Stargate SG1- Az új kezdet 14. fejezet
| A gyengélkedőn meglehetősen nyomott volt a hangulat. Samet gépek lélegeztették és Jack nem volt hajlandó elmozdulni az ágya mellől egy pillanatra sem. Csak ült ott szótlanul, a gondolataiba mélyedve. A bűntudat és a gyász érzése betöltötte az elméjét. Amikor a fia meghalt, akkor is ő volt a felelős a történtekért, ha nem lett volna olyan figyelmetlen, akkor talán nem történt volna meg a baleset. Még Sarah is megbocsátott neki a történtekért..., bár ő saját magának soha nem fog. De most ő volt az, aki meghúzta a ravaszt, szándékosan, tudva, hogy ezzel Sam halálát okozza. Kész csoda volt egyáltalán, hogy még gépre tudták rakni. Fraiser doktornő egyértelműen megmondta, hogy csak másodpercek kérdése volt... - Ezredes, - Frasier hangja térítette magához az elmélkedéséből. - Samnek nincs semmilyen agytevékenysége, nincs jele az Entitásnak sem. Csak a gépek tartják életben és Sam végrendelkezett. Nem akarta, hogy mesterségesen tartsák életben... - Tudom, - nézett fel a mellette álló doktornőre Jack szomorúan. - Adna nekem még egy kis időt? - Persze, amennyit csak akar, - mondta szomorúan a doktornő és kiment a teremből. Jack még sokáig nem mozdult, képtelen volt elengedni Samet. Várt a csodára, hogy Sam egyszer csak felébred, rámosolyog azzal a gyönyörű mosolyával... De csodák nincsenek, ezt már sajnos rég megtanulta a katonai pályafutása alatt. Bármilyen nehéz is lesz, hozzá kell szoknia a gondolathoz, hogy Sam elment, örökre. - Ezredes, sajnálom, hogy zavarnom kell, de valami történt a számítógépeknél. McKay energia-ingadozást vagy mit észlelt, - kukkantott be az ajtón Kawalsky. Jack vett egy mély lélegzetet, megszorította Sam kezét, és vetett még rá egy utolsó búcsúpillantást. Tudta, nem fog többet idejönni hozzá, mert ha megteszi, nem lesz képes elengedni őt. Hagyni, hogy a kívánságának megfelelően kikapcsolják a gépeket. - Semmi gond, én is szeretnék ott lenni, mikor szétkapjuk, - mondta Jack és kiviharzott a teremből. Amedor kint állt a folyosón és Jack észrevette, hogy kérdő pillantást vetett Kawalsky felé. A raktárba belépve Jack látta, hogy Siler és Wood néhány emberre robbanószereket telepítettek a gépszörnyeteg köré. - Jelentést, - mondta Jack, és saját magát is megdöbbentette, milyen nyugodt volt a hangja. - Uram, Hammond tábornok utasítására aknákat telepítettünk a gép köré, - jelentette Siler. - Készen állunk a robbantásra. - Mint a tudományos részleg helyettes vezetője, határozottan ellenzem, hogy felrobbantsák, - tiltakozott McKay, legalábbis megpróbálta, de O'Neill-nak elég volt csak rápillantania, hogy elhallgasson. - Mindenki kifelé, zárják le a felettünk és alattunk lévő két szintet, kapnak rá három percet, - rendelte el Jack, aki pontosan tudta, hogy még a rakétasiló vastag betonfalai is bele fognak remegni a detonációba. De ha elpusztíthatja ezt a valamit, azért nem nagy ár, hogy valakinek a kávéjába egy kis vakolat potyog... - Várjanak, - szólalt meg hirtelen McKay, és Jack már épp készült leordítani a haját, rázúdítani minden fájdalmát, mikor a tudós a monitorra mutatott. 'Itt vagyok!' Ez a felirat tűnt fel újabb és újabb helyen. - Az Entitás visszatért, - mondta Jack döbbenten és csak a teremben állók jelenléte akadályozta meg abban, hogy megnyomja a gombot. Magát nem sajnálta volna, szívesen áldozta volna az életét a bosszúért cserébe, de nem akarta bántani a többieket. - Ez nem lehet az Entitás, - mondta Amedor, és a többiek kérdően pillantottak rá. - Ő azt mondta, hogy már túlnőtt a számítógép memóriáján... Ez Sam... SJSJSJ - Kiabáltam, olyan hangosan, hogy meghalljátok, - suttogta bágyadtan Sam, mikor kinyitotta a szemét. Tudta, hogy a MALP raktárban van, szemeit próbálta nyitva tartani, amíg tudta. Látta maga mellett Janetet, Amedort és Kawalsky-t. Jack is ott állt, egy kicsit távolabb, Sam látta rajta, hogy valami nagyon bántja a szívét. Mi történhetett, amiért nem áll itt mellette? Sam semmire sem emlékezett azután, hogy a géphez lépett, hogy felvegye a kapcsolatot a programmal, csak hogy áthatolhatatlan sötétben van és olyan hangosan kiabál, ahogy csak tud. A megkönnyebbülés, mikor újra ki tudta nyitni a szemét és végre látott, mikor meglátta Jacket és a többieket, leírhatatlan volt. De össze is zavarodott Jack viselkedése miatt. Most is őt kereste a szemével és döbbenten látta, hogy Jack lehajtott fejjel kimegy a teremből. Ha lett volna elég ereje, utána kiabált volna, de olyan ólmos fáradtság szállta meg, hogy képtelen volt nyitva tartani a szemét. Szinte ájulásszerű álomba zuhant. Mikor ismét felébredt, abban a kórteremben találta magát, ahol alig pár hete is feküdt, mikor visszatértek az Antarktiszról. De most a mellette lévő ágy ü?es volt. Nehézkesen elfordította a fejét, hogy körülnézzen a szobában. Jacket kereste, de Amedort és Kawalsky-t találta egy-egy széken bóbiskolva az ágya mellett. - Hol van Jack? - suttogta kissé rekedten. A szája nagyon ki volt száradva, alig tudott beszélni, a hangjára mégis felriadt mindkét férfi. - Jó reggelt, Sam, - mondta Amedor. - Már kezdtünk aggódni, több, mint fél napot aludtál... - Hol van Jack? - ismételte meg a kérdést Sam kissé hangosabban és látta, ahogy a két férfi zavartan egymásra pillantott, mintha csak azt akarnák megbeszélni, hogy ki is mondja el. - Hallani akarom! Ugye nincs baja? - Sam... - kezdte Kawalsky. - O'Neill ezredes otthon van, kivett egy nap szabadságot. - Értem, - mondta Sam, de mégsem értette. Miért nincs itt mellette? Mi lehet még nála is fontosabb? Vagy lehet, hogy ennyire félreismerte őt? Az nem lehet! Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak át a fején. Észre sem vette, hogy könnyek gyűltek össze a szemében, és lassan végigcsorogtak a halántékán, benedvesítve a haját. - Sam, nem úgy van, ahogy gondolod, - mondta Amedor, aki átült az ágya szélére és óvatosan megfogta a kezét, próbálva nem elmozdítani a katétert a nő kézfején. - Miután az Entitás megszállt téged, szökni akart és Jack kénytelen volt rád lőni egy zattel... - Ó, Istenem, - suttogta Sam. - Az első lövés hatástalan volt, - folytatta Amedor. - A második után viszont meghaltál. Sam, csak az volt a szerencséd, hogy Fraiser ott volt alig pár méterre. Nem volt agyműködésed, már azon gondolkodtak, hogy a kérésed szerint lekapcsolják a lélegeztetőgépet, mikor rájöttünk, hogy az Entitás kimenekített a halála előtt a számítógépbe. Sam egy ideig meg sem tudott szólalni. Túl sok volt ez így egyszerre és egyre csak Jack-re tudott gondolni, hogy milyen nehéz lehetett neki meghúzni a ravaszt. Annak tudatában, hogy ő meg fog halni. - Oda kell mennem hozzá, - jelentette ki Sam és megpróbált felülni, de Kawalsky visszanyomta az ágyba. - Túl gyenge vagy még az ilyen akciókhoz, - jelentette ki az őrnagy. - Beszélnem kell vele, - erősködött Sam, de hasztalan. - Itt fogsz maradni egészen addig, míg Fraiser doktornő meg nem vizsgál, ha ő engedélyezi, akkor magam viszlek el az ezredeshez, - mondta Kawalsky és intett Amedornak, aki rögtön a doktornő keresésére indult. A vizsgálat nem tartott tovább tíz percnél, de Sam már alig bírta kivárni a végét. - Sam, bár nagyon gyenge vagy, de szerencsére semmilyen elváltozást nem találtam. Egy nagy pihenés és teljesen rendben leszel, - jelentette ki megkönnyebbülten Janet. Nagy kő esett le a szívéről, mikor Amedor benyitott az irodájába, hogy elújságolja, Sam magához tért. - Akkor most rögtön elmehetek? - kérdezte Sam, olyan sürgetéssel a hangjában, hogy Janet felkapta a fejét. - Hát, azért nem ártana pihenned... - Ha nem egyezel bele, akkor elmegyek saját felelősségemre! - Sam, mi a baj? - nézett a barátnőjére Janet kérdően. El sem tudta képzelni, hogy mi lehet ennyire fontos, hogy Sam még az egészségét is hajlandó kockáztatni érte. - Doktornő, - lépett közbe Amedor. - Ha beleegyezik, elvisszük Samet, és gondoskodunk róla, hogy pihenjen. Csak nem itt. - Mégis hová? - érdeklődött Janet. - Jackhez, - mondta Sam. Egyre erősebbnek érezte magát, de tudta, hogy ha valóra akarja váltani a tervét, akkor szüksége lesz a többiek segítségére. - Már értem, - mondta Janet és a szája sarkában kis mosoly bujkált. - Ha megígéred, hogy pihenni fogsz, és azonnal telefonálsz, amint valami furcsát tapasztalsz, akkor elengedlek. - Köszönöm, el sem tudom mondani, hogy mit jelent ez nekem, - hálálkodott Sam. SJSJSJ Jack épp a sokadik sörét bontotta ki. Kora este volt és még nem volt részeg, de éjfélre szándékában állt leinni magát a sárga földig. Tudta, hogy nem segít rajta, de legalább pár óra feledést hoz, mielőtt szembenézne a történtekkel. Szerette Samet, mégis megölte és csak a vakszerencsén múlott, hogy a nő most nem a kórbonctanon, hanem a gyengélkedőn volt. Mikor meghallotta Sam hangját, miután elkerült abból a gépből a testébe, a megkönnyebbülés olyan hulláma árasztotta el, hogy alig bírt állva maradni. De nem volt képes ott maradni, hogy szembenézzen Sammel. Szüksége volt egy kis időre - mindkettőjüknek szüksége volt egy kis időre -, hogy megemésszék a történteket. Tudta, hogy helyes döntést hozott, mikor meghúzta a ravaszt, még akkor is, ha pokoli nehéz volt. Még akkor is, ha ez miatt elveszíti a nőt... A csengő hangja riasztotta fel a merengéséből. Nagy sóhajjal kászálódott fel a karosszékből és az ajtóhoz vánszorgott. Sam állt odakint, a vékony kabátjára egy plédet terített, de még így is vacogott. Kawalsky és Amedor állt mellette. Jack képtelen volt megszólalni, pedig ez nem túl gyakran fordult elő vele. - Nem akarsz beengedni? - kérdezte halkan Sam. Jack hallotta a hangjában és látta az arcán a bizonytalanságot. - De, persze, gyere be, - lépett el az ajtóból Jack. Sam lassan, óvatosan sétált be és a nappali felé vette az irányt, mikor odaért a kanapéhoz, sóhajtva huppant le, de szélesen mosolygott. Kawalsky kint maradt, de Amedor beljebb lépett és lerakta a sporttáskát, amit a kezében tartott. - Sam, ne felejtsd el, hogy Fraiser doktornő holnap tízre itt lesz, - mondta Samnek és vigyorogva Jackre nézett, biccentett és szó nélkül becsukta maga után az ajtót. Jack csak állt ott az ajtónál, fogalma sem volt róla, hogy mennyi ideig bámulta Samet, aki a fejét hátrahajtotta és behunyta a szemét. Olyan csendesen, ahogy csak tudott, odasétált hozzá... - Nem alszom, - szólalt meg hirtelen Sam. - Még nem, de szándékomban áll, csak nem itt. - mondta kinyitva a szemét és szélesen rámosolyogva. - Keresnék inkább valami kényelmesebb helyet. - Sam, én nem is tudom, hogy mit mondjak... - kezdte Jack, de nem tudta tovább folytatni, zavartan lehajtotta a fejét. - Ismerlek már annyira, hogy tudjam, milyen kényelmetlen ez neked, - mosolygott rá Sam. - Nem kell semmit sem mondanod, csak veled szeretnék lenni. Ez minden, amire vágyom, de most nagyon fáradt vagyok, úgy hogy mutasd meg, hol van a hálószobád. - A hálószobám? - köszörülte meg zavartan a torkát Jack. - Igen, de ne reménykedj, - nevetett fel Sam fáradtan. - Janet azzal a feltétellel engedett el, hogy sokat pihenek. - Sam, én... - kezdte újra Jack, és mikor Sam a szavába akart vágni, egy intéssel elhallgattatta. - Hagyd, hogy végigmondjam, kérlek, - vett egy mély lélegzetet és folytatta. - Életem legnehezebb döntése volt, mikor meghúztam a ravaszt, és ha ez miatt már nem akarsz... - Jack, tudom, hogy miért tetted, és hidd el, ez semmit sem változtat az érzéseimen irántad. Én is a csapat tagja vagyok, emlékszel? Vállaltam a kockázatot, de nem akarom, hogy ez határozza meg az életemet! Ki akarok élvezni minden egyes percet, amit csak lehet. Téged akarlak szőröstől-bőröstől és most légy szíves mutasd meg, hol van az ágyad, mert nagyon fáradt vagyok. Jacknek elakadt a lélegzete, remélni sem merte, hogy Sam megbocsát neki azért, amit vele tett. Az, hogy itt van mellette, és vele akar lenni, felülmúlta minden álmát. Odasétált, leült mellé, szorosan magához ölelte és a karjába kapta. - Tegyél le, egyedül is oda tudok menni, - tiltakozott Sam erőtlenül. - Tudom, - felelte Jack, de továbbvitte. A szobába érve óvatosan lerakta terhét az ágyra. Sam még egyszer kinyitotta a szemét, rámosolygott, majd elaludt. Jack gondosan betakargatta, majd miután leellenőrizte a házat, lekapcsolta mindenhol a villanyt, visszatért hozzá. Sam mozdulatlanul feküdt, még akkor sem rezdült meg, mikor mellé bújt és szorosan átölelte. SJSJSJ Sam másnap reggel még pirkadat előtt felébredt, előző este olyan fáradt volt, hogy még a ruháját sem vette le, úgy aludt el, de most érezte, hogy a nadrágja már nem volt rajta. Először fel sem ismerte, hogy hol van. A szoba ismeretlen, mégis annyira ismerős volt számára. Jack hálója. Hirtelen eszébe jutott, hogy tegnap este idetartott Amedorral és Kawalsky-val. Még megálltak a lakásánál, hogy néhány ruhadarabot összeszedjenek. Belepirult a gondolatba, hogy Kawalsky turkált a fehérneműi között. Utána idejöttek. Az autóút annyira kimerítette, hogy szinte azonnal elaludt. - Ó, Istenem, - sóhajtott fel halkan. - Hát, azért ennyire nem voltam jó a múlt éjszaka, - szólalt meg Jack közvetlenül mellette álmos hangon, de szélesen vigyorogva. Sam nagyot nyelt, mikor meglátta, hogy nincs rajta póló. Mikor Jack közelebb húzódott hozzá, egyik karját a derekára fonta érezte, hogy egy bokszeralsót azért visel. A férfi a fejét a kezére támasztotta és őt figyelte. - Jó reggelt szépségem, hogy aludtál? - Nagyon jól, - felelte Sam és nem tudta mit mondhatna a férfinak. - Hová lett a nadrágom? - kérdezte, hogy egy kis időt nyerjen. - Levettem rólad, hogy kényelmesebben pihenhess. Remélem nem baj? - Persze, hogy nem, - mondta Sam. - Annyira örülök, hogy itt lehetek. Szeretlek. - Én is szeretlek, - suttogta Jack és megcsókolta Samet. A csók egyre szenvedélyesebb lett, Jack keze már Sam pólója alatt járt, mikor hirtelen felnyögött, és a hátára gördült. - Mi az, mi történt? - kérdezte zavartan Sam. - Hát, Fraiser doktornő nemsokára itt lesz, és ha rájön, hogy nem hagytalak pihenni, akkor nagyon dühös lesz. Láttad már, hogy milyen nagy tűi vannak? - poénkodott vigyorogva, miközben próbált lecsillapodni, és vett pár mély lélegzetet. - Hát, ha a nagy ezredest pár kis tűvel el lehet tántorítani, akkor... - mondta nevetve Sam és megsimogatta Jack mellkasát. - Sam, tényleg pihenned kell, - komolyodott el Jack. - Ha Frasier egészségesnek nyilvánít, akkor nem menekülsz, - fenyegette meg vigyorogva. - Remélem is! - felelte mosolyogva Sam. - De most szerezz nekem valami kaját, mert majd éhen halok. SJSJSJ Jacket az óra csörgése riasztotta fel. Félálomban lenyomta a gombot. Reggel fél hét volt még csak. Hát tudott volna még aludni, de nem lehetett. Átfordult az ágy másik oldala felé, ahol egy szőke, hosszú hajú nő aludta az igazak álmát. Sam. A hasán feküdt, a fejét a karjaira hajtotta. A vékony takaró csak félig takarta a testét, anyaszült meztelen volt alatta. Jack nem tudta megállni, hogy ne legeltesse a szemét a hátán, ahogy a felkelő nap gyenge fényében kirajzolódtak rajta az izmok, a bőre bársonyosan csillogott az aranyló fényben. Nem tudott betelni a látvánnyal. Mióta Sam betoppant hozzá azon az emlékezetes estén, minden éjszakát együtt töltöttek. Legalábbis, amikor nem voltak küldetésen. És ennek már majdnem két és fél éve. A legcsodálatosabb időszak volt az életében, mióta Charlie meghalt. Voltak ugyan súrlódások kettejük között, de mindent képesek voltak kezelni, ketten együtt. Sam lakása ugyan még megvolt, de szinte minden idejét Jack házában töltötte. Ott már csak a bútorai voltak és azok a könyvei, amik már végképp nem fértek el Jack házában. A munkakapcsolatuk is nagyon jól alakult, Hammond tábornok legnagyobb megelégedésére. A küldetések tovább folytatódtak. Találkoztak barátságos és kevésbé barátságos népekkel. Párszor összefutottak Apophis Jaffáival, de szerencsére mindig ők kerültek ki győztesen az összecsapásokból. A rendszerúr viszont megőrizte őket az emlékezetében, és továbbra is égen-földön kereste őket. Mivel az összetűzést nem lehetett a végtelenségig halasztani, a Parancsnokság elsődleges feladatául tűzte ki a Tok'ra megtalálását, de eddig nem igazán jártak szerencsével. Előző este többször is szerelmeskedtek, most legszívesebben folytatta volna, bármilyen fáradt is volt. De sajnos nem volt rá idő, ezért inkább csak félresimította a haját és finoman tarkón csókolta a nőt. - Hm, ez nagyon finom, - jött rögtön az álmos válasz. Sam megfordult, a karjait a nyaka köré fonta és szenvedélyesen megcsókolta. Maga volt a kísértés. - Sam, szívem szerint folytatnám, de sajnos be kell mennünk a bázisra, - mondta Jack, de nem állta meg, hogy meg ne simogassa Sam melleit. A nő megremegett az érzéstől és mélyet sóhajtva tolta arrébb a kezét. - Most nincs rá időnk - sóhajtotta Sam, közben felült és egy nagyot nyújtózkodott. Jack szája kiszárad a látványtól. - Hozzám jössz feleségül? - csúszott ki a száján akaratlanul is az első gondolat, ami eszébe jutott. - Tudom, hogy még nem beszéltünk eddig róla, és hogy idősebb is vagyok nálad, de szeretlek, és olyan boldogok vagyunk együtt. Kérlek, gondolkodj rajta, nem kell most válaszolnod... - Igen, hozzád megyek - vágott a szavába mosolyogva Sam és szorosan Jackhez simult. - ... és tudom, hogy a helyszín és az időpont sem a legromantikusabb... - Jack hirtelen elhallgatott, csak most jutott el a tudatáig, hogy Sam igent mondott. - Hűha... Ez gyors volt. - Jack, nagyon szeretlek és igen, a feleséged leszek, - ismételte Sam mosolyogva. - Nagyon szeretlek - felelte Jack és megcsókolta Samet. Most bánta legjobban, hogy ilyen lehetetlen időpontban állt elő ezzel a kérdéssel, mikor sietniük kellett és nem volt idő 'megünnepelni' az eljegyzésüket. Sam úgy, ahogy volt, meztelenül a szekrényhez ment. Néhány ruháját, sőt, ha őszinte akart lenni magához, akkor szinte minden ruháját áthozta már ide. Tulajdonképpen itt élt és ez megmosolyogtatta. Gyorsan kivett pár ruhadarabot és elkezdte magára kapkodni. Félúton megállt és Jackre nézett, aki még mindig az ágyban feküdt és őt bámulta. - Mi az? - nézett rá kérdően. - Nem kellene neked is öltözködni? - Csak téged nézlek, - felelte Jack. A hangja tele volt érzelemmel. - Olyan gyönyörű vagy. Bár mikor vetkőzöl, az még jobban tetszik, - poénkodott Jack. Sam elmosolyodott. - Öltözködj, el fogunk késni, - dobta felé a ruháját. SJSJSJ - Hetes ékzár kódolva, - hallatszott Siler hangja. Jack gyorsan ellenőrizte a felszerelését, és megnézte a többiekét is. Amedor állt mellette a balján, a jobbján pedig Kawalsky. Sam pedig előttük ült és a monitoron beérkező adatokat figyelte. Mikor a féregjárat létrejött, Jack parancsot adott a MALP indítására. - Mi a helyzet odaát? - kérdezte Samet. - Az adatok alapján minden csendes, a helyiek képviselői már megérkeztek, - felelte Sam. - Nincs akadálya, hogy elinduljunk. - Rendben, Walter, jelentse a tábornoknak, hogy a CSK-1 készen áll az indulásra, - adta ki a parancsot O'Neill. - Amedor, Sam, biztosak vagytok benne, hogy ezen a bolygón végre a Tok'rák nyomára bukkanhatunk? - kérdezte az ezredes kétkedve. Az elmúlt több mint két év sikertelensége nem tette bizakodóvá. Abban egyetértett a többiekkel, hogy a Tok'ra tökéletes szövetséges lenne a goa'uldok elleni harcban, de megtalálni egy olyan népet, akik már több, mint kétezer éve sikeresen bujkálnak, nem egyszerű dolog. Bár a kimoliak minden erejükkel támogatták őket, a Tok'ra volt a kezdeményező fél. Ha segítségre volt szükségük, egy ügynökük ellátogatott a Kimolra, de hacsak nem lett valaki gazdatest, a saját bázisukra senkit sem vittek magukkal. Amedor ötlete volt, hogy talán azon a bolygón, ahol évezredekkel ezelőtt Ré elpusztította Egeriát, a Tok'ra alapítóját, találhatnának valamilyen jelet, hogy merre is induljanak el. - Uram, a tábornok megadta az engedélyt az indulásra, - jelentette Walter. - Akkor talán menjünk, - szólt a többieknek. SJSJSJ A Pangaron a helyiek képviselői a kapu előtt várták őket. Dollen képviselő, az ország választott vezetője és Teggar parancsnok, aki hadsereg parancsnoka volt álldogáltak izgatottan a kis tisztáson. A tárgyalásokra egy közeli városban került sor, ami egy tengeröböl partján terült el. Kedves kisváros volt, nyugodt. Mindenki tette a dolgát, mintha a fenyegető veszély, amit az Univerzum meghódítására és leigázására törekvő goa'uldok jelentettek, nem is létezne. Jack ezért nagyon tudta őket irigyelni. Mint a Föld védelmi vonalának egyik első embere, tudta, hogy Apophis támadása csak idő kérdése és a bolygó hat milliárd lakója egy reggel arra ébredhet, hogy sokkal komolyabb dolgok forognak kockán, mint azt bármikor is képzelték volna. A pangaraiak szívélyes vendéglátók voltak, bár kissé gyanakvóak. O'Neill ezt teljes mértékben el tudta fogadni és meg tudta érteni. Ő is kissé üldözési mániás volt. Ott is veszélyt szimatolt, ahol nem kellett volna. Épp ezért hacsak lehetséges volt, inkább átengedte a tárgyalást Amedornak és Samnek. Kawalsky általában hasonlóképpen cselekedett. De még így is majd két hétig tartott, míg képesek voltak megegyezni a részletekben. De nem is bánta, hogy van egy kis ideje gondolkodni. Az esküvőt a jövő hétvégére tervezték. Pont a megismerkedésük után három évvel. Bár Samnek ez lesz az első esküvője, inkább csak egy zártkörű szertartásban egyeztek meg. Csak a CSK-1, a legközelebbi barátok és Sam bátyja. Ő Kawalsky-t kérte fel, hogy legyen a tanúja. Sam pedig Amedort. Jacob Carter tábornok, Sam apja nem szerepelt a meghívottak között. Jack ezen nagyon csodálkozott és mindenáron rá akarta venni Samet, hogy hívja meg, de a nő határozottan elzárkózott ez elől. De a kérdés még nem volt lezárva. O'Neill-t nem igazán érdekelte, hogy egy tábornok lesz az apósa, de mióta elvesztette a fiát, tudta, hogy nincs semmi olyan, amiért érdemes lenne egy apának haragban lennie a gyerekével. - Dr. Zenna Valk, elismert régész, - mutatta be Dollen képviselő a terembe lépő szőke, magas nőt. O'Neill látta, hogy Kawalsky kihúzza magát ültében és akaratlanul is megigazítja az egyébként is makulátlan gyakorlóját. Jack alig tudta elfojtani a vigyorát. A Kynthiával történtek óta Kawalsky sokkal óvatosabb volt az idegen bolygón élő hölgyekkel és az ajándékaikkal kapcsolatban, de a bőréből akkor sem tudott kibújni. - Hallottam, hogy a régi goa'uld templomot akarják tanulmányozni, - vágott rögtön a dolgok közepébe Dr. Valk. - Már folynak ott ásatások, de egyelőre nem sokat értettünk meg a falakon lévő feliratokból. - Azt hiszem, ebben tudunk segíteni, - felelte Amedor. - Szívesen felajánljuk a segítségünket cserébe, hogy tanulmányozhassuk a romokat. - Ez remek lenne, - felelte Dr. Valk, és Dollen képviselő felé fordult. - Természetesen, csak ha a képviselő is beleegyezik. - Nekem az az érzésem, hogy nemcsak ebben a kérdésben lehetünk egymás segítségére, - felelte a képviselő. - Szívesen vennénk a segítségüket a Csillagkapuval kapcsolatban is. Arra már korábban rájöttünk, hogy utazásra szolgál, de még a tárcsázó segítségével sem tudtunk bárhová is elutazni. - Amennyiben engedélyt kapunk rá, nagyon szívesen segítünk, - felelte Sam felélénkülve. A régészeti ásatások nem igazán érdekelték, de a Csillagkapu és a lehetőség, hogy róla beszéljen, kétségkívül lázba hozták. O'Neill majdnem felnevetett, mikor elképzelte a helyieket, ahogy Sam hosszúra nyúlt tudományos előadását hallgatják a féregjárat fizikáról vagy a tárcsázó kristály vezérléséről vagy valami ehhez hasonlóan érdekfeszítő témáról. A gondolatai ismét elkalandoztak. Mióta Sam 'beköltözött' hozzá, ott is dolgozott. A nappali asztala tele volt folyóiratokkal. Ha valamilyen csajos magazinok lettek volna, azon még nem is csodálkozott volna, de ezek a tudományról szóltak. Valamelyik éjjel Sam még az ágyban is az egyik korábbi diákja szakdolgozatát olvasta, amit a nebuló véleményezésre küldött át régi tanárának. Ezt már nem hagyhatta szó nélkül. Samet sem kellett sokat győzködnie, hogy valami mással foglalják el magukat. Még a legelején Jacknek volt egy kósza ötlete, hogy elrakja a fényképeket, amik a régi családjáról készültek, de Sam megállította. - Ők a múltad, és nem törölheted ki őket csak úgy. Én a jövőd akarok lenni, de a múltad tett azzá az emberré, akit megszerettem. Hagyd csak kint a képeket, - mondta akkor neki Sam és szenvedélyesen megcsókolta. Jack végül csak azokat a képeket tette el, amik a feleségét ábrázolták. Erről Sam sem tudta lebeszélni. O'Neill legnagyobb bánatára a The Simpson nem jött be Samnek, inkább olvasott valami 'érdekesebbet' helyette. Szerencsére nem különböztek a szokásaikban annyira, mint O'Neill először várta volna. Nagyon jól megvoltak ketten együtt. Jack nem is lehetett volna ennél boldogabb. Már csak időben haza kellett érniük a szertartásra. Végülis ez csak egy régészeti ásatás volt, mi lesz, ha pár napra hazamennek, gyorsan kimondják az igent és visszajönnek. A nászutukat majd később bepótolják. Jack már tudta, hogy hová mennek. A nyaralójába, Minnesotába. Egy hét pihenés, horgászat és szerelmeskedés a természet lágy ölén, nem pont ebben a sorrendben. Hammond tábornok már engedélyezte az eltávozást. O'Neill már alig várta, hogy ott legyenek. Már csak egy hét, és ismét nős ember lesz. Furcsa volt a gondolat, de nagyon tetszett neki. Remélte, hogy most nem fogja elszúrni. Úgy, mint Sarah-val és Charlie-val. Valamelyik este, mikor épp hokimeccset nézett, és Sam valamilyen fura egyenletet bámult, feltette neki a nagy kérdést. - Szeretnél gyereket? - nézett rá, majd lehalkította a tévét. Sam először meg sem tudott szólalni. Csak nyelt egy nagyot, ebből Jack tudta, hogy már gondolkodott a kérdésen. - Miért, te szeretnél gyereket? - kérdezett vissza óvatosan a nő. - Most nem rólam van szó, téged kérdeztelek. Sam nem válaszolt azonnal, előbb lerakta az ölében tartott laptopot és melléült, majd mélyen a szemébe nézett. - Szeretnék tőled gyereket, de csak akkor, ha te is készen állsz rá, - mondta neki és megcsókolta. Aznap éjjel nem szerelmeskedtek, csak némán összebújtak. Jack sokat gondolt arra a beszélgetésre, most is, hallgatva Dr. Valk és Amedor beszélgetését a feltárás részleteiről ez járt az eszében. Még nem állt készen, hogy ismét gyereke legyen. Még nem. De pár év múlva szeretett volna egy kislányt, olyan szőke fürtökkel és kék szemekkel, mint Sam. - Akkor megegyeztünk a részletekben? - kérdezte Dollen képviselő kiszakítva Jacket a gondolataiból. - Igen, azt hiszem minden vitás kérdést rendeztünk, - felelte Dr. Valk és Amedorra mosolygott. A következő hét villámgyorsan elrepült. Jacknek nem sok dolga volt, inkább csak nézelődött. Kawalsky-val körbejárták a környéket, ismerkedtek a helyiekkel és kutatták a lehetséges veszélyforrásokat. Mindent egybevéve pihentető hét lesz. SJSJSJ Sam rettentően ideges volt. Nemcsak a csomagolás miatt, amivel nem haladt valami jól. Bár nem is csodálkozott rajta, hisz az utóbbi pár évben alig volt itt a lakásában. Már nem gondolt rá úgy, mint az otthonára. Az Jack háza volt. Szombat délelőtt volt, és épp a ruháját próbálta felvenni, de sehogy sem sikerült begombolnia a gombot a hátán. - Janet, - szólt a barátnőjének, - segítenél begombolni a ruhámat? - Persze, - felelte nevetve Janet, aki tudta, milyen ideges a barátnője. - Nyugodj meg, gyönyörű vagy és minden rendben lesz. - Lesz valami, tudom, érzem, - felelte Sam idegesen, miközben Janet begombolta a ruháját hátul. - Annyi fog történni, hogy férjhez mész Jack O'Neill-hoz, aki este lehámozza rólad ez a ruhát, kiszedegeti a hajadból azt a sok virágot, amit a fodrász reggel berakott és a többit a képzeletedre bízom, - mondta nagyot sóhajtva Janet. - Köszönöm, Janet, hogy itt vagy, nagyon sokat számít nekem, - mondta Sam komolyan, és megölelte a barátnőjét. - Akkor talán induljunk, - sóhajtott egy nagyot Sam, majd vetett még egy pillantást a tükörbe. Egy egyszerű fehér, szatén ruha volt rajta. A karját szabadon hagyta és lágyan omlott le majdnem egészen a földig. Fátyol nem volt a fején, inkább csak apró virágokat rakatott a hajába a fodrásszal. Hirtelen jött ötlet volt, de nem bánta meg utólag, a haja gyönyörű lett, így feltűzve. Mióta a Légi Erőnek dolgozott és elkezdődtek a küldetések, nem sok lehetősége akadt rá, hogy igazán kiöltözzön. De ez most az ő napja volt. Az övé és Jacké. - Készen vagy? - kérdezte tőle Janet. - Igen, készen, - felelte Sam elfordulva a tükörtől. - Indulhatunk. A szertartást egy kis házasságkötő teremben tartották meg. Mire Sam megérkezett az épület elé, már teljesen megnyugodott. Tudta, hogy életének egy új szakasza kezdődik, vagy inkább folytatódik ezzel a lépéssel és teljesen biztos volt a dolgában. Mark, aki a bekíséri majd a terembe, az épület előtt várta. Ezen kicsit csodálkozott, hisz azt beszélték meg, hogy az előtérben találkoznak. - Mi történt, Mark? - kérdezte a testvérét, mikor melléért. - A félreértések elkerülése végett előre szólok, hogy az én ötletem volt, Jack is csak most tudta meg, - mondta mosolyogva a bátyja és Sam teljesen összezavarodva lépett be az előtérbe. Nem sokat változott, mióta utoljára látta, pár ősz hajszállal több lett neki. Jacob Carter tábornok. Az apja az egyenruhájában feszítve állt, és Sam látta rajta, hogy ideges, mint aki nem tudja, hogy mire is számítson. Sam sem igazán tudta, hogy mit mondjon neki, de magában örült, hogy a bátyja erre a lépésre szánta el magát. Remélte, hogy kettejük kapcsolata megjavul, és képesek lesznek túllépni a korábbi nézeteltéréseken. Mintha az elmúlt pár év nem is lett volna, Sam mosolyogva lépett az apjához, belekarolt és adott egy puszit az arcára. Ráérnek még beszélgetni. Most sokkal fontosabb dolga volt, férjhez kellett mennie a világ legcsodálatosabb emberéhez. Az ajtó kitárult és Sam az apja karján indult el Jack felé. A fogadást Jack házában tartották meg. A férfi ugyan először tiltakozott ellene, de mikor Sam elmondta neki, hogy egy rendezvényszervező céget bízott meg vele, akik minden elintézzenek, és senki sem fogja piszkálni Jack 'értékes' DVD gyűjteményét, a férfi beadta a derekát. A cég emberei jó munkát végeztek, ez mindkettejüknek el kellett ismerniük. A kertre rá sem lehetett ismerni. Hófehér sátrakat húztak fel és mindent virágokkal díszítettek. Még egy fényképészt is hívtak, aki csinált egy pár képet. De Samnek nem ezek a beállított képek nyerték meg igazán a tetszését. Legjobban az a kép tetszett neki, amit Cassie készített a születésnapjára kapott digitális fényképezőgéppel. Jack éppen átkarolta hátulról az egyik feldíszített sátor oldala előtt és mindketten nevettek. Boldogok voltak és házasok. Este tíz óra volt már, mire mindenki hazaindult és ők kettesben maradtak. Mivel másfél nap múlva újra szolgálatra kellett jelentkezniük, hogy visszatérjenek a Pangarára leváltani a CSK-2-t, alaposan ki akartak használni minden percet. SJSJSJ Az eltelt két nap alatt, amíg Jack távol volt, a Pangaron nem sok minden változott. A CSK-2 nem sok újat tudott mondani nekik, mielőtt hazamentek volna. Annál több minden változott Jack életében. Ismét házas ember lett. Az érzés sokkal jobb volt, mint azt remélni tudta és nemcsak az ágyban töltött másfél nap miatt. Meg sem tudta számolni, hogy az eltelt pár évben, mióta együtt vannak Sammel hányszor szerelmeskedtek, de most valahogy más volt. Megváltozott minden. Ha lehetséges volt egyáltalán, most még jobban szerette a nőt. Jack lenézett a fegyvert szorongató kezére, a gyűrűsujjára, ahová Sam az egyszerű karikagyűrűt húzta a családja és a barátai figyelő tekintetétől övezve. Ma reggel, indulás előtt vette le, pont akkor, mikor Sam is a sajátját. Mindketten a dögcédulájuk mellé fűzték fel a vékony láncra, amit mindig magukon hordtak. A felesége épp a CSK-2 jelentését hallgatta. Milyen furcsa volt, már maga a gondolat is. Újra hozzá kellett szoknia, de biztos volt benne, hogy nem esik majd nehezére. A CSK-2 tagjai elmenőben szélesen rávigyorogtak, de nem mondtak semmit sem. Még a Parancsnokságon megegyeztek, hogy Sam és Jack kapcsolatát nem kell mindenki orrára kötni. Jack csak biccentett egyet feléjük, majd visszavedlett katonává. A régészeti ásatás nagyon lassan haladt, próbáltak Catherine útmutatásait követve haladni. A professzor napi kapcsolatban állt velük és tanácsokkal látta el őket. Hammond tábornok elutasította a kérését, hogy a helyszínre mehessen. De mindennek ellenére elismeréssel adózott Dr. Valk szaktudásának. Pangar története eléggé kacskaringós volt, már ami a goa'uldokat illeti. Két ezer évvel ezelőtt Ré uralkodott a bolygón, és ha hinni lehetett Amedor kristályainak, akkor valahol a temploma hátsó részében temette el Egeriát, a goa'uld királynőt. A gond abból adódott, hogy Rétől Shak'ran hódította el a bolygót, és ő teljesen a saját képére formálta a már meglévő templomot. Mikor körülbelül háromszáz évvel ezelőtt Apófisz megölette őt és átvette az uralmat a bolygó felett, a templom már csak halvány árnyéka volt korábbi önmagának. Ez igencsak megnehezítette a kutatásokat. Miután Sam dióhéjban elmagyarázta a technikai részleteket a helyieknek, ő és Amedor belevették magukat a fordításokba, a munka 'piszkosabbik' részét inkább Zennára és a diákjaira bízták. Lassan haladtak, és Sam már azon gondolkodott, hogy soha nem jutnak a végére, mikor végre áttörést értek el. Az egyik hátsó járat falán, ami valószínűleg egy menekülő alagút volt Ré templomában, találtak egy feliratot, ami Egeriára utalt. A hír azért bírt nagy jelentőséggel, mert ez volt az első megerősítése a feltevésüknek, hogy a Tok'ra nyomára bukkanhatnak. Ennek a hírnek egyedül Jack nem örült, bár sejtette, hogy Sam is vágyakozva gondol néha a Földre, az elhalasztott nászutukra. Az ezredes és Kawalsky őrnagy nagy sétákat tettek a környéken, hogy felmérjék az esetleges fenyegetéseket. Legalábis ez volt a fedő sztori, főleg azért tették ezeket a hosszú túrákat, hogy egy kicsit feldobják az unalmas napokat. A változásra először O'Neill figyelt fel. Sokkal több pangarai katona állomásozott és járőrözött a környéken, mint korábban. Mikor rákérdeztek, csak azt a nem túl megnyugtató választ kapták, hogy épp most van az éves hadgyakorlat. Ezt a mesét még Sam sem vette be, mikor este a nekik fenntartott sátorban megbeszélték a dolgokat. - Mindenki legyen nagyon óvatos, a rádió és a fegyver mindig legyen kézközelben, - adta ki a parancsot az ezredes. - Este őrség, én kezdem. A többiek bólintottak és mind nyugovóra tértek. Másnap nem sokkal a reggeli után, Jack épp a reggeli 'őrjáratára' indult, bár nem akart túlságosan eltávolodni a többiektől, de a látszatot mindenféleképpen fent akarta tartani. Sam hangja nagyon izgatott volt a rádióban, mikor visszahívta. O'Neill próbált nem túl feltűnően visszakanyarodni az ásatás helyszínére. - Utalást találtunk Egeriára, de nem a haláláról szólnak. 'Itt nyugszik Egeria, a goa'uldok elárulója, szenvedjen, amíg világ a világ.' - idézte Sam. - Egy szó sem esik itt arról, hogy megölte volna. - Ez maradjon a mi titkunk, - mondta az ezredes és közben a lejáratot figyelte, nem hallgatózik-e valaki. Dr. Valk emberei kicsit távolabb dolgoztak egy másik ígéretes helyszínen, de a katonák sajnos mindenhol ott voltak. Mikor egy árny jelent meg az alagút bejáratánál, mindannyian visszafojtott lélegzettel várták, hogy ki az. Az ezredes és az őrnagy gyorsan a bejárat két oldalára álltak és kibiztosították a fegyverüket. Jobb félni, mint megijedni, gondolták mindketten. A megkönnyebbülésük határtalan volt, mikor Dr. Zenna Valk jelent meg a lépcső alján. - Hát itt vannak, - szólalt meg, mikor meglátta őket. A régésznő kissé idegesnek tűnt és a kezét tördelte, mintha csak nem tudná, hogy mit tegyen. - Van valami gond? - kérdezte tőle Sam. - Nem is tudom, de azt hiszem tudniuk kell valamiről, - kezdte bizonytalanul. - Utasítást kaptam, hogy azonnal jelentsem, ha valami gyanúsat észlelek magukkal kapcsolatban. - Kitől? - tette fel a kérdést az ezredes. - Teggar parancsnoktól. - De hát megegyeztünk, hogy közösen tárjuk fel a területet?! - értetlenkedett Amedor. - Mi csináljuk a fordításokat, maguk meg sepregetnek, már elnézést. - Semmi baj, - legyintett fáradtan a régésznő. - Teggar parancsnok a fejébe vette, hogy maguk el akarják lopni az itt elrejtett kincseket. - Milyen kincseket? - érdeklődött feltűnő nyugodtsággal O'Neill. - Erről most hallok először. - A legendáink szerint ebben a templomban valahol le van írva, hogy hol tárolta Shak'ran a kincseit. De azt sem tudjuk, hogy ezen a bolygón van-e egyáltalán, csak az a biztos, hogy valahová felírta, - magyarázta Dr. Valk. - Ez nem jó, nagyon nem jó, - szólalt meg Kawalsky. - Kevesen vagyunk ellenük, valamit nagyon gyorsan ki kell találnunk. Mind a négyen O'Neill-ra néztek, aki épp a bakancsát igazgatta. - Rendben, - egyenesedett fel az ezredes. - Egyenlőre csak figyelünk, és tovább kutatjuk Egeria nyomát, de akár találunk valamit, akár nem, hat óra múlva feltűnés nélkül elmegyünk innen. Sam, Amedor, legfeljebb ennyi időtök van befejezni a fordítást, de készüljetek fel rá, hogy bármikor indulhatunk és lehet, hogy menekülnötök kell. Én szétnézek a környéken. Kawalsky, maradjon itt és vigyázzon rájuk. - Értettem, - felelte katonásan Kawalsky és már el is foglalta az őrhelyét a bejáratnál. A falba vájt kamrát Sam fedezte fel négy órával később. Ha az eltelt idő nem változtatta volna meg a festék színét, ott ahol a nyílást a falba vágták, talán észre sem vette volna. Amedor jelentette a felfedezést az ezredesnek, aki rögtön visszaindult. Ők pedig szépen, óvatosan, és a lehető leghalkabban kibontották a falat. A nyílás nem volt nagy, egy otthoni páncélszekrényre emlékeztette Samet. Az ezredes épp odaért, mikor az utolsó követ is elmozdították. Mindhárman csodálkozva nézték a kis tartályt. Amedor ismerte fel. - Ez egy sztázistartály, - mondta döbbenten. - Amedor, az Isten szerelmére, érthetően, ha kérhetem, - csattant fel O'Neill, aki már nagyon szívesen lett volna a féregjárat másik oldalán. Nem igazán tetszett neki a katonai készültség odakint. - Ez egy olyan tartály, amit arra terveztek, hogy sztázisban tartson egy élőlényt, hogy felfüggessze az életműködését, - magyarázta izgatottan Sam. Már olvasott erről a szerkezetről Amedor kristályaiban. Soha nem hitte volna, hogy egyszer talál egy ilyet, főleg nem egy romos templom alatti falba rejtve. - Ez pont akkora, amiben egy goa'uld elfér, - tette hozzá Amedor elgondolkodva. - Arra akarsz utalni, hogy... - kezdte Sam döbbenten. - Igen, arra, - vágott a szavába Amedor, aki szintén nagyon izgatott lett. - Sam, Amedor, megtudhatnám én is, hogy miről van szó? - kérdezte O'Neill felvonva a szemöldökét. - Ha az ismereteink helyesek erről a szerkezetről, akkor akár képes lehetett kétezer éven át életben tartani Egeriát, - mondta izgatottan Sam. - Kétezer éven át életben tartotta? - kérdezett rá O'Neill. Ezt meg kellett emésztenie. - Igen, - felelte Amedor. - A goa'uld erőforrások és szerkezetek képesek ilyen hosszú sztázis fenntartására, ráadásul egy goa'uld királynő nagyon szívós. Elképzelhető, hogy Egeria életben van. - Javaslatok? - kérdezte az ezredes. - Talán magunkkal vihetnénk a sztáziskamrát? - mondta Amedor bizonytalanul. Kimondva már neki sem tetszett annyira ez az ötlet. - Ugyan már, Amedor, - csattant fel O'Neill. - A kintiek még egy tollat sem engednének, hogy magunkkal vigyünk nem, hogy egy sztázis... A lövések hangja mindannyiukat meglepte. Az első ismeretlen volt, de Kawalsky P-90-esének kattogása félreismerhetetlen volt. Mindhárman gyorsan fedezékbe vonultak. Sam a kibontott kövek mögé rejtőzött. O'Neill és Kawalsky, aki meghátrálni kényszerült a váratlan támadás elöl, csak arra voltak képesek, hogy visszatartsák a támadókat, akik kivárásra játszottak. Teggar parancsnok tudta jól, hogy a készleteik végesek. Mind a négyen próbáltak spórolni a lőszerrel, de a katonák újra és újra lőttek rájuk és félő volt, hogyha nem viszonozzák a tüzet, megrohanják őket, mielőtt egyáltalán esélyük lenne valamilyen megoldást találni. Az események azzal a lövéssel gyorsultak fel, ami eltalálta a sztázistartályt. A sztázisfolyadék a kamra alatt rejtőző Samre ömlött. Pár másodperccel később egy goa'uld királynő pottyant mellé. Az információk, amik elöntötték az agyát, nem voltak biztatóak. A goa'uldok a gazdatesten kívül nem sokáig élnek megfelelő környezet nélkül. És nekik nem volt semmijük sem, amit felhasználhattak volna, hogy megmentsék Egeriát. Túl sok minden forgott kockán. Apophisnak, most hogy tudott a Földről, nem sok idő kellett, hogy összeszedje az erőit, és ellenük forduljon. Szükségük volt szövetségesekre és a Tok'ra volt a legfontosabb mind közül. Szinte gondolkodás nélkül nyúlt a goa'uld királynő felé és mielőtt elsötétedett volna előtte, még hallotta, hogy Jack tiltakozva felkiált.  | |
|
| |
| Megtekintések száma: 506 | |
| Összes hozzászólás: 0 | |