízióim voltak. - A nő nem volt biztos benne, hogy most felébredt. Félt a lehetőségtől, hogy ez is megint csak egy álom az álomban, ahonnan nem engedik felkelni. Már nem is emlékezett rá, hogy a rémképekkel mit is beszélt. Körbetekintve vele szemben Maat ült egy díszes székben és őt figyelte. A berendezés leginkább az őket fogságba ejtő fejvadász hajójának felelt meg. - Lehet megnyugtatna, ha azt mondanám, hogy valójában még mindig a P3X767-en vagy azoknak a gombáknak a bűvöletében, de akkor hazudnék. Abydoson vagy az űrhajómban, amivel hajdanán idejöttem. Amit látni és tapasztalni fogsz mindjárt, felfoghatodnád egy rossz álomnak, de ez annál rosszabb. Most kezdődik a végjáték... - a nő hangjában volt valamilyen szomorúság és megnyugtató kedvesség, ahogy átváltott tegező formára. Carterből elszállt a félelem. Sam feltápászkodott, miközben borzasztóan sajgott a feje. Összeszedve magát a menekülésen kezdett gondolkodni. A háta mögött az Apophis csatahajójából is jól ismert kommunkációs gömb egy nagy óceánokkal körbevett, két zöldelő kontinenssel rendelkező bolygót formázott, ami forgott egy asztalka fölött a levegőben lebegve. A pontos modell körül kis fénygömbök köröztek, amik a holdakra utalt. Nem tudta leplezni kiváncsiságát és fenntartásait: - Ez a planéta tényleg az lenne? Kasuf népének sivatagja hol van? - erre a nő a széke karfáján megnyomott egy gombot. Immáron egy hatalmas, kitejedt sivatag képe volt látható, mire Carter megint visszafordult. - Ilyen lett, miután az ideérkező első Goa’uld nemzedék egy meghibásodott időjáráskontrolláló berendezéssel végleg tönkre nem tette a fél bolygót. A vizek, az erdők, az élet jórésze eltűnt. Legalábbis lappang… - Más is volt itt rajtad és Rán kivül? - gondolkodott hangosan Samantha, amit ő is hallott. - Persze, de nem ezért hoztalak ide és oldoztalak fel, hogy a lányaim tévedéseiről beszélgessünk. - erre egy másik kapcsolót megnyomva a gömb egy székké alakult át az előbbi számítógépszerű készülék. - Ezt, hogy csináltad? - kérdezte Sam, akit elbűvölt az anyag ilyetén való szabad formázása és nem is figyelt a Maat által szándékosan elkottyintott információkra. Emlékeztette a Tok’Ra folyosók kialakítására és mindig remélte, hogy egyszer Selmakék majd elmagyarázzák neki ezt, amivel talán forradalmasíthatnák majd a jövőben a bányászatot. - Ne hidd, hogy csak a Tok’rak képesek erre, hiszen ők is tőlünk tanulták! Itt viszont egyébként is minden lehetséges. - Ki vagy te valójában? Miért kellek én neked? Hol vannak a többiek? Őket legalább megkímélted? - Nem válaszolhatok neked olyan kérdésekre, amiket már tudsz. Nincs túl sok időm és rád találnak. Elégedj meg annyival, hogy mindent megfogsz érteni... Ha elmondanám miért is hoztalak ide, akkor valószínüleg nem egyeznél bele erkölcsi megfontolásokból, ami nemes, de néha szükség van áldozatokra és mi azok vagyunk. Tulajdonképpen valóban nem nekem kell a tudásod, illetve Jolináré. Tudom mire gondolsz most, érzem. Hidd el, engem nem érdekel annak a vacak Írisznek a kódja. Sokar is már bebizonyította, hogy nekünk, pláne nekem ez nem akadály. | |
|
| |
| Megtekintések száma: 511 | |
| Összes hozzászólás: 0 | |