Stargate Atlantis - Made in Ősök - 3. rész

***

/ Felfedezésre váró objektum / 

Az egy óra lejártával Chuck tárcsáz és a Heliopoliszon már összeszokott négyes, Dr. McKayel kiegészülve a két tárcsázó között találja magát. 
A kaputerem  belmagassága kb. öt méter, alapterülete nyolcszor hat méter. A kapu az egyik hosszabb oldalfal közepe táján van, a vele szemközti falon pedig egy négy méter széles monitor függ. Öt ajtón lehet elhagyni a helyiséget. Két piros a monitor két oldalán, egy kék az egyik rövidebbik oldalfalon, és egy szürke meg egy zöld ajtó a kékkel szemközt. A kapu maga pegazusi, de a hozzá tartozó pegazusi tárcsázó mellett egy tejúti tárcsázó is van. A monitoron, a kapun és a két tárcsázón kívül semmi nincs a teremben. A felsorolt eszközök állapota kifogástalan.
Az élőlények érkeztére a bázis megelevenedik. Elsőként aktiválódik a helyiség saját fénye. A terem olyannyira kifogástalan állapotban van, hogy még az elhagyatott helyekre jellemző pornak sincs nyoma.  Mintha a bázis nem is lenne elhagyatott, hanem bármely pillanatban nyílhatna az ajtó és beléphetne rajta akár maga Janus. Ennek ellenére az öt ajtón senki nem lép be, viszont a mindeddig sötéten függő négy méter széles monitoron hirtelen megjelenik egy hófehér háttér. Ez csak tovább növeli a terem eddig is kifogástalan megvilágítását, de a monitor nem ezért érdekes. A fehér háttéren fekete írásjelek sorjáznak kiadva egy ős feliratot, melynek fordítása:
"Hívd a legmesszebbre jutott felfedezőt."
A teremben csak a két tárcsázó, a kapu és a monitor van. Telefon egy szál sem, tehát a felirat biztos nem egy emelt díjas szolgáltatásra utal. Mire bárki megmukkanhatna újabb írásjelek jelennek meg az előző mondat alatt. Ez a felirat is Ősül van, de az előzővel ellentétben folyamatosan változik. Aki kicsit is tud Ősül, könnyen rájön, hogy az új felirat egy visszaszámlálás, ami kb. egy percről indul.

 
Végül az én általam is javasolt köztes megoldást választotta Atlantisz vezetője, így nem kellett szétválnunk és közkívánatra nagyjából a két tárcsázós bolygóra megy a csapat. Az egy óra várakozás alatt kinéztem az erkélyre, ahol elméláztam kicsit a tenger hullámaiban, hamar eltelt az az idő, és már indulhatunk is a bolygóra. Mintahogy lenni szokott, ahogy beléptünk a terembe, az érzékelők miatt a berendezések, és minden működésbe lépett, ugyanúgy mint Atlantiszon annak idején, az a különbséggel, hogy ez a terem eddig még kevésbé használtnak tűnt, de azért védekező alakzatban léptünk ki a kapuból. Oldalra pillantva egy monitoron írásjeleket látta, ős volt, természetesen, lefordítottam magamban szavait, és megállapítottam is rögtön, hogy ez is egy szokásos rébusz egyelőre, amit viszont még inkább nem tudtam jóra vélni az egy látható visszaszámlálás. Sok gondolat futott át az agyamon~ Csak ne ősmegsemmisítő visszaszámlálás legyen, na jó azért ez túlzás lenne. Védelmi rendszer vagy Janus lenne az a felfedező, akit keres a monitor~
- Itt az áll lényegében"Hívd a legmesszebbre jutott felfedezőt" , és alatta indul egy visszaszámlálás. Lehetséges hogy Janust keresi a szerkezet vagy a védelmi rendszert lépteti életbe? - fordultam gyorsan a technikusok felé.  [Cassandra Fraiser]


Végül nagyobb ellentmondás nem történt, így mindannyian együtt érkeztek meg Atlantiszról a látszólag többet ígérő bolygóra. Corey-nak még ideje se volt normálisan körülnézni, az egyik képernyőn megjelent két, számára ismeretlen nyelven írt sor. Az alsó még ráadásul folyamatosan változott.
~ Remek, ez tuti valami számláló! ~ gyanúja egyből beigazolódott, hiszen Frasier hadnagy le tudta fordítani a feliratokat.
- Hívd a legmesszebbre jutott felfedezőt! - ismételte meg Corey, közben cikáztak a gondolatok a fejében - A kaputelepítők vannak a legmesszebb, de csak nem a  Destiny-re gondol? Valakinek más hihetőbb ötlet? Dr McKay? -
~ Reménykedjünk, hogy az idő eltelte után nem fog önmegsemmisíteni. ~ [Corey Davis]
 
A helység tökéletes állapotban van, mintha a földiek érkezése előtt vákuumba csomagolták volna a helyet: az áram működött, sehol egy porszem, nincsenek védőhuzatok, amiről az atlantiszi pionírok régen meséltek. De ha kódot kértek, határozottan számoltak az idegenekkel.
A legmesszebbre jutott felfedező... Cassie és Helen nemrég párhuzamos világokba jutottak, ami elég messze van, de a régész kételkedett abban, hogy van itt a teremben bármi, ami ránézés alapján kimutatná, merre jártak már a jelenlévők. Vagyis kívülről kell hívni valakit.
- Ha Janus nevének az ismétlése nem segít, akkor gondolom, tárcsázni kell. Janusról azt se tudjuk, milyen messzire ment, a Destiny viszont tényleg az ismeretlen űrben jár. Be kellene ütni a kódját a tejúti tárcsázóba? - kérdezte a többieket. [Helen Drew]

A másik oldalon síri csend, patikai tisztaság és felvillanó fények fogadták. Körbe nézett, és már elindult volna a hozzá legközelebb levő ajtó felé, mikor a kapuval szembeni falon levő hatalmas monitor is életre kelt. Rodney elolvasta a feliratot, melyet a szöszi ezredes kis pártfogoltja azonnal le is fordított. A kanadai adott magában egy piros pontot a fiatal nőnek, de egy kukkot sem szólt. 
Elgondolkozva végigvárta a többiek okfejtéseit, majd Corey felé fordulva válaszolt:
- Nos, mivel a Destiny-t egy 9 ékzáras címmel tudták elérni, amihez kellettek az Icarus bázis speciális feltételei, és az, hogy a hajó épp ne legyen FTL-en, kizárt, hogy az üzenet a végzet hajójára gondol. Abban sem lehetünk biztosak, hogy Janus a legmesszebb jutott felfedező, hisz gondoljunk csak Merlinre, vagy Morganara, ők a Földön is tevékenykedtek egy ideig. Arról pedig elképzelésünk sincs, hogy más galaxisokba eljutottak-e az ősök, hisz Atlantisz adatbázisának csak igen kis részét sikerült eddig áttanulmányozni. - azzal odasétált a két tárcsázóhoz. - Egy tejúti és egy pegazusi tárcsázó, és egy pegazusi kapu. Mivel a két tárcsázó szimbólumai nem egyeznek, és tudjuk, hogy pegazusi kaput csak pegazusi tárcsázóval, tejútit pedig csak tejúti tárcsázóval lehet működésbe hozni, engem az is izgat, hogy miért van itt egy tejúti tárcsázó is. Abban szinte biztos vagyok, hogy nem kell egyetlen címet sem tárcsáznunk, és mivel nincs semmilyen beviteli eszköz, kódot sem várnak tőlünk a visszaszámlálás végéig. Janust hívni talán jó ötlet, és a helyiség állapota alapján is arra a következtetésre jutottam, hogy nem elhagyatott, tehát biztosan állíthatjuk, hogy van itt valaki, vagy valakik, de azt nem tudjuk, hogy Janus él-e még. Még egy megoldás: öten vagyunk, megpróbálhatjuk kinyitni az ajtókat, szinte egyszerre. - fejezte be végül, és választ nem várva elindult korábbi célja, a hozzá legközelebb levő ajtó felé.
 [Dr. Rodney McKay ]

Atlantisz vezető tudósához a monitor bal oldalán lévő piros ajtó van legközelebb. A tudós magabiztosan indul el a nagy vörös fémnyílászáró felé és első pillanatra úgy tűnik, hogy az ajtó megijedt Rodneytól, ugyan is magától kinyílik, amint a férfi pár lépésre megközelíti. Az ajtó túloldalán egy kb. akkora helyiség van, mint Atlantisz teleportszobái. A   falon azonban nem a jól ismert konzol van, hanem millió és millió tűhegynyi lyuk, melyek szabályos hatszögeket alkotnak. Ezek a lyukak a helyiség összes falát elborítják és még a mennyezetből is csak annyit hagynak szabadon, amennyi az oda szerelt világításnak elég. Egyedül a padló felülete tükörsima. A helyiség ezeken a lyukakon és a világításon kívül teljesen üres.
Abban a pillanatban, ahogy a piros ajtó teljesen kinyílik és feltárja a mögé épített "tűpárnákat", a monitoron véget ér a visszaszámlálás, az idő lejár. Ekkor egy magas, hangos és felettébb idegesítő sivítás kezd el áradni a kaputerem falaiból. A monitor pedig az eddigi állandó fehér fény helyett vörösen kezd el villogni. A lejárt visszaszámlálás eltűnik és helyette egy új visszaszámlálás indul ez úttal kb. tíz percről. Mindez önmagában még csak bosszantó lenne, de az már aggasztó, hogy mindenki enyhe légáramlatot érez és eme légáramlat irányából könnyen kikövetkeztethető, hogy valami épp kiszívja a levegőt a kaputeremből az újonnan feltárult helyiség lyukacsain keresztül. Az éltető levegő egyre fogy és sehonnan nem jön helyette utánpótlás.

További találgatásokon túl nem sokra jutottunk, inkább csak újabb kérdések merültek fel. Dr. Rodney sok oldalról igyekezett vizsgálni a helyzetet és valóban mondott logikus és inkább aggasztó dolgokat, miközben továbbra is azon szurkoltam magamban hogy ez ne önmegsemmisítő visszaszámlálás legyen. Sőt az ötletemet sem szólta le annyira, de a szétválás cseppet sem tetszett és nem is engedélyeztem volna pláne ha van itt valaki, aki akár csapdákat is állíthat . Épp már kinyilvánítottam volna ellenérvem, amikor a doki öntörvényűen elindult az egyik ajtó felé, kénytelen voltam követni a többieket is erre sarkallva. 
- Egyelőre ne váljunk szét, amíg nem tudjuk milyen társaságunk akad. - mondtam feléjük fordulva
És elnyomtam egy mély sóhajt, mert tudtam Dr.Rodney úgyse hallgatna a sima kérésre, ahhoz elég jelentést olvastam.
Ami elénk tárult a teremben attól már rögtön rossz megérzésem volt, egy félhomályos lyukacsos terem már csak a dárdák hiányoztak a képből. Ez rosszabbnak bizonyult, percek leforgása alatt beindult a csapda, és az oxigénünk vészesen fogyott., életemben nem érzetem magam tehetetlenebbek. Szégyen a futás, de hasznos.
- Helen tárcsázd Atlantiszt, ha 5 percnyi levegőnk marad. Valaki bármilyen ötlet? - néztem leginkább Dr. Rodney-ra, miközben pásztáztam a szememmel a területet bármilyen kiút után.  [Cassandra Fraiser]

Mckay előtt feltárult egy ajtó, ami akár jó is lehetett volna, ha nem éppen onnan kezdik el kiszívni a levegőt.
- Szerintem minden ajtó mögött csak újabb csapdákat találunk, amíg nem tudjuk igazolni magunkat. Nem kellene többel próbálkoznunk - állapította meg a régész, és kétségbeesetten próbálta megőrizni a hidegvérét.
- Doktor, én még mindig úgy gondolom, hogy a tárcsázás maga lenne a kód. Honnan tudjuk, hogy a tejúti tárcsázó tényleg működik? Lehet, hogy ott kell beadni a megfelelő kódot, hogy leállíthassuk a védelmi protokollokat. Ha van jobb ötlete, örömmel várom.
~ Az ég szerelmére, hogy nekem is csak most jut eszembe egyáltalán felvetni, hogy ha a tejúti tárcsázó itt nem tudna hívni senkit, akkor hamis is lehet...
Közben Cassie utasítása szerint a tárcsázóhoz lépett. Fogalma sem volt róla hirtelen, honnan tudhatná, hogy már csak öt percre elég az oxigén, de ha elkezdenek fuldokolni, valószínűleg magától is ki tudja majd találni. [Helen Drew]

Rodney megtorpedózta az ötleteiket a megoldással kapcsolatban, és megindult az egyik ajtó felé. Ez, mint utólag kiderült, szintén nem volt a legjobb ötlet, hiszen a megnyílt terem tele volt lyukakkal, amelyek az éltető oxigén kiszívására lettek tervezve.
~ De miért van tejúti tárcsázó is? ~ Corey ezen töprengett, miközben próbált ötletelni.
- A piros szín nálunk is tilosat, rosszat jelent, miért nem próbáljuk meg a zöld ajtót? ~ Remélem nem a Mennyország Tourist ajtaja lesz! ~ tette hozzá gondolatban.
- Vagy esetleg tudjuk mi az Atlantistól legmesszebb eső kapu címe? És mi van, ha a tejúti tárcsázó, csak az energiája miatt van itt, hogy tudjunk több ékzárat is beadni?
~ Vajon mennyi perc telt el? Miért nem tanultam meg ősül is, most akkor tudnám mennyi idő van elméleteket tesztelni... ~ [Corey Davis]

~ Arrogáns, beképzelt Ősök és az ő idióta rejtvényeik, csapdáik! ~ dohogott Rodney magában, majd, mintha egy citromtortát dobtak volna felé, fejvesztve menekült a piros ajtótól. ~ Csukódj már be! ~ szuggerálta, bár nem sok reményt fűzött a dologhoz.
- Ha öt percnyi levegőnk maradt? - nézett döbbenten a kanadai Cassie-re. - Miért ne most azonnal, haladéktalanul?
Agya kétségbeesetten járt, próbált rájönni a megoldásra. Lehetőleg minél gyorsabban, mielőtt az oxigénhiánytól nem tud gondolkozni.
- Biztosan van megoldás, az Ősök nem arról voltak híresek, hogy először lőnek, aztán kérdeznek. - gondolkozott hangosan, majd Corey felé fordult: - Igaza lehet, és talán ezért is lett volna jó, ha az első javaslatomat követik, és megpróbáljuk kinyitni az összes ajtót. Mind mögött csak nincs csapda. Egyébként, nem, nem tudjuk, mi az Atlantisztól legmesszebb eső kapu címe. Menjen, próbálja meg a zöld ajtót, Dr. Davis. Maga pedig - fordult Helen felé - üsse be a tejúti tárcsázóba a Föld koordinátáit, hátha működik a javaslatuk, bár ugyebár a kiindulási pontot nem tudjuk, hisz az pegazusi és nem azonosak a jelek. Bár a szimbólumok elhelyezkedése alapján be lehetne helyettesíteni, de nem hiszem, hogy arra lenne most időnk.
 [Dr. Rodney McKay ]

Corey nem jár sikerrel. Az ajtó, amiről ránézésre meg lehet állapítani hogyan hozható működésbe, a rocker tudós minden próbálkozása ellenére zárva marad. 
Helennek kissé nagyobb szerencséje van. Na nem akkora, hogy létrejöjjön a kapcsolat a Földdel. De a tejúti tárcsázóban legalább van élet, minden lenyomott gomb felfénylik mint ahogy ennek egy átlag tárcsázásnál lennie kell. Ennek ellenére egyik ékzár sem kódol, mintha a tárcsázó nem lenne összekötve a kapuval. Bár lehet ez csak azért van mert a tárcsázó tejúti a kapu meg pegazusi. A képernyőm megjelenik egy üzenet. "Hibás kód."
 
Davis nem jutott előbbre az ajtókkal, Helen pedig minél előbb igyekezett "tárcsázni", tejúti kapu nem volt, így ékzárak sem mozdultak.  Valami reagált a képernyőn, de nem engedte tovább őket.
Helen remélte, hogy jó nyomon jár, csak épp rossz kóddal próbálkozott.
- Végül is, a Föld nem az a hely, ahová eljutottak az Ősök, hanem ahonnan indultak. Az a hely kell, ami a Földtől van a legmesszebb, de földi tárcsázóval elérhető - töprengett hangosan. - Ha nincs ellenvetés, megpróbálom Atlantiszt hívni, de a tejúti tárcsázóval. [Helen Drew]

A zöld ajtót nem sikerült kinyitni, pedig még különböző rockritmusokat is elkopogott rajta. Helen viszont kisebb sikerélményt könyvelhetett el, mert legalább reagált valamit a kijelző, miután tárcsázott. Bár Corey nem tudta elolvasni mi van odaírva, de a folyamatos változásokból rájött, hogy Helen sem nyert cukorkát.
- Atlantiszt? - kérdezett vissza Corey Helen új ötletére - de ahhoz se elég a 7 szimbólum, mindenesetre egy próbát megér. [Corey Davis]

- A képernyő felirata alapján egy kódra van szükségünk, amit a tejúti tárcsázón kell megadnunk. - Szólal meg az eddig néma Tok'ra szimbionta hangon, mintegy saját magának összegezve a dolgot. - A tárcsázó tejúti. A feladvány szerint a legmesszebbre jutott felfedezőt kell hívnunk. Mivel ezt a hívást egy tárcsázó segítségével kell véghez vinnünk, alighanem tárcsáznunk kell. A feladvány és a tárcsázó alapján a logikus az, hogy a Tejútról elérhető legtávolabbi kaput kell tárcsáznunk.
Kérdőn a társaságra néz.
- Az önök ismeretei szerint mely kapu a Tejútról elérhető legtávolabbi?

Dr. Mckay természetesen belekötött az öt perces időintervallumomba. Hogy ennek még most is van energiája gúnyolódni, az ég szerelmére. 
- Azért, mert nem adjuk fel próbálkozás nélkül.
Ezután már csak hallgattam, próbálkoztam az ajtókkal és figyeltem és reménykedtem hogy valaki tud értelmes megoldást is mondani. A Tok'ra szavai ütötték meg a fülem. Azon gondolkoztam hogy lehet annyi rengeteg bolygóból a legmesszebbit megállapítani. ~ Bár jobban figyeltem volna Sam fizikai magyarázataira. Talán Abydos, nem azt csak a program elején gondolták úgy és mi köze lenne az ősökhöz, vagy... az meg túl egyszerű, és ha mégsem~
- Atlantisz bolygójának eredeti címe, ahol évekkel ezelőtt felfedezte Dr. Weir vezetésévvel az első atlantiszi expedíciós csoport? - mondtam félig kijelentve, félig kérdve. [Cassandra Fraiser]

Rodney elmélyülten gondolkozott. Dr. Davis nem járt sikerrel, a kapu sem működött, logikusan. A kanadai nem is azt várta, hogy létrejöjjön a féregjárat, hisz az lehetetlen lett volna, hanem, hogy a számláló leálljon.
- Nem, Miss. Drew, a Föld nem az a hely, ahonnan az Alterranok indultak. Oda érkeztek, miután összerúgták a port az Ori-jal, majd elhagyták a járvány kitörése után, és eljöttek a Pegazusba, azután néhányan közülük, pl. Merlin és Morgan le Fay visszamentek. - mondta Helennek, majd Corey felé fordult: - Elvileg elég a hat szimbólum, hisz a kiindulási pont a hetedik, azt pedig meg tudom fejteni. De itt most nem is ez a lényeg, hisz nem kell féregjáratot létrehoznunk, vagyis nem kell mind a hét szimbólum. Egy bolygó kódját 6 szimbólum adja a hetedik mindig a kiindulási pont, az pedig ugye változik aszerint, hogy hol vagyunk.
Végre Tok'ra barátjuk is hangot adott véleményének, a kanadai már kezdte azt hinni, némasági fogadalmat tett.
- Köszönjük, erre magunktól is rájöttünk, és eddig ezzel is próbálkoztunk, ha figyelt. - gúnyolódott a férfivel, majd Cass szavaira felkapta a fejét: - Éppen amiatt, hogy nem adjuk fel, kell azonnal próbálkozni, nem öt perc múlva. - csóválta meg a fejét Rodney.
Biztos volt benne, hogy a megoldás ott van az orra előtt. A várható életveszély is általában jó hatással volt a teljesítményére, tudta, hogy most is rá fog jönni a megoldása. Mégiscsak ő a legokosabb ember széles e világon.
- Nem az a kérdés, hogy mely a Tejútról elérhető legmesszebb levő kapu. Azt nincs ember a világon, aki meg tudná mondani. Az a kérdés, hogy melyik a legmesszebbi bolygó, ahova az ősök eljutottak a Földről. - oktatta ki a Tok'rat. - Egyébként a Tejútról csak a Földről tárcsázható másik galaxis, onnan is csak azért, mert a Z.P.M. plusz energiát adhat a kapunak. Vagy az O'Neill tábornok által korábban épített berendezéssel, aminek segítségével eljutott az asgardokhoz. Az viszont biztos, hogy nem őket keressük, hisz nincs bizonyítékunk rá, hogy az Alterranok eljutottak volna az Othalla galaxisba. Tehát, ha azt a legtávolabbi bolygót keressük, ahova az ősök a Földről eljutottak, és a Földről kapuval is elérhető, akkor igaza van a hadnagynak, Atlantisz eredeti bolygója a megoldás. - nézett végig elégedetten a társaságon. - Rajtam kívül tudja valaki a kódot, vagy nekem kell tárcsáznom? - fejezte be fölényesen, és biztos, ami biztos alapon, megindult a tejúti tárcsázó felé.
 [Dr. Rodney McKay ]

Nick is aktivizálta végre magát, bár úgy tűnt, hogy nagyon el voltak a szimbiontájával merülve a gondolkodással, mert a kérdését már egyszer megbeszélték a többiek. Dr McKay le is torkollta a tok'rát, azután válaszolt a többiek kissé kétségbeesett kérdéseire. Ahova az ősök legmesszebbre eljutottak az csakis Lantea lehetett, így szerinte azt kellene tárcsázni. Corey nem akarta elvenni a dicsőséget, így utat engedett kollégájának a tárcsázó felé. Bár ebben a percben nem érezte magát az atlantiszi tudós kollégájának. Elég megsemmisítő érzés, hogy amivel hárman nem boldogulnak, egyvalaki megoldja, még gúnyolódásra is hagyva időt. Mindenesetre keresztbefont ujjakkal szorított Rodney sikeréért, és hol a tárcsázót nézte, hol a visszaszámlálót, hogy mikor áll már meg. [Corey Davis]

A Tok'rának arcizma sem rezdült Rodney-t hallgatva. A szimbionta által irányított szemek közönyösen elsiklottak Atlantisz vezető tudósa mellett. Pont azzal bosszulták meg Rodney hangnemét, hogy nem vetek tudomást az egomán tudósról. A számláló nem állt meg, ezen sem Corey keresztbe font ujjai, sem a Lantea tárcsázása nem segített. Utóbbi csak egy újabb szöveget eredményezett a kijelzőn:

"Hibás kód."

A Tok'ra ekkor ismét Rodneyra nézett, tekintetében nem volt diadal. 
- A gondolatmenet ezek szerint valahol hibás. - Állapította meg tárgyilagosan majd folytatta. - Amennyiben képes rá, hogy nyitott elmével végighallgasson egy másik gondolatmenetet, akkor figyeljen. A tárcsázó tejúti, de semmi nem igazolja, hogy épp a Föld lenne a kiindulási pont. Épp ezért azt javaslom ne szűkítsük le a tárcsázandó címeket a csak a Földről elérhető kapukra. A legmesszebb lévő kapu azt feltételezi, hogy annak a tárcsázásához kell a legtöbb energia. - A Tok'ra onnantól mindenkihez beszélt. - Vegyük figyelembe az általunk ismert Összes, a Tejútról elérhető címet és gondolják végig, hogy ezek közül melynek a tárcsázása igényli a legtöbb energiát. 
A monitoron már kétszer szerepel a "Hibás kód." felirat, felettük pedig továbbra is könyörtelenül fogynak a másodpercek. A számláló 06:35 -nél jár.

Sajnos Rodney próbálkozása se sikerült, így továbbra is kelepcében voltak hőseink. Corey úgy saccolta, hogy még kb 5+- 1 percük maradt az életükből, de inkább elhessegette ezt a sötét gondolatot, Helen úgyis tárcsáz ha elérkezett az idő. Közben Seisyll is hangot adott véleményének. Most rajta volt a sor, hogy letorkollja a másikat. Az általa elmondottak után Corey megszólalt.
- Ne szűkítsünk, de a Tejútról elérhető címeket nézzük?! Millió bolygó van, pörgessük át magunkban az összesről összes másikra való címeket, még ha ez megtehető lenne pár másodperc alatt, akkor se jutunk vele semmire, azt nem tudjuk, hogy melyik útvonalhoz mennyi energia kell. Ha nincs energiája a kapunak, akkor nincs féregjárat, ha van energia, akkor járat is, de hogy ez konkrétan mennyi, azt nem lehet megmondani? - hadarta gyorsan, majd ránézett Rodney-ra, hátha neki van ebben tapasztalata.
- Vagy a tok'ráknak van erre valami jó módszerük, lehetőleg olyan ami öt perc alatt kiszámolja az összeset? - [Corey Davis]

Seisyll, Corey kérdésére a férfi felé fordul.
- Dr. Davis. - Koránt sem kioktatóan, pusztán magyarázólag beszélt. - Mivel a galaxison kívüli tárcsázás egyértelműen több energiát követel mint a galaxison belüli, így azt hiszem kizárhatunk minden olyan címet, ami a Tejúton található. Ezen felül, ha a Lantea sem a keresett cím volt, a többi Pegazus-galaxisban található cím aligha felelhetne meg. Így mind a Tejút, mind a Pegazus galaxis kapuit kizárhatjuk mint célt.

Seisyll válaszán Corey elgondolkozott 
~ Jól hangzik, amit mond, de attól, hogy tudnánk mihez kell a legtöbb energia, még nem biztos, hogy oda az ősök is eljutottak. Gyerüüünk, gondolkozz!! ~ közben megbabonázva nézte a számlálót ~ "Az óra ketyeg, az idő elfolyik" ahogy a Stratovarius is énekli a Destiny-ben. ~
- Ha akármelyik galaxist nézhetjük, akkor az energia másodlagos, hiszen ahogy Dr McKay is mondta, például az Othala galaxisban nem valószínű, hogy jártak az Ősök. Tudom, hogy kizártuk az elején a Végzetet, de az a hajó mindig egyre messzebb és messzebb megy, a mindenkori legtávolabbi hely az az. Mivel nincs korlátozva a próbálkozások száma, én tárcsázok. - ezzel odament a tárcsázóhoz, és beütötte a jeleket. 
~ Mérleg, Csikó, Halak, Kis Kutya, Hiúz, Kos, Kentaur, Mikroszkóp és a Föld ~ sorolta magában, majd megnyomta a nagy piros félgömböt. [Corey Davis]

Davis ragaszkodott ahhoz, hogy érdemes próbát tenni a Destinyvel, és Helen csak egyetérteni tudott vele.
- Nem hiszem, hogy megengedhetjük magunknak, hogy nem próbálunk ki minden lehetőséget.
Később még két dolog merült fel benne, ahogy figyelte Davist tárcsázás közben: egy, a Destiny csak követi a hajót, amelyik ledobálja a kapukat - de akkor honnan tudhatnák, mi a legtávolabbi kapu címe?
Kettő, Seisyll korábban figyelmeztette őket, hogy talán nem a Föld a kiindulási pont, tehát lehet, hogy hiba volt annak a jelét is beütni. Nos, ezt majd felveti, ha a kód hibásnak bizonyul. Addig inkább drukkol, hátha téved. [Helen Drew]

Rodney feszülten nézte a számlálót, de az nem és nem akart megállni. 
– Jajj, ne már, mit szórakozol itt velünk. – tört ki a kanadai, majd elképedve hallgatta a tok’ra szavait.
Eddig - hál’ Istennek - nem túl sűrűn volt szerencséje találkozni egyikükkel sem, de tudta, hogy mérhetetlenül arrogánsak és lenézőek. 
– Nem az én elmémmel van a baj, hanem ismét csak az ön figyelmével, Mr. Nyitott Elme. Az ön kedvéért megismétlem, amit az imént mondtam: a Tejúton a földi kapu képes a legnagyobb energia leadásra, tehát igenis le kell szűkíteni a kört a csak a Földről elérhető címekre. Az összes többi tejúti bolygóról csak másik tejúti bolygó kapuja tárcsázható. Érthető ez, vagy vezessem le kisiskolás matematikával? – nézett lekicsinylően a Tok’rára.
Dr. Davis hasonló gondolatmenettel ajándékozta meg a csapatot, és bár hangneme meg sem közelítette a kanadaiéból sütő megvetést, gyakorlatilag ő is leiskolázta a kukacost.
– Persze, a Tok’rának mindig van módszere, leginkább arra, hogyan áldozza fel önmagát, nem törődve a jelenlevő emberekkel. – vágott még egy utolsót, majd a gondolataiba merülve hallgatta Seisyll válaszát, amit Corey-hoz intézett.
– Hozzá tenném, ennyi erővel magát a Tejutat is kizárhatnánk. Ugyanis, ahogyan már ezt is említettem korábban, az Ősök eredetileg nem a Tejútról származnak. Az is csak egy állomás volt az életükben. Tehát ennyi erővel tök mindegy melyik tárcsázót használjuk, hisz nagy valószínűséggel ennek a bizonyos legtávolabbi pontnak megvannak a megfelelő koordinátái a pegazusi tárcsázón is. Egyébként én már abban sem vagyok biztos, hogy kapu címet kell beütnünk. Lehetséges, hogy egy név a megoldás, és azt kell visszafejtenünk a tárcsázón található jelekké. Lábjegyzetként hozzá tenném, hogy a Földről nem a Lantea van legmesszebb a pegazusi bolygók közül, de ez már mellékes. – vonta meg a vállát Rodney, majd a tárcsázók felé fordult és a gondolataiba merült.
Arra kapta fel a fejét, hogy Davis már tárcsáz is, mégpedig a Destiny-t.
– Nem rossz, de a Destiny a kaputelepítő hajókat követi, tehát még véletlen sem ő a legmesszebb jutott felfedező. Ráadásul fogalmunk sincs honnan indult el, egy azonban biztos, nem a Tejútról és nem a Pegazusból. Viszont az igaz, hogy tejúti tárcsázóval el lehet érni, ez már Rush kis felfedezettjének köszönhetően bebizonyosodott, ahogy az is, hogy a Föld volt a megfelelő kiindulási pont. Mellékesen jegyzem meg, hogy bármekkora kihívás is lenne egy ős hajó felfedezése, semmi pénzért nem lennék most az ott ragadtak helyében. – fejezte be, majd ismét csak a számlálóra szegezte a tekintetét, közben azonban az agya már a következő lehetséges megoldáson járt, ha mégsem jönne be szőrmók kollégája teóriája, ami el kellett ismernie - persze csak magában - nem is volt blődség.
 [Dr. Rodney McKay ]

A Tok'ra rezignáltan hallgatta végig Rodney kitörését és mindössze egy pillantással jelezte, hogy nem hajlandó több időt vesztegetni a tudós dühkitörésére. Teljes nyugalommal hagyta figyelmen kívül még a matematikás mondat hangnemét is. De azonnal szertefoszlott a nyugodtsága, mikor Atlantisz vezető tudósa a Tok'ra fajt kezdte becsmérelni. A százados haragosnak tűnt és egészen ijesztőnek, ahogy Goa'uld hangon megszólalt, miközben dühtől és szimbionta-fénytől izzó szemeit Dr. McKay-ra szegezte. Halkan beszélt, de épp ez a halkság volt a legvészjóslóbb.
- Önnek kiváló módszerei vannak mások bosszantására tekintet nélkül bármi másra. 
Pislogás nélkül, szobor mereven nézett farkasszemet Rodneyval, miközben Corey tárcsázott. A zenekedvelő tudós munkájának eredményeként a lyukacsos falú helyiség már nem szívta tovább magába a kaputerem levegőjét. A folyamat megfordult és az elszívott légtömegek felfrissítve visszaáramlottak. A monitorról eltűnt a feladvány, a visszaszámlálás és alóluk a két "Hibás kód" felirat is. Helyette egy újabb mondat jelent meg.
"Üdv utazó."

Pár másodperccel ez után kinyílt a kék ajtó. Ekkor a Tok'ra végre befejezte Rodney-val a szemkontaktust. Helenre ás Cassre pillantott jelezve, hogy fedezzék, majd elindult a frissen feltárult helyiség felé és elsőként be is lépett rajta. 

Kategória: Made in Ősök | Hozzáadta:: Emilia (2018-07-18)
Megtekintések száma: 21 | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Összes hagulatjel
Kód *: