Stargate Multiverse
Szörnybarlang 

Épp, hogy kinyitottam a szemem s körülnéztem, Dr. Keller tartott az ágyam felé. Kedvesen mosolygott. 
- Hogy érzi magát? A leletei alapján teljesen egészséges, és a génállománya is stabilan ötven százalék. Ha nincs panasza, akkor elhagyhatja a gyengélkedőt.
- Köszönöm jól. Már rég nem voltam ilyen kipihent. Ami kicsit furcsa azok alapján, amin keresztülmentem a másik univerzumban - válaszoltam én is mosolyogva. - Ha lehet mielőbb szeretném folytatni a munkát. 
A következő pillanatban Mr. Woolsey közeledett felém és a doktornő felé. 
- Örülök, hogy épségben visszatért. - Mondja a szokásos hivatalos hangján. 
- Köszönöm, én is örülök, hogy visszatértem. 
~ Bár az emlékeimet még meg kell emésztenem. - Tettem hozzá, már csak magamban. 
- Remélem tudja, hogy részletes jelentést várok az odaát történtekről. Szeretném, ha minden információmorzsát leírna. A legapróbb részlet is fontos lehet. - Majd előhúz egy aktát. - Némi érdekesség egy új létformáról. Gondoltam érdekli. 
Az akta egy halom jelentést tartalmaz egy peremvidéki bolygó egyik újonnan felfedezett létformájáról.
Nem lepődtem meg rajta, hogy részletes jelentést kell adnom, de tudtam, hogy sok munka lesz még vele. Nem csak egy egyszerű küldetésen voltam. Ez kicsit más volt, s hosszabb. Még akkor is, ha itt csak öt hónap telt el. Egy akta kerül elő. Erre igazán nem számítottam. Kicsit meglepődötten néztem rá. 
- Igen, köszönöm - fogtam meg. Vetettem  rá egy pillantást, majd visszapillantottam az előttem állókra.
 - Mr. Woolsey! Dr. Keller az imént ismertette velem a tényállást, miszerint, ha jól érezem magam, akkor elhagyhatom a gyengélkedőt. Mert semmi panaszon sincs, szeretnék így is tenni. Ha lehet, még ma.  S elkezdeném a jelentés írását és az akta átnézését is. 
- Ha Dr. Keller úgy találja, akkor nekem nincs kifogásom ellene. -  Mondja a hivatalnok és kérdőn a doktornőre pillant, aki válaszképp egyetértően bólint.
Nagyon örültem, hogy Atlantisz parancsnoka is egyetértett azzal, hogy ha Dr. Keller is úgy véli, hogy jól vagyok, és én is jól érezem magam az ébredésem után, akkor elmehetek. Ez még aznap délután meg is történt. 

***

Épp a gyengélkedőről kifelé tartottam a folyosón az emlékeimbe zuhanva, mikor hirtelen két férfi állt előttem s a nevemen szólítottak. Gyorsan visszarázódtam a jelenbe, s kíváncsian néztem rájuk. Nemsokára kiderült, hogy egy tudós és egy katona a két jelenlegi beszélgetőtársaim, akiket Woolsey küldött hozzám. Ekkor még nem tudtam, hogy miről van szó, de hamarosan ez is kiderült. Elmondták, hogy a jelentésemet nem kell leírnom, hanem el kell nekik mesélnem. Mindent ami velem ott, vagyis ami vele ott történt. 
~ Hú, ez érdekes lesz... - gondoltam magamban. Eközben a két férfi ismertette velem, hogy holnap reggel kezdjük az emlékeim "lementését". - Köszönöm Mr. Woolsey, ez így sokkal egyszerűbb lesz, mintha írnom kellene, mert az eltartana biztos egy hónapig , ha nem tovább ~ zártam le magamban az előbbi gondolatokat. 
Örültem, hogy a mai napom még szabad. Így pihenhetek egy kicsit, összeszedhetem a gondolataimat. Mert nagyon kíváncsi voltam, bele is pillanthatok majd a kezemben tartott aktába is. 

***

Másnap reggel kezdődött el a jelentésem mesélése. Az elején nagyon olyan érzésem volt, mintha kihallgatnának. De Greg és Alex tapintatosak voltak, s ez az érzés lassan elmúlt. Mindent el kellett mesélnem. Részletesen, még azokat a dolgokat is, amik számomra nem voltak olyan fontosak. A két segítőm sokszor terelgettek vissza a jelenleg tárgyalt eseményhez. De mert annyi minden történt, az emlékeim újra és újra elözönlötték az elmém, ezért szinte hadartam. A két férfi segített összeszednem minden információt, ami fontosnak bizonyulhat. Greg és Alex a saját területükhöz tartozó dolgokat nagyon szigorúan kezelték. Ez helyén való is volt, hiszen jelenleg mindannyian arra törekedtünk, hogy a kapott feladatot a legjobban sikerüljön véghez vinni. Mindig barátságosan fordultak felém, ami megnyugtató volt. Valahogy éreztem, hogy nem csak "vallatnak". Tényleg érdekli őket, hogy mi történt velem odaát, és hogy fontosak nekik az érzéseim ezzel kapcsolatban. Bár voltak olyan helyzetek, mikor az emlékek elég mélyen érintettek. De tudtam, hogy most nem szabad engednem, hogy erőt vegyenek rajtam. Ilyenkor a segítőim adtak egy kis időt. Közben hoztak kávét, vagy ennivalót. Nem is gondoltam volna, de három hétbe telt, mire sikerült az emlékeimet elmesélnem nekik. 
Délelőtt volt, mikor az utolsó küldetés befejezésénél tartottam. Mikor a végéhez értem, feltettek még pár kérdést, majd egy összefoglaló következett. Ezután Greg leállította a felvételt. Sóhajtottam egyet, majd a hangjára lettem figyelmes. 
- Nos végeztünk. Csak ismételni tudom magamat, szépen helyt álltál. - Hangzik Greg meleg baritonja. - A project ezennel lezárult és azt hiszem egy darabig nem is indul újra. Máshol van rád szükség. Mr. Woolsey vár az irodájában.
~ Hát azt hiszem most új dolgok várnak majd rám... ~ gondoltam, s közben tovább hallgattam Greg mondandóját, majd kíváncsi pillantást szegeztem rá mikor befejezte. Elmosolyodtam. 
- Köszönöm szépen a segítséget! Maguk nélkül nem ment volna ilyen alaposan s gyorsan - mondtam az előttem álló tudósnak és katonának. 
~ Kíváncsi vagyok, miért hívatott Mr. Woolsey. Van egy érzésem, hogy az akta miatt, amit még az ébredésem után kaptam. Amit az elmúlt hetekben át is lapoztam. ~ Elmélkedtem, miközben a két férfi elköszönt tőlem. 
- Viszlát! - hallatszott kicsit izgatott hangom, s elindultam az ajtó felé. [Emilia Von]

Kiléptem az ajtón és elindultam a kaputerem felé. Épp, hogy kiértem a mellékfolyosóról - a nagy lépcsők irányába tartottam -, mikor egy ismerősbe botlottam. 
- Szia John! - köszöntöttem a férfit mosolyogva. 
- Szia. - Köszönt a férfi. - Ugye Woolseyhoz indultál? Ne oda menj, hanem egyenesen az eligazítóba, úgy ott fogsz majd megtudni mindent. Küldetésre megyünk, amit majd én vezetek, de most el kell még intéznem valamit. Menj és megyek majd én is.
Mintha olvasott volna a gondolataimban, mert tényleg Woolsey-hoz indultam. Nem sikerült válaszolnom a feltett kérdésre, mert folytatta mondandóját. Ismertette a helyzetet, hogy nemsokára küldetésre megyünk. Kicsit meglepődtem rajta, de nagyon örültem. Főleg annak a ténynek, hogy én is megyek. Láttam rajta, hogy siet, ezért nem is tartottam fel felesleges kérdésekkel. 
- Rendben! Ott találkozunk - válaszoltam, s el is indultam. 
Agyamban pörögtek a gondolatok, hogy mégis hova fogunk menni, mit fogunk csinálni. 

***

/ Pegazus galaxis » M35-117 » Atlantisz  » [Központ] Parancsnoki iroda / 

A CsKP-n Landry tábornok is gratulált Templar főhadnagynak, majd elmesélte mi történt odaát a csapatával, végül átadta neki az előléptetéssel kapcsolatos tudnivalókat. 
Jan hazavezető útja eseménytelenül telt. Az emberek nyüzsgése jót tett neki, segített elfelejteni és végképp túllépni az elmúlt napok eseményein. A pihenő napok hamar elteltek, de nem annyira, hogy a leendő százados ne tudjon találkozni mindenkivel akivel szeretett volna, vagy épp ne tudjon elmenni kicsit szórakozni. 
A pihenő napjaimat nem zsúfoltam túl. Egy-két közelebbi ismerőssel találkoztam, illetve rokonnal. A munkámról nem meséltem nekik, de ez a munkámhoz tartozott. A Brit különleges osztag katonájaként is kötött a titoktartás, arról sem lehetett beszélni senkinek. Így ha bármit kérdeztek, csak annyit mondtam, hogy "Ez kormány titok.". [Jan Templar]

Az ominózus napon már reggel nyolc órára meg kellett jelennie. De nem csak ő jelent meg, hanem Dwighter őrnagy és Simonson százados is, valamint egy ismeretlen angol ezredes. Dwighter őrnagy még egy gyors beszédet is rögtönzött.
- Főhadnagy... Azt hiszem most utoljára hívom így. - Mosolyodott el. - Azok alapján, amit az édesapja mesélt nekem önről, önt elég jó katonának tartottam eddig is. Az elmúlt napokban azonban személyesen is meggyőződhettem a rátermettségéről és megnyugvással tölt el, hogy egy ilyen kaliberű katona védi meg a hátam szükség esetén. Az édesapja büszke önre, de most nem lehet jelen mert a kötelesség a munkája mellett marasztalja. Gratulálok az előléptetéséhez, megérdemli. 
A két katona mosolya töretlen miközben a harmadik, az angol ezredes elindul Jan felé, hogy átadja neki a századosi vállpántot.

A ceremónia napján korán kellett kelnem és magamra kellett húznom a díszegyenruhám. Ahogy ezzel megvoltam, már mehettem is egy taxiért. Beszálltam egybe, majd elindultunk az ünnepség helyszínére. Amint megérkeztünk ismerős arcokat véltem felfedezni. Dwighter őrnagy és Simmonson százados volt a két katona. Az előbbi még egy rövid beszédet is mondott.
- Köszönöm, uram.
Mondtam, majd amíg az ezredes odaért hozzám, egy gondolat futott át az agyamon.
~ Már hozzászoktam, hogy sose ér rám... ~
Ekkor megérkezett a katona és lecserélte a ruhám vállpántját és közben a sablon szöveget mondott el. Amikor végzett odébb állt én pedig az Őrnagyra néztem.
- Megyünk "haza", uram?
Kérdeztem az amerikait. [Jan Templar]

Dwighter egy biccentéssel nyugtázza a köszönetedet. A kérdésedre pedig elmosolyodik. 
- Megyünk vissza az állatsimogatóba azokhoz a kedves kis jószágokhoz.
- Hogy a fene esne beléjük. - Toldja meg Simonson kelletlenül. De hiába kelletlenkedik Simonson, a trió huszonnégy órán belül a CsKP-n van és haladéktalanul indultok is Atlantiszra. 
- Ez nagyszerű hír uram.
Mondtam kicsit csüggedt hangon, majd elindultunk a CSKP-re, onnan pedig az Atlantiszra, persze előtte pihentünk 24 órát a Midway állomáson. [Jan Templar]

***

//Atlantisz/[Központ] Indítócsarnok// 

Atlantisz kaputermébe fogadta az érkezőket. Az emberek ide-oda rohangáltak végezve éppen aktuális tevékenységüket. Jó néhány katonát állt a terem fontos pontjainál. A kapu mellett is kettő helyezkedett el, akik érkezésetekre felétek fordultak, majd tisztelegtek Davisnek. A csillagkapu szinte azonnal lekapcsolt, majd a lépcsőn egy fekete polós férfi sietett le.
 - Sheppard alezredes - vágta magát vigyázzba a Sophie mellett álló őrnagy.
 - Pihenj, Davis őrnagy. Örülök, hogy a városban látom. Dr. Almond, Zirion. Megtiszteltetés, hogy megismerhetek egy Tok'rat. John Sheppard alezredes vagyok. Atlantisz katonai vezetője. Mr. Woosley éppen fontos ügyeket intéz, ezért nem tud jelen lenni - mondta, majd elvette Sophie-tól a táskát.
 - Kérem kövessenek, ezzel elindult a veletek szembe lévő hatalmas lépcsőtől balra lévő folyosón.
 - Eva tudatát már feltöltöttük a virtuális valóságba, és már folyik a szimuláció az elrablását illetően. Ha minden igaz éppen most kapcsolják le a Tröszt ügynökei, így már csak a test elkészültére várunk, hogy letölthessük belé a tudatát - magyarázta Sheppard.

A csillagkapu algoritmusainak köszönhetően egészben kilépek Atlantiszon és a szám is eltátom.
~ Sokat hallottam már a városról, de még nem jártam itt. ~ Mondja Zirion és érzem, hogy őt is lenyűgözte  a látvány. ~  Sokkal csodálatosabb, mint ahogy képzeltem. ~
~ Ez a hely..... lélegzetelállító. ~
Azért a lélegzetünk még sem áll el, inkább köszönünk mindketten az elénk jövő alezredesnek.
- Üdvözlöm. Ó, köszönöm. - Reagálok a figyelmességére, amivel elveszi a táskát.
- Örülök, hogy megismerhetem alezredes. - Szorít vele kezet Zirion. - 
~ Meglepő, hogy ő intézi Eva ügyét. Azok alapján, amit hallottam róla, nem ő lett volna az első tippem. ~ Mondja Zirion, miközben már a folyosón haladunk.
~ Azért ne feledd, hogy azt a bizonyos akciót ő vezette. ~
~ Ez igaz. Ennek fényében valóban ő tűnik a legjobb választásnak. ~
- Tehát, ha jól értem - kérdezem -, akkor Zirion ötletét valósítják meg, mely szerint két adathordozót találtunk a helikopterben?  [Dr. Sophie Almond/Zirion]

***

/Atlantisz/ [Déli szárny] Replikátor labor /

John Sheppard alezredes csak mosolyogva biccentett a táskával kapcsolatos megköszönésedre. A folyosókon haladva hamar egy transzporterszobához érkeztetek.
 - Így van. Ezt láttuk a legjobb megoldásnak. Köszönjük a tanácsot - mondta az alezredes, majd beléptetek a transzporterbe. A panel felfénylése után Sheppard az egyik vörös pontra tett mutatóujját, majd az ajtó becsukódása után fehér fény villant és mikor Sophie észhez tért már léptek is ki egy másik folyosóra.
A kérdésemre hamar választ kapok a köszönetet pedig egy mosollyal nyugtázom.  Ami ez után következik azon kissé elcsodálkozom, de a fehér fényből hamar kitalálom, hogy egy teleportszobában voltunk.
~ Egy ekkora városban praktikus pár ilyen szerkezet. ~ Szögezi le lakótársam.
~ Megspórolt negyedórányi gyaloglást. ~  [Dr. Sophie Almond/Zirion]

 - Kérem kövessenek - mondta, majd néhány kanyar után egy ajtóhoz lépett, elhúzta a kezét a panelnál, mire a mellette lévő kis képernyőn zöld jelzés jelent meg.
Ezek után belépett a helyiségbe, ahol egy ágyszerű dolog volt középen, a szoba oldalánál pedig Ős konzolok sorakoztak. Az ágyon ekkor ezüst színű cseppfolyós anyag folyt végig, majd hirtelen egy nő alakját kezdte felölteni. És végül Evat látta Sophie az asztalon.
 - Töltsék át a tudatát - adta ki a parancsot az alezredes.

Sheppard nem teketóriázik sokat, azonnal bele is vágunk a dolgok sűrűjébe. 
~ Azért legalább a szobánkat megmutathatta volna. ~ Csodálkozom kissé el.
~ Bizonyára arra is sor fog kerülni, talán egy szobában szállásolnak el minket Evával. Én ezt tenném. ~
~ Tényleg, így már van értelme ennek a sietségnek. Sajnos Eva aktái mellé elfelejtettünk Atlantisz térképet kérni. Pedig az most jól jönne. ~
~ Még ezzel sem késtünk el. ~
Közben érdeklődve figyelem, ahogy az ezüstös massza, higanytóként szétterül az asztalon, majd lassan felveszi Eva alakját.
~ Ez nagyon szép. Azt hiszem mindenképp meg kell majd vizsgálnom Evát. ~
~ A szakmai hiúság?  ~ Mosolyog cinkosan Zirion.
~ Igen. ~ Mosolygok vissza. ~ Elvégre nem mindenkinek adatik meg, hogy egy együttműködő replikátort vizsgáljon meg. ~
~ Amint látod, ez a test tisztán nanitokból áll. Nem hinném, hogy érdemes lenne orvosi vizsgálatnak alávetned. ~
- Alezredes. - Fordulok a férfi felé. - Ez Eva végleges teste lesz, vagy a későbbiekben kap majd egy többé-kevésbé emberi testet?  [Dr. Sophie Almond/Zirion]

Ekkor az ágyszerú dolog amin feküdt felfénylett, majd alig fél perc múlva a nő kinyitotta a szemét, és körülnézve lassan felült.
 - Hol vagyok. Mi történt? John, hogy kerültem ide? Mi folyik itt? - kérdezte az nő.
 - Ne aggódj. Minden rendben. Atlantiszon vagy. Komoly napok vannak mögötted. Mindent elmondunk. Ő itt Dr. Sophie Almond, egy Tok'ra. Ő majd beavat mindenbe. Részt vett a megmentésedben. De majd ő mindent elmond. Nekem sürgősen mennem kell. Igyekszem vissza, és mi is beszélgetünk - mondta az alezredes, majd biccentett a bent lévőknek és elhagyta a helyiséget. John Sheppard alezredes mielőtt elment még válaszolt kérdésedre.
 - Nem egészen. Már most úgy alakítottuk ki a felépítést, hogy félig emberi testet kapjon. A gépbe beprogramoztuk a beállításokat, így nem kell újat alkotnunk neki - magyarázta majd elment.
- Akkor már most is ember félig? Értem. Köszönöm és viszont látásra. - Köszönök el az alezredestől.  [Dr. Sophie Almond/Zirion]

Eva Sophie felé fordult.
 - Örülök, hogy megismerhetem, Eva vagyok - mutatkozott be. - Megtudhatom mi folyik itt? - kérdezte.

Aztán a nő az asztalon felébred és eláraszt minket a kérdéseivel, melyek megválaszolása rám hárul. De erre számítottam. Az igazság az, hogy sajnálom kicsit Evát. Szerintem soha nem fognak benne teljesen megbízni a fejesek, ráadásul még a szemébe is kell hazudnom rögtön az első mondataimmal. Egy együtt érző mosollyal fordulok az asztalon fekvőhöz. 
- Üdvözlöm Atlantiszon. Dr. Sophie Almond vagyok a szimbiontám Zirion. Hívjon Sophienak.  -  A kissé idegenvezetősre sikeredett bemutatkozás után komolyabb hangnemre váltok. - Azzal bizonyára tisztában van, hogy önt nemrég elrabolták. Az elrablói a trösztnek dolgoztak. Az elrablása okát nem ismerjük, bár valószínű, hogy az ön elméjéből kinyerhető információkat szerették volna megszerezni. Ezt az is alátámasztja, hogy  önt lekapcsolták, a tudatát feltöltötték egy adathordozóra, a testét pedig megsemmisítették. Sikerült megtalálnunk és felszámolnunk a bázist és  kimentenünk az ön tudatát is, szerencsére sértetlenül. Atlantiszra hoztuk, ahol elkészítettük a testét, feltöltöttük a tudatát és most itt van.  Én pedig azért vagyok itt, hogy segítsek önnek a beilleszkedésben. - Aztán ismét elmosolyodom. - Hozzáteszem most vagyok a városban először, alig pár perce érkeztem. Például most mondanám, hogy folytassuk ezt a beszélgetést a szállásomon, de azt sem tudom, hogy az hol van. Gondolom sok kérdése van még. Én csak annyit kérek, hogy tegeződjünk. - Egy szívből jövő mosollyal az arcomon kezet nyújtok Evának. - Sophie.  [Dr. Sophie Almond/Zirion]

Eva érdeklődve hallgatta végig a beszédet, majd kezet fogott.
 - Rossz hír, hogy ez történt, de számítani lehetett rá. Örülök, hogy megismerhetlek, Eva vagyok - mondta, majd az egyik dokira emelte a tekintetét aki melléjük lépett.
 - Még egy darabig itt kell maradnia, hogy biztosak legyünk abban, hogy a nanitok és a szerves részek jól funkcionálnak együtt. A szkennerek szerint eddig minden rendben, úgyhogy este felé már elmehet. Addig is viszont a szoba környékén kell maradniuk. Az egyik kantin itt van a közelben, így ott tudnak beszélgetni, ha akarnak, de minden órában vissza kell jönnie, egy vizsgálatra, utána mehet újra sétálgatni. Két katona várja kint önöket, és elkíséri magukat a kért helyre. Mindig elindítunk egy számlálót ha elhagyja a termet és ha egy óra múlva nincs itt önért megyünk. Nem volt könnyű összerakni, és nem örülnénk, ha problémák adódnának az új testével - mondta a doki.

A doktor szavai meglepnek.
~ Talán jobb lenne, ha itt maradnánk. ~ Véli Zirion.
~ Igen, szerintem is. ~
- Köszönöm doktor, de ha így van, akkor talán a legjobb lenne itt maradnunk. Lesz még elég időnk felfedezni a várost.
Aztán Zirion veszi át az irányítást és ő is bemutatkozik. Felvillantja a szemeimet, majd szimbionta hangon megszólal.
- Üdvözlöm Eva. A Nevem Zirion. Ha megengedi, akkor én is tegezném.
Miután végre mindenki bemutatkozott mindenkinek, Zirion folytatja.
- Gondolom vannak kérdéseid. Tedd fel őket, ha tudunk, válaszolunk.
~ Nagyon tetszik ez a szemvillogtatás. Hogy is nevezted nemrég? Megkülönböztető jelzés. Ez a hang mellé meg külön jutalom. Már ezekért megéri Tok'rának lenni. ~
~ Örülök, hogy tetszik. Bár nem egy énekhang. ~
~ Nem tudod, mit meg nem adnának a rockbandák egy ilyen hangú énekesnőért? ~
Zirion felnevet.
~ Pályát akarsz módosítani? ~
~ Nem, csak maszek meló lenne. ~ Csatlakozom én is a nevetéshez.  [Dr. Sophie Almond/Zirion]

Eva érdeklődve nézett mikor Zirion megszólalt.
 - Szóval egy Tok'ra-t küldtek, hogy foglalkozzon velem. Érdekes. A doktor pozícióban ítélve földi ember a gazdatest. Érdekes. Nagyon örülök a szerencsének - mondta mosolyogva, majd kis szünet után válaszolt csak.
 - Pontosan mi történt a Földön? - kérdezte tömören.

Eva úgy elemez ki mintha a pszichológusom lenne. Ez a hangosan kielemzés valahogy illetlennek tűnik számomra, de végül is nem haragszom érte. A kis szünet után feltett kérdése után szólalok meg, egy barátságos mosollyal.
- A következtetésed helyes, valóban Tok'ra vagyok és földi. A doktori cím egy orvost, azon belül egy sebészt takar. - Aztán komolyra fordítom a szót és válaszolok a kérdésre. - Elrablóid a trösztnek dolgoztak. Kifigyelték a szokásaidat, ismerték az útvonalat amin minden nap végigmégy a parkban. Egyszerűen odatelepítettek egy gyűrűplatformot arra az útvonalra és mikor szó szerint belesétáltál a csapdába, akkor felsugároztak egy direkt erre a célra bolygó körüli pályára állított teltacra. Onnan a gyűrűvel azonnal továbbküldtek az egyik Földön kialakított bázisukra, Washingtonba. Ott lekapcsoltak majd a tudatodat feltöltötték egy adathordozóba a testedet pedig megsemmisítették. Azonban szerencsénk volt. Egy utasszállító repülőgép pilótája észlelte a lesugárzásodkor keletkező fehér fénycsóvát és öt kilométeres pontossággal azt is meg tudta mondani, hogy a fénycsóva hol érheti el a földfelszínt. Így hamar rátaláltunk a tröszt bázisára és még az előtt ki tudtunk hozni, hogy bárki belenézhetett, belepiszkálhatott volna a tudatodba.
Innen Zirion veszi át a szót.
- Az elrablásod egy végső kétségbeesett lépés volt a tröszt részéről. Tudták ugyan is, hogy eleget tudunk róluk, hogy érzékeny csapást mérjünk rájuk. Épp az elrablásod pillanataiban lepleződött le a Csillagkapu Parancsnokságra beépített kémjük. A te tudatodból akartak olyan információkat kinyerni, amikkel esélyük van egy, vagy akár több kémet is beépíteni a Parancsnokságra, vagy Atlantiszra. Ám a pilótának köszönhetően hamar megtaláltunk. Ha a pilóta nincs, akkor is megtaláltunk volna, mert ennek a bázisnak a létéről tudtunk, és a pontos helyét is sejtettük, csak nem akartuk addig felszámolni, míg a kémet le nem leplezzük. De mire téged elraboltak, addigra a tröszt bázisának megtűrése okafogyottá vált, így azonnal lecsaptunk.
Visszaveszem az irányítást.
- Így aztán Davist meg engem felsugároztak az Odysseyre, ahol kaptunk még öt katonát és így heten elkábítottuk a bázison tartózkodók egy részét a többieket meg végigkergettük az egész bázison. A menekülőket egy tetőn értük utól, már épp fel akartak szállni egy helikopterrel. De az Odyssey kapitánya a segítségünkre küldött pár F-302-est, így a helikopter utasai megadták magukat és nem szálltak fel. A helikopterben pedig megtaláltuk a tudatodat tartalmazó adathordozót és egy másik adathordozót rajta a trösztnek dolgozó magas rangú személyek névsorával. A két adathordozóval együtt mind a hetünket felsugározták az Odysseyre, ahol tájékoztattuk a parancsnokságot az akció sikerességéről. Én ott helyben kaptam két nap szabadságot és egy parancsot, hogy a két nap lejárta után, azaz ma reggel jelentkezzek a Parancsnokságon. Addigra a te tudatodat már átküldték a kapun ide, Atlantiszra. Mikor én is megérkeztem, Sheppard alezredes egyenesen ide a laborba vezetett, ahol a szemem láttára megalkották az új testedet, feltöltötték rá a tudatodat és felébresztettek.
- A teltacot viszont sajnos nem sikerült elkapnunk, viszont a gyűrűplatformot megtaláltuk.- Veszi vissza egy mondat erejéig Zirion az irányítást aztán ismét az enyém a szó.
- Eva kérlek mesélj nekem magadról. Jójó tudom, elolvastam az aktádat, így tudom hogy hol jártál, mit csináltál, de az csak papír. Úgy is együtt fogunk dolgozni egy darabig, szerintem jó lenne ha kicsit összeismerkednénk. Mi például a hobbid?  [Dr. Sophie Almond/Zirion]

Eva érdelődve hallgatta végig a magyarázatot.
 - Sajnálatos, hogy ilyen helyzetbe kerültem, de szerencsére a Parancsnokség, mint már sokszor időben megoldotta a problémát - felelte, majd kérdésen kicsit elgondolkozott, és csak néhány perc múltál válaszolt csupán.
 - Nos én voltam az első replikátor, akit a dokor létrehozott. Inkább tudományos és szocializációs programmal rendelkeztem, így a másikkal ellentétben barátságos vagyok. Emberekre csak önvédelemből és mások védelméből támadhatok. Egész szépen megtanultam a beillszkedést, és amíg a másik elszökött, addig minden gond nélkül élhettem az emberek között. Senki sem gyanakodott.  A Parancsnokság megkeresett néhány hónappal ezelőtt, hogy kiértékeljenek, arra, hogy a program tagja lehessek. A teszteken sikeresen átmentem és már csak néhány nap volt a Programba lépés előtt, mikor elraboltak. A jellemvonásaim barátságosak, kedvesek, de közben makacs és kitartó vagyok. Az emberi élet védelme egy fontos részem - magyarázta.

~ A parancsnokság megoldotta. Meg a fenéket. Lemodellezték, aztán bedobtak a mély vízbe, hogy egészítsem ki szép kerek történetté ezt a szemét hazugságot. ~
~ Ne feledd el, hogy ez szükséges. ~
~ Szükséges a fenéket.  Eva megmentette Sheppard és Dex életét. Kockáztatta a megsemmisítését, csak hogy másokon segítsen. Erre a képébe hazudnak. Sőt, nekem kell a szemébe hazudnom és még mosolyognom is közben. ~
Zirion szokás szerint nyugodtan és türelmesen magyaráz.
~ Eva replikátor. Ez soha ne feledd. A mi oldalunkon áll, ez maximálisan igaz. De felelőtlenség lenne a vezetők részéről teljesen megbízni benne.~
~ De miért kell hazudni neki? Miért nem lehet őszintén elmondani mindent? ~
~ Te hogyan reagálnál, ha megtudnád, hogy életed utóbbi időszaka csak egy szimuláció volt és az emberek akiket ismertél, nem is léteznek, legalább is nem úgy ahogy ismered őket. ~
~ Hát biztosan elküldenék mindenkit a fenébe. De Eva az eddigiek alapján inkább hasonlít rád mint rám. Te hogyan reagálnál? ~
~ Eva helyzetében azt hiszem megérteném, hogy szükséges volt a szimuláció. Azt hiszem Eva is megértené. De nem szeghetjük meg a parancsot és én magam sem tartom ezt jó ötletnek. Nem ismerjük Evát. ~
~ Hát majd megismerjük. ~
~ Igen. Azt hiszem majd akkor térjünk vissza erre a kérdésre, ha már megismertük Evát. ~
~ Addig hazudjak neki? Utálom ezt az egész helyzetet. Én alkalmatlan vagyok erre. Titkolóznom kell Richie előtt, titkolóznom kell Eva előtt, hová fog vezetni ez a sok titok? ~ Kezdek kissé kétségbeesni. 
~ Nyugodj meg, senki nem fog téged hazugnak tartani akkor sem, ha kiderülne valamely titok. A vezetők óvatosan kezelik Evát és egyetértek velük. De idővel talán majd enyhítenek ezen a szigoron, és talán te magad mondhatsz majd nekik el mindent. ~
~ Gondolod? ~
~ Evát is maguktól ébresztették fel nem? ~
~ Igazad lehet. ~
Zirion nélkül aligha tudnám kezelni ezt a helyzetet. Világ életemben gyűlöltem hazugságban élni. Iszonyú jó érzés, hogy Zirion itt van és megnyugtat, hogy kiutat mutat még ebből az undorító szerepből is, amit most magamra kell kényszerítenem. De igaza van. Nem szeghetünk parancsot és talán tényleg jobb ha megismerjük Evát, mielőtt azért kezdünk kardoskodni, hogy kitálalhassunk neki. Szerencsére Zirionnak volt annyi lélekjelenléte, hogy már a magánbeszélgetésünk első pillanatában átvette az irányítást, mert tudta, hogy én úgy sem lettem volna képes maradéktalanul eltitkolni a bennem forrongó dühöt. A mimikám és a szemem elárult volna. De Zirion résen volt, és csak most hogy lehiggadtam, adja nekem vissza az irányítást. Eva válasza hallatán rögtön fel is húzom a szemöldököm egy pillanatra.
~ Úgy beszél magáról mit egy agyatlan droidról. ~
~ Ha ez zavar, mondd meg neki. ~
Sóhajtok egyet és elgondolkodva nézem Evát mikor befejezte a mondandóját. Próbálom úgy megfogalmazni a gondolataimat, hogy ne bántsam meg.
- Eva. Ne legyél már ennyire robot. Jó persze, robot vagy....  Szóval.... Eh, az a baj, hogy magam sem tudom pontosan mit akarok mondani, csak zavar valami. Csak nem akarlak megbántani. Meg lehet téged egyáltalán bántani? Igazából fogalmam sincs hogy kezeljelek. Szeretném azt hinni, hogy értelmes, önálló lény vagy akit magammal egyenrangúnak tekinthetek, és nem csak valami játékszer ami akár veszélyes is lehet, ha valaki belepiszkál a programjaiba. Az előbb úgy beszéltél magadról, mintha nem lennél magasabb rendű egy porszívónál. - Őszinte érdeklődéssel és reménykedve nézek rá. - Ki vagy te Eva? Egy nagyon fejlett eszköz, vagy önálló individuum?  [Dr. Sophie Almond/Zirion]

Eva érdeklődve hallgatta végig Dr. Almond vélemény nyilvánítását, és miután befejezte mosolyogva nézett rá.
 - Megértem mire gondolsz. A válasz bonyolult. Azt mondhatnám, hogy ez is az is vagyok. Nem vagyok ember, de nem is vagyok teljesen gép. A nanotechnológia bár eléggé gépies dolog, de a bennük lévő tudat annyira emberi és létezésért küzdő mint akárcsak maga az ember. Lényegében a ti testetek is egy gép. Gondolj bele. Az emberi test is úgy működik mint egy gépezet, csak szerves elemekből. Az emberi agy is ugyanúgy programozható, akárcsak a mi kódjaink. Ha a technológia elég fejlett bármire rá lehet venni egy embert is. Nem különbözünk annyira, mint hiszitek. Ami a viselkedésemet illeti. Sosem hittem volna, hogy valaha is lehetőséget ad a Parancsnokság arra, hogy veletek dolgozzak, de úgy látom a tesztek meggyőztek titeket. Időbe fog telni, amíg alkalmazkodni tudok majd ahhoz, hogy olyan emberek vesznek körül, akik tudják mi vagyok. Igyekszem, majd alkalmazkodni ahhoz, hogy nem kell titkolóznom - válaszolta, mosolyogva.

Tartottam tőle, hogy ezzel az analógiával fog előhozakodni. 
- Igen, igazad van, az emberi test is olyan elven működik mint egy gép. De vajon hol van a határ ember és nem ember között? Mi az, ami élesen elhatárolja az élőt az élettelentől, az eszközt az individuumtól?
- Azt hiszem, - veszi át a szót Zirion, - hogy ez már filozófia és nem tartozik ide. De ha már még is felhoztuk, akkor jelen esetben azt hiszem, hogy az alany véleménye a döntő. Ha Eva eszköznek és individuumnak is tartja magát egyszerre, ha úgy hiszi hogy a kettő ötvözete és valahol a kettő között jár, akkor az úgy is van. Hisz egy Evához hasonló lényt azt hiszem csak addig tekinthetünk eszköznek, amíg ő maga is csupán eszközként tekint magára. Mihelyst azt mondja, hogy ő önálló lény, onnantól kezdve annak kell tekintenünk, különben a szabadságáért kezd majd el harcolni előbb-utóbb és ezt csak értelmes lények teszik.  Tehát mindent egybe vetve, Eva, én individuumként tekintek rád.
- Zirion engem is meggyőzött. - Fordulok én is a lány felé. - Szerintem is individuum vagy. Bár  a szóhasználatod olyan mint egy sima roboté, de igazából emberből is van ilyen személyiség, úgyhogy azt hiszem eldőlt, hogy ki vagy.
Mondom mosolyogva, aztán Zirion veszi vissza a szót Evára nézve.
- Tehát akkor ezt tisztáztuk. De a hobbidról még nem sokat tudtunk meg. - Mondja mosolyogva, majd visszaveszem a szót.
- Kezdem én. Kedvenc elfoglaltságom az olvasás. Főképp a krimiket szeretem. De jól tudok hímezni és mindennél jobban szeretem a férjem és a két fiamat. Mindemellett hiányzik nekem a régi munkám is, a műtő. 
Zirion visszaveszi a szót.
- Eva most te jössz, és én zárom a sort.  [Dr. Sophie Almond/Zirion]

Eva érdeklődve, majd elismerően nézett rájuk. Mikor mindketten befejezték a mondanivalójukat csak kis szünet után szólalt meg.
 - Nos individuum vagyok. Ehhez kétség sem fér. Személyiségem van, önálló döntéseket hozok. Az, hogy félig gép vagyok, nem a gondolkozásmódot vagy a magamról alkotott véleményt jelentette, hanem egy tényt. A testemben lévő magas szintű nanorobot szám mutatja, hogy nem vagyok teljesen ember. Csak félig vagyok az. Ez különböztet meg engem a többi replikátortól, hogy már nem csak nanorobotokból állok, hanem szerves részeim is vannak. És bár a többi replikátor sem tekinti magát gépnek, hanem sokkal inkább egy magasabb szintű és erejű fajnak tartják magukat. Jómagam már nem tartozom közéjük, hiába vannak bennem nanorobotok. Elizabeth Weir sem volt replikátor addig, amíg a pegazusiak el nem fogták, és az ő testében is voltak nanorobotok. Ahogy Zirion mondta. Azok vagyunk, akiknek hisszük magunkat - mondta mosolyogva.
 - Ami a hobbit illeti. Tudósként szeretek bütykölni, vizsgálgatni, alkotni. Olvasás terén inkább a tudományos íratok fognak meg, de nagyon szeretem a sci-fi műfaját is. Imádok a természetben lenni. Jó hatással van rám. Elvonja a figyelmem a káros gondolatokról, és jobban tudok foglalkozni a fontosabb dolgokkal - válaszolta.
 - Te jössz Zirion - mondta már egészen ellazulva.

- Tehát individuum vagy. - Mondom örömmel. - Ez a lényeg. Azzal, hogy ezt kimondtad, végképp meg is győztél erről és ennek én nagyon örülök. 
- Ezzel pedig azt hiszem le is zárhatjuk a témát. - Mondja Zirion. - Ami engem illet, nekem a legkedveltebb elfoglaltságom a testmozgás. Futni szeretek főként és lovagolni. Bár utóbbira már lassan két évszázada volt alkalmam utoljára. Ezen felül szeretem még a komolyzenét és szeretek tisztában lenni a körülöttem zajló eseményekkel, így ha csak lehet megnézem a híradót és a politikai valamint ismeretterjesztő műsorokat.  
- Ja és nagyon jól mesél. - Egészítem ki Zirion mondandóját. - Hihetetlen sztorikat tud kitalálni és olyan jól elő tudja adni, hogy Jack és John, a két fiam sokszor lélegzetvisszafojtva hallgatják. Magamról pedig még annyit, hogy Zirion rászoktatott  sakkozásra. Jó kis agytorna, csak sajnos gyakran kikapok, mert nem tudom eltitkolni a terveimet Zirion elől. Pedig ő nem les, csak alapesetben látjuk egymás gondolatait és gyakorlatlan vagyok még benne, hogy falat húzzak az elmém köré. Te hogy állsz ezzel? Képes lennél elzárni az elméd egy szimbionta elől? Befogadhatsz egyáltalán egy szimbiontát? Milyen hatással lennétek vajon egymásra? Mennyivel hosszabítaná meg az életedet? Meddig élsz egyáltalán.....?
~ Sophie. ~ Térít észhez a maga tanáros stílusában Zirion.
- .... Izé, bocsánat. Elnézést kérek. - Mondom és közben iszonyúan szégyellem magam.  - Tudod van az a rossz szokásom, hogy néha előjön belőlem az orvos akkor is, amikor nem kellene.  Tudod, mikor először felfogtam, hogy tényleg egy idegen lénnyel élek szimbiózisban, azonnal tudni akartam ennek a fiziológiai hátterét. Persze Zirion sok mindent elmondott, de én az a fajta orvos vagyok, aki mindent tudni akar. Szerencsére a Parancsnokságon volt lehetőségem egy átfogó vizsgálatot végezni és a létesítmény főorvosa, Dr Carolyn Lam is rengeteget segített, hogy megértsem Zirion életműködését és a bennem lezajlott változásokat. - Eddigre a szégyenérzetemet már felváltja a lelkesedés. - Mielőtt elmentünk a Tok'rákhoz, az előtte lévő pár napban annyit és olyan dolgokat tanultam, amiért minden magára valamit is adó orvos a csillagokat is lehozná az égről. Most pedig itt vagy te. Ne érts félre soha eszembe sem jutna téged kísérleti patkánynak használni. De félig ember vagy, félig replikátor és a kíváncsiság, hogy megtudjam hogyan működnek az életfunkcióid, majd kifúrja az oldalamat.
Olyan vagyok mint egy gyerek, aki új játékot kapott. De igazából nem érdekel. Ez a program olyan lehetőségeket adott nekem, amikről soha még csak álmodni sem mertem, de még csak elképzelni sem tudtam őket. Most viszont, hogy az ölembe hulltak ezek a lehetőségek, élni akarok velük. Mindent tudni akarok a galaxisok összes fellelhető élőlényéről.
- Ne haragudj Sophiera. - Mondja Zirion bocsánatkérően. - Amikor eluralkodik rajta a Doktornő, akkor jaj annak ami vagy aki közé és a betege közé áll. Ha egyszer megfájdulna a fejed, véletlenül se áruld el neki, mert addig nem nyugszik míg ki nem deríti és fel nem számolja a fájdalom okát. Most pedig esélyt kapott új ismeretek elsajátítására és olyankor olyanná válik mint a kincskereső, aki talál egy mesés vagyonhoz vezető térképet.
Zirion az utolsó mondatokat már mosolyogva mondja és mintha büszkeséget is éreznék a hangjában. Mintha büszke lenne rám amiért ilyen vagyok.  [Dr. Sophie Almond/Zirion]

Eva érdeklődve hallgatta a felváltva történő beszédet, és végig mosolygott ahogy figyelte miket beszéltek.
 - Nos. Hol is kezdjem. Szerintem az új test talán engedné egy szimbiónta befogadását, de alapesetben nem lenne képes egyesülni egy replikátorral és azonnal meghalna. Az élethosszomról fogalmam sincs. Még ebben a testben is évezredekig elélhetek, de lehet, hogy sokkal tovább. A nanorobotok gyógyító képességei miatt, nem lehet megmondani meddig húzom, de nem kis időről van szó - válaszolta.
 - Ami a nagy kérdésáradatot és a lelkesedést illeti. Nem zavar. Örülök, ha tudok segíteni egy olyan embernek, akarom mondani Tok'ranak, akit érdekel olyan dolog is, amihez tanulni és figyelni kell. Minden kérdésedre szívesen válaszolok. Ami a fejfájást illeti. A nanorobotok megoldják, ha egyáltalán képes vagyok ilyesmire. Még nem ismerem az új testem és a mikroszkopikus számítógépeimnek is időbe telik, amíg mindent kitapasztalnak, meg hasonlók - felelte.

Ekkor egy katona lépett be a helyiségbe és Sopie mellé lépett.
 - Elnézést a zavarásért, hölgyeim. Hammer őrmester vagyok - köszöntötte őket.
 - Üdv - köszönt vissza Eva, mire a férfi a nőre mosolygott, majd Dr. Almond és Zirion felé fordult.
 - Dr. Almond és Zirion. A Parancsnokság üzeni, hogy az elkövetkezendő napokban egy másik Tok'ra is a bázisra fog érkezni. A neve Nicholas Hicks százados. Szimbióntáját Seisyllnek hívják. A Parancsnokság szerint, Zirion, Hicks százados és Seisyll ismerik egymást, így úgy gondolták, hogy jó lenne, ha ön fogadná. Amint érkezik értesítjük önöket. Tudok bármiben segíteni? - jelentett, majd érdeklődött.

Már épp a nyelvemen lenne a válasz Evának, de megjön Hammer őrmester és Zirion válaszol neki.
- Üdvözlöm őrmester. A Parancsnokság információi helyesek, Jól ismerem Seisyllt és a századossal is találkoztam már. Természetesen szíven fogadom én a kaputeremben. Kiváló alkalom lesz, hogy megismerjék Dr. Almondot, értesítsenek majd kérem az érkezés időpontjáról.
- Köszönjük őrmester, ami azt illeti segíthet. - Térek rá a gyakorlatiasabb témára. -  A kaputól eleve ide jöttünk, még a csomagom is itt van.  - Pillantok a táskámra. - Meg tudná mutatni a szállásomat? Meg Eva szállását is, gondolom neki is lesz.
Aztán a katona válaszától függetlenül Evához fordulok. Mert ugye vagy meg tudja mutatni és akkor út közben beszélek, vagy nem tudja megmutatni és akkor elmegy.
- Tehát te sem ismered a testedet. Akkor talán minél hamarabb meg kellene ismerned, már csak a saját érdekedben is. A közeljövőben azt hiszem jó lenne felkeresnünk a létesítmény gyengélkedőjét és elvégezni rajtad egy átfogó vizsgálatot. Tudod, - váltok csevegő stílusra, - kezdem érteni a Parancsnokságok, hogy engem küldtek hozzád. Én értem a biológiai, Zirion pedig a számítástechnikai területeket és nálunk szorosabban együttműködő orvost és tudóst aligha találnak.
- Ráadásul a személyiségünk is kiválóan kiegészíti egymást.
Jegyzi meg Zirion aztán megint én jövök.
- Igazából ez a felváltva beszélgetés Zirionnal elég szokatlan nekem. Otthon ugye Zirion nem sokat beszél, ha még is, akkor is úgy tesz mintha én lennék. A parancsnokságon meg eddig főképp Zirion beszélt, mert egy kém leleplezéséhez és elfogásához én aligha tudok hozzátenni valamit. Egymásközt  pedig gondolatok útján érintkezünk. Néha nem is szavakkal, csak képekkel, érzésekkel. De ez egy kötetlen beszélgetés egy harmadik személlyel és mindkettőnknek van mondanivalója. 
- Az pedig rossz ötlet, hogy teszem azt Sophie irányít, és ha én is mondani akarok valamit akkor megkérem Sophiet, hogy ossza meg veled a gondolataimat. Tudom, mert az évszázadok során többször próbáltam és sosem vált be.
- De végül is így még egész jó. - Veszem vissza a szót. - Amikor a Tok'ráknál jártam, ott minden váltásnál le kellett hajtanom a fejem, mert ott ez a hagyomány. Egy-egy ilyen beszélgetéskor olyanok voltunk, mint valami bólogatós kutya egy kocsi műszerfalán. Engem nagyon irritált.  De visszatérve a vizsgálatokra. - Pillantok komolyan Evára. - Te beleegyezel, hogy elvégezzük őket? Meg azt hiszem, hogy a te tudásodra is szükség lesz, mert még is csak te ismered legjobban a nanitokat és te tudod mit érzel.  [Dr. Sophie Almond/Zirion]

Hammer őrmester érdeklődve hallgatta végig mondandótokat, majd miután befejeztétek átvette a szót.
 - Természetesen megmutatom a szállásukat. Egyenlőre egy-egy V.I.P. lakosztályt biztosítottunk önöknek. Nem tudjuk meddig lesznek a városban, így nem rendeztünk be hosszútávú szállásokat. Kérem kövessenek - mondta, majd el is indult az ajtó irányába.
Eva érdeklődve hallgatta végig mondandódat, majd kis szünet után válaszolt is.
 - Nem zavar a váltogatás. Valahogy mindent meg kell oldani - felelte.
 - Ami a vizsgálatokat illeti szívesen részt veszek bennük, ha ezzel segíthetek - mondta.
Ekkor az egyik doki lépett oda hozzátok.
 - Nyugodtan menjenek csak. Az ágyba épített szkenner nem mutat rendellenességet a szervezetében, úgyhogy egy ideig sétálgathat. Olyan két óra múlva jöjjön vissza egy vizsgálatra. Minden hétfő reggel pedig jelentkeznie kell vérvételre, hogy ellenőrizni tudjuk a nanorobotok és a szerves test teljes mértékben elfogadták e egymást - mondta.
 - Értettem és köszönöm - mondta Eva a dokira mosolyogva, mire az visszamosolygott.
 - Viszlát, hölgyeim - köszönt el a doki, majd el is húzta a csíkot.
 - Viszlát - köszönt még neki Eva, majd Sophie-ra nézve várta, hogy elinduljatok.
Kiléptek az ajtón, a kint szobrozó két katona mögéjük lépett. Nem voltak harci felszerelésben. Csak az általánosított fegyvert volt náluk, amelyet minden katonának hordani kellett szolgálatban. Hammer biccentett nekik, majd el is indult balra.

- Értem őrmester és nagyon köszönjük.
~ A lényeg, hogy nem a folyosón kell aludnunk. ~ Mondom Zirionnak.
~ Azért a VIP lakosztály több mint elegendő szállásnak mondható.
~ Az biztos, de én nem fogok tiltakozni ellene. ~
~ Én sem. Bár azt gyanítom sokáig itt leszünk. Nem hinném, hogy egyhamar áthelyeznének Evát vagy elszakítanának tőle minket. ~
~ Na igen, ez esélyes. Csak azt remélem, hogy gyakran hazaengednek majd. ~
~ Ez nem egy kutatás, amit csak úgy ott lehet hagyni és vissza lehet térni hozzá. Egy élő, lélegző személlyel kell foglalkoznunk. Ez huszonnégy órás tevékenység. ~
~ Na igen ebben hasonlít az anyaságoz. Vajon hogy lehetnek otthon. ~
~ Ne aggódj minden rendben van otthon. ~
~ Biztos vagy benne? ~
~ Ha nem így lenne akkor már szóltak volna nekünk. ~
~ Ez igaz. ~ 
Nem vagyok az az anyatípus, aki minden percben a gyermekei mellett akar lenni, hogy bizonyosan ne essen semmi bajuk. De azért most még is egy másik galaxisban vagyok,  jogom van néha aggódni, legalább egy kicsit. De Zirion itt van és megnyugtat. Minél több időt töltök ebben a programban, annál jobban örülök, hogy Zirion velem van.
- Segíthetsz bizony. - Vágom rá azonnal. - Főképp magadnak mert még is csak jó ha tisztában vagy a tested kritériumaival. Mellesleg nekem is segítesz, mert érdekel hogyan egyeztethetőek össze a szerves és a szervetlen összetevők a testedben. Ki tudja, - mosolyodom el, - talán még feltaláljuk a műszerveket is. Mindenesetre köszönöm a belegyezésed. 
- Viszont látásra doktor. - Köszönök el én is aztán elindulunk. A folyosón csatlakozó katonák láttán kissé elhúzom a számat, de csak diszkréten. Ha Eva látta is, a két katona biztosan nem.
~ Így logikus. ~ Mondja Zirion békítően.
~ Tudom. De akkor sem tetszik. ~ Mondom kissé durcásan.
Biccentek én is a két katonának üdvözlésképp, majd Eva mellett haladva követem Hamert.  [Dr. Sophie Almond/Zirion]

A folyosókon haladva Eva hamar válaszolt megjegyzésedre.
 - Néha egy-két vizsgálat évszázados végeredményét hozhatja előrébb - mondta a nő.
Hamar elértétek a V.I.P. lakosztályokat és a veletek lévő őrmester két ajtó közé lépett.
 - A jobb oldali az öné, doktornő, míg a bal oldali szoba Eva szállása. Innentől én a kollégákra bízom önöket. A viszont látásra - mondta, majd biccentett a két katonának, akik megálltak Eva szobájának két oldalán, majd várták, hogy elfoglaljátok a lakosztályaitokat.

- Van hogy egy-egy jó ötletből világrengető dolog születik. - Mondom mosolyogva. - Volt már példa ilyenekre a Földön a történelemben. Talán a te vizsgálatodból is kisülhet valami.
~ Azért ne éld bele magad. ~ Hűt le Zirion, mert egyre lelkesebb vagyok.
~ Oké-oké. ~
A szobákat elérve a két katona megáll Eva szobájának ajtajában, ami nekem nem tetszik. De nem mondok semmit.
- Akkor én birtokba veszem a szobámat Eva. Például kipakolok, mert szegény csomagomat már áthurcoltam egész Atlantiszon. - Mondom mosolyogva. - Ha végeztem bekopogok hozzád, de ha gondolod, akkor majd gyere át te énhozzám.  Egyedül nem jó pakolni.
A lakosztály ajtaját becsukva magam mögött, szétnézek új magánbirodalmamon és igen csak feldob amit látok.
~ Ilyenje talán az Elnöknek sincs. ~
Zirion csak mosolyogva figyeli, ahogy körbejárom a lakhelyem és mindent felfedezek magamnak. Aztán egyszerűen ledőlök a hatalmas franciaágyra és a szememet lehunyva pár percre kiürítem az elmém. Csak fekszem és élvezem a csendet. Aztán újult erővel felkelek és nekiállok a bőröndjeim kirámolásának. Nem csinálok nagy ügyet belőle, egyszerűen csak a helyére teszek mindent. Úgy sem sokat leszek itt, így nem próbálom otthonossá varázsolni a helyet. A pakolás végeztével lezuhanyzom és átöltözöm. Mert bizony zuhanyzó is tartozik a VIP lakosztályhoz. Mindezek után átkopogtatok Evához és az ajtó előtt állva várom a feleletet.
A felelet hamar megjön, egy "Szabad." formájában én pedig a két őrt álló katona között benyitok a szobába. Egy az enyémhez hasonló lakosztály látványa fogad és nagy meglepetésemre Eva is pakol.
- Mr. Woolsey volt olyan kedves és küldött nekem egy csomagot pár ruhával és egyéb holmival.
- Ez szép tőle. Akkor én nem is zavarlak, hagylak nyugodtan pakolni. 
- Inkább maradj és mesélj magadról. Szeretném tudni milyen emberrel kell majd együtt dolgoznom. 
A kérés kissé váratlanul ér, így kissé esetlenül állok most a csukott ajtó mellett és pár pillanatig azon töprengek mit is mondjak.
- Ülj le nyugodtan. - Mosolyog rám Eva miközben egy blúzt hajtogat össze eszméletlen szakszerűséggel.
Leülök mellé az ágyra és nézem ahogy pakolászik, miközben beszélni kezdek.
- Sebész vagyok. Jó házasságban élek és van két szép fiam. Detroitban lakunk és ott is dolgoztam, míg be nem robbant az életembe Zirion. Ő sok mindent megváltoztatott, de én nem bánom. Sőt, örülök neki, bár a régi munkahelyemet nehéz szívvel hagytam ott. Mióta a programban dolgozom, azóta egy tisztességes feladatom nem volt.
Zirion átveszi a szót egy megjegyzés erejéig.
- Azért még is csak szerepet játszottunk egy kém leleplezésében.
- Persze, de ez is csak olyan elfoglaltság volt. Én gyógyítani akarok. Ez nagyon hiányzik. Meg az otthoniak. Egyébként élvezem a programot és Atlantisz is lenyűgöző. Egy percig sem bántam meg, hogy csatlakoztam a programhoz. Csak nem találom a helyem benne. Bár gondolom neked sem lehet könnyű. - Pillantok Evára.
Eva leteszi a kezében tartott szoknyát és rám néz.
- Az én helyzetem nagyon más mint a tiétek. Nekem nem volt előéletem a program előtt, én a puszta létemet is a programnak köszönhetem. Én sosem tudok teljesen civillé válni, mert nincs senki a programon kívül, aki pontosan tudná ki vagyok és hogy születtem. Nekem örökké bizonyítanom kell, hogy nem vagyok veszélyforrás.
- Azt hiszem értelek. Bár az tény, hogy még a tulajdon férjem sem tud Zirionról, és ez sokszor eléggé frusztráló. De igazad van. Mi Zirionnal tartozunk valahova. Egyrészt a családomhoz, másrészt a Tok'rákhoz. Te viszont... - Inkább elharapom a mondatot, de Eva befejezi.
- Egyedül vagyok. Igen.
- A Földön sem engedtél magadhoz senkit közel? - Érdeklődik Zirion.
~ Azok nem is léteznek, akikkel a felébresztése előtt találkozott. ~ Mondom rosszallóan Zirionnak.
~ Épp ezért kérdezem. El akarod neki mondani az igazat igaz? Na most képzeld el az érzést mikor megtudja, hogy a legjobb barátja vagy épp a szerelme nem is létezik. ~
- Senkivel nem volt még csak közeli baráti viszonyom sem. Néha eljártam ugyan kártyázni egy klubba és ott jól éreztem magam az ismerősökkel, de zárkózott voltam és vagyok most is.
Ez tényleg szomorú. De eszembe jut valami és egészen Eva mellé ülök majd félig komolyan, félig viccnek szánva nekiszegezem a kérdést.
- Pasiztál te valaha?
Eva gyakorlatilag lefagy. Ahogy elnézem úgy megleptem ezzel a kérdéssel, hogy hirtelen még a nevét is elfelejtette.
- Nos... ő.. hát a szó igazi értelmében... azazhogy mint férfielbájoló tevékenység... - Hebeg meg habog szegény és fülig pirul, de én már tudom a választ és kategorikusan ki is jelentem egy barátságos mosollyal.
- Szóval nem.
- Nem. - Mondja és most pont olyan, mint egy kislány akit rajta kaptak a szülei, hogy lopja a csokit a hűtőből.
Bátorítóan rámosolygok.
- Előtted még az egész élet, ráadásul nagyon jól nézel ki. Elárulok neked pár tippet és bomlani fognak utánad a pasik.
~ Jó ötlet ez? ~ Kérdezi Ziron.
- Jó ötlet ez? - Szeppen meg Eva.
- Na jól kinézek. - Nevetek fel. - Naná, hogy jó ötlet. - A választ mindkettejüknek szánom, aztán csak Evához beszélek. - Tudod én sem voltam ám mindig ilyen magabiztos. De egy barátnőm... - Felnevetek. - Micsoda csavar az élettől, őt is pont Evának hívják. Ő belevitt engem, a zárkózott szende lányt az éjszakai életbe és sosem bántam meg, hogy így alakult. A férjemmel is egy koncerten ismerkedtem meg. Lehet neked is ki kellene majd mozdulnod, amint lehetőséged lesz rá.
- Lehetséges. - Mondja elgondolkodva Eva. - De ez a lehetőség szerintem nem mostanában lesz.
- De előbb-utóbb eljön. Mit szólnál egy ebédhez?
- Jól esne némi táplálék, de előbb befejezném a pakolást.
Így aztán csendben nézem ahogy Eva elteszi a neki küldött csomag minden egyes elemét a megfelelő helyre.

Eltelik az idő, Eva lelkesen pakol. Ha nem tudnám, akkor sosem jönnék rá magamtól, hogy ő eredetileg egy replikátor.  Minden egyes ruhadarabot megnéz, majd gondosan összehajtogatja és elteszi őket. Mintha magamat látnám egy nagyobb lélegzetű shoppingolás után. Bár én inkább cipőket veszek. A rövid csendet Eva töri meg, egy megjegyzéssel az egyik blúzról. Ebből aztán kialakul egy újabb beszélgetés, ami végül egészen a pakolás végéig tart.  [Sophie Almond/Zirion, Eva Dixon]