Főoldal » Cikkek » EMILIA TÖRTÉNETEI » Stargate Atlantis - Trial Empire

A Madagaszkár pingvinjei és Stargate Atlantis: Trial Empire Crossover - A totális káosz elmélete

A Madagaszkár pingvinjei
és Stargate Atlantis: Trial Empire Crossover
A totális káosz elmélete

/Titkos pingvin főhadiszállás, reggel 8:24 perc/
- Megvan!!! És igen! Ez az! - üvöltött bele egy hang a betonbunker masszív falai által körbevett létesítménybe.
A semmiből hirtelen három pingvin állt készenléti támadó állásba, majd két másodperc múlva "felengedtek". Az egyikük előre lépett és megszólalt.
- Mégis mit jelentsen ez a kiabálás Kowalski? Még a reggeli kávémat sem tudtam meginni... - nézte a kezében levő bögrét a Kapitány, majd halkabban hozzátette. - Hova tűnt a szardíniám? - alapos keresgélésbe kezdett.
- Elnézést Kapitány. Csak tudod a tudósokban felgyülemlett túlfeszültséget muszáj volt valamiképp levezetnem. És, hát a végén a torkomon át gerjesztett hanghullámok segítségével érte...
- Elég! - szólt rá felnézve egy pillanatra. - Azt mondd meg, mégis mi a frászért ordibáltál itt nemrég!
- Igen Kapitány - büszkén kihúzta magát. - Ezért! - Hirtelen ellépett valami elől.
A három másik pingvin furcsán méregette a látványt. Igazán nem tudják mire vélni. Egy fura örvénylő valami, aminek az elején valami víztócsa szerűség hullámzott. Az egész pedig valami huzalok és bigyók között volt.
- Tudod Kowalski, sok mindent feltaláltál már, de ezt a vízszintes... - oldalra dőlt, hogy valamennyire jobban lássa –, vízhurrikán micsodád mégis mire jó?
- Már elnézést Kowalski, de úgy tudom, hogy a forgószeleket nem jó a lakásban tartani - szólalt meg Közlegény is.
- Igen, igen. Mert nagy lesz a kupiiii - vágta rá Rico, majd hirtelen előkerült a csőréből egy rúd dinamit. - Szétoszlatom! - indult el.
- Neeee! Áljjj! Nem tehetitek! - tiltakozott a tudós pingvin.
- Negatív! Rico vissza! - parancsolt rá a főnök.
- Ne már... - de hátrált és visszakerült a veszélyes dolog oda, ahonnan jött.
- Kapitány! Kérem! Ez az eddigi legnagyobb találmányom!
- Nézz agyalágyultnak Kowalski, de ez a ferde víztorony sehol sincs, az eddigi őrült találmányaidhoz képest. - Fejti ki véleményét a Kapitány már-már lekezelő hangnemet megütve. S a többiek felé fordul és megjegyzi. - De mert vízből van, így talán legalább nem robban.
- Ez nem ferde vízörvény és nem hurrikán... - törik le egy kicsit a tudós, majd hozzáteszi –, Ez egy Einstein - Rosen híd.
A három pingvin bámul rá ügyefogyottan.
- Egy féregjárat - bökte ki még Kowlaski az előbbi hangnemben.
- Milyen járat? - lépett közelebb a Kapitány.
- Féregjárat. Ez a kozmikus jelenség képes összeköti a tér-időn keresztül...
- Mégis mekkora féreg csinál ekkora járatot? - nézte furán a vizes micsodát a Közlegény. Kowalski tehetetlenül a fejére csapott az uszonyával.
- Nincs benne féreg. Ez nem olyan járat, amiben féreg van...Ez fizika és kozmoszelmélet. Ez egy hatalmas előrelépés lehet!
- Álljunk meg egy percre! Mire is jó ez a féregizé? - kérdezte a Kapitány.
Kowalskiba visszaszállt a tudós szellem.
- Ez Kapitány lehetővé teszi az utazást két pont között az univerzumban. Ha akarjuk elmehetünk a holdra. Egy szemvillanás és ott is vagyunk. Ilyen utazásban még pingvinnek soha nem volt része.
- Ez mi? - húzott le egy lepedőt valamiről Rico.
- Vigyázz! Óvatosan Rico! Ez az új Holdsikló 5000! Vadi új navigációval és rakétákkal!
- Vagyis azt állítod Kowalski, hogy ha beszállunk ebbe a fémdobozba, és belemegyünk abba a forgó féreg résbe, akkor eljutunk a holdra? - nézett szeptikusan a Kapitány.
- És ez nem veszélyes? - tette össze maga előtt a két apró uszonyát a Közlegény aggódó pillantást vetve a tudósra.
- Nem mondhatnom, hogy veszélytelen, de ilyen nincs minden nap. Ez egy történelmi pillanat lehet! Valaki velem tart? - érdeklődött visszafojtott ujjongással.
- Lassan a testtel Kowalski! - állította le a Kapitány gyorsan. - Ha bemegyünk oda - majd az űrhajóra mutatott -, ezzel, akkor hogy jövünk vissza?
Rico közben körbe-körbe járkálta a rakétát.
- Rakéta, rakéta, rakéta...
Kowalski elmosolyodott.
- Ahogy oda lehet menni, úgy ezzel a kezemben tartott Híd generátorral vissza is tudunk jönni.
- Akkor most elmegyünk a Holdra? - nézett kíváncsian a Közlegény.
- Nagyon úgy fest a dolog ifjú Baka! - tette le a poharat az asztalra a Kapitány.
- El sem tudom mondani, mennyire izgatott vagyok. - Mondta a tudós, és már látszott rajta a tudósokra jellemző intellektuális szikrázás.
- Akkor irány a Holdkomp! - adta ki a parancsot a Kapitány.
- Rakéta, Rakéta...Hold! Hold! - állt meg Rico, majd beszállt.
Az Űrhajó belsejében helyet foglaltak a székekben, majd Kowalski a számítógépen állítgatott be valamiket.
- Kész. Indulhatunk - megnyomott egy gombot.
- És Kowalski, milyen érzés...
- Nem tudom Kapitány. Lehet őrjítően fájni fog, széttép mindent, hogy azután újra összeállítson. A kínok kínjában lesz részünk, de mindez a tudomány érdekében csekély áldozat...
- Kowalski! Arról nem volt szó, hogy fájni fog! Juj, nekem! - jajdult fel a Közlegény.
- Kowalski! Biztos vagy ebben a teóriádban? - érdeklődött a Kapitány.
- Megyünk, vagy nem a Holdraaaa???? - nézett Rico a többiekre.
- Nem tudom Kapitány. Hiszen még soha nem léptem át egy féregjáraton - válaszolta.
- Na, ne szaporítsuk a szót! Indulás! - adta ki a parancsot a főnök.
- Hold! Hold! - ujjongott tapsolva Rico.
- Jaj, de fájni fog - takarta el a szemét a Közlegény.
- Legyetek bátrak katonák! Ez egy történelmi pillanat szem és testtanúi leszünk! Fel a fejjel! - húzta ki magát a székben a katonai főnök.
Kowalski felemelkedett a hajóval, ami megbillent.
- Fura, mintha változott volna némiképp a súlyeloszlás. - Körbe nézett a bent ülőkön. - Lehet nem állítottam be ki hol ül.
- Ez befolyásol bármit is? - kérdezte a Kapitány.
- Nem Kapitány. Csak imbolygunk kicsit - válaszolta Kowalski.
Ezután beizzította a manőverező rakétákat, majd elindult a féregjárat eseményhorizontja felé. Az Űrhajó megremegett egy pillanatra, majd magába szippantotta az örvénylő kozmikus vízsugár.
***
Az örvényből hirtelen kibukkanó apró jármű kissé veszített a sebességéből. Kowalski nagyon koncentrált a feladatra, és irányítani próbálta a még mindig imbolygó űrhajót.
- Na, Kowalsky?! Hol a Hold? - érdeklődött a Kapitány.
- Kapitány, van egy kis... - nem sikerült végigmondania, mert "becsapódtak" valamibe.
- Biztos, hogy jó helyen járunk? - szólalt meg némi félelemmel a hangjában, és nagyokat pislogva a Közlegény.
- A hajó az előbb belerepült valami hatalmas falba, ami mégsem lapított ki miket. Ez valami érdekes. Nem tudtam, hogy a Hold ilyen, hogy is mondjam...puha állagú... - nézte az előttük levő barnás, pirosas anyagot a tudós pingvin.
- Elég sötét van idefent - mordult fel a Kapitány, - Kowalski, teljesen biztos vagy abban, hogy a Holdon vagyunk? Mert inkább tűnik ez úgy, hogy valamiben vagyunk, és nem valamin. Mi több nagyon az-az érzésem, hogy az nem a Hold...
- Nyugodj meg Kapitány, kiderítem merre vagyunk. Csak tudnék már kezdeni valamit a hajó imbolygásával. Összezavarja a rendszereket.
- Kowalski! Az ott... - szólalt meg Rico.
- Ne most Rico! Koncentrálnom kell, hogy - majd felnézett –, Ó, te magasságos elektronsugár! Miért nem mondtátok, hogy a Hold...lyukacsos... - megvakarta a fejét. - De úgy tudtam, hogy a felszíne olyan, nem a belseje...
- Nagy felfedezést teszünk ma katonák! Senki, még az emberek sem tudják, hogy a Hold belül lyukacsos. Mekkora szenzáció lesz, ha ezt visszatértünk után elmondjuk - örvendezik a főnök.
Közlegény arca egyre feszültebb lett, majd idegesen megszólalt.
- Kapitány, Kowalski. Lehet, hogy a Hold az belül lyukacsos, de... - már rémültem mered előre. - De azok ott mik?
Erre mindannyian előre néztek. A hajó előtt lassan az út egyre világosabbá vált és egy hatalmas, több emelet magasságú vájatba repültek be. A vájatban fura vékony, karcsú hajók repkedtek ide-oda.
- Holdlakók? - nézett érdekesen Kowalski.
- Szerintetek ismerik a jó haverunkat, Holdmacskát? Lehet, hogy ha megemlítjük nekik, akkor szívélyes üdvözlésben lesz részünk - gondolkodott a Kapitány.
- Le kell szállnunk, ez az imboly...gás, már... - megrezzent a hajó és hirtelen az irányítás kiesett a pingvin kezéből. - Kapaszkodjatok! Zuhanunk!
- Jaj, ne! Be fogunk csapódni! - kiáltott fel a Közlegény.
- Rico! Azonnal adj valami...
Rico már cselekedett is, és mire mind magukhoz tértek, egy oldalsó falnál robbantak át űrhajóstól. Ezután nagy rázkódás, földet érés közbeni becsapódás, gurulás és a végső lökés következett, mikor is megállt az űrhajó. Az eleje befúródott egy falba, így nagyon sötét lett. Egy-két vezeték szikrázott.
- Mégis miért kellett megint robbantani? Majdnem mind odavesztünk!
- Rico! Fényt! - parancsolt rá a Kapitány.
Néhány másodperc múlva egy zseblámpa fénye világítja meg az űrhajó belsejét.
- Szerintem most menjünk ki. Körül akarok nézni a Holdon... - kapcsolta ki az övét a Kapitány -, vagy a Holdban.
Az ajtót kinyitották, majd kimásztak az űrhajóból. A látási viszonyok nem voltak optimálisak. Ennek Kowalski hangot is adott, a Kapitány parancsa után.
- Kowalski! Jelentést!
- Kapitány! Úgy látom, hogy az oxigénszint nagyjából megfelelő, a fényviszonyok nem a legjobbak, de látni lehet. A gravitáció fura módon sokkal nagyobb, mint azt a Földön a Hold gravitációs erejéről állították. Ez a földi tudósok előtt eddig rejtve maradt információ. Nagyon érdekes jelenség, hogy miként lehet ekkora különbség a bolygó belsejében és a felső részén levő értékek között...
- Elég a dumából Kowalski! Induljunk! Fedezzük fel a helyet!
- Csak nekem van olyan érzésem, hogy...valami…,hogy is mondjam...nincs rendben? - rezgett a Közlegény halk hangja.
- Csak neked! - vágta rá Rico.
A Kapitány odalépett az ifjú mellé és a vállára tette a kezét.
- Nyugodj meg ifjú katona. Ha valami gond lenne, arról már tudnánk - előre nézett a folyosó egyik irányába. - Most pedig indulás!
Hirtelen valami megremegtette a padlót, s nagy fehér suhanásként érkezett meg a pingvinekhez. Ők ledermedten álltak. Közlegény összehúzta magát, szemeit eltakarta az uszonyival és csak egy keskeny részen kémlelt riadtan kifelé. Rico támadó állást vett fel, Kapitány elől állt mint a cövek, Kowalski pedig félig lehúzott "szemöldökkel", tudós pillantásokat vetett előre.
- Kowalski! - suttogta a Kapitány. - Ez egy Holdbéli macska ugye? Kissé nagyobb mint az, amivel mi először találkoztunk, nem?
A nemrég odaérkezett állat óvatosan megszagolta jövevényeket. Vetett egy pillantást a roncsolódott dobozra, majd vissza rájuk. Ezután mivel elég szimpatikusnak tartotta a fekete-fehér mintás, apró, bigyó állatokat, így az elsőt megnyalta. Kapitány egy pillanatra ráragadt a nyelvére.
- Jaj, megeszi! Meg fog minket enni! - kiáltott fel félelmében a Közlegény.
Rico lépett akcióba, és elkapta a Kapitányt, majd leszedte az állat nyelvéről. Ezután megfogta az állat nyelvét, és szokásos bevetés közbeni taktikát próbálta rajta alkalmazni. A Kapitány letörölgette arcáról a nedvességet, majd Rico segítségére akart sietni. Ekkor zendült fel Kowalski hangja.
- Ez egy teljesen ismeretlen állatfaj - nézett kerek tudós szemekkel.
Rico már az állat nyelvével harcolt, miközben az állat fogai között ugrált. Az állat furcsa módon tátott szájjal, de érdeklődő pillantással „szemlélte” és tűrte a nyelvmasszázst. Bár igen furcsának tartotta, ám nem tett semmit, csak szuszogott.
- Ez itt az első igazi Holdlény - lépett előre Kowalski. - S Rico, szerintem ne ingereld.
Rico ekkor megállt. Némileg sajnálkozó pillantással ugrott ki az állat szájából. Belátva, hogy lehet jobb, ha mégis nyugton hagyja, kicsomózta a nyelvét, azután betuszkolta a szájába és lassan becsukta.
- Jó cica... - simogatta meg.
Erre az állat egy nagyobb levegőt vett és most Rico lett a kedveskedés újabb nyálas áldozata.
- Fújjjj - csapkodott a pingvin.
- Úgy látom kedvel minket Kapitány - állapította meg Kowalski.
- Én is így látom. Milyen kedvesek is lehetek ezek a Holdlények.
- Akkor nem esz meg minket ugye? - nézett Közlegény bátortalanul.
- Nincs mitől félned. Ez egy ártalmatlan... - furán Kowalskira nézett. - Mi is ez? - érdeklődött.
- Igazából nem tudom Kapitány. Olyan kard fogú tigris féle.
- Na jó, annyira mégsem ártalmatlan nagy fogú tigriske - tette a két uszonyát az oldalára.
- Oké, csak ne akarjon megenni - remegett meg a kis pingvin.
- Üdv néked Holdlény! Én Kapitány vagyok! Ők itt a csapatom! Kowalski, Rico és Közlegény. A Föld nevű bolygóról érkeztünk! Elvezetnél esetleg a többi magad fajta Holdlényhez? - érdeklődött a Kapitány.
Az állat a négy apró, számára játéknak tűnő állatkára nézett. Fejét jobbra-balra ingatva. Ezután felemelte, kiegyenesedett és lassan elindult.
- Indulás fiúk! - mondta a Kapitány parancsszóval.
S a négy pingvin a mellettük nagy szürke hegynek tűnő Holdlény társaságában elindult. Az őket vezető állat elég nyugodt léptekkel haladt. Nem zavartatta magát, csak néha pillantott az apró fekete-fehér hízott pöttyökre, hogy követik-e.
- Nem tudtam, hogy a Hold valójában ilyen...más... - szólalt meg a Kapitány útközben.
- Én azt hittem, hogy üresebb lesz...vagyis tudjátok. Ahogy a Földről látszik. Nem ilyen...barnás és indás - topogott Közlegény nézve a helyet.
Mentek, mentek, majd egy kisebb ablakos részhez érkeztek. Kowalski az elé táruló látványra helyezte a pillantását. Szinte megdermedt. Kapitány megállt és csípőre tett uszonnyal, kissé neheztelve a tudós pingvinre nézett.
- Már megbocsáss Kowalski, de ez nem épp úgy fest mind a Föld...
- Igen Kapitány. Ezt már én is látom.
- Mégis, hogy lehet ez? - kérdezi a Közlegény. - Akkor tényleg nem a Holdon vagyunk?
- Úgy tűnik nem - válaszolt némiképp lehangoltam Kowalski.
- Ó, neeee, már.... - nyögte ki Rico. - Akkor Ő nem is Holdlény?
Sajnálkozó tekintettel fordult Kowalski felé.
- Nem, azt hiszem Ő nem egy Holdlény.
- Akkor mégis hol a ménkőben vagyunk Kowalski????!
- Mindjárt kiderítem Kapitány, csak adj néhány percet. - Gyorsan előszedte az okos kütyüjét, és eltette az eddigi megszokott szardíniadoboz tákolmány szerkezetet.
- Mi tart már ennyi időbe? - kérdezte a Kapitány sürgetően.
- Nincs térerő - válaszolt a pingvin.
- Rico! Antennát! - vágta rá a főnök.
Ricoból elő is terem egy antenna, amivel Kowalski jobbra-balra rohangált.
- Na, van már vétel? - türelmetlenkedett tovább a Kapitány.
- Nincs. Valami nagyon nincs rendben. Csak azt nem tudom, hogy....
- Kapitány! Rico! Kowalski! Hééééé! Figyeljetek már! Itt nem csak... - elakadt a hangja.
Kowalski hátranézett. A nagy emberszerű lények láttán megállt benne a levegő. Fehér hajuk meglibbent a menetszélben, szemük furán villant rájuk. Sötét ruhájuk figyelmet és fegyelmet követelt. Látszott, hogy rendezett egységként haladnak valahova. Egyikük megállt és a nagy állatra nézett, majd jobban szemügyre vette a pingvineket.
- Ezek mik? - mély hangjára a mellette álló válaszolt.
- Biztos az új példányok.
- Elég selejtesek - válaszolta.
~ A Királynő tudja a dolgát. ~ Zárta le ezzel a dolgot az egyik, de hangosan hozzátette. - Indulás!
~ Ő a Királynő, így biztos tudja, minek kellenek ezek ~ gondolta magában az érdeklődőbb tekintetű fura szerzet, és a többi hozzá hasonlóval továbbment a folyosón.
Kapitány a vizslató pillantások közepette odasúgta a többieknek a szállóigévé vált, állatkerti szabványparancsot.
- Mosoly és örömteli tekintettel integet!
Erre mind a négy pingvin elkezdett integetni.
A fura lény nézte őket, majd ránézett a nagy szőrös állatra még távolabbról.
~ Jó, hogy inkább repülök, mint hogy ezekkel kelljen foglalkozni...~ gondolta és ezután már le is zárta magában az előbbi eseményeket.
***
/ Megközelítőleg több mint tíz perccel ezelőtt, a pingvinek összeroncsolódott űrhajójánál./
A hátsó részből egyszer csak egy szegecselt darab vágódott ki és a talajt érve, apró érmeként gurult tovább, míg valahol meg nem pördült és az egyik felére nem esett.
- Ahúhh...-jött egy hang alóla, majd egy másik vette át az eddig csendes folyosó megzavarását.
- Mondtam Morth, hogy erősebben! - majd kihúzta magát. - Látod Morth, én megmondtam - erre körülnézett, majd némiképp oldalra tekintett. - Moris jelentést! Hol vagyunk? - érdeklődött.
- Nem tudom Felséges Úr. Nem ismerős a hely - nézett szét a kérdezett.
- Azt mondták, hogy a Holdra megyünk. Akkor tehát a Holdon kell lennünk. Nem Moris? Hát ugye, hogy ott! - intett parancsolóan párat.
- Persze Felséges Úr, ahogy mondod.
- Mint a Makik egyedüli és legnagyobb királya - magára mutatott nagy megelégedettséggel –, én, Julien király, most meghódítom a Holdat!
- De mi is itt vagyunk... - nyögte ki Moris.
- Jól van na, jól van na, az nem annyira lényeges... - elindult és megtorpant.
- Morth, menj előre. Ha jönne valami marslakó, akkor téged faljon fel, ne engem! - ezzel előre rúgta szegény apró makit, aki remegve tápászkodott fel.
- Megyek, már megyek - kezét maga előtt összeszorítva haladt.
Mögötte Julien király és Moris sétáltak. Pont ellentétes irányba indultak el, mint a pingvinek.
- Elég rusnya ez a Hold, nem gondolod Moris? Azt hittem aranyból meg ezüstből van. Nem? - mutogat körbe. - Az égre nézve minden nap azon álmodoztam, hogy egy nap majd ide jövök és itt mennyire csili-vili lesz minden. Erre tessék! Itt vagyok. Minden csupa... - hozzáért egy falhoz –, nyálka...Fújjj...meg inda.
- Van egy olyan érzésem, hogy nem a Holdon vagyunk - jegyezte meg Moris.
- Akkor, ha megtalálom a pingvineket, majd jól elbeszélgetek azzal a nagyon okos, mindet kitalál, utána sose működik, sok ésszel rendelkező, meg én vagyok a zseni... - hirtelen a nagy szóáradatban beleütközött valamibe.
Moris hiába bökdöste, ráncigálta, Julien az Julien. Csak másodpercek múlva fogta fel. Most mind a három apró maki megdermedve állt egy nagy alak előtt, aki valamiféle furcsa maszkot viselt. Nem mozdult meg.
- Felséges királyom, nem gondolod, hogy el kéne tűnnünk innen? Valahogy egyre jobban olyan érzésem támad, hogy nem...
Julien erre aprókat lépett előre, hogy úgy tűnjön, mintha észre se vették volna, hogy beleütköztek ebbe a valakibe. Az előttük álló, hirtelen megmoccant, mire a makik ismét egy pillanatra kővé dermednek. Az eddigi fal hirtelen ketté vált, úgymond kitárult.
- Fussunk Moris! Fussunk! - ezzel egyenesen a kinyíló résen át indult el.
Moris és Morth utána iramodtak. A három maki fel sem ocsúdott abból, hogy mi történik, csak futottak. Akkor jöttek rá, hogy senki sem követi őket, mikor egy furcsa zajra lettek figyelmesek, ami nem más volt, mint a mögöttük levő ajtó bezáródása. Erre mind a hárman arra tekintettek. Julien kifulladva, levegőért kapkodott, Moris a térdeire támaszkodott, míg Morth a hátára esett.
- Ez meleg helyzet volt - jegyezte meg Moris.
- Nekem mondod Moris! Az a fenevad, az annyira félelmetes volt, hogy...hogy...
- Csak azt nem értem miért nem jött utánunk - nézte az ajtót Moris.
- Lehet, hogy kedves ember - szólal meg Morth. - Nem úgy tűnt, mint aki meg akarna minket enni.
- Ne butáskodj már Morth! Hát a Holdon vagyunk. A Holdlények nem esznek Makikat, ezt mindenki tudja! - legyintett egyet majd megfordult.
Julien arcáról a megszokott túl okoskodó mosolya szinte rémületté fagyott. Szemei kitágultak, teste idegi görcsbe rándultak és szinte ott azonnal a padlóra rogyott. Moris és Morth mikor meglátták a királyt, körülnéztek. Morth Moris mögé ugrott ijedtében.
- Ugye ez most csak valami vicc... - ejtette ki a szavakat Moris.
Egy hatalmas teremben voltak, ahol majom szerű, de tőlük jóval nagyobb állatok voltak fura lógó indákhoz kötve. Némelyik igen aszalódott formában.
Julien magához tért és már-már színészkedni kezdett.
- Ó, jaj, Moris! - tette a kezét a homlokára és feladó tekintettel a mennyezetet bámulta. - Hát ez a csúf vég vár itt ránk? Ó, mondd! Hát ezért jöttünk ide? A Holdra, ahol így fogjuk végezni? A makik legnagyobb királya csúf véget ér...
- Szedd már össze magad Felség! - próbálta meg valahogy magához téríteni. Ismerős hangot hallott. - Nyílik az ajtó!
Julien erre a mondatra, szinte egyik pillanatról a másikra váltott és felpattant.
- Akkor futás! El innen! - szinte utol se lehetett érni.
Moris felkapta Morth-ot, mert szegény pici maki nem tudta tartani a nagy iramot. Bár Moris sem a gyors futóversenyen való nevezésről híres. De rohantak egymás után, amerre láttak. Vagy amerre épp nem láttak. Julien persze futni azt tud, de a maga elé nézni nem. Mire észbe kaptak volna, egy fehér fény és egy csomó fura fehér hajú alak között kötöttek ki. Erre már csak akkor jöttek rá, mikor újra láttak valamit a fehér fény elmúltával.
- Villámlott Moris! Nem látok!
Moris már látott.
- Hát most jobb is, ha nem látsz...Uram.
Julien össze-vissza tapogatózott, valahogy sikerült neki a nagy és fehér hajú "Holdlények" között úgy kivergődnie, hogy azok menetelés közben ne lépjenek rá.
Az egyik mégis észrevette, és mély hangon felmordult.
- Már megint kiszökött pár egyed! Azonnal hívjátok ide a rezervátum őröket! - majd ezzel a pici makikra nézett.. - Bár ezek csak pár naposak. Nem tesznek akkora kárt, mint a múltkori eset.
- Futás! Ezek el akarnak miket kapni! - jajdult fel Morth félve.
- Azt nem! Én nem fogok ott kikötni a többi gorillás kinézetű izé között! - Julien ismét ügyes ügyefogyottsággal iramodott neki az ismeretlen folyosónak. Moris és Morth utána. Mivel az állatkák aprók voltak az üldözőikhez képest, és gyorsan el tudtak rejtőzni az egyik sarokban, így az első utánuk eredő kereső alakulat elrohant előttük. Újabb ajtó nyílt és még két fura szerzet indult az előzőek után. A makiknak annyi idejük volt csak, hogy egy lendülettel besurranjanak az ajtón belülre.

***
A pingvinek valamennyire úrrá lettek a küldetésük közben őket ért meglepő dolgokon, mint az előbbin is. Bár Kapitány igazán elégedetlen volt.
- Kowalski! Nagyon örülnék, hogy ha végre megtisztelnél azzal, hogy - közelebb ment és "halkan" leordította a tudósról a fejét -, VÉGRE KIDERÍTED, HOL A JÓ UNIVERZUMBAN VAGYUNK! Mert, hogy ez nem a Hold, abban biztos vagyok! Szóval kapd össze az összes kütyüdet és mielőbbi jelenést várok!
- Igen is Kapitány! - szalutált egy pillanatra remegő uszonnyal a pingvin, majd Rico felé nézett. - Elteheted az antennát, nem sokat ér. Úgy sem fogunk vele semmit.
Ezután elindult előre az okos telefonnal, a többi pingvin követte. Közlegény még kinézett az ablakon, és sóhajtott.
- Kapitány, ugye haza jutunk még? Ezek az előbbi valamik nagyon...újak voltak és félelmetesek.
- Haza jutunk Közlegény. Mert, Kowalskinak a tollai bánják, ha nem...
Egyszer csak Kowalski megállt egy pillanatra. Tudósokra jellemző, "villámcsapást" utánzó pillantása arról árulkodott, hogy a körte izzó az agyában újból fénybe borult. Egyszerűen mondva, látott valamit és rájött valamire.
- Ott! Az valamiféle számítógép! - mutatott egy a pingvinek által még soha nem látott terminál felé. - Csak túl magas...
- Rico! Állítsd meg egy kicsit Holdbéli barátunkat.
- Cica, Cica... - ugrált Rico a fura állat mellett, ami lelassított és őszinte kíváncsisággal bámulta az előtte "pattogó" kétszínű izé-mizét. Látszott rajta, hogy nem igazán tudja eldönteni, hogy most az minek ugrál előtte oly lelkesen. Talán vagy éhes, vagy játszani akar. Vagy mert ilyen szerzettel még nem találkozott, lehet valami más baja van. Ezért nyugodtan szemlélte a ténykedését.
- Fel Kowalski! - parancsolt rá a felettese.
A tudós pingvin furán nézett.
- Ugye nem arra gondolsz, hogy másszak fel a hátára...
- Ugyan Kowalski, dehogy arra gondolok. NYOMÁS!!!!!
Már ugrott is, és kapaszkodott. Az állat felfedezte, így utána kapott, de ekkor már a hátán levő hegyes lemezek egyikébe csimpaszkodott. Az állat nézte, nézte, hogy a hátán levő mit szándékozik vele tenni. Ám Kowalski nem ücsörgött, inkább félelméből erőt merítve átugrott a nagy állat mellett levő konzol tetejére.
- Na mit látsz Kowalski? - érdeklődött a Közlegény.
- Ez valami igen különös technológia. Még soha nem találkoztam effélével. - Mondta komolyan, miközben ide-oda járkált rajta. - Organikus felépítésű és ebből az adódik, hogy a Holdlények, vagy akárkik is legyenek, fejlett intelligenciával rendelkeznek.
- Nagyszerű Kowalski, de azt derítsd ki, hogy hol vagyunk és hogyan jutunk vissza a Földre! - jött az újabb utasítás.
- Azon vagyok Kapitány, azon vagyok. - Nézte a kivetítőt nagy koncentrációval. - Idegen nyelv. Nem érem mit ír.
- Jaj, hát így soha nem jutunk haza - szomorodott el Közlegény.
- Csak van valami, amit tenni tudsz Kowalski - jegyezte meg a Kapitány.
Rico eközben még mindig a nagy állat előtt ugrált, bár már jóval fáradtabban. A tudós pingvin eközben valamit nézett, elővette az okostelefonját és elkezdett babrálni vele. Előszedett még néhány kábelt, majd összecsatlakoztatta. Néhány másodpercnyi néma csend után megszólalt.
- Rácsatlakoztam Kapitány! Sikerült egy fordítóprogramot is futtatnom. - Büszkén kihúzta magát. - Mi jelenleg a... - elképedt -, a Pegazus-galaxisban vagyunk.
- Hogy hol? Beszélj már érhetőbben!
- Pegazus-galaxis? Talán itt vannak a Holdszarvúak is? - kerekedett ki reménnyel teli csillogással a Közlegény szeme.
A tudós nagy levegőt vett.
- A Pegazus-galaxis egy törpe galaxis a tejúttól mintegy 30 millió fényévnyire. A jó hír az, hogy a féregjárat jól működött, túl jól.
- És mi rossz? - állt le lihegve Rico.
- Az, hogy nem csak a galaxist szeltük át, hanem belecsöppentünk egy teljesen más televíziós sorozatba.
- Most mégis miről beszélsz? Hol vagyunk mi most? - érdeklődött tovább a Kapitány, láthatóan most már még idegesebben.
- Mi jelenleg a Trial-i Flotta Főkaptárhajóján vagyunk, a Trial-rendszerben. Az a bolygó ott lent pedig ennek a rendszernek az egyetlen planétája a Latiron. El nem felejtve, hogy ezek a lények valamiféle Lidércek. Emberek és egy úgynevezett Iratus bogár hibridizációjából született faj, ami évezredekig rettegésben tartotta a galaxist és annak népességét, mivel azzal táplálkozott.
Közlegény már fehéredett a félelemtől, mivel a szárnyai is kezdtek lassan fehérré válni.
- Ám itt az áll, hogy ez már régi információ.
- Mi az, hogy régi? - érdeklődött Rico.
- Folytatom. - Szögezte le Kowalski. - Azt írja, hogy régen volt már, mikor ez a Flotta és annak uralkodója, akit a szöveg a Trial-i Priméraként emleget, megváltoztatta ezt és azóta valamiféle majmokat esznek.
- Vagyis minket nem fognak megenni? - reszketett a Közlegény.
- Nem. Ezek majmokat esznek. Nem pingvineket - a fent álló tudósra nézett a Kapitány. - Ugye Kowalski?
- Nem hinném, hogy mi érdekesek lennénk nekik - jelentette ki, és tovább folytatta. - El se hinnétek mennyi minden van itt. Kész történelemkönyv. Nagyon érdekes. Főleg Rico és Kapitány szemszögből. Sok itt a csata.
- Bummm-bummm! - ujjongott Rico.
- Milyen csata? - érdeklődött a Kapitány.
- Űrcsata, szárazföldi ütközet és ilyenek - válaszolta a pingvin.
- Nincs semmi szép dolog Kowalski? - nézett rá reménykedően a Közlegény.
- Közlegény. Ez itt nem a Holdszarvúak Főhadi szállása, csupa szivárvánnyal és édes csillogó bájolgással. - Az adatokra mutatott. - Ez itt egy egész galaxis harcát írja le. Őrült hadakozásokat, próbálkozásokat. Csatákat, és ütközeteket, amiket maga a Trial Főparancsnoka vezetett. Egy rendkívüli hadvezér. - Egy kicsit megállt. - Jó, mégis van itt valami...
Eddig a Kapitány nagy kíváncsisággal várta a tudós pingvin minden szavát. De most kissé lelombozódott. Közlegény mégis megszólalt, aranyos, csengő hangján.
- Tudtam én - mosolygott.
- Igen Közlegény. Tudtad. Bár még mindig komoly, de az a Trial-i Priméra elég fontos személy. Nem olyan, mint a többi lidérc és ez a Flottára is igaz. Ő valahogy különleges. Van benne valami érdekes, valami egész különös. Mert Ő nem csak a Flottát, a Lidérceket, hanem az egész galaxist is megmentette. Nem csak egyszer kelt hadra a célért. Ő ültette el a magot, öntözte, és ő volt a napfény, amiből a végén virág nőtt. Sokat köszönhetnek neki.
- Ez nagyon mélyreható és tanulságos történelmi lecke volt Kowalski, de még mindig nem tudjuk, hogy miként jutunk haza - sürgette meg a tudóst a Kapitány.
- Van itt egy térkép. Már át is töltöttem. - Ezután ismét ráugrott a nagy állat hátára, majd onnan le, mire az erre már nem igazán reagált fenyegetésként.
A pingvinek összegyűltek, nézték a térképet.
- Hatalmas ez a hely. De erre van azt hiszem az egyik hangár. Induljunk. - lépett egyet Kowalski.
Eközben a Kapitány a nagy állathoz intézte a következőket.
- Kedves Holdlény! Kérlek szépen vigyél el minket az egyik hangárba, hogy hazamehessünk egy űrhajón. Nagyon megköszönnénk a segítséget - mondta, majd bólintás kíséretében picit elmosolyodott.
Az állat nézte a pici kétszínű állatkát, majd elindult. Nem igazán értette meg, de már megvolt merre megy, hát gondolta ezeket az új bigyókat is elviszi oda. A pingvinek ezután is próbáltak minél jobban beleilleszkedni a környezetbe, hogy ne tűnjenek ki. Hát, úgy-ahogy sikerrel is jártak. De senki sem bántotta őket, inkább csak hideg pillantásokkal fogadták a csapatot, mikor meglátták őket. Vagy egyszerűen ügyet sem vetettek rájuk.
***
Julien, Moris és Morth szinte a sietségtől és az iparkodástól vett lendületük sodorta tovább őket az ajtón túlra. Itt mind a három maki levegőért kapkodott, majd Julien, félig görnyedtségéből és zihálásából felegyenesedett. Ekkor meglátott valamit. Szemei kikerekedtek, pupillája kitágult, szőre a bőrén szinte elektromos sokkot kapott a látványban rejlő katarzistól, ami őt a szemein keresztül érte. Ehhez még társult a megszokott - pár másodpercre rá -, bevillanó rajzfilm fényeffekt, a csillogás, a hatás fokozása és a pár pillanattal későbbi szinte ebbe a csodába fagyott pillanat. Ezután Julien megmozdult és még mindig kerek szemekkel indult el, arcán az öröm, a hihetetlen meglepettség és elégedettség elegyének mimikája rajzolt mintázatokat. Szinte a felhőkben érezte magát, miközben a szeme elé táruló látvány úgy vonzotta, mint méhet a virág.
- Ó, magaságosságok, Ó égi szellemek. Hát ezért volt ez a nagy megpróbáltatás?! - tette fel a költői kérdést. - Meghallgattátok imáimat és lám, hát itt van! Itt előttem! Én Julien király, én lehetek minden Holdbéli lény legnagyobb királya? Hát persze, hogy én! Hát ki más lenne! - csodálkozott, majd lassított léptein.
Megállt és egy hatalmas trónra nézett. Olyan magas volt, és olyan nagy, hogy a maki szinte hegynek érezte.
Moris és Morth is közelebb léptek. Morth teljes összpontosításával a trónt figyelte és megszólalt.
- Igen, Julien a legnagyobb király!
Moris ettől reálisabb volt.
- Elég magas Felség - szólalt meg, némi kétkedéssel a hangjában, hiszen minden arra utalt, hogy ezt nem Juliennek tervezték. - Azt hiszem, hogy nem pont a ...
- Persze, hogy magas Moris! Hát, csak nem csinálnak egy icike-picike trónt nekem? Ne butáskodj már! Ez azért nagy, mert nekem csinálták. Tudták, hogy nekem - mutatott magára -, ekkora trón kell. - furán körbenézett, és parancsolóan megszólalt. - Morth! Ide! Alám! Fel kell ülnöm!
Morth azonnal a trón elé állt. Julien sámliként használta szegény makit, aki mikor a király a fejére állt, a szemei még az előbb látottnál is jobban csillogtak.
- A királyi láb! A fejemen! - mondta magának.
Julien kapálózni kezdett, de sehogy sem tudott felmászni.
- Ez túl nagy. Moris! Találj ki valamit! Nem állhatok a saját trónom előtt! - parancsolt rá, miközben szegény Morth alatta már alig állt.
Moris szétnézett, hátha talál valami megoldást. Ezután körbesétált a trón körül.
- Felségednek azt mondanám, hogy másszon fel hátul. Több kapaszkodó van. Utána pedig egyszerűen átlendül és már fent is van.
- Ez az Moris! Látod, tudsz, ha akarsz! - ezzel elment hátra és elkezdett mászni.
Moris egy tehetetlen fejcsóválással válaszolt, majd követte Julient a trón mögé. Morth pedig a trón előtt a hátára dőlt és mint aki csillagokat lát, így motyogott tovább.
- A királyi láb, itt volt, a királyi láb... - hajtogatta még egy darabig, míg magához nem tért.
Julien mindent beleadva mászott. Bár elég sokat kellett neki.
- Felség, már nincs sok, majdnem a negyedénél vagy! - kiáltott neki Moris.
- Haj, de nagy ez a trón. Amint elfoglalom, kéretek mellé egy lépcsőt... - mászott tovább minden erejét beleadva.
Pár perc türelmetlen mászás után felért a karfához és az ott levő nyíláson ugrott be. A fáradtságtól hason fekve elterült és lihegett.
- Igen! Fent vagyok! Látod Moris! - kapkodta a levegőt -, Ilyen trón kell nekem, itt még aludni is lehet. Bezzeg az otthoniban nem lehetett.
- Igazából nem látlak Felség... - szólalt meg a trón előtt a maki.
- Mi az, hogy nem látsz? Hát... - felállt és ezután a széléhez sétált. Ott lenézett.
- Mit, hogy nem látsz! Hát itt vagyok! - mordult rá a szolgára.
- Igen, most már megvagy - nyögte ki Moris, majd halkan hozzátette. - Mi lesz ebből, ha ezek a Holdizék bejönnek...
Morth szokásos Morthos szemeivel nézett fel és kiabálni kezdte.
- Éljen Julien király! A makik legnagyobb királya! - bár számára igen hangosan visszhangzottak a szavai, az egércincogás volt csupán ebben a hatalmas teremben.
- Ez az Morth! Te vagy a leghűségesebb alattvalóm! Látod Moris! Morth tudja, hogy most az jön, hogy éljeneztek! - leülni készült. - Mi lesz Moris! Hadd halljam azt az éljenzést!
Moris sóhajtott.
- Éljen Julien király, a makik legnagyobb királya! Julien király, akinél nincs nagyobb a Földön...
- S most már a Holdon se! - tette hozzá és leült.
Elveszett ebben a hatalmas trónban és az alatta levő makikra nézett.
- Igen, ez az. Varázs csudijó ez a trón! Na hogy festek benne? - kérdezte önelégülten, mint mindig.
- Nagyon jól Felséges Úr, mint mindig, nagyon jól... - válaszolta Moris.
Morth meglátta a királyi lábat tőle szinte égi magasságban. Megcsillant a szeme. Julien eközben ide-oda izgett mozgott a trónban, úgymond fészkelődött. Még midig óriásinak tűnt, de mivel úgy gondolta, hogy neki csináltak, hát majd "belefér" valahogy.
***
A pingvinek és a mellettük haladó állat egységes tempóban haladtak. Erre-arra, miközben Kowalski csendben az okos telefonját nézte, a többiek pedig a helyet mérték fel.
- Kowalski. Akkor ezek szerint, mi pingvinek vagyunk az elsők ebben a Perzus-galaxisban, ha jól értem? Vagyis a te kukacfuratod, nem az egy lépésnyire levő Holdra, hanem ide repített minket. Vagyis itt még soha, magunkfajta, földi pingvinek nem jártak, ha jól értem. Ugye jól értem?
- Tisztelettel Kapitány, az Pegazus - mondta a tudós.
- Tudod Kapitány. Pegazus. Az a fehér színű, szárnyas ló, ami a csillám... - kezdett bele lelkesen Közlegény egy ismertetőbe.
- Állj le ifjú Baka! Ez most nem a ciki-cuki Holdszarvú csili-vili bájos szivárvány. Ez itt a...Pegazus-galaxis! Itt még soha senki nem járt közülünk! Mi több, egy ilyen hajón se! - Némileg lassított léptein, mert az előttük menő állat is alább vett a tempóból. Egy ajtó nyílt ki lassan, a Kapitány eközben folytatta. - Élvezzétek ki a pillanatot... - ezzel büszkén elindult, vett egy nagyobb lendületet a csúszáshoz és fennhangon parancsot adott - Indulás!
Erre a pingvinek csúszása kezdetét vette, siklásuknak a nem annyira csúszós talaj, és egy útakadály vetett véget. Bár ezek csak "rutin" lassítóknak voltak mondhatóak számukra. A következő hang volt az, ami a Kapitány arcára égette és fagyasztotta az eddigi elégedettségét.
- Üdv Pingvinek! Szép tőletek, hogy beugrottatok leróni a hódolatotokat! - szólalt meg Julien egy hatalmas trónban.
Kapitány felnézett, szeme lassan megközelítette a kiakadáshoz közeli állapotot, idegei megfeszültek és ennyit köhögött ki a csőrén.
- Te?!
- Julien! Te mégis, hogy a ménkőbe kerülsz ide? - nézett rá csodálkozva Kowalski.
- Most akkor mi van? - nézett szét Rico.
- Julien király! Hát, Te meg mióta vagy... - kezdett bele egy mondatba a Közlegény, ám Kapitány félbeszakította.
- Gyűrűs farkú! Mégis mi a frászt keresel te itt? És a legnagyobb kérdés az, hogy kerülsz ide? - megbiccentette a fejét és még komolyabban hozzátette. - Nem, hogy kerülsz oda? - nézett a hatalmas trónra.
- Az úgy volt, hogy láttuk, hogy építettetek valami fura izét. És, hát mivel nem szólatok róla, így megnéztük közelebbről. A végén pedig bent ragadtunk. Utána itt, a Holdon sikerült Morth segítségével kinyitni az ajtót. - kihúzta magát Julien királyos módon. - Utána rájöttem, hogy ezek a Holdbéli emberek, vagy micsodák, már rég óta tudják, hogy én vagyok a makik és most már a Hold legnagyobb királya. Ezért is építették csak nekem ezt a trónt. Hát nem csodálatos? Ugye, hogy az? Csupa nagyság. Nagy, meg óriási... - mozgolódott benne.
- Akkor hát miattatok imbolygott az űrhajó - vonta le a következtetés a Kapitány.
Eközben a nagy állat kiment. Ezt a pingvinek a "nagy meglepettség" közepette észre sem vették. Morth ugrált felfelé, hogy elérje Julien lábát, bár hiába pattogott, nem sikerült neki. Moris megszokott módon csak állt a trón előtt, várva, hogy a pingvinek megoldják Julien "trónfosztását" és menjenek már haza. Mert Moris már jó ideje sejtette, hogy nem biztos, hogy jó helyen szállt le a pingvinek űrhajója. Ám próbálja meg ezt valaki elmagyarázni anélkül Juliennek, hogy az le ne ordítaná a fejét, hogy sületlenségeket beszél. Na arról jelenleg nem is beszélve, hogy még egy trónt is találtak itt, amit persze Julien azonnal "birtokba vett". Moris ilyen körülmények között a lehetetlent rábízta a pingvinekre. Kowalski odasúgta a Kapitánynak:
- Kapitány. Az ott egyértelműen nem Julien király trónja. Az a trón a Trial-i Primérát illeti meg. Julien nem tudhat erről, de személy szerint javaslom a mielőbbi távozást. Jobb lenne ezt a lehető leggyorsabban véghez vinni. Mi több, eltűnni innen nagyobb feltűnés nélkül. Tudod Kapitány...eléggé összekuszálódtak itt a dolgok. Nem szeretnék belemenni a kvantumfizikai elméletekbe, a párhuzamos univerzumok létébe, a féregjáratok kereszteződésének eshetőségében rejlő szubtéri anomáliák...
- Elég Kowalski! - mondta hangosabban a főnök, majd Julien lett pillantásának célpontja. - Az nem a Te trónod Gyűrűs farkú! Gyere le onnan és jobb lesz mielőbb eltűnni innen...
- Mégis mit képzelsz. Nem! Idejöttök és azonnal megirigylitek, hogy nekem ilyen hatalmam van és már a Hold is előttem bókol ezzel a trónnal! Csak féltékenyek vagytok! Mert nektek ilyen nincs! - kezdett bele sértődötten.
- Rico! Segíts neki lejönni! - parancsolt rá a Kapitány a pingvinre.
Az említett katona gyorsan előteremtett egy rakétát, hogy majd azzal lehozza.
- De én nem megyek sehovaaaaa! - kiáltozta Julien és kapaszkodott a trónba.
- Akkor is jössz, ha nem akarsz! Az ott nem a te trónod, hanem másé. És jobb lesz innen elmenni, addig, amíg nem vesznek...
Az ajtó egy megszokott hang kíséretében kitárult. Léptek zaja visszhangozott a padlón, ahogy egyre közeledett. Lassult és megállt. Ezután a bent levő makik, pingvinek egyszerre néztek fel az érkezőre. Tekintetük egy kissé meglepett pillantással találkozott. Nem más állt velük szemben, mint a Trial-i Priméra. Az állatok úgy álltak ott, mint valami játékfigurák. Morth ijedt meg a legjobban, szeme megrezzent és farkát maga elég legyintette, mintha ott sem lenne. Ezt a Kapitány észrevette és odaszólt halkan.
- Ne rettegj Bociszem, hanem hozd az aranyos formád! Közlegény, szupercukiságot! - adta parancsba.
Morth és a Közlegény bevetették a "titkos fegyvert". Mindenki más feszülten arra várt, hogy ez meghozza a várt eredményt, és az érkezett eszméletlensége közben eltűnnek. Ám semmi sem történt. A Trial-i Priméra meg sem megrezzent, csak elmosolyodott.
- Jé, hát Ti meg hogy kerültök ide? - nézett érdekesen az állatkákra. - Mert, hogy nem az én laboromból szöktetek, az biztos - tett egy lépést, mire az állatkák láthatóan még jobban megijedtek.
Aprók voltak. A királynő nézte őket, csodálkozott. Kapitány volt az, aki meg sem moccant. Mögötte Rico állt harci készültségben. Ám a Priméra nem tűnt túl ijedtek. Egyáltalán nem. Lehajolt és Bociszem felé nyúlt, aki összegömbölyödött félelmében. Óvatosan felvette és a füle mögött megsimogatta. Bociszem ekkor a csiklandozástól önkéntelenül kigömbölyödött és kuncogni kezdett. A nő elindult a saját trónja felé, kikerülve Kapitány és Rico állította sorfalat, akik csak bámultak. A trón elé érve észrevett még egy makit.
- Látom kipróbáltad a trónomat - mosolyodott el, majd a másik kezével felvette Julient, aki morcosan kapálózott, és lába körmeivel a trón anyagába kapott. Nem sok sikerrel, mert mire észbe kapott már lent is volt a földön. Durcásan ült le és nézett fel.
- Nem éri! Az az én trónom volt.
A Piméra leült és Morthot a lábára tette. A pici maki meg sem moccant, mert nagyon magasnak érezte a jelenlegi pozícióját. Ezután a trón jogos tulajdonosa végignézett az állatokon.
- Valami fura rajtatok - állapította meg szakszerű pillantással.
Mivel úgy tűnt, hogy a királynő senkit sem bánt, így Kapitány előre lépett. Mögötte Kowalski állt most már érdeklődően.
- Kapitány. Ő a Trial-i Priméra. Úgy látom, hogy nem bánt minket. Lehet segítene hazajutni.
- Igazad lehet. Vagyis most el kellene magyarázni neki, hogy haza akarunk menni - gondolkodott a Kapitány.
Ezután előre lépett. Meghajolt és ügyes-bajos egyszerűséggel mutogatni kezdett. Azt, hogy űrhajóval jöttek, itt zuhantak le és így tovább. A Priméra látott már dolgokat, de ilyen fura és aranyos fellépést még nem. Csodálkozott is rendesen. Egy mosoly volt a válasz, majd megszólalt.
- Felesleges volt fáradnod a mutogatással, az előbb hallottam, hogy beszéled a Földiek nyelvét. - Mondta komolyan, és a mosoly immár megszokott uralkodói megnyilvánulássá alakult. - Igazán csodálom, hogy ez így van. De mivel elég sok mindent láttam már, igen érdekelne ennek a magyarázata. Vagyis most mutogatás nélkül meséld el, hogy kik vagytok és hogy kerültetek a Trial Főkaptárhajójára.
- Kapitány vagyok, és a New York-i állatkert...
A semmiből hirtelen egy tucat idegen érkezett, élükön valakivel, akiről azonnal lerítt, hogy a vezetőjük. Látszott, hogy védelmi egységgént érkeztek, de amint berontottak a trónterembe, a főnökük parancsára vártak. A Priméra felpillantott az érkezőkre. Semmi sem látszódott rajta, de már rájött miként és hogyan kerülnek ide a katonák, a tudósok, élükön a Főparancsnokkal. A Priméra "nyitva" hagyta azt az elmefrekvenicát, amit a Főlidérc már jól ismert. Mivel ezen nemrég igen meglepett és furcsa megnyilvánulások szűrődtek át, hát a Főparancsnok - hivatalához és jó baráti tisztségéhez híven -, azonnal cselekedett. Most csak lassan lépkedett egyre közeledve a trónhoz. Már a beérkezés pillanatában felmérte azt, hogy a Priméra sértetlen. Ennyi elég volt számár, hogy ezután minden összpontosítását az eddig ismeretlen állatnak kinéző lényekre fókuszálja. Követve azok minden mozdulatát, hogy léphessen, ha a Priméra veszélyeztetve lenne. Ám az állatok vegyes érzelmekkel fogadták az érkezőket. Legtöbbjük megijedt, de Rico már készen állt cselekedni.
- Rico! Állj! Vissza! - A Kapitány a Primérára nézett, majd hozzá szokatlan módon elég alázatos lett. - Nézze felséged, a Priméra, ha jól tudom. Nem akarunk bajt.
Rico még a Főparancsnok előtt állt, aki a fura pingvint méregette. Egy pillanatra olvadt csak fel benne a baráti lény, mikor a Primérára nézett és felhúzott "szemöldökével" jelezte a kérdést, amit már ki sem kellett mondania. A Priméra erre csak elmén keresztül elnevette magát.
~ Igen, látod milyen veszélyes ellenfeled van ~ mosolygott.
~ Egy rúgással ártalmatlaníthatom királynőm ~ válaszolta közönyösen.
~ És, ha rád veti magát? ~ kérdezte nevetve.
~ Ne ugrass már Amira. Ez egy...mi ez? ~ sétált a trón mellé, de tízezer és pár száz éves Főparancsnoki vasálarcán semmi sem tűnt át az iménti beszélgetésből.
~ Pingvin ~ ismertette a Priméra röviden.
Tudta jól, hogy a mellette álló addig nem fog többet erről az állatfajról kérdezni, míg ezt az egész dolgot le nem rendezik. Utána is első sorban arra lesz kíváncsi, hogy ez az állat mennyire veszélyes, és azután fogja csak meghallgatni azt, hogy "mire is jó, meg mi is ez, meg minek".
A Priméra az előtte álló pingvinre nézett és megszólalt, miközben letette a lábán addig ülő Morthot, és megsimogatta a fejét.
- Folytasd!
- Nem ide indultunk. A csapatom tudós tagja, Kowalski feltalált valami Elesett-Rozsdás hidat...
Kowalksi úgy érezte, hogy ez a szóhasonlat a tudomány szégyene, uszonyával a fejére csapott, eltakarva a szemét és feladóan megszólalt.
- Eistein-Rosen híd...egy Eistein-Rosen híd...
Erre a Priméra meglepetten nézett az állatokra.
- Ti egy féregjáraton keresztül jöttetek? A Csillagkapun át? - érdeklődött.
Kowalski uszonya lemállott az arcáról a meglepődöttségétől, előrébb ugrott és tátott csőrrel bámulta a Primérát.
- Minden elismerésem Felség! De, honnan tudsz Te erről? Vagyis a féregjáratról? - nézett rá ámulva.
- Ebben a galaxisban ezt a technológiát már több mint tízezer éve használjuk - mondta nyugodtan. - Ám Ti honnan jöttetek, ha a Földet emlegetitek?
- Tízezer év, tízezer év, és én csak tegnap építettem meg??? - zuhant önmaga gondolataiba a tudós.
- Ne most keseregj itt nekem Kowalski - suhintotta meg a fejét a Kapitány. - Azonnal szedd össze magad és válaszolj!
- Nemrég építettem meg egy szerkezetet a Földön. A célom az volt, hogy eljutunk a Holdra, ám valami nem jól működött, mert itt zuhantunk le. - Lenézett a padlóra és azt pásztázta. - És nem tudom miért. - Kissé elbizonytalanodva felnézett. - És ami még rosszabb, hogy nem csak, hogy a célpontot tévesztettük el, hanem még...bele is csöppentünk egy teljesen másik televíziós sorozatba.
- Mibe és hogyan? - kérdezte a Priméra.
- Úgy látszik, hogy valahogy összekeveredtek az univerzumi kvantumszálak, és az Önök sorozata és a mi animációs sorozatunk a féregjárat anomáliájának köszönhetően egy ideiglenes ideig egy időbe került. Ezért vagyunk itt.
- Vissza lehet csinálni? - érdeklődött merev és mély hangon a Főparancsnok.
- Valahogy igen.
A Főparancsnok erősebb pillantásába beleremegett.
- Jó, lehet. Persze, hogy lehet. De nincs meg hozzá a felszerelésem, és van egy kis gond az űrhajóval - válaszolta Kowalski.
- Így kerültünk ide. Nem akarunk gondot okozni, de nagyon úgy tűnik, hogy segítség nélkül itt ragadunk - nézett a Primérára a Kapitány.
Eközben a trón hátsó feléről valami szőrös micsoda a trón tetején levő nyílásba hanyatlott. Julien volt az, aki vissza akarta szerezni a székét. A Főparancsnok meglátta, megfogta a makit a grabancánál.
- De az-az én trónom!!!!! Vissza akarom kapni!!!! - siránkozott Julien.
Kapitány megcsóválta a fejét és lehajtotta.
- Ügyes vagy Gyűrűs farkú, rontsunk a túlélési és hazajutási esélyeinken egy trón miatt, ami nem is a miénk - sóhajtotta.
A Főparancsok maga elé emelte a makit. Méregette a fura vékony szerzetet, aki durcásan nézett rá.
- Még egy ilyen és kilapítalak - nézett a szemébe, mitől a maki elrettent, mert most már felfogta, hogy az nem az ő trónja. Ezután a Főhadvezér elengedte, s a maki a gravitációs erő hatására a földönt landolt.
- Áhúúúú...Hát így kell bánni a makik királyával? - majd nyöszörögve a többiek felé indult
- Hallgass Gyűrűs farkú! Örülj, hogy nem ettek meg! Mutass több tiszteletet és inkább maradj nyugton.
A Priméra megvárta, míg elcsendesül a beszélgetés.
- Szóval akkor itt valami félreértés és technikai zűrzavar miatt kuszálódott össze a két univerzum. Segítünk, ha azt csináljátok, amit mondok.
A Kapitány meghajolt hálásan pillantva a trónban ülő személy felé.
- Köszönjük Priméra - ezután a többiekre nézett. - Biztosítalak, hogy mindenki jól fog viselkedni, mert ha nem, akkor magam gondoskodom a dologról.
- Rendben. Akkor először is kell valaki, aki megnézni az űrhajót. És valaki, aki a tudományokhoz is ért.
- Rico és én megyünk a hajóhoz. Mi vagyunk a katonák a csapatban. A tudós posztra ajánlani tudom Kowalskit. Közlegény...ő pedig maradhat...hogy is mondjam...kabalának. - A makik felé nézett. - Velük meg kezdj valamit belátásod szerint.
A Priméra elgondolkodott.
- Főparancsnok! Menj a Főpingvinnel és katonájával, és rendezzétek el az űrhajójuk gondját. Én addig a tudóssal és a kölyökkel meglátogatom a technikai labort. A majomféléket is magammal viszem.
- Meglesz Priméra. - Lépett előre a hadvezér és bólintott.
Ezután a csapat egyik része elhagyta a tróntermet. A Priméra felállt és mivel látta a másik univerzumból érkezetteken, hogy kissé félnek tőle, megnyomott egy díszt a karkötőjén. Nem kellett sok, emberi alakban állt előttük. A makik nagy szemekkel néztek, Közlegény csak hallgatott és elmosolyodott, Kowalski szólalt meg letaglózva.
- Hát ez valami...mi volt ez?
- Ti emberek is vagytok? - érdeklődött Moris.
- Részben, igen - válaszolta a Priméra, majd körbenézett és egy múltba révedt tekintet után még mosolyogva hozzátette – Jó, az én esetem kissé bonyolultabb. - Kowalskira pillantott és komolyan válaszolt. - Biológia. Egy nagyon gyorsan ható átalakító szérum. Gondoltam talán így nem tűnök számotokra annyira félelmetesnek.
- Nem, így már jobb... - könnyebbült meg kicsit közlegény és aranyosan hozzátette. - És szebb is.
A Priméra elmosolyodott és intett, hogy indulnak. Ő lépett ki először a trónteremből. Mögötte a pingvinek, míg a makik követték, a sort a duzzogó Julien zárta.
- A Kapitány és Rico reméljük elboldogulnak nélkülem is a hajóval. Tudniillik én építettem - gondolkodott némi büszkeséggel a hangjában Kowalski.
~ Királynőm. Megtaláltuk az űrhajó roncsot. ~ Amira kiérezte, hogy valami fura megnyilvánulás árad a Főparancsnokból, mi több az ott levő tudósok is eléggé kétségbeejtően tanácstalanok. De várta a jelentés további részét. ~ Ez...ez egy...földi ütött-kopott kerek utcai szemetes konténer...néhány beazonosíthatatlan alkatrésszel és valami régi tv antennával. Láttam már az évezredek alatt űrhajót királynőm, de ebbe még az egyik Vucukot se merném beleültetni és átküldeni a galaxison. Ez egy űrszemét. Két csoda, hogy idáig eljutottak vele. Mit tegyünk? ~
A Priméra gondolkodott, és megszólalt Kowalskihoz intézve a szavait.
- Úgy néz ki az űrhajótok javíthatatlan.
- Ó, ne...hát, akkor hogy megyünk haza? - nézett gondterhelten.
A Priméra elmén keresztül válaszolta a Fővezérnek.
~ A hajó alsó raktárában még kell, hogy legyen pár száz évvel ezelőtti kisebb űrjármű, amit a Vanírok használtak az egyik csatában, de nekik már nem kellett. Tegyétek az egyiket működőképessé, amilyen hamar csak lehet. ~
~ Azonnal megbízom a tudósokat Priméra ~ érkezett a válasz.
- Megoldjuk - érkezett a Priméra válasza Kowalski előbbi kérdésére, majd beértek egy laborba.
Az ajtó mögött elég sok fajta idegen eszköz volt. Kowalski azt hitte álmodik, de mégis ébren volt.
- Nem igazán értek a féregjáratokhoz, de megnézzük, hogy mit tudunk kideríteni. - Körülnézett, megállt és az állatokra pillantott. - Csak ne nyúljatok kérlek semmihez! - megakadt a szeme a még mindig durcás Julienen.
Ezután az egyik A.L.T.-hez ment (Alteran-Lidérc-Tau'ri szerkezet) és meghatározott információkat adott meg a gép számára. Kowalski némán meredt csak az eddig soha nem látott eszközre.
- Ez egy... - a Priméra gondolkodott – Multi dimenzió figyelő szerkezet. Von tech. - Ezután arrébb ment és egy másik konzolon tett-vett egy darabig.
***
/Nagyjából öt óra múlva/
Közlegény és Morth egy oldalsó indán hintáztak. Julien sértődötten, maga elég kulcsolt mancsokkal andalgott a laborban. Moris és Kowalski a Priméra mondandóját hallgatta arról, hogy az anomáliát valószínűleg egy napkitörés okozhatta. Ez megszokott jelenség féregjárat eltérési gondoknál. Mi több, találtak is már megfelelő napot és naprendszert az állatok hazajuttatására. Ezután a Priméra rövid előadást tartott a Kaptárhajó szöveteiről és működéséről, ami egyik bámulatból a másikba ejtette a tudós pingvint. Kowalski és a Priméra annyira belemelegedtek a beszélgetésbe, hogy a végén Kowalski egy csírával lett gazdagabb. Ekkor érkezett a hír, hogy az űrhajó felszállásra kész. A kis csapatért két magas rangú egyed érkezett, míg a Priméra kicsit később indult útnak. A hangárban a Főparancsok az űrhajó mellett állt, miközben a csapat készülődött a beszálláshoz. A Priméra is megérkezett, hátra kulcsolt kézzel. A Főparancsnok azonnal kiszúrta ezt a szokatlan testtartást a Primérától, még emberi értelemben is furcsa megnyilvánulást. Ám nem szólalt meg.
- Csudijó ez a hajó Kapitány! - ujjongott a Közlegény.
- Az ifjú Baka, az! - tette a vállára a kezét a főpingvin. - Tisztelt Főparancsnok Úr segített ilyen jóra építeni. Sokat tud. Nagyon jó vezér. Hidd le nekem Közlegény. Kevés ilyen talpra esett pingvi... - azonnal elharapta a szót - katonával találkoztam mit Ő.
- Ne feledjétek álcázni, ha hazaértek. Kissé feltűnő egy masina - mosolyodott el a Priméra.
- Nem felejtjük el - bólintott Kowalski és beszállt, majd Közlegény egy mosoly és aranyos integetés után követte.
A Priméra a makik felé nézett.
- Váltanék pár szót a királlyal. - Hangja hivatalos volt és rangot elismerő, pillantása halasztást nem tűrő szikrákat szórt.
Julien felnézett, majd kicsit összeszedte magát.
- Itt lennék - jelentette ki.
Ekkor Amira előre emelte a kezét, amiben egy apró, maki méretű lidérc stílusú trón volt. Julien a meghatottságtól és az örömtől szinte toporzékolt, miközben könnyek szöktek a szemébe. A Priméra letette elé az ülőhelyet.
- Remélem elég nagy.
Julien beleugrott és pont akkor volt, hogy kényelmesen elért benne. A Priméra elmosolyodott.
- Moris, Morth! Ezt nézzétek! Olyan, mint ami itt van, de nekem csinálva! Csak nekem! - örült nagyon, majd parancsolóbb hangon folytatta. - Most pedig vigyetek be az űrhajóba!
A két maki nagy erőlködéssel vitték Julient a trónnal együtt befelé.
- Egy köszönöm elmaradt Gyűrűs farkú! - mondta kemény hangon neki a Kapitány.
- Éljen a Trial-i királynő! - majd visszafordult és Julienesen meghajolt.
Amira elnevette magát.
- Ne felejtsétek hetente egyszer locsolni, szerves. Kiszáradhat - ám a makik már az űrhajó ajtajában voltak.
- Majd emlékeztetem rá - bökött feléjük egyet a Kapitány és visszafordult. - Nagyon köszönünk minden segítséget Priméra. Viszlát! - mély meghajlással tisztelgett.
Ezután megfordult és a Főparancsnok felé nézett. - Főparancsnok! – húzta ki magát katonásan, majd elindult az űrhajóba.
Nemsokára az űrjármű a betáplált koordináták szerinti úti célra indult, hogy ott majd egy újabb féregjáratot egy napkitörés átlendítsen a megfelelő térbe és időbe.
A Priméra körülnézett a hangárban.
- Vezérkari és tudós gyűlés a laborban! Öt perc múlva! - adta parancsba és a lidércek elindultak.
A Főparancsok mellé szegődött és megérdeklődte.
- Miért a laborban királynőm?
- Mert még nem tudjátok mi az a pingvin - válaszolta Amira Dornra mosolyogva, miközben ismét megnyomott egy gombot a karkötőjén, és az ajtón már újból lidérc testben ment át.
***
/Egy hét múlva a pingvinek főhadiszállásán, reggel 9.00 /

A Kapitány, Rico és Közlegény épp most tértek vissza az űrhajó biztonságának ellenőrzése után. Marline barlangjában jól elfért egy sarokban. Amint a három pingvin beugrott az etető tál alatt levő rejtett lyukon, hirtelen valami a lábaikra tekeredett. Össze-vissza gabalyodva lógtak a bejárati "ajtó" és a padló között levő indákon. Az egész hely teljesen olyan volt, mint a Kaptárhajó, amin nemrég voltak. A Kapitány ordítása visszhangzott a létesítményben. Rico és Közlegény tehetetlenül ingott jobbra-balra a hang erejétől.
- Kowalski!!!!!!!!!!


Írta: Emilia Von

Kategória: Stargate Atlantis - Trial Empire | Hozzáadta:: Emilia (2017-07-09)
Megtekintések száma: 22 | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Kód *: