Stargate SG1, Stargate Atlantis - Mikor minden a feje tetejére áll... 1.fejezet
Stargate SG-1: Mikor minden a feje tetejére áll...
Ez a mese kezdődhetne úgy is mint a legtöbb, amit már hallottunk. Hol volt, hol nem, az Óperenciás-tengeren is túl... De ez a mese mégsem így kezdődik... Egyszer volt, hol nem volt, az univerzumon is túl, hol a rendszerek hada dúlt, ott volt egy kis bolygó... A Föld. Ezen a kis bolygón sok fajta lény élt. Köztük sok ember is. Volt egy titkos projekt, a Csillagkapu Program. Egy nagy hegy belsejében volt e szép nagy kör alakú idegen mű. Ezen át nyílt meg az út az univerzumba. ---- Egy szokásos nap indult el a bázison. Sokan igyekeztek erre-arra a folyosókon. A tárgyalóteremben már ketten várakoztak arra, hogy elinduljon a megbeszélés. Az egyikük hátrahajtott fejjel múlatta az időt, a másik kihúzva magát várt. A lazább testtartású megszólalt: - Hé! Neked sikerült? - nézett rá. - Minden, amit kellett azt megcsináltuk. - jelentette ki s fejét diadalmasan feljebb emelte s közben szétnézett a teremben. - Az jó...ma szerinted mi lesz? - nézett rá, majd a mellette érkező kis szerkezet felé nézett, majd az megállt. - Az hamarosan kiderül. - felelte a másik. - Azt az infót kaptam, hogy jól állunk...Dakara már ostrom alatt áll. - mondta s sután a lépcső felé pillantott. A lépcsőn felfelé tartott másik két társuk is. Megérkezve az asztalhoz, helyet is foglaltak. Egyikük mély hangon megszólalt: - Mikor érkezik meg? - kérdezte. - Szerintem nem jön... - mondta a másik, mire mind a hárman idegesebben ránéztek - Majd küld maga helyett megint valakit. Épp, hogy kimondta a szavakat, már meg is jelent a helyettes. Állt az asztalfő előtt. Végigmérte a csapatot, majd belekezdett a beszédbe. - A hatalmas, mindent átjáró, és mindent látó szavát hozom. - a laza csávó megvakarta a tarkóját, mert már unta az ismétlést, már valami százszor hallotta - Ma el kell mennetek és teljesítenetek a szavakat és hirdetni az igazságot. S ismét meg kell ütköznötök a legnagyobb ellenségetekkel. Már várnak rátok. A bolygó neve Abydos. - Akkor az az én fennhatóságom alá tartozik. Mindjárt indulok. - készülődött felállni, mire valaki megszólalt. - Héé, héé, héé! Minden tiszteletem a tiéd Apophis, de azt hiszem ide mind kellenénk! A nagyúr visszanézett. - Azt hiszem igaza van Ba'al-nak! - szólalt meg Ötödik. - Akkor induljatok! Áldott legyen az Ori! - szólt a hírnök és egy égés szerű látványossággal el is tűnt. - Akkor mivel megyünk? - nézett rájuk Ba'al. - Azt hiszem jelen esetben felajánlhatom, hogy az én hajómmal menjünk. Mindjárt szólok a kull harcosaimnak. - állt fel Anubis. - Akkor induljunk. - szólalt meg Aphophis. ---- Anubis hajója a Föld közelében parkolt, a Hold melletti üdülőjének közelében. Mert hát Anubis nem akart a Földön lenni, neki kellett egy saját égitest, még akkor is, ha azt mesterséges ózonréteggel kellett ellátni. Nem is maga miatt, hanem a rabszolgáknak. Az a fő, hogy az övé legyen. Ha kellett, akkor leteleportálta magát a bázisra. Így hát el is indult a kis alakulat Abydos felé. ---- Apophis a hídon állva gondolkodott. Anubis a híd fő helyén ülve, vagyis a nagy díszes székében helyet foglalva követte az eseményeket. Ba'al az egyik oszlopnak dőlve várta, hogy odaérjenek. Hirtelen apró masinák árasztották el a hajó hídját, mire Anubis kicsit fennhangon megszólalt: - Ha kérhetem tartsd kordában a mechanikus hadsereged! - fordult a emberforma replikátor felé. Ötödik, csak ránézett, majd legyintve tovább gondolkodott azon, hogy hogyan is fogják legyőzni az ellenséget. Persze a replikátorokat már visszafogta útközben. Kiléptek a hipertérből. Anubis felállt, majd elindult a nagy ablak elé. A többiek is követték. -Abydos. - sóhajtott fel Apophis. A hipertérből hirtelen egy másik űrhajó lépett ki, egy kissé régebbi típusú Tok'ra hajó volt. Nem számított arra, hogy már várnak rájuk. A fedélzeten egy kicsit idegesebb hang szólalt meg. - Van egy kis gondunk... - nézett a hajó felé - kellene az álcázás... - Egy pillanat... - kutatott a panelben levő kristályok között. - Nem ártana sietni... - mondta sürgető pillantást vetve a háta mögé - kiszúrtak minket... - Mindjárt megvan... - kapkodott - csak... ezt... most... - Carter!!! - türelmetlenkedett tovább az ablakon át kémlelve a hajót. Várt, de már látta, hogy ha nem lesznek láthatatlanok pár másodpercen belül, akkor grillcsirkeként végzik. - Mindjárt megvagyok Uram! - vágta rá, szöszmötölt még egy kicsit, majd hirtelen világítani kezdett a panelben levő kristályok jelentős hányada - Megvan! - Látnak még minket? - nézett a közeledő nő felé O'Neill. - Nem...már nem... - felelte a kivetítőre pillantva. - Az jó...az nagyon jó... - nyugtázta a pillanatnyi helyzetet az ezredes. Hirtelen a semmiből egy találat érte a hajót, amit a pajzs még hárítani tudott, de utána a semmivé vált az erőtér. - Carter! Azt mondta, hogy nem látnak minket! - horkant fel a férfi. - Nem látnak Uram, de az előbbi helyzetünket tudták... Beindultak a hajtóművek, majd elillantak az űrben... - Ez nevetséges... - szólalt fel cinikusan Ba'al. - Hogy merészelsz... - háborodott fel Anubis. - Nyugi...nyugi... - lépett közéjük Ötödik. - Ha a hatalmi szóharcnak vége, akkor kezdhetnénk valamit a fennálló helyzettel. - kezdett bele egy egyhangú mondatba Apophis. - Mennyünk utánuk! - intett az űr felé Ba'al. - Nem. - válaszolta Anubis - Abydos a célpont. Őket majd máskor. - Hát, te tudod... - tette még hozzá kicsit morcosan. - Vegyék célba a bolytót! - adta ki a parancsot Anubis. Pár másodperc múlva egy hatalmas sugár irányult a bolygó felé. Nem telet bele sok időbe, s az egykor ismert égitestből csak apró kövek maradtak. Egy superharcos somfordált befelé a ajtón. Ötödik észrevette, majd intett a fejével a többieknek. Anubis ránézett, s furcsa, lefelé álló álla meglepte. - Krrr...Krrr...Nagyuram...Van egy kis gondunk... - kezdett bele. - Mi van? - tette fel fennhangon a kérdést a nagyúr. - Az előbbi bolygó, amit felrobbantottunk,...az nem Abydos volt... - erre furcsa meglepődöttség ült ki a jelenlevők arcára. Anubis még érzéketlen, hideg tekintettel nézett. - Akkor mégis melyik bolygó volt ez? - kérdezte. - Krrr...Ez az Abrados volt... - válaszolta. - Ez az egyik legjobb rabszolga lelőhely volt!!! - förmedt rá a harcosra. - MÉGIS, HOGY TÖRTÉNT EZ???? - Az első tiszt elfelejtette frissíteni a GU Maps-ot (Gallaktikus Űr térképet) ... - felelte. - Hát ennek a főnök nem fog örülni... - súgta Ötödik Ba'alnak, s a kis robotszerű pókok mechanikus kacagás szerű hangot adtak ki. - Hmmmm!!!!!!! - dühöngött magában Anubis. - Azt hiszem jobb lesz, ha átveszem az irányítást... - lépett elő Apophis. - Hajót is váltunk? - kérdezte Ötödik. - Nem. Ha Anubis nagyúrnak nincs ellenvetése...de előbb személyesen ellenőrzöm a GU Maps frissítést! - majd elindult az ajtó felé - S persze a leendő célpont profilját is megnézem. Az lesz a legjobb bolygó, amit a legtöbb Rendszerúr kiirtásra jelölt. - Addig én elmegyek s megnézem az UniversumTV híradóját...s ha sikerül akkor utána belepillantok az ŰrTvÁllomás a Tau'ri Szövetségesek Csatornája híreibe is. - indult el Ba'al. - Ha kell egy egy kis segítség, adhatok pár replikátort antennának... - mondta Ötödik. - Nem rossz ötlet. Jöhetnek! - szólította fel Ötödiket Ba'al. Mechhanikus hangok kíséretében indultak el a replikátorok, majd Ötödik egyedül maradt a hídon. Egy pillantást vetett Anubisra a székben ülve. Nem látszott rajta semmi, igaz az arca se látszódott rendesen. Ötödik sóhajtott egyet, majd kinézett az ablakon. Anubis még mindig rettenetesen fel volt háborodva. Ha ezt az Ori megtudja..., pedig már olyan előkelő helyen volt ahhoz, hogy egy külön galaxist kapjon... | |
|
| |
| Megtekintések száma: 570 | |
| Összes hozzászólás: 0 | |