Stargate Multiverse - Szörnybarlang 4. rész - Szörnybarlang - STARGATE MULTIVERSE - Történetek - StargateLives

Főoldal » Cikkek » STARGATE MULTIVERSE » Szörnybarlang

Stargate Multiverse - Szörnybarlang 4. rész

***

// Pegazus galaxis /M35-117 /Atlantisz / Folyosók //

Céltalanul lődörgök a folyosókon. Sokáig tart, mire a köd eltűnik a fejemből. Mire magamhoz térek, rájövök, hogy fogalmam sincs, hol vagyok a városban, amit szinte alig ismerek. Fogalmam sincs, hogyan találhatnék vissza a hálókörletembe, ahol találhatnék valami nyugodt tevékenységet. Egy erkélyt látok azonban, és megtetszik.
~ Még nem is gyönyörködtem a lantiszi kilátásban.
De egyelőre nem lépek ki az erkélyre, csak sóvárgok utána. Az órámra nézek, ami meglepetésemre éjszakát ír, hirtelen fáradtnak érzem magam ettől az információtól, annak ellenére, hogy az ablakon besüt a nap. Persze, ez a kütyü itt teljesen haszontalan, a Daedaluson legalább követtük a 24 órás napokat, de itt bizonyára a bolygóhoz igazítják.
~ A Daedalus. Caldwell ezredes. Valószínűleg a fülébe jut majd a kirohanásom. Pedig megígértem neki, hogy nem okozok csalódást. Viszont nem Ava miatt jöttem a városba.
Jut eszembe eredeti feladatom. A falnak támaszkodom, ahogy elkezdek kutatni a zsebemben, és megtalálom a papírfecnit. Újra végigfutom a vázlatot, amit készítettem korábban.

Ismeretlen életforma (S4Z-175)
- magasság: kb. 6-7 láb
- ragadozó fogazat
- hosszú, éles karmok
- emberfölötti fizikai erő
- erős testszőrzet
- erős az agresszióra való hajlam
- intelligenciára utaló kivizsgálni való nyomok:
+ lehetséges arcmimika: csodálkozás, meglepettség kifejezése
+ falka életmód
+ éléskamra kialakítása
+ feltehető a lőfegyver hangjára való tanult érzékenység

Nem fér a fejembe, hogy ezeket a szörnyeket meg akarja szelídíteni az NID, ráadásul közben itt Atlantiszon már replikátormaradványokkal is dolgoznak. A helyükben egyiket sem mérlegelném. Mindkettő veszélyes, és a tét nagyobb lehet, mint Atlantisz. De újra a papírra téved a tekintetem. Eszembe jut egy lehetséges módszer, ami segítheti a munkánkat a bolygón.
~ Ha ezek a lények már tapasztalták a lőtt sebet, megijednek a nagy hangerőtől, de az is lehetséges, hogy nem ehhez köthető a hangos durranáshoz társuló félelem. Egy próbát megér. Talán kevesebb lőszerrel megúszhatnánk, és kevesebb lövés kevesebb halált jelenthet. Mindkét oldalon.
Ez a gondolat megtetszik, végre valami, amivel hozzájárulhatok ehhez az őrültséghez pozitívan is. Már csak meg kellene találnom Woolsey irodáját, hogy tálaljam neki az ötletet. [Brice Norman]

A papír tanulmányozása közben a doktor észre sem veszi, hogy egy nő tart felé. Elég csinosnak tűnik, de az orvosi köpenye koránt sem hangsúlyozza ki az alakját. Csak sejteti a homokóra alakot. A harmincas évei elején járó nő egyenesen a férfihoz megy és egy kedves mosoly kíséretében köszön.
- Üdvözlöm. Dr. Brice Norman?

A köszönést talán kissé indokolatlanul is túlságosan szárazon és kissé megilletődve viszonzom. Kezet rázunk. [Brice Norman]

- Dr. Erica Geller. Úgy tudom ön is velünk tart majd az S4Z-175-re. Mr. Woolsey most épp elfoglalt, de megkért, hogy keressem meg önt és válaszoljak az esetleges kérdéseire. Én is jártam az S4Z-175-ön, így az információim hitelesek. - Mosolyog tovább kedvesen. - Sok dolgunk lesz ott. Elemeznünk kell a gyógyvizes tavat, fel kell vennünk a kapcsolatot a helyiekkel, tanulmányoznunk kell az Arcturus Project prototípusát és az intergalaktikus gyűrűplatformot, valamint a szörnyek eredetét is meg kell fejteni. Az a gyanúm,, hogy nem természetes úton fejlődtek ki. Ja, és meg kell találnunk több mint háromszáz spártai hoplitához hasonló katonát, akik egy másik bolygóról mentek oda. Azt hiszem ön sokat segíthet majd az állatok származásának megfejtésében. Bár, hogy őszinte legyek, én elég őrültnek tartom a lények megszeliditésének ötletét.

A hölgy egyből a közepébe csap és annyi információval halmoz el egyszerre, amennyit fel sem tud az agyam dolgozni.
~ Mármint a tudatos részem.
- Köszönöm! - bukik ki belőlem egy megkönnyebbült sóhaj az utolsó mondatára. [Brice Norman]

A nő arcán átsuhan egy pillanatnyi csodálkozás a köszönetedet hallva, de végül csak rezignáltan ennyit mond.
- Szívesen.
Nyilván fogalma sincs mit köszöntél meg neki, de nem zavarja.

~ Épp amikor kezdtem aggódni, hogy paranoiás lennék. Igen talpraesett leányzó, öröm lesz vele dolgozni.
- Egyetértek Önnel, engem is aggaszt, hogy egyáltalán mérlegeljük ezt a lehetőséget, nem értem, miért vagyunk ennyire elkeseredettek.
Úgy érzem, partneremre akadtam, és végre tudok dolgozni. Ezzel pedig ismét elterelhetem a figyelmemet a jelenről és a múltról egyaránt.
- Tudja, eddig csak átfutottam a jelentéseket, így annak a nagy része, amit az imént mondott, számomra még újdonság volt. A gyógyvízre emlékszem, de örömmel venném, ha mesélne még az Arcturus Projektről, a neve ismerős, de fogalmam sincs, hogy honnan.
De még további kérdések is eszembe jutnak, ami azt illeti, rengeteg van belőlük a fejemben.
- Mondja, miből gondolja, hogy nem természetes úton fejlődtek ki a lények?
Ez érdekel a legjobban, mivel nem tudom mire vélni, hiszen bennem fel sem merült, és úgy tűnik, számára ösztönös megérzés. Ez arra utal, hogy valami igen fontos információ elkerülte a figyelmemet, és mindenképp ki szeretném deríteni, hogy micsoda.
- Ha hoplitákkal van dolgunk, szükségünk lehet történelmi kutatómunkára is vagy jön velünk egy archeológus? [Brice Norman]

A többi kérdésre viszont már több hozzáértéssel felel.
- Az Arcturus Projectről sajnos én sem tudok sokat. Valami új technológájú fegyverkísérlet volt, amit az ősök csináltak annak idején, csak végül nem tudtak megoldani pár problémát. A kísérlet helye egy másik bolygón volt, amit később Dr McKay is felfedezett, de ő sem tudott mit kezdeni a felmerülő problémákkal és a fegyver végül túltöltődött és felrobbant, elseperve a lakatlan bolygót és a naprendszerének több mint felét. Az adatbázisban viszont rábukkantunk a project feltételezett prototípusának helyére és ezért küldtek oda egy csapatot. De a csapatra rátámadott egy szörny, és ráadásul kiderült, hogy a bolygón gyógyvíz van. A többit azt hiszem már ismeri. A szörnyek elemzése meg nem elkeseredettségből fakad, hanem az NID egy újabb elmebeteg ötlete. Gyalogos katonákat akarnak faragni ezekből a szerzetekből. - A hangjából és az arcáról leolvasható a mélységes felháborodása. - Legközelebb majd replikátorokat karnak készíteni mint az ősök? Ezek a lények nem háziállatok. Abból gondolom, hogy nem természetes úton fejlődtek ki, hogy a falusiak szerint csak egy hónapja jelentek meg a gyógyvizes tónál. Előtte semmi jel nem utalt a létezésükre. Nem találtam semmiféle állatot, amiből kifejlődhettek volna ráadásul inkább hasonlítanak a homo sapiens sapiens egy hátborzongató karikatúrájára mint önálló lényre. Csak nézze meg a képet róluk. Csak azt tudom mondani, mint amit szegény öreg nagymamám mondott mikor először járt állatkertben és meglátta a kacsacsőrű emlőst. Márpedig ilyen állat nincs. Tudja, - tér vissza az észérvekhez, - akármilyen bolygón jártunk, akármit találtunk, az nagyjából közös a bolygókban, hogy azonos éghajlatú bolygóknak hasonlít az élővilága. Nem mondom, találkoztam én olyan élőlényekkel, amikhez képes a kacsacsőrű emlős még egyszerű eset. De ezek a lények is visszavezethetőek voltak végső soron egy olyan fajra, ami a földön is megtalálható, vagy megtalálható volt. Láttam raptorokból kifejlődött énekesmadarat, selyemhernyóvá korcsosult pókot, vagy épp húsevő növénnyé lett pipacsot. De ezek a változások mind évmilliók alatt mentek végbe, és mindig meg lehetett találni a kiinduló fajt. De ebben az esetben ötletem sincs miféle lényekből fejlődhettek ezek ki. Ráadásul észrevétlenül, hisz a bolygó lakossága eddig még nem látott ezekhez hasonlót. Épp ezért külön örülök neki, hogy ön is velünk tart. A pszichológusi szakterülete végül is közel áll az etológiához és ha megfejtjük ezeknek a lényeknek a mozgatórugóit, akkor talán végre megoldódik a származásuk rejtélye is. - Majd témát vált.
- A hopliták az M5K-809-ről jöttek. A bolygó eredeti lakosai középkori civilizációt alkotnak. Nem hinném, hogy szükségünk lesz archeológusra.

- Csak egy hónapja?
Suttogom meglepetten és alig hallhatóan.
~ Ezt fel kell jegyeznem... Lehetséges, hogy felébredtek, mint anno a lidércek. Talán miattuk fogyott el a gyógyvíz, lehet, hogy része a táplálkozásuknak, vagy csak egyszerű vízforrásnak tekintik, ami közel van a életterükhöz. Újra kell olvasnom azt a jelentést...
Miközben gondolkozom, közben figyelek tovább és előkapom a vázlatomat és kibővítem egy megjegyzéssel. De utána már nem teszem el, mert további új információkat kapok.

Mikor rám kerül a sor, még mindig a kezemben hadonászva a papírfecnivel, gyorsan előállok egy hirtelen jött ötlettel, mielőtt elfelejteném.
~ Ha ezek hasonlítanak ránk, akkor tényleg van esélye, hogy valami információhoz juthatok az agyuk felépítéséből vagy a viselkedésükből.
- Nemcsak az etológia módszereit alkalmazhatjuk. Tudja, én igazából neuropszichológus vagyok. Sokat megállapíthatnék a lények eredetéről és agyműködéséről, ha felboncolhatnék egyet...
De azért hozzáteszem:
- Biztonságos körülmények között... Talán többet is, mint egy élő egyed laboratóriumi körülmények közötti viselkedésének vizsgálatával. Persze, normál esetben azt preferálnám, ám könnyen lehet, hogy nem fognak velünk együttműködni.
~ Ha már az ötleteknél tartunk, ideje kiböknöm egy korábbit is is.
- Illetve, tudja a jelentéseket olvasva támadt egy ötletem korábban. Épp Mr. Woolsey-hoz indultam, amikor rám talált. Megfigyeltem, hogy az az egyed, akit egy katona meglőtt, később szemmel láthatóan megijedt a lövés hangjától. Úgy vélem, ez egy tanult viselkedés, ami egyrészt utalhat arra, hogy valóban intelligens lények, illetve ha kommunikálnak, lehetséges, hogy más egyedek is elijeszthetőek lennének szükség esetén egy erős hanggal. Ha viszünk egy megfelelő eszközt, fegyver nélkül is előnyben lehetnénk. Na persze, amikor pont őket fogjuk vizsgálni, nem akarjuk majd elijeszteni őket, de ettől függetlenül még jól jöhet. Ön mit gondol, működhet? [Brice Norman]

***

// Atlantisz / Folyosók. //

Miután Brice befejezi a jegyzetelést, a páros elindul a folyosókon. Útba ejtenek egy kis szobát, ami leginkább egy lifthez hasonlít, csak itt gombok helyett egy érintőképernyő van, amin Atlantisz stilizált rajza látható, rajta néhány kiemelt ponttal. A doktornő figyelmesen hallgatja a boncolás ötletét, miközben megnyom az érintőképernyőn egy gombot. Pár pillanattal később a lift ajtaja kitárul és a páros kilép a helyiségből, de nem ott, ahol belépett. A doktornő ekkor válaszol a boncolásos ötletre, de közben nem áll meg.
- Ami azt illeti bennem fel sem merült a boncolás ötlete, de most hogy említi valóban kézenfekvőnek tűnik. Remélem Mr. Woolsey engedélyezi, hogy áthozzunk a kapun egy testet.

~ Ez a város egy labirintus.
Örülök, hogy van segítségem, miközben kiszállunk a híres atlantiszi transzporterek egyikéből. [Brice Norman]

***
// Atlantisz / [Központ] Parancsnoki iroda. //

A következő ötletedet pedig már a parancsnoki irodában adhatod elő ahol csak te, a doktornő és Mr. Woolsey van. Utóbbi az ötletedet hallván kissé meglepődik, majd Ericahoz fordul.
- Működhet?
- Nem tudom. Azt nem hinném, hogy ezek a lények elmondanának egymásnak, hogy adott hang veszélyt jelent. Viszont amely egyed már találkozott P90-essel az bizonyára megjegyezte az ahhoz tartozó hangot és nála talán működhet a dolog. Sőt, ha a támadók fele elfut elképzelhető, hogy a támadók másik fele is követni fogja a menekülők példáját. Tehát semmiképp sem elvetendő az ötlet.
- Rendben, akkor megvalósítjuk.
- Dr. Normannak van még egy ötlete és ezt magam is jónak találom. Szeretnék felboncolni egy példányt.
- Itt Atlantiszon? Szükséges ez? - Mr. Woolsein látszik, hogy a lelki szemei előtt már ott van az a hegynyi papírmunka, amit egy ilyen engedély a nyakába sózna.
- Talán nem, de tekintve az NID szándékait, alaposan fel kell térképeznünk a lényt.
- Rendben. De csak egyetlen egy élettelen példány. - Egyezik bele megadóan a Város vezetője.

Majd mikor megérkezünk, Woolsey-nak is előadom az ötletem. Előkerül a boncolás téma, ami úgy tűnik, hogy a nehezebb falat. Woolsey nem lelkesedik a gondolatra, amit nem igazán értek, hiszen egy halott szörny kétlem, hogy árthatna bárkinek is. Mindenesetre egyetlen példányba beleegyezik, ez nekem bőven elég lesz.
- Köszönjük. Mindkettőt. A technikusok akkor előkészítik a megfelelő hangszórót a számunkra? Egyébként mikor is indulunk?
~ Nem tudom eldönteni, hogy az, hogy Woolsey-tól nem kaptam rögtön fejmosást, az arra utal-e, hogy négyszemközt akarja megbeszélni vagy csigalassúsággal terjednek errefelé a hírek vagy esetleg az asztaltársaságom, beleértve a katonákat nem épp az árulkodós fajták. Ha az utóbbi, akkor talán Vyleaus bölcsebb, mint gondoltam.
Eszembe jut, hogy a jegyzetemet még mindig a markomban szorongatom. Kissé el is maszatoltam az írást már, úgyhogy visszateszem a zsebembe. [Brice Norman]

***

Az ősök városában pedig Sheppard alezredes fogad titeket.
- Üdv újra itt. Templar százados jöjjön, megmutatom a szállását, aztán egy óra múlva találkozunk a parancsnoki irodában.
- Alezredes.
Köszöntem Atlantisz katonai vezetőjének, majd egy rövid búcsú után elmentem vele a lakosztályomhoz. A legjobb lakosztályban helyeztek el arra a röpke órára. [Jan Templar]
- Úgy se sokáig lesz itt, gondoltam hátha örülne addig is némi kényelemnek. - Mondja az alezredes egy félmosollyal. - Végül is elég nehéz nap elé néz.
- Hallottam róla uram. De remélem már nincs több azokból a szörnyekből. Elég sokat megöltünk közülük a múltkor. Egyébként nem tart velünk?
Kérdeztem Sheppard alezredest. [Jan Templar]

- Nyolc szörnnyel végeztek és alighanem akad még ott néhány belőlük. - Pontosít az alezredes, a kérdésed hallatán pedig elgondolkodik. - Most, hogy így megkérdezte, talán lehetséges, hogy önökkel tartok. Eredetileg a CsKA-20-at, azaz Dwighter őrnagy csapatát szerettem volna visszaküldeni az S4Z-175-re, de mivel nemrég vesztették ott el egyik társukat, ez nem tűnik jó ötletnek. De sajnos elég sok dolgunk van mostanában, így nem tudtam kire bízzam a küldetést. De ön most megadta megoldást. Én fogom vezetni az akciót.
Kérdésem után Sheppard azonnal pontosította a számokat, majd egy rövid gondolkodás után eldönti, hogy nem Dwighter fogja vezetni a küldetést, hanem ő maga. Ezt az elvesztett katonájukkal indokolja. [Jan Templar]

Aztán gondol egyet és a szállásod félig már kinyitott ajtaját visszacsukva, visszajön melléd.
- Így magunk között szólva, ön szerint ki fogják tudni heverni a CsKA-20 tagjai a társuk halálát? Jó ideje itt szolgálnak már, de még nem dolgoztam velük közös akcióban. Simonson azon a bolygón végképp kiérdemelte, hogy őrnaggyá léptessem elő. De nem tudom, hogy ez most javítaná e hármójuk hangulatát, vagy rontaná. Ön mit gondol?
Ezután a beszélgetés kicsit bizalmasabb lett és amint feltette a kérdést elmerengtem, majd feleltem.
- Biztos vagyok benne, hogy kiheverik, bár nem ismerem őket eléggé. Ami az előléptetést illeti, nem hiszem, hogy azután a küldetés után kellene megejteni, melyben elvesztett egy csapattársat, akivel már régóta együtt dolgozott. Szerintem nem érezné megérdemeltnek, mivel egy társa meghalt és nem tudott neki segíteni.
Beszéltem hosszasan az alezredesnek és kíváncsian vártam az észrevételét. [Jan Templar]
- Azt hiszem igaza van. - Gondolkodik el Sheppard. - Talán akkor kellene ezt az előléptetést felhoznom, mikor már túl vannak valamennyire a gyászon. Jó barátok voltak ők négyen. Azt hiszem adok nekik néhány nap szabadságot. Az otthoni levegő talán majd segít rajtuk. Ráadásul azt is ki kell találni, hogy ki legyen a CsKA-20 negyedik tagja.
Aztán kissé elmosolyodik.
- De ez már nem az ön gondja százados, nem is traktálom tovább. Élvezze a kényelmet és pihenjen. Van kérdése?
Mondandómmal egyetértően válaszolt a katona, aminek örültem, mert szeretek okos dolgokat mondani másoknak.
- Csak egy kérdésem lenne, utána elmennék a kantinba bekapni valamit. Eleget pihentem a Midway állomáson a 24 órás karanténban. Szóval, miért is kell vissza mennünk arra a szörnyes bolygóra?
Fordultam kérdésemmel a parancsnokhoz. [Jan Templar]
- A szörnyes bolygóra legfőképp azért kell visszamennünk, mert szörnyes bolygó. - Mosolyog egy nagyot az alezredes, majd komolyabb hangvételre vált.
- A jelentésekből úgy tűnik, hogy azok a szörnyek nem természetes módon jöttek létre. Attól tartunk, hogy valaki vagy valami lakik még a bolygón a falusiakon kívül. Gondolom megérti, hogy nem hiányzik a nyakunkba egy újabb Michael. Ezen felül ott van az a szerkezet, amiért a csapat eredetileg is útnak eredt, azaz az Arcturus project prototípusa. A kiismerendő gépek listája ráadásul tovább bővült az intergalaktikus gyűrűplatformmal, ami önt is ide hozta. Nem szeretnénk ellenőrizetlenül hagyni egy átjárót sem. Ha pedig mindez még nem lenne elég, akkor ott a Ford hadnagyot gyakorlatilag feltámasztó gyógyvíz és a Rodneyt ugyancsak gyakorlatilag feltámasztó kence. A hab a tortán pedig az elveszett háromszáztíz Galbator birodalombeli katona, akik pont olyanok mint a spártai hopliták. Tehát lesz dolgunk bőven és még vinnünk is kellene abból a vízből a Galbator Birodalomnak.
- Logikus.
Mondtam Sheppard szavaira, majd elmerengtem a hoplitákon.
~ Ha kiképeznénk őket a saját taktikánkra és fegyvereinkre, akkor keményebbek lehetnének bármely földi katonánál, ha igazi spártai kiképzést kaptak. ~
Futott át a gondolat a kobakomon, s ezután az alezredes fele fordítottam tekintetem.
- Talán megpróbálhatnánk asszimilálni néhány hoplitát a felderítő csapatokba. - Ezután szörnyes bolygóra tereltem a szót. - Ha ez annyira fontos, akkor úgy gondolom, ideje lenne indulni.
Mondtam és csak a parancsot vártam a felettesemtől a lelepésre. [Jan Templar]
A parancs a lelépésre hamar megjött, így Jan elintézhette amit szeretett volna. Többek között a hasát is megtölthette. A kantinban érte utol Mr. Woolsey üzenete, hogy szeretettel várja a századost a Parancsnoki irodában tíz perc múlva.

***
// Atlantisz / [Központ] Eligazító. //

Nemsokára meg is érkeztem az eligazítóba. Mikor beléptem meglepő kép fogadott. Nagyjából egy tucat ember volt már ott. Biccentettem a társaságnak, s közben gyorsan felmértem a terepet. Láttam két csapatot, egy idősebb japán férfit, egy nőt és Ronont. Elindultam, hogy helyet foglaljak az asztalnál, bár már így is elég nagy volt odabent a tömeg. Szerencsére találtam még üres helyet. Még mielőtt leülhettem volna Ronon állt előttem egy aktát tartva a kezében, mit a következő pillanatban át is adott nekem.
- Sheppard hamarosan megjön, addig ezt olvasd el.
- Köszönöm Ronon! - feleltem, majd leültem.
Egy gyors körbepillantás után és az előttem levő akta alapján, már ez elején leszűrtem, hogy nem egy rutinküldetésre megyünk majd. Minden jel erre utalt. Főleg a két CSKA csapat sugallt még némi veszélyt is az elkövetkező küldetésen, így már nem tétlenkedtem tovább. Kinyitottam az aktát és elkezdtem olvasni. Az már rögtön kiderült, hogy több jelentés lesz itt egyben. Mert nem bírtam ki, hogy az első pár sor után ne lapozzak bele. Épp eme tevékenységem közepette érkezett a terembe két ember. Felnéztem rájuk s egy nőt és egy férfit pillantottam meg. Biccentettem feléjük, majd folytattam az akta "átkutatását". Eközben annyit még észleletem, hogy Ronon a most érkezetteknek is átnyújt egy-egy példányt a jelentéseket tartalmazó aktákból, majd mindenki helyet foglalt. Visszalapozok az akta elejére és elkezdem olvasni a jelentést ott, ahol az előbb abbahagytam. McKay írta az elsőt, ami egy ideig nagyon érdekes volt, míg meg nem találják Aiden Ford-ot. Utána már kezdenek bonyolódni a dolgok, először is a járvány, majd a gyógyvíz. A következő jelentést egy Vyleaus nevezetű egyén írta. S kiderül számomra, hogy a bolygó, amire épp készülünk menni, nem csak Ős technológiákat rejt magában, hanem emberevő szörnyeket is. Ettől kiráz a hideg. Az események pedig hátborzongatóak, még olvasva is. Már kezdem érteni minek kell a két csapat... Ezután Jan Templar százados jelentése következik, aki a CSK-17 tagja. A jelentésben a legjobban a párhuzamos univerzumot említő rész fog meg. Lehet, mert én is nemrég jöttem vissza egyből. A jelentésben képek is vannak, bár nekem senki sem ismerős a tagok közül. Folytatva a jelentés olvasását, további fejleményeket tudok meg az ott történt dolgokról, majd mikor sikeresen átrágtam magam a jelentésen, kicsit hátradőlök a székben. [Emilia Von]

***

Az erősen kopaszodó, szemüveges diplomata bürökrata nyugalommal felel a hozzá intézett kérdésekre.
- A küldetést Sheppard alezredes fogja vezetni. Ő tartja majd az eligazítást is, az eligazítóban.
Miközben a férfi beszél, a kapu betárcsáz és két tejúti egyenruhás katonanő valamint egy civil férfi lép ki az eseményhorizontból akiket Dr. McKay fogad a kaputeremben.
- Sok sikert. - Zárja le a beszélgetést Woolsey miközben a tejúti trió a vezető tudós kíséretében megindul a parancsnoki iroda felé. Aztán feltűnik egy újabb férfi aki a ruhája alapján Tok'ra és aki szintén a parancsnoki iroda felé tart. Brice és Erica pedig elindulhatnak a tárgyalóba.

Mivel az eligazító nincs messze és az útvonal sem bonyolult, így hamar oda is ér a páros. A helyiségben már tizenketten ülnek az asztalnál. Két négy fős CsKA csapat, egy kissé kopaszodó, ötvenes japán férfi, egy gyönyörű, húszas éveiben járó nő, még egy nő és egy raszta hajú férfi aki az eddig látott jelentések alapján Rononként azonosítható be. Mindannyian biccentenek az érkezőknek amit Erica viszonoz, majd a CsK-tagok, a japán és a nő tovább tanulmányozzák a kezükben lévő papírokat. Ronon pedig feláll és Brice kezébe nyom egy az asztalnál ülőkéhez megszólalásig hasonló papírhalmot.
- Sheppard alezredes hamarosan megérkezik, addig olvassa ezt el. - Közli minden felhajtás nélkül, majd két székre mutat a már ülők mellett.
[Brice Norman]

A küldetés jelenleg nem csak, hogy izgalmakkal tölt meg, hanem félelemmel is. Nem sokat gondolkodom, mert hirtelen Sheppard fut be. [Emilia Von]

- Elnézés a késésért,nem így terveztem. - Robban be a terembe lendületes léptekkel Sheppard. Megáll az asztalnál, és végignéz a kissé zsúfolt asztalnál ülőkön. - Üdv mindenkinek. - Majd Rononra sandít. - Lehet még is a konferenciateremben kellett volna megtartani az eligazítást.
- Most már mindegy. - Von vállat a raszta hajú. Ezzel Sheppard is így van, mert belevág a dologba.
- Gondolom olvasták a jelentéseket, tehát ismerik az előzményeket. A feladatunk az S4Z 175-ön több részből áll. Elsőként meg kell bizonyosodnunk a tárcsázó állapotáról és szükség esetén meg kel javítanunk. Fel kell vennünk a helyiekkel a kapcsolatot és megtudni tőlük mindent amit lehet a vízről, a kenőcsről és a szörnyekről. Valamint vissza kell térnünk a barlangba tanulmányozni az ottani gépeket. Ezen felül tanulmányoznunk kell a szörnyeket és meg kell állapítanunk az eredetüket valamint feltérképezni a viselkedésüket. Mindehhez egy ugrót is elviszünk. Van kérdés?

Hamarosan kiderül, hogy mennyi dolgunk is lesz odaát. Már csak azt kellene tudni, hogy ki mit fog csinálni.
- Nekem lenne egy - szólaltam meg. - Az érdekelne, hogy-hogy leszünk szétosztva. Ki mit fog csinálni, mikor odaértünk? - fejeztem be s vártam John válaszát.[Emilia Von]

A kezembe nyomott jelentésköteg sokkal összeszedettebb, mint amit a szobámban kaptam. Ebből nem kell kihámoznom a lényeget, és máris jobban átlátom a helyzetet. Már nem érzem annyira úgy, mintha nem lennék része ennek az egésznek.
- Nekem is volna egy. Milyen módszerrel fogjuk megközelíteni a szörnyeket? A barlanghoz megyünk? Vagy csak várjuk, hogy felbukkanjanak?
Teszem fel én is a kérdésemet egy nő után, aki szintén fején találta a szöget. Kezdem úgy érezni, hogy túl komplikált a küldetés, lehetséges, hogy sokkal hatékonyabb lenne, ha egyszerre csak egy feladatra koncentrálna egy csapat.
~ A feladatainknak kellene legyen egy fontossági sorrendje, és pont az enyém helye lenne a béka hátsója alatt. A tárcsázó, a hopliták, a gyógyvíz... mind sokkal-sokkal fontosabb egy őrült ötletnél. Sebaj, ettől még én is a maximumot szeretném kihozni a dologból.
Úgy döntök, hogy az imént Woolsey-nak tett javaslatokat most nem említem, hiszen az alezredes valószínűleg még nem hallott róluk.
~ Azért az eligazítás után még megkeresem velük, biztos, ami biztos. [Brice Norman]

***

A Kopasz hajójának likvidálása óta eltelt időben a nőnek volt ideje kicsit regenerálódni, pihenni. De azért nem vihette túlzásba. ATA gént kapott és kiképzést az ugrók vezetéséhez. A kiképzés elég jó iramot diktált és mire a százados észrevette, már pilóta lett. De a napjai így is nyugodtan teltek Atlantiszon. Kétszer repült eddig ugróval, mindkétszer csak a szárazföldig meg vissza. A feladata nem volt bonyolult, tudósokat kellett pesztrálnia akik botanikai vizsgálatokat végeztek.Mindkét küldetés kifejezetten unalmas volt. De most végre megtörni látszik a jég.
Sheppard utasítására ugyan is jelenése van az eligazítóban. Az okot az utasítás nem tartalmazza.
Susan az utolsó küldetése óta, ami nem volt leányálom, - főleg a Gothic stílusú vámpír lidércek közelsége miatt - volt egy kis szabadideje. Csavargott a városban, néha futott, hogy kiszellőztesse a fejét, de így is túlpihente magát néha. Megkapta az ATA gént, ami szerencséjére használt is. Atlantiszra érkező első napján az alezredessel eltöltött egy kis időt, piknikkel, szendvicsekkel, pezsgővel, idegenvezetéssel ugróval a város körül, így a vezetési gyakorlatnál használni tudta a tapasztalatait. Igaz nem volt valami izgalmas feladat, amit kapott, néha úgy érezte, hogy büntetésben lehet. Szerette a virágokat, növényeket, de a botanikusok babysitterkedése nem volt testhezálló feladat. Atlantisz katonai vezetője végre feladatot adott neki, boldog is volt, mikor hivatta az eligazítóba, majdnem három centivel járt a föld felett, hogy minél előbb odaérjen. [Susan Croft]

***

Nem én voltam az egyetlen, aki kérdést tett fel. A nemrég érkezett páros férfi tagja kérdezett utánam. Kérdése alapján, arra próbáltam rájönni, hogy mi is lehet a foglalkozása. De eközben még a szemem a parancsnokon tartottam. [Emilia Von]
Mielőtt Sheppard válaszolna a kérdésekre, egy egyenruhás nő lép a terembe.
Belépett a helyiségbe, hirtelen vissza is hőkölt, mikor meglátta, hogy jóformán tele volt a terem, és mindannyiuknál hatalmas papírtömeg feküdt. A rasztás férfi csakis Ronon lehetett, még nem dolgoztak együtt, de hallott már róla pár dolgot. A teremben még az asztalnál csücsült egy ötven körüli kopaszodó japán férfi, számára ismeretlen hölgyek, egy nála kissé alacsonyabb fiatalember, két CSKA csapat és a legjóképűbb alezredes, a változatlanul kócos frizurájával, aki rögtön köszöntötte.
- Croft százados, üdv. - Mondja az alezredes az ilyenkor szokásos formaságok után majd jó kedvűen hozzáteszi. - Kissé későn szóltam önnek de mivel már panaszkodott, hogy unatkozik hát gondoltam beveszem a buliba.
- Üdv Emberek, Alezredes! - biccentett mosolyogva. Régebben ittak pertut, de természetesen a protokoll miatt magázódtak, ha több ember volt jelen.

Sheppard kissé megkomolyodva folytatja miközben átnyújt egy aktát. - Most ne olvassa el, a küldetés előzménye van benne, lesz még ideje átolvasni indulás előtt. A lényeg annyi, hogy elmegyünk egy bolygóra ahol emberevő szörnyek, gyógyvíz, halálból visszahozó kenőcs, intergalaktikus gyűrűplatform és egyéb gépek meg elveszett spártai hopliták vannak. Önt mindebből legfőképp a szörnyek és a keze alá adott ugró érinti. -
- Köszönöm Uram, szeretem a bulikat. - majd átvette az aktát, amiben a tudnivalók szerepelnek a küldetésről. Figyelmesen hallgatta a tájékoztatót a bolygóról, ahova mennek. Gyógyvíz, csodakenőcs, régi idők maradványai, a lidércek után az emberevő szörnyek már nem hangzottak olyan borzasztónak, de ahogy körbenézett leesett neki, hogy Sheppardon kívül nincs magasabb rangú katona.

Ezek után az alezredes válaszol a neki feltett kérdésekre is.
- A kapun már átment egy M.A.L-P., a jelek szerint a tárcsázó sértetlen. Két ugróval megyünk, az egyiket Croft százados a másikat én fogom irányítani. Az én fő feladatom a helyiekkel való kapcsolatfelvétel lesz. Ehhez egyedül is elég leszek, de az egyik ugrót elviszem mert a falu több napi járóföldre van. A másik ugróban lesz mindenki, kivéve Sorganson századost és csapatát. - Biccent a CsKA 4 felé Sheppard. - A CsKA 4-en és jómagamon kívül mindenki a Croft százados által irányított ugró fedélzetén lép át a kapun és egyenesen a barlanghoz mennek. Megvizsgálják a vizet, a gépeket a barlangban és a szörnyeket is ha felbukkannának. A CsKA 4 gyalog megy át a kapun. Ők a tárcsázónál maradnak. Ha a szörnyek felbukkannak akkor szólnak rádión Croft századosnak aki az ugróval likvidálja a szörnyeket. Vagy ha a helyzetük tarthatatlan akkor a kapun át visszavonulnak Atlantiszra. Az akció vezetője én vagyok, a másodparancsnok Croft százados. Dr. Norman, az ön elsődleges feladata a szörnyek kielemzése. Emili te pedig a gépekhez kellesz. A te magas ősgénállományod hatására a gépek a barlangban talán olyasmit is "elárulnak", amit amúgy nem tennénnek. Ha nincs kérdés akkor indulhatnak, egy óra múlva legyen mindenki az indítócsarnokban.

~ Megint bébicsősz leszek? ~ gondolta, majd szomorúan vette tudomásul, hogy a főnökének már nem marad ülőhely a verdában. Majd az alezredes felvázolta a tervet, amiben szerencsére nem csak a pesztrálás lesz a főszerepe, hanem életmentés és ólompakolás a szörnyeknek, ha kell. Ha jól számolta, akkor egy négy fős CSKA csapat, a japán öregúr, Dr. Norman és a lányok, így tele lesz a járgány. [Susan Croft]

Már az alezredes a századosnak szóló szavaiban felfedeztem, hogy ugrót is viszünk a küldetésre.
~ Ez nagyon jó ötlet! - jegyeztem meg magamban, de figyeltem, mert éreztem, hamarosan választ kaphatunk a kérdéseinkre.
Nem is kellett sokat várnom. Az elején John ismertette, hogy két ugró is lesz. Ennek még inkább örültem. Az jó hírnek számított, hogy a tárcsázó sértetlennek tűnik, mert legalább azzal nem kell most törődnünk. Meg hát legalább a hazajutás lehetősége csak egy tárcsázásra van. Figyelmesen hallgatom, hogy miképp leszünk szétosztva. Croft századossal megyünk át mi, Sheppard a másik ugróval jön majd. Az is kiderült, hogy a barlang lesz az úti cél. John hirtelen az előbbi kérdést feltevő férfi felé irányította tekintetét. Megtudtam, hogy a férfit neve Dr. Norman.
~ De milyen doktor? Talán orvos? - kérdeztem magamban.
John tekintete rám terelődött, s éreztem, hogy most az én kérdésemre adott válasz következik. Megtudom, hogy a gépekhez megyek majd.
~ Szuper! ~ örültem magamban, majd egyet bólintottam a férfi felé, hogy értettem a feladatot. [Emilia Von]

Úgy tűnik, tényleg ez lesz. Lecsücsülünk egy kőre és várjuk a szörnyeket.
~ Valószínűleg nem kell soká, hiszen a barlang az éléskamrájuk. Bemegyünk az oroszlán szájába, nagyszerű. Nagyobb sértést nem is követhetnénk el, mint hogy kopogás nélkül benyissunk. Ráadásul másodjára, lehet, hogy számítani is fognak ránk. Mi sem örülünk a betolakodóknak, de ki tudja, talán ez csak egy földi hóbort. Mindenesetre nem fogok egy parancsot megkérdőjelezni. Ma már semmiképp sem.[Brice Norman]

Nem sokkal az után, hogy Sheppard elhallgat, egy fiatal technikus lép be az ajtón.
- Jó napot. - Biccent a társaság felé majd az alezredehez fordul miközben maga elé emel egy alkar vastagságú és hosszúságú fémrudat, aminek egyik vége ergonomikus nyélben a másik meg egy hangszóróban végződik.
- Hányat készítsünk a pukkancsból?
- Pukkancs? - Vonja fel a szemöldökét a megszólított, mire a technikus magyarázni kezd.
- A szerkezet amit kért. Utánozza a lőfegyverek hangját. Akkumulátorról működik és mindössze másfél kiló. Mivel nem volt túl sok időnk ezért csak két funkciós. A beretta és a P90-es hangját képes utánozni. Mivel a kis önsúly fontos volt és időnk sem volt sokat gondolkodni, így a szerkezet nem alkalmas rá hogy ütni is lehessen vele a szörnyeket. Persze attól nem lesz baja, ha egyszer leejtik, de azért ez nem fegyver.... Bár egy szuronyt tehetünk rá, ha gondolja.
Az alezredes Bricehoz fordul.
- Az ötlete alapján szóltam egy technikus csapatnak, hogy csinálják meg ezt a hangutánzót. Ha jól sejtem ez itt a prototípus. Jó ötlet volt Dr. Norman. Mit gondol hasznát venné a szerkezeten egy szuronynak?
- Egy rugós bicska elvén működő szerkezetre gondoljon. - Teszi hozzá magyarázólag a technikus.

Először azt hittem, hogy az előbb érkezett is csatlakozni fog az eddigi szép számú csapathoz. Bólintottam köszönésképp. Hirtelen a kezében levő tárgyra szegeztem a tekintetem.
~ Ez meg mi lehet? ~ néztem kíváncsian az ismeretlen dologra, majd elmosolyodtam mikor megtudtam minek is keresztelték el a szerkezetet.
John és a technikus kisebb beszélgetése alatt kiderült, hogy valamiféle hanggenerátorról van szó, s ezt az eszközt Dr. Norman ötlete alapján alkották meg.
~ Akkor Dr. Norman valamiféle mérnök lehet? ~ röppent át a kérdés az agyamon, majd figyeltem tovább. Megtudtam, hogy mindenki kap majd a szerkezetből. [Emilia Von]

"Pukkancs" felülmúlja minden várakozásomat. Legjobb esetben is egy böhöm nagy mono hangszóróra számítottam, amit csak egy F.R.E.D. bír elcipelni. Azt, hogy mindannyian kapunk egyet, legmerészebb álmaimban sem reméltem. A szuronyos kérdésre azonban nem számítottam.
~ Az egész lényege az erőszakmentesség lenne. De hát mit vártam? Adj egy bowling bábut egy katonának és buzogánynak használja. De azért nem ma fogok a világbékéről sem papolni.
- Kétlem, hogy fegyverként hatékony lenne, még egy szuronnyal sem. Valószínűleg csak olyan egyedeken fog működni, akik már tapasztalták a földi lőfegyverek hatását. Ha ez nem válik be, ne közelharccal próbálkozzanak, hacsak nem muszáj, mert a lények nagyon erősek és gyorsak, valószínűleg ők kerülnének ki győztesen - válaszolok az alezredesnek, de mindenkinek szánva a mondandómat.[Brice Norman]

Egy órája volt, hogy elkészüljön és összeszedje a cuccait, majd tali az indítócsarnokban, de közben beesett az ajtón egy vastag, hosszú fémrúddal hadonászó fiatalember.
~ Mi a szösz? Hát nem egy fézer. ~ gondolta a furcsa kinézetű szerkezetre, aminek a működését elkezdte magyarázni a technikus. Susannak fogalma sem volt, hogy mire jó ez az eszköz, de a szurony, amiről még szó volt, elég ötletesen hangzott. A P-90-es az alapfelszerelése, szereti is azt a belga fegyvert, de a két USP match pisztolyait még jobban. A technikus kilépett a teremből, hogy összerakjon még pár darabot.
- Ennek a .....pukkancsnak a hangjától megijednek a szörnyek? Vagy van valami más funkciója? - kérdezte, mert ő még nem tudta, hogy a Dokinak miért volt ilyen szerkezet az ötlete.[Susan Croft]

- Nem, csak ennyi. Van rá esély, hogy a számukra veszélyes hangok utánzása önmagában elijeszti a szörnyeket, és így elkerülhetjük a felesleges vérontást - válaszolok az utoljára érkezett katona hölgynek is.
Majd a technikus felé fordulok.
- Szép munka, köszönöm.
Mivel nincs több kérdésem, már csak az oszoljra várok, hogy elindulhassak felkészülni.[Brice Norman]

Brice válasza után Shep a technikushoz fordul.
- Csináljanak ebből annyit ahány embert itt lát plusz hármat pótnak.
A technikus nyugtázza a dolgot majd távozik mire Shep ismét felteszi a kérdést.
- Van kérdés?

A technikus távozott. Kíváncsian néztem szét, hogy van-e még valaki, aki kérdezni szeretne. Nekem jelenleg nem volt több kérdeznivalóm. [Emilia Von]

A dolga érthető volt, bár a japán úr és a másik fiatal nő feladatát nem ismerte. Remélte, hogy Rononnal össze tudnak majd dolgozni, hiszen csiripelték az atlantiszi madarak, hogy kissé nehéz eset a satedai. Majd a fegyverraktár felé elolvassa a jelentést, amit az alezredes átadott neki.
- Uram, nem lesz túl veszélyes egyedül mennie? - kérdezte, mert általában az alezredese bajba szokott kerülni. [Susan Croft]

- Nem százados. - Válaszol a kócosan is jóképű alezredes. - A helyi lakosságot kell megkeresnem. Egy kis falu népe, nem lesz velük gond.
Ezek után elhangzik a Brice által várt oszolj, persze nem ebben a formában. Susan-nak van ideje átolvasni a jelentést és mindenki mehet felszerelést összeállítani.