Stargate Multiverse - Szörnybarlang 9. rész

***

// Tejútrendszer /Föld /CSKP /[27] Parancsnoki iroda //

Miután a csapat hazavitt egy teljesen működőképes Alterran műholdat Atlantiszra, Mr. Woolsey két dolgot közölt Dr. McKay-el. Az első természetesen a jelentések leadásának határideje volt. A második pedig, hogy Atlantisz főtudósa kap egy hét szabadságot.
Így Dr. Rodey McKay hamar a földön találta magát. Az egy hét nyugalmasan telt,nem szakította meg semmiféle hirtelen jött galaktikus vészhelyzet. 

Rodney teljes lázban égett, hogy végre nyugodt körülmények között belevesse magát a műhold rejtelmeibe. Persze Woolsey megint keresztül húzta az ő zseniális terveit. Két hírt közölt, stílszerűen egy rosszat és egy kevésbé rosszat. Persze, Woolsey-nak a jelentés fontosabb, mint a Biblia, így aztán ő gyorsan összeütötte azt, mint egy rántottát, majd nekiállt pakolni. Mivel kiderült, hogy Jennifer is szabadságolva lett, így nem is annyira bánta már, hogy el kellett halasztani a műhold bogarászását. Kellemes pihenéssel töltötték az időt, színházban, moziban voltak, étteremben vacsoráztak, egyszer még Jennifer arra is rávette, hogy táncoljanak. Bár lehet, hogy többé nem fogja erőltetni ezt a tevékenységet... [Dr. Rodney McKay]

***

A szabadság letelte után mindketten jelentkeztek a Parancsnokságon, és az Ősök városába való visszajutás körülményeit tárgyalták Jennel, mikor a kanadait Landry magához rendelte. Elbúcsúzott a doktornőtől, és a parancsnoki iroda felé vette útját.
Letette magát az egyik székbe a tábornok asztala előtt és egyre növekvő kíváncsisággal hallgatta Landry-t. [Dr. Rodney McKay]

- Üdv a Parancsnokságon doktor. - Üdvözölte egy baráti mosollyal. - Mielőtt visszaküldenénk Atlantiszra, szeretném ha megnézne valamit. Fraiser hadnagy és Dr. Drew nem sokkal az előtt értek haza egy párhuzamos valóságból, hogy a Fémtojás nyomába eredtek volna. Az eszköz amivel átmehettek egy másik valóságba, a P9X-259 -en van. S ott van mellette az a gyűrűplatform is amivel Templar százados a Tejútról a Pegazusba került. A Lucian-szövetség lebombázta a helyet és  ott hagyta. Ám jó lenne bizonyosan tudni, hogy mi maradt az ottani eszközökből. Nem lenne jó, ha hirtelen egy másik valóságból goa'uldok, replikátorok vagy valami ezeknél is rosszabb érkezne hozzánk. S az sem kívánatos, hogy tejúti ellenségeink a Pegazus galaxisba is eljussanak. Adok ön mellé két technikust és egy CsK-csapatot, nézzék meg mi maradt azoknál a romoknál. Ha bármely eszköz működik még, próbálja meg lezárni őket. Aztán a Bizottság majd eldönti mi legyen velük. Van kérdése?

- Párhuzamos valóságból? - kérdezett vissza. - Hogyan? Mármint, hogyan jutottak oda? Tükörrel? Van még egy tükör azon kívül, amit Hammond tábornok megsemmisíttetett? Van hozzá vezérlő is? - Egy pillanatra elkomorult. - Az a gyűrű, ha jól tudom a szörnyek szigetére vezetett, és a százados is csak isteni csoda, hogy megúszta. Nem szeretnék egy csapat szörny karmaiba esni, így jó lenne, ha a másik oldallal csinálnának először valamit. Ez testhezálló feladat a Vadembernek és Sheppard-nek, nem? No, és mi van a Lucian szövetséggel? Biztosak benne, hogy nem jönnek vissza? - nézett cinikusan a tábornokra Rodney. [Dr. Rodney McKay]

A tábornok szemrebbenés nélkül hallgatta végig Atlantisz vezető tudósának kérdésáradatát. Ismervén Rodney természetét, a tábornok egészen biztosan számított erre az áradatra. Sorban meg is válaszolta őket.
- Igen, van még egy tükör. - Bólintott. - Templar főha... százados jelentése több vezérlőről szólt, tehát ha a szerkezet egyben van, alighanem egy vezérlőt is talál majd hozzá. A Lucianoktól ne féljen. Legutóbbi értesüléseink szerint ők maguk bombázták porig azt a helyet, aligha térnek vissza. Ennek ellenére az Apolló a közelben lesz. Ha kellemetlen látogató érkezne, ők majd elzavarják. - Kissé elmosolyodik. - A vadember már a bolygón van, akár csak Sheppard alezredes és több CsKA csapat. De önnek egyébként sem feladata kipróbálni azt a gyűrűplatformot, ha az működik még egyáltalán. Csak nézze meg hogy megvannak e még az eszközök. Jelentse mit talált és jöjjön haza. Aztán majd a bizottság eldönti mi legyen velük és ha más nem, majd felpakoljuk az Apollóra. De ez már nem az ön gondja lesz. Csak mérje fel.

A tábornok nemigen nyugtatta meg Rodney-t, de a kanadait jobban izgatta inkább a tudományos felfedezés, mint a veszély. Bólintással tudomásul vette Landy mondatait, majd elindult készülődni. [Dr. Rodney McKay]

Nem sokkal később Rodney már az indítócsarnokban állt és tárcsázás közben a csapat mellé befut Dr. Keller is, útra készen. Játékosan a párjára mosolyog.
- Megkértem a tábornokot, hogy csatlakozhassak. Rég voltam már idegen bolygón.
Mielőtt vitába szállhatott volna a nővel, a kaput aktiválták és ők már mehettek is. [Dr. Rodney McKay]

***
Elindultam s a barlangban levő emberek munkáját látva sóhajtottam. Dr. Gellerhez mentem, s megszólaltam. 
- Doktornő! Preston főhadnagy és Long őrmester sérülései nem súlyosak, ám Tromot századosnak emlékezetkiesése van. Sajnos nem tudtam mit tenni, így rábíztam az őrmesterre.  [Emilia Von]
A doktornő eddigre ellátta a két legsúlyosabb sebesültet, így teljes figyelemmel hallgatja Emilit.
- A százados jó kezekben lesz. - Pillant Erica arra felé, ahol épp Preston főhadnagy méri fel felettese állapotát. - Ön is jó kezekbe került. - Mosolyodik el a doktornő és már szedi is elő a fertőtlenítő szert és a gézlapokat. Alig egy perc alatt kitisztítja Emili combján a karmolást és beköti a sebet. Ez után befáslizza a bokáját is. Majd újabb sérülések után kutatva végig tapogatja Emilit, szerencsére eredménytelenül. Búcsúzóul még mindkét szemébe bele világít és a pupilla-reakciót is rendben találja. Majd elismerően bólint.
- Olcsón megúszta ahhoz képest, hogy egy szál karddal intézett el egy szörnyet. 
Megnyugtatott, hogy doktornő sikeresen megtett mindent, amit csak ebben a helyzetben tudott a legrosszabbul járt két emberünk megmentése érdekében. Ezután én következtem. A doktornő jól végezte munkáját, mert alig pár perc elteltével a lábamon levő seb már csak a fertőtlenítő miatt csípett jobban, mint a bokámból eredő lüktetés. Elmosolyodtam először is köszönésképp. Ezután még jött egy rutin vizsgálat, amiből számomra is kiderült, hogy máshol nem esett semmi bajon, és még a pupilláim is rendben működnek a fények hatására. 
- Szerencsém volt - válaszoltam. - Ám gyanítom nem ártana leckéket vennem önvédelemből Ronotól... - toldottam meg.  - Ha kellenék, itt leszek, csak felmérem a helyzetet technikai szempontból. -  Átsántikálva a gyűrűplatformon a hátizsákom felé indultam. Lent hevert a kövön a berendezés egyik sarkában. Látszólag nem esett semmi baja, s ennek örültem. Letérdeltem és először az egyik kulacs vizet vettem ki belőle. Újból közelebb mentem a többiekhez. Letettem nagyjából olyan távolságra, hogy ne legyen túl nagy probléma bárkinek oda jutnia hozzá. 
- Hoztam egy kis vizet. Nyugodtan használják, amire csak kell - ezzel visszamentem és hagytam mindenkit dolgozni.  [Emilia Von]
***  

// Pegazus galaxis /További bolygók /S4Z-175 // 

A frissen kinevezett százados a kapu túloldalán egy csatatér kellős közepére csöppen. A ritkás aljnövényzetű erdőben szörnyek jönnek szemből, hátulról és mindkét oldalról. A századossal szemben, a tárcsázó mellett egy CsKA csapat tüzel kétségbe esetten a minden irányból érkező lényekre. Két férfi állva lő minden irányba a P-90-esekkel, gondosan ügyelve rá, hogy véletlenül se találják el kapun át érkezőket. A két férfi között egy nő térdel és távcsöves fegyverével egy a csillagkaput körülölelő tisztás túlsó felében  lévő szörnycsapatot igyekszik egyesével likvidálni. A célba vett hat tagú szörnycsapat a tárcsázótól jó húsz méterre a rá irányuló célkereszttel mit sem törődve egy századosi egyenruhás férfit igyekszik darabokra szedni. A férfi még eszméleténél van és egy késsel hadakozik támadói ellen. Körülötte öt halott szörny hever és egy hatodik is kidől a sorból a tárcsázó mellett térdelő nő célzott lövésétől. Szinte ezzel egy időben egy hetedik szörny is a földre rogy a fejét keresztül döfő hajítódárdától. 
A hoplita vezér a másodperc tört részéig elégedetten figyeli dobása eredményét, majd előkapja kétélű rövid kardját és így várja be a saját embereit.  Egy pillanattal később a CsKA-6 tagjai is átérnek és felzárkóznak Jan mögé, M4-eseikkel fedezve a tárcsázó mellől harcoló társaikat.

 Ahogy átértem, kissé meglepődtem, hogy ellenséges terepre botlottam. Nem erre számítottam. Fegyveremen átállítom golyószórásról szimpla lövésekre, és a lények fejét vettem célba. Mire megérkezett a sereg jelentős része, a táram felét elpuffogtattam.
- Parancsnok, az embereivel állítson körkörös védelmet a kapu k... Mi az ördög?!
Rökönyödtem meg, mert mint a barbár hordák, úgy rontottak rá az ellenségre.
- Katonák, célzott lövésekkel segítsük a hoplitákat.
Mondtam és térdelő állásból tüzeltem az ellenséget addig, amíg el nem fogytak. [Jan Templar]

 Fegyvereik zaját azonban hamar elnyomja a hopliták harci kiáltása. Hajító dárdák repülnek a szélrózsa minden irányába és a támadó szörnyek sora kissé megritkul. Mire a dárdák célt érnek, addigra a hoplita sereg tagjai csoportokra osztva, kivont karddal rohannak szerte-szét. Minden csoport egy-egy szörnyet céloz meg és olyan elánnal vetik magukat a harcba, ami még ezeket a vérengző fenevadakat is meglepi.
Ekkor, Jan után alig egy perccel ér át a kapun a két civil. Sophie maga elé tartott Zat-tel és  igyekszik testével is védeni Rachelt  az esetleges veszélytől. 
Sophie figyelemfelhívásként megkopogtatja Rachel vállát, majd a tisztás egyik legtávolabbi szélére mutat. A bokáig érő fűben egy férfi hever. Egyenruhája alapján Rachel bizonyosra veheti, hogy egy Atlantiszon szolgáló katona. Sophie körbe pillant és orvosi táskáját magával hurcolva elindul Rachel előtt a férfi felé. Mire odaérnek addigra az utolsó szörny is holtan rogy össze és a hopliták igyekeznek kihúzkodni kardjaikat, lándzsáikat és dárdáikat a pokolbéli tetemekből.

Az utazás egy pillanat alatt véget ért, a másik oldalon pedig egy igazi őrületbe léptek. Vér, üvöltés, halálsikoly. Ezt meglátva a katonailag tapasztaltabb Zirion maga mögé rántotta Rachelt, aki hálás volt ezért, hiszen ő híján volt minden tapasztalatnak. Szerencsére támadás nem érte őket, csak távolról látták azt, hogy a hopliták miért is szolgáltak rá alaposan a hírnevükre. A szörnyeknek, akik amúgy elég félelmetesek voltak, semmi esélyük nem volt.
Sophie megkopogtatta a civil orvosnő vállát, aki rögtön észrevette, hogy mit is mutat neki kollégája. Még innen messziről is látszott, milyen rossz állapotban van az atlantiszi katona. Még mindig takarásban maradva gyorsan arra siettek, szerencsére a harc heve elkerülte őket, így hamar odaértek a sérült mellé. Az egyenruhája széttépve, a hasfalán, karján és a lábán marcangolás nyomai látszódtak, a mellkasán szerencsére csak felszíni sérülések voltak. A sebek irányából, mélységéből gondolatban teljesen le tudta modellezni a teljes támadást Rachel. Közben persze a keze sem maradt tétlen, orvosi táskája már nyitva állt mellette, úgy, hogy ahhoz a  test másik oldalán térdeplő Sophie is hozzáférjen.
- Dr. Almond, foglalkozzon kérem a karjával és lábával, én megpróbálom valamennyire felmérni a károkat a hasfalán - hadarta, és a keze már gyakorlottan járt is - Sorgerson, ugyan nem hall, de tartson ki! Rendbe fogjuk hozni, pár hét és már szalad! - biztatta az ájult beteget.
Óvatosan megnyomkodta a hasfalat, hálát adva a százados eszméletlenségéért. Ez bizony akkut has, sajnos a dögök az izmokat átvágták, és megsértették a beleket, perforáló sérülése van. A béltartalom lassan szivárgott, és a vérzés is elég erős volt, gyorsan sokkos állapotba fog kerülni a százados. A végleges vérzéscsillapítás sterilitást és felszerelést igényel, úgyhogy csak gézlapokkal tamponáltam a sérülést.
És nem elég az elég súlyos sérülés, a lények karmairól, fogairól súlyos fertőzések, bacilusok juthattak a testébe.  [Rachel Nathingale]

A csatát az emberek nyerték. Az összes hoplita csurom vér, ám mindegyikükön a szörnyek vére alvad épp meg, egyik hoplitának sem görbült a haja szála sem. Körös-körül vagy negyven szörny hever lelőve, leszúrva, vagy épp lelőve és leszúrva. Emberi oladalról az egyetlen sebesült a századosi egyenruhás férfi, akit épp a két doktornő próbál életre pofozni. Az eszméletlen Sorgenson százados azonban láthatóan életveszélyes sérülésekkel került ki a kalandból. Ennek következtében Jan lett a rangidős tiszt.

 A Tok'rának és Nightingale-nek szólnom sem kellett, rögtön elkezdték a százados ellátását. Én a mellettem álló fekete bőrű őrmester felé fordítottam tekintetem.
- Azonnal tárcsázza Atlantiszt.
Amint ezt elkezdte a hölgyekhez futottam, közben a társaimnak intettem, hogy jöjjenek ők is.
- Jelentsék az állapotát Atlantisznak. Amint szállítható állapotba kerül, a CsKA-4 átviszi. A lényeg az, itt nem maradhat. - Ezután a katonák felé fordultam. - Miután hazavitték a parancsnokukat, mondják meg Atlantisz vezetőjének, hogy küldjön egy másik csapatot Önök helyett, ha ez nem lehetséges, akkor jöjjenek vissza. Körülbelül húsz percet leszünk még itt. - Ekkor elindultam a hopliták felé, de megjegyeztem még valamit. - Ja! Hozzanak, vagy küldessenek nekem egy pisztolyt néhány tárral.
Most már végleg befejeztem, s amíg elértem a hopliták vezetőjéhez. [Jan Templar]

- A századost gyorsan haza kell juttatni - kiáltotta a másik századosnak, aki szerencsére már intézkedett is.
Örült, hogy ilyen tapasztalt orvos kíséri, Sophie már sikeresen lezárta a vállsebet, a combsebben is elállította az erős vérzést, "szállíthatóvá kötözte" és már a összecsukott hordágyat pakolta elő. Rachel a vérveszteségre tekintettel gyorsan elővett egy infúziót, és bekötötte a betegnek, magasra tartva a hozzá tartozó, Ringer-oldatot tartalmazó tasakot. Jól együtt tudtak dolgozni Sophieval, mint két tapasztalt vén róka, szavak nélkül is tudták a dolgukat, tizenöt perc alatt végeztek is a legalapvetőbb teendőkkel, és szállíthatóvá tették a századost. 
- CSK-4! - kiáltotta parancsolóan - jöjjenek, emeljük át a hordágyra. Óvatosan, egyszerre, főleg a hasára figyeljenek! Egy... kettő... három! - gyorsan ellenőrizte, hogy egy rögzítés sem mozdult el a mozgatás miatt, még egyszer gyorsan ellenőrizte a pulzust és a légzést és a tasakot a vállára dobta.
- Figyeljenek, mondják meg odaát, hogy a combján vénás vérzés, akkut hasa van, gyorsan kerüljön a műtőasztalra. Mindenképp szóljanak, hogy nagy a fertőzésveszély! Sok sikert. Háromra emeljék! - Sophie, kérem menjen velük a kapuig, én gyorsan összepakolok.
Vigyázó szemmel követte a betegét, magában morogva minden nagyobb himbálásnál. Mikor megálltak Templar mellett, akkor a csomagokkal kezdett törődni, gyorsan mindent visszarámolt a helyére, hálás volt az égnek, hogy alaposan felkészült az útra. Gyorsan felkapta, és ő is a sérült után sietett. [Rachel Nathingale]

- Elárulná a nevét, parancsnok? - Ahogy ez megtörtént, ismét beszélni kezdtem, már az egész seregnek. - Nagyszerű harcosok Önök itt mindannyian, amelyről tanúbizonyságot tettek, de taktika és egység nélkül hamar találkozhatnak olyan helyzettel, amellyel nem boldogulnak. Most a szerencse istennője velünk volt. - Mondtam, majd elporoltam a földről az avart és egy bottal rajzolni kezdtem.
- A kaput negyven fővel őriztetjük, ilyen formában. A többiek kétszer ötven és egyszer hatvan fős csapatokba állnak fel. Egy csapatban soronként tíz fő álljon. A csapatok között öt méter távolságot hagyjanak, ám ha szükséges, akkor zárjanak össze. Az első két sor hajítsa el lándzsáit az érkező ellenségre, majd fussanak a csapatuk háta mögé. A harmadik és negyedik sor legelőre kerülve szegezze az érkező ellenség irányába lándzsáikat és döfjék bele az ellenségbe azt.
Fejeztem be a kiképzést, majd a rádiómhoz nyúltam.
- Jan Templar százados hívja John Sheppard alezredest... Veszi valaki az adást?
Kérdeztem az adó-vevőn keresztül. [Jan Templar]

A CsKA-4 egyik tagja jelent Jannak. Ez alapján két ugróval jöttek. Az egyiket Sheppard alezredes vezette és ő elment felvenni a helyiekkel a kapcsolatot. A másik ugró pilótája Susan Croft százados. Az ő feladata a CsKA-8, Ronon Dex és három civil tudós elszállítása volt a barlanghoz. A szörnyek pár perccel korábban érkeztek. Azonnal hívták rádión Croft századost, de sem az ő ugrója, sem Sheppard alezredes ugrója nem válaszolt. Sheppard alighanem hatótávon kívül van, de Croft százados ugrójának kommunikációs rendszere elméletileg elérhető kellene legyen rádión is.
Úgy tűnik a százados megmarad, legalább is megéri, hogy Atlantiszra kerüljön. Ebben nagy szerepet játszik, hogy a Jan által felszólított fekete bőrű Lynch őrmester gyorsan tárcsázza a várost. A kapu túloldaláról rádiójelek formájában Dr. Richard  Woolsey hangja érkezik meg.
- Sorgenson százados. Templar százados és csapata nemrég jelentkeztek az M5K-809 -ről. Bármely pillanatban megérkezhetnek önökhöz. Mi a helyzetük?

Miután hívtam a bolygón lévő CSK csapatot, jött is a válasz, de Atlantiszról.
- Idegen lények ostromolták meg a kapu környékét, melynek következtében Sorgensen százados súlyosan megsérült. Hamarosan átküldjük a kapun. Próbáltam hívni Sheppard alezredest, illetve másokat is a bolygón, de válasz nem érkezett. - Itt egy rövid szünetet tartottam. - Mr. Woolsey, ez nem egy rutin küldetés lesz. Szeretném kérni, hogy mielőbb küldje ide az egyik csatahajónkat, hogy fedezze a hátunkat. [Jan Templar]

Mire Jan a jelentése végére ér, Sorgenson már a kapu túloldalán van.
- Dr. Voronin már átvette a századost. A CsKA-4 többi tagja hamarosan ön mellett lesz Templar százados.  A Daedalus épp Atlantisz felé tart a Földről. - Válaszol Woolsey.- Amint elérhetőek lesznek, oda küldöm őket.

A kapu lekapcsol. A hopliták vezére is bemutatkozik.
- Nikosztratosz vagyok. S bocsáss meg jó uram, de nem a szerencse vezette kardunkat győzelemre. Lerohantuk ellenségeinket, mivel többen voltunk és nálunk volt a meglepetés ereje. Ha csak körbeálltuk volna a kaput, azzal áldozatnak kínáltuk volna fel magunkat, mert a közénk ugró szörnyek bizonyosan végeztek volna többünkkel, mire úrrá leszünk rajtuk.
Bárhogy is, a taktika helyességét kétszáz sértetlen hoplita és több tucat lemészárolt szörny támasztja alá. 

Miután megérkezett a kérésemre is a válasz, nem csak az, hogy Sorgensen átért, visszatértem a hoplitákhoz. A parancsnok válasza logikusnak tűnt, bár én még mindig nem tudtam egyetérteni vele.
- Talán igaza lehet. Mi már két-háromszáz éve lőfegyvereket használunk. [Jan Templar]

A kapu hamarosan aktiválódik és a CsKA-4 három tagja vissza tér. A nő átnyújt egy combtokot és benne egy berettát Jannak, mellé két pót tárral. A hoplita vezér nem válaszol Jannak. Inkább kiválogatja a kapu őrzésére a negyven hoplitát és elhelyezi őket. 

Mondtam és a visszatérő katonákra néztem.
- Köszönöm.
Mondtam és rögtön felszíjaztam a combomra a pisztolyt.
- A bolygón egyelőre senkit nem tudtam elérni. Nikosztratosz parancsnoknak korábban már említettem, a kaput negyven hoplitával őriztetjük, illetve itt hagyom velük a CsKA-4 három tagját. A többiekkel elmegyünk a vízhez, s onnan fogjuk irányítani a kutatást Sheppard alezredes és csapata után. - Mondtam, majd a Nikosztratoszhoz fordultam. - Megmaradt embereit vezényelje abba az iránya. - Mutattam a forrás felé. - Doktornők, katonák, indulás.
Mondtam és a csapat élén haladva vezettem őket. [Jan Templar]

Mikor látta, hogy a százados biztonságban átért a kapun, megállt és lehúzta a véres gumikesztyűket, óvatosan a szennyes zsákba téve. Szerencséjük volt, hogy a szegényes orvosi felszerelésében volt elegendő kötszer.
A katonák megbeszélését nem figyelte túlzottan, nem értett a stratégiához, nem is érdekelte. Maradjon is az orvos a szikénél, a katona a fegyverénél. Az biztos volt, hogy a spártaiak taktikája bevált, hiszen mind sértetlenek voltak, és méltán büszkék az eredményükre. Egész biztonságban kezdte magát érezni ennyi, igazi harcos között. Bár az olvasott tanulmányok miatt, amik arról szóltak, hogy hat a férfiak tesztoszteronszintjére és egyéb gondolatára egy ilyen harc, teljesen nem volt nyugodt.
Viszont végre volt elég ideje körbenézni a harctéren is, mindenfelé szörnyek hevertek döglötten. Míg a százados intézkedik a kapu védelméről, ő inkább ezeket vette közelebbről figyelembe. Elég undorító teremtés volt szerencsétlen. Óvatosan leguggolt mellé, és figyelve a dög rezdüléseire - bár elég valószínűtlen volt bármilyen akció fej nélkül -, mintát vett a véréből és a szövetéből, óvatosan elhelyezve a steril tartóba. [Rachel Nathingale]

Kolléganője ügyködését látva a tok'ra doktornő is akcióba lendül és követvén Rachel praktikus gyűjtögető magatartását,  mintákat vesz egy másik hulláról. Nikosztratosz árgus szemekkel figyeli ahogy Rachel és Sophie matat a fejetlen szörnyek hulláin. Bár nem számít semmiféle reakcióra a két dög részéről, azért több embere társaságában, kezét a kardja markolatán nyugtatva, éberen áll a serénykedő doktornők közelében.

Lynch őrmester egy fekete táskát hozott magával. A táskán lévő nagy vörös kereszt egyértelművé teszi annak funkcióját. Az őrmester Rachelhez sétál és átnyújtja neki a súlyos csomagot.
- Dr. Voronin üzeni, hogy nagyszerű munkát végeztek Sorgeson százados ellátásakor. Minden esély megvan a megmentésére. Az ő utasítására állították össze ezt a csomagot.

Gyorsan végzett, mire felállt, vissza is érkezett a CSK csapat. Egy szép nagy táskával és jó hírekkel.
- Köszönöm, szerencsére jó kezekbe került a százados, úgyhogy tényleg bizakodóak lehetünk - mosolygott a parancsnokot vesztett csapatra biztatóan.
Olyan könnyen adták át neki a táskát, hogy Rachel nem volt felkészülve a súlyára, majdnem le is ejtette. Kinyitotta, elégedetten mérte fel a tartalmát, minden ami szemnek szájnak ingere, ott volt, most már tényleg rendesen tud gondoskodni a katonákról. Remélhetőleg nem lesz szükség rá, de nem árt a biztonság.
- Köszönöm - nevetett fel, mikor a nála vékonyabb Sophie átvette a csomagot, majd hozzátette - azért vannak nyilvánvaló előnyei a Tok'ra létnek. [Rachel Nathingale]

Sophie is megkönnyebbül Sorgenson állapotjavulásának hallatán és hasonló vidámsággal felel Rachelnek. - Csak próbálja ki. Sok változással jár ugyan, de ebben sokkal több a jó mint a rossz.

Csodálkozva reagált Sophie ajánlatára:
- És ha nem tetszik, visszaválthatom? - a képtelen ötleten felnevetett - Nem hiszem, hogy alkalmas lennék Tok'rának, néha még nekem is elegem van a saját agyamból, mi lenne, ha még más is ott lenne? Szerintem rövid úton kérné az áthelyezését. 
Csatlakozott a menetoszlophoz, hátán a lényegesen könnyebb táskával, ami a vizsgálati eszközöket tartalmazta.
- Doktornő, mit gondol, fogunk találni valamit a tóban? Közben lefuttathatnánk egy rövid elemzést a szerzett szövetekről is.  [Rachel Nathingale]

Sophie megértő mosollyal válaszol.
- Nem, nem válthatja vissza. Kizárólag szakmai szempontokat figyelembe véve nem is akarná visszaváltani. Nem szakmai szempontok alapján még nem tudok véleményt mondani, mert nem ismerem önt elég jól ehhez.

Jan parancsára a menet megindul. A százados mellé a hoplita vezér is felzárkózik és menet közben radarként pásztázza a környéket.
Dr. Almond elgondolkodva válaszol.
- Ha már évszázadokon keresztül ez a víz tartotta vissza a vérhasjárványt, akkor feltétlenül kell legalább valamiféle antibakteriális hatásának is lennie. A semmiért biztosan nem lenne ilyen keresett árucikk, hogy több bolygón is kereskedni lehessen vele. Szinte bizonyos vagyok benne, hogy találni fogunk valamit abban a vízben. Engem inkább az érdekelne, mi van benne ami árthat az olyan embereknek, akik esetleg még nem szoktak hozzá ehhez a vízhez. Önök az M5K-809 bolygón nem vettek észre esetleg bármiféle elváltozást a helyi lakosoknál? Amit esetleg a gyógyvíz rendszeres fogyasztása okozhatott. Talán - mosolyodik el a doktornő, -  hoplita kísérőink sem a semmitől ennyire jó harcosok. Bölcs volna tőlük is szövetmintákat venni.

***

A szerkezeten állt meg a pillantásom. Visszaérve a hátizsákhoz elővettem a másik kulacsot és ezután feltéptem a papír zsebkendő műanyag csomagolását. A kezembe öntöttem egy kis vizet s megpróbáltam valamennyire megtisztítani a lény vérétől. Ráment az egész csomag. A fájdalmaim miatt még fáradtabbnak éreztem magam. Ám a helyzetünk elég szorult volt. Tudtam, hogy mindenre van idő, csak pihenni nincs. Így az elsősegély dobozomból előszedtem a fájdalomcsillapítót és pár korty vízzel megittam. Eltettem a kulacsot és magamhoz vettem a táblagépet. Megnyugtatott a tény, hogy rendeltetés szerűen felboot-olt. Felálltam és közelebb mentem a szerkezethez. Bal alkaromra helyeztem a gépet, miközben az ujjaimmal felül tartottam s magamhoz nyomtam, hogy le ne essen. Megkerestem az életjeldetektort is, s a gép egy olyan részére raktam, amiről nem tud leesni. Körbesántikáltam a gépet, talán találok valami csatlakozót, amire a táblagép kábeleit rácsatlakoztathatom s reméltem, hogy az bemeneti és kimeneti interface-ek nem sérültek meg és hozzájuthatok az gép információihoz, vagy adatbázisához. Be voltunk zárva egy barlangba, amiben az életünket ennek a szerkezetnek köszönhettük. Tudni akartam mi ez, s ezzel a munkával tudtam a legtöbbet segíteni a társaimon. Így megpróbáltam mindent megtudni, amit csak lehetett.  [Emilia Von]

A táblagép engedelmesen működésbe jön és úgy tűnik a csatlakoztatása ellen az erőteret létrehozó gép sem tiltakozik. De az adatbázis helyett egy nagy sárga háromszög jelenik meg a tablet kijelzőjén. A kép az egész kijelzőt elfoglalja pár pillanatra, majd a képernyő két részre oszlik. Egyik felén mindenféle adatok jelennek meg, ezekből Emili nem sokat ért. A másik felén egy szintvonal térkép van, ami  a tavat és környékét ábrázolja. A térképre rávetül egy vörös korong is. A korong középpontjában a térkép szerint a barlang van. Itt a korong vérvörös. Ez a szín a barlangtól távolodva egyre halványodik és a térkép a térkép alapján a barlangtól bő tíz kilométernyire teljesen meg is szűnik.

Szerencsésen tapasztaltam, hogy a gép megfelelő csatlakoztatása elérte a kívánt eredményt. A táblagépen a várt, talán megszokott általános rendszer-információk helyett egy sárga háromszög jelent meg. Erre meglepődötten meredtem a gépre. 
~ Ez meg mi? ~ kérdeztem magamban. 
Ám amilyen gyorsan feltűnt a rejtélyes sárga szimbólum, olyan gyorsan váltott a kép két külön megjelenítésű részegységre. Az adatokból első ránézésre semmit sem értettem, így inkább a másik feltűnő képre koncentráltam. Talán azért, nehogy az is olyan gyorsan tűnjön el, mint a nemrég látott jelzés. A másik részen feltűnő térkép ismerős volt, s rájöttem, hogy a jelenlegi pozíciónkat mutatja és a tó környékét. A vörös és halványodó piros körzet egyáltalán nem volt megnyugtató. 
~ Most bajban vagyunk, vagy nem? ~ néztem a térképre. 
Megállapítottam, hogy a kör nagyjából tíz kilométernyi területet fed be. Mivel így sem voltunk a legjobb helyzetben, így még nem akartam erről a felfedezésről informálni a többieket. Még elég kevés volt ez ahhoz, hogy biztosat tudjak mondani. Valaminek a közepén voltunk. Egy jelforrásnak, sugárzásnak, vagy zavarásnak. A piros szín nem épp arról árulkodik, hogy ez valami nagyon "emberbarát" sugárzás vagy jel lenne. Nyugodtabb lettem volna, hogy valami kék vagy zöld, esetleg fehér kört láttam volna. 
~ Ezt is én indíthattam be, mikor idejöttünk? Vagy ez talán az erőtérrel együtt indult be? Vagy az előbb kezdett sugározni? Vagy már mióta itt van adja ezt a jelet? - eltöprengtem. - Az Arcturus projekthez lehet köze? Az egy fegyver volt, ami elég sok energiát kívánt, s az energia előállításának instabilitása miatt elpuszította végül a gépet...meg egy naprendszert. - Megijedtem. - Talán nem azért vörös, mert túltöltött annak fényében, hogy a szörnyek körömélesítőnek használták? - néztem riadtan rá. - Ugye, nem? ~ 
Az adatokat újra szemügyre vettem, de ismét nem sokat értettem belőlük. A vörös kör látszólag még nem terjedt tovább. Az életjel detektort beállítottam, hogy keressen sugárzásra utaló nyomokat. Még keresett, tovább gondolkodtam. S eszembe jutott még pár észrevétel: 
~ Mi van, ha ez a gép nem is teljes mértékben az Arcturus projekt prototípusa? Mi van, ha ez valami genetikai kísérlet, ami kihatással van a lényekre? Az a lény, amikor "kommunikáltunk" meg volt győződve róla, hogy a gép rossz. Lehet, hogy csak rájuk jelent veszélyt. Lehet ezért jönnek ide. Vonzza őket, vagy irritálja. S ki akarták kapcsolni, de mivel nem rendelkeznek Ős génnel, nem sikerült nekik. Így inkább a karmolászást választották. ~ 
Azt nem tudtam, hogy a gyógyvíznek van-e valami köze ehhez a géphez. Inkább megpróbáltam felmérni a gépet kívülről. Mi több eszembe jutott a telefonfülke is, ami a semmiből tűnt elő és amiben kiderült, hogy Dr. Norman és Brice egybe vannak "zárva". 
~ Ez nem lehet egy sima energiafegyver. Ez annál jóval több. Jóval összetettebb. Le merném fogadni, hogy valami titkos kutatás része lehetett. Aminek sok köze van az elme szkenneléshez és lehet még az elmemanipuláció is része...~ a gépre néztem, majd a többiekre. 
~ Na jó...inkább keressünk valami használható infót ~ gondoltam. 
Így nekiláttam az elérhető információkkal kezdeni valami használható dolgot. Ám miközben kutattam, a vörös körön járt az agyam. 
~ Nem lenne logikus alap esetben, hogy ha van itt valami sugárzás, az ránk is hasson. Mivel mégis itt a gép. Alap esetben, ha létezik is sugárzás, akkor lehet, hogy a kiinduló pontja itt van, de talán az erőtér leárnyékolja ezt a barlangot, hogy aki itt bent tartózkodik, ne legyen veszélyben. ~ Ekkor hirtelen eszembe jutott Sheppard és Croft századosék. ~ Hol lehetnek? Elég sok idő eltelt már, vissza kellett volna jönniük. Még, ha nem is mindenkinek, de azért valakinek be kellett volna néznie ide, hogy jól vagyunk-e. Azért remélem nem esett bajuk. ~ A táblagépen már nem csak az adatokat próbáltam megtudni, hanem megpróbáltam üzenetet is küldeni a többieknek. Ha kell átírva pár protokollt, hogy vigyázzanak, mert van itt egy tíz kilométer nagyságú terület, ami egy Ős gép szerint működésben van. Az üzenet ennyiből állt: 
"Sheppard ezredes! Megtámadtak, de a jelenlegi helyzetünk nagyjából stabil. Sérültjeink vannak. Segítségre lenne szükségünk. Beindítottam egy Ős szerkezetet (meglehet többet is). Az egyik szerint a barlangot egy körszerű, tíz kilométer kiterjedésű mező, vagy sugárzás veszi körül. Még nem tudom mi lehet. Dolgozom rajta. Jelentkezzenek! Emilia Von " 
Ezután megpróbáltam továbbítani az üzenetet. Remélve az ugrók, vagy valakinél levő Ős életjeldetektor, vagy PDA és tablet venni fogja és küldenek valami választ.  [Emilia Von]

 

Kategória: Szörnybarlang | Hozzáadta:: Emilia (2018-12-28)
Megtekintések száma: 3 | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Összes hagulatjel
Kód *: