Stargate SG1- It wasn’t supposed to be like this - Nincs végzet, csak ha bevégzed! 7.fejezet 1.rész - TIMAIOSZ TÖRTÉNETEI - Történetek - StargateLives - Csillagkapu Fan Fictions


Főoldal » Cikkek » TIMAIOSZ TÖRTÉNETEI

Stargate SG1- It wasn’t supposed to be like this - Nincs végzet, csak ha bevégzed! 7.fejezet 1.rész
Stargate SG1- It wasn’t supposed to be like this  - Nincs végzet, csak ha bevégzed! 7.Fejezet
 Ennek nem így kellett volna lennie!


- Tudjuk őket követni? - Jack nem mutatta az aggodalmát, de a lelke legmélyén halálra volt rémülve.
Walter a fülhallgatójára figyelt, majd hátranézett a tábornokra és megrázta a fejét.
- Nem, uram.
- Micsoda? Nincs semmilyen Asgard bigyó, amit használhatnánk? - Jack hangja telve volt dühvel.
Walter is feszült volt Sam eltűnése miatt. Már többször is átélte egy CSK-1 tag elvesztését, és minden alkalommal azért aggódott, hogy soha nem látja őket viszont.
- Egyáltalán nem, uram.
- Szükségünk van egy tervre, - mondta komolyan Landry. Esélyt sem akart adni arra, hogy elveszítsék az egyik legjobban képzett embert a Földön, anélkül, hogy mindent megtennének az előkerítésére, és mindenekelőtt nem akarta elveszíteni az egyik barátját.
Az Elnök értesítése után egy repülőgépet küldtek Jack-ért és Hankért, hogy a Vezérkari Főnökkel találkozhassanak.
Pár hónappal ezelőtt arra a következtetésre jutottak, hogy egy megelőző támadás lenne a Föld legjobb esélye, és azóta a védelemre kiemelt figyelmet szenteltek. Az Asgardok segítségével három további hajót építettek, olyat mint a Prométheusz, valamint több kisebb repülőgépet az X-302 mintájára.
Most, úgy tűnt, hogy ennek ellenére sincs esélyük. Ha a Parancsnokság képtelen előrejelezni az Ori hajóit, akkor reagálniuk kell, mielőtt a tényleges támadás megtörténne.
Jack haladéktalanul felvette a kapcsolatot a Jaffa Tanáccsal egy Goa’uld kommunikációs szerkezeten keresztül, hogy koordinálhassa a támadást. Határozott szándékuk volt több oldalról indítani támadást az Ori ellen, de végül hajlandónak bizonyultak várni addig, míg a Föld felkészül.
Jack tájékoztatta őket a Sammel kapcsolatos hírekről, érdeklődött az iránt is, hogy látták-e őt valahol, de sajnos a válasz nemleges volt.
A katonaság vezetőinek egyetlen kérdés járt az agyában, hogy az Ori miért is rabolta el O’Neill ezredest. Jóllehet ő volt a Csillagkapu legelismertebb szakértője, és számtalan technológia ismerője, de ezek a tények sem adtak elegendő magyarázatot a történtekre. Valamit kihagytak.
Hank és Jack visszatértek a bázisra, hogy részt vegyenek a végső felkészülésben. Ha az Ori-ról kapott hírek helytállóak a bázisról azon bolygón, akkor még van esélyük.
- Tárcsázza a P3P-X45-öt, - kérte Landry.
- Igen, uram, - nyúlt Walter a számítógép felé és elkezdte a tárcsázást. – Egyes ékzár kódolva… - mindannyian vártak. – A féregjárat létrejött, - jelentette végül az őrmester.
- CSK-1, itt Landry tábornok, jelentkezzenek.
- Tábornok, - érkezett meg Cameron hangja, - a füles igaznak bizonyult. Már legalább száz harcost figyeltünk meg a területen, lehetséges, hogy még többen vannak, két hajó is leszállt, és még több lehet orbitális pályán, jó néhány Hírnök érkezett, és nyilvánvaló, hogy Adria is napokon belül itt lehet. – Már közel tizenkét órája a bolygón tartózkodtak, és Cameron a legjobban azt utálta a felderítésben, hogy nincs mit csinálni, csak ülni és figyelni.
- Történt valami, - Landry türelmesen megvárta, míg az Ezredes befejezi, - az Ori elrabolta O’Neill ezredest.
- Micsoda?! – Katana gyakorlatilag felsikoltott.
- Egy Ori hajó kilépett a hipertérből és felsugározták, és fél perc múlva már itt sem voltak, - Landry hangja nagyon fáradt volt.
- De miért? Miért vitték el őket? – Katana dühe egyre csak nőtt. Meg tudta volna ölni a férfit, amiért nem engedte meg, hogy a Földön maradjon, ő meg tudta volna védeni Samet. Talán.
- Elképzelésünk sincs, de…
- Uram, - szakította félbe Cameron, - valami történik… maradjon készenlétben.
Mind az öt CSK-1 tag a villámló égre nézett, de nem volt semmi jele a viharnak. És ekkor látták meg a másik Ori hajót leszállni. Figyelemmel kísérték, amint az Ori katonák kiszállnak belőle.
- Mitchell ezredes? Mi folyik ott? – kérdezte Landry.
- Egy Ori hajó épp most szállt le, mi… - hirtelen elhallgatott, még mindig a nagy hajót bámulta.
- Ez SAM! Itt van! – ragadta meg a rádióját Katana.
- Ismételje meg! – most Jack volt az, aki megszólalt.
- Uram, látjuk Samet, itt van a bolygón! – felelte Cameron.
- Jól van? – Jack próbált uralkodni a hangján, de kétség sem férhetett hozzá, hogy aggódik.
- Fogságban van, de egyébként sértetlennek tűnik, - hallatszott Teal’c hangja.
- Természetesen, nincs módunk megtudni, hogy vannak-e belső sérülései… - Daniel inkább csak magában motyogott, de Jack meghallotta őt, miközben Cameron lenyomta a gombot, arra készülve, hogy mondjon valamit.
- Meg tudnánk őt menteni, - jelentette ki Katana, átgondolva a lehetőségeiket. Az erejét felhasználva… de ennyi Ori katonával szemben, nem biztos, hogy bölcs döntés lenne. Ennek ellenére, ő hajlandó volt vállalni a kockázatot, épp úgy, mint a csapat többi tagja.
- Negatív. Ne tegyenek semmit sem, - válaszolt Landry.
Katana dühe a férfi iránt azonnal visszatért.
- Micsoda?! Meg kell próbálnunk! – tiltakozott Katana. Neki nem kell követnie az ő parancsait, őt nem állíthatják hadbíróság elé.
Mintha csak megérezte volna a szándékát, Jack előre lépett.
- Katana, kövesd a parancsokat, - a hangja most ellentmondást nem tűrő volt. – A Visszaszámlálás hadművelet a megadott időben kezdődik, nem kockáztathatjuk meg, hogy elfogjanak, szóval legyetek készenlétben, és rejtözetek el.
Egymásra pillantottak és pontosan tudták, hogy ez mit jelent. Mikor a Föld védelmére megtervezték a megelőző támadást, ezzel a kódnévvel látták el a Ori által ellenőrzött bolygó lerohanását.
- Értettem, uram, - felelte Katana. Sam sértetlennek tűnt, de Katana még mindig nem volt nyugodt, itt volt még az a tény is, hogy Sam a napokban fog életet adni neki. Érezte, hogy a tehetetlenség és a kétségbeesés érzése járja át.
A Galaxis másik végében egy férfi szívében hasonló érzések kavarogtak, mint Katanában. Jack ebben a szempillantásban indulni akart, főleg most, hogy információi voltak arról, hol találja a feleségét, de tudta, hogy mindegyikük számára az a legjobb, ha várnak. Katana ereje talán elég lenne, hogy megmentsék Samet, de ennyi Ori Hírnökkel körülvéve, és a zavaróeszköz nélkül Jack nem akart felesleges kockázatot vállalni. A földi csapatokkal együtt ő is át akart menni a Kapun.
A földi és a Jaffa hajók a P3P-X21-nél találkoztak, ami csak három órányira volt a végcéljuktól, és remélhetőleg elég messze ahhoz, hogy az Ori ne érzékelje a csoportosulást.
Mióta elkapták, Sam mindent megpróbált, hogy információhoz jusson, de senki sem állt szóba vele. Mikor megérkeztek a bolygóra, egy házban helyezték el, ami úgy nézett ki, mint az Ori hadsereg bázisa. Az agya egyfolytában zakatolt, kutatta a lehetőségeket, hogy kikeveredjen ebből a helyzetből, de nem jutott eredményre. Terhes volt és szoros ellenőrzés alatt tartották. Semmit sem tehetett a szabadulása érdekében. Hosszú ideje először félelem ébredt a szívében.
Öt óra várakozás után Sirius visszatért, hogy ellenőrizze őket, és hogy új hírekkel szolgáljon.
- Sirius! – köszöntötte Daniel.
- Dr. Jackson, nem tudtam hamarabb jönni...
- Semmi gond, - szakította félbe Cameron. – Szükségünk van...
- Uram, - szólalt meg türelmetlenül Sirius, - a népem nem fog sokáig várakozni. Már megvitattuk és arra a döntésre jutottunk, hogy napkeltekor megtámadjuk az Ori-t. Ha akartok, csatlakoztattok hozzánk, de ha nem, biztonságosabb lenne, ha elmennétek.
A CSK-1 némán, hitetlenkedve állt ott. Ez volt az első alkalom, amikor nem ők győzködték a helyieket, hogy álljanak ki magukért és küzdjenek. Nyilvánvaló volt, hogy a Rellians-ok mások. Kevésbé voltak fejlettek, mint a Föld lakói, ámbár ez az ő döntésük lehetett, hisz komoly eredményeket értek el a tudományokban és az orvoslásban, ők mégis azt választották, hogy egyszerűbb életet élnek, mint farmerek vagy vadászok.
- Éppenséggel, - kezdett bele ismét Cam, kis szünet után, - segíteni fogunk nektek, de várnotok kell. Az erőink hajóval és a Kapun keresztül is érkeznek, mikor ez megtörténik, szükségünk lesz rá, hogy készenlétben álljatok.
Most Sirius volt az, aki csendben maradt.
- Rendben, elmondom a népemnek.
- Miért most akartok majd támadni? – kérdezte Vala, miközben felállt és leporolta a piszkot a nadrágjáról.
- A nő miatt, akit az utolsó hajóval hoztak, - vörösödött el a férfi.
- Micsoda? Mi van vele? - Katana gyomra szaltózni kezdett.
- Azt tervezik, hogy megölik őt, - jelentette ki Sirius elkeseredetten.
- Tudod, hogy miért? – Katana gyomra még mindig nem nyugodott meg, sőt rosszabb lett, éles fájdalom nyilallt bele.
- És mikor? – vágta közbe Cameron, aki biztos volt benne, hogy nem fogja hagyni, hogy bármi is történjen Sammel. Ha kell, ők maguk fogják megmenteni.
- Azt tervezik, hogy megölik a gyerekek születése után, - kezdett Sirius a magyarázathoz, - még soha nem hallottam, hogy egy nő egyszerre két gyermeknek adjon életet...
Cameron kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de Daniel felemelte a kezét, hogy megállítsa, nem engedte, hogy félbeszakítsa Siriust.
- Hatalmas áldás ez Istentől, hogy ekkora ajándékot adott ennek a nőnek, - majd Danielhez fordult, - Te tudod, Doktor Jackson, hogy mennyire tiszteljük az élet szentségét, - mikor Daniel bólintott, ismét mindegyikükhöz intézte a szavait, - hát, az új életet még ennél is jobban tiszteletben tartjuk. Az anyát és az egyik gyermeket meg fogják ölni rögtön a szülés után, míg a másik gyermeket magukkal viszik, hogy az Ori nevelje fel.
- Várjunk, várjunk csak, miért csak egy gyermeket?  Melyik gyermeket?  Hogyan fognak választani? – Daniel kérdése mindenki fejében ott dübörgött.
- Azt hallottuk, hogy az Orici nő egy látomása szerint az elsőszülőtt gyermek fogja az Ori pusztulását okozni.
Katana ezek után a szavak után képtelen volt nyugodt maradni. A kezei remegni kezdtek, mikor rájött, hogy minden az ő hibája volt, ő az elsőszülött gyermek. Az anyja talán miatta fog meghalni. A váratlan kényszer, hogy sikoltson, lecsendesült, mikor megérezte az erős Jaffa kezet a vállán.
- Nem szabad erre gondolnod, - mondta Teal’c, mintha csak olvasott volna az elméjében. – Most erősnek kell lenned.
Mivel mindenki Siriusra figyelt, a CSK-1 többi tagja nem vett észre semmit sem kettejük beszélgetéséből.
- ... Nem értem, ezek a katonák hogy lehetnek ennyire elvakultak az Ori-jal szemben... – Sirius folytatta tovább.
- Hát, az Ori az ő Istenük... – próbálta igazolni a megtévesztett emberek cselekedeteit Daniel.
- Igen, de ha ők Istenek, akkor nem kellene attól félniük, hogy egy gyermek elpusztítja őket, - közölte Sirius egyszerűen a tényt, amit az Ori több száz követője hagyott figyelmen kívül.
- Nézd, szükségünk lenne néhány ruhára, hoznod kellene nekünk párat, hogy elvegyülhessünk a lentiekkel, - mutatott Cameron a falu felé.
- Miért akartok lejönni? Nem lenne biztonságosabb itt várni a tieitek megérkezésére?
- Nem, mihelyt a támadás megkezdődik, ki kell mentenünk Samet, olyan gyorsan, ahogy csak lehetséges, - Cameron látta a zavart a másik férfi szemében. – Annak a nőnek a neve, akit foglyul ejtettek Sam, és ő a barátunk.
Siriust meglepte ez a hír, de ez csak még jobban megerősítette abban őt, hogy jól döntött, hogy segít nekik.
- Holnap reggel itt leszek a ruhákkal.
A távozása után Daniel, Vala és Cameron Katana felé fordult.
- Tudsz erről bármit is? – lépett közelebb hozzá Cameron, majdnem fenyegetően.
- Nem, - mondta őszintén Katana, megrázva a fejét. – Már mondtam neked, nem engedték, hogy bármilyen iratot is elolvassak erről az évről.
- A fene egye meg! Életben vagyok a jövőben? – Cameron tűrőképessége határára ért.
Katana homlokát ráncolta a kérdés miatt, azon tanakodott, hogy megadhatja-e a választ neki vagy nem, de úgy döntött, hogy nem lesz gond.
- Igen, életben vagy.
- Seggbe fogom billenteni magamat, amiért nem engedtem meg, hogy lásd azokat a jelentéseket, - dobbantott egyet a lábával, csendesen káromkodva.
Első alkalommal ebben a hónapban, Katanának nevetnie kellett. Nevetett Cameron viselkedésén, az életén, azon, hogy keresztül jött az időn, és a tényen, hogy itt van ezen a furcsa bolygón, készen arra, hogy harcoljon az ellenséggel, akiről korábban soha nem hallott, és azzal a félelemmel, hogy az anyja talán meghal. Egy anya halálán, akit eddig gyűlölt, állandóan visszautasított, és azon is nevetett, hogy milyen ironikus az élet.
A többiek csak bámultak, tudták, hogy valami baj van. Katana nevetése inkább hisztérikus, mint mulatságos volt. Majd a lány sírni kezdett, zokogni, és teljesen kifordult magából.
- Katana? – szólította meg Vala. – Mi a baj?
- Minden, - mondta Katana a könnyein keresztül. – minden rossz.
Teal’c lépett oda hozzá, majd ismét a vállára helyezte a kezét.
- Minden rendben lesz, - a hangja erős és biztató volt. – Én láttam, hogy milyen nagy lehetőségek rejlenek benned, minden rendben lesz.
Legnagyobb megdöbbenésükre Daniel, Vala és Cameron megértette, hogy Katana Sam miatt sír. A lány aggódott, és ezt nehéz volt elhinniük. Igen, az biztos, hogy ők barátságukba fogadták, és a kis családjuk tagja lett, de nem vártak ilyen nagy szeretetett, amit a lány most kimutatott.
- Tudod, - próbálta meg vigasztalni Vala, - ha Sam életben van a jövőben, az azt jelenti, hogy megmentjük ők, - ez a gondolat, a csapat többi tagjának és Katanának is reményt adott. Hirtelen mindannyian derűlátóbban látták a jövőt.
- Igen, - próbált meg mosolyogni Katana. De épp eleget tudott az időutazásról, ahhoz, hogy tudja egyetlen dolog megváltoztatása is hatással lehet az egész univerzumra. A valóság az volt, hogy Sam meg is halhat, de akár túl is élheti. Semmi sem volt biztos.
Az első fénysugarakkal együtt, Sirius visszatért az álruhájukkal. A CSK-1 követte a férfit le a faluba, és próbáltak minél kevésbé gyanúsnak tűnni. Szerencsére a katonák nem akarták megismerni az itt élő embereket. Ez egy kis falu volt, de az idő alatt, amit az Ori katonái itt töltöttek, csak kevés emberrel ismerkedtek meg.
A CSK-1 az elkövetkezendő órákat az emberek közé vegyülve, velük beszélgetve töltötte, ellenállva a kísértésnek, hogy odarohanjanak a házhoz, ahol Samet tartották. Közel voltak hozzá, és úgy tűnt, összehozhatnák, különösen Katana képességeivel. De helyette, követték a parancsot.
- Itt az idő, - közeledett hozzájuk Sirius.
- Az idő mire? – vonta fel a szemöldökét Cameron.
- Az imádkozásra, - válaszolt a férfi csendesen.
- Ó, nem, - hunyta le a szemét Vala. – Már megint.
- Gyerünk, - húzta magával Daniel, - ezt kell tennünk.
- Rájöttél már, hogy mindig ugyanolyan helyekre viszel? – próbált meg Vala viccet csinálni a szerencsétlenségéből.
- Hm? – ráncolta a homlokát Daniel.
- Veled mentem az első imádkozásomra, - magyarázta Vala.
- Ó, persze, ha-ha.
Négy órányi imádkozás után, Danielnek hirtelen eszébe jutott, hogy Karácsony van. A gondolatai elkalandoztak, felrémlett, hogy meghívásuk volt Jack-hez és Samhez, de neki más elképzelése volt erre az évre. Egy meglepetés, gyertyafényes vacsora Valának, és egy kis ékszeres doboz, amiben épp elfért egy gyűrű, de ez már biztos, hogy nem fog megtörténni. ’Rögtön, amint visszatérünk,’ – ígérte magának. Nem vár tovább.
Újabb négy óra után Vala nyughatatlan természete felszínre tört.
- Mennyit képes egy ember imádkozni?! – suttogta a fogai között. – Nekem már nagyon elegem van!
- Csak nyugodj meg, hamarosan vége lesz, - nyúlt a kezéért Daniel és megszorította azt.
Egy sikoly törte meg a falu csendjét. Katana ösztönösen felugrott volna, de Cameron és Teal’c megállította.
- Maradj itt, - parancsolta Cameron.
- Ez Sam! – suttogta Katana a fogát csikorgatva.
- Tudom, most kezdhetett vajúdni, de még semmit sem tehetünk, maradj itt, - utasította ismét Cameron.
- Ha várunk...
- Katana, - Cameron kezdte elveszteni a türelmét. Megértette a lány vágyát, hogy megmentsék Samet, aki az ő barátja is volt, és nem volt egyszerű csak ülni és nem csinálni semmit sem.
- Rendben, - mondta végül a lány. Egy újabb sikoly érte el őket. Katana szorosan összeszorította a szemét és évek óta először imádkozott.
A következő órában újabb és újabb sikolyok érkeztek feléjük, de semmi sem jelezte a gyermek megszületését. Majd meghallották. Egy újszülött első sírását, miközben életében először vesz levegőt, Katana megszületett.
- Nem várhatunk tovább! – mondta Katana és Cameron egyetértett vele.
A férfi megadta a jelet Siriusnak, aki továbbította azt az emberinek, és elkezdődött. Néhányuknak volt lőfegyvere, mások késeket hoztak, és egyéb tárgyakat, amikkel harcolni lehetett.
Alig egy pár pillanattal később a Kapu aktiválódott és a CSK csapatok özönlöttek át rajta. Egy bekapcsolt zavaró berendezést hoztak magukkal, hatástalanítva az Ori Hírnökök erejét.
Jack az elsők között volt, aki átlépte a Kaput, biztosító egységeket hagyva hátra, a támadók új hulláma az Ori fő erőire összpontosította a figyelmét.
Ezzel egy időben a földi és Jaffa hajók összecsaptak a magasabban az Ori flottával.
Valahol a csata közepén a CSK-1 különvált a többiektől. Az ő szemük előtt csak az lebegett, hogy bejussanak a házba, ahol Sam volt, de mikor épp különváltak, Vala egy fehér villanásra lett figyelmes és Adria tűnt fel épp a káosz kellős közepén.
- Adria! - kiáltotta Vala, megfordulásra késztetve a fiatal nőt.
- Anyám! - köszöntötte Adria hűvösen Valát, aki látszólag nem volt tudtában a környezetének. Vala felemelte a fegyverét és Adria fejére célzott vele.
- Te gonosz vagy. Nem engedhetem, hogy ezt tovább folytasd, - Vala visszapislogta a szemébe szökő könnyeket. Tudta, hogy Adria igazából nem volt az ő lánya, de ettől még ugyanolyan fájdalmas volt.
- Kérlek, ne csináld ezt, - Adria nem kérte, inkább figyelmeztette Valát. - Nem ölheted meg a saját lányodat, - szegült ellen Adria.
- Nem, Adria, nem a SAJÁT lányomat, - Vala meghúzta a ravaszt, de semmi sem történt. Megkönnyebbülést és zavarodottságot érzett egyidőben. A fegyverre pillantott, megbizonyosodott róla, hogy kibiztosította, ismét Adriára célzott vele, majd megint nem történt vele semmi sem.
- Csalódást okoztál nekem, anyám, - jelentette ki Adria dühösen. Vala térdre esett a lánya előtt, képtelen volt kontrolálni a mozdulatait. Megragadta a torkát és próbálta elmozdítani a láthatatlan kezet, ami fojtogatta őt.
Daniel visszafordult, és ott találta Valát, fuldokolva, célzott és tűzelt, de a P-90-es üres volt és nem volt nála másik tár. Adria felé rohant elkeseredett kísérletet téve, hogy megmentse a szerelmét.
Adria érzékelte őt és hirtelen a férfi is hasonló helyzetbe került, mint Vala, levegőért kapkodva.
Egymásra néztek és mindkettőjük arcán könnyek folytak.
- Daniel, - Vala alig tudta kimondani a nevét, kinyújtotta a karját, megpróbálta megérinteni a férfit és Daniel is így tett, de túl messze voltak egymástól.
Teal'c meglátta, ahogy a barátai ott térdeltek és nem vesztegette az időt. Daniel és Vala mögül közelített, áttört az Ori katonákon, majd tűzet nyitott. De a lövés megállt alig pár centire Adriától, a személyi pajzsán.
- Ezért meg fogsz fizetni, - nézett a fiatal nő felizzó szemekkel a Jaffára.
Ezzel egy időben Cameron és Katana belépett a házba, ami elhagyatottnak tűnt.
Sam nyögése a lépcső felöl érkezett. Cameron jelezte, hogy ő fog bemenni elsőként és a lány kövesse őt. Kinyitva az ajtót, Cameron ott találta Samet a padlón, amint épp próbált feltápászkodni.
Katana közvetlenül mögötte volt, a fegyverrel körbepásztázta a szobát.
- Ááá! - sikoltott fel Sam, képtelenül arra, hogy megmozduljon. - Cameron! Elvitte Janetet!
Cameron azon nyomban mellette termett, közben Katana segített Samnek felkelni az ágyból. - Elvitte Janetet! - Katana hallotta az anyja elkeseredettségét.
- Ki? Ki vitte el őt?
- A nő, aki segített a szülésnél... ááá, - sikoltott fel ismét, - arra ment! - mutatott egy másik ajtó felé. - Még mindig vannak fájásaim. - kiáltott fel ismét elkeseredetten.
- Maradj vele, én a nő után megyek, - futott az ajtó felé Katana és közben a távolból még hallotta Cameront.
- Deadalus, itt Mitchell ezredes, megtaláltam O'Neill ezredest, orvosi segítségre van szüksége...
Amint Katana kilépett a kinti zűrzavarba, a környezetét pásztázta az érzékeivel, próbálva meghatározni, melyik utat is lenne érdemes választania. Ekkor látta meg a nőt, aki egy gyermeket vitt magával. A tárcsázó mellett állt, épp beütött egy címet.
Katana felé futott, de megállt, mert meghallotta, hogy valaki a nevén szólítja. Mikor megfordult meglátta Danielt és Valát fulladozni és Teal'c-et fogságba esve. Abban a percben mikor döntenie kellett, észrevette Jacket közel a Kapuhoz, épp kiütötte az egyik ellenfelét.
- Jack!
A férfi arra nézett, ahová Katana mutatott, pont akkor mikor a féregjárat aktiválódott mögötte. A nő egy csecsemőt tartott a karjaiban, és Jack ösztönösen tudta, hogy az ő lánya az.
Két különböző irányban indultak el. Jack a nő felé, azt kiáltva, hogy:
- Állj!
Katana Adria felé fordult, felemelve a kezét szintén azt kiáltva, hogy:
- Állj!
A nő arccal Jack felé fordult, a gyermeket a tűzvonalba helyezte, és hátrafelé átlépett a Kapun.
Katana minden erejével azon volt, hogy rávegye Adriát, hogy engedje el a három fogságba esett csapattársát, ezért földhöz vágta a nőt.
- Gyerünk, - kiáltotta Danielnek, de ő már Valának segített minél távolabb kerülni.
Jack odafutott a csillogó kék fényhez, majd neki rugaszkodott, de a féregjárat épp ekkor omlott össze. Jack ott maradt pont a közepén, de még mindig volt remény. A tárcsázóhoz futott, de a cím akkora eltűnt. Jack kezeivel a fejéhez kapott és felkiáltott.
- Nem, nem, nem.
Adriának nem tartott sokáig, hogy újra talpra álljon. Most Katana ellen fordult, és szemei ugyanúgy felizzótak, mint akkor, mikor korábban Teal'c-re nézett, felemelve a kezét és láthatatlan energia löketet küldött Katana elpusztítására.
Katana nem számított ekkora erőre, de valamennyire képes volt védekezni ellene, de az mégis hátralökte. Ebben a pillanatban Katana a Kapura pillantott, és látta az apját a tárcsázó előtt állni, az elveszettség érzése tisztán leolvasható volt az arcáról.
Minden düh, amit azért érzett, hogy egyedül nőtt fel, hogy nem voltak igazi szülei, igazi családja, hogy nem élvezhette a testvérei társaságát, és hogy húsz éven keresztül fogalma sem volt róla, mikor van a születésnapja, most újult erővel tért vissza! De mindez most Adria ellen irányult.
Katana felállt, felkészülve rá, hogy elpusztítsa Adriát. Az érzései voltak azok, amik különlegessé tették. Noha nem volt azonos szinten a harcos társaival a Calisán, lévén azok sokkal tapasztaltabbak voltak, mint ő, de ma, minden esélytelensége ellenére a legjobbat hozta ki magából.
Adria elvetette még az ötletét is annak annak, hogy az előtte álló nő képes bántani őt.
A két nő, kinyújtott kézzel, egymás felé fordított tenyérrel állt egymással szemben. Először egyáltalán nem volt látható az erő nagysága, amit egymás ellen használtak, majd mindenhol szikrák jelentek meg. Minden egyes szikra felért egy kisebb robbanással.
A CSK-1 megbabonázva bámulta a látványt. Mindkét nő kékesfehér energia hullámokkal árasztotta el a másikat. Minden alkalommal, mikor egy újabb szikra szabadult ki, a robbanás egyre nagyobb lett.

Kategória: TIMAIOSZ TÖRTÉNETEI | Hozzáadta:: Emilia (2011-08-19)
Megtekintések száma: 146 | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Kód *: