Stargate SG1- Az új kezdet 17. fejezet
| A Tok'ra bolygó meglepően meleg volt és semmi sem utalt arra, hogy valaha is járt itt bárki. O'Neill a feje tetejére tolta a sapkáját és körülnézett. - Azt azért mondhatta volna, hogy hozzunk naptejet, - fordult a Martoufhoz. Alig félórája indultak el a bázisról, és eddig bírta ki anélkül, hogy bele ne kössön a Tok'rába. Martouf a rá jellemző félmosollyal az arcán rántotta meg a vállát és egy szó nélkül elindult az egyik dűne felé. O'Neill nagyot sóhajtott és követte. Sam, Kawalsky és Amedor szorosan a nyomukban baktatott. Jack pontosan tudta, hogy miért is neheztel a Tok'rára. A tel'takban eltöltött pár nap alatt Lantasht le sem lehetett vakarni Samről. Pontosabban Egeriáról. Bár tudta, hogy ennek semmi köze Samhez, mégis féltékeny volt arra az időre, amit Egeria és Lantash beszélgetése elrabolt tőle és Samtől. A hajóban szűkében voltak a helynek és nem igazán nyílt volna lehetőség bármire is, de azért szívesen beszélt volna Sammel. Tervezgették volna a nászutukat, ami már igencsak időszerű lett volna, vagy csak ültek volna némán egymás mellett. Annyira jó lett volna egy kicsit vele lenni, és most pedig megint itt voltak egy ismeretlen bolygón, útban egy ismeretlen néphez. Jack nagyot sóhajtott, és Sam, akinek ehhez már külön hatodik érzéke volt, felgyorsította a lépteit és utolérte Jacket. - Ne aggódj, nem lesz semmi gond, - mondta, próbálva megnyugtatni Jacket. - Találnak egy másik gazdatestet, és én hazamehetek hozzád. - Remélem így lesz, Sam, - felelte O'Neill rámosolyogva a feleségére. - Remélem így lesz. A Tok'ra 'emberei' a semmiből, pontosabban a homok alól bukkantak fel és bár a CSK-1 is rögtön fegyvert rántott, azért az ezredes nem volt túl bizakodó az esetleges tűzharc kimenetelét tekintve. A Tok'ra létszámfölénye vitathatatlan volt. - Cordesh, ők a Tau'ri szülöttei, barátként érkeztek hozzánk - szólalt meg Lantash, O'Neill és a többiek nagy megkönnyebbülésére. Még Sam is fellélegzett, bár még ő volt az, aki a legjobban bízott Martoufban. - Üdvözölek, Lantash és várom a beszámolódat, hogy alkatrészek helyett miért idegenekkel tértél vissza, - szólalt meg Cordesh, de azért intett az embereinek, hogy engedjék le a fegyverüket. - A nagy tanács elé kell járulnom velük és a kérésükkel... - mondta Lantash. - Ő egy goa'uld, - lépett Cordesh Samhez és farkasszemet nézett a nővel. Jack legszívesebben közbelépett volna, de tudta, hogy türelemmel kell lennie. Már csak a jelenlévő fegyveresek miatt is. - Igen van bennem egy szimbióta, - jelentette ki Sam. - De nem vagyok goa'uld. - Szándékos volt, hogy Sam szólalt meg. Egeria tanácsára hangsúlyozni akarták, hogy neki is megvan a szabad akarata. - Egyre kíváncsibb vagyok, - mondta elgondolkodva Cordesh. - Lépjetek közelebb, - intett a CSK-1-nek. - Mégis miért? - szaladt ki az ezredes száján akaratlanul is a kérdés, de azért azt tette, amire megkérték, főleg miután mindenki rászegezte várakozó tekintetét. A gyűrűk, amik a Tok'ra bázisra vitték őket, a sivatag homokjából emelkedtek fel. Jack most kifejezetten örült neki, hogy ilyen közel állt Kawaskyhoz és Cordesh- hez. Más körülmények között viszont nem igazán tetszett volna neki ez a kényszerű összezártság. Szomorúan vette tudomásul, hogy Sam a társaság másik szélére keveredett. SJSJSJ A Tok'ra bázis elképesztő volt. A sötét színű kristályok borította falakból folyosók és termek egész labirintusát alakították ki. Mindenhol egyenruhás fegyveresek strázsáltak, ahol csak elhaladtak. Jack jó szokása szerint próbálta memorizálni az utat visszafelé, de nem sok tájékozódási pontot tudott felfedezni. Mikor elértek az alagút végéhez, mindegyiküknek leesett az álla. A kristályok növekedtek. Erről még Amedor anyagaiban sem volt szó. A folyosó és a nagyterem, ahol a tanács összeült, épp a szemük előtt alakult ki a semmiből. - Eddig nem volt szükséges, hogy összehívjuk a Nagytanácsot ezen a bázison, - magyarázta Cordesh. - Hidd el, Cordesh, ez az ügy elég nagy horderejű ahhoz, hogy összehívjuk a Nagytanácsot, - mondta Martouf. - Remélem, Martouf, hogy nem hiábavalóan kockáztattad a bázisunk lelepleződését, - mondta Cordesh, és elfoglalta a helyét az asztalnál. Épp ekkor hat további személy lépett be a terembe és sorban elfoglalták a többi üres helyet az emelvénynél. - Selmac vagyok, - szólalt meg egy idős nő. Sam érezte, Egeria örömét, és az ő szívét is megkönnyebbülés járta át. Selmac majdnem kétezer éven át életben maradt, és most itt áll előttük. - Én vagyok a Nagytanács szóvivője. Lantash kérlek, add elő a kérelmedet. - Selmac, az a megtiszteltetés ért engem, hogy bemutathatok egy régi ismerőst, akit már kétezer éve halottnak hittünk - kezdte Lantash, és a mellette álló Samre mutatott. - Ő népünk királynője, Egeria. A hatás akkor sem lehetett volna sokkolóbb, ha Apophis-t nevezi meg. Mind a hét tag egymás szavába vágva beszélni kezdett. Selmac volt az, aki elcsendesítette őket. - Tanácstagok, kérlek benneteket, hallgassátok végig a beszámolót, - mondta a többieknek, akik tényleg elcsendesedtek. - Kérlek Lantash, folytasd. - Ré nem megölte, hanem sztázisba helyezte Egeriát, - szólalt meg hirtelen Sam egy lépést előrébblépve. Mindenki meglepődött ezen a fejleményen, főleg azon, hogy nem Egeria volt, aki megszólalt. - Pár hete mikor a Pangaron, Ré egyik régi bolygóján jártunk, akkor megtaláltuk a sztáziskamráját egy régi templom alagsorában befalazva. Sajnálatosan a sztáziskamra megsérült, és nem láttam más lehetőséget, hogy megmentsem őt, minthogy a gazdateste lettem. Ha nekem nem hisznek, akkor kérdezzék meg Amedort, ő kimoli, - fejezte be Sam és a mögötte álló Amedorra mutatott. - A kimoliak kihaltak, - mondta Selmac, és hangja mintha szomorú lett volna. O'Neill soha nem is hitte volna, hogy egy goa'uld, bocsánat, tok'ra képes szomorúságot érezni az emberek miatt, de történnek még csodák. Ő leghátul állt, Kawalsky mellett, közel az őrökhöz, bár nem túl sok mindent tudott volna kezdeni velük, tekintettel az emberfeletti erejükre és arra, hogy rögtön a bejáratnál elvették a fegyvereiket. Kawalsky-val együtt igencsak nehezményezték ezt a fejleményt. A csapat optimista szekciója, lásd Amedor és Sam, minden további nélkül odaadták a P-90-eiket a Tok'ra őröknek. O'Neill nem tudta megállni, hogy meg ne jegyezze, azért vigyázzanak rá, nehogy elvesszen. Sam rápillantott és elmosolyodott. Már ez a mosoly megérte Cordesh rászegezett 'mérges' pillantását. - Nem igaz, - szólalt meg Amedor. - Én vagyok az utolsó kimoli. Az Abydoson voltam, amikor Ré elpusztította a népemet. Mindenki meghalt rajtam kívül, - jelentette ki. - Bizonyítsd be, - szólalt meg Selmac. - Mindannyian tudjátok, hogy a kimoliak születésükkor kapnak egy nyakláncot, - mondta Amedor és elővette a kék kristályt, amit mindig magán viselt. - Én is igazolhatom, hogy ő az, akinek mondja magát, - szólalt meg Lantash. - Mint tudjátok, többször voltam látogatóban a Kimolon és ott ismerkedtem meg Amedorral, aki Samon nevelt fia és közeli munkatársa volt. - Értem. Amedor szeretnénk kifejezni legmélyebb sajnálatunkat, azért, ami a népeddel történt, - mondta Selmac és a tanács minden tagja tisztelettel teljesen biccentett egyet. - A felmenőid nagy segítésére voltak a Tok'rának. - Köszönöm, - mondta Amedor és vett egy mély lélegzetet. - Akkor azt hiszem tisztáztuk, hogy én ki vagyok. Most Egeria következik. - Igen, - mondta Selmac Sam felé fordulva. - Először is azt szeretném veled közölni, hogy én lennék a legboldogabb, ha a királynőnk életben lenne. Kérlek, mondj valamit, amivel bizonyíthatod, hogy a szimbióta akit hordozol, valóban Egeria. - Hát lássuk csak, - szólt elgondolkodva Sam és mivel Egeria ráhagyta a válaszadást, egyszerre ömleni kezdett belőle a szó. Elmesélt mindent Idanáról, Done-ról, arról, hogy a kettejük szerelme miatt döntött úgy, hogy csak önkéntes gazdatesteket választ. Részletesen beszámolt Selmac első gazdatestéről és minden apró részletet elmondott, ami csak eszébe jutott. Még be sem fejezte, mikor Selmac már intett, hogy abbahagyhatja. - Köszönöm, ennyi elég lesz, - mondta a Tok'ra, majdnem mosolyogva. - Meggyőztél minket és nemcsak azzal, amit elmeséltél, hanem azzal, hogy te mondhattad el a saját szavaiddal. Így csak egy Tok'ra viselkedik. Beszélhetnénk a királynőnkkel? - Természetesen beszélhettek, - szólalt meg Egeria, miközben felemelte a fejét és a Nagytanács minden tagja tisztelettudóan lehajtotta a fejét a királynője előtt. - Bocsáss meg Egeria, amiért kételkedtünk benned, - mondta Selmac. - De biztosnak kellett lennünk benne, hogy tényleg te vagy az. - Rendben, megértem, - mondta Egeria és Sam érezte, hogy tényleg így is gondolja. - Először is szeretném elmondani, hogy mennyire büszke vagyok rátok, - folytatta Egeria. - De van egy probléma, amit minél hamarabb meg kellene oldanunk. - Mi lenne az? - kérdezte Selmac és csak egy pillanattal előzte meg O'Neill-t, aki szintén ezt akarta kérdezni. - A gazdatestem, - mondta egyszerűen Egeria. - A gazdatested? - kérdezte Cordesh. - Igen, jól hallottad. Dr. Samantha Carter rendkívüli tudós és nagyon sok mindent tanultam tőle az együtt töltött idő alatt, főleg arról, hogy milyen önfeláldozásra is képesek az emberek, - mondta Egeria és egy pillanatra elhallgatott. O'Neill nem volt érzelgős alkat, de azért egy pillanatra neki is elszorult a torka. - De én megfogadtam, hogy csak önként jelentkezőket választok gazdatestnek, - folytatta Egeria. - Miért? - kérdezte Selmac. - Ő azt mondta, hogy tudta mi vár rá, mikor gazdatest lett. - Sam pontosan tudta, hogy mit tesz, de ha mások lettek volna a körülmények, ha lett volna más választása, akkor nem így cselekedett volna, - jelentette ki Egeria és mikor 'hallotta', hogy Sam egy szóval sem tiltakozik, folytatta. - Engem ért a legnagyobb megtiszteltetés, hogy megismerhettem őt és a csapata többi tagját, de kérlek benneteket, hogy amint lehetséges keresettek nekem egy másik gazdatestet, - fejezte be a mondandóját Egeria és Sam meg sem tudott szólalni. Tudta, hogy Egeria minden gondolatát ismeri, de hogy ezt így ki is mondta mindenki előtt, az nagyon megdöbbentő volt. Természetesen ameddig szükséges gazdatest marad, de a szíve mélyén annyira vágyott vissza a 'régi' életébe, hogy azt szinte szavakba sem tudta önteni. Hiányzott a bátyja, az apja, akivel nemrég rendeződött csak a kapcsolata, a munkája, hogy szabadon elhagyhatja a bázist, amikor csak akarja, például újságot venni. De legjobban a férje hiányzott, a kettesben töltött idő, amikor nem megfigyelő kamerák kereszttüzében tudnak csak pár lopott percben beszélgetni. Nem tudott ellenállni a kísértésnek, de hátra kellett pillantania Jack-re, aki az őrök mellett állt, és mintha csak olvasott volna a gondolataiban, pont ránézett. A tekintetük összekapcsolódott egy pillanatra. Egeria volt az, aki megtörte a szemkontaktust. - Milyen hírrel tudtok nekem szolgálni ezzel kapcsolatban? - kérdezte Egeria Selmactól. - Sajnálatosan a Kimolon történtek után sokkal nehezebb önkéntes gazdatesteket találni, - mondta Cordesh és nem nézett Egeriára. O'Neill most döbbent rá, hogy Cordesh alig párszor nézett Samre, mióta megtudta, hogy ő Egeria gazdateste. Ezt nagyon furcsállotta. Oldalra pillantott Kawalsky-ra és látta, hogy az őrnagy is kinézte magának Cordesh-t, mint lehetséges veszélyforrást. Az ezredes nem tudta, hogy pontosan miért, de az ösztönei azt súgták, hogy tartsa szemmel ezt fickót, és a megérzései sajnos be szoktak jönni ilyen esetekben. - Kérlek, tegyetek meg mindent, hogy minél hamarabb elhagyhassam Sam testét, - mondta Egeria. Mikor a tanács feloszlott, Samet Selmac hívta magával, hogy elbeszélgethessenek. O'Neill nem szívesen engedte el egyedül, és ez az érzés ki is ülhetett az arcára, mert Selmac hirtelen megszólalt. - Ne aggódj a csapatod tagja miatt, - mondta a Tok'ra és ez volt az első alkalom, hogy közvetlenül hozzá intézte a szavait. O'Neill egy pillanatra el is felejtette, hogy most egy kétezer éves szimbiótával beszél, és nem egy idős nagymamával, amilyen a gazdateste volt. Annyira furcsa volt a gondolat, hogy ebben a kedves öreg néniben is egy olyan kukac van, mint Apophisban. - Ha gondolod, a csapatod egyik tagja elkísérheti őt, - folytatta Selmac és O'Neill-nek sem kellett kétszer mondani rögtön odaintette Kawalsky-t. Meg sem kellett szólalnia, az őrnagy már pontosan tudta, hogy mi lesz a feladata. Biccentett egyet és Sam mellé lépett. A hármas azon a folyosón tűnt el, ahol a tanácstagok is. - Kérlek benneteket, hogy maradjatok a járatok ezen részében, - mondta Martouf, aki próbált jó házigazda lenni, de O'Neill látta, hogy nagyon mehetnéke van. - Menjen csak nyugodtan, - mondta neki nagyvonalúan. - Majd Stan és Pan vigyázz ránk, - mutatott a két ajtónállóra O'Neill, mikor Martouf kérdően nézett rá, csak legyintett egyet. - Ez egy olyan földi dolog, - mondta neki. - Kérem, bocsássátok meg Martouf viselkedését, - szólalt meg hirtelen Lantash. - Kettőnk közül mindig is ő volt az, akit az érzelmei vezéreltek. Természetesen ameddig szükséges, itt maradunk Önökkel. - Semmi gond, tényleg, - bizonygatta O'Neill szélesen rávigyorogva Amedorra, aki ott állt közvetlenül mellette és már ismerte ezt a tekintetet. Ez a 'ne-hogy-ellenkezni-merj-velem' vigyor volt. Igy a kimoli csak sóhajtott egyet és Lantashra mosolygott. - Ha valóban nem bánjátok, akkor most tényleg távoznék, - vette át a szót ismét Martouf. - Rosha már vár rám. - Rosha? Szép név, - jegyezte meg O'Neill. - Igen, ő Jolinar gazdateste, - mondta mosolyogva Martouf. - De már itt is van, - kiáltott fel örömmel és felkapta a terembe besiető karcsú, magas, világos barna hajú lányt a levegőbe és megpörgette. Jacknek félre kellett néznie. Mit nem adott volna érte, ha ő is zavartalanul együtt lehetett volna Sammel. Mivel rájuk már nem volt itt szükség, intett Amedornak, valamint Stan és Pan-nak, hogy kövessék őt. - Vajon hol van itt az étkezde? - tűnődött O'Neill elgondolkodva és kíváncsian bekukkantott a kamrákba, amik a folyosókról nyíltak. Mindegyik különböző volt, de egyiken sem volt ajtó. - Hát ezek tudnak élni, - motyogta magában O'Neill és Amedor kérdően nézett rá. - Jó kis kégli, csak hát a kilátás? - jegyezte meg az ezredes, és tovább folytatta a felderítő útját. Három 'ajtóval' később találta meg azt, amit, illetve akit keresett. Cordesh. A férfi épp háttal állt neki, mikor belépett a szobába, a lépése hangjára a Tok'ra megfordult és O'Neill meglátott a kezében egy dobozt. Abban a pillanatban, amikor Cordesh észrevette a kutató pillantását, gyorsan lezárta azt, de túl későn. O'Neill egy kis fém golyót pillantott meg a bársonyszerű anyaggal bevont mélyedésben. - Elnézést, az ebédlőt keressük, - mondta bocsánatkérő mosollyal az arcán, de egy csepp megbánást sem érzett. Sőt inkább csak elégedettségét, amikor meglátta a Tok'ra zavarát. - Hát nálunk nincs semmilyen hasonló helyiség, de ha megkérik az őröket, akkor bármelyikük eligazítja magukat, - fordult feléjük. - Ó, nagyon szépen köszönöm, - mondta Amedor mosolyogva és kivezette a teremből O'Neill-t, aki már tiltakozásra nyitotta volna száját, de meglátta a kimoli figyelmeztető pillantását. - Én is nagyon köszönöm, megyünk és eszünk egy sütit, - motyogta az ezredes, de mikor már hallótávolságon kívül jártak, nem állta meg, hogy szóba ne hozza az esetet. - Most ez mégis mi volt? - kérdezte, majdnem felháborodva. - Már olyan szépen elterveztem, hogy beszólok neki... - Az egy goa'uld kommunikációs szerkezet volt, - suttogta Amedor és felgyorsította a lépéseit. O'Neill-nek sem kellett többet mondania. Bár ő szíve szerint visszafordult volna, hogy személyesen vonja felelősségre a Tok'rát, de a felfegyverzett férfival szemben esélye sem lett volna. Inkább Amedorral tartott és csak remélni tudta, hogy még nem késtek el. SJSJSJ - Tok'ra! Kree! - harsant a kiáltás alig pár perccel később. Selmac nagymamis külseje mit sem enyhített a haragon és felindultságon, ami még az ő mély hangján is világosan érezhető volt. A parancsára azonnal őrök tucatjai rohantak utána, mikor korát meghazudtoló sebességgel indult Cordesh szállása felé, amit üresen talált. - Kutassatok át mindent! - szólalt meg Selmac ismét. - Azt akarom, hogy a szimbiótát vegyétek ki belőle és temessétek el az egyik alagútban! Írmagja se maradjon!- mikor az őrök elmentek, a CSK-1 tagjai felé fordult. - Indulnunk kell, alig pár óránk lehet, mielőtt ideérnek Apophis hajói. Nagyon sajnálom, de Egeriának velünk kell jönnie az új bázisra, mert onnan is tovább kell költöznünk, amilyen gyorsan csak lehet. Nem tudhatjuk, hogy mi mindent árult el... El sem tudom hinni, hogy kém volt köztünk... O'Neill egyre csak arra tudott gondolni, amit Selmac mondott, hogy Samnek velük kell tartania. A társának, a feleségének, akire neki kellene vigyáznia, akiért az életét adná és még csak el sem tudnak köszöni egymástól. Akaratlanul is vett egy nagy lélegzetet csalódottságában, de ezt is túl fogja élni. - Kérhetnék valamit? - szólalt meg Egeria. - Bármit királynőm, - felelte abban a pillanatban, gondolkodás nélkül Selmac. - Beszélnem kellene O'Neill-lal, négyszemközt, - folytatta Egeria, az utolsó szót alaposan kihangsúlyozva. - Természetesen, kövessetek. Selmac az alagút rendszer egyik eldugott részébe vezette a meglehetősen csodálkozó O'Neill-t és Egeriát. Jack el sem tudta képzelni, hogy mit szeretne tőle Egeria, mert még ha Sam szeretne tőle elbúcsúzni, azt imegértené. De nem maradt rá több ideje, mert Selmac hirtelen megállt egy ajtó előtt. Ajtó? Ezen még O'Neill is elcsodálkozott, azt hitte, őt már semmi sem tudja megdöbbenteni a Tok'rák-kal kapcsolatban. - Nem úgy volt, hogy nincsenek egymás előtt titkaik? - az ezredes képtelen volt lakatot tenni a szájára. - Néha mi is vágyunk egy kis magányra, vagy valami másra, - mosolyodott el Saroosh, O'Neill csodálkozva hallgatta a gazdatest dallamos hangját. - Másfél óra múlva kell indulnunk, addigra készülünk el. Ez lesz az alagút rendszer utolsó része, amit lebontunk, használjátok ki jól a rendelkezésetekre álló időt, - folytatta a gazdatest és elsietett. A szobába Egeria lépett be először, majd O'Neill követte, mikor becsukta maga mögött az ajtót, megszólalt. - Ne aggódjon, a titkaik biztonságban lesznek nálunk... - kezdte volna az ezredes, de Egeria a szavába vágott. - Tudom, és büszke is vagyok rá, hogy ilyen segítőkre találtam, de most nem erről akarok veled beszélni, - mondta Egeria. - Mint tudod, ismerem Sam minden emlékét, érzését, vágyát... - folytatta és O'Neill képtelen volt elfojtani a sóhaját, ami feltört egyenesen a lelke mélyéből. - Tudom, hogy mióta a gazdatestem lett, azóta nem lehetettek kettesben, hisz mindig árgus szemmel figyelt valaki benneteket, és azt is tudom, hogy halálra rémít a gondolat, hogy nem fogod tudni megvédeni a rá leselkedő veszélyektől. Hidd el ő is fél, és félt téged is. Próbálja elrejteni előlem, de azért tudom, hogy néha arra vágyik, bár ne tette volna meg akkor, ott abban az alagsorban, hogy lehetőséget ad nekem. Egy cseppet sem haragszom rá, ez olyan rátok, emberekre jellemző dolog. De épp ezért, mert ennyi mindent feláldoztatok miattam, lehetőséget szeretnék biztosítani nektek, hogy elbúcsúzhassatok egymástól. A goa'uldok képesek álomba merülni a gazdatestben, mivel ilyenkor semmilyen információjuk sincs a külvilágról vagy a gazdatestről, nem szívesen élnek ezzel a lehetősséggel, de a kedvetekért megteszem. Samnek elmondtam, hogyan ébreszthet fel. Használjátok ki jól ezt a kevés időt, - fejezte be Egeria, majd felizzott a szeme és lehajtotta fejét. - Jack, annyira sajnálom ezt az egészet, - mondta Sam és Jack hirtelen magához rántotta a feleségét. Olyan erősen szorította magához, mintha el sem akarná engedni. - Ne sajnáld, tetted, amit tenned kellett. Nem erről szól az életünk, mióta elindultunk az Abydosra? - felelte Jack a hozzábújó Sam haját simogatva. - Ez bánt a legjobban, alig voltunk igazán együtt, kettesben, mert mindig jött valami válság és mennünk kellett, - folytatta Sam és érezte, hogy könnyek csorognak végig az arcán. - Sam, ne sírj, kérlek, - távolodott el egy kicsit Jack Samtől, de csak annyira, hogy a szemébe tudjon nézni és letörölhesse a könnyeket az arcáról. - Ha akarod, most rögtön jelentkezem gazdatestnek, majdcsak nem megyünk teljesen egymás agyára Egeriával, bár az utód világrahozós részt nem vállalom, - viccelődött Jack, de a tekintete komoly maradt. - Nem erről van szó, hanem kettőnkről, rólad és rólam, hogy valami mindig az utunkban áll... - Sam, szerelmem... - Jack megsimogatta Sam könnyáztatta arcát, majd hozzáhajolt és finoman megcsókolta. A mozdulatai nem a vágyról árulkodtak, hanem a szerelemről. - Teljesen mindegy, hogy meddig leszel távol, én várni foglak és ne azzal törődj, hogy mit nem kaphattunk meg, hanem azzal, hogy mit értünk el. Sam, házasok vagyunk! Gondoltad volna ezt alig pár évvel ezelőtt? - Álmodni álmodtam róla... - mosolyodott el Sam is. - Sam, annyi szép közös emlékünk van és még annyi lesz. Mi a legtöbbet hoztuk ki a rendelkezésünkre álló időből. - Hűha, - szólalt meg vigyorogva Sam. - Hűha, ezt meg mire érted? - Mióta ismerlek, a csillagászaton és a Simpson családon kívül nem beszéltél semmiről sem ennyi ideig egyfolytában... - jegyezte meg Sam és Jack meglátta azt a mosolyát, amit akkor szokott felölteni, mikor valami nagyon izgalmas probléma megoldására jött rá. - Azt mondod, hogy hozzuk ki a legtöbbet a rendelkezésünkre álló időből? - kacsintott a férjére Sam. - Mégis mire gondolsz? - Jack teljesen össze volt zavarodva, elképzelése sem volt, mire akart kilyukadni a felesége. - Hát arra, - pillantott Sam az órájára, - hogy még van egy óra tizenöt percünk, amíg Selmac visszatér és Egeria alszik... - Arra gondolsz, hogy itt? - kérdezte felhúzott szemöldökkel Jack, bár a gondolat maga nem lett volna ellenére pár hét kihagyás után, de azért a Tok'rák főhadiszállása nem éppen a legromantikusabb helyszín, amit el tudott képzelni kettejüknek. - Sam! A Tok'ra főhadiszállásán vagyunk... - És? - kérdezte Sam, majd egy lépést hátrább lépett és elkezdte kigombolni a zubbonyát. Jack akaratereje akkor vált köddé, mikor Sam miután lehámozta magáról a zubbonyát és a polóját, odalépett hozzá és szenvedélyesen megcsókolta. - Állítsd be az órádat, - suttogta Sam. - Nem szeretném, ha meglepnének minket... SJSJSJ Az óra akkor csipogott egyet finoman, mikor már egymás felöltöztetésénél tartottak. Jack képtelen volt levenni a kezét és száját Samről. Minden egyes porcikáját egyenként végigcsókolta, mielőtt a nő ruhával takarta volna el őket. - Nagyon szeretlek, - suttogta Sam Jack fülébe, mikor az mellé lépett, hogy segítsen megigazítani a zubbonya gallérját. - Én is szeretlek, - suttogta vissza Jack, és a nő kezébe adta a hajgumiját, amit még a szenvedély hevében húzott ki a hajából és dobott a földre. Sam álmodozóan mosolygott, miközben megigazította a haját. Egy-két simítás még, és semmi sem árulkodott arról, ami nemrég történt, legfeljebb csak a kipirult arca és a kellemes fáradtság a testében. Jack még teljesen meztelen volt és Sam alig tudta levenni róla a tekintetét. - Azt hiszem, ideje lenne felöltöznöd, - köszörülte meg a torkát hangosan. - Mi az, Sam? Hová tűnt az előbbi nagy vagányságod? - kérdezte félmosollyal Jack, de azért neki látott az öltözködésnek. - Hát, még itt van, de gondolom, nem szeretnéd ádámkosztümben fogadni őket... - Hát nem, - dörmögte O'Neill és már a bakancsa bekötésénél tartott. - Azért nem semmi, épp a Tok'rák bázisán szerelmeskedtünk az előbb... - tűnődött el hangosan. - Jack, szerinted Saroosh mire célzott azzal az előbb, hogy néha ők is vágynak a magányra? - nevetett fel Sam. - Csak nem azt akarod mondani, hogy idejönnek... - szólt döbbenten Jack, miközben ujjával körbemutatott a szobán, aminek a berendezése némi kívánnivalót hagyott maga után, nem mintha ez őket bármiben is akadályozta volna az előbb. A feltörő, még igencsak friss emlékek miatt O'Neill képtelen volt elfojtani a vigyorgását. - Igen, idejönnek, mikor kettesben akarnak lenni. Martouf mesélte el, amíg ti Cordesh után kémkedtetek. Ő is ide szokott jönni Roshával, a kedvesével, ha épp nincs más lehetőség. - Nincs más lehetőség? - Hát, Jack, te is láthattad, hogy ez a bolygó nem igazán bővelkedik kiadó szobákban, - nevetett fel Sam. Jack néha olyan gyerekesen tudott viselkedni, de ezt is imádta benne. Szinte látta, ahogy az agyában a fogaskerekek elkezdik feldolgozni a kapott információt és épp mikor várta, jött is a reakció egy kis fintor formájában. - Sam, azt hiszem ez nekem túl sok információ egyszerre, inkább beszéljünk valami másról... - Rendben, - mosolygott fejét ingatva Sam. De nem sok idejük maradt, alig pár perc múlva nyílt az ajtó. Csodálkozva állapították meg, hogy Amedor és Kawalsky lépett be rajta. - Ezredes, visszakaptuk a fegyvereinket és minden felszerelésünket, - jelentette Kawalsky, mikor Amedorral együtt beléptek a szobába. Jack pontosan tudta, hogy úgy lehet legjobban kezelni a helyzetet, ha figyelembe sem veszi Amedor és Kawalsky egymásra vetett mindenttudó pillantását és azt, hogy mindketten úgy vigyorogtak, mint a vadalma. - Eddig segítettünk a költözésben, - folytatta a beszámolót Amedor. - Én sem utazom sok csomaggal, de ember, ezek aztán tudnak pakolni. Már szinte mindent összeszedtek és az alagutak nagy részét már le is bontották. Sam meg kell tudnod, hogyan csinálják. Ez egyszerűen elképesztő, - lelkendezett Amedor. - Persze, majd megkérdezem, - felelte szomorkás mosollyal Sam. Mit nem adott volna érte, hogy most hazamehessen velük, de itt volt az ideje felébreszteni Egeriát. Bár egy-két perc úgysem számít és odalépett Jackhez, olyan szorosan hozzásimult, ahogy csak tudott. A fejét a vállára hajtotta. Alig egy perc múlva felemelte és azt mondta. - Búcsúzzunk el itt és most. Nem kell a nagyjelenet a Tok'rák előtt, - mosolyodott el Sam és Jacknek most tényleg fogalma sem volt róla, hogy mit is mondhatna. Inkább csak mit sem törődve a nézőközönségükkel, szenvedélyesen megcsókolta Samet. Mikor levegőért kapkodva elváltak egymástól, Sam hátrább lépett egy lépést, lehajtotta a fejét, majd mikor felemelte, a szeme felizzott. - Egeria, - köszöntötte Jack az ébredőt, remélte nem tesz megjegyzést azzal kapcsolatban, ami az elalvása ideje alatt történt. Az arckifejezése nagyon árulkodó lehetett, hisz Egeria megszólalt. - Ne aggódj, O'Neill, bármi történt is, az a ti titkotok marad... Most pedig menjünk. SJSJSJ A többieket a kapunál érték utol, Selmac maradt legutoljára. Az utolsó Tok'rák velük együtt hagyták el az egyre zsugorodó alagutat. - Amint megtelepedtünk, és találtunk megfelelő gazdatestet a számára, visszatér hozzátok, - mondta Selmac mosolyogva. - Isten veletek, - köszönt el Sam és elnyelte a csillámló eseményhorizont. Selmac szorosan követte. Jack mélyet sóhajtott, de több érzelemnyilvánítást nem engedélyezett magának. - Amedor, tárcsázd a Parancsnokságot, - szólalt meg, épp mikor egy Al-kesh jelent meg a fejük felett. Szerencsére az első nekifutására egyik találata sem volt annyira pontos a pilótának, hogy bármelyikükben kárt tegyen. Közben a Csillagkapu lassan forogni kezdett. Amedor, mivel ő állt legközelebb a tárcsázóhoz, mit sem törődve az esetleges veszéllyel, odaugrott és amilyen gyorsan csak tudta beütötte, a jeleket. Ez tipikus goa'uld taktika volt, főleg Apophisra jellemző. Mielőtt megtámadják a világot, féregjáratot nyitnak oda, hogy ne tudjanak elmenekülni. Miután a féregjárat stabilizálódott, Kawalsky némi aggodalommal tekintett rá. - Ez most mi voltunk, vagy Apophis? - kérdezte. - Számít bármit is? - kérdezte szkeptikusan az ezredes, és ruganyos léptekkel felszaladt azon a pár lépcsőfokon, ami a kapuhoz vezetett és átlépett rajta.  | |
|
| |
| Megtekintések száma: 513 | |
| Összes hozzászólás: 0 | |