Stargate Multiverse - Szörnybarlang 5. rész

***

Susan kissé megkönnyebbült, mikor az alezredes biztosította, hogy nem lesz a helyiekkel gondja.
~ Mi lenne velem Életem értelme nélkül. ~ gondolta viccesen, amin enyhén el is mosolyodott, de ezt nem vette észre senki, mert szépen sorban mindenki kilépett a teremből.
Volt egy órája elkészülni, addig lement a kantinba, míg befalt pár szénhidrátban gazdag szendvicset és csokit, - hisz várhatóan úgy is ledolgozza majd - addig elolvasta a kezébe nyomott papírhalom tartalmát, ami elég izgalmasan hangzott. Elintézte szokásos folyóügyeit és női dolgait, persze a smink nem volt az ő erőssége. Felvette az ajándékba kapott hátizsákját, óráját, kesztyűit. Utána a fegyverraktárban összeszedte a fegyvereit. P-90-est pár tölténytárral, majd a két pisztolyához is csomagolt. A szokásos cuccok, golyóállómellény, C4-esek, kés a bakancsába, biztonsági alapon eltett néhány kézigránátot, kicsit úgy érezte, lehet túlzásba viszi a dolgot, de hátha kell a tűzerő. [Susan Croft]

***

A szobámban átöltözök egy fekete hasadásgátlós BDU-ba és a túra surranóba is belebújok.
~ Na ez nem hiányzott. Már kezdtem megszokni a kényelmet.
Előkészítem a tabletemet, a kábeleket, az extra aksit, és ellenőrzöm, hogy minden adat rajta van-e, amire szükségem lehet. Időközben megérkeztek a fiókomba is a küldetés aktái, azokat is lementem a gépre. A kis papírfecnimet a szörnyekről elrejtem a nadrágom jobb farzsebébe.
~ Ott talán még cókmókkal együtt is elérem egy kis tornával.
Ezután némi útmutatás kérése után elcaplatok felszerelkezni, a fegyverraktárban már várnak is és csak alá kell írnom, hogy melyik küldetésre megyek. Kérek egy laptoptáskát, taktikai mellényt és öveket a derekemra, combomra és bokámra. A standard felszerelést is megkapom velük. Vitának helye nincs, ahogy a CSKP-n sem volt. Kötelező jelleggel egy Berettát is kapok, szerencsére egy P-90-est nem bíznak még rám.
~ Ezzel a kis pisztollyal sincs rá garancia, hogy abban teszek kárt, amiben tervezem. De az alapképzés miatt állítólag tudnom kell használni.
Valamint rám sózzák a csapat egy főre jutó robbanóanyagait is. Az M67-esről megpróbálom lebeszélni a raktárost, attól túlságosan tartok, de hajthatatlan, mert rendkívüli veszélyességi fokot kapott a küldetésünk. Két kulacsot is az övemre csatolnak megtöltve. Végül megkapom a Lanteai naphosszhoz igazodó órámat is, amit igényelni ugyan elfelejtettem, de automatikusan járt.
~ Nagyszerű, Tokyoban elvesznék vele, de végre tudni fogom a napszakot Atlantiszon!
Az utolsó, amit megkapok, a legfontosabb, a GDO, majd addig nem hagynak távozni raktárosok, míg el nem szolmizálom nekik visszafelé is gond nélkül a kódomat. Miután mindennel megvagyunk, megköszönöm a segítséget és visszatérek a szobámba, hogy eltegyem a tabletemet. Közben eszembe jut, hogy praktikus lenne videóra vennem a lényekkel való találkozásomat későbbi elemzés céljából. A maradék öt percet arra használom, hogy még egyszer átfussam a frissen kapott aktát. 
Az indítócsarnokban mindannyian megkapjuk a saját kis házi Pukkancsunkat, amelyet a bal oldalamra csatolok és amely időközben átesett egy keresztelőn, amiről lemaradtam.
[Brice Norman]

***

Miután az eligazításnak vége lett, mindenki szétszéledt. 
Első utam az a labor volt, ahol a főnökömmel általában dolgozni szoktunk. Felvettem egy táblagépet, mellé még pár kábelt s elindultam öltözni. Egy óra múlva már az elsők között álltam a kaputeremben. Atlantiszi küldetéseken viselendő egyenruha volt rajtam, egy taktikai mellénnyel, melynek egyik zsebében, egy számomra oly fontos emlékeket felidéző szerkezet, egy ős életjeldetektor lapult. Emellett a hátamon a hátizsákban a szokásos holmik voltak. Mert mind kiderült, emberevő szörnyek is lesznek a bolygón, önvédelmi célzatból magamhoz vettem még két tartalék tárat a kilenc milliméteres fegyveremhez. Bár reméltem nem kell majd használnom. Hajamat egy copfban hátra fogtam, hogy ne idegesítsen, ha épp menekülni kellene. Izgatottan s félelemmel vártam az indulást. [Emilia Von]

Leért a kaputerembe, ahol már várták a többiek és a kezébe nyomta a technikus a pukkancsot, azaz a hangrudat, amit az alezredes kedvenc szokásához híven már átnevezett, időközben be is raktak párat az ő verdájába.[Susan Croft]

A kaputerembe Sheppard érkezik utolsónak. Jön vele az eligazítóban már látott technikus is, aki mindenkinek ad egyet a korábban már bemutatott hangutánzó eszközből. Szurony egyiken sincs, Brice javaslatának megfelelően. 
- A három pót... - Itt sheppard megakad egy pillanatra. - A három pót Hangrudat Croft százados ugrójába tettük. Százados, jöjjön hozzuk a taxikat.

Együtt elindultak a járművekért, majd elkezdték ismét ugratni egymást, ahogy a százados első napján. Akkor az alezredes körbevezette Atlantiszon, majd egy gyorsan véget érő pikniket tartottak, amikor a város egy bekódolt program szerint elindult és visszatért a bolygójára.
- Lady Croft! - bólintott Sheppard vidáman a százados felé - Szépek a pisztolyaid.
- Lord Sheppard! Elkérném a stylistod számát. - válaszolta huncut mosollyal, ahogy ránézett a hajára. 
- Szép időnk van egy kis gyógyvizes kiránduláshoz - mondta ugratva John az angol társalgási kultúra megviccelésére.
- Majd pihenésképpen szörnyeket ölünk. - válaszolta Susan, mikor odaértek a hangárajtóhoz. 
- Alezredes, le voltam sújtva a hírtől, hogy nem élvezhetem szerény személyed a küldetés alatt. - belenézett komolyan John szemeibe, de magában nevetett, hogy sikerült kicsit zavarba hoznia főnökét, aki hirtelen nem tudott mit válaszolni. Ezt az alkalmat kihasználva, Susan beugrott az előtte kinyíló ajtón, így az alezredes kint maradt, majd hátrahőkölt mikor hirtelen becsukódott előtte. 
- Ahh, nem várok semmit egy angol nőtől. - mondta kicsit durcásan, miután ismét kinyílott az ajtó és belépett.
- Az jó, mert nem is adok semmit - csapott egyet a copfja, ahogy hátrafordította a fejét, majd belépett az ugróba és elfoglalta helyét a sofőr ülésen.
A katonai vezető kellemes hangja megszólította az ugró kommrendszeréből és ismét visszatértek a régi, hivatalos kerékvágásba. 
- Mire is gondolok most? - mondja hangosan, de gondolataiban már a mélyűrben kalandozik.
Az ugró megemelkedik, elindul a csapóajtó felé, ami kinyílik és a kaputeremben találja magát, ahol már egy egész csapat ember várja, hogy induljon az utazás a pocsolyán keresztül. [Susan Croft]
- Százados maga megy előre. Szálljon le a csarnokban és engedje be a többieket az ugróba. - Hangzik fel Sheppard hangja az ugró kommrendszeréből. 
Susannak ez már rutinmunka. 

Az egyik ugró leszállt és kinyitotta a rámpát. Miközben a csapatunk befelé igyekezett a járműbe mindenki megkapta a Pukkancsot. A szerkezetet a hátizsákomba szándékoztam rakni, mikor leülök. Eközben John már a fejünk felett lebegett a másik ugróval. A féregjárat létrejötte után Chuck hangjára lettem figyelmes, ki értesített minket, hogy a tárcsázó jelenleg rendben van s, hogy a környék jelenleg nyugodtnak látszik.[Emilia Von] 

Kinyitja a hátsó ajtót, megvárja, hogy mindenki elfoglalja a helyét, még Rambo, azaz Ronon - aki versenyezhetne Néma Leventével szókirakósban - is befér.
- Kapcsolják be öveiket és kapaszkodjanak erősen, zacsi nincs az üléstámlákon - majd megkapja ismét az utasítást és áthajt a kapun. [Susan Croft]

- Croft százados, induljon, tegyen néhány kört a környéken, hátha észrevesz valami rendelleneset. - Jön az újabb utasítás.
A bolygón az alezredes is hasonlóan cselekszik, ő is tesz néhány "tisztelet kört". Mivel sehol semmi, így az alezredes végül átrendeli a CsKA 4-et is akik rendben meg is érkeznek.
- Croft százados, indulhat. Sorgenson százados, tartsák nyitva a szemüket.
A célpont helye előhívható az ugró adatbázisából így Susannak nem kell gondolkodnia merre menjen. Mellesleg Sheppard tervezett útvonala és a falu feltételezett helye is benne van az adatbázisban. 

A megbeszéltek szerint tett pár kört a területen, mivel pilóta, gondolta, hogy csinál pár mutatványt a kis repülővel, de lehet nem örülnének túlzottan az utasai egy kis pörgésnek.
A gép adatbázisában meg volt az útirány és a cél, ahol ki kell tennie az embereket és a falucska helye is, ahova az alezredes tart. [Susan Croft]


Az enynén feszélyezett csendet végül egy nő, Dr. Erica Geller töri meg.
- Ha már együtt fogunk dolgozni talán bemutatkozhatnánk. - Könnyedén beszél és mosolyogva. - Jó példával elöl járva kezdem is. Dr. Erica Geller vagyok, orvos. Már jártam a bolygón és a lényekkel is találkoztam. Nem voltam nekik szimpatikus.
Fejezi be a mondandóját majd várakozón a mellette ülő nőre néz.
- A nevem Dr. Nora Porman. - Mutatkozik be a szőke szépség. - A professzor úr asszisztense vagyok, fizikus-mérnök - biccent közben a japán férfi felé. - Most járok először idegen bolygón és tartok tőle, hogy a szörnyek engem sem fognak szeretni. - Mosolyodik el ő is a végére majd a Profra pillant aki vidáman szólal meg.
- Ugyan csak nem fogok egy szép hölgy és egy kedves fiatalember elé tolakodni? Csak mutatkozzanak be nyugodtan. - Mosolya közben kivillan majd hat ikszes kora ellenére is hibátlan  és hófehér fogsora. - Aztán a katona urak sem ússzák ám meg.
- A nevünk és a rangunk rajta van a ruhánkon. - Mondja a CsKA-8 vezetője, de azért ő is mosolyog. - De nem vagyunk semmi jónak elrontói, a civilek után mi is színt vallunk. - Előre pillant a pilótaülés felé. - De csak akkor, ha a százados megnyitja majd a katonák sorát.

Mikor átértünk, pár kört meg kellett tennie az ugrót vezető Susan Croft századosnak, hogy ténylegesen is meglássuk, hogy mi a helyzet a földön. A járműben nagy volt a csend. Egyszer csak egy nő szólalt meg, s jó ötletnek tartottam, hogy ha már úgyis együtt leszünk egy ideig, akkor jó lenne legalább ha megismerkednénk kicsit. Erica elmondta, hogy orvos. 
~ Hú, az jó! ~ kicsit megkönnyebbülten mondtam magamban a szavakat. ~ Legalább van a csapatban valaki, aki ha netán sérülés történne, akkor azonnal tud cselekedni. Majd figyeltem tovább. 
Ezután egy szép szőke nő mutatkozott be, Dr. Nora Porman. 
~ Van egy olyan érzésem, hogy együtt fogok dolgozni vele és a mellette ülő professzorral is ~ gondoltam magamban. S a többi mondandójából arra következtettem, hogy vagy még nem járt egy küldetésen sem, vagy nemrég érkezhetett csak a városba a professzorral együtt. 
Ezután a prof kapja meg a szót, amit inkább átadna nekem és Dr. Normannak. De a bemutatkozás elől a katonák sem fognak menekülni. Mire a velünk tartó CSKA-8 vezetője kicsit viccesre veszi az első mondatát, majd előre pillant a pilótánk felé. Most én következem. 
- Üdv! A nevem Emilia Von. Dr. Radek Zelenka asszisztense vagyok. Ős technológiákkal és Ős szövegek fordításával foglalkozom jelenleg - mutatkozom be mosolyogva, majd folytatom -, Nemrég tértem vissza egy párhuzamos univerzumból, szóval örülök, hogy újra itt vagyok. Remélem eredményes lesz a küldetésünk - ezután Dr. Norman felé fordulok átadva neki a szót. Eközben eszembe jut a másik univerzumban átélt utolsó küldetésem. Ezt kicsit hasonlónak éreztem. Kivéve a szörnyeket, ott csak pár tíz ezer éves lidércmaradvány volt, ami az ellenséget illette. [Emilia Von]

Az ugróval egészen új élmény a kapuutazás. Nekem ugyanis meg se kell moccannom, a járgányt hirtelen magától elönti az állóvíz, mint valami árvíz, és elnyel bennünket idebent.
Egész addig csendes megfigyelőként ücsörgök az ugróban, amíg fel nem szólítanak. A csapatból csak Dr. Gellert ismerem eddig, a névmemóriám pedig sajnos nem fiatalodott a testemmel együtt, úgyhogy igyekszem nagyon odafigyelni a többiek bemutatkozására, hogy minél kevesebbet tévesszek a későbbiekben.
Bemutatkozik egy majdnem-névrokonom, amin halványan elmosolyodom.
~ Ezt könnyű lesz megjegyezni.
Majd bemutatkozik még egy civil hölgy, aki egy párhuzamos univerzumot említ.
~ Csak úgy félvállról, mint akinek ez csak természetes. Igencsak talpraesett lehet, aki a jég hátán is megél.
Aztán én következem, és kicsit tartok tőle, a legutóbbi ismerkedésem ugyanis kissé balul sült el.
- Dr. Brice Norman vagyok, neuropszichológus. Még nem jártam ezen a bolygón, a csillagkaput is csak most használtam harmadjára. Több éven keresztül a CSKP-n dolgoztam, majd a Daedalusra helyeztek át. Atlantiszon csak vendég vagyok. Ezekkel a szörnynek nevezett lényekkel nem utáltathatom meg magam nagyon, mert őket kell tanulmányoznom. Egy kalappal mindannyiunknak! - mutatkozom be, majd én is egy jókívánsággal zárom a mondandóm és várom a következőt.[Brice Norman]

Nagy volt a csend, de végre az egyik hölgy megtörte és elkezdődött a bemutatkozás.
Végre megtudta, hogy kik lesznek vele pár órát, napot, vagy hetet. Próbálta megjegyezni a neveket, Dr.Geller orvos, Dr.Porman fizikus-mérnök, de a vidám hangú, koros japán férfi udvariasan átadta a stafétát a többieknek.
Emili, akinek igen különleges kalandja volt egy párhuzamos univerzumban és Dr.Norman, aki neuropszichológus, és járt a Daedaluson, ahol Susan kezdett Caldwell ezredessel, a Nagy Fehérrel.
A CSKA-8 vezetője udvariasan maga elé engedte, hogy ő kezdje a katonák sorát a bemutatkozásnál.
- Susan Croft százados vagyok. A Daedalus fegyvernöke voltam, mielőtt Atlantiszra húzott a szívem. Szeretem az angol teát, a Star Trekket, és szörnyekre lövöldözni. Sőt, még tangózni is tudok. - mondja mosolyogva válaszul, amit senki sem láthat, hisz előre néz az utat figyelve.
- Uraim, most Önök következnek. - közben azon járnak az agytekervényei, hogy álcáznia kéne az ugrót és az alezredes vajon elérte-e az uticélját. [Susan Croft]

- A Star Treket én is szeretem. - Fojtatja a sort a CsKA-8 vezetője, aki az egyenruhája alapján Gordon Tromot századosként azonosítható be. - Mesterlövész vagyok és szeretem a komolyzenét. A CsKA-8 jelenlegi formájában már jó pár éve együtt van, összeszokott csapat vagyunk. A Pegazus minden szegletében jártunk már, remélhetőleg innen is ép bőrrel jön majd haza mindenki.
- Alexander Darton hadnagy. - A férfi hangja hivatalos és mintha megfagyna tőle a levegő. Olyan komor hangulatot áraszt mint egy ódon temető az esőben. - Vegyész vagyok és robbantási szakértő.
- Meg alkalmi kémiatanár. - Oldja fel a hadnagy komorsága keltette feszültséget egy pillanat alatt Tromot.
- Jómagam fizika- és matektanárnő voltam. - Jön a soron következő, Leila Long őrmester. - Aztán katona lettem mert a bátyám rábeszélt. - Mosolyog. - Nem bántam meg. Szeretek énekelni és jól főzök.
- William Roger Preston főhadnagy. - Biccent a férfi. - Harctéri szanitéc vagyok és amatőr botanikus. Szeretek nagyokat enni, de mivel nőtlen vagyok, hát Leila szokott nekem alkalmanként házikosszttal kedveskedni.
- Nem tudom önök hogy vannak vele, de én szeretek olyan embernek főzi, aki mindent megeszik bármilyen mennyiségben. - Cseveg egy picit a nő.
- Ronon Dex. Szeretek szörnyeket ölni. - Ronon talán belehalna ha egyszer is hosszabban beszélne két-három mondatnál.

~ Neuropszichológus? Érdekes, eddig másra tippeltem. Hú, nehéz helyzetben van Dr. Norman, mert neki pont azokkal a lényekkel kellene a legtöbb időt eltöltenie, akik ránk jelenleg a legnagyobb veszélyt jelentik. ~ gondoltam magamban miután a férfi bemutatkozott. 
Ezután a pilótánk következett. Sok mindent megtudtunk róla, ami nekem azt súgta, hogy barátságos jellem. A szót átadta a velünk levő csapatnak, ahol el is kezdődött a bemutatkozás. 
~ Sci-fi rajongókkal vagyok körülvéve. ~ mosolyodtam el, mert én is közéjük tartoztam. 
Grodon százados azt is elárulta, hogy a csapata már jó pár éve együtt van. Ez jó hírnek számít, hiszen ebből az következik, hogy egy jól összekovácsolódott csapatot alkotnak. A sort Alexander Darton folytatta, ki kicsit hidegen állt hozzá a dolgokhoz. Lehet a foglalkozása okozhatja, talán amiket átélt eddig, vagy csak egyszerűen ilyen fajta ember.
A kissé rideg hangulatot Tromot szavai oldották fel. Egy katonanő következett, kiről kiderült, hogy egykor tanárnőként dolgozott, míg a bátyja hatására katona nem lett. De ő is kicsit nyitottabb, mert pár személyes információt is megoszt magáról. William Roger Preston folytatta a bemutatkozást, kiről a munkáján kívül azt is megtudtuk, hogy szeret enni. Mi több, Leila szokott neki főzni alkalmanként. A nő nem hagyja szó nélkül William szavait, erre elmosolyodtam. A végén Ronon került sorra. Nem tudom, hogy a többiek mennyire ismerik a férfit, de azt én már tudom, hogy a bemutatkozása után sem fog többet beszélni jelenleg. Főleg azokkal nem fog rögtön sokat tárgyalni, akiket nem ismer. A küldetésre koncentrál és csak akkor kezdeményez beszélgetést, ha valami olyan mondanivalója lenne, ami a történéseket érinti. Nekem is elég sok időbe telt, mire sikerült szóra bírnom az elején. Jelenleg tisztes barátság fűz hozzá. [Emilia Von]

Elkezdődött a többiek bemutatkozása, így Susan megtudta, hogy kik alkotják a CsKA-8 csapatot.
Trom százados, aki a csapat vezetője, amellett, hogy mesterlövész, még Star Trek fan is. 
Darton hadnagy hangjától Susannak még a hátán is felállt a szőr, olyan volt, mintha egy sírgödörből szólalt volna meg a férfi, de a csapat vezetője felismerte ezt az igen fagyos helyzetet és kicsit próbálta humorral feloldani a feszültséget. 
A következő bemutatkozó egy volt tanárnő, aki a testvére miatt lett katona, Long őrmester legelőnyösebb tulajdonsága, hogy jól főz, amit Susan néha időpocsékolásnak tartott. Mikor megéhezett és üres volt a hűtője, legtöbbszőr rendelt valamit, de hogy most Atlantiszon szolgál ott csak beugrik a kantinba.
A csapat negyedik tagja egy szanitéc, Preston főhadnagy és ráadásul még hobbi botanikus.
~ Botanika. Már megint. Nocsak Mr.William, lehet titokban még romantikus is ~ járta át a gondolat a századost, mikor meghallotta, hogy Long őrmester kényezteti a férfi hasát finom főztjeivel.
- Van pár férfitagunk, úgyhogy túl kicsi ételadaggal nem érdemes foglalkozni. - válaszolt vidáman Leilanak.
Majd a végén Néma Dexről kiderült, hogy szeret szörnyekre vadászni.
- Azokra én is....- válaszolta - Úgy veszem észre, hogy Ön nem az a „Lyukatbeszélek a hasába“ típus. - mondta a rasztás fickónak. 
~ Lehet azt sem tudja, hogy miről beszélek ~ gondolta. [Susan Croft]

Rövid repülés után az ugró utasai szeme előtt egy kontinentális törésvonal és annak festői környezete bontakozik ki. 
Az ugró mindeddig egy lombhullató erdő felett repült. Ez az erdő a törésvonal után is folytatódik, csak ötven méterrel lejjebb. Mintha valaki egymás mellé állított volna két terepasztalt, amelyek nem egyforma magasak. A két terepasztal találkozásánál  egy ötven méter magas sziklafal húzódik mindkét irányban egészen a szemhatárig.  A sziklafalból egy helyen forrás ered és bő vízhozama, csodálatos vízesést alkotva negyven métert zuhan alá a sziklafalban lévő nyílásból. A forrás egy tavat táplál. A három kilométer hosszú tó tükre a sziklafal tövében fodrozódik. Egyik partját a merőleges sziklafal alkotja, másik oldalán fák sorakoznak. A jelentések szerint a keresett berendezések egy barlangban vannak, amelynek nyílását a vízesés takarja.
- Szép hely. - Jegyzi meg a százados miközben Susan leszálló helyet keres.

Közben figyelmét ismét a táj kötötte le, ami mondhatni gyönyörű volt. Először a vízesést vette észre, majd utána elé tárult a hely különlegessége. Ahogy jobban megfigyelte, mert közben az ugróval is foglalkoznia kellett, a vízesés egy magas sziklából eredt, ami egy tavat táplál. A jelentések szerint, amit a kezébe nyomtak, van egy barlang a vízesés mögött. Ha jól emlékszik, akkor egy bizonyos Templar százados egy transzporter gyűrű segítségével érkezett a belsejébe.
Próbált leszállóhelyet keresni, tudta, hogy az ugró veszi minden gondolatát, így óvatosan letette a sziklafal tetején. Az akta csak a fontosabb információkat tartalmazta, de azt, hogy a CsKA-20 hogyan jutott be, azt nem részletezte.
- Megérkeztünk. Nos, mint tudjuk, hogy a barlang a vízesés mögött leledzik. Véleményem szerint több verzió is lehetséges a bejutásra. Első, hogy kötéllel lemászunk a sziklán, megkeressük a bejáratot, második, keresünk egy járható utat a résig a szikla falán, valahogy a szörnynek is be kellett jutnia. A harmadik, mivel Templar százados egy transzporter gyűrű által került a barlangba, hátha van a környéken valahol még egy, amivel mi is bejuthatunk. A Daedalus most nincs itt, aminek a transzporterével, vagy Asgard technológiájával bejuthatnánk. Vagy egyszerűen csak követünk egy szörnyet láthatatlanul, Harry Potter köpenyben. - mondta mosolyogva.
~ Az ugró meg lehet nem fér be ~ gondolt a legkényelmesebb megoldásra. ~ A szörnyekről már ne is beszéljünk. Kéne egy életjeldetektor. ~ futott át rajta egy kívánság.
- Van valakinél hegymászókészlet? Vagy van valami más ötlet? - nézett körbe utasain. [Susan Croft]

Nemsokára egy gyönyörű táj felett repültünk. Elhagytuk a lombhullató erdőt, ami felett eddig jártunk. Az elénk táruló látványt a százados nem hagyta szó nélkül. 
- De szép...- szólaltam meg én is utána, s ezt az elől ülők közül páran biztosan meghallották. 
Az egész csodát, ami a szemünk elé tárult, egy hatalmas törésvonal választotta el. De mintha valaki csak egy szőnyeget terített volna rá, úgy simult a táj rá az adott domborzati körülményekre. Nem láttam teljesen tisztán a dolgokat, mert a pilóta mögötti székben ültem és nem szerettem volna felállni. Nagyjából láttam egy tavat és a vízesést. Erről rögtön a jelentések jutottak az eszembe. A tó vize lehet a gyógyvíz, a gyönyörű vízesés mögött pedig a barlang, ahol az Ősi eszközök találhatóak. 
Miután az ugró leszállt, szinte alig tudtam ülve maradni. De az volt jelenleg a legnagyobb kérdés, hogy a kis csapatunk milyen módon fog bejutni a barlangba. 
Eszembe jutottak a szörnyek. 
~ Hamarosan bemegyünk az oroszlán barlangjába...csak az oroszlánok ne legyenek ott... ~ gondoltam magamban. 
Körülnéztem s vártam azt, hogy valaki megszólaljon. [Emilia Von]

- Gyönyörű. - Erősíti meg Emi szavait Dr. Portman.
- A konyhában sosem dolgozom kis tételben. - Mondja hasonló vidámsággal Leila a neki szánt szavakra. Ronon is válaszol Su-nak és valahol a képzelet és a valóság határán a férfi szája szegletében is megbújik egy alig érzékelhető mosoly.
- Én lyukat lövök.
- Professzor úr, ön is terítse ki a lapjait. - Mondja kis mosollyal a jó étvágyú katona a hatvanas éveiben járó férfinek aki majdnem kimaradt a sorból.
- Hiroto Hatakeyama professzor vagyok. Azért jöttem, hogy ne robbantsuk fel a bolygót a gépekkel. - A prof nem bonyolódik bele a szakmája és a szakterülete ismertetésébe, inkább egy mondattal elintézi a dolgot. Olyan tökéletes angolsággal beszél, hogy csak az alacsony termete és szemének mongoloid jellege árulja el japán származását.
- Van kötelünk és hegymászó felszerelésünk. - Mondja immár a feladatra koncentrálva Tromot. 
- Attól tartok, - Mondja enyhe mosollyal, de azért inkább a miheztartás végett Dr. Geller, - hogy a szörnyek a Láthatatlanná tévő köpeny ellenére is észlelnének minket. A mozgásunk végett.

Dr. Porman is kifejezte azt, amit látott. Ezután egy másik női hang szólalt meg, de csak nagyjából figyeltem a társalgást. Csak a professzor bemutatkozása az, amire újra figyeltem.
~ Hát remélem, hogy nem fogunk semmit sem felrobbantani... ~ jegyeztem meg magamban. 
Azt vettem csak észre, hogy milyen jól tudja a nyelvet. Szinte csak a külső jellemzők alapján veheti észre azt valaki, hogy japán származású. 
Miután az ugró a sziklafal tetején landolt, Croft százados felvetette a bejutás problémáját. Miután felvázolt pár lehetőséget, az egyiket rögtön kizártam. S mielőtt még más válaszolhatott volna a feltett kérdésre megszólaltam: 
- A jelentések alapján Templar százados eddig még ismeretlen okkal került ide a transzport gyűrűk által. Ha lenne is a bolygón valahol még az eszközből, nem ajánlanám, hogy azon keresztül próbáljunk bejutni a barlangba. Jelenleg is elég veszélyes a küldetés. Nem hiszem, hogy jó lenne, ha véletlenül egy párhuzamos valóságban találnánk magunkat, vagy esetleg egy másik galaxisban. Inkább a többi bejutási lehetőség közül válasszunk. - Elhallgattam kicsit s a pilótánk felé fordultam. - Croft százados! Jó lenne, ha kicsit közelebbről is megvizsgálnánk a barlang bejáratát. Eközben pedig eldönthetjük, hogy miképp is jutunk majd be - fejeztem be a mondandómat. 
- Rendben - válaszolta, majd újra beindultak a hajtóművek. 
Lassan süllyedni kezdtünk. Tromot százados közben informált minket, hogy rendelkezünk hegymászó felszereléssel. 
~ Akkor lehet mászni fogunk... ~ gondoltam. 
Erika is megszólalt. Szerinte a szörnyek még álcázva is észre fognak minket venni, így ez is kizárva. [Emilia Von]

Miután a százados felvázolta a bejutási lehetőségeket, végre az utolsó utasuk is felfedte kilétét. Igaz túl sok dolgot nem mondott magáról, de majdnem jobban beszélt angolul, mint aki ott született, pedig kinézete alapján egy japán születésű férfi.
A transzporter gyűrűs verziója nem volt túl jó, amire Emilia figyelmeztette, majd Erika is felvázolta a gondolatait a szörnyekről.
- Hát, nem állhatunk egy helyben - válaszolt Dr. Gellernek.
- Nem szeretnék egy másik univerzumban lenni, még a végén találkoznék saját magammal, aki mondjuk egy egyszerű háziasszony. Rémálom! - borzongott bele hangosan kimondott gondolatába. [Susan Croft]

A százados válaszolt Erikának, miszerint nem maradhatunk tétlenek. Ezután megtudtuk, hogy jelenleg nincs kedve egy párhuzamos univerzumba kerülni. A mondata végén kiderült, hogy nem egy háziasszony alkat. S nem is szeretne az lenni. 
~ Croft százados derék katona. Harcos és tudja mit akar. Jobb helyen van ő a harcmezőn, mint a konyhában. ~ gondoltam magamban. Bár még alig ismertem meg, mégis éreztem, hogy nagyon jó katona. Szerencsénk van, hogy jelenleg itt van velünk. Ha harcra kerülne sor, biztos számíthatunk a tudására és a harcmezőn szerzett tapasztalatára. [Emilia Von] 

Újból a levegőbe emelte járművüket és jobban megvizsgálták a barlangot. A bejárat hasonló szélességű volt az ugróval, azaz nem tudnak teljesen „beautókázni“. Bevilágított, amennyire ki lehetett venni túl sok növény nem volt látható a járatban. Majd a kívánságára kapott életjeldetektor - amit volt oly kedves kis járművük előszedni - sem mutatott szörnyeket a közelben. [Susan Croft]

Ahogy a vízesés közelébe értünk, láthatóvá is vált a bejárat. A barlangnál látni lehetett pár növényt, de ezen kívül semmi mást. Nyugodt volt a táj. Ezután a pilótánk elővett egy életjeldetektort s előre pillantva, épp láttam azt, hogy idegen életjeleket nem jelez. Hirtelen eszembe jut egy ötlet, hogyan is juthatnánk be. 
- Lenne egy ötletem, hogy is tudnánk bejutni - szólaltam meg. - Az ugró és a barlang bejárata nagyjából egyforma. Ha bekapcsolnánk a jármű pajzsát, majd megfordulnánk és amennyire lehet, hátramenetben betolatnánk a barlangba, akkor lehet az ugró hátsó része beférne. A vízesést így eltérítenénk, ami a hajó testén és a pilótafülke előtt zúdulna lefelé. Ha a pajzsot ezután lekapcsolnánk, a lenyitott rámpán valószínűleg szárazon jutnánk be. A pajzs csak arra kellene, hogy mikor beparkolunk, akkor nehogy beszoruljunk. E célból le is lehetne csökkenteni a pajzs méretét a minimumra, nehogy hátráltassa a bejutást. 
Miután befejeztem az ötletemet, figyeltem, hogy mik lesznek a reakciók. [Emilia Von]

Emili bejutási ötlete tetszett neki, remélte, hogy meg is tudja majd csinálni. Az alezredesének ez nem lett volna gond, sajnálta is kicsit, hogy nélküle kell most is boldogulnia.
~ Merre lehet vajon most a Kócos Jóképű főnököm? ~ gondolta, de gyorsan el is hesegette, hisz a végén az ugrójuk még elárulja Sheppard helyzetét, és a századost le is buktatja, hogy mi jár az okos kis fejében.
- Rendben emberek. Akkor Von kisasszony variációját próbáljuk ki. Megpróbálunk betolatni és eltéríteni a vízesést, majd mindenki kiszáll az ugróból mikor kinyitom a bejáratnál a rámpát, kivéve Herkulest....akarom mondani Ronon-t. - javította ki magát huncutul miközben ránézett a lyuklövő művészre.
- Ahogy kitettük magukat, mi leparkolunk a verdával az előbbi helyen és a hegymászó felszereléssel visszajövünk. Hacsak nincs valakinél egy ugró távirányító. Szörnyek nincsenek a közelben a kis életjeldetektor szerint - mondta miközben megrázta a műszert. 
- Tromot százados tudja a dolgát és tartjuk a rádió kapcsolatot - mondta a sokat tapasztalt CSKA-8 vezetőjének.
- Preston főhadnagy csak óvatosan matasson azért azokkal az ismeretlen növényekkel. Kapaszkodjanak, akció indul. [Susan Croft]

Az akció valóban indul és rendben végbe is megy. A nagyon sok ősgénnel rendelkező, párhuzamos univerzumokban csatangoló hölgyemény ötletét könnyedén valósítja meg Kócos Jóképű főnök úr titkos imádója. 
Sőt az ugró még a pilóta elkalandozott gondolatait sem árulja el az utasoknak, mindössze csak annyit közöl egy laikusok számára ismeretlen jelentéssel bíró pittyegéssel, hogy nem veszi a másik ugró jeleit. Azaz most csak Susan tudja, hogy Sheppard alezredes ugrója jelenleg ismeretlen helyen tartózkodik.
Ettől függetlenül az ugró majd húsz centire zavartalanul be tud tolatni a barlangba és tovább nem is szükséges. A rámpa lenyílik és mindenki teszi a dolgát, azaz kiszáll és viszi a felszereléseket is. Herkules marad, majd az ugró landolása után rendben eljut a többiekhez Su kíséretében, a hegymászó felszerelés segítségével. Amint mindenki együtt van, megkezdődhet a behatolás a barlang mélyébe.

Elkezdődött a terv végrehajtása a megbeszéltek szerint. A százados, ahogy már megszokta, a gondolataival szépen irányította az ugrót. Óvatosan betolatott a barlangba és kitette a többieket, majd visszatért előző helyükre. 
Kinyitotta a rámpát, megvárta, míg a rasztás fiú kilép a járgányból. Aggódott kicsit főnöke miatt, hisz az ugró nem fogta a másik jármű jelét, gondolta, hogy rádión érdeklődik, de nem akarta zavarni az alezredest, hisz majd ő úgyis jelentkezik, hogyha valami információra lenne szüksége.
~ Csak nem történt baja a pegazusi Kirk kapitánynak ~ morfondírozott, majd leállította a gépet, kiszállt ő is Herkules mellé és bekapcsolta az álcázást.
- Nagyfiú kezdhetjük, én megyek előre...csak, hogy ne nézze a fenekem mászás közben - mondta, közben elkészítette a felszerelést, hogy sikeresen leérjenek a többiekhez.
- Tromot, indulunk magukhoz - szólt bele a rádióba. [Susan Croft]

Nemsokára eldöntődött a kérdés. Az ötletem e szerint helytálló volt. Croft százados viccesen Herkuleshez hasonlította Ronon-t. Erre elmosolyodtam. A tervet is elmondta. Bár lapult valahol a táskám mélyén egy távirányító, most jobbak láttam, ha a százados ötletét követjük. Pár szóval utasította a CSKA-8 vezetőjét és óvatosságra intette Preston főhadnagyot is. Nem sokára a százados el is kezdte a műveletet. Simán mentek a dolgok, és  le is "parkoltunk" a barlangban. A rámpa lenyílása után mindenki fogta magát és a dolgait, és elindult kifelé. Megvártam  míg a hátsó részben levők sikeresen kijutnak. Felvettem a táskámat a hátamra, majd követtem őket. Ronon maradt a századossal. Az ugró újra beindult, majd hipp-hopp a vízesés újra ott volt. Pár perccel később csatlakozott hozzánk Croft és Dex is egy kis mászást követően. [Emilia Von]

Elég gyorsan sikerült csatlakozni a rájuk váró katonákhoz és tudósokhoz.
- Akkor induljunk a fenevad gyomrába, vagy az ördög hátsójába. - majd elindult előre.
Ahogy egyre mélyebbre hatoltak a barlangban, a pára és a nyirkosság kezdett csökkenni, az elemlámpáját fel kellett kapcsolnia, mert a sötétség viszont nőtt. Miközben óvatosan haladt előre, a másik kezében az életjeldetektoron figyelte, nehogy véletlenül meglepje őket az ellenséges lény.
Meglátta a gépeket, körbenézett, más járatot nem látott és hirtelen felállt a nemlétező szőr a karján a látványtól. Nem csak azért, mert úgy össze voltak karmolva, mintha Godzilla járt volna erre, hanem az a rengeteg emberi csont, ami a földön hevert. 
- Emberek, csak óvatosan, egyikünk se legyen Alienvacsora. Mindegyikük ragadjon rá egy tudósra, nehogy valami bajuk essen - mondta a CSKA csapatnak. Ronon, kérem figyelje a járatot - közben közelebb ment a maradványokhoz, hogy megállapítsa közéjük tartoznak-e, azaz van-e rajtuk dögcédula, mert akkor vissza kell vinniük atlantiszra. [Susan Croft] 

Mikor a csapat teljes volt, el is indultunk felfedezni a barlangot. Meglepő módon elég egyenes volt a talaj a lábunk alatt, de a fényviszonyok egyre csak romlottak. A lámpák fényében egyszer csak előtűntek a szerkezetek és a gyűrűplatform is. 
- Hát ez nem néz ki túl jól... - jegyeztem meg első pillanatban. - Azt már tudjuk, hogy a szörnyeknek fogalmuk sincs, hogy azok ott Ősi szerkezetek...kész csoda, hogy még nem robbantották fel velük ezt a helyet. 
A csontok láttán kirázott a hideg. Nagyon úgy festett, hogy a szörnyek ide hozzák az ebédjüket. [Emilia Von]

Emilire ráadásul a csontok mellett külön a frászt hozza, hogy pontosan mellette, önműködően kinyílik egy eddig teljesen láthatatlan ajtó. Olyan mintha egy beépített fotocellás nyílászáró lenne ami talán a magas ősgénállományú nő jelenlétének és közelségének következtében lépett működésbe. A katonák persze azonnal oda fordítják fegyvereiket, de az alig telefonfülkényi helyiség nem csak tök sötét, de tök üres is. 

Még a szétkarmolt szerkezeteken járt a tekintetem, mikor hirtelen ott termett mellettem egy ajtó a semmiből. Az előbbi hidegrázás most ijedt és kicsit kíváncsi pillantásokká változott, miközben valami fehér fény vett körbe. Szinte szólni sem tudtam, csak pislogtam az események kellős közepén. Hirtelen az előbb feltárult ajtón belül, egy kisebb fülkében találtam magam. Még annyit érzékeltem, hogy Dr. Norman is belekerült az eddig ismeretlen fénybe és velem együtt az ajtón belül van. A pillanat tört része alatt láttam még azt, hogy a többiek a barlangban maradtak. Ezután az ajtó bezárult. Próbáltam nyugodt maradni. Az első pár pillanatban csak némán és mozdulatlanul álltam. Le kellett gyűrnöm magamban minden nyugtalanító gondolatot. Valamennyire sikerült is. A tök sötétre és a csendre lettem figyelmes. Ezután Dr. Norman szuszogása volt az, amit érzékeltem. 
~ Ok. Még itt vagyunk...De, hol az-az itt? - Kérdeztem magamban, majd hangosan folytattam, mert éreztem, hogy a mellettem álló férfi még tőlem is jobban meg van rémülve. Tisztán kivettem ezt már a szuszogásából is. 
- Dr. Norman! Jól van? - kérdeztem elsőre. Bár az, hogy jól van-e, elég hülye kérdés volt ebben a pillanatban. - Nyugodjon meg. Az előbb valamiféle teleportsugárral ebbe a fülkeszerűségbe kerültünk. Mindjárt meg is nézem, hogy mi is lehet ez... - majd a taktikai mellényem zsebéből elővettem az életjeldetektort, majd utána kutatok lámpa után.  [Emilia Von]

Emili felé baktatott, de a lány mellett hirtelen kinyílott egy ajtó, amit még a műszere sem mutatott, csak mikor feltárult előttük, majd egy fehér - Asgard sugárhoz hasonlító - fény beteleportálta a full ősgénnel rendelkező lányt és Dr.Normant egy sötét és szűk helyiségbe. Még integetni sem volt ideje, máris rájuk csukódott egy ajtó, azaz a barlangfala, ami a műszerén ismét eltűnt.
- Emili, Dr.Norman hallanak engem - szólt bele többször a rádióba.
Miközben a professzor és segédje elkezdték tapogatni a falat, csipogáson kívül semmit sem lehetett hallani.
- Mi a rosseb történt? - kérdezte, majd próbált ő is közelebb menni a már nem látszódó ajtóhoz, hátha az ős gén jelenlétére aktiválódik a sugár. Igaz, akkor ő is bekerül a csapdába, de legalább meg tudja védeni két emberét, akik eltűntek.
~ Csak nem egy helyes kis feladvány E.T-től? ~ 
- Próbálják a gépet helyrehozni, hátha az kihozza őket - majd elkezdte tapogatni a bejárat helyét. [Susan Croft]

 

Kategória: Szörnybarlang | Hozzáadta:: Emilia (2018-12-28)
Megtekintések száma: 4 | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Összes hagulatjel
Kód *: