Stargate SG1- It wasn’t supposed to be like this - Nincs végzet, csak ha bevégzed! 4.fejezet
Stargate SG1- It wasn’t supposed to be like this - Nincs végzet, csak ha bevégzed! 4.Fejezet Kérlek, maradj életben! A kapuszoba felé rohantak, lélekszakadva, szívükben félelemmel. Tévedhettek is, bárki más átjöhetett volna a kapun épp ebben a pillanatban. Útközben a hangszórókból felharsant a következő felhívás. - Orvosi csapatot a kapuszobába, - ami, ha ez még egyáltalán lehetséges volt, még gyorsabb futásra ösztönözte őket. Mikor odaértek, Dr. Lam már Sammel foglalkozott, mondott valamit, de nem értették, hogy mit. Úgy tűnt, mintha mindenki lassított felvételként mozogna. Jack a szobát uraló káoszt figyelte. Daniel Sam mellett állt, arckifejezése meghatározhatatlan volt, kezét lassan a homlokához emelte. Cam Sam mellett ült, és elkeseredetten próbált segíteni. Vala, sírva kapaszkodott Daniel kezébe, közben Teal'c mozdulatlanul állt, szemét Jackre szegezve. Amint Samet hordágyra rakták, Jack és Katana odarohantak. - Mi történt? - kérdezte Jack rekedten. - Rendbe fog jönni? - kérdezte Katana keresztül nyomakodva a Sammel foglalkozó orvosi csapaton. - Haladéktalanul meg kell operálnunk! - csattant fel Lam és kisietett Sammel a helyiségből. A többiek követték az orvosi csapatot folyosók tucatjain át. A CSK-1 pokolian nézett ki. Teal'c-et vér borította, de sérülésnek nem volt nyoma rajta. Daniel koszos volt, épp úgy mint Vala és Cameron. A segélyhelyen a CSK-1 elutasította az orvosi segítséget, míg meg nem tudtak valamit Samről. Jackkel és Katanával együtt a megfigyelőbe mentek, nem akartak valahol kint várakozni az előtérben. - Mi történt? - tette fel a kérdést ismét Jack mindenkinek. Végig a műtőre szegezett szemekkel hallgatta végig Katana Cam beszámolóját, és az anyja elvesztésének félelme egyre csak nőtt benne. - Csapda volt! Az infók rosszak voltak, - mondta Cam. - Miután átléptünk a kapun azt mondtam Samnek és Teal'c-nek, hogy maradjanak a Kapunál és biztosítsák a területet. Samé volt az egyik oldal és Teal'c-ké a másik, és Samet meglőtték... auu! Katana arcon ütötte Camet, olyan erősen, ahogy csak tudta. Egyik kezével megragadta a nyakánál és a másikkal behúzott neki újra, meg újra és újra. - Meg kellett volna védened őt! - kiábálta és megpróbálta ismét megütni, de Jack és Teal'c megállították, elráncigálva őt. Katana rugdosott és őrjöngve sikoltozott. megpróbálta ismét elérni Camet, de a két férfi erősebb volt nála. - Hagyd abba, Katana, - kiáltotta Jack. - Ez nem Mitchell alezredes hibája, - jelentette ki nyugodt hangon Teal'c. - Ők egy másik irányból vártak minket. Ha arra mentünk volna, most ellennénk vágva a kaputól és talán ott is ragadtunk volna, - mondta miközben elengedte a lányt. Katana gyorsan visszanyerte az önuralmát, és mély zavarban volt, az miatt amit korábban tett. Gyorsan ráébredt, hogy hibázott. - Sajnálom, - mondta könnyekkel a szemében, és bocsánatkérően nyújtotta kezét Cam felé. A férfi megrázta a felé nyújtott kezet, de nem igazán értette a lány viselkedését. De most nem is igazán érdekelte. Holnapra talán lesz egy kék foltja, ott, ahol az első ütés eltalálta. A fene egye meg, nem semmi ez lány! Visszanyerve lelki békéjét Cam az elé táruló jelenetet figyelte. Csendben álltak, Dr. Lam hangját hallgatva a műtőből, ahogy tétovázás nélkül adja ki az utasításait. Katana Jack felé fordult, kétségbeesése világosan látható volt az arcán. - Jack... A férfi karjait a lány köré fonta, és egymást vigasztalták. - Minden rendben lesz, túl fog lenni rajta, - mondta. Nem volt semmi, amiben jobban reménykedett volna, mint ez. A szíve elnehezült a gondolattól, hogy elveszítheti őt. Nem... ez nem fog megtörténni...nem hagyhat el engem... ez nem történhet meg. Bíííp. A vészjósló hang olyan váratlanul szólalt meg, hogy mindannyian felkapták rá a fejüket. - Defibrilátort feltölteni - hallatszott Carolyn Lam nyugtalan hangja. - Ó, Istenem! Jack? - Katana hitetlenkedve nézett a férfira. De Jack képtelen volt megszólalni, nem, ez csak egy rémálom! - Nem hagyhatom, hogy ez megtörténjen, - rohant ki Katana a szobából, egy ötlet fogalmazódott meg a fejében és sietnie kellett. - Hátra! - szólt Lam a szobában. Ismét a szívmonitor vészjósló hangja és az életmentő berendezés újrafeltöltődött. - Hátra! - mondta ismét Lam. Ismét a sípolás. Katana berohant a műtőbe. A megfigyelő szobából Jack és a többiek meglepetten figyelték. Mit találhatott ki Katana! Készülhet valamire? Egytől egyig hitetlenkedve figyelték, és alig voltak képesek felfogni, amit láttak. - Kifelé, most! - kiáltotta Lam. - Ez egy steril szoba! Valaki hívja a biztonságiakat! - még mindig a defibrilátor tappancsait tartotta a kezében, készen, hogy ismét megkísérelje visszahozni Samet. Katanának nem volt ideje a magyarázkodásra. Jobb kezét Lam és az egészségügyi csapat felé emelte. - Kifelé, mozgás! Dr. Lam és a csapata érezték, hogy egy erő akaratuk ellenére kitolja őket, miután a fal mellé taszította őket, és mint valamiféle láthatatlan erő ott is tartotta őket, megakadályozva, hogy megmozduljanak. Jack közvetlenül azután reagált Katana kirohanására, hogy az megtörtént, nyomában Daniellel, Teal'c-kel, Cammel és Vala-val benyomult a műtőbe. - Katana! Mi a fenét csinálsz? - kiáltott a lányra, aki feléjük nyújtotta a kezét. - Bízz bennem Jack. Nem igazán volt más lehetőségük, mint megbízni benne, Katana akkora erővel rendelkezett, amivel pillanatok alatt leigázhatta őket. Viszont, megbízni benne, sokkal könnyebb volt, mint azt Jack valaha képzelte volna. A tábornok beleegyezően biccentett. Katana letépte ruhája alatt viselt láncát. A láncon egy henger formájú, fénylő fiola lógott és erőteljesen a földhöz csapta, majd egyik kezét Samre helyezte, a másikat tenyérrel lefelé az összetört nyaklánc felé. Az őket fogva tartó erőtől megszabaduló egészségügyisek odafordultak és döbbenten figyelték, ahogy a törött láncból felszabaduló energia egyenesen Katana felé áramlik, mintha csak vonzaná magához, és a másik kezével egyenesen Sam felé irányítaná. Pont a szemük előtt, Sam sérülése meggyógyult, a szín visszatért az arcába, és végül... bíp, bíp, bíp - egyenletes pulzus. Katana befejezte. Megtette. Hátrább lépett egyet, közelebb engedve a többieket. Sam kinyitotta a szemét. - Mi.., - megpróbált felkelni, - mi történt? - úgy érezte, mintha csak egy rossz álomból ébredt volna fel. - Maradj fekve, - mondta Jack. - jól ránk ijesztettél, - mosolyodott el szélesen. - Meglőttek, - mondta Cam, - Teal'c hozott vissza. - Ó, igen, emlékszem, de - Sam rápillantott a testére és látta a fedetlen hasát, és nem volt nyoma a sérülésnek, - hogyan...? - kérdően nézett a barátaira. - Katana, - intett Jack fejével maga mögé. Sam nem tudta felfogni. - Katana? - Sam a sötét hajú lányt figyelte, próbált magyarázatot találni, de a fiatal lány kinézete megijesztette Samet. - Jól vagy? Hirtelen mindenki Katana felé fordult, aki sápadt és erőtlen volt, szürke szemei árulkodtak az elméje állapotáról, az egész testén csillogó verejték, pedig jelzés volt mindenkinek a fizikai gyengeségére. - Katana? - kiáltott rá Jack. De a lány már képtelen volt bármire is figyelni. A tábornok aggódva fordult Lamhez, - Doki? Carolyn Lam már észrevette változást és épp időben nyúlt Katana felé, hogy elkapja őt. - Nagyon meleg, segítsenek feltenni egy ágyra. Teal'c karjaiba vette a lányt és a legközelebbi ágyra helyezte. - Ne... tegyenek semmit sem, - mondta erőtlenül Katana. - Ne... vegyenek... vért. Legyengít engem... - minden egyes szót erőlködve mondott ki. - Ssss, ne beszélj, - mondta Jack és megfogta a kezét. - Igérd meg nekem... hogy nem vesznek vért tőlem, - szemeivel Jacket kutatta, de nem látott semmit sem. A világítás túl fényes volt. - Igérem, - Katana hallotta a férfi szavait, és végre elengedte magát. - Doki? - kérdezte Jack, miközben érezte, hogy a kéz, amit tart elernyed. - Eszméletlen. Teljes vérkép kell, hogy pontosan megtudjuk, hogy mi folyik itt... - Nem teheti, - jelentette ki Jack. - Tábornok, maga is látta, hogy mi történt, nincs más lehetőségem, hogy megtudjam, mi zajlik a testében... - Nem, - most Daniel szólt közbe, - mindenkit megillet a jog, hogy gyakorolja a hitét, és ezt nem sértheti meg, - a vágy, hogy megvédje a lányt teljesen a hatalmába kerítette. Nyilvánvalóan rendkívül fontos volt számára, hogy ne vegyenek tőle vért, és segíteni fog Jacknek, hogy megtarthassa az ígéretét. Nincs joguk megakadályozni! gondolta Lam. - Akkor hogyan kezeljem őt? - kérdezte Lam dühösen és egy kicsit bosszúsan. - Hallotta őt, azt mondta, hogy ne tegyen semmit sem, - válaszolta Jack, bízva abban, hogy Katana tudta, hogy mit csinál. - Meg kell tennem mindent ami tőlem telik... - kezdte megint Lam, próbálva meggyőzni az igazáról a két férfit. - Ez az ő választása, és szerintem tiszteletben kell ezt tartanunk, - csatlakozott Teal'c is a vitához. Lam rájött, hogy esélye sincs, de azzal a kevés információval, aminek birtokában volt, csak egyetlen dolog tehet - ül karba tett kézzel. - Rendben, - jelentette ki végül. - Áthelyezem egy megfigyelő szobába. Nem tudom hogyan, de megpróbálok segíteni rajta. Sam figyelte, ahogy a többiek kiálltak Katana mellett. - Mi történt? - még mindig nem értette mi folyik itt pontosan. Még a kiemelkedően magas IQ-ja sem igazán segített ebben a helyzetben. Az egyik percben még sérült volt, a következőben pedig teljesen egészséges, és Katana volt beteg. Miért nem engedi Katana, hogy vért vegyenek tőle, és miért védelmezi Jack őt ennyire. Veszélyben lehet az élete, és Jack csak úgy megígérte neki, hogy nem vesznek tőle vért. És a többiek vajon miért ennyire védelmezőek? - Meggyógyított téged, és ezzel kiütötte magát, - Cam karját keresztbe fonva furcsán nézett a nemrég még sérült csapattársára, - úgy néz ki van valamilyen energia reakció vagy mi a szösz, amivel rendbe hozott téged... - próbálta elmagyarázni, a törött energiaforrásra mutatva, de ő sem értette jobban az egészet, mint a többiek. Dr. Lam rövidesen visszatért. - Egyenlőre stabil az állapota, most pedig mindenkit meg fogok vizsgálni, - az orvos egy pillanatig csak nézte Samet, majd hozzátette, - maga is, irány a gyengélkedő, mindenkinek. Miután legnagyobb csodálkozására Carolyn a legtökéletesebb egészségben találta Samet, a szállására küldte pihenni. Mikor az tiltakozni kezdett, Carolyn és Jack egyszerre kiáltották el magunkat. - Ez egy parancs volt! Abban a pillanatban, mikor becsukódott Sam szobájának ajtaja, ő és Jack szenvedélyesen ölelték meg egymást, a közelmúlt eseményei hatással voltak mindkettőjükre. - Soha ne tedd ezt velem még egyszer! - mondta Jack, még mindig a karjaiban tartva Samet, kissé remegve. Mindketten tudták, hogy a nő ezt nem ígérhette meg. - Sajnálom, - suttogta Sam. Egy ideig csak csendben álltak, élvezték a kettesben töltött perceket. Majd Jack felsóhajtott. - Katana nagyon rossz bőrben van. - Hogyan mentett meg engem? - Istenem, Sam, elképesztő volt, - Jack megfogta Sam kezét, az ágyhoz vezette és leültek. Megpróbálta elmagyarázni, hogy mit tett Katana, de ő sem igazán tudta, hogy pontosan mi is történt. - Nem tudom Sam, egy pillanatig azt hittük, hogy elvesztettünk, és a közvetkezőben meggyógyított. Esküszöm, tisztára olyan volt, mikor a fagyott lány meggyógyított benneteket. - Az ős lány? - Igen. - Van benne logika. Ez magyarázat lehet arra, hogy miért beteg most. - De rendbe fog jönni, igaz? - kérdezte Jack, rögtön meg is bánva a szavait. 'Rendbe kell jönnie!' - Nem tudom, - ölelte át a férfit Sam megint, mindkettőjüket egy új keletű félelem járta át. Sam azzal a ténnyel magyarázta az aggodalmát, hogy Katana, épp most mentette meg az életét. Jack is hasonló következtetésre jutott - Katana megmentette annak a nőnek az életét, akit szeretett. De volt itt valami más is. - Daniel? - Vala óvatosan lépett be a férfi irodájába, és becsukta maga mögött az ajtót. - Mi a baj? Olyan gyorsan elmentél a vizsgálat után, aggódtam miattad. Daniel a kezébe temette az arcát. - Csak... - sóhajtotta. - Micsoda? - lépett közelebb Vala. - Samnek igaza volt, - emelte fel a fejét Daniel és Valára nézett, majd visszaejtette a fejét a kezeibe. Valának volt ugyan egy elképezése, hogy mi jár a férfi fejében, de a biztonság kedvéért rákérdezett. - Miben volt igaza? - Hogy megváltoztak a dolgok. Mikor láttam őt elesni, milliónyi dolog villant át az agyamon... - Milyen dolgok? - Vala közelebb lépett. - Elképesztő, hogy mennyi gondolat belefér egyetlen pillanatba, ugye? Daniel magába roskadt. - Daniel? - Vala hangja megtelt pánikkal. - Minden más lett, - ismételte Daniel. - Nem értelek, kérlek, mondd el mi a baj! - Vala tudta, hogy mit akar neki mondani, vissza akarja vonni az ígéretét, hogy megpróbálják együtt. Nagyon megijedt, de a végén belátta, hogyha a férfi túlságosan fél attól, hogy esetleg elveszítheti őt, és ezért inkább bele sem kezd ebbe a kapcsolatba, akkor nem is érdemli meg őt. - Mikor Samet meglőtték, sok egyéb mellett Jackre gondoltam. Hogy mi lesz vele, ha Sam... meghal, - Daniel hangja elhalt. Vala nem mozdult. Ő is ugyanerre gondolt. - Tudom. - És ekkor az jutott eszembe, hogy akár te is lehettél volna Sam helyében... - Daniel... - a férfi felemelte a kezét, hogy elhallgattassa. - Sajnálom, hogy nem adtam lehetőséget korábban magunknak, hogy elvesztegettem egy csomó értékes időt, - mondta ki végül, - és még valami másra is rájöttem... Szeretlek, - mondta ki egyszerűen. Vala érezte, hogy a szemei megtelnek könnyekkel, amik záporozni kezdtek abban a pillanatban, mikor Daniel kimondta azokat a szavakat. - Én is szeretlek, - suttogta, hozzálépett és szorosan magához ölelte, szerelmesen. Daniel bebizonyította, hogy tévedett. Nem ijedt meg, többé már nem is fog. Ma este lesz az éjszaka - amikor véget ér hosszú, magányos utazása. Sam és Jack a gyengélkedőre ment, hogy ellenőrizzék Katanát. Az ágya mellett ültek, és csendben figyelték. Az ápolónő jött be, hogy megnézze Katana életjeleit és felfigyelt Samre és Jackre. - Hogy van? - kérdezte Sam csendesen. - Nem vagyunk benne biztosak. Láza van, de a teste valamilyen energiát ad le - azt feltételezzük, hogy ugyanolyat, amilyent az amulatt, a tüdeje az összeomlás szélén van, de úgy néz ki az élete nincs veszélyben, ha a láz nem okoz még nagyobb problémát, ami viszont nagy veszélynek tenné ki őt. Természetesen, ez mind csak találgatás... - a nővér kissé dühösen bámult Jackre, de ő állta a pillantását. A nő dolga végeztével kiment a szobából. Sam tudta, hogy soha nem tudná meggyőzni Jacket arról, hogy vonja vissza Katanának adott szavát és engedje, hogy vért vegyenek a lánytól, még akkor sem ha még neki is az a véleménye, hogy tévedett. Ha mégis ez lesz az oka, hogy a lány meghal, soha nem fog megbocsátani magának. Vagy Jacknek. Landry tábornok jött be, majd őt követve a CSK-1 többi tagja. - Hogy van? - kérdezte Landry. - Nem jól, uram. A testhőmérséklete elég magas, és semmi támpontjuk sincs, hogy milyen gyógyszer segíthetne, mivel... - Tudom, Dr. Lam már tájékoztatott, - mondta Landry, egyértelművé téve, hogy teljes mértékben egyetért Jackkel ebben a kérdésben. - Uram, a gyógyulásról... - Minden rendben, ezredes, - szólt közbe Landry. - Elképesztő, amit tett. - Igen, az volt, - jelentette ki Jack, megfogva Sam kezét. A szoba elcsendesedett, ahogy mindannyian elmerültek a gondolataikban. - Tudjátok, - szólalt meg végül Landry, - nem mintha nem örülnék a végeredménynek, de nagyon elcsodálkoztam, hogy miért, miért is tette, amit tett. - Én is ezen gondolkodtam! - mondta Cam. - Talán meg akarta védeni az idővonalat, mert Sam életben volt az ő jövőjében, - Daniel logikus magyarázatát egyetértő bólogatások követték. - Nem, jusson eszetekbe hogyan reagált a megfigyelő szobában, - Cam szégyenlősen kerülte Sam érdeklődő tekintetét. Katana előtt egy széken üldögélő Sam felvont szemöldökkel nézett Jackre. - Milyen reakció? - Katana megtámadta Cameront, amiért nem védett meg téged, - számolt be az eseményekről Vala. Cam akaratlanul is megdörzsölte az állát. - És behúzott nekem párat. - Nem hiszem el, - mondta Sam megdöbbenve. - Tudod, hogy nem a te hibád volt, igaz? - Igen, igen, én tudom, de bárhogy is volt, Katana nagyon kiakadt. - De még akkor is, nem hiszem el, hogy csak a jövőt akarta védeni, - nézett körül Sam, támogatókat keresve. Vala megrázta a fejét. - Én sem hiszem. Nagyon ki volt akadva miattad, ahogy mi is, - Vala Jackre, majd Samre nézett. - vagy még jobban. Tényleg megijedt, hogy elveszíthet téged. - Teljesen igazad van, - mondta ki Jack, - van még valami, amit nem vettünk észre. - De mi? - kérdezte Sam, aki nem igazán hitte el, hogy a lány viselkedésének az egyetlen oka - az idővonal védelmezése volt. - Hm! Ti nem láttátok a pánikot, fájdalmat és a színtiszta félelmet Katanán, - Vala teljesen biztos volt benne, hogy igaza van, itt lennie kell valami másnak is. Teal'c megérintette Sam vállát. - Meg kell várnunk, amíg Katana maga mondja el nekünk, Carter ezredes, - lépett előbbre a sarokból a Jaffa, ahonnan eddig a fiatal lányt figyelte. Landry volt az első, aki elment, majd ahogy az éjszaka egyre sötétebb lett, Daniel, Vala és Cam is visszavonult. Katana elkezdett magában beszélni, a láza lassan csökkenni kezdett, és nem is szökött fel újra. Dr. Lam biztosította őket, hogy ez nagyon jó jel, de nem ez foglalkoztatta most Samet és Jacket. - Nem... calas... sent.. nem... - motyogta Katana, - nem... én nem... seris alas, - nem volt nehéz rájönniük, hogy Katana egy idegen nyelven beszélt, Sam azt kívánta bárcsak értené. Katana újraélte életének legnehezebb időszakait. Visszaemlékezett, arra, mikor Risi beteg volt, mikor először használta a gyógyító erejét. Vagy mikor Duncan meghalt, és próbálta meggyógyítani, de elbukott. És végül annak a lehetőségét, hogy elveszítheti az anyját. Soha nem volt jó abban, hogy meggyógyítsa az embereket. A mestere elmagyarázta, hogy nem használta fel az elméjének elég részét, hogy nem lesz képes anélkül erre, hogy saját magában kárt ne tegyen. Soha nem volt képes megtanulni, hogy elég energiát vonjon el a környezetéből és ne a sajátját használja fel mikor meggyógyít valakit. Ezért volt az, hogy a fiola erejét használta, mert visszahozni valakit az életbe több volt, mint amit ő maga kezelni tudott. Katanát ismét megrohanták az emlékek, Sam a kapuszobában, a szívmonitor folyamatos sípolása betöltötte az elméjét. - Nem! - sikoltotta, felült, kinyitotta a szemét, keresve valamit, majd ismét önkívületbe süllyedt. Sam ott volt épp mellette. - Minden rendben, - próbálta megnyugtatni a lányt, a haját simogata, - sss, minden rendben. Megpróbálta kényelembe helyezni, közben Teal'c csendben figyelte a két nőt összekapcsoló köteléket. Percről percre egyre több mindent értett meg. Az éjszaka lassan telt, mind ott maradtak Katana mellett, bár Teal'c eltűnt kis időre késő éjjel, de hamarosan visszatért egy kis kék gyümölcszselével Samnek. Miután rájött, hogy már órák óta nem evett, Sam gyomra hangosan megkordult még az étel gondolatától is. - Köszönöm Teal'c, - mosolyodott el és behabzsolta a kedvenc ételét. Jack felkuncogott a látványra, hálás volt, hogy nézhette őt enni, figyelhette őt a korábbi bajok ellenére. Itt volt mellette, biztonságban... legalábbis most. Figyelmét ismét Katana felé fordította. 'Rendbe fog jönni, rendbe fog jönni,' ismételgette magában. Sam percek alatt végzett az evéssel. - Az hiszem tényleg éhes voltál, - Jack leellenőrizte az óráját, - igen, egyértelműen új rekord. Sam elmosolyodott és kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de hirtelen a szájára szorította a kezét, a hányinger szinte elöntötte az érzékeit. - Ó, fiúk, - csak ennyit sikerült kinyögnie, mielőtt kirohant a fürdőszobába. Jack követte, épp időben érkezett, hogy ki tudja simítani a haját az arcából, amíg Sam megkönnyebbült. - Sam? - Jól vagyok, - állt fel a nő. - Jól vagyok. - Jól vagy? - kérdezte kétkedve Jack. - Nem, nem vagy jól. - Minden rendben van, talán csak túl gyorsan ettem, - mondta Sam, próbálva meggyőzni Jacket, de ekkor ismét öklendezni kezdett. - Ó, igen, ki fognak vizsgálni. - Jack, igazán...- kezdte Sam, de mikor meglátta Jack tekintetét elhallgatott. Értelmetlen volt tagadnia a nyilvánvalót, meglőtték, meghalt, meggyógyították valamilyen ősi módszerrel és most hányt. Látta a félelmet Jack szemében és tudta... a férfi megijedt, és ezt tökéletesen át tudta érezni. - Oké, rendben, holnap reggel elmegyek Dr. Lamhez. - Most rögtön, - mondta Jack komolyan. - Valakinek itt kell maradnia Katanával, - próbálkozott Sam. - Teal'c itt van, indulás, - húzta maga után a nőt a karjánál fogva, - megyünk megkeressük a varázslót. Teal'c tökéletesen értette a célzást. Már rengetegszer megnézte az 'Óz a csodák, csodája' című filmet, mióta a Földre érkezett. Dr. Lamet a laborjában találták meg, a mikroszkópja mellett, nyilvánvalóan arra készült, hogy az éjjelét valami nagyon fontos dolog tanulmányozásának szentelje. - Doki? - kopogtatott be Jack az ajtón. Érkezésükkel megijesztették Carolynt, aki rögtön arra gondolt, hogy valami gond van. - Katana... - kezdte, de Jack közbe vágott. - Nem, nem, Samről van szó. Beteg. Sam tágra nyitotta a szemét. - Nem vagyok beteg, csak hánytam. más nem történt. Próbáltam elmagyarázni neki, hogy semmi komoly baj nincs, de ő ragaszkodott hozzá, hogy megvizsgáljanak. Carolyn a párra mosolygott. Még csak egy hónapja volt, hogy mikor egymás mellett sétáltak, meg sem érintették egymást, nem mosolyogtak a másikra, nem mutatták az intimitás semmilyen jelét, és most, annyira mások voltak. A férfi aggodalma annyira magával ragadó volt, és megható, maga elé képzelte a tábornokot, aki soha nem kereste fel az orvosokat vagy bárki mást a segélyhelyen önszántából, amint bevonszolja az ezredest vizsgálatra. Ez már önmagában is jelentett valamit. Lam felállt és Samhez lépett. - Már elvégeztem minden szükséges vizsgálatot ma, - kinyitotta Sam száját és belevilágított a ceruzalámpájával, - és minden rendben volt. De, - folytatta Lam, Sam legnagyobb csalódására, - soha nem lehetünk egészen biztosak. Üljön le, ezredes, - mutatott a Sam melletti székre. - Veszek vért, és ismét letesztelem. Sam feltűrte a kabátujját és hagyta, hogy a doktor végezze a munkáját. - Rendben, - lépett hátrább a doktornő, mikor végzett. - Két órán belül meglesznek az eredmények, - mosolyodott el Carolyn és kisietett a kémcsővel. Visszatérve a szobába, Sam és Jack látták, hogy Teal'c Katana mellett áll, és az arcát tanulmányozza. - Mit csinálsz? - kérdezte Jack, akit mulatatott a látvány. - Úgy néz ki, jobban van, - jelentette ki Teal'c. - Nem reszket és úgy tűnik a láza is tovább csökkent. Jack a lány homlokára helyezte a kezét, hogy maga is meggyőződjön a jó hírről. - Megyek és hívom a nővért. Jack rövidesen a nővérrel az oldalán tért vissza a szobába. A nő feljegyezte a Katana állapotában beállt változásokat. Úgy látszik, egyre jobban és jobban lesz. Most már minden csak idő kérdése volt. - Carter ezredes, azt hiszem pihenned kellene. - Nem, Teal'c. Itt maradok addig, amíg teljesen biztosak nem lehetünk benne, hogy teljesen fel fog épülni, - mondta Sam komolyan. - Komolyan, Sam, Teal'c és én itt maradunk, - próbálta Jack meggyőzni Samet, de a nő pillantása mindent elmondott. - Nem megyek el, - ismételte meg még komolyabban, mint korábban. - Rendben, akkor mind maradunk - emelte fel a kezét Jack beleegyezően. Katana olyan békésnek tűnt, és a láza egyre csökkent, lassan, de biztosan. Sam és Jack mindketten megkönnyebbültek, annak tudatában, hogy egyre jobbra fordulnak a dolgok. Már majdnem hajnali három volt, mikor Carolyn visszatért. Teal'c-et mély meditációban találta közel az ágyhoz, Sam Jack vállára dőlve aludt, aki Katanát figyelte. Hallania kellett, hogy belépett a szobába, mert lassan felnézett. - Tábornok, - vigyorodott rá a doktornő. - Doki, - válaszolta Jack tévotán, és felébresztette Samet. - Megvannak az eredmények? - Doktor Lam, - üdvözölte a nőt Sam egy ásítás kíséretében. - Igen, megvannak az eredmények. Teal'c szemei kipattantak, aggódva nézett a barátaira és rögtön felállt. - Akkor, jól vagyok, igaz? - Igen... még annál is jobban, - Carolyn tartott egy kis hatásszünetet. - Ezredes, ön terhes, - Carolyn felvont szemöldökeit még Teal'c is megirigyelhette volna. A döbbent arckifejezés, ami megjelent Sam arcán, éppen hogy csak jelezte a zűrzavart, amit érzett. - Én... mi van? - még saját magát is Jackre emlékeztette ez a kérdés, aki oly sokszor tette fel már ezt a kérdést. - Mi? - ismételte Jack. - Azt hiszem, Dr. Lam azt mondta épp, hogy Carter ezredes gyermeket vár, - jelentette ki Teal'c elégedetten vigyorogva. Jack még mindig össze volt zavarodva. - Biztos benne? - kérdezte és még mindig nem mert reménykedni. - Teljesen, - Lam mosolya szélesebb lett, látva a hitetlenkedő arcokat. - Apa lesz, tábornok. - De, de mi használtunk... - Tudja maga is, hogy ezek a dolgok soha nem teljesen megbízhatóak, - vágott közbe Lam. Jack és Sam egymásra néztek, a tény, hogy szülők lesznek most jutott el teljesen a tudatukig. Egymásra mosolyogtak, megcsókolták és megölelték egymást, nagyot nevettek örömükben és ezt folytatták még jó darabig. Teal'c és Dr. Lam gratuláltak az újdonsült szülőknek, aki ezután ismét nevettek, csókolóztak és szorosan megölelték egymást. Ekkor Sam arca megdermedt. - Mi az? - kérdezte Jack. - Mióta? - Sam a kérdést egyenesen a doktornőnek tette fel. Carolyn pontosan tudta, hogy mire akart Sam kilyukadni és azt is, hogy a félelmei nem alaptalanok. - Egy hónapja. - És akkor? - kérdezte Jack, nem tudta követni a gondolatmenetet, de Sam még mindig Dr. Lamre szegezte a tekintetét. - Van bármilyen esély arra, hogy baj lesz a kicsivel az utazások miatt a kapun keresztül? - a hangja remegett. - Vagy az miatt, ami ma történt? Akárhogy is nézzük, hasba lőttek! Jack alig hitt a füleinek. Nem, ez nem történhet meg. Nem lehet semmi gond a picivel. Isten nem teheti meg ezt vele másodszor is. Carolyn felsóhajtott. - Nincs semmilyen lehetőségünk, hogy megtudjuk,- mondta. Már ő is gondolt az esetleges problémákra, de érezte, még túl korai bármit is mondani. - Amennyire a Kapu technológiáját ismerjük semmilyen kárt nem okozhat. De nincs módom megbizonyosodni róla, hogy ez igaz. A ma reggelről.. én igazán nem tudom, - fejezte be. - Nincs valamilyen teszt, amivel... - kezdte Jack. - Nincs semmi baj a gyerekekkel, - hallatszott mögülük Katana hangja. - Katana, hát felébredtél, - fordult felé Sam. Jack köhintett egyet, boldog volt, hogy azok a kék szemek ismét nyitva voltak. Katana azt mondta, hogy a gyerekek rendben lesznek, és neki igaza szokott lenni, várjunk csak... gyerekek? - Azt mondtad gyerekek? - Kaphatok egy kis vizet? - kérdezte a lány elhaló hangon. - Lassú kortyokban igyon, - figyelmeztette Lam. Sam hozott egy pohár vizet, szívószállal, és Katanának adta. - Lassan- mondta és látta, hogy Katana örül a szívószálnak. - Hogy érzed magad? - Remekül, - mondta a lány, mikor Sam elvette előle a vizet. - Tehát, gyerekek? - erősködött Jack. - Pontosan, - Katana előbb Jackre, majd Samre nézett, - ikreket vártok. - Igen, - kiáltotta Jack ökölbe szorított kézzel. - Biztos vagy benne? Katana fáradtan mosolyodott el. Tudta, hogy Sam a gyerekei egészségére kíváncsi. Ha tudta volna, hogy az egyikük itt fekszik pont előtte. - Biztos vagyok benne. Ne aggódj, minden rendben lesz velük, - Katana megérintette Sam kezét, megnyugtatásul. - Köszönet, - Sam gyengéden megcsókolta a lány arcát. - Mindenért. - Semmiség, - Katana próbálta palástolni mennyire hatással voltak rá az anyja szavai és tettei, de a hangja elárulta őt. Senki sem vette észre, hogy a hangja az érzelmei miatt volt olyan elhaló, inkább a kiszáradt torkára fogták az egészet. - Rendben, azt hiszem most már hagynunk kéne őt pihenni, - mondta Lam megkönnyebbülve a hírek hallatán, és Katana felgyógyulása miatt. - Köszönjünk el szépen és mind térjünk nyugovóra. - Hát, - kezdte Jack. - Én csak szeretném megköszönni, - lépett közelebb Katanához és megcsókolta a homlokát. - Azt hogy megmentetted Samet, és hogy jó híreket mondtál a gyerek... a gyerekekről! - Holnap reggel visszajövünk, - mondta Sam és hirtelen rátört a fáradtság. - Viszlát, - tette hozzá Jack és elindultak kifelé. - Teal'c? Jössz te is? - Hamarosan én is megyek, - mondta a magas férfi. Jack és Sam meglepődve néztek rá. - Rendben, akkor reggel találkozunk, - mondta Jack, túl fáradt volt, hogy kielégítse kíváncsiságát Teal'c furcsa viselkedésével kapcsolatban. Ismét apa lesz! Ikrei lesznek! És a gyerekei egészségesek, semmi gond sincs velük. Sam vállára tette a kezét, és magához ölelte, miközben kimentek a teremből. A világ ennél nem is lehetne szebb. Mikor elmentek Katana figyelme Teal'c felé irányult. A szülei boldogsága az ő arcára is mosolyt varázsolt. - Szóval, meg akarod nekem köszönni, - kérdezte viccelődve. - Már hozzászoktam, hogy hősként tisztelnek. - Nem hiszem, hogy szükséges lenne megköszönöm Carter ezredes megmentését, - mondta Teal'c komolyan, Katana kuncogni kezdett, mert hitte, hogy Teal'c komolyan gondolta, amit mondott. - Rendben... - Nem hiszem, hogy meg kellene köszönnöm, hogy megmentetted a saját anyádat, - vágott a szavába Teal'c. A mosoly lefagyott Katana arcáról, tudta, hogy felesleges lenne vitatkoznia a Jaffával. - Nem mondhatod el nekik. Csendben néztek egymással farkasszemet, egyikük sem akart visszakozni. - Nem fogom, - mondta végül Teal'c. - Köszönöm, - bólintott megkönnyebbülten Katana, és egy halvány mosoly jelent meg az arcán. Ismét csend telepedett a szobára. - Hogyan jöttél rá? - kérdezte Katana kíváncsian. - A kötelék közted és a szüleid között már akkor feltűnt, amikor először megláttalak. Ez a fajta kötelék csak vérrokonságból eredhet. Rájuk emlékeztetsz, és ők rád, bármennyire is próbáltad leplezni, - folytatta a magyarázatát Teal'c. - A határozott tiltakozásod a vérvétel ellen felkeltette a gyanúmat. Ha analizálták volna a véredet, naquada nyomaira bukkantak volna, amit Carter ezredestől örököltél. És, - mondta befejezésül, - a fájdalom, amit éreztél mikor az anyád meghalhatott volna, végképp meggyőzött engem. - Hűha, Teal'c! Tiszta Sherlock Holmes. Teal'c felvonta a szemöldökét, és megdöntötte kissé a fejét. - Tudod, a híres detektív... felejtsd el. - Jól sejtem, hogy te vagy az, akit Carter ezredes vár? - Igen. Én és az ikerhúgom. Teal'c melegen rámosolygott, ami meglepte Katanát. Ez egyáltalán nem volt jellemző Teal'c-re. - Megtiszteltetés, hogy megismerhettelek, - mondta, majd kis szünet után folytatta, - Katana O'Neill, - fejezte be meghajolva. Katana érezte, hogy libabőrös lesz a karja az elnevezéstől, visszamosolygott és kissé biccentett a fejével. - Szintúgy, Teal'c. - Hagylak pihenni, - mondta Teal'c és továbbra is mosolygott. Katana bólintott. Miközben a férfi elhagyta a kórtermet felrémlett előtte az első alkalom, amikor találkozott Teal'c-el. Ugyanezeket a szavakat használta. 'Megtiszteltetés, hogy megismerhettelek, Katana O'Neill.' Természetesen, akkor nem úgy reagált erre, mint alig pár perccel ezelőtt. Dühös volt és ordítani kezdett Teal'c-kel, azt kiabálta, hogy ő nem tagja az O'Neill családnak és soha nem lesz büszke erre a névre... Annyira szörnyen viselkedett. - Egy újabb varázslatos nap Katana világában, - mondta ki hangosan, gondolataiba merülve, fáradtan a rátörő szégyenérzettől, korábbi viselkedése miatt. Magába roskadt, próbálta maga mögött hagyni a múltat... vagy ez a jövő lesz? 'Ne is foglalkozz vele. Aludj Katana,' gondolta és behunyta a szemét.  | |
|
| |
| Megtekintések száma: 487 | |
| Összes hozzászólás: 0 | |