Stargate SG1- Vég nélkül
Vég nélkül Az élet rövid - O’Neil! Az engedélyeddel néhány asgard most azonnal átjönne, hogy technológiai fejlesztéseket hajtson végre a hajótokon. - Mit akartok adni nekünk?- kérdezte Jack - Mindent amink van és amit tudunk- felelte Thor - Hogy érti ezt?- kíváncsiskodott Vala - Mindent. Az összes jelenlegi technológiánkat, a teljes tudásunkat. Döbbent csend követte szavait. - Elnézést, csak kicsit meglepett minket- szólalt meg Daniel- Mégis miért teszik ezt? Korábban mindig ellenálltak. Azt mondták, nem állunk készen. - Valóban. Sok asgard most is így hiszi. - Akkor mi változott? - Mint faj kihalóban vagyunk. Hamarosan sajnos mind meghalunk. Thor jövőképe nem volt megnyugtató. Tömeges öngyilkosság. Tény, hogy örültek az asgard technológiának, de nem ilyen áron. Nem egy teljes faj kihalásával. Aztán megjelent az ori és az események felgyorsultak. Mire észbe kaptak, az asgardok, mint faj nem léteztek többé. Azonban nem értek rá gyászolni. Érthetetlen módon ahányszor kiléptek a hipertérből az ori mindig ott volt. Aztán Carternél jött a megvilágosodás: az asgard fejlesztések miatt követni tudják őket. Le kell választani az asgard magot a hiperhajtóműről, de ahhoz idő kell. - Legalább fél órára lesz szükségünk, hogy leválasszuk a hiperhajtóművet a magról- közölte Carter - Ha megállunk, az ori hajók azonnal megtámadnak minket- szólalt meg Teal’c - Van a közelben egy bolygó kapuval?- kérdezte Jack - Igen, uram. A PTX474. Lakatlan. Egy órán belül ott lehetünk, még mielőtt leállna a hiperhajtómű. - És aztán?- kérdezte Daniel - Irány a felszín, aztán haza- felelte Mitchell - Nem hagyhatjuk, hogy megszerezzék a hajót- jelentette ki Carter - Erre van az önmegsemmisítés- válaszolt Jack - Egy pillanat. Ha fel akarod robbantani a hajót, nem áldozhatjuk fel az asgardok tudását! Ránk hagyták az örökségüket- fakadt ki Daniel - Daniel, hidd el ez nem könnyű döntés. Gondolom nem tudjuk magunkkal vinni?- nézett Carterre - Nem uram, a mag nem fér át a kapun. - Én hajlandó vagyok maradni és harcolni. Megéri. - Irány a 474. A legénységet leküldjük a felszínre. Reméljük elég idejük lesz hazajutni az ori támadás elött- mondta Jack - És aztán? Mint mondtam én harcolok a halálomig, de kell egy terv. Lehetőleg olyan amiben nincs benne a halál rész- szólt Mitchell - Egy óránk van kitalálni valamit. - Azt hiszem tudunk nyerni egy kis időt. Ha … Jack leintette, még mielőtt jobban belelendült volna a magyarázatba. - Csak csinálja. A PTX474- hez érve a legénység azonnal le lett sugározva a bolygóra. Az orira nem kellett sokat várni, azonnal lőni kezdtek. - A pajzsok leváltak- kiabálta Daniel - A következő lövés elintéz minket. - Carter?! És az ori lövés megállt. - Hála az asgard technológiának, egy időtorzító mezőben vagyunk. Bár az idő számunkra normális ütemben telik, idebent hosszú évek telnek el, miközben a mezőn kívül csak másodpercek- magyarázta a helyzetet Sam - De nem kell ennyi idő, igaz?- kérdezte Jack - Remélem nem. A terv az, hogy elvégzem a kellő változtatásokat a hajón, hogy fázison kívülre kerülhessen. Aztán leállítjuk az időtorzító mezőt, de a lövés nem talál el. - Az jó lenne- szólt Daniel - Most biztos arra gondol, hogy miért nem ezzel kezdtem- nézett Sam Mitchellre - Nem, most még ezen az idő dolgon gondolkodom- felelt - Az asgard magban van egy beépített időtorzító technológia. Gyors és egyszerű opció. Azonban fel kell építenem Merlin technológiájának egy részét a fedélzeten található eszközökből, ami eltarthat egy ideig. - Csak egy kérdés. Ez a mi időnkben mennyi?- kérdezte Daniel - Nem tudom pontosan, de 3 hónapra elegendő élelmünk és vizünk van- felelt óvatosan - 3 hónapra?- fakadt ki Vala - Beosztjuk a készleteket- nézte gyakorlatiasan Jack - Persze ha egy kicsit tovább tart…- kezdte Sam - Micsoda?! Tovább, mint 3 hónap- hitetlenkedett Mitchell - A lényeg, hogy senkinek nem lesz kifogása, hogy kibújjon a papírmunka alól- állt fel Jack az asztaltól Két hét múlva Carter nem túl lelkes arccal összehívta őket, hogy ismertesse mire jutott. - Mielőtt elkezdtem volna a munkát Merlin eszközén, lefutattam egy szimulációt- amit el is indított - Két hétbe tellett mire rájött, hogy ez az ötlet nem működik?- kérdezte Mitchell - Sajnálom. Próbáltam más paraméterekkel is. Thor szerint a gond az, hogy nem tudom kivinni a hajót a fázisból mielőtt lekapcsolnám a mezőt. Amint deaktiváljuk a mezőt 0,86 másodpercünk van mielőtt eltalálna minket a lövedék. Ez pedig nem elég ahhoz, hogy kivigyük a hajót a fázisból. - Jól van. Jöhet a B terv- mondta Jack - Sajnos ezt a szimulációt is lefutattam- indított el egy újabb animációt- Ha felkészülünk arra, hogy lejussunk a bolygóra és közben időzítjük az időtorzító mező leállítását, az anyagáramnak akkor sincs elég ideje, hogy teljesen kijusson a robbanás hatóterületéből. - Ott vannak a 302- sek- szólt Mitchell - Ezt is néztem- újabb animáció- Figyelembe véve, hogy hol találja el a sugár az Odüsszeiát, nem fog menni. - A számítógép téved- akadékoskodott Mitchell - A két utolsó változat nem őrzi meg sem a hajót, sem az asgardok tudását.-szólt közbe Daniel - Tudom- mondta csendesen Sam - Jól van, csak egy pár hét telt el- szólt Jack - Van egy kis gondom a „csak” szóval- jegyezte meg Vala - A jó hír, hogy az asgardok valóban fantasztikus dolgokat bíztak ránk- próbált lelkesíteni Sam - Semmi olyat, ami segíthet- kontrázott Mitchell - Ezt még nem tudjuk. Azonban a sugártechnológia kis módosításával lesz egy olyan átalakítónk, amivel létrehozhatunk élelmet, vizet, oxigént, bármit amire szükségünk van. - Kivéve egy kiutat a hajóról- szólalt meg ismét Mitchell - Elsőre is értettük- jegyezte meg Jack kicsit ingerülten- Kétlem, hogy Carter minden lehetőséget átnézett volna. Kap még egy kis időt. Az idő pedig csak telt. Daniel folyamatosan olvasott, tanult és próbálta elviselni Valát, akinek láthatólag feltett szándéka volt őt az őrületbe kergetni. Teal’c meditált, vagy Mitchellel edzett. Sam folyamatosan dolgozott a megoldáson. Éjjel- nappal. Sokszor a laptopra borulva aludt el. Jack a jelentések megírása és egyéb papírmunkák után az ideje java részét Carternél töltötte. A nő először meglepődött. - Így legalább szemmel tudom tartani, hogy ne hajtsa túl magát. És valóban. Mindig figyelt, hogy a nő ne hagyja ki az étkezéseket és ne „éjszakába” nyúlóan dolgozzon. Végighallgatta Carter eszmefuttatásait, próbálta megérteni is azt amit hall, több- kevesebb sikerrel. Mindig elfoglalta magát valamivel, lopva figyelve a másikat. Tekintete néha elidőzött Samen, aztán egyre gyakrabban. Teltek a hónapok és eljött karácsony. Jack nem szerette ezt az ünnepet. Nem magányos embereknek találták ki, de a többiek kedvéért belement. Közös vacsora, ajándékok, fagyöngy, egy rövid csók. Rövid, de annál kellemesebb csók. Természetesen a hagyomány kedvéért. Azonban a vidám hangulat és az asztal felett összenézve egy pillanatra a másik szemében többet láttak. Jack napok múlva is érezte a puha ajkak melegét. Valahol mélyen tudta, hogy mindig is jobban kedvelte Cartert, mint illdomos lett volna, de próbált róla nem tudomást venni. Ez a csók azonban most felkavarta a lelkében az állóvizet. Máskor is csattant el köztük csók, de azokra a nő vagy nem emlékezet, vagy egy alternatív valóságban volt. Ez azonban valódi volt. Ez más volt. Intenzívebb. Veszélyesebb. Teltek a hetek és ők még mindig egy helyben voltak. Késő volt már, de Jack nem tudott aludni, ezért sétálni indult. Egy idő után a magányos folyosók csendjét sírás szakította fel. Tudta honnan jön a hang és kitől. Automatikusan arra vette az irányt. A terembe érve megpillantotta a nő enyhén rázkódó vállait. Gondolkodás nélkül ment közelebb. - Carter?!- szólította meg halkan A nő összerezzent és próbálta rendbehozni magát. - Semmi ….csak ….- dadogta és ismét megrázkódtak vállai Jack önkéntelenül végigsimított a nő hátán nyugtatólag, majd vállára tette kezét, mire Sam megszorította és tovább folytak szeméből a könnyek feltartóztathatatlanul. Jack maga felé fordította, felhúzta ültéből és magához ölelte. Sam nem tiltakozott, még jobban belebújt az ölelésbe. Mindennél jobban vágyott most rá, hogy érezze valakinek fontos. - Semmi baj- nyugtatta ismét még jobban átkarolva. Így álltak percekig, beleveszve a másik ölelésébe, közelségébe. Sam lassan megnyugodott és felemelve fejét Jack válláról belenézett a barna szemekbe. A férfi továbbra sem engedte el, de kezével már a nő arcát cirógatta lágyan. Legszívesebben megcsókolta volna ebben a pillanatban, hogy mindent elfelejtsen, de tudta, hogy most nem erre van szüksége a másiknak. - Köszönöm- suttogta halkan Sam - Egyszer már mondtam: Mindig. Most pedig menjen aludni. Ezzel kibontakozott az ölelésből és útjára engedte. Másnap Sam kipihenten ébredt, hosszú idő után először. A napok ugyanúgy teltek. Ő folyamatosan agyalt, szimulációkat készített, míg Jack titokban minden mozdulatát figyelte. A hetek teltek és még mindig egy helyben voltak. Daniel és Vala tovább cincálták egymás idegeit. Mitchell pedig egyre nehezebben bírta a tehetetlenséget. Egy este vacsora után Jack megállította Samet. - Ma már nem dolgozik- kezdett bele - De a … - Nem- fojtotta el az ellenkezést- Ma este mozizunk. - Tessék? - Tudja egész nap dolgozik. Fogadok, hogy még éjjel is ezen kattog az agya. Fáradt és egyre nyűgösebb. Nem akarom, hogy becsavarodjon, így ma mozizunk. - De itt nincs is… - Gondolja, hogy elindulok ilyen hosszú útra DVD- k nélkül? - De… - Pszt! Nincs ellenvetés. Fél óra múlva nálam. Rá kellett jönnie, hogy igaza van. Tényleg be fog csavarodni, ha nem kapcsolja ki néha az agyát. 30 perccel később Sam lezuhanyozva, melegítőben a férfi ágyában helyezkedett kényelembe. A film elindult, de 15 perc múlva Sam már halkan szuszogott. Jack leállította a filmet, de nem volt szíve felébreszteni a nőt, olyan nyugodtan aludt. Óvatosan betakarta, mire Sam álmában felé fordulva a mellkasára hajtotta fejét és átölelte. Jack szíve hevesen dobogott. Tudta, hogy ez nem helyes és veszélyesen játszik a tűzzel, de nem bírt ellenállni. Ő is átölelte és álomba merült. A „reggel” egymás karjaiban találta őket. Jack ébredt elsőnek, de nem mozdult, nem akarta felébreszteni a másikat. Most olyan békés volt az arca, gondtalan. Lágyan végigsimított az arcán, mire Sam elkezdett mocorogni, majd lassan kinyitotta a szemét. Az első ami eljutott a tudatáig, hogy egy meleg barna szempárba néz, aztán érezte a kezeket az arcán és a derekán. Végül tudatosult benne, hogy hol, kivel és milyen testhelyzetben van. - Jó reggelt!- szólalt meg Jack - Jó reggelt!- köszöntötte ő is megilletődve - Tegnap elaludt a filmen és nem akartam felébreszteni. - Oh Annyira szép volt így reggel kócos hajjal, kicsit kipirulva. Jack engedett a kísértésnek és közelebb hajolt. Mikor ajkaik találkoztak Sam önkéntelenül belesóhajtott a csókba és utat engedett a férfinak. Egyre szenvedélyesebben marták a másik száját még többet akarva. Zihálva váltak szét levegő után kapkodva. Mindkettejük szemében vágy izzott, végül Sam szakította el a tekintetét. - Én most inkább…- kezdte zavartan - Nem kell, hogy… - De, jobb ha én most megyek. Azzal magára hagyta Jacket. Tudta, hogy hibát követett el, túl messzire ment, nem kellett volna, de annyira hívogató volt. Évek óta erre vágyott, mióta a nyitott ajtóban megpillantotta a nő könnyű, karcsú alakját. Egy pillanat volt az egész, de tudta, hogy ez a nő lesz az élete, vagy a veszte. Egy hete kerülgették egymást, gondosan kerülve, hogy szóba jöjjön a kettejük között történtek. Érezhető volt a feszültség a többiek számára is. Végül Daniel vonta félre Jacket. - Mi van veled? - Semmi. - Átfogalmazom. Mi van veletek Sammel? - Semmi. - Jack, a vak is látja, hogy valami van. Jack beleegyezően sóhajtott és belekezdett. - Fáradt volt, ezért lazításként áthívtam mozizni. - És nem ment át? - De - Akkor?- nézett rá türelmetlenül Daniel- Mi a baj? - Elaludt a filmen. - Ez nem a világvége. - Igen, de egész éjszaka nálam aludt…velem. És reggel mikor felébredt- nyelt egyet- megcsókoltam… és visszacsókolt. - És akkor mi a gond?- értetlenkedett Daniel - Soroljam? Munka, rang, előírások, hadbíróság. - Most komolyan?! Tényleg csak ezek tartanak vissza? Mióta megláttátok egymást szikrázik köztetek a levegő. Szeretitek egymást. Jackben bennakadt a levegő. - Mit vagy meglepődve? Azt hiszed nem tűnt fel az évek alatt, hogy minden lépését óvva figyeled? Minden szavát iszod, annak ellenére, hogy felét nem értjük annak amit mond. És ez vissza is igaz. Szerinted miért nem volt hosszabb kapcsolata? Vala két nap alatt levágta mi van köztetek, illetve mi nincs. Ha van egy kis eszed utána mész és mikor végre hazaérünk elgondolkozol a nyugdíjazáson. Vezette már civil a bázist. Felállt, majd az ajtóból visszafordulva még megjegyezte - Tudod, az élet túl rövid, Jack. Tényleg ennyire hülye volt eddig, hogy hagyta holmi szabályok miatt elfutni az éveket?! - Uram!- lepődött meg Carter. Most mindent akart, csak nem ezt a szempárt. Ritkán tudott neki ellenállni… - Bemehetek?- … ahogy most sem. Félre állva engedte beljebb. - Nem bántam meg- kezdett bele a közepébe Jack - Uram, ne…- kezdett tiltakozni Jack megfogta a kezét és a szívére tette. - Érzed? Dobog. Miattad. Nem csak ilyen hevesen, hanem egyáltalán. Miattad. Teérted. Sam szemei bepárásodtak és nem mert felnézni, csak meredten bámulta a kezét. Jack azonban az álla alá nyúlva finoman kényszerítette, hogy ránézzen. - Amikor akkor reggel felébredtem és rád néztem, azt gondoltam: Igen! Ezt akarom! Minden reggel így ébredni, hogy mellettem vagy- majd nem várva válaszra magához vonta szorosan és megcsókolta. Hosszan, nem sietve, kiélvezve minden pillanatot. Sam nem tiltakozott, kétségbeesetten kapaszkodott a férfiba. Félt, ha elengedi eltűnik és ő a kegyetlen valóságra ébred. Mikor szétváltak Jack folytatta. - Az élet rövid és nem akarok tovább nélküled élni. - Én sem- válaszolt Sam és most ő vonta közelebb egy csókra a férfit. Keze bekúszott a póló alá és a sima bőrt simogatta, amitől Jack megborzongott. Sam minden tétovázás nélkül az ágy felé kezdte húzni egyértelművé téve mit szeretne. - Biztos, hogy… - Te mondtad, az élet rövid- és egy újabb csókkal biztosította szándékáról. Innentől már nem volt megállás. A szoba megtelt szenvedélytől izzó nyögésekkel és sóhajokkal. Végre együtt voltak boldogan, titkok nélkül és más nem számított. Teltek a hónapok, mikor egy ebédnél Sam megszólalt. - Sikerült. - Micsoda?- kérdezett vissza Jack - Rájöttem hogyan fordítsam vissza az időt egy mezőben. - Tessék?- kérdezett most Daniel - Az időtorzító mező folyamatos fenntartása majdnem teljesen lemerítette a ZPM- t és az asgard mag erőforrását. - Nincs elég energia, hogy sikerüljön?- kérdezett Mitchell - Ironikus, nem igaz? Létrehoztam a mezőt, hogy időt nyerjünk. Mire rájövök mi a megoldás, de épp az eltelt idő miatt lesz lehetetlen az egész. - Ez biztos?- tudakolta Daniel- Úgy értem, ha több időd lenne, talán. - Biztos- oszlatott el minden kétséget Sam. Mindenki hallgatott. - Sam, emlékszel mikor egy ori fegyver erőforrását használtuk fel arra, hogy ellássuk energiával Merlin fegyverét?- kérdezte kis idő múlva Mitchell - Igen, de sajnos nincs semmi olyasmink ami elég energiát adna ahhoz, hogy elég ideig visszafordítsa az időt- felelte Sam - Valóban? Azzal mi van?- mutatott a feléjük tartó lövésre - Ez ... kizárt, hogy…- és már forogtak is a kerekek Pár óra múlva Sam összehívta a többieket és közölte a tényeket. - Nem tudjuk elnyelni az energiát és átvezetni a magba. Hacsak nem kötjük át az összes vezetéket a mag felé és hagyjuk, hogy a lövés eltaláljon minket. - Felfogunk robbanni- jelentette ki Vala - Igen, de remélhetőleg a robbanásból elég energia kerül a magba, hogy aktiválja a visszafordítást mielőtt minden teljesen elpusztulna.- próbált meg érvelni Sam - Akkor meghalunk- jött ismét Valától a megállapítás - Ha sikerül, csak pár pillanatig leszünk halottak. Az idő a mezőben visszafordul és mi élni fogunk és a hajó is egybe marad. - Hogyha sikerül- mondta Mitchell - Igen. Nem ígérek semmit. - Ez is egy esély. - Mennyire tudunk visszamenni?- kérdezte Vala - Akkora, amikor létrejött az időtorzító mező. Nem tudjuk mindenhol visszaforgatni az időt. Ha ennél tovább mennénk vissza, kikerülnénk a normál tér- időből és olyan paradoxon jönne létre, amit a technológia nem tud kezelni- válaszolt Sam - És ez elég lesz?- kérdezett Daniel - Talán tudunk időt nyerni, úgy egy percet. De az egyikünknek így kell maradnia. A mezőn belül teljesen visszafordul az idő. Minden eltűnik. A korunk, az emlékeink- félve Jackre nézett - Ha sikerül, újra kell élnünk a történelmet- állapította meg Daniel egyszerűen - Hacsak ki nem zárunk valakit a mezőből, aki más irányba viszi a dolgokat. - Én leszek az- szólalt meg Jack- és nincs vita. Csak egy kérdésem van. Ha nem sikerül? - Akkor a pajzs leválik és te is meghalsz velünk - Akkor így lesz. Miután a többiek távoztak Sam a férfi felé fordult. - Miért te? - Mint mondtam az élet rövid. Önző vagyok, de ha sikerül, emlékezni akarok erre a másfél évre veled. Sam szemeiből elkezdtek potyogni a könnyek, Jack pedig csak ölelte. - Szeretném ha tudnád, hogy szeretlek, mindennél jobban- suttogta a nő fülébe - Én is szeretlek- jött a válasz rögtön Jack letörölte a nő arcáról a könnyeket. - Kezdjük. - Rendben. Jack lüktető fejjel ébredt a hajó gyengélkedőjén. Óvatosan megmozdította végtagjait. - Uram?- hallotta az ismerős hangot - Sa…- elhallgatott, megköszörülte a torkát- Carter, miért vagyok itt? - Az eligazítás után elég dekoncentrált lett. A doki jobbnak látta, ha pár órára megfigyelik, de közben elaludt. - Mennyit aludtam? - Kb. 15 órát. - És te… khm… maga végig itt volt? - Én… nem… végülis …- habogott, majd enyhén elpirult. - Ezt igennek veszem. Hívja ide a dokit, maga pedig menjen aludni. - De… - Most! Sam behívta az orvost, ő pedig elindult kifelé. Távoztában még halotta a tábornok hangját. - Aludni! Ez nem kérés volt, parancs. Megtorpant, majd elindult a másik irányba beletörődően. A bázisra érve az orvosi vizsgálat után Sam azonnal a laborja felé vette az irányt. Alig dolgozott pár órája, mikor az ajtóban megjelent Jack. - Uram!- lepődött meg - Hoztam magának valamit- ezzel letett elé egy fehér lapot az asztalra. Sam értetlenül nézett rá, majd olvasni kezdte. Mikor felfogta mit is olvas valójában a döbbenet kiült az arcára. - De miért? Ezt nem értem. - Daniel egyszer azt mondta nekem, hogy az élet túl rövid. És igaza van. Ezzel nullára csökkentve köztük a távolságot magához vonta a nőt és csókolni kezdte. Először óvatosan, majd- ellenkezés hiányában- egyre szenvedélyesebben. Mikor elváltak Jack folytatta: - Nem így terveztem, de nem tudok tovább várni- azzal elővett a zsebéből egy kis dobozt és Sam felé fordítva kinyitotta. - Szeretlek és veled akarok lenni mindig. Hozzám jössz feleségül? Sam még levegőt is elfelejtett venni hirtelen. Agya lázasan dolgozott, hogy feldolgozza a kapott információkat, de a szíve mát tudta a választ. - Igen- felelte bizonytalanul, majd még némi gondolkodás után határozottan megismételte mosolyogva- Igen, igen, igen! Senki nem volt igazán meglepve az eljegyzés bejelentésétől. Egy hónap múlva megtartották az esküvőt. A két határtalanul boldog ember mindent és mindenkit túlragyogott. Az esküvő után tíz hónappal pedig már keresztelőre voltak hivatalosak a barátaik. | |
|
| |
| Megtekintések száma: 944 | Hozzászólások: 4 | |
| Összes hozzászólás: 2 | |
|
| |
