Stargate SG1 - Tok'ra szerelem 14.fejezet - KAREN TÖRTÉNETEI - Történetek - StargateLives - Csillagkapu Fan Fictions


Főoldal » Cikkek » KAREN TÖRTÉNETEI

Stargate SG1 - Tok'ra szerelem 14.fejezet

14. fejezet


-    <i>Sam, elmehetnék odáig én? </i>- vetette fel Nion. 
-    <i>Miért? </i>- kérdezte gyanakodva Sam. A szimbióta nem válaszolt, Sam inkább csak érezte a gondolatait. - <i>Hogy szokjam az érzést, mi? </i>- kérdezte végül egy halvány mosollyal. 
-    <i>Sam, most csak mi ketten vagyunk. Neked sem kellene feszélyezve érezned magad, hogy még tízen figyelnek bennünket. 
-    Rendben</i> - adta meg magát Sam. - <i>Csak lazítsak?
-    És bízz bennem! </i>- kérte Nion, és Sam egy sóhajjal megadta magát. Érezte, ahogy a szimbióta óvatosan háttérbe szorítja, de próbált nem ellenkezni, csak szemlélni a dolgokat. Elmondhatatlanul furcsa érzés volt, hogy a teste csinál valamit, amire nem ő utasítja, de közben úgy tűnt, Maleknek és Nionnak is igaza van, mert a kellemetlen érzés, amit a múltkor olyan intenzíven érzett, most épp csak nyomokban volt jelen, ahogy lassan végigsétáltak az ismerősnek tűnő folyosókon, és végül befordultak Malek szállására. 
Ahogy beléptek, Nion visszaadta a kontrollt Samnek. 
-    <i>Már nem volt olyan szörnyű, igaz? -</i> kérdezte, és Sam kénytelen volt igazat adni neki. 
-    <i>Mit gondolsz, Malek mikor jön vissza? 
-    Nem tudom. Ha történt valami, lehet, hogy csak órák múlva</i> - tippelt Nion. 
-    <i>Hm… és mit lehet addig csinálni idelent? </i>- kérdezte Sam. 
-    <i>Talán visszatérhetnénk az emlékeinkhez - javasolta a szimbióta. 
-    <i>Könnyű neked</i> - nevette el magát Sam. - <i>A saját tapasztalatodhoz képest az én néhány évtizedemet gyerekjáték volt beépíteni. 
-    Neked is voltak kemény pillanataid </i>- ellenkezett Nion. - <i>Hidd el nem könnyű megélnem Jolinar halálát… sem Egeriáét. És már értem azt is, hogy miért aggódsz Cass miatt. 
-    Igen </i>- hagyta rá Sam, miközben akaratlanul is a kristályvirághoz sétált, ami már évekkel ezelőtt is úgy tetszett neki.
-    <i>Tényleg nem zavar, hogy itt van? </i>- kérdezte Nion, ahogy Sam megsimogatta a virág egy-egy szirmát.
-    <i>Érzel bármi ilyesmit? </i> - kérdezett vissza Sam.
-    <i>Nem. 
-    Látod. Nem, egyáltalán nem zavar. Tudom, hogy Malek szerette Thyliát. Nekem is voltak a múltamban olyanok, akiket szerettem. És neked is </i>- tűnődött el Sam azon az emlékhalmazon, ami Nion múltját jelentette, és bár még mindig nem igazodott ki rajta, határozottan érezte, hogy volt benne valami… egy hosszú és boldog kapcsolat emléke. - <i>Nion, ez természetes. Én is őrzök néhány dolgot, amitől nem vagyok hajlandó megválni. Mindannyian szerettünk már korábban is. 
-    Igaz </i>- látta be Nion is.
Sam végül körbesétált a szobában, és körülnézett, hisz a sok évvel ezelőtti látogatása alkalmával erre nem igazán volt lehetősége. Most sem akart betolakodni Malek magánszférájába, főleg nem az engedélye nélkül, így végül letelepedett az ágya szélére, majd nem sokkal később hanyatt feküdt rajta. Tartott attól, hogy a kristály hideg és kemény lesz, de végül semmi ilyesmit nem tapasztalt, és lassan elveszett a gondolataiban. 
Rövid idő alatt belebonyolódott Nion emlékeibe, és hiába próbált belekapaszkodni néhány kellemes pillanatba, mellette csőstül jöttek a rossz emlékek is, ahogy arra Nion előre figyelmeztette. Végül az agya képes volt elég sok mindent rendszerbe pakolni, de aztán elfáradt, és Sam lassan elaludt. 
Órákkal később arra ébredt, hogy Malek leült mellé, és megcirógatta az arcát. 
-    Valami baj van? - kérdezte Sam álmosan, ahogy eszébe jutott, hogy Maleket sürgősen elhívták.
-    Nincs semmi baj - nyugtatta meg Malek. 
-    Elaludtam - könyökölt fel Sam. 
-    Jól tetted. 
-    Álmodtam is valamit - ráncolta a homlokát Sam. 
-    Az agyad alvás közben is próbálja feldolgozni az információt - bólintott rá Malek. 
-    De úgy tudtam, mi nem tudunk álmodni. 
-    Mi nem tudunk álmodni - javította ki Malek. - Ettől te még álmodhatsz. 
-    Értem - bólintott rá Sam. - Az jutott eszembe, hogy… én lehetek ébren úgy, hogy Nion alszik, igaz?
-    Igen. 
-    És… Nion lehet ébren úgy, hogy én alszom? 
-    Igen. És nem - tűnődött el Malek. 
-    Ezt nem értem. 
-    Nion lehet ébren, mikor te alszol. De csak gondolati szinten. Ha bármit próbál tenni a testeddel, azonnal felébredsz. Ha csak kinyitja a szemedet, és az agyad információt kap a szemeden keresztül, felébredsz.
-    Értem - bólintott rá Sam. 
-    Még most sem bízol benne?
-    Nem, dehogy, nem erről van szó - nyugtatta meg Sam. - Csak… percenként jutnak eszembe hülye kérdések. Ha itt vagy, téged faggatlak, ha nem, akkor Niont. Persze valahol tudom a választ ezekre a kérdésekre, de jobban esik szóban megbeszélni. Valahogy… valóságosabb, mint elsuhanó gondolatokból választ kapni. Idegesítő?
-    Nem - nyugtatta meg Malek. 
-    Késő van már?
-    Éjfél múlt. Mit gondolsz - nézett tűnődve Malek Samre -, ideférünk mellétek?
-    Hát persze - nevette el magát Sam, és beljebb csúszott az ágyon. 
Malek levette a kabátját, ami alatt csak egy vékony ing volt, és Sam mosolyogva elgondolkodott azon, hogy nem látta még ilyen lenge öltözetben, talán csak akkor, mikor a bizonyos balul sikerült küldetése után a gyengélkedőn volt. Végül Malek még megszabadult a csizmájától, és aztán elheveredett Sam mellett. 
-    Pihenned kellene még - cirógatta meg az arcát. 
-    Áh… összevissza aludtam az elmúlt három napban. Nem számított, hogy éjszaka van vagy nappal - csóválta meg a fejét Sam. - Kicsit felborult a bioritmusom. 
-    Fáradtnak érzem Niont - tiltakozott Malek, mire Sam elmosolyodott. 
-    Ő is téged. 
-    Igen. Hosszú napunk volt - látta be Malek. 
-    Akkor aludj! - mosolygott rá Sam. - Majd őrzöm az álmotokat. Mindhármatokét. 
-    Rendben - adta meg magát Malek. Végül odahajolt Samhez, és gyengéden megcsókolta, aztán elhelyezkedett mellette, és lehunyta a szemét.
Sam is próbált aludni, de ahogy mondta, kissé felborult az időérzékelése az elmúlt napokban, és most is sikerült néhány órát aludnia, így már nem jött álom a szemére. Jobb ötlet híján újra elmerült Nion emlékeiben, és úgy tűnt lassan sikerül egy irányvonalat találnia a káoszban, amire felfűzheti az emlékek láncolatait. És ezúttal már képes volt tovább megtartani egy-egy szép pillanat elmékét, hogy erőt gyűjthessen egy másik, keményebb emlékhez.
Nem sokkal később aztán megunta a múlttal való bajlódást, és inkább kinyitotta a szemét, és körülnézett a helyiségben. Erről azonban valami eszébe jutott. 
-    Malek - szólította meg suttogva a másikat, hogy ha esetleg alszik, ne ébressze fel. Malek azonban még nem aludt. 
-    Igen, Samantha, kérdezhetsz valamit - mondta elfojtva egy mosolyt, de nem nézett fel. 
-    Figyelj, én azt értem… hogy nincsenek titkaitok… titkaink… egymás előtt. Komolyan értem. De az embernek akkor is kell, hogy legyen valami kis magánélete. Még akkor is, ha tok’ra - tette hozzá összehúzva a szemöldökét a nő. 
-    Senki nem lép be engedély nélkül a másik szállására, Samantha - nyitotta ki végül a szemét Malek.
-    Én ezt értem - csóválta meg a fejét a nő. - De gondolj csak bele! Ha valami gond van, és valaki mondjuk sürgősen keres téged, mert szükség van rád… akkor nem fog megállni az ajtóban és bekiabálni, hogy vajon itt vagy-e, hanem azzal a lendülettel berohan. 
-    Igen, ez megeshet - látta be Malek is. 
-    Látod? 
-    <i>Roppant jól szórakozik azon, hogy zavarban vagy -</i> szólalt meg Nion, de Sam az ő hangján is hallotta, hogy jót mulat. - <i>Pedig nem is hagytam, hogy elpirulj. </i>
-    Tudjátok mit? - kérdezte morcosan. - Elegem van mind a kettőtökből - mondta, majd tettetett sértődöttséggel hanyatt feküdt, összefonta a két karját a mellkasa előtt, és tüntetőn bámulta a plafont, miközben Malek jót nevetett rajta. Sam egy idő után meggondolta magát, és Malekre sandított, és ő sem tudta megállni, hogy elmosolyodjon. 
-    Nagyon jól áll neked, ha nevetsz - simogatta meg az arcát. - De kérlek, vedd komolyan a kérdésemet!
-    Mi is a kérdésed? - húzta az agyát Malek.
-    Malek… én így képtelen vagyok igazán elengedni magam - rázta meg a fejét Sam. 
-    Majd Nion segít - ugratta Malek. 
-    Nion majd kap egy fricskát az orrára, ha befolyásolja a saját gondolataimat - mondta morcosan a nő. 
-    Nem tesz ilyet - nyugtatta meg Malek, és Sam Nion felől is érezte, hogy a szimbióta méltatlannak tartja még a feltételezést is. 
-    Oké - nézett várakozón Sam Malekre. - Várom a javaslataidat a problémára. 
-    Ezen gondolkodnom kell - tett úgy Malek, mint aki erősen gondolkodik. - Mit szólnál, ha lenne egy búvóhelyünk?
-    Egy titkos szoba? - csillant fel a nő szeme. 
-    Csak a megfelelő kristály kérdése - tűnődött el Malek, és Sam legnagyobb meglepetésére még Nion felől is azt érezte, hogy tetszik neki az ötlet. 
-    És lesz rajt ajtó?
-    Samantha…
-    Legalább egy függöny - alkudozott a nő. - Sötét és vastag függöny - tette még hozzá. 
-    Rendben. Lesz - adta be a derekát Malek. - Egyéb igénye, Carter alezredes?
-    Momentán nincs, parancsnok - fújta ki elégedetten a levegőt Sam. - De most komolyan… túlzás, amit kérek?
-    Nem. 
-    Huh… már azt hittem valami rosszat mondtam. 
-    Dehogy - nyugtatta meg Malek. 
-    És… meddig tudunk ébren maradni?
-    Egyhuzamban? Gond nélkül úgy három napig. De vészhelyzet esetén akár tovább is - tűnődött el Malek. - Mi jár a fejedben? 
Sam mosolyogva elgondolkodott, de aztán az ajtóra, vagyis az ajtó helyére sandított, és megrázta a fejét. 
-    Semmi. 
-    Akkor alvás! - adta ki az utasítást Malek. 
-    Rendben - sóhajtott Sam, aztán eltűnődött. - Milyen csend van.
-    Mindenki alszik már, Samantha.
-    Vagyis hagyjalak már aludni, igaz? - kérdezte Sam, de Malek nem válaszolt, csak magához húzta egy csókra. Azt is érezte azonban, hogy Sam valóban képtelen ellazulni annak tudatában, hogy bármikor bárki rájuk ronthat, így nem akart továbblépni. Csak csókolta, és élvezte az érzést, hogy a karjaiban tarthatja a nőt, akire olyan rég vágyott már. És érezte mindazt a boldogságot is, amit Loran érez, és ez még elégedettebbé tette. Hosszú idő után elengedte Samet, és sóhajtott. 
-    Samantha…
-    Igen? 
-    Azt hiszem, még nem fogtam fel, hogy itt vagy. 
-    Hidd el, én sem - kuncogott Sam. - Ez az egy nap kevés ehhez. Talán majd holnap. 
-    Meddig maradtok még velünk? - fürkészte Malek. 
-    Azt kértem Danieltől, hogy biztosítson nekünk egy hetet, míg a többiek nem jönnek utánunk. 
-    Vagyis még három nap - bólintott rá Malek.
-    Igen - sütötte le a szemét a nő. 
-    Végtelenül kevés idő. 
-    Tudom - értett egyet Sam. - De sietünk vissza, ígérem - mondta, és adott még egy puszit Maleknek. - És most tényleg aludj! Hagylak végre pihenni. 
Malek végül rábólintott, és bár nehezen tudott elszakadni a szerelme gyönyörű szemétől, végül lehunyta a szemét, és lassan valóban elaludt. 
Sam még egy kis ideig csak nézte, hallgatta az egyenletes, lassú légzését, de aztán az ő szemei is lecsukódtak, és ő is álomba merült. 
~~ o ~~
Sam másnap kicsit későn ébredt, de ahogy kinyitotta a szemét elmosolyodott. 
-    Jó reggelt, Loran! - köszöntötte a másikat, és adott neki egy puszit. 
-    Neked is, Samantha! Hogy érzed magad? - kérdezte Loran, aki már szinte meg sem lepődött azon, hogy a nő megérezte, épp ő irányít, Sam pedig egy pillanatra befele figyelt. 
-    Jól vagyunk - mosolyodott el. - Régóta várod, hogy felébredjek?
-    Egy ideje - ismerte be Loran. - De rátok fért a pihenés, és jó volt nézni, ahogy alszol - mondta, mire Sam egészen elpirult, és Nion undok módon ez alkalommal nem is tett ellene semmit. 
-    Mivel töltjük a mai napot? - kérdezte inkább, hogy elterelje a témát. 
-    Nekünk lenne egy kis dolgunk… - húzta el a száját Loran. - De aztán visszajövünk, és kitaláljuk. 
-    Nem szeretnélek feltartani titeket - rázta meg a fejét Sam. - Biztosan sok dolgotok van a bázison, én… 
-    Samantha! Ezt a három napot szeretnénk veled tölteni. Aztán úgyis elmész, és ki tudja, mikor látunk újra. Ez alatt lesz időm az embereimmel foglalkozni.
-    Nem lesz baj?
-    Dehogy - mosolyodott el Loran, aztán már nem tudott tovább ellenállni a kísértésnek, és megcsókolta Samet. 
A nő örömmel fogadta ezt a gyengéd ostromot, és még közelebb bújt Loranhoz, aki szorosan magához ölelte. Aztán egy idő után Loran csókja kicsit megváltozott. Sam nem tudta volna szavakba önteni, hogy miben érzi a változást, egyszerűen csak tudta, hogy mi történt. Egy egészen kicsit elhúzódott a másiktól, és elmosolyodott. 
-    Malek, ez igazán nem volt szép tőled! 
-    Tudom - hagyta rá Malek, és minden további méltatlankodást belefojtott egy újabb csókkal. Sam már-már újra elveszett ebben a csodás érzésben, mikor megérezte Nionban is vágyat. 
-    <i>Szeretnéd csókolni? </i>- kérdezte egy hirtelen ötlettől vezérelve. 
-    <i>Megengeded, Sam? </i>- kérdezte a szimbióta kissé meglepődve. 
-    <i>Persze </i>- egyezett bele Sam. - </i>Miért ne?
-    Köszönöm, Sam</i> - mondta boldogan a szimbióta, majd minden eddiginél óvatosabban átvette az irányítást Sam teste felett. Sam érezte, hogy ezzel párhuzamosan felerősödik Nionban a vágy, hogy csókolja Maleket, és ez furcsa módon benne is valami őrült türelmetlenséget ébresztett. Ezúttal Malek volt, aki érzékelte a változást. Megszakította a csókot, és Nion tekintetét kereste. 
-    Nion? Tényleg te vagy?
-    Igen, én - mosolygott rá Nion, de Malek úgy tűnt nehezen hiszi el, így ezúttal Nion volt, aki odahajolt hozzá, és megcsókolta. Sam érezte, milyen csodálatos érzés Nionnak ez a csók, és mindez a jóleső érzés az ő testén és agyán is végigborzongott, ami meglepte, még akkor is, ha számított rá, hogy érezni fog valamit abból, amit Nion érez. A valóság azonban sokkal jobb volt, mint amilyennek elképzelte. Nem csak távolról érezte azt, amit Nion, hanem szó szerint ott rezgett az egész testében. 
Végül Malek elhúzódott tőle, és megcirógatta az arcát. 
-    Mennem kell. 
-    Tudom. Reggeli eligazítás - mosolygott rá Nion, majd lassan visszahúzódott, visszaadva Samnek a kontrollt. 
-    Sietek vissza! - ígérte Malek, és Sam jót kuncogott, ahogy nézte, hogy Malek milyen kelletlenül kel fel, de aztán gyorsan megmosakodott, és felöltözött. - Addig találd ki, mit szeretnél ma csinálni. 
-    Rendben - mosolygott rá Sam, majd nézte, ahogy Malek elsiet, aztán jólesőn elnyújtózott az ágyon. 

-    <i>Sam… köszönöm</i> - szólalt meg boldogan Nion, de nem is kellett volna mondania semmit, Sam még mindig érezte, hogy benne zsibong a korábbi csodás érzés emléke. 
-    <i>Nem kell megköszönnöd! </i>- mondta neki egy halvány mosollyal Sam.
-    <i>De igen. Igazad volt abban, amit tegnap mondtál. Én csak most csöppentem közétek… most te vagy… megértő velem. 
-    Érzem, hogy szereted őt</i> - mosolygott továbbra is Sam. - <i>Nem tudom, hogy lehet… de érzem, hogy így van. 
-    Valóban </i>- hagyta rá Nion. - <i>Sam… Malek nagyon szeret téged… már nagyon régóta. Én ezt érzem. 
-    Téged is szeret. 
-    Tudom, de… amit irántad érez, az egy nagyon erős érzés. Én nem is értem, hogy volt képes ellenállni ennek az érzésnek. Hogy hogy volt képes annyiszor magadra hagyni. És sok próbát is kiállt már ez az érzés. Ugye mi sem hagyjuk cserben?
-    Nion… legyőzzük az Orit, és visszajövünk. Megígértem már Maleknek és Lorannak is… de most megígérem neked is. 
-    Rajtam nem fog múlni </i>- biztosította a szimbióta. 
-    <i>Ahogy rajtam sem </i>- mosolyodott el Sam. - <i>Mikorra várhatjuk Maleket? </i>
-    <i>Egy óra </i>- tippelt Nion. - <i>Útjára bocsátja az őrséget, megvárja azokat, akik éjszaka voltak szolgálatban, és meghallgatja a jelentésüket. 
-    Szóval szigorú fegyelem van. 
-    Igen. Ez a vérünkben van, Sam, ahogy neked is. 
-    Igaz. Akkor… addig nézzünk körül itt -</i> mászott ki Sam is az ágyból, majd ő is gyorsan megmosakodott. 
-    <i>Sam… meglepően jól boldogulsz az emlékeimmel</i> - mondta közben Nion. 
-    <i>Oh… csak fent voltam még egy darabig, mikor ti már mind aludtatok. Egy jó darabig -</i> tűnődött el Sam, aztán, ahogy megtörölközött, valahogy megint a virágnál kötött ki. 
-    <i>Hogy lehet ilyet csinálni? </i>- kérdezte Niont. 
-    <i>Csak megfelelő eszköz kérdése. 
-    És kézügyességé </i>- tette hozzá Sam. -<i> Vagy ez… egy tok’ránál alapfelszereltség?
-    Nagyjából igen </i>- nevette el magát Nion. - <i>De azért ne akarj velem ilyet csináltatni. 
-    Pedig szándékomban állt </i>- nevetett vele Sam is. -<i> Legalábbis hasonlót. A Földön másfajta virágok nőnek. 
-    Végül is… </i>- állt rá Nion. - <i>Egyszer megpróbálhatjuk. Majd, ha nem lesz jobb dolgunk. 
-    Oké. Akkor… lássuk, mi minden van még itt </i>- lépett tovább Sam. Maleknek sem volt túl sok személyes holmija, ahogy azt más tok’ráknál is tapasztalta már, csak néhány könyv, és pár apróság, amiről Samnek halvány fogalma sem volt, hogy mi lehet. Az egész belefért volna egy kisebb hátizsákba. Mindössze ennyi hevert egy vízszintes kristályfelületen, épp az ággyal szemközti falon. 
Végül Sam figyelmét egy vékony kis könyvecske keltette fel, ki is húzta a többi közül. Nagyon megviselt volt, piszkos, és itt-ott szakadt is. Sam belelapozott, de benne lévő kézírás ismeretlen volt a számára. 
-    <i>El tudod olvasni? </i>- kérdezte Niont, de érezte a szimbióta tanácstalanságát, így nem is várt választ. - <i>Tényleg… te hány nyelven beszélsz? </i>- kérdezte inkább. 
-    <i>Annyin, amennyin már te is</i> - válaszolt Nion, és Samnek csak a mondat végén esett le, hogy a szimbióta átváltott goa’uldra, és ő mégis megértette. Kicsit el kellett gondolkodnia, de belátta, hogy válaszolni is tudna, de se teste, se lelke nem kívánta, hogy goa’uld nyelven beszéljen. 
-    <i>Vagyis ez szám szerint mennyi? </i>- faggatózott tovább. 
-    <i>Több mint harminc, amit folyékonyan beszélek </i>- váltott vissza Nion is az emberi nyelvre. - <i>És majdnem még ennyi, amin nem adnának el. 
-    Wáó… kétszer is lekörözzük Danielt? </i>- nevetett a nő. 
-    <i>Azt hiszem behozhatatlan előnnyel indultunk </i>- nevetett vele Nion is. 
-    <i>És… egymás között a goa’uldot használjátok? 
-    A legtöbben úgy viszonyulunk hozzá, mint ahogy az előbb te tetted. És nem csak a gazdatestek, hanem mi is </i>- tiltakozott Nion. 
-    <i>Szóval nem túlságosan szeretitek. 
-    Nincs különösebb bajunk vele, de ha lehet, nem használjuk </i>- vont vállat gondolatban Nion. - <i>Ezzel is a különállóságunkat hangsúlyozzuk. Persze van, amikor szükséges. Ha nem akarjuk, hogy mások értsenek minket, vagy ha épp beépültünk valahova.
-    Értem </i>- bólintott rá Sam. - <i>De ilyet még te se láttál </i>- tért vissza a figyelme a kezében tartott füzetkére, majd ahogy lapozgatta, visszaült az ágy szélére. 
-    <i>Szerintem ez véres </i>- borzongott meg Nion, ahogy szemügyre vették a lapokat borító mindenféle foltokat.
-    <i>Jaj, menj már! </i>- torkollta le Sam, holott tudat alatt sejtette, hogy a szimbiótának valószínűleg igaza van.
Sam teljesen belemerült az ismeretlen írás nézegetésébe, így észre sem vette, mikor ért vissza Malek. Még arra sem figyelt fel, hogy egy kis időre megállt az ajtóban, ahogy észrevette, mi van Sam kezében. Végül vett egy nagy levegőt, és odasétált Samhez, aztán leült mellé, és a nő mögött megtámaszkodott az ágyon. 
-    Mit találtál? 
-    Ez az írás nem hasonlít semmire, amit eddig láttam. 
-    Ez annak a világnak az írása, ahonnan Loran származik - vette szemügyre Malek is a füzetkét.
-    Szóval… te el tudod olvasni?
-    Igen. 
-    És…
-    Ez Loran naplója - válaszolt Malek a kimondatlan kérdésre. 
-    Értem - nyelt egy nagyon Sam. - Én nem… nem akartam…
-    Semmi baj, Samantha - nyugtatta meg Loran, aki időközben átvette a kontrollt Malektől, és finoman kivette a füzetet Sam kezéből. - De ez túl szomorú ahhoz, hogy elrontsuk vele ezt a néhány napot. 
-    Igazad van - hagyta rá Sam. - És… akkor mit csinálunk ma?
-    Malek hozott neked valamit - mosolyodott el Loran, és két apró és egy nagyobbacska kristályt vett ki a zsebéből. 
-    Építkezünk? - nézett rá kíváncsian Sam. - Jól hangzik. És… mi fog ezekből kisülni?
-    Egy rövid, lefelé vezető kis folyosó, egy nagyjából ugyanakkora helyiség, mint ez, és egy nagyobb ágy, mint az, amin éppen ülünk. 
-    Hm… ez nagyon ígéretesen hangzik. De… Malek nem haragszik, hogy így… felborítom az életét? Biztos megszokta már a dolgokat, és ragaszkodna hozzá… És talán… most még ezért a néhány napért nem kellene ennyire… majd, ha visszajöttem.
-    Úgy érzem, nem tudnál olyat tenni, hogy haragudjon rád. És… talán egy kicsit biztosítéknak is érzi - mosolyodott el Loran. - Szóval? Kitalálod, hogyan szeretnéd?
-    Az attól függ, merre van helyünk terjeszkedni.
-    Mivel az alagútrendszer szélén vagyunk, tulajdonképpen a folyosón kívül bármerre - nézett körül Loran.
-    Akkor… - állt fel Sam, és körbesétált, majd megállt a szoba hátsó sarkában -, innen mehetünk oldalra lefelé?
-    Persze - sétált oda hozzá Loran, és a megfelelő kristályt a helyére tette, és hátulról átölelte Samet, miközben nézték, ahogy a kis folyosó feltárul előttük. - És a szoba? - nézett aztán kérdőn a nőre. 
-    Mondjuk arra visszafele? Hogy a másik helyiség mellett legyen, csak lejjebb - sandított rá Sam. 
-    Vagyis egy éles kanyart teszel az oda vezető útba - nevette el magát Loran, ahogy megértette a nő szándékát. - Igazi kis búvóhely lesz. 
-    Ez volt a terv - ismerte be Sam, így Loran fordított egyet a kristályon, és letette a megfelelő helyre, és kissé hátrább húzta a nőt. 
Mikor azonban a szoba is kialakult, Malek visszavette az irányítást Lorantól. 
-    Megfelel az igényeinek, Carter alezredes?
-    Tökéletes, parancsnok - sandított rá Sam. - És… a függönyöm?
-    Arra még nem volt időm - ismerte be Malek. 
-    A parancs teljesítési határideje ma este - ugratta Sam. 
-    És mit kapok, ha nem teljesítem a parancsot? - húzta össze a szemét Malek. 
-    Mit nem kapsz - nevette el magát Sam. 
-    Hibás a megközelítése, Carter alezredes.
-    Amennyiben?
-    Nem az a megfelelő motiváció, hogy mit nem kapok, ha nem teljesítem a parancsot…
-    Hanem, hogy mit kapsz, ha igen - nevette el magát Sam. - Már értem, miért vagy jó vezető. Nagyon jól tudod motiválni az embereidet.
-    Szóval… mit kapok, ha teljesítem a parancsot? 
-    Hm… lássuk csak… - tett úgy Sam, mint aki eltöpreng, miközben közelebb sétált Malekhez, de az nem mozdult, csak összehúzott szemmel fürkészte a nő mosolyát. - Mit is adhatnék - lépett egészen közel hozzá Sam, aztán odahajolt hozzá, és megcsókolta. 
-    Előlegnek elfogadom - bólintott rá végül Malek. - De még szükségem lenne egy kis motivációra - mondta, és átkarolva a nő derekát visszahúzta magához egy némileg szenvedélyesebb csókra. 
Végül Sam is belefeledkezett a szenvedélybe, még arról is megfeledkezett, hogy a búvóhelyük ajtaját még nem rejti függöny, de aztán egy kicsit elhúzódott Malektől, ahogy elnevette magát. 
-    Valamiről még megfeledkeztünk, parancsnok.
-    És mi lenne az? 
-    Még van egy kristály a kezében. 
-    Valóban - pillantott a halványkék kőre Malek. - Meg sem kérdezem, hova szeretné, alezredes - mosolyodott el, és a szoba hátsó, legeldugottabb sarkában helyezte a földre a kristályt. 
-    Jól ismeri a gondolataimat, parancsnok - kuncogott tovább Sam, és Malek után lépett, hogy újra összeforrjanak egy csókban. 
Ahogy Malek magához ölelte a nőt, Sam keze a vállára simult. Ahogy egy pillanatra megszakították a csókot, Sam mosolyogva végigmérte a másikat. 
-    Nekem is be kéne szereznem egy ilyen barna cuccot?
-    Nem kötelező, Samantha - rázta meg a fejét Malek. - Sok gazdatest nem hajlandó lemondani a saját világa öltözékéről. 
-    Hát, én odahaza is egyenruhában jártam - vont vállat Sam, ahogy végignézett magán. - Végül is, hogy zöld vagy barna, már nem túl sokat számít. Bár… tudod, neked nagyon jól áll ez a cucc, de magamon jobban el tudom képzelni azt a világosabbat, amit apáék viseltek még az elején a Vorashon. Jobban megy a hajam színéhez - tette még hozzá kissé affektálva, mire mindketten elnevették magukat. 
-    A Vorash homokdűnéi között praktikusabb volt az a homokszín… de az erdőben járva a sötétbarna jobban elrejt - magyarázta Malek. - De ennek már nincs akkora jelentősége, mint korábban volt. És úgy vélem, erről ráérsz majd akkor töprengeni, ha majd visszatértek. 
-    Igaz. És különben is… még nem is láttál civilben. Hm… ennek is szerét ejtjük - ígérte Sam. 
-    Már alig várom - biztosította Malek, de közben Sam figyelmét Nion vonta magára. 

-    <i>Meddig húzod még az agyát? </i>- kérdezte a szimbióta, és Sam nagyon jól érezte a hangjában, az egész lényében a türelmetlenséget. 
-    <i>Ezeket a kifejezéseket tőlem tanulod?
-    Szerinted?
-    Hova ez a nagy sietség? </i> - ugratta Sam. 
-    <i>Nem sietek sehova, csak nem értem miért most akarsz mindenféléről beszélgetni </i>- ellenkezett Nion. 
-    <i>Csak mert eszembe jutnak dolgok - vont vállat gondolatban Sam. - Amúgy sem értelek… én már több mint három éve várok erre…
-    Ezért nem értem, hogy vagy képes visszafogni magad! </i>- fakadt ki a szimbióta. 
-    <i>Hát, egyre nehezebben</i> - ismerte be Sam. 
-    <i>Na végre </i>- morgott Nion, mire Sam még megforgatta a szemét, és hagyta, hogy Nion türelmetlen vágyakozásáról visszaforduljon a figyelme Malek fele, aki türelmesen várta, hogy Sam rá figyeljen. 

-    Mit mond Nion? - kérdezte mosolyogva. 
-    Nion összevissza beszél - somolygott Sam, és jót mulatott a szimbiótája reakcióján, de végül megadta magát Nion türelmetlenségének, és ezúttal ő volt, aki szenvedélyesen megcsókolta Maleket, miközben leültek az éppen csak elkészült ágy szélére. Aztán Sam keze ösztönösen Malek nyakára siklott, majd finoman a hajába túrva még közelebb húzta magához, amíg rá nem eszmélt, hogy mit csinál, így lassan visszahúzta a kezét Malek vállára. 

-    <i>Meg tudja különböztetni </i>- mondta neki halkan Nion.
-    <i>Mit?
-    A két érintést. 
-    Miről beszélsz? -</i> kérdezte Sam, akinek a gondolatait jobban kitöltötte Malek csókja, mint hogy bármi másra tudjon figyelni. 
-    <i>Arról, hogy érzi a különbséget a két érintés között. Meg tudja különböztetni azt az érintést, amikor közelebb akarod tudni magadhoz, vagy csak érinteni bárhol, érezni a közelségét, vagy épp csók közben átkarolod a nyakát, attól, amikor valóban őt akarod kényeztetni, amikor őt magát szeretnéd érinteni. 
-    Hogyan? 
-    Érzi. Hidd el, érzi. És mindkettő csodás érzés neki. Az is, ha most csók közben a nyakára simul a kezed, és az is, amikor tudja, hogy… azt az érintést csak neki szánod. 
-    És… Loran? </i>- tűnődött el Sam.
-    <i>Érzi, amit Malek érez -</i> mosolyodott el Nion. - <i>Ahogy én is érzem, amit most te érzel. És nem tudsz átverni, tudom, hogy te ugyanolyan türelmetlen vagy, mint én, ha nem még jobban.
-    Tényleg?
-    Tényleg.
-    Akkor jó -</i> mosolyodott el Sam is, majd a figyelme teljes egészében visszatért Malekhez, és ezúttal már nyugodt szívvel simította a nyakára a kezét. 
Közben Malek a nő hátát simogatta, de ő óvatosan elkerülte a kényes részeket, tudta, hogy Nionnak még korai lenne ez a közvetlen érintés. 
-    Samantha - szólalt meg nem sokkal később, de Sam még a szimbióta hangján is érezte, hogy a szokásosnál rekedtebb a vágytól. 
-    Elmondhatatlanul kívánlak - nézett a szemébe a nő. 
-    És… a függöny?
-    Nem érdekel a függöny - mosolyodott el Sam. - Keservesen megbánja, aki a rejtekhelyünkre bemerészkedik. 
-    Ezzel csak egyetérteni tudok - mosolyodott el Malek is. 
-    De azért nem feledkezem meg a függönyről - fenyegette meg mosolyogva a nő. 
-    Gondoltam - bólintott rá Malek, majd gyengéden hanyatt döntötte a nőt az ágyon, és már csókolta is újra. Sam már reszketett a vágytól, és csak tetézte ezt az érzést, hogy érezte, Nion is mennyire vágyik Malek érintésére. Nem sokkal később úgy gondolta, hogy megszabadítja Maleket a jól megszokott kabátjától, de mivel reszkető kézzel nem igazán boldogult a kapcsokkal, Malek segített neki. Nem sokkal később a csizmájától is megszabadult, és elfeküdt Sam mellett az ágyon. 
Kis ideig csak cirógatta az arcát, mire Sam elmosolyodott. 
-    Tényleg itt vagyok - biztosította Maleket, mire az is elmosolyodott, és hagyta, hogy Sam visszahúzza magához egy csókra. Közben végigborzongott a testén egy kellemes érzés, ahogy a nő keze újra a nyakára simult. 
-    Tényleg érzed a különbséget? - kérdezte Sam rekedten, alig megszakítva a csókot. 
-    Miben? - kereste egy pillanatra a tekintetét Malek, de Sam közben meggondolta magát, amiben nem kis szerepe volt Nion türelmetlen reakciójának. 
-    Nem számít - súgta, és visszahúzta magához Maleket, de az lassan elszakadt az ajkától, és végigcsókolta az arcát, és a nyaka fele kalandozott, de nem feledkezett meg a nő kérdéséről. 
-    Arra gondolsz, hogy te csókolsz, vagy Nion? - kérdezte, és a forró lélegzete megborzongatta Sam bőrét. 
-    Nem, azt… azt már én is meg tudom… különböztetni - sóhajtott.
-    Akkor? Mire gondoltál? - faggatta tovább Malek, ahogy áttért a nyaka másik oldalára, és Sam már nehezen tudott arra koncentrálni, amit a párja kérdezett. 
-    Az… az érintésemre - próbálta összeszedni a gondolatait. - Úgy értem… 
-    Igen… valóban érzem a különbséget - előzte meg Malek a magyarázkodást. - Majd te is megismered ezt az érzést - ígérte, majd újra megcsókolta Samet, és közben óvatosan bekíváncsiskodott a pólója alá, és a hasát cirógatta, aztán nem sokkal később meg is szabadította a felsőjétől, és a csókjával lassan bebarangolta a nő nyakát, a vállát és a hasát. Samnek mindez csodálatos érzés volt, és ahogy ezek az érzések oda-vissza verődtek közte és Nion között, úgy érezte már most a fellegekben jár, pedig még alig történt köztük valami. 
Nem sokkal később Sam is megszabadította Maleket az ingétől, aztán, ahogy végigmérte, elmosolyodott. Egy pillanatra felrémlett előtte az első beszélgetésük, mikor is Malek úgy jellemezte Lorant, hogy erős, keménykötésű fiú volt már akkor régen is, és ez még mindig így volt. A férfi felsőteste izgatóan izmos és kemény volt. Sam majdnem elnevette magát, ahogy látta Malek szemében a kissé önelégült elégedettséget, ahogy konstatálta, hogy a nőnek tetszik, amit lát, de végül Sam inkább visszahúzta magához, és összeforrtak egy szenvedélyes csókban. 
Malek nem sokkal később egy ravasz mozdulattal a hátára fordult, és magával húzta Samet is, így ő került felülre. Sam azonban nem lepődött meg, örült, hogy így neki is lehetősége nyílik megismerkedni Malek testével, megízlelni a forró bőrét, csókolni mindenhol, ahol csak hozzáfér. Tudta, érezte, hogy ez Maleknek és Lorannak is egyaránt jó érzés, Nion vágya pedig ott reszketett az agyában, a testében a sajátja mellett. 
Nem sokkal később eszébe jutott egy merész ötlet. 
-    <i>Sam… </i>- szólalt meg óvatosan Nion, de a nő gondolatban megrázta a fejét. 
-    <i>Nem </i>- mondta határozottan, mert látta a szimbióta gondolatait. - <i>Ezt most én szeretném. Ígérem, legközelebb megteheted… de most… szeretném, ha tudná, hogy szeretem őt. Úgy ahogy van. 
-    Rendben, Sam</i> - egyezett bele Nion, akit egészen meghatottak a nő szavai és a gondolatok, amik mögötte álltak. -<i> De lassan… Ez az érzés nagyon kettős. Lehet egy olyan intenzív gyönyör forrása, amit te el sem tudsz képzelni, de ugyanakkor… nagyon ijesztő is lehet. 
-    Óvatos leszek, ígérem</i> - nyugtatta meg Sam, és lassan a teljes figyelme visszatért Malekhez. Végigcsókolta a nyakát egészen a füléig, aztán ott megállt. 

-    Fordulj hasra! - kérte tőle, mire Malek kinyitott a szemét, és rásandított. - Bízz bennem! Kérlek! - kérte Sam, és Malek lassan megadta magát, és megtette, amit a nő kért. 
Sam óvatosan a csípőjére ült, majd gyengéden végigsimogatta a háta két oldalát a derekától fel egészen a válláig, egyelőre gondosan elkerülve a gerincét és a nyakát. Aztán közelebb hajolt hozzá, és végigcsókolta az egyik vállát, majd a másikat. Érezte Malekben felébredni a tomboló vágyat, érezte, hogy feszülnek meg sorban az izmai a türelmetlen várakozástól, de ennek ellenére meg akarta fogadni Nion tanácsát, és csak nagyon lassan és óvatosan előbbre lépni. Kis ideig újra csak gyengéden cirógatta, kicsit már közelebb a gerincéhez, aztán a csókjaival is bejárta ugyanezt az utat, míg végül a háta közepénél rátért a gerincére, és lassan, csigolyáról csigolyára elindult felfelé. Érezte, ahogy Maleknek elakad a lélegzete, ahogy közelebb ért a nyakához, így most már pontosan be tudta határolni a helyet, ahol a szimbióta elhelyezkedik Loran testében. Gyengéden végigcsókolta egészen a tarkójáig, aztán visszafele is, és közben próbálta cirógatni is, olyan óvatosan, amennyire csak képes volt. 
-    Samantha… - szólalt meg nem sokkal később Malek. 
-    Cssss - hallgattatta el Sam, és tovább csókolta, de Malek nem adta meg magát ilyen könnyen. 
-    Tisztában vagy vele, hogy mit… - kezdett bele egy mondatba, de aztán elakadt a szava, ahogy Sam újra felért a tarkójához. 
-    Igen, tisztában vagyok vele - mosolyodott el Sam. 
-    Veszélyes vizeken evezel - figyelmeztette Malek, de közben végigborzongott a testén a gyönyör, és ezt Sam egészen pontosan érezte. 
-    Bánod? - évődött vele a nő. 
-    Dehogy - sóhajtott Malek. - Csak… ma én akartalak téged kényeztetni. 
-    Lesz rá alkalmad - nevette el magát Sam. - De most rajtad a sor. 
-    Samantha… 
-    Nem hallgatnál el végre? - fojtott el minden tiltakozást Sam, és ha már időközben rájött, hogy a forró lélegzete is izgató a szimbióta számára, nem átallott kihasználni a helyzetet, és tovább kényeztette Maleket, aki végül végleg megadta magát, és hagyta, hogy Sam azt tegyen vele, amit csak akar.
Sam lassan kitapasztalta, hogy hol mivel tudja a legnagyobb gyönyört szerezni Maleknek, és az odaadó kényeztetés hatására a párjának már szaggatottá vált a lélegzete, de nem sokkal később Malek újra megszólalt.
-    Samantha… 
-    Mi az már megint? - nevette el magát a nő. 
-    Feltett szándékod, hogy túlfeszíted a húrt?
-    Igen, pontosan ez a szándékom - biztosította Sam. - Úgyhogy ne tiltakozz! 
-    De… - próbálkozott Malek megfordulni, de Sam gyengéden visszanyomta az ágyra. 
-    Nincs esélye a menekülésre, parancsnok. Adja meg magát! - súgta a fülébe, és jót mosolygott, mikor látta, a szavaitól és a forró lélegzetétől libabőrös lett Malek karja, de végül ellazult, és nyugton maradt. - Jó döntés - kuncogott Sam, és lassan visszatért Malek kényeztetéséhez. 
Malek nem tévedett, Samnek valóban az volt a terve, hogy mielőtt bármi más történne köztük, az egekbe röpíti a párját, pontosan azért, hogy Maleknek soha többé ne legyenek pesszimista gondolatai azzal kapcsolatban, hogy mit gondol róla. Azt akarta, hogy örökre felejtse el azokat a régi aggodalmakat, amik annak idején gúzsba kötötték. Be akarta bizonyítani neki, hogy őt ugyanúgy szereti és kívánja, mint a gazdatestét, és mindezt azzal akarta elérni, hogy annyi gyönyört szerez neki, amennyit csak képes. És pontosan érezte, hogy már nem sok hiányzik ahhoz, hogy valóban túlfeszítse a húrt. Tudta, hogy Malek azért akarta megállítani, mert már közel járt a beteljesüléshez, de ő pont ezt szerette volna elérni, így tovább csókolta és cirógatta. Főleg Loran vállától felfele, mert úgy vette észre, hogy az a legizgatóbb Malek számára. Végül a nyelvével kényeztette tovább, apró, érzéki, körkörös mozdulatokkal, egészen addig, míg Malek minden porcikája megfeszült, és eljutott a csúcsra. 
Sam egy kis ideig nem mozdult, aztán gyengéden végigpuszilta Maleket. 
-    Most már megfordulhatsz - súgta neki, miközben adott néhány finom puszit a füle mögé. 
-    <i>Adj neki egy percet </i>- figyelmeztette kuncogva Nion, és Samnek be kellett látnia, hogy Maleknek valóban kell egy kis idő, hogy visszatérhessen a valóságba, de végül lassan megfordult, és Sam tekintetét kereste. 
-    Samantha…
-    Igen? - mosolygott rá Sam.
-    Én ezt most nem tudom neked viszonozni. Még nem. Nem így… Nion… még nem áll készen erre… - súgta Samnek.
-    Tudom - nyugtatta meg a nő. - És nem azért kaptad, hogy viszonozd. Csak mert szeretlek.
-    De akkor is…
-    Mondák már neked, hogy túlkomplikálod a dolgokat? - kérdezte nevetve Sam. 
-    Hm… - tűnődött el Malek, de aztán megrázta a fejét. - Nem, még nem.
-    Akkor most én mondom. 
-    Nincs igazad - tiltakozott Malek. - Te nem tudod… milyen csodálatos érzés… elmondhatatlan… erre nincsenek szavak, semmilyen nyelven. Neked is, nem csak Nionnak. Úgy szeretném, ha megismerhetnéd…
-    Hát… legalább lesz miért vágynom arra, hogy minél előbb visszatérjek.
-    Rendben - mosolyodott el Malek. - De azért megpróbálom legalább egy részét viszonozni - szűkült össze Malek szeme, aztán magához húzta Samet egy csókra, amit a nő boldogan fogadott. 
Nem sokkal később Malek fordított a helyzetükön, és ő kerekedett felülre. Összevillant a szemük egy pillanatra, de aztán újra összeforrtak egy szenvedélyes csókban. Idővel azonban Sam megérezte, hogy Malek visszahúzódott, és átadta az irányítást Lorannak. Ahogy Sam csók közben elmosolyodott, Loran egy kissé elhúzódott tőle. 
-    Samantha… nem bánod, ha… 
-    Egyáltalán nem - nyugtatta meg a nő, és gyengéden megcirógatta az arcát. - Szeretlek! - súgta neki. 
-    Én is szeretlek téged! - mosolygott rá a férfi kicsit meghatódva. - Végtelenül boldoggá teszel mindkettőnket- mondta még, de a következő pillanatban már újra csókolta a nőt, aki boldogan adta át magát az érzéseknek.  Loran végül képes volt elszakadni a szerelme ajkától, és érzékien végigcsókolta a nyakát, majd a vállát, lassan lecsúsztatva róla a melltartó pántját, és bár a kapcsokkal meggyűlt a baja, Sam készségesen segített neki. 
Nem sokkal később már meztelen testtel simultak össze, csak hogy csókolják, simogassák egymás minden elképzelhető helyen. 
Malek igazat mondott, mikor azt mondta Samnek, hogy első este ő szerette volna a nőt kényeztetni, és bár átadta a lehetőséget Lorannak, neki is csodás érzés volt megélni mindezt, hisz a vágyaik összecsengtek, és csak még tovább gerjesztették egymást. Először lassan és érzékien, aztán egyre szenvedélyesebben fedezték fel a nő testét, amit Sam elhaló sóhajokkal honorált. Eleinte próbált ugyan ő is érvényesülni, de Loran nem igazán hagyta, így ezúttal ő volt kénytelen megadni magát, és hagyni, hogy a férfi az egekbe röpítse már néhány egyszerű érintéssel. Sam már olyan sok magányos éjszakán álmodozott erről, de a valóság még az álmoknál is sokkal csodásabb volt. Loran érintése elképesztő érzéseket váltott ki belőle, és ugyanakkor Nionból is. Bár a férfi óvatosan kerülte a szimbióta közvetlen érintését, Nion ugyanúgy élvezte a ténykedését, ahogy Sam. 
Sam végül már nem volt képes semmi mást felfogni a külvilágból, mint Loran simogatását, és a csókjait, amik égő ösvényeket vágtak a testén. Reszketett már a gyönyörtől, és a vágytól, hogy végre egyesülhessen a szerelmével. Végül Loran a csókjával visszatalált Sam ajkához, aztán egy pillanatra elhúzódott tőle, hogy a tekintetét keresse, de a nő elnevette magát. 
-    Mi az? – kérdezte kíváncsian Loran. 
-    Csak… nem hittem volna, hogy…
-    Hogy Malek kibírja, hogy nem lép közbe? – mosolyodott el Loran is. 
-    Igen. 
-    Ha tudnád, hogy mit érez közben…
-    Gyanítom, hasonlót, mint Nion – kuncogott Sam, aki a szimbiótájában olyan mértékű vágyat és türelmetlenséget érzett, amit korábban soha nem tapasztalt. 
-    Gyanítom igen – bólintott rá Loran. 
-    Akkor nem várathatjuk őket tovább – évődött Sam. 
-    Tényleg szeretnéd? – kérdezte a férfi.
-    Elmondhatatlanul kívánlak – súgta neki Sam, mire ő elmosolyodott, és megcsókolta. 
Pár percre szükségük volt, hogy visszataláljanak a korábbi szenvedélyhez, de aztán a vágy, amiről egy percre elterelődött a figyelmük, újra heves lánggal kezdett lobogni a testükben. Nem sokkal később eljutottak arra a pontra, amikor már nem bírták tovább, a testük egybeforrt, és végül a gyönyörök elképzelhetetlen magasságát élték át együtt. 
== O==
A következő három napot Malek valóban Sammel töltötte, tényleg csak akkor hagyta magára, és akkor is csak rövid időre, ha halaszthatatlan dolga akadt. 
Végül utolsó este nehéz szívvel sétáltak a kapu felé. Ezúttal nem fogták egymás kezét, ahogy az elmúlt három napban szinte mindig, csak szomorúan sétáltak egymás mellett a fák között. 
-    Mi jár a fejedben? - törte meg a csendet végül Malek. 
-    Csak… Jolinar egy régi emléke jutott eszembe. Mielőtt… elindult volna… a Netura. Nagyon nehéz volt nekik. Neki és Lantashnak…
-    Minden búcsú egyformán nehéz, Samantha. Mert… minden búcsúban benne van a lehetőség, hogy talán örökre szól. Ha csatába indulsz, sosem biztos, hogy visszajössz. Ezt te ugyanolyan jól tudod, mint én.
-    Visszajövünk, ne aggódjatok! - ígérte Sam már vagy ezredszer, mikor elérték a kaput. 
-    Minden nap aggódni fogunk érted - rázta meg a fejét Malek. - Ha bármikor segíthetünk valamit… csak hívj!
-    Úgy lesz - ígérte Sam, majd odalépett Malekhez, és megcsókolta, de aztán elnevette magát. -  Most lehet, hogy megleptük az őreidet. 
-    Samantha… mostanra mindenki tudja, hogy összetartozunk. 
-    Nem bánod? 
-    Büszke vagyok rá. 
-    És ők sem bánják? 
-    Hálásak, amiért egyesültél Nionnal. 
-    És nincsenek fenntartásaik a tauri gazdatesttel szemben? - incselkedett Sam, de azért egy kicsit komolyan is érdekelte a kérdés. - Egyszer valamelyikőtök azt mondta apámnak, hogy a tauriknak túl erős a személyisége. Hogy képesek befolyásolni a szimbióta véleményét, vagy ilyesmi.
-    Most, hogy a háborúnak vége… a rendszerurak ellen… az erős akaratoddal már csak egy valakinek kell elszámolnod, Nionnak. És azt hiszem, vele konszenzusra tudtok jutni. 
-    Hm… csupa jó hír. És nekem pont most kell elmennem - sóhajtott Sam. - De mennem kell.
-    Tudom - bólintott rá Malek. - Vigyázzatok magatokra!
-    Úgy lesz! - ígérte Sam, majd nehéz szívvel tárcsázott, aztán elküldte a kódját. Még odalépett egy röpke csókra Malekhez, aztán elszántan átsétált a kapun. 

Kategória: KAREN TÖRTÉNETEI | Hozzáadta:: Emilia (2015-10-11)
Megtekintések száma: 30 | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]