Stargate SG1- Az új kezdet 15. fejezet
| Jack szíve megállt dobogni, mikor meglátta, hogy Sam a goa'uld királynő felé nyújtja a kezét. Ismerte már annyira, hogy tudja, mit forgat a fejében a nő. De elkésett. A goa'uld királynő egy pillanat alatt eltűnt Sam szájában és a felesége összecsuklott, mintegy rongybaba. A rájuk záporozó lövésekkel mit sem törődve odarohant hozzá és a karjaiba kapta Sam ernyedt testét. A tűzharc tovább folytatódott, Amedor és Kawalsky viszonozták a tűzet, de O'Neill tudta, hogy nélküle esélyük sem lenne a támadóik ellen. Bár még hárman sem voltak elegek, hogy feltartsák őket, sóhajtva engedte vissza Samet a padló porába, és újult erővel vette bele magát a harcba. Alig pár perc múlva elfogyott a lőszerük, mindhármuknak. O'Neill sóhajtva ült le az egyik kőtömb mögé és várta az elkerülhetetlent. - Tudom, hogy elfogyott a lőszerük, - hallatszott Teggar parancsnok hangja odakintről. - Jöjjenek elő feltartott kézzel, és akkor talán hazaengedjük magukat... előbb vagy utóbb. Amedor és Kawalsky mindketten O'Neill-re szegezték a pillantásukat. Várták a döntését. Fáradtan biccentett és vetett még egy utolsó pillantást Samre, aki még mindig mozdulatlanul feküdt ott, ahol korábban hagyta. Gyorsan kiverte a fejéből a feleségét és felemelkedett. Intett a többieknek, akik kérdően néztek rá és tekintetükkel Samet keresték. - Megszállta a goa'uld, - mondta ki O'Neill és látta, hogy a többiek mennyire megdöbbenek. - O'Neill, nem tudom, hogy ennyi sztázisban töltött évezred után Egeria képes lesz-e az egyesülésre. Lehet, hogy mindketten belehalnak, - mondta Amedor sápadtan. - Menjünk, ezzel majd ráérünk később foglalkozni, - felelte az ezredes elszoruló szívvel. Már megszámolni sem tudta, hogy hány alkalommal kellett egymás életéért rettegniük. Amedor és Kawalsky lehajtott fejjel követték O'Neill-t, aki elsőként hagyta el az alagutat. Semmiféleképpen sem akarta, hogy Kawalsky vagy Amedor legyenek az elsők, akik szemben találják magukat a katonákkal, hisz semmilyen információjuk nem volt róla, hogy a lövéseikkel megsebesítettek-e valakit. Mikor a félhomályból kilépett a szikrázó napfénybe, látta, hogy a félelme nem volt alaptalan. Vagy fél-tucat igencsak mérges katona szegezte rá a fegyverét és két másikat szanitécek ápoltak. Szerencsére nem sérültek meg komolyan. - Hol van a nő? - kérdezte Teggar kapitány, az alagút felé indulva. - Dr. Carter. - Odalent, - Jack csak ennyit tudott kinyögni. Tudta, hogy Sam nem tehetett mást abban a helyzetben, de akkor is volt egy része, ami haragudott rá. Nem tudta, hogy most mi is lesz a feleségével. - Itt vagyok, - hallatszott hirtelen Sam hangja. Mindhárman döbbenten néztek hátra és látták, hogy Sam fáradtan és piszkosan elősétál az alagútból. Jacknek fogalma sem volt róla, hogy mit is szeretne jobban. Odarohanni és átölelni a feleségét, vagy fegyvert fogni rá. De végül nem tett semmit sem, ahogy a többiek sem. Sam, mintha mi sem történt volna, odasétált hozzá. - Minden rendben van, ezredes, - mondta és Teggar felé fordult. - Azt hiszem a CSK-1 a továbbiakban nem kíván a segítségükre lenni a régészeti feltárásokban illetve a kapuval kapcsolatos kutatásaikban. - Nem is kell a segítségük, - felelte dühösen Teggar. - Legalább nem rabolják el a kincseinket, mert tudom, hogy azért jöttek ide. - Ebben téved, mi csak szövetségeseket kerestünk és teljesen felesleges volt megtámadniuk minket, mert csak szólniuk kellett volna és elhagyjuk a bolygójukat, - folytatta Sam a legnagyobb lelki nyugalommal. - Most pedig összeszednénk a felszerelésünket és távoznánk. És nem ajánlom, hogy kifogást emeljenek ezzel szemben, mert ha nem jelentkezünk be időben, akkor utánunk jönnek és higyjék el, jó pár olyan fegyverünk van, ami átfér a kapun és eltörli a magukat a bolygó felszínéről. Jacknek leesett az álla. Még soha nem hallotta így beszélni Samet és fogalma sem volt róla, hogy mi is folyik itt, de bevált, mert alig 15 perccel később már mindannyian ott álltak a kapu előtt. Jacknek fogalma sem volt róla, hogyan is lesz, ha átértek a kapun, csak azt tudta, hogyha kiderül, hogy Samet esetleg megszállta egy goa'uld, akkor egyikük sem éli túl, és a helyiek közül is többen megsérülhetnek. De a Parancsnokságra sem mehetnek... A megoldást maga Sam szolgáltatta, aki odalépett a tárcsázóhoz és elkezdte megnyomni a szimbólumokat. Mikor Jack tett egy lépést felé, hogy megállítsa, Sam rápillantott és elmosolyodott. - Bízz bennem, Jack, - mondta és megnyomta a középső piros gombot. Ez egy teljesen ismeretlen cím volt. Nem a Föld. Amedor, aki látta és felismerte a címet, beleegyezően biccentett az ezredes felé. Egy lakatlan és biztonságos bolygó volt. Jack megbízott Samben, főleg, mert a fegyverét Kawalsky vette a vállára, amikor visszakapták őket a nekik kiutalt sátorban tárolt tartalék tárakkal együtt. Jack a fejével intett Kawalsky-nak, hogy álljon a csapat elejére, majd Amedor következett, előbb odalépett Dr. Valk-hoz, aki a katonák mellett állt és igencsak el volt keseredve a dolgok ilyetén alakulása miatt, de egyből felvidult, sőt meg egy puszit is nyomott Amedor arcára, mikor az átadta az itttartózkodásuk alatt készített jegyzetei másolatát a nőnek. Induljunk, - mondta O'Neill, és vett egy mély lélegzetet. Kawalsky lépett át először a kapun és amint átért, rögtön védekező állást vett fel és a még mindig nyitott kapura szegezte a fegyverét. Amedor lépett ki legközelebb a kapun és ő is elhelyezkedett egy kicsit távolabb Kawalsky-tól. Sam és Jack egyszerre léptek át a kapun. Mikor átértek, Jack egyből távolabb lépett a feleségétől és rászegezte a fegyverét. - Kawalsky, fedezzen, - szólt hátra. - Igen, uram, - jött a válasz rögtön és O'Neill közelebb lépett Samhez és alaposan megmotozta. - Tiszta, - szólt hátra a többieknek és ő is lesétált a kapu előtti lépcsőn. Sam csak állt ott némán, egyszer csak lehajtotta a fejét. Jack nem tudta ezt mire vélni. Mikor újra felemelte a fejét és felizzott a szeme mindannyian hátrábbhőköltek a látványtól. - Egeria vagyok, - szólalt meg a goa'uld, a csak rájuk jellemző, furcsa hangján. Jack szíve összeszorult. Eddig bízott benne, hogy a goa'uld nem tudta átvenni az irányítást Sam felett és az egyesülés nem sikerült. De most rájött, hogy ez csak hiú ábránd volt. - Ne aggódjatok, Sam biztonságban van. Később, ha gondoljátok, beszélhettek vele, - mondta Egeria. - De most én szeretnék elmondani nektek néhány dolgot. Sam emlékein keresztül sok mindent meg tudtam a Tok'ráról, akik a legmerészebb reményeimet is túlszárnyalták. Amedor köszönöm neked és a népednek, hogy támogattátok a gyermekeimet. - Nagyon szívesen, - nyögte ki Amedor automatikusan. Teljesen Egeria hatása alá került, szinte tátott szájjal bámulta őt. Ő volt hát az, akikről már gyerekkorától ódákat zengtek neki. - Azt is megtudtam, hogy te O'Neill és te, Kawalsky az első bolygóról származtok, - mutatott a két katona felé Egeria. O'Neill beleborzongott, hogy a felesége hangját ennyire eltorzítva hallja, de nem sok ideje volt ezen elmélkedni, mert Egeria folytatta. - Tudom, hogy a Tok'rát keresitek, és szövetséget akartok velük kötni. Én mindent meg fogok tenni, hogy ez sikerrel járjon, - mondta Egeria, majd vett egy mély lélegzetet és közvetlenül Jack elé lépett. - Jack, mivel Sam minden emlékét és érzését megosztotta velem, tudom, hogy milyen közel álltok egymáshoz és mi mindent áldoztatok fel egymásért és mit meg nem tennétek a bolygótok védelmében. Szeretnélek megnyugtatni, hogy Sam tudata teljesen sértetlen és amint találok egy másik, önkéntes gazdatestet el is fogom hagyni őt... - Itt vagyok, én leszek a gazdatested, ha elhagyod őt... - vágott a szavába az ezredes. - Tudom, hogy megtennéd érte, de most még nagyon gyenge vagyok. Egy újabb egyesülés talán a te és az én életembe is kerülne. Nagyon sajnálom, de sem én, sem Sam nem egyezünk ebbe bele, túl sok minden forog kockán, és ezt te is tudod a lelked mélyén, - mondta Egeria, majd lehajtotta a fejét. - Jack, el sem tudod képzelni, hogy ez milyen érzés... - szólalt meg Sam a saját hangján és Jack felfedezte a szemében azt a semmivel sem összehasonlítható csillogást, ami Sam sajátja volt. Legszívesebben ordított volna vele, felelősségre vonva, hogy miért volt ilyen felelőtlen, és hogy mekkora őrültséget tett. De tudta, hogy nincs rá joga, mert a nő csak azt tette, amit ő is már oly sokszor. Kockázatot vállalt a Tau'ri érdekében. - Ó, Sam... - csak ennyit volt képes kinyögni. Az eszével tudta, hogy a Tok'ra csak együtt él a gazdatesttel és annak tudatát nem nyomja, de mégis döbbenetes volt a látvány és a tény, hogy a felesége testében egy goa'uld él. - Jack, nem kell semmit sem mondanod, hidd el, tudom, hogy fogalmad sincs róla, hogy most ordíts velem, vagy megölelj, - mosolyodott el bizonytalanul Sam. - Ne aggódj miattam, tudom, hogy mit csináltam és csak remélni tudom, hogy megbocsátasz nekem érte, - folytatta remegő hangon. Jack csak most döbbent rá, hogy Sam azt hiszi, hogy az érzelmei iránta megváltoztak. Pedig ez nem volt igaz, most is ugyanúgy szerette, mint korábban és ezt bizonyítani is akarta. Egy szó nélkül közvetlenül Sam elé lépett és szorosan magához ölelte, az arcát a nyakához szorította. Sam úgy szorította magához, mintha el sem akarta volna engedni. Egy kis idő múlva Jack felemelte a fejét és mélyen Sam szemébe nézett. Majd odahajolt hozzá, ismét és szenvedélyesen megcsókolta. Egy pillanatig sem törődött azzal, hogy Kawalsky és Amedor látja őket. Jack eszét majdnem teljesen elvette a tudat, hogy Sam ilyen közel van hozzá. A nedvesség térítette magához, amit az arcán érzett. Mikor megszakítva a csókot, felemelte a fejét, hogy megnézze mi az, döbbenten látta, hogy Sam sír. - Sam, drágám, - mondta Jack és tenyerével letörölte a nő arcáról a könnyeket. - Ne sírj, majd kitalálunk valamit... - Nem az miatt sírok, csak... - kezdte Sam, de elcsuklott a hangja. - Azt hittem, hogy haragudni fogsz rám, azért amit tettem. Sajnálom... Jacknek eltartott pár másodpercig, míg összeszedte magát, annyira, hogy válaszolni tudott. - Sam, teljesen mindegy, hogy mekkora őrültséget csinálsz, én akkor is szeretni foglak, - mondta neki. - Tudom, hogy miért tetted és igazad volt, csak azt sajnálom, hogy neked kellett átesned rajta és nem én voltam közelebb hozzá... - Jack... - nevetett fel Sam a könnyei között. - Te még velem is nehezen osztozol a házadon, nemhogy egy Tok'rával a testeden. Jack elmosolyodott, még élénken emlékezett a kis csatáikra, amiket egymással vívtak, mikor a nő egyre több helyet foglalt el a házában és a szívében. Pedig nem sokáig élt egyedül, bár a házassága ideje alatt is sok időt töltött külön a családjától, amit halála napjáig bánni fog. A szokásait nagyon nehezére esett megváltoztatni, alkalmazkodni valakihez, még olyanhoz is, akit az életénél is jobban szeretett. Samnek igaza volt, nagyon nehezére esett volna megosztani a testét egy goa'ulddal, még akkor is, ha az egy Tok'ra. - Sam, ha kell, akkor... - kezdett bele mégis Jack nagyot sóhajtva, de Sam a szavába vágott. - Nem szükséges, - mosolyodott el Sam. - De nagyon köszönöm, hogy kiállsz mellettem. - Szeretlek, - mondta egyszerűen Jack és nyomott egy puszit Sam ajkaira, majd megköszörülte torkát és elengedte Samet. Hátrább lépett és óvatosan Kawalsky és Amedor felé nézett. Az esküvőjükön kívül még soha nem mutatta ki előttük a Sam iránti érzelmeit. Kawalsky és Amedor, most megilletődve bámulták kettejüket, mikor meglátták, hogy őket nézi, gyorsan lesütötték a szemüket. - Rendben, akkor most mi legyen? - kérdezte Jack és hangja mentes volt minden érzelemtől. - Azt hiszem, ebben én segíthetek a legtöbbet, - szólalt meg Egeria. - Először is szeretném elmondani neked, O'Neill, hogy milyen sokat jelent nekem is és Samnek is, hogy mellettünk állsz. - Mindkettőtöknek? - kérdezte Jack felvont szemöldökkel. - Igen, mindkettőnknek, - erősítette meg Egeria. - Az egyesüléssel nem csak az emlékeink lettek közösek, hanem az érzéseinket is megosztjuk. Így pontosan tudom, hogy milyen fontos vagy Samnek, és ezáltal nekem is. Visszatérve a problémánkra, a Tok'rát nem lesz egyszerű megtalálni, de ha lehetőségem lenne mindent megtudni, amit a kristályok tartalmaznak róluk, akkor talán esélyem lenne megjósolni, hogy mi lesz a következő lépésük. - Rendben, - kezdte O'Neill. - Amedor tárcsázd a Földet, jelezd, hogy vendégünk érkezik, és illő fogadtatást kérünk. - Jack, nem kell virágnyelven elmondanod, hogy a biztonságiakat rendeljék a kapuszobába, - szólalt meg Sam, vigyorogva. - Tudom, hogy biztonsági kockázatot jelentek, és addig amíg Egeria bennem van, nem mozoghatok felügyelet nélkül és a bázist sem hagyhatom majd el. - Rendben, akkor Amedor te mész előre, és szólj a biztonságiaknak, hogy jövünk, - mondta O'Neill és közben végig Sam szemébe nézett. SJSJSJ Még Egeriának is napokba telt, míg áttanulmányozta a kristályon található anyagot. Természetesen mindvégig volt mellette valaki, és ahogy Sam előre megjósolta, nem hagyhatta el a bázis területét. A CSK-1 és a CSK-3 tagjai önként vállaltak mellette szolgálatot. Egy percre sem hagyták magára. Még a zuhanyzóba sem mehetett egyedül, hisz ott nem voltak biztonsági kamerák, oda az ezredes kísérte el. Jack csak néha ment haza, de csak azért, hogy elhozzon néhány dolgot, amire Samnek szüksége volt. De aludni a bázison aludt, a Sammel szomszédos körletben. A helyzettel Amedor kivételével mindenki elégedett volt. - Te jó ég, ő Egeria, a Tok'rák királynője, - mondta legutóbb is a tábornoknak a CSK-1 nyolcórai eligazításán, kissé jobban felemelve a hangját, mint az illő lett volna. - Ha bárki megérdemli a bizalmukat, akkor az ő! - Mi bízunk benne, - felelte a tábornok, megelőzve O'Neill-t, aki szintén szólásra nyitotta a száját. - Ha nem bíznánk benne, akkor most valahol egy szigorúan őrzött börtönben lenne, és nem itt az asztalnál. - Amedor, nekem ez a helyzet tökéletesen megfelel, - szólalt meg Egeria is. - Már ez is több, mint amit remélhettem. Segítséget kaptam, hogy megtaláljam a népemet. - Ha már szóba kerültek ezek a dolgok, - mondta O'Neill, fordult a mellette ülő Egeria felé. - Van már bármilyen eredmény? Jack még mindig nem tudta megszokni Egeria jelenlétét, tudta, hogy egyikük sem tehet a helyzetről, de azért nem igazán így képzelte a házassága első heteit. Kicsivel több szexre és kevesebb munkára vágyott, de ez az így járás tipikus esete. - Sajnos nincs, - mondta Egeria, kizökkentve az ezredest a gondolataiból. - Egyenlőre semmilyen olyan információt sem találtam, ami segítene megtalálni a népemet. - Várom a javaslatokat! - szólt Hammond tábornok, aki tudta jól, hogy ez a helyzet sokáig nem tartható fent. A beálló csendet Sam törte meg. - Van egy lehetőség, amit Egeria nem akart említeni, mert szerinte túl veszélyes lenne, de szerintem meg kéne vitatnunk ezt a lehetőséget is, - mondta Sam. - Hallgatom, doktornő, - mondta Hammond tábornok, miközben hátradőlt a székében. - Mi lenne, ha kiszivárogtatnánk, hogy Egeria életben van, és hagynánk, hogy a Tok'ra találjon rá, - mondta Sam, és hirtelen lehajtotta a fejét. - Túl nagy a kockázat, - szólalt meg Egeria tiltakozva. - Sam életét nem akarom veszélybe sodorni, és a többiekét sem. - Ezzel a legteljesebb mértékben egyetértek, - felelte Hammond. - De nincs más esélyünk. Ha elő tudnak állni egy olyan tervvel, ami kivitelezhető, akkor megkapják rá az engedélyt, - mondta a tábornok és felállt, majd kiment a teremből, otthagyva a CSK-1-et a gondolataikba merülve. A csendet végül O'Neill törte meg. - Azt hiszem, én elmegyek és eszek valamit, - mondta féloldalas mosollyal az arcán. Valahogy az étkezdében sokkal jobban tudott gondolkodni, mint bárhol máshol a bázison. Az étkezdében nem sokan voltak, hisz a reggeli roham már véget ért, és a déli még nem kezdődött el. A szokásos asztalnál ültek le, a szokásos helyükre. Ha nem tudták volna, hogy eggyel többen ülnek az asztalnál, olyan lett volna, mint egy szokásos nap. Viccelődtek és beszélgettek. Kawalsky csodálkozva állapította meg, hogy Sam nem a szokásos kék zseléjét választotta. - Mi történt, Sam? Miért nem zselét eszel, - kérdezte a nőtől. - Egeria nem szereti, - válaszolta O'Neill a felesége helyett, akinek épp tele volt a szája a süteménnyel. Esténként, amikor már Sam alig állt a lábán, ő és Jack elvonultak a nő körletébe, ahol nyitott ajtó mellett és az épp szolgálatban lévő 'őr' figyelő szemétől övezve egymás kezét fogva csendesen beszélgettek. Egeria ilyenkor teljesen visszavonult, semmilyen jelét nem adta a létezésének. Sam sokat mesélt ekkor a legújabb tapasztalatairól, hogy milyen 'gazdatestként' élni, hogy mennyire összeolvadtak kettejük emlékei, érzései. - Annyi tudás van a fejemben, hogy szinte még fel sem tudtam fogni. A goa'uldokról, Egeria korábbi gazdatesteiről, a technológiájukról. Jack, ez egyszerűen elképesztő, - mesélte Sam egyszer lelkendezve, de mikor meglátta Jack arckifejezését elkomorult. - Ne hidd, hogy gazdatest szeretnék maradni, bár elismerem, járna némi előnnyel, de vissza akarom kapni a régi életemet, amilyen hamar csak lehet. Haza akarok veled menni, Jack, az otthonunkba. Jack meg sem tudott szólalni, egyszerűen nem tudta, hogy mit is mondhatna, de tudta, hogy Sam már ismeri annyira, ne várjon tőle fennkölt szavakat. Egyszerűen csak átölelte. Később azt tervezgették, hogy hová is mennek majd nászútra, ha Sam végre elhagyhatja a bázist. Jack is minél hamarabb túl akart lenni ezen az egészen, és elvinni Samet a nyaralójába, ahogy azt tervezte. Remélte, hogy ez minél hamarabb bekövetkezik, de ehhez még meg kell találniuk a Tok'rát. Most ez a legfontosabb. - Van valakinek bármilyen ötlete, hogyan ugrassuk ki a nyulat a bokorból? - tette fel a kérdést, mikor befejezte az evést, és elégedetten hátradőlt. - Azt hiszem, nekem van egy, - szólalt meg Amedor vigyorogva. - Még korábban az apám mesélt nekem egy bolygóról, ahol van egy lerobbant tel'tak. Egeria tudásával gyerekjáték lenne megjavítani, talán felhasználhatnánk, hogy valamelyik nagyobb rendszerúr közelébe férkőzzünk. - Igaza van, - szólalt meg Egeria. - De mielőtt bármit is döntenénk, látnom kell, hogy javítható állapotban van-e a tel'tak. - Rendben. Kawalsky szedje össze a felszerelést. Csak mi négyen megyünk és készüljön úgy, hogyha sikerül megjavítani a hajót, akkor rögtön indulunk tovább. SJSJSJ - Mi a helyzet a hajóval? - érdeklődött egy igencsak unatkozó Jack O'Neill. Egeria már vagy három órája vizsgálgatta vagy szerelte a hajót. Az ezredes képtelen volt eldönteni, hogy pontosan mit is csinál. De bármi is volt az, már kezdett nagyon hosszúra nyúlni. Samtől már megszokta, hogy nagyon bele tud merülni a munkájába, de ő legalább elmondta, hogy pontosan mit is csinál. Nem mintha a kötőszavakon kívül bármi mást is értett volna a felesége magyarázataiból, de legalább volt mit félbeszakítania, ezzel szemben Egeria teljes csendben dolgozott, ráadásul még a yoyoját is otthon felejtette. Arra pedig nem is számíthatott, hogy Sam a múltkori eset után kölcsönadja a laptopját, hogy játsszon vele egy kicsit. Ki gondolta volna, hogy ilyen könnyen letörli azokat a file-okat? - Sam! - szólt ismét a nőnek, akit még mindig nem volt képes Egeriának szólítani. - Mi a helyzet a hajóval, meg tudod javítani? - Igen, O'Neill, - jött a válasz a jellegzetes, mély hangon. - És már majdnem készen is vagyok. - Nagyszerű, - emelkedett fel a kőről Jack, amin eddig ült. - Kawalsky, Amedor, pakolunk, szóljatok az otthoniaknak, hogy küldhetik a többi felszerelést, - kiáltott a többiekre, akik épp az egyik fa árnyékában pihentek. A bolygó szerencsére lakatlan volt, bár a hajó kissé távolabb zuhant le a Kaputól, de Wood két emberének megérte ez a kis kényelmetlenség, már csak azért is, mert nem túl sok logisztikus mondhatta el magáról a bázison, hogy átlépett a kapun. Lesz mit mesélniük az otthoniaknak. - Köszönöm, uraim, most térjenek vissza a kapun keresztül, - mondta nekik az ezredes, mikor a férfiak az utolsó ládát is lerakták nem messze a hajótól. O'Neill kissé paranoiás volt és nem kellett mindenkinek mindenről tudnia. A hajót az eltelt évek alatt benőtte a növényzet, de az most jó is volt, hisz eltakarta a katonák kíváncsi szeme elől. Az utolsó pár méteren már Amedor és Kawalsky vitte a ládákat. Egeria is beszállt a cipekedésbe. A két férfinak leesett az álla, mikor meglátták, hogy Sam könnyedén felkapja a ládát, amit ők ketten is alig bírnak el. Sam csak szélesen vigyorgott. Mire O'Neill visszatért a Kaputól, ahol leadta a kódot az írisz kinyitására, már minden a helyén volt, és a hajó indulásra készen állt. Sam vezette a hajót. A célt nem sokkal korábban határozták meg. Apófisz területének mélyén volt egy bolygó, ahol Egeria korábban a hajóit összeszerelte és javította. A hajó ugyan működőképes volt, de egy-két alapvető alkatrész igencsak ramaty állapotban volt, és Egeria szerint nem ártott volna kicserélni. - Mennyi üzemanyagunk van? - kérdezte O'Neill. - Hát tulajdonképpen a hajó nem használ hagyományos értelemben vett üzemanyagot. A naquada... - kezdte Sam a magyarázatot, de még mielőtt igazán belelendülhetett volna Jack leállította. - Sam, az Isten szerelmére, azt mond meg, hogy meddig tudunk eljutni vele? - Hát odaútra biztos elég lesz az energia, de a visszaút az már kérdéses, - mondta Egeria. - Akkor induljunk, - adta ki a parancsot az ezredes. SJSJSJ Az út majdnem egy hétig tartott és teljesen eseménytelen volt. Bár Kawalsky és Amedor igencsak nehezményezte, hogy Sam Egeria támogatásával sorra győzött a pókerpartikon. Sam ugyan állította, hogy Egeria nem szereti ezt a játékot, de a többiek csak vigyorogtak a kijelentésén. Jack csak ritkán szállt be, inkább a gondolataiba merülve ült az egyik ládán, amit magukkal hoztak. Hát igen, a kényelem nem tartozott a hajó erősségei közé, hisz nem hosszútávú utazásokra tervezték. Még jó, hogy pakoltak be hálózsákokat, a padló még így is elég kemény volt. De a legnehezebb az volt, hogy Sam ott feküdt mellette alig egy méterre és még sem érinthette meg. Az utazást Egeria kihasználta arra, hogy beavassa Amedort és Kawalsky-t a tel'tak irányításának rejtelmeibe. A Tok'ra tudta, hogy bár nem mutatja az érdeklődés legkisebb nyomát sem, O'Neill is figyelemmel kíséri a mondandóját. A gazdateste emlékeiből nagyon sok mindent megtudott róla, például azt is, hogy bár a technikai dolgokhoz nem túl sok érzéke volt és a gameboy-on kívül nem is igazán érdekelték őt, korántsem volt elveszett ember. Sam még mielőtt beköltözött volna hozzá, észrevette, hogy a könyvespolca tele van hadtudománnyal és hadtörténelemmel foglalkozó munkákkal. És nem azok a fajta könyvek voltak, amiket este szórakozásképpen olvasgat valaki, szakirodalommal és egyetemi jegyzetekkel volt tele az egész szekrény. Mivel Jack nem említette, így Sam sem hozta szóba a dolgot. Egeria pontosan tudta, Sam emlékeiből, hogy mekkora volt a nő megdöbbenése, mikor papírt keresve feltúrta az íróasztal fiókjait és a legalsóbban, az üres lapok alatt megtalálta a Jack doktori disszertációját. Ez állt az első oldalon: 'Hadműveletek a Csendes óceánon a II. WW alatt, különös tekintettel a Légierő Guadalcanal szigetén végrehajtott támadásaira, írta Jonathan O'Neill ezredes'. Sam nem tehetett róla, nekiállt elolvasni, de nem sokáig jutott vele. Érteni értette ugyan a szavakat, bár a rövidítésekkel meggyűlt a baja, mintha egy teljesen más nyelven írták volna. Ezután már pontosan tudta, hogyan is érzi magát Jack, mikor ő az asztrofizikáról kezd el beszélni. Egeria érezte azt a fájdalmat is, amit Sam akkor érzett, mikor felfedezte, hogy a disszertáció befejezésének dátuma alig pár héttel Jack fiának halála elé esett. Ez volt az igazi oka annak, hogy Sam gondosan visszatette az iratot a szekrény aljára és nem is firtatta tovább a dolgot. Egeria azt is tudta, hogy az ezredes bármit elvezet, aminek szárnya van. Isten adta tehetsége már korán megnyilvánult. Most viszont éppen ezért Egeria pont akkora hangerővel tájékoztatta Amedort és Kawalsky-t a tel'tak repülési tulajdonságairól, manőverezhetőségéről, hogy O'Neill is hallhassa. Mint pilóta, O'Neill több száz órát repült harci helyzetben, és jó párszor rá is lőttek már a gépére. Egyszer el is találták valahol Irak felett. A tapasztalata és tudása alkalomatán szükséges lehetett. A gyakorlati oktatásban O'Neill is aktívan részt vett. Az egyik aszteroida mezőben tettek néhány kört, hogy mindhárom férfi kitapasztalhassa a gépet és a hiperhajtóműnek sem ártott egy ellenőrzés. Alig pár óráig tartott, míg a gyorstalpaló véget ért, és Egeria elégedett volt az eredménnyel. Mivel Sam csak félig-meddig volt önkéntes gazdatest, Egeria próbált minél kevesebb időt aktív lenni, az esetek többségében átadta az irányítást a nőnek. Ezt a helyzetet egyikük sem bánta, hisz a goa'uldnak is sok mindent fel kellett dolgoznia. Majdnem kétezer éven át volt sztázisban. Milyen sok időt elvesztegetett, és mindezt Ré miatt. Ha nem lett volna már eleve halott, akkor saját kezével ölte volna meg. Ré, az ősi ellensége, aki fejébe vette, hogy elpusztítja őt. Mindezt azért, mert azt hangoztatta, hogy nem szabadna erőszakkal elfoglalniuk a gazdatesteket és a gyermekeinek is ezt a gondolatot örökítette át. A gyermekei, akik most az ő nevében küzdenek a goa'uldok ellen. Büszke volt rájuk és arra, amit vállaltak. Bár a kimoli kristályok nem tartalmaztak részleteket, de az, amit ki tudott hámozni belőlük, nagyon elégedetté tették. A gyermekei mindig önkéntes gazdatesteket választottak, és ha nem volt jelentkező, akkor inkább a régi testükkel haltak. Bár a haláluk tudata nem volt kellemes, mégis ez volt az elveik ára. Egeria már alig tudta kivárni, hogy találkozzon velük. A gondolataiba beférkőztek más múltbeli emlékek is. Idana Vanek. A korábbi gazdateste, aki miatta halt meg. Az élete akkor ért véget így vagy úgy, amikor Ré erőszakkal eltávolította őt a testéből. Pedig milyen sokat köszönhetett annak a fiatal nőnek. Megváltoztatta a gondolkodásmódját. Ő volt az, aki ráébresztette, hogy milyen szörnyűségeket is követnek el az emberekkel szemben. Hogy egy goa'uld élete sem előbbrevalóbb, mint egy emberré. Milyen sokat beszélgettek... Az azt megelőző gazdatestei mind egyszerű emberek voltak, akik félelmükben majd meghaltak, mikor beléjük költözött. A mai napig bűntudata volt miattuk, hogy tönkretette az életüket. Most már tudta, hogy lett volna más lehetősége is. Idana egy rendkívül művelt, fiatal nő volt, akinél bátrabbat nem ismert soha életében. Ő nem menekült el az elméje leghátsó sarkába vinnyogva, mint egy megvert kutya. Ő, nem. Inkább bátran előrelépett és támadásba lendült. Nem erőszakosan, hisz a testét más irányította, hanem csendesen, lassan ültette el az őt megszálló goa'uld királynő tudatában, hogy van más lehetőség is. Kitartása meghozta az eredményét, Egeria már másként látta a világot, de túl sokáig tartott. Majdnem egy fél évszázadig. Egeria segítségével Idana alig öregedett, pedig még a szarkofágot sem használta. Később rájött, hogy ennek is köze lehetett abban, hogy Idana gondolatai hatással voltak rá. Akárhogy is történt, egy pillanatig sem bánta meg. Csak Idanát sajnálta. Mikor végre átadta neki az irányítást, elmentek a nő szülőbolygójára, megkeresték a férfit, akinek hiánya végig fájó pont volt Idana lelkében. Done Genar fantasztikus ember volt. Egeria sajnálta, hogy csak alig pár hetet tölthetett vele, mert mire megtalálták, a majdnem nyolcvan éves aggastyán már a halálán volt. Egeria minden gyógyítóképességét felhasználta, hogy meghosszabbítsa a férfi életét, de csak pár hetet tudott neki adni. Idana ezért is hálás volt. Ő és Done jegyesek voltak, mielőtt Egeria közbelépése megváltoztatott mindent. Done nem házasodott meg később sem. Soha nem adta fel a reményt, hogy még találkozik a szerelmével. Ő és Idana csodálatos időt töltöttek együtt. De egyik reggel nem ébredt fel és ekkor már Egeria sem segíthetett rajta szarkofág nélkül. Idana sokáig és mélyen gyászolta szerelmét és Egeria osztozott a fájdalmában. Ez is a közös tudat hatása volt. Ketten együtt határozták el, hogy bármi áron megakadályozzák, hogy mással is megtörténhessen ugyanez. Egeria ünnepélyes ígéretet tett, hogy a gyermekeinek átörökíti az újonnan megszerzett tudását. Idana pedig cserébe segítségére volt, hogy önkéntes gazdatesteket találjanak a számukra. Az együttműködésük addig nagyon sikeres volt, amíg Ré fel nem figyelt rájuk. A rendszerúr mérhetetlenül dühös lett, mikor megtudta, Egeria milyen tudást örökít át a gyermekeinek. A válaszlépése rendkívül gyors és kegyetlen volt. Elpusztítani Egeriát és minden gyermekét, ez volt a parancs, amit a szolgálatában álló összes Jaffának, rabszolgának, papnak és goa'uldnak kiadott. Egeria próbált elrejtőzni és talált is egy bolygót, ahol már éltek emberek, akik közül hárman voltak olyan bátrak és vállalkoztak arra, hogy gazdatestek legyenek. Ők voltak az elsők. Ezt is Idanának köszönhette, aki meggyőzte az embereket az előnyökről. A majdnem kétszer hosszabb élettartam és a hihetetlen mennyiségű tudás is nagyon kecsegtető volt. Ha az információi helyesek, akkor már csak Selmac van életben hármuk közül. Remélte, egyszer még találkozhat vele. Annyi mindent szeretne kérdezni tőle, elmondani neki, hogy minden várakozását felülmúlták. Ré nem sokkal később talált rájuk. Egeria próbált védekezni, de nem sokáig tartott, míg a hajóját elfoglalták Ré Jaffái. Mikor 'megtért', szélnek eresztette a Jaffáit és a szolgáit is. Senki sem volt, aki a segítségére sietett volna. A gyermekeit rábízta Selmacra és a társaira, hogy keressenek egy biztonságos helyet nekik. Mikor ott ült a tel'takban egyedül, érezte Idana félelmét. Mindent megtett, hogy megnyugtassa, de nem járt sikerrel. A Jaffák közül kettőt elintézett, mielőtt elfogták és Ré elé hurcolták. Arra számított, hogy Ré megöleti, de a rendszerúr más sorsot szánt neki. Sztázisba rakta, és így mintha élve temette volna el. Idana sorsa megpecsételődött, amint ő elhagyta a testét. Remélte, hogy Ré megölte őt, gyorsan és fájdalommentesen. Idana ezért imádkozott az Isteneihez attól a pillanattól fogva, hogy a Jaffák a hajóra érkeztek a gyűrűkön át. A tok'ra királynő elborzadt a gondolattól, hogy mi volt a rosszabbik lehetőség. Ha Ré nem ölte meg azonnal, akkor egy másik goa'uld gazdateste lett Idana, hogy Egeria minden kis titkához hozzáférhessenek. Ha őszinte akart lenni magához, akkor tudta, hogy Ré a második lehetőséget választotta és Idanára borzalmas évszázadok vártak a haláláig. A mostani gazdateste is egy fiatal, szerelmes nő, aki mindent kész feláldozni a szeretett férfiért. Egeria elhatározta, hogy mindent megtesz azért, hogy Sam épen és egészségesen visszatérhessen Jackhez, ha ő egyszer elhagyja a testét. - Sam, mi történt? - kérdezte Jack a feleségétől, aki pár perce némán bámult maga elé és mintha fényévnyi távolságban lett volna. - Elgondolkodtál... - Egeria gondolkodott el, én csak figyeltem. Idana, így hívták a nőt, aki megváltoztatta az életét. Volt egy szerelme, Done, aki több, mint ötven évig várta a visszatérését, - motyogta szomorúan Sam és megölelte Jacket. Épp a hajtómű kristályait próbálta beállítani, mikor Egeria gondolatai elkalandoztak és a szíve összeszorult, hogy talán rá is hasonló sors vár. Nem tudta kibírt volna-e fél évszázadot Jack nélkül, a saját teste foglyaként. Idana nagyon bátor és erős asszony lehetett. - Sam, jól vagy? - kérdezte ismét Jack, aki már aggódni kezdett Sam miatt. - Igen jól vagyok, csak ölelj át, kérlek - suttogta Sam és odabújt a férjéhez.  | |
|
| |
| Megtekintések száma: 533 | |
| Összes hozzászólás: 0 | |