Stargate SG1 - Az Ötödik faj 2.fejezet
A történet így kezdődött: … - Bejövő üzenet. Az őrmester hangját lehetett hallani az eligazítóban, miközben a SG-1 és Hammond tábornok elemezték a jelenlevő helyzetet. Mindannyian lesiettek a vezérlőbe. - Közvetlen üzenet érkezik a Tollan nagy hatótávolságú adójáról. - ...sikerült néhány embert eljuttatni. A Csillagkaput elpusztították… - …a védelmünk csődöt mondott… - …menekülni próbáló hajóinkat megsemmisítik… …Azt akarom, hogy tudják... – ekkor szakadt meg a vonal, ezek voltak Narim utolsó szavai, egy olyan faj utolsó szavai, mely többre volt hivatott. A háttérben az SG-1 és Hammond tábornok állt, mindegyikük arca komor volt, Sam szemeiben talán még pár könnycsepp is megjelent. Több kérdés is megfogalmazódott bennük hirtelen azokban a pillanatokban. - Ki lehet az, aki legyőzte a Tollant? Ki lehet olyan erős? Lehet, hogy a Föld következik? Ezen kérdésekre az idő múltával néhányra kiderült a válasz is… … Pár héttel később történt meg ez az eset, Martin sorozatának a Wormhole Extrem forgatásának színhelyén. Ekkor ereszkedett a földre Tanner hajója. - Ezredes, kérem. Ugyanolyan jól tudja mint én, hogy sosem fognak békén hagyni minket. Itt semmi sincs számunkra. Most már ideje hazatérnünk. Jack láthatóan gondolkodóba esett. Tannerék nem tettek semmi rosszat, talán az az egyetlen bűnük, hogy el akarnak menni a Földről. Ezt meg is értette, mert sejtette, hogy milyen sors várna rájuk, ha elkapják őket. - … hivatalosan tartozik nekem eggyel – ezzel elengedte őket. Szíve mélyén tudta, hogy jót cselekedett, de egy dolog aggasztotta igazán: hogy fogja ezt a jelentésben megmagyarázni… - Köszönöm, ezredes. Nem felejtem el… Tanner és társai itt hagyták a Földet hála Jacknek, de Martin nem utazott el velük, ő önszántából itt maradt… … Teal’c épp küzd Immotephel, de vesztésre áll. - Jack, ha nem lépünk közbe, akkor meg fog halni! – aggódik Daniel - Ha közbe lépünk, akkor meg mindannyian… - gondolkodóba esik, de Jack nem lenne az, aki, ha nem úgy döntött volna, ahogyan – Jomaszeku! Minden jaffa felé fordul, még a térdepelő Teal’c is. - Te??? – förmed rá Immoteph - Igen, én! – veszi le a fegyverét – Úgy tudtam, hogy bárki élhet ezzel a lehetőséggel… - … aki elkötelezett a harcunk iránt! - És pont én nem lennék az??? - Te egy ember vagy! - Ez nem gátolta meg Teal’c-et, hogy tanítson a harcművészetetekre – egy-két jaffa helyeslően bólint. - Ellenem akarsz harcolni? – nevetés – Hamarabb legyőzlek, mint a „mesteredet”, legyőzlek!!! - Ezt szokta B’ratac is mondani, még is mindig én segítem fel a földről… - már egyre több jaffa áll az ő oldalán, hála szavai jelentőségének. Felvesz egy „fa botfegyvert”. - Megöllek! - Na ezt meg Ré első testőre mondta… A harcot végül O’Neill nyerte, igaz szerencsével. Földre rogyott, botfegyvere kettétört, de egy gyors mozdulattal leszúrta Immotephet. A győzelemmel nem csak Teal’c menekült meg, hanem a lázadó jaffák egyik vezére is lett… …O’Neill agyába letöltődött újra az Ősök tudása, és most próbálják megfejteni hol is lehet az elveszett város. Jelenleg már alig érti meg az embereket, bár írással még tudnak kommunikálni. Jack épp a számítógéppel babrál, a többiek figyelik. A tollenek utolsó adását nézi, visszajátszva, nézi. Valamit észrevehetett, mert mikor a többiek otthagyták a szobában levő kamerákat kikapcsolta, majd újból a lejátszás gombra tette ujját miután állított valamit még a gépen, ezután a már megszokott Narim hangja elhalkult és ős beszéd volt halható, de Narim hangján. (a rádió üzenet mellett a Tollan küldött egy másik üzenetet is). - Ha hallja ezt valaki, akkor elvesztünk! Remélhetőleg a megfelelő tudással rendelkező emberek… az Ötödik Faj hallja. Az Ötödik Faj… pedig minden jel arra utalt, hogy a Tollan lesz az ötödik. De nem… mert elvesztünk! Önös érdekek miatt először ki akartuk játszani a szövetségeseinket, majd mikor rájöttünk hibánkra már késő volt. Nem voltunk, nem vagyunk, és már nem is lehetünk méltóak az Ötödik Faj címre! Szeretném, ha tudnák: a Tollan bocsánatot kér, amiatt, hogy elárulta önöket! Ennek jeleként, szabályainkat felrúgva segítünk, hogy ne jussanak hasonló sorsra, mint mi!... Jack csak figyelt, és hirtelen megijedt, hogy ekkora tudást adott át az embereknek a Tollan, pontosabban csak neki. Valami nagydolog van készülőben, ha a „fejletlenebb fajnak nem segítünk” elvet eltörlik. Bár ez lehetséges, hogy csak a fajuk kipusztulása végett tették, de nem tudható. - …Keressék meg a Noxot! És mondják el mi történt velünk! Remélem jól használják majd fel a megkapott tudást. Nem! Tudom, hogy jól fogják, hiszen már több ízben tett erről tanúbizonyságot a CSKP és katonái. Legyenek mindenre felkészülve! – Narim hangja eltűnt és már soha sem hallhatták meg többé. Ezután történ kis idő elteltével, hogy elindultak a ZPM-ért, mellyel beüzemeltették az ős technológiát az Antarktiszon és legyőzték Anubiszt és annak a támadó flottáját… …Jack utolsó emléke szerint sztázis mezőbe került. Utolsó csepp energiájával is arra koncentrált, hogy megőrizze a Tollantól kapott információkat. Majd a következő mire feleszmélt, hogy Thor hajójának memóriájában van és kapcsolgatja a világítást. Máshol részletesebben leírásra került hogyan tisztították meg replikátoroktól az asgard bolygót hála a fejében levő ős tudásnak és visszatérésük a Földre, ahol ki akarták nevezni O’Neillt tábornokká, Wier és Hammond javaslata alapján. Ő időt kért, hogy átgondolja az egészet. Magában tudta már a választ, de a hivatalos bejelentés előtt még válaszokat akart kapni, olyan kérdésekre, melyeket más még csak nem is sejthet. Elment az egyik szövetséges bolygóra, majd miután lekapcsolt a csillagkapu, egyből tárcsázta a Noxot. Nem lepte meg őt, hogy sikerült létrehozni a féregjáratot, hiszen tudta, nem, inkább érezte, hogy a Nox számít a megjelenésére. Kilépve a kapuból, a megszokott világ fogadta: erdő, fű, sehol senki. Kis idő múlva már a lebegő városban találta magát, mert elteleportálták. Lya mosolygott rá. - Nem vártunk senkit sem, de téged és csapatod tagjait mindig szívesen fogadjuk. - Köszönöm a szívélyes fogadtatást. Anteaus merre található? - Nem sokára itt lesz. Gyere! Sétáljunk! - mondja mosollyal az arcán -. És közben elmondhatod, hogy miért is jöttél! - és már indultak is. A lebegő város leginkább egy sima, de fejlett városra hasonlított, ha nem tudta volna, hogy lebeg akkor Jack minden bizonnyal azt hihette volna, hogy a talajon vannak. Hol kisebb, hol nagyobb tornyok szelték a levegőt. Elvétve, a város szélén dokkok is voltak. - Azt tudom, hogy elég elzárkózottak vagyok, de tudjátok, hogy mi történik a galaxisban? - Többnyire igen. - A Tollan bukásáról hallottatok? - Sajnálatosan igen. Ez szörnyű dolog. Már meg is gyászoltuk őket… Tehát ezért jöttél? - Igen. Küldtek egy üzenetet, mely kódolva volt és csak az Ősök tudásával jöttem rá az üzenet létére. Azt mondta Narim, hogy jöjjek el hozzátok és mondjam el, hogy mi történt velük. - Akkor mondd el! - erőlködik Lya - De hát hallottatok a kipusztulásukról. Mit mondjak? - Mindent, amit csak tudsz, minden fontos lehet - mondja Anteaus, aki most lép be abba a helyiségbe ahol Jack és Lya voltak épp. - Üdvözöllek. - Én is téged. Jack elismételte szóról szóra az üzenetet, és az egész történetet. A két nox figyelmesen hallgatta végig, majd kis hallgatás után Anteaus szólalt meg. - El kell mondanom, hogy Narimék a Nox felé igyekeztek mikor lecsapott rájuk Anubisz. Vannak más titkok is, melyeket még nem tudtok. - És pedig? - érdeklődik. Lya Anteaus felé fordul, aki bólint - A Tollan bolygó nem pusztult el, de még csak a csillagkapu sem. - Tessék? Hogyan lehet? Narim azt mondta…. – Jack hangján érződött a meglepetés és talán a düh keveréke - A mi tanácsunkra cselekedett így. Úgy gondoltuk, hogy az a legjobb, ha mindenki úgy véli, hogy a bolygó elpusztult. - Akkor miért nem tudtuk tárcsázni? - Minket sem tudtok mindig. Igaz? - Igaz. - Bár a bolygó nem pusztult el, de a város java része igen: rengeteg a rom, de még van ott érintetlen épület is. - kis szünet - Figyelj O'Neill! A galaxis határán, egy másik galaxisban ébredezik a gonosz. Egy másik galaxisban pedig egy ősi ellenség épp az erejét növeszti. Mikor rájöttünk, akkor kezdtünk el egyeztetni a Tollannel, de sajnos Anubisz közbe lépett. - És az Asgard? - Szólni akartunk nekik, csak Anubisz! Meg a replikátorok. Szerinted, ha tudják, amit mi akkor mi lenne velük? - Kettővel több ellenség a replikátorokon kívül. Kevesebb katonai erő a replikátorok ellen. Veszélyes helyzet, amely a civilizációjuk vége is lehet, de tudniuk kell róla. - Mi is erre gondolunk és fel is fogjuk venni a kapcsolatot velük. Szóval volt egy tervünk - mély levegő vétel: - Az Ötödik Fajt technológiailag egy magasabb szintre emeljük, hogy legyen esélyük az új ellenségekkel szemben. Elkezdtük megvalósítani, de ezt először az első bolygó geológiai adottságai lelassították, majd Anubisz. És az Ötödik Faj kipusztult. - Nem így van. - értetlenkedik - Az Ötödik Faj él! Én is közéjük tartozom. - Eredetileg a Tollan lett volna… - akarja kijavítani Anteaus - Ki szerint? Szerintetek? Nekem Thor mondta, hogy ők mindig bennünk bíztak. - Tudok róla. Ám egészen idáig az Asgard és a Nox más állásponton volt az Ötödik Faj kilétét illetően… most már mi is bennetek hiszünk, de a Földön vannak gondok, amelyek nem ezt a célt szolgálják: nem tudja az emberiség, hogy van csillagkapu és hogy nem vagytok egyedül! - Sajnos ez így van. - Folytatva az előbbi eszmefuttatást: minden faj mikor elér egy fejlettségi szintet, akkor történik vele valami: Asgardnak ott van a szaporodás és a replikátorok, Ősöknek meg ott volt a fajukat pusztító vírus, nekünk meg itt van a vég. - ? – lepődik meg Jack az előbb elhangzottakon - A fajunk nagyon idős, és már alig vagyunk pár ezren. Felemelkedni még nem tudunk, de meghalni sem akarunk úgy, hogy a fiatalabb fajokra sötét jövő néz. Mi vagyunk a legidősebbek ebben a galaxisban, és belefáradtunk az életbe. De még valami nagyot alkotunk, hogy az idők végezetéig ne feledjék a Nox nevet! A lényeg: bizonyos fokban segítünk, hogy ti legyetek az Ötödik Faj. Első lépésként a Tollan bolygó remek terület egy kolónia felépítésére, minden van, ami szükséges: nyersanyag, épület stb. Nem sok időnk van, maximum két év mire az ellenség észreveszi ezt a galaxist. Tudok a kinevezésedről, tanácsolom, hogy fogad el, hiszen onnan sokkal könnyebb szervezni az építkezést. Vigyázz, hogy csak olyanok tudjanak a tervről kikben megbízol: minél kevesebben, annál jobb. - Úgy beszélsz, mintha előre meg lenne írva a sorsom. - Ha tudnád, amit én, akkor te is hasonlóan beszélnél. A kapcsolatot tarjuk egymással, ha bármi van, akkor értesíts, lehetőleg titokban. - Értem. - Amiben tudunk, abban segítünk majd. Tollan kipusztulása után, egy külön tervbe kezdtünk, de még nem végeztünk vele, ha igen, akkor nagy segítségre lesz nektek. - Értem. Anteaus meglendítette kezét és a csillagkapunál teremtek, amely már aktiválódott is. - Majd még beszélünk! - Jack - Így legyen, Tábornok… … O'Neill elfogadta a kinevezést, majd útjára indította az első csoportot Tollan felé, ők a Noxxal tartották a kapcsolatot, akik Jacknek elmondtak mindent. A munkálatok jól haladtak, már több csoport is átment, és senki sem gyanakodott. Az atlantiszi csoport is útjára indult már. Az irodában ülő Jack épp gondolkozott a jövőn. Tudta, hogy hiába a csillagkapu a Tollanon, kellene egy hajó is. De honnan? A légierő most épít két hajót, pontosabban másfelet: Deadalust és a félkész Goauld hajót, melyet Carterék fedeztek fel a bolygón egy kis városban. Esetleg Thortól kellen kérni? Nem, nekik szükségük van a replikátorok ellen minden hajóra. Nox? Nekik nincs, csak a lebegő város. Lopni a Goauldtól? Veszélyes. Csak a földi hajók közül lehet választani. De hogyan? A „felismerés villáma” csapott belé! Meg van! A fejlettebb, de még nem kész Goauld hajó lesz az. Még évekig tartana, amíg befejezik, de egy ügyes csellel, az asgard elviszi, hogy megcsinálja, hálaként a CSKP-nek. Ők meg elkészítik, de nem tudatják az emberekkel, csak Jackkel. Így mindenki jól jár: a Föld: kb négy év helyett két év múlva lesz kész a hajó, Jack: lesz két évig egy hajó, mellyel sok minden könnyebbé válik. Az asgardok meg raknak rá pár pajzsot, meg hajtóművet. Szólt is Thornak, aki beleegyezett egyből, hiszen már az Asgard is tudott a tervről. Egy hét múlva már el is vontatták a hajót, mely egy hónappal később már Tollannál parkolt… … A replikátor fenyegetés örökre lezárult, hála az ős technológiának. Anubisz is elpusztult. Az örömbe üröm is vegyült, mert ekkor kapott a CSKP üzenetet Atlantiszról, mely szerint a lidérc támadni készül. Thor, Anteaus és Jack video beszélgetést folytatott: - Thor pajtás! Most már nincs replikátor és ígéretetek szerint segítetek a Goauld ellen! Ja! Már nincs Goauld fenyegetés sem! - De van egy új ellenség: lidérc. - Igen. Segíteni kellene Atlantiszon! – váltott át Jack a viccelődőről a komolyabb hangnemére - Így van. A Deadalus úton van már? - Anteaus - Még nem, de pár nap múlva már elindul. Ezenkívül földi egységeket is küldök a segítségre. - Ez így lesz a helyes. A mostani információnk alapján a Deadalussal és ZPM-mel vissza lehet verni a támadást, küldök egy asgardot a fedéletre is. Ám O’Neill van egy jó hírem is még: tudósaink eltávolították a ZPM-ről Camulus csapdáját, így lesz nektek egy külön ZPM is. – kapcsolódott bele érdemlegesen Thor a tanácskozásba - Köszönjük. Az sokat segít a Tollan renoválásánál… Az előbb meg csak vicceltem, remélem tudod! – próbál „mentegetőzni” Jack - Persze, hogy tudom… … Daniel és Vala utazása egy másik galaxisban rávilágított, hogy a másik ellenség is a kapuknál van. Jack magasabb beosztást eszközölt ki, így még nagyobb befolyása lett a katonaságnál. Az új elnökkel (a régi, aki legjobban támogatta a CSKP-t, váratlanul meghalt) egyre romlott a kapcsolat a parancsnokságnak. Tollanon nagyon jól haladt az építkezés, már csak egy év és át lehet települni. Jack legnagyobb feladata közé tartozott, hogy összeállítsa a névsort, akik átmennek majd. Több ezer embert írt már fel: katonák, tudósok 51 és 52 es körzetből, hozzátartozók, egyszerű emberek, művészek, tanárok stb. Hála az égnek, hogy max létszám nem volt meghatározva… … A szuper kapu kinyílt és átjött rajta az Ori első hulláma: sajnálatos módon nem tudták megállítani az összegyűlt sereg hajói. Ez a vereség felgyorsította a terv első lépésének befejezését, a Pegazus project utáni hetekre időzítették az indulást, ennek több oka is volt: Egy: a rendbe hozatal már majdnem teljesen sikerült Kettő: politikai helyzet: az elnök a veszélyre hivatkozva, felelőtlenül nyilvánosságra hozta a csillagkapu létezését, és az egész világon rendbontások, polgárháborúk robbannak ki. Három: a névsor teljes lett. Több mint 15 ezer ember, de belőlük csak pár százalék tudta eddig, hogy mi is az utazás igazi mi voltja, de a többiek is remélhetőleg menni fognak, hiszen a józan ész ezt diktálná. Már nem volt titok a SG megléte és ez új távlatokat nyitott mindazon emberek számára, aki a listán voltak… | |
|
| |
| Megtekintések száma: 671 | |
| Összes hozzászólás: 0 | |