23. fejezet
Szombat este Sam úgy döntött, hogy itt az ideje Janettől és Casstől is elköszönnie. Daniel látta rajta, hogy izgul, így próbált lelket önteni belé, mielőtt elindult, de aztán Sam vett egy nagy levegőt, beült a kocsijába, és elhajtott Janeték házáig.
- Szia, Sam, gyere be! - nyitott ajtót mosolyogva Janet.
- Nem zavarok? - kérdezte Sam.
- Dehogy, te sosem zavarsz - biztosította a doktornő.
- Cass is itthon van?
- Cass éppen sminkel - affektált nevetve Janet. - Szombat este mindig bulizni megy a barátaival.
- Nem félted?
- Jaj, dehogynem. De próbálj csak egy kamaszt megkötni az ágy lábához. Amúgy meg… bízom benne, hogy tud vigyázni magára. Kicsit talán több komolyság van benne, mint a kortársaiban.
- Akkor jó - mosolyodott el Sam is, aztán hallották, hogy Cass jön le a lépcsőn.
A lány egy pillanatra megtorpant, mikor meglátta Samet, de aztán halványan elmosolyodott.
- Szia, Sam! - köszönt neki.
- Szia, kislány! - mosolygott rá a nő. - Fantasztikusan nézel ki!
- Kösz, igyekszem - nevette el magát Cass, és Sam örült, hogy már ennyire felengedett vele szemben. Az első időszakban eléggé megviselte Nion jelenléte, idő kellett hozzá, hogy meg tudjon bízni benne valamennyire. És Sam azt is tudta, hogy dühös lesz rájuk, amiért elmennek. Ennek ellenére nem akart hazudozni neki.
- Tulajdonképpen… búcsúzni jöttem. Legalábbis egy kis időre - vallotta be, mire Cass elhúzta a száját.
- Na persze.
- Cass… időről időre visszajövök. És te is bármikor megtalálsz. Csak üzenj értem Janettel vagy Daniellel, és már itt is vagyok.
- Gondolom - fintorgott a lány.
- Miért nem hiszed el? Megígértem neked, hogy bármikor számíthatsz rám.
- Te igen.
- Cass… ezt már megbeszéltük. Nion tudja, hogy szeretlek, és fontos vagy nekem.
- Tudom, ezt már mondtad - forgatta meg a szemét a lány. - Nem kell újra a prédikáció. Akkor… majd találkozunk - mondta, majd Janetre nézett. - Mehetek bulizni?
- Mehetsz - hagyta rá egy sóhajjal Janet, mire a lány kicsörtetett a házból.
- Sam - nézett sóhajtva Janet a nőre.
- Hagyd… megértem, hogy dühös rám.
- Nem dühös. Csak még… túl fiatal ahhoz, hogy… tudja, mit kezdjen az érzéseivel. Ebben a korban ciki bevallani, hogy hiányozni fogsz neki, ciki bevallani, hogy szeret téged. Egyszerűbb rád vágni az ajtót, és magában füstölögni. Ez olyan kamaszos dolog.
- Ha te mondod - húzta el a száját Sam.
- Hidd el nekem, hogy így van. Jól ismerem ezt a kis boszorkányt. Majd rájön, hogy ezekben az érzésekben nincs semmi ciki - tűnődött Janet, de mielőtt folytatta volna, az ajtó megint kinyílt, és Cass lépett be rajta. Odafutott Samhez, és megölelte.
A két nő egy pillanatra összenézett, majd Sam egy szoros ölelésbe vonta a lányt.
- Cass… tényleg nem örökre megyek el. Bármikor találkozhatunk. Te is bármikor jöhetsz, ha akarsz, de ha nem akarsz, jövök én. Vagy találkozunk valami szép világban. Sok olyat tudok, ami neked is tetszene. Hé… kislány… elkened a sminked, ha most pityeregsz - tolta el magától szelíden Sam, és letörölte a könnyeit. - Mit fog szólni a pasid, ha végigfolyik a fekete festék az arcodon?
- Nincs is pasim - húzta el a száját a lány. - Mikor látlak újra?
- Nem tudom, kicsim - sóhajtott Sam. - Kell egy kis idő, míg megtalálom a helyem odaát. De ha közben szükséged lenne rám, csak értesíts, oké? Bármikor. Danielnél hagytam egy kütyüt, amivel bármikor elér, rendben?
- Rendben. Kösz - próbált halványan elmosolyodni Cass. - A szülinapomra eljössz, ugye?
- Feltétlenül - ígérte Sam. - És karácsonykor is.
- Az jó - mosolyodott el végül Cass.
- Most menj, a többiek már biztos várnak. Érezd jól magad! - cirógatta meg az arcát Sam, majd még megölelték egymást, és Cass megint elment.
- Így már jobb - mosolygott Janet Samre.
- Igen - sóhajtott Sam. - Könnyebb úgy, hogy nem haragszik rám.
- Valóban. Kérsz egy teát? Egy pohár bort? Beszélgethetnénk mi is egy kicsit. Olyan rég volt már alkalmunk nyugodtan csevegni… és valószínűleg soká lesz legközelebb.
- Rendben. De kocsival vagyok, úgyhogy marad a tea.
- Vagy jöhet a bor, és itt alszol nálam.
- Nem szeretnék ekkora gondot okozni - mentegetőzött Sam.
- Ugyan már - forgatta meg a szemét Janet, és kiment a konyhába, hogy hozzon bort és két poharat.
- És most mesélj! - mondta, mikor visszatért, és letelepedett Sam mellé a kanapéra. Töltött mindkettejüknek a borból, aztán várakozón nézett a nőre.
- Mit szeretnél hallani? - nevette el magát Sam.
- Mindent - somolygott Janet.
- Akkor az hosszú lesz - biztosította Sam.
- Sebaj. Holnap Cass úgyis sokáig alszik, úgyhogy én is megengedhetem magamnak.
- Hát jó - révedt el egy kicsit Sam pillantása, miközben belekortyolt a borába. - Már lassan négy éve kezdődött… az Alfa-bázison - kezdett bele a történetbe Sam, és végül elmesélt mindent Janetnek.
- Ejha - csóválta meg egy halvány mosollyal a fejét a doktornő a végén. - Nem mondom, Malek tényleg jó pasi… mármint… úgy értem a gazdateste.
- Meglehetősen - értett egyet nevetve Sam. - És jó fej is. Mármint Loran. És Malek… kedves, megértő és gondoskodó…
- Na, azért láttam másmilyennek is. Főleg az Alfa-bázison.
- Tudom - sóhajtott Sam. - Az embereiért bármire képes. És ha veszélyben tudja őket, akkor eléggé hirtelen és indulatos tud lenni. És akkor még nem láttad a Pangaron - somolygott Sam. - Ha nem lettem volna ott…
- El tudom képzelni - nevetett Janet.
- Nem, nem tudod - biztosította Sam.
- Oké - adta meg magát Janet. - Amúgy is jobb szeretem olyannak látni, mint amikor téged gyógyított. Akkor tényleg olyan… gondoskodó volt. Mikor elküldtél érte, nem mondom voltak aggodalmaim… de teljesen normálisan fogadott, és azonnal jött velem egy szó nélkül. És hamar megkedveltem én is.
- Örülök, hogy megérted - sóhajtott megkönnyebbülten Sam, miközben kitöltötte maguknak a maradék bort.
- Megértem. Bár nem örülök neki, hogy elmész. Nem lehetne… hogy őt csaljátok ide? Végül is nem olyan rossz itt a Földön.
- Nem, nem hiszem - tűnődött el Sam. - Az embereinek szükségük van rá. Amúgy meg… gondolj csak bele… Niont sem sikerült igazán titokban tartanunk… Róla pedig mindenki tudja, hogy kicsoda. Csak a folytonos feszültség lenne belőle. És ő lobbanékonyabb, mint Nion, pedig néha őt is nehéz visszafognom. De Malek már leosztott volna Mitchelnek néhány nevelő szándékú pofont, ebben biztos vagyok, és annak nem lenne jó vége.
- Igazad van - látta be Janet. - Csak… nekem is hiányozni fogsz.
- Te is jöhetsz hozzám bármikor - nyugtatta meg Sam. - Walter fejből tudja a Kerala címét. Esténként gondolsz egyet és átugrasz teázni.
- Persze… majd olyan energetikai kiadások mellett a tábornok azt fogja engedélyezni, hogy napi szinten személyes célokra használjuk a kaput - fintorgott a doktornő.
- Akkor… mondjuk… elindulsz a CSK1-el, mikor küldetésre mennek… hogy ne kelljen külön neked kaput nyitni, és onnan jössz tovább. És majd velük együtt visszatérsz, hogy az se kerüljön plusz energiába. Na, ez milyen ötlet?
- Hogy neked mik nem jutnak eszedbe - nevetett Janet.
- Egy üveg bor után ne csodálkozz ezen - kuncogott vele Sam is. - Amúgy meg… kellően kreatívnak kell lennie az embernek, ha el akarja érni, amit akar.
- Ez tény - nevetett Janet. - Szóval akkor tényleg nem lépsz le a térképről.
- Nem hát - rázta meg a fejét Sam. - Számunkra ezt nehéz felfogni, de… tényleg kicsi ez a galaxis. A kapuval nincsenek távolságok.
- Ez igaz. És az is, hogy ezt nehéz felfogni. Ki tudja, hány ezer fényévre leszel… és mégis, csak egy kapu választ el minket.
- Így van - fojtott el egy ásítást Sam, és ahogy az órára nézett, látta, hogy jócskán elmúlt már éjfél.
- Lassan kerüljünk ágyba - ajánlotta Janet.
- Nekem jó lesz itt a kanapén - szabadkozott Sam.
- Igazából nincs is más lehetőséged - nevette el magát Janet. - Annak idején a vendégszobámból lett a gyerekszoba Cassnek. És bár most nincs itthon, hajnalban biztos meglepődne, ha ott találna az ágyában.
- Sikítófrászt kapna - látta be Sam is. - De ha kapok egy párnát, meg egy plédet, tökéletesen jó lesz itt a kanapén.
- Máris hozom - bólintott rá Janet, és néhány perccel később vissza is tért a holmikkal. Még gyorsan megágyaztak, aztán nyugovóra tértek.
- <i>Sam </i>- szólalt meg az este folyamán először Nion.
- <i>Nem vagyok spicces, ha ezt akartad megjegyezni </i>- mosolygott Sam.
- <i>De igenis, spicces vagy </i>- kuncogott Nion. - <i>De nem ezt akartam mondani.
- <i>Hanem mit?
- Csak azt, hogy örülök, hogy egy kicsit könnyebb a lelked Cass miatt.
- Igen, tényleg </i>- hagyta rá Sam. - <i>Ő is megértette, hogy nem hagyom cserben… így mind a kettőnknek könnyebb.
- Valóban. És most aludj, késő van már.
- És nem tudsz ébren tartani? </i>- ugratta Sam.
- <i>De igen, még legalább ötven órát. De miért tenném, ha nem muszáj? Pihenj, holnap így is későn fogsz felébredni, és Daniel aggódni fog érted.
- Jól van, jól… már alszom is </i>- morgolódott Sam a szimbiótával. - <i>Kezdesz türelmetlen lenni.
- Dehogy </i>- nyugtatta meg Nion. -<i> Bár az, hogy belátható távolságba került az indulásunk valóban felvillanyoz egy kicsit. De semmi türelmetlenség…
- Tudod, kinek meséld </i>- mosolygott Sam. - <i>Érzem én…
- Inkább aludj! </i>- szakította félbe Nion. - <i>Ezt majd megbeszéljük holnap.
- Rendben</i> - adta meg magát a nő. - <i>Jó éjt, Nion!
- Neked is</i> - enyhült meg a szimbióta, és lassan mindketten elaludtak.
Másnap Sam valóban elég későn ébredt, a konyha felől már friss kávé illata lebegett felé.
- <i>Sam -</i> szólt rá Nion, mikor az jutott az eszébe, hogy most kivételesen neki is jólesne egy kávé, és közben máris érezte, hogy kicsit frisebbnek érzi magát.
- <i>A kávé nem csak ezért jó -</i> csóválta meg a fejét Sam. - <i>Ez egy… hangulat… egy ilyen átbeszélgetett éjszaka után kávéillattal indítani az új napot - győzködte Niont, de érezte, hogy nem tetszik neki a kávéivás gondolata.
- Nem is az illatával van bajom </i>- ellenkezett a szimbióta. <i>- Hanem a szervezetedre gyakorolt hatásával, amiből én is kapok.
- Jól van, jól van… legalább egy teát had igyak</i> - morgott végül Sam, amibe Nion is beleegyezett.
Nem sokkal később már a konyhában ültek Janettel, és halkan beszélgettek, mikor Cass letámolygott az emeletről.
- Ti sem néztek ki jobban, mint ahogy én érzem magam - nézett végig rajtuk a lány.
- Néha nekünk is szabad, kisasszony - nézett rá kihívóan Janet.
- Persze - nevette el magát Cass. - Kapok egy kávét én is?
- Kapsz. Sok tejjel kevés kávét - hagyta jóvá Janet.
- Én pedig lassan megyek - állt fel Sam. - Danielt már biztos kitöri a frász, hogy hol vagyok - mondta, majd odalépett Casshez. - Ne feledd, amit mondtam Csibe! Csak hívj, és jövök.
- Tényleg jössz? - kérdezte a lány, mire Sam szemügyre vette Nion gondolatait, de abszolút pozitív érzelmeket talált csak benne, így rábólintott.
- Igen, megígértem. És a szülinapodon mindenképp itt vagyok! - ígérte még, majd megölelték egymást, aztán Sam Janethez fordult. - Mi még hétfőn találkozunk - mosolygott rá.
- Rendben, Sam - mondta Janet, majd még megölelték egymást, és Sam hazafele indult.
- Már aggódtam - nézett fel a könyvéből Daniel, aki a nappaliban olvasgatott, mikor Sam hazaért.
- Gondoltam. Bocs… kicsit elbeszélgettük az időt - vallott színt Sam.
- Sejtettem. Mi a terved mára?
- Először is letusolok és átöltözöm. Aztán készítek valami ebédet, és délután becsempészek néhány dolgot a bázisra. Már nem sok időm van összeszedni azokat a cuccokat, amiket magammal akarok vinni. Bejössz velem?
- Hogy én is bukjak a csempésszel együtt? Eszemben sincs - nevetett Daniel. - Különben is találtam néhány érdekes dolgot, ezzel el leszek egy darabig.
- Oké - hagyta rá Sam, és inkább elment fürödni.
~~ o ~~
- <i>Nincs képem több mindent összelopkodni </i>- csóválta meg a fejét Sam órákkal később, mikor a laborjában újabb kristályt töltött meg olyan adatokkal, amiknek később hasznát veheti.
- <i>Akkor majd én. Ha megengeded </i>- ajánlotta Nion, és mivel Samnek sem volt kifogása ellene, átvette a kontrollt és még összegyűjtött pár dolgot, amit fontosnak tartott. Leginkább a különböző ős-berendezésekkel kapcsolatos kutatások eredményeit, és Daniel elérhető fordításait a témával kapcsolatban, és mindent, amire az Odüsszeia asgard-magjával kapcsolatban rájöttek. Bár Sam sok olyan dolgot látott Nion gondolataiban az asgard technológiáról, amire ő korábban nem jött rá, azért örült, hogy ezt is magukkal viszik.
- <i>Remélem, nem veszik észre mennyi mindent lemásoltunk </i>- sóhajtott Sam.
- <i>Én pedig remélem, csak akkor veszik észre, ha már elmentünk - reagált Nion. - Amúgy meg, ha úgy alakul, hogy rájönnek… majd kötünk valami üzletet. A vezetőiteket könnyű elhallgattatni némi technológiai fejlesztéssel.
- Nion!
- Mondd, hogy nincs igazam! Ezen a világon általában olyan emberek jutnak vezető pozícióhoz, akik megvesztegethetőek.
- Azért vannak kivételek </i>- védekezett Sam.
- <i>Természetesen. De az elnökötök, és még sokan a vezérkarban mindent eltűrnének… még akár a tok’rák jelenlétét is a Földön, ha kapnának mondjuk egy teltacot. Vagy bármi nagyobb kaliberű eszközt. Esetleges fegyverekről már nem is beszélve. Ezért a kis információért, amit kölcsönveszünk, elég lenne akár egy zatar’c detektor, vagy valami hasonló.
- Azért ne becsüld le az információ fontosságát. Életet menthet.
- Ez tény </i>- hagyta rá Nion, mikor az utolsó kristályt kivette a számítógépből, és visszaadta az irányítást Samnek, aki bepakolta ezt is a hátizsákjába a többi holmi mellé.
- <i>Van kedved meglátogatni Teal’cet? </i>- kérdezte a szimbiótát.
- <i>Miért ne? Legalább őt és Danielt nem éri meglepetés. Elég lesz a két hisztérikát lekezelni </i>- egyezett bele Nion.
- <i>Akkor mehetünk </i>- vett egy nagy levegőt Sam, és elindult Teal’c szállása felé, remélve, hogy ott találja a jaffát.
Néhány perccel később Teal’c ajtót nyitott nekik.
- Carter alezredes! - üdvözölte a nőt.
- Helló, Teal’c! Bejöhetek?
- Természetesen - nyitotta szélesebbre az ajtót Teal’c, így Sam besétált a szobájába.
- Tehetek érted valamit, Carter alezredes? - fürkészte a férfi.
- Csak arra gondoltam, szeretnék nyugodt körülmények között elbúcsúzni tőled.
- Vagyis jól sejtettem, hogy elmész - sóhajtott Teal’c.
- Igen. Nem igazán van más választásunk. Már így is többen tudnak Nionról, mint kellene. Ha végleg kiderül, hogy itt vagyunk, a tábornok a legnagyobb jóindulattal sem tud megvédeni minket az NID-tól. Márpedig arra nincs szükségünk, hogy kísérleti nyúl legyünk az 51-es körzetben.
- Ezt megértem - bólintott rá a férfi.
- Kösz - mosolygott rá Sam, miközben letelepedtek.
- Nehéz távol élni az otthonodtól, Carter alezredes - figyelmeztette Teal’c.
- Tudom - sóhajtott Sam. - Te nem gondoltál rá, hogy hazamenj?
- De igen, többször is - tűnődött el Teal’c. - Párszor meg is próbáltam, mint tudod. De mindig visszatértem a Földre. Mióta a népem felszabadult…
- Nem egészen úgy alakultak a dolgok, mint terveztétek Bra’tackal - fejezte be a mondatot Sam. - Tudod, Teal’c… a demokráciát is tanulni kell, ahogy bármi mást. A néped kétezer éve szolgálta a goa’uldot… most meg kell tanulnia, hogy kell szabadnak lenni. Gyakorlással, próbálkozással. Mint mikor egy kisgyerek tanul járni. Néha elesik, megüti magát, de aztán feláll, és megpróbálja újra. Csak így lehet.
- Valóban, Carter alezredes - hajtott fejet Teal’c. - De belefáradtam a hatalomra törők cselszövéseibe. Inkább szembenézek olyan ellenséggel, aki szemtől szembe támad.
- Tudom - bólintott rá Sam. - Mert te egyenes és becsületes vagy. De sajnos nem mindenki ilyen. Sem köztünk, sem köztetek, sem sehol máshol. És… tulajdonképpen örülök, hogy maradsz. Te és Daniel vigyáztok a Földre.
- És Mitchel alezredes?
- Hogy Niont idézzem… Mitchel alezredes jó katona addig, amíg harcolni kell, de Isten ne adjon olyan helyzetet, mikor az eszét kéne használni - nevette el magát Sam.
- Ez kemény kritika, Carter alezredes.
- Valóban, Teal’c. Sajnálom, talán nem kellett volna kimondanom - mosolygott továbbra is a nő. - De azért kérlek, figyeljetek rá! Hajlamos átgondolás nélkül fejjel menni a falnak. És vigyázzatok Janetre is, rendben?
- Úgy lesz, Carter alezredes - bólintott rá Teal’c. - Veled minden rendben lesz?
- Igen, azt hiszem - mosolyodott el Sam. - És… néha te is eljöhetnél meglátogatni.
- Nem hinném, hogy ez jó ötlet lenne - rázta meg a fejét a férfi. - Emlékezz csak az Alfa-bázison történtekre…
- Ahol is Malek és Bra’tac kézfogása békét hozott a népeink közé - fejezte be a mondatot gyorsan Sam, mire kis tűnődés után végül Teal’c fejet hajtott. Sam közben érzett némi bizonytalanságot Nionban. Nem Teal’ckel szemben, hanem a jaffa esetleges látogatásával és a többiek reakciójával kapcsolatban. Egy bíztató gondolattal próbálta megnyugtatni a szimbiótát, aztán a figyelme visszafordult a barátja felé.
- Nagyon fogtok hiányozni - mosolygott rá. - Tíz éve már, hogy elválaszthatatlan a CSK1.
- Időről időre elszakadt valaki - tűnődött el Teal’c. - Hol Daniel Jackson, hol Jonas Quinn vagy O’Neill, néha én is. Eddig te voltál az egyetlen biztos pont, Carter alezredes. De most úgy tűnik rajtad a sor.
- Igen, igazad van - mosolyodott el Sam. - De én valószínűleg nem térek már vissza, legfeljebb látogatóba. És akkor is hiányozni fogtok. Főleg te és Daniel.
- Te is hiányozni fogsz, Carter alezredes. És… Mitchel tudja már?
- Nem, még nem. Nem igazán akarom neki elmondani, csak az utolsó pillanatban.
- Nagyon dühös lesz.
- Tudom. Fel vagyunk rá készülve. És… még mindig így a könnyebb. Nem lenne türelmünk elviselni a morgását… nem értené meg.
- Igen, ez valószínű.
- Viszolyog a tok’ráktól, ahogy O’Neill tábornok is - sóhajtott Sam. - És Niontól sem várhatnánk el, hogy a végtelenségig lenyelje a beszólásokat.
- Valóban - hagyta rá Teal’c.
- Minden rendben a szimbiótáddal, Carter alezredes? - fürkészte Samet.
- Igen, Teal’c, nem kell aggódnod. Még mindig… bizalmatlan vagy vele szemben?
- Valójában nem - tűnődött el a férfi. - Csak… aggódom.
- Az jó. Az nem baj - mosolyodott el Sam. - És én is aggódom érted. A csapat lassan kicserélődik körülötted, és…
- És az újak már nem értenek meg úgy, mint ti - bólintott rá Teal’c. - De a világon minden változik, Carter alezredes.
- Ez így van, Teal’c. És mi alkalmazkodunk a változáshoz.
- Valóban. De a CSK1 nélküled és O’Neill nélkül már nem ugyanolyan. És ezt Daniel Jackson is így fogja érezni.
- Tudom. Azért ti tartsatok ki, ameddig lehet - kérte Sam.
- Úgy lesz - hajtott fejet Teal’c. - De egyszer majd én is hazamegyek - tűnődött el végül. - Ha már úgy érzem, nincs rám szükség ezen a világon.
- Tudom - mosolyodott el Sam. - És akkor majd Daniel is megtalálja valahol a helyét.
- Mire gondolsz, Carter alezredes? - nézett rá kérdőn a jaffa.
- Nem tudom, Teal’c - rázta meg a fejét sóhajtva Sam. - Csak egy érzés, hogy Daniel sem a Földön fog megöregedni. Áh… lehet, hogy butaság az egész, és csak a saját lelkiismeretemet próbálom megnyugtatni azzal, hogy nem én leszek az egyetlen, aki elhagyja ezt a világot. Ne is beszéljünk róla!
- Ahogy akarod - bólintott rá Teal’c. - És… mihez kezdtek majd… te és Nion?
- Tudósra, fizikusra mindig szükség van, Teal’c. Nem félek attól, hogy unatkozni fogunk. Nion mindenféle kutatásra kapható, ami egy kicsit előbbre mozdítja a világot. Ebben olyan, mint én. Úgy látszik… ez családi vonás - nevette el magát végül.
- Micsoda?
- Tudod, apám is tökéletes összhangban volt Selmakkal, ahogy én is Nionnal. Ritka szerencse.
- <i>Ez több, mint összhang, Sam </i>- szólalt meg Nion is. - <i>Loran is összhangban van Malekkel, csak… kissé eltér a személyiségük. Ez nem baj. Tudják kezelni, mindketten.
- Tudom </i>- mosolyodott el Sam. <i> - De mi mindenben összepasszolunk. Szerencsére.
- Igen, ez nagy szerencse </i>- hagyta rá mosolyogva Nion, így Sam figyelme visszatért Teal’chez.
- Mindig volt egy csomó olyan kutatási téma, amivel itthon nem volt időm foglalkozni. Most majd mindnek szerét ejtem - mondta mosolyogva.
- Remélem, így lesz, Carter alezredes - bólintott rá Teal’c.
- Így lesz, hidd el. És… most nem tartalak fel tovább… csak… szerettem volna, ha nem Mitchel duzzogása közben kell megbeszélnünk ezeket a dolgokat.
- Valóban kellemesebb volt így - értett egyet Teal’c. - És… tudod már, mivel érvelsz Mitchelnek?
- Bárcsak tudnám - rázta meg a fejét Sam. - Majd… improvizálok.
- Rendben.
- Akkor jó éjt, Teal’c. Hétfőn találkozunk!
- Jó éjt, Carter alezredes - hajtott fejet a férfi, majd Sam kisétált a szobájából, és egy halvány mosollyal a felszín fele indult.
- Napok óta nem láttam mosolyogni - szólította meg néhány kanyarral arrébb Landry tábornok.
- Mostanában nagyon másoktól függ, hogy tudok-e mosolyogni - állt meg vele a nő. - De amikor rájövök, hogy az igaz barátok még mellettem állnak, akkor sikerül.
- Sam - engesztelte a férfi.
- Van, aki elfordult tőlem - rázta meg a fejét a nő. - Olyan, akitől nem ezt vártam volna. Kicsit… fájt, hogy csalódnom kellett benne.
- Talán csak fél, erre nem gondolt?
- Igen, mindenki fél, és mindenki dühös, és mindenki csalódott... És mindenkinek az érzéseire nekem kell tekintettel lennem. Azt senki nem veszi figyelembe, hogy én mit érzek. De én akkor is inkább azt a néhány embert akarom látni, aki tűzön-vízen át kitartott mellettem. Ők az igazán fontosak - mosolyodott el megint Sam.
- Ennek örülök - tűnt fel egy halvány mosoly a tábornok arcán is. - És rám is számíthat. Tudja, hogy örülnék, ha maradna.
- Tudom, uram. Köszönöm. De tényleg mennem kell.
- Egyszer majd elmondja miért?
- Egyszer majd el - hagyta rá mosolyogva Sam.
- Tényleg jó oka van elmenni? Mármint… nem úgy értem, hogy nyomós oka, hanem… valami olyasmi, amitől most mosolyog, mert eszébe jutott.
- Igen, így van - bólintott rá Sam.
- És engem itt hagy a kíváncsiságban?
- Jobb ez így - nevette el magát Sam.
- Szóval… mégiscsak ígértek magának valamit?
- Hát… tulajdonképpen… igen - ismerte be Sam továbbra is vigyorogva.
- És… nem tudnék esetleg… fölé licitálni?
- Huh - nevette el magát Sam, majd úgy tett, mint aki elgondolkodik. - Nem, nem hiszem - mondta végül.
- Mi lehet ennyire csábító? - tűnődött mosolyogva az idősebb férfi.
- Uram, egy titkomról tud, legyen elég annyi - kérte Sam.
- Hát jó… de csak egyelőre! Megígérte, hogy egyszer elmondja!
- Tudom, felelőtlen ígéret volt - nevette el magát a nő. - De egyszer majd elmondom.
- Rendben. Most haza indult?
- Igen, uram.
- Jól van, akkor jó pihenést. Áh… nem látta valahol Dr. Jacksont? A fordítócsapat haja égnek áll egy felirattól, amit a CSK9 hozott haza, de senki nem tudja, hol van Daniel.
- Nálam - vont vállat Sam, és csak megforgatta a szemét, mikor a felettese arcán látta a meglepődést. - Rábíztam a házamat, így pár napja odaköltözött. De ha a fordítócsapat igazán el akarta volna érni, akkor felhívják a mobilján. De az igazság az, hogy nagyon nem szeretik, mikor Daniel elhalássza előlük a dicsősséget. Inkább hetekig ülnek rajta, és csak utána látják be, hogy nekik ez nem megy.
- Ez igaz. Akkor főjenek csak a levükben.
- Helyes - nevette el magát Sam, majd elköszöntek egymástól, és Sam hazaindult.
|