Főoldal » Cikkek » TIMAIOSZ TÖRTÉNETEI

Stargate SG1- Az új kezdet 16. fejezet
Miután pályára álltak a bolygó körül, eldöntötték, hogy Amedor a hajón marad a biztonság kedvéért. Sam, Kawalsky és O'Neill a gyűrűn belül várakoztak. Mivel a tel'tak külső érzékelői enyhén szólva is használhatatlanok voltak, fogalmuk sem volt róla, hogy mi vár rájuk odalent. Egeria tájékoztatása szerint a lenti gyűrűk a főépületektől viszonylag távol estek, igaz az információ kétezer éves volt.  Mégis volt némi esély rá, hogy nem rohannak rögtön az ellenség karjaiba.

O'Neill vetett meg egy pillantást a fegyverét ellenőrző Kawalsky-ra és Samre, majd megadta a jelet Amedornak.

Egeria emlékei szerencsére pontosnak bizonyultak, és még nagyobb szerencse, hogy az eltelt idő alatt senki sem vette a fáradtságot, hogy a gyűrűket elmozdítsa a helyükről. A teremnek, amibe megérkeztek mindössze egyetlen kijárata volt, és a gyűrűkhöz tartozó irányító konzol kivételével teljesen üres volt. Kawalsky állt a csapat élére. Az ajtó halk sziszegés kíséretében kinyílt, az ajtószárnyak eltűntek a falban. A mögötte feltűnő folyosón lassan pislákolva felgyulladtak a fények.

- Ki lehet kapcsolni a világítás érzékelőit? - kérdezte O'Neill Samtől.

- Pár méterrel arrébb van egy konzol, ha az még működőképes, akkor egy pillanat alatt megoldhatom, - felelt Egeria.

- Rendben, menjünk, - mondta O'Neill és Kawalsky mellé lépett.

Lassan, hangtalanul és egymást biztosítva haladtak előre a folyosó két szélén elhelyezett oszlopok takarásában. A hely jellegzetesen goa'uld volt, a falakon hieroglifák és egyéb díszítő elemek voltak elhelyezve az aranysárga falakon. De valahogy minden olyan tompán csillogott, mintha nagyon rég nem járt volna erre senki sem. O'Neill és Kawalsky ment elől és Sam volt a hátvéd. A korábban említett konzol viszont nem volt a helyén. A kristályokat és minden más mozdítható dolgot kiszereltek belőle.

- Ez nagyon nem jó, - jegyezte meg O'Neill és ha lehet még óvatosabban indultak tovább a hosszú folyosón. Az ezredes nagyon remélte, hogy aki elvitte azokat a cuccokat, már nincs a közelben. De nem volt szerencséje, mert még el sem értek a sarokra, mikor halk beszélgetést hallott meg. Gyorsan felemelte a karját és ökölbe szorított kezével jelezte a többieknek, hogy álljanak meg. Kawalsky rögtön helyet cserélt Sammel és biztosította a hátukat. Sam csatlakozott O'Neill-hoz és egy percig csak némán hallgatóztak.

- ... itt kell lennie valahol, - hallatszott egy férfihang. - Keressétek tovább, nem menekülhet. Ha megtaláljátok, hozzátok elém! A goa'uldnak meg kell halnia! Nem árulhat el bennünket!

- Az előbb eltaláltam, nem mehetett messzire, - jegyezte meg egy másik. - Itt kell lennie a közelben. Addig kell megtalálnunk, amíg a goa'uldja meg nem gyógyítja.

O'Neill leguggolt, és elővett egy kis teleszkópos rúdra erősített tükröt a málhamellénye zsebéből. Óvatosan, majdnem lent a padló szintjén kitolta a sarkon. Nagyon kíváncsi volt, hogy vajon hányan is készülnek felkutatni a goa'uldot.

A látványtól nem volt túlságosan boldog. A másik folyosó szinte tömve volt felfegyverzett emberekkel. De nem Jaffák voltak. Ez nagyon meglepte O'Neill-t. Nem gondolta volna, hogy itt, Apophis birodalmának kellős közepén fegyveresekbe botlik. Ha lett volna eszük, akkor ők is messzire elkerülték volna ezt a helyet, és ez a gondolat egyre szimpatikusabbnak tűnt O'Neill-nak.  Mivel semmilyen információval nem rendelkezett az ellenség tűzerejéről, hacsak nem volt feltétlenül szükséges, nem akart harcba bocsátkozni. Elrakta a tükröt és intett a többieknek, hogy hátráljanak vissza a gyűrűszobába.

Már majdnem visszaértek a terembe, mikor az első lövés eldörrent. O'Neill érezte, hogy a fájdalom hulláma elönti a testét. A lába! Eltaláltak a bal lábát! Ordítva bukott az egyik oszlop mögé. Kawalsky a folyosó másik oldalára vetődött. Sam pedig O'Neill mellé. Az első lövést több másik is követte, de azok szerencsére a falakba csapódtak, és nem sebesítettek meg senkit sem.

Sam a legjobb tudása szerint megpróbált segíteni a férjének, aki az oszlopnak támasztva a hátát próbált úrrá lenni a fájdalmán és felmérni a sérülés súlyosságát. A golyó szerencsére simán áthaladt a bal combján és nem sértette meg sem csontot, sem a comb artériát, ettől eltekintve pokoli fájdalmas lehetett, gondolta Sam. De nem volt több ideje ezen elmélkedni, mert a támadóik egyre közeledtek, és a lövéseik is egyre közelebb csapódtak be a falba. Kawalsky viszonozta a tüzet, és egy fájdalmas kiáltás lett az eredmény a másik oldalon.

- Gránátot! - kiáltotta valaki a folyosó túloldalán és Sam szívébe félelem költözött.

A gránát alig pár méterrel mellettük csattant a földnek, majd a fémes szürke henger feléjük gurult és pont közte és Kawaslky között állt meg a folyosó padlóján. Sam ösztönösen Jackre vetette magát, hogy a földre taszítva a férfit megvédje a további sérülésektől. Kawalsky beugrott az oszlop mögé és elfordította a fejét. A gránát végtelennek tűnő pillanattal később robbant fel, vakító fénnyel árasztva el a folyosót.

SJSJSJ

Sam egy ismeretlen helyen tért magához.  Felült és megpróbálta hozzászoktatni a szemét a félhomályhoz. Egeria segítsége most nagyon jól jött. Körbenézett. A terem, aminek a padlóján feküdt, jellegzetesen goa'uld volt. Valószínűsítette, hogy még mindig a bolygón vannak. Az egyik sarokban egy fura alakot vett észre, aki a fejét a térdére hajtva pihent. Csak most figyelt fel egy furcsa érzésre a gyomrában.

- 'Egy másik goa'uld is van itt' – hallotta Egeria hangját a fejében. Már egészen megszokta a társaságát. De azért nem fogja bánni, ha megtalálják a Tok'rát és végre magára maradhat. - 'Ha nem bánnod, most én venném át az irányítást.'

- 'Nagyon szívesen,' - gondolta Sam megkönnyebbülten. Valahogy egyszerre elég volt egy goa'ulddal birkóznia.

- Ki vagy te? - kérdezte Egeria és felállt. Majd mikor nem érkezett válasz, közelebb sétált az idegenhez és felé magasodott. Sam érezte, hogy félelem költözik a szívébe. - 'Nyugodj meg, Sam. Egy goa'uld királynőre mindenki csak nagy tisztelettel tekint'.

- 'Kivéve Ré-t' - felelte Sam gondolatban. - 'Végülis sztázisban voltál kétezer évig!'

- 'De megölni ő sem mert!' - válaszolta Egeria csak neki.

- Már nincs jelentősége, mert úgyis meg fognak ölni, - felelte a goa'uld mély hangon, de nem nézett fel.  

- Kik ezek? - kérdezte Egeria.

- Csak annyit tudtam meg róluk, hogy van egy tel'takjuk, alkatrészeket és szerelőket keresnek hozzájuk, - mondta a goa'uld és felemelte a fejét. A gazdateste egy fiatal férfi volt, akinek kék szeme és világosbarna haja volt. Az arcát némi borosta fedte. Egész szimpatikus, gondolta Sam.

- Téged hogy ejtettek fogságba? - érdeklődött Egeria.

- Alkatrészekért küldtek, és beléjük botlottam. Ennek már két hete.

- Nem próbáltál megszökni? - kérdezte Egeria.

- De igen, csak megtaláltak, mielőtt eljutottam volna a kapukig. Azt erősen védik.

- Mennyire erősen?

- Állandó őrség van, fegyverek nélkül esélytelen, ráadásul szökésem után más szobába zártak be.

- Legutóbb hogy szöktél meg?

- Megtaláltam az ajtózár kristályait és megbabráltam, de itt kívül vannak a kristályok.

- Akkor mit szándékozol tenni?

- Fogalmam sincs! - felelte a goa'uld és felállt. Sam magas volt, de a férfi még így is kicsit fölé magasodott.

Egeria épp válaszolni akart, mikor hirtelen halk sziszegés mellett kinyílt az ajtó. Két fegyveres lépett be. Az egyforma ruhájuk alapján Sam katonáknak nézte őket, de a felszerelésük többi része némileg szedett-vetett volt, mintha csak azokat a dolgokat, amiket elvesztettek az idők folyamán azzal pótoltak volna, amit éppen találtak. De Samnek nem volt több ideje elmélkedni ezen, mert egy harmadik férfi lépett be a terembe. Nyilvánvalóan ő volt a vezetőjük. A negyvenes évei közepén járhatott és már néhány ősz hajszál is keveredett a hollófekete hajába. A szeme szintén éjfekete volt, csakúgy, mint a másik két fegyveresnek. A népük közös jellemzője lehetett. Sam már nyitotta is volna a száját, hogy megkérdezze, de szerencsére időben észbe kapott.

- Kik vagytok ti, és hogy merészeltek fogságban tartani engem! - csattant fel Egeria a legdölyfösebb  goa'uld stílusban.

- Itt én kérdezek! - válaszolta a vezetőjük. - Csak egyikőtökre van szükségünk. Az marad életben, aki együttműködőbb.

- Mit vártok el tőlünk? - kérdezte az idegen goa'uld.

- Két ember megsérült. Az egyikük az én katonám, a másikuk az egyik Tau'ri. Ti meg tudjátok őket gyógyítani, és szükségünk van egy szerelőre is, aki megjavítja és később karbantartja a hajónkat.

- Tehát szolgát akartok belőlem csinálni, - felelte a fejét rázva a goa'uld. - Köszönöm szépen, én nem kérek belőle.

- Én segítek a két sebesültön, - felelte Egeria. - De nem leszek a szolgátok. Utána akár meg is ölhettek.

Sam egy pillanatra megrettent, de tudta, hogy igaza van. Azt sem tudták, hogy kik ők és mi a céljuk.  

- Gyere velem, de nem ajánlom, hogy bármivel is próbálkozz! - mondta a fegyveresek vezetője.

- Te komolyan segíteni akarsz nekik? - kérdezte a másik goa'uld.

- Igen, szándékomban áll meggyógyítani őket, de utána akár meg is ölhettek, mert nem fogok segíteni nektek - felelte Egeria hangosan, majd gondolatban folytatta. - 'Sajnálom Sam.'

- 'Ne aggódj, tudom, hogy mi forog kockán, és nem akarom, hogy a tudásunk a Tok'rá-ról rossz kezekbe kerüljön. Ha itt az idő tedd, amit tenned kell... és köszönöm, hogy segítesz Jack-nek.'

- 'Ez a legkevesebb.'

- Motozzátok meg! - szólt vezető a két beosztottjának.

- Legalább a nevét megtudhatnám előtte? - kérdezte szarkasztikusan Egeria.

- Lenard Polne parancsnok vagyok.

Az egyik fegyveres közvetlenül Samre szegezte a fegyverét, de fél szemét a másik goa'uldon tartotta. A másikuk pedig a közeli falnak taszította Samet és rendkívül alaposan megmotozta. Sam próbálta kizárni az elméjéből a kutakodó kezeket. Többi kevésbé sikerült is. Szerencsére gyorsan túlestek rajta. A férfi nem talált semmit sem, csak Sam dögcéduláját és rajta a gyűrűjét, amit mindig magánál tartott. A fegyveres le akarta tépni Sam nyakáról a láncot.

- Ha meg mered tenni, akkor megöllek, - szólalt meg Egeria nyugodtan. Sam nem fogalmazott volna ilyen finoman és mióta sok időt töltött a CSK-3-mal jócskán bővült a szókincse. Néhány kifejezésbe még a rendőr bátyja is belepirult volna. A fegyveres kérdően nézett a parancsnokára, aki egy legyintéssel elintézte a dolgot.

- 'Köszönöm' - gondolta Sam hálásan.

- 'Nagyon szívesen és elnézést a motozásért.'

Útközben Sam csak arra tudott gondolni, hogy vajon milyen állapotban találja majd Jacket és tényleg engedik-e Egeriának, hogy meggyógyítsa. Dobogó szívvel követte a katonát, aki előtte sétált.

A szívéről hatalmasnak kő gördült le, mikor már messziről hallotta a férje kiabálását.

- Azonnal látni akarom a társunkat! Nem érdekel a véleményük! Tudni akarom, hogy jól van-e! - ordította O'Neill, de úgy, hogy egy kiképző őrmester is elsírta volna magát a büszkeségtől.

Mikor Sam belépett a folyosó végéről nyíló, ajtó nélküli terembe, érdekes látványban volt része. A férje Kawalsky vállára támaszkodva, fél lábon állva ordított az előtte álló katonával. Mikor Sam belépett a terembe, O'Neill épp szólásra nyitotta a száját, mikor meglátta a feleségét, elhallgatott.

- Gyógyítsa meg őket, ahogy ígérte, - vetette oda Polne Egeriának, és egy goa'uld eszközt dobott felé. Egeria felhúzta azt Sam kezére, és odament Jackhez.

- Nem, először az én emberemet! - csattant fel Polne és Sam csak most vette észre a terem másik végében lévő emelvényen fekvő eszméletlen férfit. Látszott, hogy eredetileg nem ágyként használták, de a célnak átmenetileg megfelelt.

- Semmi gond, én tudok várni, - jegyezte meg szarkasztikusan O'Neill és tényleg így és érezte. Most már a combjában lüktető fájdalom sem volt annyira rossz. Sam él és jól van.

- Rendben, de utána a Tau'ri következik, - jegyezte meg Egeria és odalépett az eszméletlen férfihez, akinek a válla volt bekötözve. Sam leemelte róla a kötést és a lőtt seb, amit alatta talált, nem lepte meg. A lövedék szerencsére simán áthaladt a vállán.

- A sérülése egyáltalán nem indokolja, hogy eszméletlen legyen, - jegyezte meg Egeria. - Mi történt?

- A fájdalomcsillapító hatása, - felelte Polne.

- Van még fájdalomcsillapítójuk, és ezt csak most mondja? - csattant fel O'Neill, aki közben leült egy padszerű emelvényre és megpróbálta kényelembe helyezni a bekötözött lábát. Sam látta, hogy szabvány katonai kötszert használtak és eléggé hevenyészett volt a kötés. Biztos Kawalsky műve gondolta és közben Jack folyamatosan piszkálta, mint ővele tette az Antarktiszon. Milyen régen is volt, mélázott el Sam a pillanat tört részéig. Egeria közben munkához látott.

Sam furcsán érezte magát a gyógyítás közben. Azt már megszokta, hogy nem mindig ura a testének, de ez most még annál is különösebb volt. Forróság árasztotta el, amint a kezére húzott karkötőszerű dologba beágyazott kristály meleg, sárga színű fényt kezdett el magából sugározni. Egeria a sugarat közvetlenül a sérülésre irányította, ami szinte csodával határos módon lassan behegedt. Lassabban, mintha szarkofágot használtak volna, de azért még így is elképesztő volt a sejtregenerálódás. Ha Sam rendelkezett volna a testével, biztos leesett volna az álla a látványtól. Tudta, hogy ez fog történni, de akkor is elképesztő volt.

Mikor végzett a katonával, Egeria O'Neill felé indult, Polne nem tiltakozott ellene. Sam látta, hogy Jack minden mozdulatát figyeli.

- Ne aggódj, O'Neill, a sérülésed nyom nélkül meg fog gyógyulni, - szólalt meg Egeria. Szándékosan nem adta az át az irányítást, nem akarta, hogy az ellenfeleik megsejthessék, hogy Sam és Jack milyen közel állnak egymáshoz. Sam emlékeiből tudta, hogy Jack képes feláldozni egy nagyobb cél érdekében bárkit és bármit, de nem akarta még jobban megnehezíteni nekik a dolgot. Ha ezek rájönnek, hogy O'Neill és Kawalsky tudatosan együttműködött egy goa'ulddal, az ő sorsuk is bizonytalanná vált volna.

A gyógyítás most is alig pár percig tartott és Jack le sem tudta venni a szemét a feleségéről. Tudta, hogy nemsokára megint elválasztják őket egymástól. Jacknek fogalma sem volt róla, hogy mi fog történni ezután, és mivel Sam nem szólt hozzá, próbált minél érzelemmentesebbnek tűnni a jelenlétében.

- Vigyétek vissza a cellájába, - intett Polne a két emberének, akik ide kísérték Samet. A nő nagyot sóhajtott, de ellenkezés nélkül tette, amit parancsoltak neki.

Mikor Sam eltűnt a sarkon túl, Jack nem bírta megállni és megkérdezte:

- Mi lesz most vele?

- A társatok már nem önmaga, megszállta egy goa'uld, - mondta Polne felé fordulva.

- Egy goa'uld? - adta az ártatlant Jack.

- Ő már nem önmaga, azon is csodálkozom, hogy eddig nem ölt meg benneteket a fegyverével, amit ti adtatok neki, - mondta Polne fejcsóválva.

- És mi a tervük vele? - érdeklődött Jack ártalmatlan csevegő stílusban.

- Elpusztítjuk, hogy írmagja se maradjon, - jelentette ki elszántan Polne.

Jackből artikulálatlan üvöltés formájában tört ki a mindeddig visszatartott feszültség, tett egy lépést Polne felé, de utána elsötétült minden a szeme előtt.

Sam hallotta Jack üvöltését és megdermedt. Ha nem Egeria uralkodott volna épp a teste felett, akkor biztosan megállt volna. Elnehezült szívvel folytatta az útját.

- 'Most mi legyen?' - kérdezte Egeria.

- 'Támadjuk meg őket, amint lehetséges. Ha már meghalunk, haljunk meg harc közben', - felelte Sam harciasan.

- 'Rendben,' - válaszolta Egeria. - 'Az apád nagyon büszke lenne most rád.'

Sam egy pillanatra lehunyta a szemét és csodálkozva vette észre, hogy a szemhéja tényleg lecsukodott egy pillanatra. Ő irányított! Nagyot sóhajtott és megpróbálta felidézni, amit Kawalsky a közelharcról tanított neki.

A lehetőség akkor jött el, mikor beléptek az ajtón. Az egyik fegyveres az idegen goa'uldra szegezte a fegyverét, a másik pedig a kézifegyvere csövével megbökte Sam hátát. Mikor az idegen goa'uld felállt a jöttükre, és ezzel egy pillanatra elvonta mindkét fegyveres figyelmét, Sam kihasználva Egeria emberfeletti erejét, villámgyorsan megfordult és kicsavarta a mögötte álló férfi kezéből a fegyvert, és hozzávágta a mellettük lévő falhoz. A katona nekicsapódott, majd ájultan terült el. Erre a másik férfi is ráirányította fegyverét, elkövetve élete következő nagy hibáját. Az idegen goa'uld mögé lépett egyik kezével, megragadta a fegyvert tartó karját, a másikkal pedig a nyakát. Sam tudta, hogyha nem lép közbe a másik goa'uld, megöli a katonát. Annak ellenére, hogy a pokol legmélyebb bugyrába kívánta, mégsem hagyhatta meghalni.

- Ha megölöd, én is megöllek, - jelentette ki elszántan Sam, és a kezében lévő fegyvercsővét a goa'uld tarkójának szegezte. Egy közvetlen közelről leadott lövést még egy szimbióta sem élne túl, gondolta Sam. Szerencséjére a goa'uld hasonlóképpen gondolkodott, mert eleresztette az ájult katonát.

- Ki vagy te? - kérdezte a férfi, és Sam először nem is tudta, hogy mi volt annyira furcsa a hangjában. Egy pillanattal később rájött. A gazdatest hangja volt. Döbbenten lépett hátrább, és leeresztette a kezében tartott fegyvert.

- Dr. Samantha Carter vagyok, a Tau'ri-ról, - mondta Sam csendesen.

- Én Martouf vagyok, - mutatkozott be a férfi egy furcsa félmosollyal az arcán. - De még mindig nem válaszoltál, hogy ki vagy te? Én ismerem minden társamat, de rád nem emlékszem.

- Mivel soha nem találkoztunk, ezért nem is emlékezhetsz rám, - felelte Sam.

- Az hogy lehet? - kérdezte a férfi bizonytalanul. - Goa'uld vagy és mégis a gazdatested írányít. Csak a Tok'ra viselkedik így.

- Mit tudsz a Tok'ráról? - kérdezte Sam felélénkülve. Talán mégsem volt annyira hiábavaló ez a küldetés.

- Egy szót sem szólok addig, amíg fel nem feded magad, - szólalt meg Martouf goa'uldja, miután egy pillanatra lehajtotta fejét.

- Egeria vagyok, - szólalt meg Egeria, egy óvatos biccentés után.

- Egeria, a Tok'ra királynője? - még a goa'uld egyébként teljesen semleges hangjában is hallani lehetett az izgatottságot. - Az nem lehet, Egeria kétezer éve meghalt. Ré megölte őt.

- Ré nem ölt meg engem, csak sztázisba rakott. Ott voltam egészen addig, míg pár hete a CSK-1 ki nem szabadított, - felelte Egeria. - De te nem válaszoltál a kérdésemre. Ki vagy te?

- Lantash vagyok, Tok'ra, - felelte a goa'uld, de Sam látta rajta, hogy még mindig nincs meggyőződve Egeria állításáról. Érezte, hogy itt az ideje, hogy átvegye a beszélgetés irányítását és lehajtotta a fejét.

- Minden szava igaz. Alig pár hete találtunk rá Ré egyik régi bolygóján, ahol állítólag eltemették. A Tok'rát kerestük, de őt találtuk meg.

- Miért kerestétek a Tok'rát? - kérdezte Martouf kétkedve. Ő is érezte, hogy a két gazdatest könnyebben szót ért egymással ebben a helyzetben.

- Szövetséget akarunk velük kötni. Az ellenségem ellensége a barátom, - jegyezte meg Sam. - De erre most nincs időnk, mert a társaim veszélyben vannak. Azonnal oda kell mennünk hozzájuk!

Sam legnagyobb meglepetésére Martouf bólintott. Átkutatták a két őrt és mikor Sam az egyiknél talált egy pontosan olyan gránátot, amivel elkábították őket, szélesen elvigyorodott. Nem szívesen keveredett volna tűzharcba a fogvatartóikkal, hisz Jack és Kawalsky komolyan meg is sérülhetett volna.

- Mit tudsz róluk? - intett Sam fejével a két eszméletlen férfi felé.

- Ártalmatlan kereskedők, próbálják kijátszani a goa'uld rendszerurakat, akik nem sokat törődnek velük, - felelte Martouf.

- Rendben, akkor próbáljunk meg vigyázni rájuk, - mondta Sam és a zubbonya zsebébe rakta a gránátot és elindult a folyosó felé.

Mikor meghallotta Kawalsky kiabálását, tudta, hogy sietnie kell.

- Ezt most miért kellett? - kiabálta az őrnagy. - Semmit sem tett, amivel ezt érdemelte volna...

Mikor a sarokra ért, Sam óvatosan kikukucskált. Jack épp próbált feltápászkodni, eléggé kótyagosan nézett ki. Kawalsky mellette térdelt. Két katona és Polne voltak még velük. Sam oldalra pillantott Martoufra, elővette a gránátot és egy pillanatig csak forgatta a kezében. Próbált rájönni, hogyan is működik. Nem goa'uld technológia volt, így Egeria sem tudott segíteni. Sam majdnem felnyögött elkeseredésében, hogy a szépen kifundált terve ilyen semmiségen bukhat el. A helyzetet Martouf oldotta meg. Kivette Sam kezéből a gránátot, jó erősen megmarkolta mindkét kezével, és elforgatta egy halvány csík mentén, ami a hengerszerű tárgy közepén húzódott. Sam észre sem vette eddig azt a jelet, igaz nem is volt rá nagyon ideje, hogy tanulmányozza. Martouf egy Sam számára teljesen idegen nyelven mormolni kezdett. Visszaszámol, döbbent rá Sam. Martouf nem bedobta, hanem lendületesen begurította a hengert, ami épp Polne háta mögött állt meg. Kawalsky szeme elkerekedett, de egy pillanattal később már szorosan becsukva várta a villanást. Mind az öt férfi a padlóra rogyott.

Sam először Jackhez, majd Kawalsky-hoz lépett. Ellenőrizte a pulzusukat, és csak akkor sóhajtott fel megkönnyebbülten, mikor megérezte az ujjai alatt az erőteljes lüktetéseket. A másik három emberrel nem foglalkozott. Mivel nem tudta, hogy a gránátnak meddig tart a hatása és azzal se volt tisztában, hogy hány fegyveres tartózkodik még az épületben, amilyen gyorsan csak tudott meg akart lépni innen, és ehhez szüksége volt Martouf segítségére is.

- Gondolom ezek után nem akarsz itt maradni, - mondta a férfinak, miközben felkapta az egyik sarokba lehajított málhamellényeiket a hátára. Majd Jackhez lépett és megpróbálta magához téríteni a férfit, de nem járt sikerrel. Ernyedt testét Egeria segítségével fel tudta volna emelni, de a két férfi együtt már az ő erejét is meghaladta volna. Ha Martouf nem segít, akkor egyiküket hátra kell hagynia és később visszajönni érte. Kérdő tekintettel nézett Martoufra. Már több, mint három éve a CSK1 tagja volt és tudta, hogy nem mindenki az, akinek látszik. Martouf akár goa'uld is lehetett volna. Most kiderül.

A megkönnyebbülése határtalan volt, mikor látta, hogy Martouf a vállára veszi Kawalsky ernyedt testét. Ő maga Jacket 'kapta fel'. Pokoli nehéz volt. Az biztos, hogy egy jó darabig nem engedi, hogy sütit egyen...

- Merre tovább? - kérdezte Martouf.

- A gyűrűk felé, - mondta Sam, és Martouf kérdő tekintetét látva folytatta. - Van egy tel'tak bolygó körüli pályán...

- Értem, és velem mi lesz, ha veletek megyek arra a hajóra? - érdeklődött Martouf. A pasas nem is annyira buta, gondolta Sam.

- Bízz meg bennem, ahogy én is megbízom benned. Akár goa'uld is lehetsz, aki csak a megfelelő alkalomra vár...

- Rendben, menjünk, - felelte a férfi nagyot sóhajtva.

Szerencsére a gyűrűszoba közel volt, bár Sam még így is megkönnyebbült, mikor végre letehette Jacket. Mindkét eszméletlen férfit a gyűrűplatformra helyezték és mielőtt Sam felszólt volna Amedornak, hogy készen állnak a távozásra erről az igencsak vendégszerető bolygóról, még kérdően Martoufra nézett, aki tétován álldogált a gyűrűkön kívül.

- Ha ez megnyugtat, akkor elmondom, hogy odafent egy kimoli van, - ez volt Sam utolsó aduásza, Martouf meggyőzésére.

- A kimoliak meghaltak, - felelte Martouf bizalmatlanul. - Tudom, jártam a bolygójukon...

- Egy valaki nem, - felelte Sam és kivette a rádiót a málhamellény zsebéből és Martouf kezébe nyomta. - Ha nem bízol bennem, győződj meg róla magad is.

- Lantash vagyok, a Tok'rá-tól, - a válasz szinte azonnali volt.

- Amedor vagyok, az utolsó kimoli, üdvözöllek barátom.

- Amedor, jó hallani a hangodat, - felelte Martouf és elvigyorodott, majd visszaadta a rádiót Samnek.

- Amedor, készen állunk, - szólt bele a rádióba Sam, mikor Martouf a gyűrűkön belülre lépett.

SJSJSJ

- Lantash, illetve Martouf, üdvözlöm a Parancsnokságon, - köszöntötte a tábornok az első Tok'rát, aki a Földre lépett.

- Rendkívül nagy megtiszteltetés, hogy találkozhatom Önnel, hisz az Ön embereinek köszönhetjük, hogy Egeria újra közöttünk lehet, - válaszolta Martouf egy kis meghajlás kíséretében és közben próbálta figyelmen kívül hagyni a fegyvereseket, akik a kapuszobában tartózkodtak. Biztonsági okokból egy kapuval rendelkező, de lakatlan bolygón szálltak le, miután elmenekültek, és a Csillagkapun keresztül utaztak ide a Tau'ri-ra, vagy a Földre, ahogy a helyiek hívták a helyet. De Lantash nem volt ennyire diplomatikus hangulatban. - Feltétlenül szükséges a fegyveresek jelenléte? - kérdezte mély hangján Lantash.

- Ez így van minden nem tervezett aktiváláskor, kérem, ne vegye magára, - mondta Hammond, és intett a katonáknak, hogy távozhatnak. De Hammond és Lantash is tisztábban volt vele, hogy nem mennek messzire. Szép és jó dolog a bizalom, de ki kell érdemelni.

A CSK-1 teljes személyzete elmasírozott a gyengélkedőre és a tábornok kérésére a Tok'ra is velük tartott. Dr. Fraiserrel szinte madarat lehetett volna fogatni, mikor megtudta, hogy Lantash beleegyezett, hogy megvizsgálhassa. A tudós énje már kezdte unni, hogy törött végtagokat és sima megfázásokat kezeljen. Volt pár érdekes esete, az igaz, de egy ideje nem igazán történt semmi sem a gyengélkedő környékén. Most viszont esélye nyílt rá, hogy Lantash vizsgálatának eredményeit összevesse Egeriáéval. Milyen izgalmas...

- Doktornő, készen vagyunk? - O'Neill ezredes hangja térítette magához Dr. Fraisert, aki annyira belemerült a Tok'ra laboreredményeinek tanulmányozásába, hogy el is feledkezett a többiekről.

- Igen, készen vannak ezredes, - felelte gyorsan és visszatemetkezett a háromoldalnyi leporellóba. Hát igen, az időbeosztás nem a legjobb, és ablak sincs az irodájában, de az biztos, hogy a laboreredményeket itt kapja meg leggyorsabban szinte az egész világon.

- Eligazítás egy óra múlva, - szólt O'Neill a többieknek, és kiment a teremből.

Sam Kawalsky és Amedor gondjaira bízta a vendégüket, és a férje nyomába szegődött. Már jó ideje nem beszélgettek szem- és fültanúk nélkül. A tel'tak nem igazán alkalmas a magánélet tiszteletben tartására. Most az irodájában érte utol Jacket.

- Beszélnünk kell, - mondta neki, és becsukta maga mögött az ajtót.

- Igen tudom, - felelte Jack és leült az asztala mögötti székbe. Szándékosan választotta ezt a helyet, távolságot akart tartani Samtől. - De még mindig őrültségnek tartom, hogy egyedül menj oda...

- Jack, - vágott a szavába Sam. - Ha valaha is önmagam akarok lenni újra, akkor ezt meg kell tennem.

- Ebben igazad van, - értett egyet vele Jack. - Viszont veled megyünk, és ebből nem engedek!

Sam ismerte már annyira a férjét, hogy tudja, semmivel tántoríthatja el ettől a szándékától.

- Rendben, - egyezett bele Sam. - Martouf nem fog örülni a társaságnak...

- Ha tényleg kell nekik Egeria, akkor vállalhatják érte a kockázatot, - jelentette ki Jack és közben próbálta meggyőzni magát arról, hogy nemcsak a feleségét próbálja óvni, hanem katonai szempontból is jogos a követelése, hogy a CSK-1 minden tagja Egeriaval tartson a Tok'rák bázisára.

SJSJSJ

- Természetesen a CSK-1 elkíséri a doktornőt a bázisukra, - jelentette ki Hammond tábornok az eligazításon Lantash-nak, akit nem igazán tett boldoggá a hír, épp ahogy Sam megjósolta, de O'Neill nem nagyon foglalkozott vele, inkább annak örült, hogy nem kell megvédenie az álláspontját a tábornok előtt. Hammond meglepően jól fogadta a hírt, hogy az első számú csapata a Tok'ra bázisra szándékozik ellátogatni és kifejezetten kérte, hogy a CSK-1 minden tagja vegyen részt ebben a küldetésben. Lantash kifogásait egyszerűen lesöpörte az asztalról.

- Ha valóban olyan fontos a maguk számára Egeria, akkor vállalhatják érte a kockázatot, - mondta a tábornok és Jack majdnem elvigyorodott, mikor meghallotta, hogy a tábornok pont ugyanazokat a szavakat használta, mint korábban ő maga is.

- Rendben, de először egy semleges bolygóra megyünk, és onnan tárcsázom majd a bázisunkat, - felelte Lantash, és Hammond tábornok beleegyezően biccentett.

- Ez így nekünk is megfelelő, - felelte, és O'Neill felé fordult. - Ezredes, két óra múlva indulnak. Végeztem.



Kategória: TIMAIOSZ TÖRTÉNETEI | Hozzáadta:: Emilia (2011-08-19)
Megtekintések száma: 197 | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Kód *: