7. fejezet 
Az ellenség ellenségének ellensége

Két hónap utazás után a hajó egy sziklás terepen landolt.
A CSk-1 nem léphetett ki. A hajó olyan szögben szállt le, hogy a csapat egyenesen rálátott a kapura, és a mellette levő kiképzőtáborra.
- Baal az újrakezdéssel jobban áll, mint ahogy mi azt elképzeltük. - mondta Sam meglepetten. 
- Mégis honnan szerzett ennyi Jaffát? - nézte Mitchell is az ablakból eléjük táruló látványt. 
- Nem úgy volt, hogy csak páran tartottak ki a Goa’uld-ok mellett? - érdeklődött Jack. 
- Ezeket az embereket még csak most képezik ki. - állapította meg Teal'c. 
- Vagyis? - várta a további magyarázatot Mitchell. 
- Baal valahonnan embereket hozat, és őket képezi ki Jaffává. - folytatta a magyarázatot. 
- De mégis honnan tud összegyűjteni ennyi embert? - töprengett Deniel. 
- Nem tudom Deniel Jackson. - válaszolta Teal'c s figyelte azt, amit a többiek is. 
Megnyílt a kapu, és több száz ember érkezett. Családok,  idősek, fiatalok, asszonyok és gyerekek is voltak közöttük.
- Ez elég meglepő. - szólalt meg Teal'c ismét. 
- Mi? - kérdezték. 
- A Goa’uld-ok nem szoktak ennyi felesleges emberrel dolgozni.
- Mi az, hogy felesleges? - nézte Michell a tömeget. 
- Sok az asszony és a gyerek, és még idősek is vannak közöttük. - ismertette jobban a Jaffa. 
- Olyanok, mint a menekültek. - nézte Őket Sam és a csoport mozgásából is erre a felvetésre jött rá. 
- De milyen emberek lehetnek azok, akik Baal-hoz menekülnek? Mégis nem ismerik a fajtájukat? - értetlenkedett Jack. 

***

Másnap reggel a CSk-1-et átvitték egy újabb cellába. Az okot ők se értették, de ez a végére már lényegtelennek bizonyult.
- Ez már kezd kicsit unalmas lenni! Nem? - nézett a kifelé menő Őrökre. 
Baal sétál be hozzájuk, az őrök kint várnak. 
- Hogy vannak az én kis foglyaim?
- Szerinted? - morgott Jack ismét. 
- Most egy kis időre el kell mennem, de ne próbálkozzatok szökéssel, mert azt megbánjátok! - figyelmeztette Őket. 
- Aha, ezt már tudjuk. Valami új? - nézett rá Mitchell. 
- Ha visszajövök, akkor elindulunk valahova, de ez még legyen titok.
Ezzel távozott. 
- De jó, legalább nem lesz itt. - örült egy kicsit Jack, bár semmit sem tudtak tenni. 
- Megint várhatunk. - sóhajtott Sam. 
Teal’c az ablakánál állva megszólalt.
- Részben kezdem érteni, mi folyik itt. - hallatszott a meggyőződött hangja. 
- Miből gondolod? - érdeklődött Deniel. 
- Innen jobban lehet látni. - mondta s a többiek értették így az ablakhoz siettek. 
- A gyerekeket kiképzik, jók lesznek utánpótlásnak .Az öregekkel bányásznak, építenek. Így a munka is halad valamennyire, és sajnos áldozatok is várhatók. Aminek a jó oldala Baal szemében a kiselejtezés. Az asszonyok, furán hangzik, de egy részük házimunkát végez.
- És a többi? - kérdezi Mitchell. 
- A fiatalok a hárembe kerülnek.
- Aha. - jött a válasz. 
- Baal tudja mit csinál. Rendezett struktúrát látok. Igaz, hogy még látszik, hogy elég újszerű a hely keletkezése, de rendezett. 
- Ezen a bolygón sok lehet a naquadah, szerintem Baal tudta ezt. - nézett szét Sam. 
- Előre tudja azt is mit fog csinálni szombat este... - vetette oda Jack. 
- De a kérdés mi a terve? És honnan szerzi az embereket? - nézett a sok érkezőre Mitchell. 
A kapu újra kinyílt, majd még több ember jött át rajta. A Jaffák elvezették Őket, külön csoportokat alakítva ki. 
- Baal hajókat épít. - állapította meg Teal'c ismét. 
- Hányat?
- Eddig ötöt látok. - folytatta a Jaffa - Baal háborúra készül. - s tekintetével szinte megállás nélkül a tájat mérte fel. 
- Ellenünk? - érdeklődött O'Neill. 
- Lehet. Még jó is jött neki, hogy mi most itt vagyunk.
- Legálább ezt nem kellett elintéznie. - mondta sajnálkozva Sam. 

***

Beesteledett. Jack és Sam egymás mellet feküdtek és beszélgettek, Teal’c még mindig az ablakon bámulta a kint történő eseményeket, míg Deniel és Mitchel aludtak.
- Ki akarok innen jutni!
- Én is Jack! Én is, de tudod, hogy most még nem lehet.
- Tudom, tudom....
- Baal visszajött. - hallatszott Teal'c hangja. 
- Ollé!!! - fűzte hozzá Jack. 
- De nem egyedül...
- Mégis kivel? - nézett rá a Jaffára Sam. 
- Egy hírnökkel.
- Jól hallom? Egy hírnökkel? - lepődött meg Jack és készült felállni. 
- Igen O'Neill.
Carter és O'Neill gyorsan az ablakhoz siettek. Baal és a hírnök beszélt valamit, majd a hírnök távozott.
- Szövetségesek. - jelentette ki Teal'c. 
- Honnan veszed? - nézett rá Jack. 
 - A Goa’uldok csak akkor kötnek szövetséget valakivel, ha arra nagyon nagy szükségük van, és Baal most ilyen helyzetben van.
- Ebből mégis mi a haszna? Ő is imádja Őket? - nézett kifelé O'Neill. 
- Emberek? - kérdezte Sam. 
- Az is, de van még valami. Az Ori le szokta mészárolni azokat a népeket, akik nem követik az eredetet.
- Baal valahogy meggyőzte Őket, hogy akik nem akarják követni az Ori-t, azokat ne öljék meg, hanem adják át neki katonáknak. - magyarázta az elméletét Teal'c. 
- Így hadsereget szerez, és nem is fog az Ori útjába állni. - vonta le a következtetést Sam. 
- Aha, ezt mondjuk felfogtam. De mi mégis, hogy jövünk mi ide? - kérdezte O'Neill. 
- Hát, ezt még nem tudom. - válaszolta Sam s Teal'c mély hallgatása is ezt sugallta. 
Deniel és Mitchell is felébrednek.
- Történt valami? 
- Aha, Baal szövetségese az Ori. - mondta O'Neill. 
- Mi? - lepődött meg Deniel. 
- De az Ori....mégis, hogy lehet ez? - érdeklődött Mitchell. 
- Baal ezzel oldja meg az „emberhiányt”. 
- Baal folytathatja amit elkezdett, nem kell félnie attól, hogy az Ori keresztbe tesz neki. - folytatta Sam. 
- És az Ori-nak se kell tartania Baal-tól. - jelentette ki Jack. 
- És így mind a két félnek a legjobb. - mondta Sam. 
- És, ha ez a harmadiknak nem tetszik? - mérgelődött Mitchell. 
- Akkor a harmadiknak kellene tennie valamit. - jegyezte meg Jack. 
- Csak, hogy a harmadik még a lábát se rakhatja ki az ajtón. Így mégis mit tud csinálni? - sóhajtott kilátástalanul Sam. 
Egyszer csak beindul a hajó hajtóműve. Lassan felszállnak, majd belépnek a hipertérbe.
- Végre egy ki kiruccanás! - állapítja meg Jack. 

*** 

- Félek Jack. - suttogta Sam. 
- Mitől?
- Hogy ennek nem lesz jó vége.
- Tudom, én is.
- Nem akarlak elveszíteni!
Jack átölelte és szorosan magához húzta a nőt. Sam zokogott.
- Nem sírj, kérlek Sam. - suttogta bátorítóan Jack. 
- Már sok ideje, hogy csak itt ülünk, és csak nézünk magunk elé. Nem így akarok meghalni.
- Ugyan már Sam!
- Jack...
Jack megcsókolta Samet, a nő viszonozta. Sokáig ébren voltak, majd egymás karjaiban nyomta el őket az álom.
Kicsit később Sam felébredt, lassan felállt, és az ablakhoz ment. Nézte a végtelen suhanást. Jack pár perc múlva észrevette, hogy Sam eltűnt a karjaiból. Kicsit megijedve kelt fel. Látta Őt az ablaknál, így Ő is odament. Sam érezte, hogy Jack A háta mögé ér.
- Miért bánt minket a világ?
- Nem bánt, csak segítséget vár tőlünk. Csak kicsit néha túl sokat akar.
- Szeretlek Jack. Ezt soha ne felejtsd el!
- Én is szeretlek Sam.
Jack átkarolta Samet, majd a nő megcsókolta őt. Mitchel egy pillanatra felébredt, látta őket.
Mitchel magában megjegyezte. "Miért kínozza a világ e két embert? Folyton akadályokba ütköznek .De szerelmük mindennél erősebb, és így Ők is talán mindent átvészelnek. Remélem így lesz."
Jack és Sam csak csókolóztak. Mikor egymás szemébe néztek, mind a kettőjük szeme könnyes volt.
- Minden rendben lesz! Így kell lennie! - mondta csendesen Jack. 

***

Mindenki felébredt és a tűnődő Jackson fogadta Őket. Csendben ült és ismerték már annyira, hogy tudják, hogy valami történt. 
- Mi bajod Deniel? - érdeklődte meg Jack. 
- Volt egy különös álmom. - szólalt meg. 
- Mi? - érdeklődött Sam. 
- Atlantiszon voltam. Olyan furcsa volt, mentem, csak mentem a folyosókon, és hirtelen megláttam Oma-t. Nem szólt semmit. Senki se látta, talán csak én. 
- Kik voltak még ott? - érdeklődött Mitchell. 
- Szerintem Ősök lehettek. Ezután csak mentem és mentem, odaértem  kapuhoz. Átmentem és akkor felébredtem. - mesélte álmát Deniel csendesen. 
- Lehet, hogy Oma eképp akart Neked üzenni Deniel Jackson. - mondta Teal'c bátorítóan. 
- Lehet. - válaszolta Deniel. 

8. fejezet
Visszatérés 

A CSK-1 újabb  heteket töltött Baal hajóján, s már kezdte Őket nyomasztani a helyzet. 
Baal mit sem törődött azzal, hogy mi lesz jelenleg a CSK-1 sorsa. Sokkal fontosabb dolgokkal töltötte az idejét. Bár annak nagyon örült, hogy a csapat csak úgy besétált a tervébe, ez számára nem is alakulhatott volna jobban. Bár a tervében sok minden szerepelt, az nem volt köztük, hogy gyorsan végezzen velük. Visszatérve a Kiallara, ahol a hajók építése zajlott Baal eldöntötte, kicsit levegőzni engedi a foglyokat. 

Az ajtó kinyílt, s Baal nagy mosollyal nézett a csapatra,kiken látszott az idegesség, s az, ha lenne fegyverük, már nekiestek volna. De nem volt...s Baal így nyugodtan kiélvezhette a helyzetet. 
-Hogy legyen egy kis jó hírem...úgy döntöttem kimehettek kicsit. 
A csapat csak nézett rá dühösen. 
-Jaffa! Kree! - hangzott a parancs.
Pár Jaffa termett Baal mellett, majd a csapatot kezdték kitessékelni a cellából. 
-Ollé...- mondta Jack mikor elment Baal mellett, aki csak vigyorgott. 
Kiérve mindenki hunyorgott a ragyogó napsütésben.
Kint a Jaffák nem hagyták egyedül a csapatot. 
- Most mit teszünk? - szólalt meg Sam. 
- Nem tudom. - szólalt meg Cameron. 
- Na!...Ne legyünk már ennyire pesszimisták! - próbálta Jack viccesebbre venni a dolgot, bár már Ő is nagyon unta a dolgokat. - Legalább nagyobb itt a hely, mint abban a dohos cellában! 
- Baal mégis mit akar velünk? - kérdezte Deniel. 
- Az elég furcsa, hogy eddig életben hagyott.- válaszolta Sam, aki közben Jack mellé ért, s megfogta a kezét, mire a férfi elmosolyodott. 
- Nem vall Baal-ra az, hogy eddig nem tett velünk semmit...vagy lehet, hogy nem is Ő fog minket ... - beszélt Teal'c , mire hirtelen nagy morajlás támadt, és a hajó felszállt. 
A csapat értetlenkedve nézte az eseményeket. Nem értették, hogy Baal miért ment el nélkülük. 
- Legalább elhúzta a hátsóját egy időre.- vágott fanyar arcot Jack. 
- Itt ragadtunk. - állapította meg Cameron a másik irányba nézve, míg a többiek a hajót nézték. 
- De van kapu a bolygón. - mondta kicsit megnyugodva Deniel. 
- Csak volt.- helyesbített Cameron, majd a csapat minden tagja a kapura vetette tekintetét. 
- A francba! - hallatszott O'Neill mérges hangja. 
Baal nem ment el üres kézzel. A Csillagkaput is magával vitte. 

9. fejezet
Bányák árnyékában

A hajó és az az eszköz, ami most a csapatnak a legnagyobb reményt nyújtotta volna a menekülésre már messze járt. Kint még sötét volt, de a bányákban kialakított szálláshelyen a fáklyák fénye kicsit megvilágította a sötét és nyirkos vájatokat. Sam nem aludt. Üres tekintettel nézett a félhomályba. 
- Miért nem alszol egy kicsit? - kérdezte suttogva Jack. 
- Nem bírok...
- Tudom, hogy nehéz helyzetben vagyunk...de valahogy ebből is ki fogunk jutni. - próbálta megnyugtatni a nőt, de nem sok sikerrel.
- Én nem vagyok ebben ennyire biztos. - felelte Sam mérgesen. 
- Hmmm...Kérlek Sam, aludj egy kicsit, nehéz lesz a mai is. - érvelt Jack. 
A nap gyorsan előbújt, bár ennek senki sem örült, kivéve a Jaffákat. Jack, Cameron és Sam már elkezdték a munkát a bányában.  
- Idegesít az a tudat, hogy képtelenek vagyunk tenni valamit. - dünnyögött a csákány mögött Cameron. 
- Nem tudom mi lehet Deniellel.- szólalt meg Sam. - Tegnap délután óta nem tudunk felőle semmit sem. 
- Biztos jól van, Dani tud magára vigyázni. - mondta Jack, s közben mérte fel a terepet. 
Teal'c tűnt fel a bánya bejáratánál. A csapat tekintete rá szegeződött. 
- Teal'c! - szólalt meg O'Neill, akit meglepett társa komor arckifejezése. 
- CSEND! - horkant fel a Jaffa. 
Mindenki felfigyelt az érkezőkre, majd Jack a többi társára nézett értetlenül. Teal'c elindult befelé. A fekete köpeny alól a halvány fényben megcsillant a Jaffák páncélja. 
- A francba. - nézett Jack dühösen a sötétségbe. 
Teal'c szigorú tekintettel nézett végig a munkásokon. 
- A mai nap kétszer többet kell teljesítenetek mint eddig! Baal Nagyúr hamarosan visszatér! - mondta, majd pillantást sem vetve a CSK-1 itt levő tagjaira elindult kifelé. 
- Teal'c! - szólította meg Sam.
A Jaffa nem fordult hátra, mint aki semmit sem hallott távozott. 
- Ez most mégis mi volt? - akard ki Mitchell is. 
- Ezek a rohadt kukacfejűek újra játékkatonát csináltak belőle. - mondta Jack, de mert a kijáratnál álló Őr figyelme rá szegeződött, újra a fal felé fordult és elkezdte a munkát. 
- Szerintem vagy kényszerítették, vagy a túlélése miatt csinálta. - gondolkodott hangosan Sam - Hiszen Teal'c tudta, hogy Tretonin nélkül sokáig már nem bírta volna. 
A barlangban a por már nagy volt hisz mindenki nagy erőbedobással dolgozott a túlélésért.  Az itt bányászók nagy része rossz szemmel nézte, hogy Sam mint nő itt van, hisz nem tudták miért került ide. A legtöbb nő más szerepet töltött be. A munkaszünetben - ami nem tartott fél óránál tovább -, a háromtagú csapat az egyik sarokban kuporodott össze. Mindenki kezében a cserépedény, s a benne levő étel volt. A többiek már nagyban ettek, még Ők csak ültek. 
- A Parancsnokság már rég lemondott rólunk.  - szólalt meg Sam. 
- Hány hete is tűntünk el? - gondolkodott Jack. 
- Úgy...több mint két hónapja. - válaszolt Cameron, aki mégis nekiállt enni. - Hát ez...ehetetlen...
- Van egy tervem.- szólalt meg Carter, mire mind a két férfi meglepett tekintettel nézett rá. 
- És mi az? - kérdezte Jack. 
- Valahogy ki kellene jutnia valamelyikünknek, és körülnézni. S lehet Teal'c -et is sikerülne megtalálni, hogy segítsen a menekülésben. 
- De mégis, hogy fog valaki kijutni? És mi van akkor, ha Teal'c mégsem lesz hajlandó segíteni? 
- Akkor itt fogunk megrohadni... - felelte Mitchell, s épp ekkor lépett be egy Jaffa a szállásra s hangjától zengett a hely. 
- Kree! 

10. fejezet
Összeomlás

Landy a székében várta, hogy a CSK-5 végre megérkezzen. Gondolatai az eltűnt csapaton, az azóta történteken jártak. Hirtelen gondolatait a sziréna hangja szakította félbe. Felpattant a székéből és egyenesen az irányítóterem felé vette az útját. Walter utána szólt, hogy a CSK-5 azonosítója az. A tábornok megállt a kapu előtt, majd mikor az írisz kinyílt, szinte sóvárogva várta milyen híreket hoznak. A csapat át is ért. Sumlersen őrnagy jelentést is tett a lent várakozó tábornoknak:
- Sajnálom tábornok....semmi nyomát sem találtuk a CSK-1-nek. Senki sem járt a bolygón, mióta eltűntek.
Landry nagy levegőt vett.
- Köszönöm őrnagy az együttműködést. - válaszolta, majd elindult vissza az irodájába.

***

Hogy pontosan hány óra is lehetett, azt nem lehetett tudni. Csak azt, hogy a barlangot az alvó munkások szuszogása töltötte be. Karjaiban megrándult, s erre felébredt.
- Sam! Jól vagy? - suttogta.
A nő kinyitotta szemét.
- Hmm...Jól...Csak, csak fázom. - válaszolta halkan.
Jack a takarót, vagyis a rongydarabot, amivel betakarták magukat Sam köré tekerte.
- Ne! Jack! Megfázol! - tiltakozott a nő.
-Ne félts engem! Megleszek! - hangzottak szavai.
Átkarolta a feleségét, majd megcsókolta. De érezte, Sam már elszunnyadt. Átkarolta, s aludtak tovább. Másnap újabb fárasztó munka vár rájuk.
Cameron ébresztette reggel őket.
-Hé! Ébredjetek!!!
- Mi van? - szólalt meg Jack érdektelenül, még félálomban.
- Mindjárt itt vannak a Jaffák! ....Nem lenne jó, ha alva találnának benneteket! - figyelmeztette őket.
Sam is felébredt. Kicsit nyújtózott, de mindene sajgott. Keze volt, hogy vérig ki volt száradva. Haja poros volt. De a többiek se néztek ki jobban. Minden erejével próbált fent maradni, de csak ülve tudott épp annyi energiát felhalmozni, hogy el ne aludjon. De nem sokat kellett várni, a Jaffák menetelése már hallatszott. Cameron felállt, a bejárat felé nézett. Jack feltápászkodott, s segített Samnek felállni.
- Gyerünk! Mozgás! Dolgozni! - ordította a belépő Jaffa.
- Ha lenne egy fegyverem...- dünnyögte Jack.
A munka ma sem volt érdekesebb mint eddig. Csákány, kövek, naquadah...csákány, kövek....csákány....Jaffák.
Három idősebb munkást kellett kivinni a barlangból, sajnos ők már nem bírták tovább. Helyettük négy másik férfi érkezett.
- Ladan! Gyere! - fordult az egyikük az ajtóban állóra.
-Jövök... - nézett végig mindenkin méregetve őket a férfi, majd a két másik is követte őt.
Elkezdték a  munkát a CSK1-től kicsit arrébb.
- Ez a másiknak a folytatása lesz. - suttogta az egyik.
- Nem mindegy? - förmedt rá a másik.
Ebédidőben Jack és a többiek a szokásos helyükön ültek, a sarokban. Bár az ennivaló pocsék volt, de muszáj volt valahogy elfogyasztani, ha nem akartak éhen halni. És Ők nem akartak.
- Vicces! Nem? - nézett Jack.
- Mi? - nézett rá Sam.
- Az, hogy amivel Baal az univerzumot fogja elpusztítani...annak az alapanyagát mi bányásszuk neki. - mosolygott fanyarul.
- Elég elfoglalt lehet, még mindig nem jött vissza....bár itt nem járt. - szólt Cameron.
- Eléggé lefoglalja a legigázás...- mondta Jack, majd elkezdett enni.
- Nem tudom, hogy csak én képzelődök...- kezdett bele Cameron - de a mai négy új munkás, folyton minket bámul.
- Én is észrevettem. - értett egyet Sam.
- Talán találkoztatok velük már korábban? - kérdezte Jack.
- Nem...én nem emlékszem rájuk....- gondolkodott Cameron.
- Eléggé ellenségesen viselkedtek a Jaffákkal, nem? Nem csak úgy néznek a Jaffákra mind a többi munkás. Valami van, ami miatt máshogy tekintenek rájuk. - magyarázott Sam.
- Mégis mi lehet az? - tette fel a kérdést Jack, s látta, hogy a négy ember őket nézi.
- Ki kellene deríti. - mondta Cameron.
- Akkor kezdhetjük is. - mondta letörten Sam - Megérkezett a munkavezető.
Szinte mindenki rögtön lerakta a tálakat s elindult. A Jaffa érzéstelen arccal nézte a vánszorgó tömeget.  Mikor arra a részre érkeztek, ahol abbahagyták a munkát, Cameron kicsit közelebb kezdett neki a kőfejtésnek, mint eddig. Ladan nem tetszését elnyerte a dolog, s furcsán bámult rá. De valami mégis volt a tekintetében. Mintha folyton azt nézné a férfiban, ismeri e. Épp meg akart szólalni, mikor az egyik Jaffa nagy port kavart, mikor kifelé kezdték vinni a már kifejtett naquadah-t. Az emberek köhögésben törtek ki, de a nagy porfelhőből mégis tisztán csengett a másik Jaffa minden egyes szava.
- Dolgozni tovább!!!
Sam a szemét dörzsölte, hogy a port legalább annyira sikerüljön a szeméből kitisztítania, hogy lásson. Jack nézte őt. Sam hirtelen észrevette. Elmosolyodott. Egyik keze a csákányon volt, Jack megfogta. Ő is elmosolyodott. A pillanatnak mégis a nő vetett véget.
Cameron már furcsállta Ladan viselkedését. A férfi hosszú haja a szemébe lógott, de ez őt láthatólag nem zavarta. Cameront éppúgy érdekelte most már a dolog, hogy mégis miért figyelik őket ennyire, hát ő is elkezdte figyelni a négytagú nemrég érkezett csapatot. Bár ez munka közben nem volt mindig olyan egyszerű, de észrevette, hogy Ladan és a többiek jó erőben vannak. Ladan szinte ismerős mozgást is beleszőve dolgozott, s ezt a többieken is észre lehetett venni. Elég jól bírták a munkát, s ez is feltűnt Mitchellnek.
- Mégis honnan jöttetek? - kérdezte suttogva.
Ladan hideg tekintettel ránézett, s Cameron még ekkor is érezte, hogy szinte végigméri a tekintetével. Mitchell összehúzott szemekkel nézett vissza rá. A három másik férfi is egy pillanatra felfigyeltek az eseményre. Ladan és Cameron között szinte megfagyott a levegő. Ladan pár másodperc múlva megszólalt:
-Mitchell alezredes.
Cameron meglepődött, s arcára kiíródott, amit kérdezni akart, de még mielőtt egy szó is elhagyta volna a száját Ladan suttogása hallatszott.
- Munka után. - nézett rá.
Cameron bólintott, hogy megértette a célzást. Folytatta a munkát s közben azon gondolkodott, hogy mégis honnan tudta a nevét Ladan. 

***

A fáradtságtól szinte ittasan zuhantak be a barlangon belüli szállásra. Mitchell fél szemmel Ladan-éket figyelte. Jack és Sam egymás mellé kuporodtak, s Mitchell velük szemben ült le. Fáradt pillantásokat vetettek egymásra.
- Ladan tudja ki vagyok... tudja a nevemet. - szólalt meg halkan Cameron.
- Hogy, hogy tudja a nevedet? - kérdezte Sam.
- Nem tudom...bárhogy is gondolkodtam munka közben, nem emlékszem rá, se a társaira. - felelte Cameron.
- Valahonnan pedig ismernek. - mondta Jack.
- Ladan azt mondta, hogy majd munka után. - folytatta az alezredes.
Egy Jaffa őr jött be, s biztosította a terepet, mire két Jaffa behozta a vízzel teli bödönt. Utána távoztak. A munkások megrohamozták azt.
A CSK-1 megvárta, hogy a nagy tömeg eloszoljon, majd ők is merítettek kicsit a vízből. Laden is akkor jött oda. Már enyhébb tekintettel szólalt meg:
- Majd, ha mindenki elaludt. - s a vízzel visszaindult.
A víz nem volt sok, épp annyira volt elég, hogy megmosdjanak, és igyanak.
Arra se kellett sokat várni, hogy a munkások nagy része elaludjon, bár Sam és Jack is elszundítottak, de mégsem aludtak olyan mélyen. Szakmai ártalom. A megszokottság, hogy szinte minden neszre fel tudnánk ébredni. Cameron várta, hogy Ladan mikor lép.

Kint sütött a nap, s ez ébresztette fel a nőt. Lassan felkelt, s felöltözött. Mikor kiért a nappaliba már érezte a roston sült illatát. Közelebb érve az üveg ajtóhoz látta férjét, aki épp egy sört tartott a kezében és figyelte a készülő ebédet. Már délután egy óra volt. Kinyitotta az ajtót és kiment.
- Jó reggelt álomszuszék! - mosolygott Jack.
- Jó reggelt! - felelte Sam is, majd megcsókolta.
Leült mellé és nézte a készülő ennivalót, s a fákat. Nyugodt volt. S az elmúlt borzalmak sokasága, már mind csak álom volt csupán. Baal, az Ori...a veszedelem. Egy ismeretlen hang ébresztette fel az álomból s rázta fel a mellette fekvőt is. 
- Cameron Mitchell! - szólt Ladan hangja, s mögötte ott ált mind a három társa.
Sam szinte felriadt.  Mégis csak egy álom volt. Állapította meg magában. Fejét egyenesbe hozva nézett az érkezőkre.
- Foglaljanak helyet! - mutatott maga mellé Mitchell.
Az érkezők leültek.
- Szeretném tudni, honnan tuják a nevemet? Talán ismerjük egymást? - kérdezte érdeklődően Cameron.
- Igen alezredes...ismerjük...vagyis mi tudjuk, hogy kik maguk. - felelte Ladan suttogva.
- És kik vagyunk? - nézett Jack Ladan szemébe.
- A CSK-1, O'Neill tábornok. - válaszolta Ladan.
- Szép, szép. - volt megelégedve a válasszal Jack.
- És maguk honnan ismernek minket? - kérdezte Sam.
- A Dakaráról ismerjük magukat Carter alezredes. - mondta ismét Ladan, s a haját félrehúzva megmutatta a szimbólumot a fején.
- Jaffák...már értem. - suttogta Cameron. 
- Pár hónapja érkeztünk vissza a Dakarára. - szólalt meg egyikük.
- Elnézést! Be se mutatkoztunk. - mondta zavartan Ladan, majd hozzátette – Ő itt mellettem Tiedden, mellette Harus, s balról Lokven. - a Jaffák bólintottak.
- Hogy bírják Tretonin nélkül? - kérdezett rá Sam arra, ami most jutott eszébe.
- Még nem élünk a szerrel. A Tanács és mi úgy döntöttünk, még várunk azzal, hogy eltávolítsák a szimbiótát. A feladatok alatt, mint most is, jól jött, hogy még rendelkezünk vele. - magyarázott Harus.
- Mióta vannak itt? - kérdezte O'Neill.
- Egy hete érkeztünk. - felelte Lokven.
- Mégis, hogy kerültek ide? - Cameron kicsit az ajtóféle nyílás felé  nézett, nem-e áll ott egy Jaffa és nézi a kis csoportosulásukat.
- Épp pár társunkat akartuk meggyőzni Baal seregeiből, hogy álljanak mellénk. Egy semleges, primitív nép által lakott bolygón találkoztunk. Már épp indulni készültünk a kapu felé igyekezve, mikor egy Hírnök érkezett. Tudtuk, hogy most nem lesz egyszerű dolgunk. S mikor is a nép nem akarta elfogadni az Eredetet a Hírnök mindenkit átküldött a kapun ide. - mesélt Ladan.   
- Vagyis csak rosszkor voltak rossz helyen. - jegyezte meg Jack.
- Eddig hol voltak? - érdeklődött Jack.
- A bánya másik oldalán. - jött a válasz Harustól.
- Hány bánya van? - kérdezte Sam.
- Nem tudjuk pontosan. Mikor ide érkeztünk hármat-négyet láttunk...De a bolygón még sok lehet. - hallatszott Lokven hangja.
- Hogy értik azt, hogy a bánya másik oldalán voltak? - kérdezte érdeklődve Jack.
- Ennek a bányának van egy másik fele is. Ott eléggé gyorsan megy a munka, hisz kétszer többen vannak. - mesélte Tiedden.
- És maguk, hogy kerültek ide? - nézett kérdőn Ladan.
Ladan látszott a kis csapat vezetőjének, és elég eltökéltnek nézett ki a beszélgetés során.
- Egy rutin küldetésre indultunk... - kezdett bele Cameron - ami mégsem rutinul végződött.
- Úgy volt, hogy lakatlan a bolygó - szólalt meg Sam
- Persze nem volt az...- szólt közbe O'Neill.
- Baal a bolygón tartózkodott s elfogott minket. - fejezte be Carter.
- És persze valami egy hónapot tartott minket foglyul a hajóján, s a végén kirakott minket itt...- Cameron ismertette tovább a történteket.
- Álj! - állította le a beszélgetést Sam - A Csillagkapu megint a bolygón van?
- Igen, mi azon át érkeztünk. - felelte Harus.
- Baal mégis visszajött...- csóválta a fejét Sam.
- S még meg sem látogatott minket...- vette viccesebbre a dolgot Jack.
- Na igen...- kapta vissza a szót Mitchell - mikor mi megérkeztünk Baal elvitte magával a kaput.
- Miért? - nézett csodálkozva Ladan.
- Hogy még meg se próbálhassunk a kapun át menekülni. - jött a válasz s Sam kicsit feljebb ült.
- Van már valami tervetek? - kérdezte Ladan.
A CSk-1 meglepődött a kérdésen.
- Ha lett volna egy kivitelezhető, már nem itt lennénk. - mondta Jack.
Ladan kicsit meglepődött a vászon.
- Úgy értettük, hogy még nem volt valami sok tervünk, hisz úgy tudtuk nincs itt a kapu. - magyarázott Cameron.
- Volt egy...- kezdett bele Carter - aminek az volt a lényege, hogy valakinek ki kellene jutnia innen, s megkeresnie Teal'c -et, s meggyőzni Őt arról, hogy segítsen.
- Teal'c itt van? - lepődött meg Ladan.
- Itt. - felelte elégedetlenül Jack.
- Úgy tűnik kapott egy új szimbiótát. - nézett maga elé Cameron.
- Mégis, hogy történhetett ez? - háborgott Ladan, s a többiek is egyetértettek vele.
- Lehet, hogy ezt az alternatívát választotta. Már nem sokáig bírta volna Tretonin nélkül. Az utazás nagy részét a Kelnoreem állapotában töltötte. - mondta sajnálkozva Sam.
- Így még elismerhető a tettének ténye. - nyugodott meg egy kicsit Ladan.
- Hol van Dr. Jackson? - kérdezte Haris.
- Nem tudjuk. - felelte Mitchell - Miután kijöttünk a bolygóra, még velünk volt. Utána már nem hozták utánunk.
A beszélgetésnek mára vége szakadt, s Lada-nék felállva bólintottak.
- Jó éjt!
A CSK-1 is bólintott.
- Szerintem bízhatunk bennük. - nézett utánuk Cameron.
- Én még nem vennék rá mérget, de lehet tényleg igazat mondanak. - felelte Jack.
- Fiúk! Ha lehet holnap vitassuk meg a dolgokat, fáradtak vagyunk. Aludni kellene. - érvelt Sam, s igaza volt.
- Én csak elmegyek egy pillanatra. - állt fel Mitchell, s indult az ideiglenes illemhely felé.
Sam a hátára feküdt. Nézett a félhomályba. Jack még ült.
- Álmodtam valamit. - szólalt meg Sam.
Jack ránézett.
- Nálad voltunk. Te épp ebédet csináltál, s söröztél....- kezdte Sam, majd elcsuklott a hangja - Én miután felkeltem kimentem és leültem melléd. Már mindennek vége volt. Baal-nak az Ori-nak.
Jack az oldalára feküdt, s letörölte Sam könnyeit. Belül dühöt érzett, hogy ilyen helyzetben vannak. Két tűz között. Baal és az Ori.
- Ne félj! Kijutunk! - suttogta.
- Már sokadszor vagyunk ilyen helyzetben... már elegem van. - kezdett kiborulni Sam, ez nem vallott rá, de mióta Jack-el összeházasodtak már érzékenyebb volt.
Jack megcsókolta, s Sam viszonozta. Tíz perc után Jack megfogta Sam kezét.
- Tudod, hogy szeretlek...- kezdett bele.
- Én is szeretlek. - válaszolta a nő.
- Soha ne aggódj! Eddig is sokszor jártunk ilyen úton. Most itt együtt fogunk megbirkózni a dolgokkal. - nyugtatta Jack, s látta sikeres  a dolog - S még találtunk pár barátot is. Nem? - mosolyodott el.
- Rendben. - sóhajtott Sam.
Jack mellé feküdt s átkarolta. A világot jelentették egymásnak, s minden gondolatuk egyé vált. Lassan sikerült elaludniuk.

Cameron mielőtt visszajött volna körülnézett. A barlangban elég hűvös volt. Kicsit megrázkódott. Óvatosan lopakodott, észre ne vegyék miben sántikál. Látta, hogy a bejáratnál csak két Jaffa áll. Az éjjeli őrség nem volt túl fokozott. Nagyon szeretett volna elbánni velük, és kijutni. De tudta, hogy most nincs olyan erőnléti állapotban és helyzetben, hogy esélye is legyen egy ilyen akcióra. S ha meg is próbálná, nem sok esélye lenne. A többiek számítanak rá, s mindenkire épségben van szükség, hogy innen kijussanak.
- Kijutni...- sóhajtotta, majd mikor beért a szállásra, ahol már mindenki aludt, ő is lefeküdt.
Csend volt. Túlzottan nagy csend.

***

Mindenki sürgött forgott, s szinte azt sem tudták mit csináljanak. A leblokkolást követő percekben hatalmas volt a nyomás mindenkin.

Négy órával ezelőtt:

Landry és a Tok'ra követ a tárgyaló felé igyekeztek. Miután leültek a tábornok elkezdte a megbeszélést.
- Mit tudnak?
- A kémeink jelentése alapján az Ori biztosan halad előre, és Baal is jól áll a saját hadosztályának a bővítésével. - jelentette ki a férfi.
- Mégis honnan jut Baal ennyi új követőhöz? - kérdezte a tábornok.
- Anubisnak nagy serege volt, sok bolygót tartott a kezében. Úgy látszik az Ori terjeszkedése még nem érte el ezeket a részeket.
- Mikor számíthatunk támadásra?
- Nem tudható. A tervekről sajnos nincs tudomásunk.
- Nem kaptak hírt véletlenül a CSK-1-ről? - kérdezte a tábornok s kezét maga előtt összekulcsolta az asztalra támaszkodva.
- Sajnos tábornok semmit sem tudunk...Elég rég tűntek már el. Nincs rá sok esély, hogy életben kerüljenek elő.
- Mintha a föld nyelte volna el őket. - sóhajtott a tábornok.
- Sajnálom, hogy nem hoztam jó híreket.
- Semmi gond. A háborúban harcolni veszélyes dolog. S mi ezt tesszük...

Újabb órák teltek el jelentésolvasással, mire a csendbe a sziréna visító hangja tört be:
- Nem tervezett aktiválás!
Landy felállt az asztaltól, szinte megváltásnak érezte a történéseket, bár ekkor még nem tudta, hogy ezt a magában kijelentett dolgot még megbánja.
- Walter! Helyzetjelentést! - szólt a férfinek.
- Uram, még nem érkezett kód. Nem tudjuk ki aktiválta a kaput. - válaszolta, majd a képernyőket bámulta, hátha feltűnik valami.
- Talán a Tok'rák azok... - vetette fel az ötletet a tábornok.
- Nem hinném Uram. Ők már régen elküldték volna az azonosítójukat. - jött a válasz.
- Akkor mégis ki lehet? - nézett a kapura Landy, s legbelül abban bízott, hogy a számítógép képernyőjén feltűnik a CSK-1 azonosítója. De nem így történt.
Walter meglepődötten meredt a képernyőre.
- Uram! - szólalt meg feszültebb hangon - Adatcsomagok érkeznek a kapun keresztül.
- Mégis ki küldi őket? - nézett rá Landry.
- Nem tudom. - felelte.
- Állítsa le! - jött a parancs.
- Nem tudom Uram! Már próbáltam! - válaszolta a férfi.
-  Szakítsa meg a kapcsolatot Walter! - adta az újabb parancsot a tábornok, s érezte, hogy ennek nem lesz jó vége.
- Nem reagál! A kapcsolat megszakíthatatlan! - rémült arccal fordult hátra Walter.
- Őrség! Irány a generátor! Kapcsolják le a kaput! - ordított Landy, s a katonák már indultak is.
Walter hiába próbálta a számítógépeket rávenni arra, hogy kapcsolják le a kaput, nem sikerült. Landry idegesen állt a nagy üvegfal előtt s nézte a kaput. Walter hangja zökkentette ki gondolataiból:
- Uram! Teljesen kizárt a rendszerből!
- A francba! - dühös pillantásokat vetett a számítógép monitorára Landry.
A kapu hirtelen lekapcsolt, de a fények, s a rendszerek feszültség allatt maradtak.
- A kapu magától lekapcsolt. - jött a válasz, s Walter riadtabb pillantásokkal kémlelte a kijelzőt. - Az adatletöltés befejeződött..
- Mindenki vissza a generátortól! - szólt a hangosbemondón a parancs, majd a katonák visszaindultak.
Hirtelen elsötétült a parancsnokság, s idegen szöveg jelent meg a képernyőn.
- A vírus átvette az irányítást. - fordult a tábornok felé Walter.
A vészfények megvilágításában a tábornok szinte forrongó tekintete meredt a kapura.
 - Mégis ki küldhette? -  kérdezte.
- Nem tudom Uram.- felelte Walter.
A technikusok szinte eszeveszetten próbálkoztak tenni valamit.
-Dr. Lee! - hangzott a tábornok szava.
- Uram...a rádió se működik. - felelte Walter.
- Áhhh! - akadt ki még jobban Ladry s intett Walternak, hogy kövesse.
A folyosóról szinte vágtatva rontottak be a tudós laborjába.
- Dr. Lee! - szólította meg.
A tudós a halvány fényben felnézett.
- Tudom tábornok! Valaki átküldött egy elég súlyos vírust...
- Erre már rájöttünk doktor! Minél előbb tudni akarom, hogy ki küldte, és hogy mit lehet tenni! - s hátrafordulva kiviharzott a laborból.
- Walter! Kérem segítsen! - fordult kérő tekintettel a férfi felé Lee.
Kisebb kutatócsoport dolgozott az ügyön, akiket Lee szedett össze a lehető leggyorsabban.
- Na akkor mindenki figyeljen! - hívta fel magára a nehéz helyzetben a figyelmet Dr. Lee. - Azt már tudjuk,... nagyjából felbecsültük mely gépeken telepedett meg a vírus. Arra kérek mindenkit, hogy addig, míg pontos adatokat nem tudunk, egyik számítógépet se kapcsolják be, amik jelenleg inaktívak. Itt, ebbe a laborban szeretném, ha mindenki, a még be nem kapcsolt számítógépeket idehozná.
Dr. Lee, Walterral elindult felbecsülni pontos adatokat.
Órákba telt, hogy legalább fel tudják becsülni, hány gépen telepedett meg a vírus, a helyzet szinte kaotikus volt. Dr. Lee ilyennel még nem találkozott, bár átélt már pár rázós helyzetet. 

Kopogás hallatszott a folyosóról.
- Szabad! - jött a válasz.
Lee és Walter jött be az ajtón, s Ladry látta rajtuk a félhomályban, hogy nem sok jó hírrel tértek vissza.
- Mi a helyzet ? - kérdezte a tábornok.
- Nem jó tábornok, nagyon nem jó... - kezdett bele Lee.
- Úgy szólva katasztrofális Uram. - helyeselt Walter is.
- Mégis tudják már, hogy ki küldte? Vagy, hogy mit tudnak csinálni? - nézett rájuk idegesen.
- Annyit tudunk tábornok, hogy a vírus minden bekapcsolt számítógépet megfertőzött. - kezdte az ismertetőt Walter.
- Ki küldte?- nézett rájuk.
- Hát biztosan nem lehet tudni...- hezitált Dr. Lee - a vírus nagyon fejlett, vannak benne Ős, nagyon bonyolult kódok...
- Vagyis lehet Atlantiszról küldték? - nézett meglepődött Ladry.
- Nem. Nem a Pegazus-galaxisból jött az üzenet. A mi galaxisunkból küldték.
- Akkor mégis ki és miért küldte? Az Ori?
- Nem hinném uram, hogy e mögött Ők állnának. Nem az Ő stílusuk csak így, átküldeni egy számítógépvírust. Ők előbb megpróbálnának minket rávenni az Eredetre. Utána is, ha nem is sikerülne, nem hinném, hogy ilyennek próbálkoznának.
- Akkor, ha nem Ők voltak, akkor ki?
- Ahogy már ismertettük, Ős kódok is szerepelnek a vírusban, de Goa'uld kódok is nagymértékben felismerhetőek voltak.
- Ilyen technológia csak Anubis birtokában volt. - szólalt meg Walter.
- A gyanúnk az, hogy aki a vírust küldte az Baal. - nézett meggyőződötten Lee.
- Baal... - csóválta a fejét a tábornok - Mégis mit nyert ezzel?
- Nem tudom uram. Lehet, hogy csak így akart minket megbénítani. - felelte Walter.
- Hát sikerült neki. - nézett csalódottan Dr. Lee.
- Mi a helyzet?
- Rossz tábornok. A vírus szinte kizárt minket minden rendszerből. Nehéz lesz kiirtani. - ismertette a helyzetet Walter.
- Mégis hány óra? - érdeklődött Landry.
- Sajnálom táborok, hogy ezt kell mondom, de nem órákban kell számolunk. Napok kellenek, hogy helyre tudjuk hozni az egész parancsnokság számítógép hálózatát.
- Tessék?!- pattant fel a tábornok.
- Uram. - kezdett bele újabb magyarázkodásba Lee - Először is ki kell találnunk, hogy távolítsuk el a vírust. Utána törölnünk kell a lemezeket. Csak ez után tudjuk a már meglévő archívumból újratelepíteni a vezérlő és a többi számítógép rendszereit.
- De ezek előtt még az energiaellátást kell rendbe hoznunk. - szólt bele Walter.
-  Addig a kint maradt csapataink, mert nem tudnak minket elérni, az Alfa bázisra tudnak menni. Esetleg, ha a Daedalus hamarosan visszatér a Földre, akkor segíthetne az Alfa bázist értesíteni a fennálló helyzetről. S az Alfa bázis szólhatna a kint levő csapatoknak. - vetett fel egy ötletet Dr. Lee.
- Rendben Dr. Lee. Akkor, ha lehet állítsanak össze egy csapatot, s kezdjék el a rendszerek helyreállítását. Ha lehetséges, akkor hozzanak létre, egy olyan számítógépet, amin a Daedalus felveheti velünk a kapcsolatot. - adta ki a parancsot a táborok.
- Igen is tábornok! - majd Dr. Lee bólintott s Walter társaságában elhagyta a Landy irodáját.

***

A reggel gyorsan elérkezett, s a munkások lassan felébredtek. Bár azt nem tudták, hogy kint még sötét van-e, vagy világos. A Jaffák behozták a reggelinek nevezhető dolgot.

Sam kinyitotta szemét s Jackre nézett. Jack édes tekintettel nézett vissza rá. Sam elmosolyodott s megcsókolta. A munkások mocorgása miatt ért véget a pillanat. Sam megfordult. Mitchell tartott feléjük, s kezében volt Jack és Sam tála is.
- Jó reggelt! Hoztam egy kis kaját. - tette le a földre, s leült.
- Kösz Cam! - felelte Sam s kicsit elmosolyodott.
Jack felült, majd Sam is. Elkezdtek enni, csendben. Pár perc múlva mégis beszélgetésbe kezdtek. 
- Aggódom Deniel miatt. Már rég nem hallottunk felőle semmit. - mondta Sam.
- Én is aggódom miatta. - válaszolta Mitchell.
- Nem tudom mi lehet Baal terve, de nagyon aggaszt, hogy mi itt bent raboskodunk, Ő meg odakint...odakint...tervezi a világ leigázását. - dünnyögött Jack.
- Beszéltem Ladan-ékkal. - kezdett bele Mitchell bár tudta, sok idejük már nincs beszélgetni, mert a Jaffák mindjárt jönnek - Ma este megpróbálunk valami jó kiutat találni,  legalább egy tervet...
- Kree!!! - szakította félbe Mitchell gondolatmenetét a belépő Jaffa, s szinte hirtelen minden munkás felállt s elindult.
Beévre a barlangba elkezdődött a munka. Már elég sokat haladtak a bányában, de aznap a Jaffák mégis többet jártak keltek a barlangban.
- Mégis mi a franc ez a sok járkálás? - súgta oda Sam-nek Jack.
- Nem tudom. Talán Baal visszajött s muszáj jobban kézben tartani az ügyeket. - válaszolta Sam.
- Mitchell! - szólította meg Ladan - Valami készülődik.
- Igen. Már nekem is feltűnt! - nézett az őr felé Cameron.
Pár óra múlva négy Jaffa érkezett.
- Kree! - hangzott s mindenki megállt a munkával.
Az egyik a munkások közé sétált, a többiek követték. Nézett a barlang végébe s a fényben közelebb ment. Kicsit állt ott, majd hátrafordult, s bólintott. Elindultak vissza.
- Ez mi volt? - kérdezte Cameron.
- Szerintem ma akarják azt, hogy áttörjük a falat a másik barlangba. - felelte Ladan.
- Mégis minek? - nézett rájuk Jack.
- A barlangok jól jöhetnek még a Jaffákank.- válaszolta Tiedden.
-Ti ott! - mutatott pár munkásra az egyik Jaffa - Ide jöttök.
Pár perc allatt át lett rendezve az eddigi felállás, s az erősebb emberek köztük a CSK-1-el és Ladan-ékkel az élvonalban törhették át a falat. A Jaffák nagy tempót diktáltak. S az új felállásban a kitermelés is gyorsabb volt. Persze a Jaffák nagyobb fokú felügyelete mellett pihenni se lehetett, még annyit se, hogy valaki pár percig lassabban törje a követ. Mindenkin látszott a nyomás. S ez az odafigyelés rovására is ment. Mást se lehetett hallani, mint azt, hogy a Jaffák szinte percenkét osztják a parancsokat s intik a lassabban dolgozókat gyorsabb tempóra. Már hallatszott, hogy vékonyabb a kőfal a két barlang között. Mikor már közel jártak ahhoz, hogy áttörjék, egyszer csak az egyik Jaffa kinyújtotta a kezében levő botfegyvert s lőtt. A következő pillanatban recsegés támadt s hirtelen hatalmas porfelhő keletkezett. Szinte mindenki menekült a nagy porfelhő elől. Cameron a földön tért magához, mellette Jack feküdt. Ladan és társai épp felállni készültek. Közben a Jaffák ordítása hasított az enyhülő porfelhőbe. Jack magához tért, s érezte sajog a bokája. De a nagy porfelhőt megpillantva és a lezúdult köveket hirtelen felkiáltott:
- Sam! Hol van Sam? - nézett riadt tekintettel körbe a barlangban.
Cameronon ijedtség látszódott, s elkezdett keresgélni. Ladan és Haris segítettek Jacknek felállni, Tiedden és Lokven is a beomlott bánya kövei alatt keresték Cartert, s próbáltak segíteni a kövek alá szorultakon. Jack szíve hevesebben dobogott, s gyorsan szedte a levegőt. Hirtelen több mint húsz Jaffa tűnt fel, s kezdték visszaszorítani a tömeget a még épen maradt fal mellé.
- A francba is!!!- ordított Cameron.
- Sam! Sam! - ordított Jack eszeveszettül.
A Jaffák két munkást vittek ki a kövek mellől. Sam sehol sem volt. Még két embert szabadítottak ki a kövek fogságából. Hirtelen az eszméletlen Sam került elő a kövek alól.
- Sam! Engedjenek oda! Oda akarok menni! - próbálta Jack szinte áttörni a Jaffákól álló falat, s Ladan alig tudta visszatartani Cameronnal együtt.
Samet felemelték, s csúnya sérülés látszott a fején, s a lábán.
- SAM!!! ÉLETEM!!!! - ordította Jack torkaszakadtából, s belül irtózatos érzések kavarogtak benne.
A Jaffák felemelték a nőt, s kivitték. Jack még mindig üvöltött, s ahogy a Jaffák kimentek a barlangból, az lassan elsötétült. 

11. fejezet
Az Ori közelében

Felébredve azt tapasztalta, hogy nem épp ott van, mint ahol eddig volt. Az ágyon felülve körbenézett s azt látta, hogy újra egy űrhajón van. Felállt, s a szimbólumok láttán nem volt megelégedve a helyzettel. Az ablakhoz sétálva kinézett rajta s egy bolygót pillantott meg. Megfordulva elindult a kijárat felé, de sajnos az ajtót nem tudta kinyitni. Nem örült annak, hogy itt ébredt, s sok kérdés járt a fejében. Ez kissé feszülté tette. Azt már elkönyvelte a szoba, a behozott étel alapján, hogy nem épp fogolyként kezelik. Bár a körülötte jelen levő szituációból ezt a következtetést szűrte le. Leült az ágyra és próbált visszaemlékezni, de sehogy sem emlékezett arra, hogy hogy került ide. Hirtelen kinyílt az ajtó s egy ismerős személyt pillantott meg. Felpattant az ágyról, némán nézett rá.
-Köszönöm! Elmehetnek! - szólt parancsoló hangon, majd beljebb lépett s az ajtó bezáródott.
-Örülök, hogy újra látlak! - szólalt meg a most érkezett.
- Hát és is örülök, de mégis, hogy kerültem ide? És hol vannak a többiek? - érdeklődött.
- Arról sok mindent nem tudok, hogy kerültél ide... - kezdett bele beszélgetőtársa - de én úgy tudom, hogy csak Te vagy itt.
- Baal... - csóválta a fejét.
- Mi köze ennek Baal-hoz?
- Na nem mond Vala, hogy Te semmit sem tudsz Baal és az Ori szövetségérő?! - akadt ki Deniel.
- Hát hidd el Deniel, hogy fogalmam sincs arról amit mondasz! - elhallgatott egy pillanatig - De honnan is tudsz Te erről?
- Hol vagyok? - szólalt meg Deniel kicsit nyugodtabban, kitérve az azonnali válaszadás elől.
-Az Ori galaxisban, s pontosítva egy Ori hajón. - jött közelebb Vala.
Deniel nézett ki az űrhajó ablakán és gondolkodott.
- Nekem csak annyit mondtak, hogy itt vagy. Én is meglepődtem azon, hogy hogy kerültél ide. - s Deniel mellé érve megállt.
- Baal hozott ide, de csak azt nem tudom miért. S azt, hogy a többieket miért hagyta ott azon a bolygón, már ha még ott vannak.
- Milyen bolygón? - érdeklődött Vala.
- Ahol Baal a legújabb hajóit építi.
- Hogy is van az a szövetség Baal és az Ori között? - kérdezte Vala - És, hogy kerültél Te Baal hajójára?
- Ez egy hosszú történet. - fordult felé Deniel.
- Nekem van időm. - s fejét a két szék felé fordította.
- Adria hogy van? - érdeklődött Deniel.
- Jól. - vágta rá Vala - A szokásos hittérítős dolgait intézi.
S bár az idő gyorsan múlt Denielnek mégis örökkévalóságnak tűnt az az idő még Valával beszélgetett. A nő, kit már elég jól ismert nem volt boldog, sőt inkább kényszer tükröződött vissza arcáról.
- Mit teszel most, hogy itt vagy? - kérdezte Vala.
- Nem tudom. Egyrészről jó, hogy itt vagyok, másrészről nem. - tekintete Valán volt, reakcióit nézte.
- Lassan megyek. - szólalt meg halkan - Nehogy feltűnő legyen, hogy sok időt voltam távol.
Felállt s egy mosoly kíséretében kisétált a szobából. Deniel társaira gondolt. Mi lehet velük. S mi lehet Baal teve?
Érezte, hogy, ami most vele és a többiekkel történik nagyobb lélegzetvételű dolog. Nem tudta miért, de rosszat sejtett. Baal, vagy Adria hozta Őt  át a hajóra nem tudta, de érezte nem lesz ennek jó vége. Kinézve az ablakon egy Ori hajó érkezett. Lehet Adria jött vissza, gondolta Deniel.

***

Vala egy teremben állt. A terem tágas volt, s itt-ott tűz lobogott. Képek szemléltették az Ori hatalmát. Hirtelen Adria jelent meg.
 - Anyám. - szólította meg Valát, ki hátrafordult.
-  Adria. Visszatértél? - kérdezte.
- Meglepett, hogy kerestél.- felelte mosolyogva.
- Szeretném tudni miért van itt Deniel?
- Gondoltam jól jönne egy ismerős. - de hangjában valami furcsa volt - Remélem örülsz neki.
- Nem hiszem, hogy csak miattam hozattad ide... - kételkedett Vala s közelebb lépett Adriához.
- Mi a terved?
- Sok tervem van, melyikre gondolsz? - Adria tudta mit akar megtudni Vala.
- A..., tudod mire gondolok! - kezdett türelmetlen lenni Vala - Mi a terved Deniellel?
- Még nem tudom...- s mosolygott - Bocsánat, de most mennem kell, még sok mindent kell elintéznem.
Adria hátat fordított majd kiment. Vala csóválta fejét s összeszorított szemekkel nézett utána, majd dühösen kiment. 

12. fejezet
Nehéz újrakezdés

Szinte vánszorgott az idő a Parancsnokságon. Miután a SG-1 több hónapja eltűnt, Landry már nem tudta tovább halasztani a dolgokat.
- A Tok'ra Tanács sajnálatát fejezte ki a történtek miatt. - mondta a megbízott majd meghajolt.
- Köszönöm. - felelte a tábornok.
A búcsúztató után újra csend lett a bázison. Mély csend. Landry szerint rosszabb volt így elválni a csapattól, hogy szinte nem is tudták, mi történet velük, mintha egy csata végkifejlete lett volna ez a történet.
A tábornok a székében ült s gondterhelten nézett maga elé. Nyomás nehezedett rá, s bármennyire is fájt meg kellett tennie, amit parancsoltak neki. Halk kopogás hallatszott, majd Walter tűnt fel a félig kinyitott ajtóban.
- Jöjjön be Walter! - szólt a tábornok.
- Hogy van Uram? - kérdezte.
- Sehogy, Walter. Sehogy... - sóhajtott.
- Most mit fogunk tenni? - nézett rá.
- Amit tennünk kell...nagy tragédia ért bennünket, de az Ori nem tágít, s lehet közelebb van mint valaha.
- Uram...megérkeztek. Mit mondjak nekik? - nézett a tanácsterem felé Walter.
- Vezesse be Őket s mondja, hogy pár perc és kezdhetjük. - mondta szomorú arccal a tábornok, s az előtte levő aktákra nézett.
- Értettem Uram. - felelte, majd távozott.
Landry még látta, ahogy a tanácsteremben helyet foglalnak, majd beleszólt a piros telefonba:
- Üdvözlöm elnök Úr...

13. fejezet
Kitörés vagy szenvedés?

Az éjszaka lassan s csendesen telt. Itt-ott köhögések csaptak a nagy csendbe. Halvány félhomály uralt mindent. Mitchell felébredt.
- Jack! Aludnod kéne... - szólt hozzá halkan.
- Ahhaaa... - jött a válasz O'Neilltól, kinek üres és fájdalmas tekintete a falakat bámulta.
Jack aludt, de csak a fáradtság miatt nyomta el a mély álom. Az elmúlt hetekben sok minden nem történt. A szokásos munkán kívül, ami nap mint nap lefoglalta a bányászokat. Bár a szörnyű baleset óta, már rég bent voltak a bánya újabb és újabb járataiban. A kis csapatnak nem volt ínyére a kiszolgáltatottság, bár sok mindent nem tudtak tenni ellene.
- Ma is újra dolgozhatunk...hát nem fantasztikus? - nézett Tiedden-re Cameron.
- Mást úgy se tehetünk. - nézett vissza rá bús szemmel a férfi.
- Jack hol van? - kérdezte Cameron körbenézve.
- Valahol a kőfejtés elején. - felelte Lokven.
- Értem. - felelte halkabb hangon Cameron, majd folytatta a munkát.

Sam elvesztése óta Jack szinte kiszámíthatatlan volt. Magába fordulva élte mindennapjait. Nem beszélt senkivel, esetleg csak pár szót váltott Cameronnal. Ha meg is szólalt, akkor is vagy ki akart törni, vagy pedig semmit sem akart csinálni. Elege volt mindenből. Sam volt a mindene. Már annyi mindent átéltek, s mégis ilyen helyzetben kellett elvesztenie. Sam nélkül nem volt önmaga. Már megbánta, hogy akkor, oly rég újra visszament a katonaságba. Ha akkor nem jött volna vissza, akkor nem kellett volna ezt átélnie. Gyötörte minden, a helyzetük, a kilátástalanság, minden ami körülvette. Most úgy érezte, hogy belefáradt. Elege volt abból, hogy mindig harcolnia kelljen, s ennek sose lehet vége, talán sose lesz...Néha eszébe jutott a Föld. A honvágy szívét visszahúzta, de elméje azt hajszolta, hogy itt fog lenni élete végéig. Kiutat már nem volt kedve keresni...Rosszabb lenne lehet, ha visszamennének. A többieken jobban látta azt, hogy menekülnének. De csak az volt a kérdés, hova? Miért? Megéri? Túl sokat vesztett, már nem volt kedve menekülni.
- Szerinted meddig lesz ilyen? - kérdezte Haris.
- Nem tudom. - válaszolta Cameron.
- Nem tetszik nekem ez... - nézett a többiekre Lokven.
- Nekem se. - fordult meg Cameron, mert egy Jaffa haladt el mögöttük.
- Baal már rég nem jelentkezett. - nézett a sötét alagút végébe Haris.
- Szerintem nem érdekli, hogy mi van velünk. Régen jobban szeretett minket ellenőrzés alatt tartani. - mondta Cameron.
- Baal-nak nagyon jól jött, hogy Anubis eltűnt a rendszerurak közül. Kis erőfeszítésébe került csak, hogy átvegye Anubis seregét és területeit. - mesélte Haris.
- Meg persze a technológiáját. - szólt közbe gúnyosan Cameron.
- Bár mindennel nem tud teljesen eligazodni. Anubis pár fegyvere, nem használható. Ahhoz, hogy valamit is bírjon kezdeni vele, fel kellene, hogy emelkedjen. - jegyezte meg Tiedden.
- Még csak az kéne! - tiltakozott Cameron. - Elég ellenségnek az Ori is, nem kell még Anubis alapú Baal is! - mosolyodott el keserűen.
- Szerintetek kijutunk innen valaha? - nézett rájuk Lokven.
- Mit értesz ki alatt? - nézett rá Cameron.
- Hát innen el, a bolygóról.
- Nem tudom. Esetleg, ha valaki megtámadja egyszer ezt a helyet. De arra nem sok esély van...
- Össze kellene fogni...tervet szőni...biztos tudnánk tenni valamit. - nézett szét Tiedden.
- Majd holnap tervezhetünk világmegmentő terveket... - tette le a csákányt Cameron.
Csak egy hangos hang hallatszott: 
 -KREE!

Már mindenki a szokásos helyén volt a „hálóteremben”. Jack a sarokban kuksolt. Cameron kezében a vacsorának nevezett dologgal leült mellé. Nem szólt semmit, csak letette az edényt. Elkezdett enni. Már negyed óra is elmúlt mire Jack felvette a tányért. Némán ettek. A három tagból álló újdonsült barátaik csak nézték Őket.
- Kösz.- jött egy hang Jack felől.
Cameron csak bólintott. Ültek ott tovább. Lassan eloltották a benti világítást, csak a folyosóról beszűrődő fénycsóvák adtak egy kis fényt.
- Hiányzik. - jött egy újabb hang.
- Nekem is. - felelte Cameron.
- Szerinted Ladnry már lemondott rólunk? - nézett Jack a félhomályban Cameron-ra.
- Nem tudom... - lepődött meg az egész mondaton Cameron.
- Már úgy is mindegy... - válaszolt Jack.
Ezután újra csend költözött közéjük. Jack addig maradt ébren, míg csak tudott, de utána újra elnyomta az álom. Cameron az éjszaka alatt egyszer felébredt, s látta Jack már elaludt. Visszagondolt a mai beszélgetésükre a három Jaffával. Kéne egy terv. Egy jó terv. Remélte, ha harcra kerül a sor, Jack annyira legalább rendbe jön szellemileg, hogy segítsen nekik.