Stargate SG1- Az új kezdet 23. fejezet
Stargate SG1- Az új kezdet 23. fejezet Az első pár órában nem választották el őket. Ezért a vétkes hanyagságért Sam végtelenül hálás volt. Ő és Kawalsky a lehető legjobban kihasználták a rendelkezésükre álló időt. Terveket szőttek és megpróbáltak minden lehetséges változatra felkészülni. Sam még a tárcsázó használatának furfangjaiba is beavatta Kawalsky-t. - Charlie, szeretném, ha szükség esetén kezelni tudnád... Nem tudhatjuk, hogy mikor lehet rá szükséged... - erősködött mikor a férfi megpróbálta kihúzni magát a feladat alól. - De Sam, erre itt leszel te... Tudod, hogy nem vagyok valami jó a techno-bablában... - szólalt meg az őrnagy ismét, de már tudta, hogy elvesztette a csatát, inkább beletörődően hallgatta Sam gyorstalpalóját... Sam épp a végére ért, mikor az iroda ajtaja, ahol eddig őrizték őket, kinyílt. Az 51-es körzet nem igazán volt felkészülve fogvatartásra. Minél többet megismert ebből az ismeretlen világból Sam annál jobban csodálkozott. A hasonlóság szinte elképesztő volt. A katonák, az 51-es körzet folyosói és épületei, amin keresztül vezették őket egy sebtében kialakított kihallgató helyiségig. A teremben csak egy asztal, két szék és egy videó kamera állt. Sam szíve akkor kezdett el egy kicsit szaporábban dobogni, mikor a Kawalsky-t kísérő két őr intett az őrnagynak, hogy menjen tovább. Sam megnyugtatóan mosolygott a szemmel láthatóan feszült férfira. 'Minden rendben lesz' próbálta üzenni a tekintetével és mély lélegzetet véve belépett a helyiségbe. Az ajtó becsapódott mögötte és Sam napok óta először, egyedül maradt. Utoljára a liftben volt teljesen egyedül, amikor felfelé tartott a felszínre a bázison... Jack felé... Akkor a férjéért aggódott, most viszont a gyermekéért... Vajon milyen élet vár majd itt rá, ha nem tudja elmagyarázni pontosan ki is ő és honnan pottyant az 51-es körzet lezárt részének kellős középére. Abban már korábban megegyeztek Kawalsky-val, hogy a gyerek érdekében, ha arra kerül a sor mindketten azt vallják majd, hogy az őrnagy az apa. Így - talán - legalább egyiküknek esélye lesz mesélni neki arról a világról, ahonnan származott és amit csakis az ő érdekében hagytak hátra. Sam idegesen rezzent össze, mikor kinyílt az ajtó és egy egyenruhás férfi lépett be rajta. A férfi gyakorlóján nem volt rendfokozati jelzés és név táblát sem viselt. Samet ez nem igazán lepte meg. Jack pont ugyanígy viselkedett volna... A kihallgatója türelmes ember volt és biztos, hogy jóval kipihentebb, mint ő, gondolta Sam, miután már időtlen idők óta válaszolt a kérdéseire. Óra sajnos nem volt a teremben, így fogalma sem volt róla, hogy mennyi idő telt el, csak azt tudta, hogy éhes, szomjas és halálosan fáradt. - Nézze egyszer már elmondtam, hadd beszéljek valakivel az SGA-től. - SGA? Nem létezik ilyen szervezet. - Maguk biztosan máshogy hívják Csillagkapu Projekt, vagy Csillagkapu Központ... - próbálkozott már sokadszor. Abban biztos volt, hogy itt is ismerik a Csillagkaput... túl sok a galaxisból származó tárgy volt a raktárban, ahová érkeztek. A tükörről nem is beszélve. - Csillagkapu? Mit tud a Csillagkapuról? - Hogy mit tudok? Mindent! Ezt már megbeszéltük! - Legszívesebben elkezdett volna sikoltozni olyan ideges volt és csak a fáradtság tartotta vissza. Meg a gondolat, hogy ezzel a viselkedéssel nem igazán kedvezne saját magának. - Akkor most újra megbeszéljük. - Az Isten szerelmére… Ez egy nagy kerek dolog, elvisz más bolygókra. Én indítottam be négy éve, és azóta is jártuk a galaxisokat, egészen tegnapig, mikor a goa’uldok elkezdték sorban lerombolni a városainkat és rabszolgát csinálni a népességből… Nézze, tudom, hogy ezt nagyon nehéz megérteni... a kvantumelmélet alapján minden univerzumnak végtelen számú variációja létezik, ami minden döntésünk után elágazik, mint egy útkereszteződés... - próbálkozott ismét elmagyarázni az elmagyarázhatatlant. Sajnos még mindig nem járt sikerrel és a percek csak múltak. Vagy talán az órák is. Sam már nem igazán volt benne biztos, hogy mennyi ideje is van ebben a szobában, de lassan már nem is igazán érdekelte. És a kihallgatás így folytatódott órákon át, egészen addig, míg egyszer csak három másik férfi meg nem jelent az ajtóban. Az egyikük, aki láthatóan a vezetőjük volt, súgott valamit a kihallgatója fülébe, aki tárgyilagosan biccentett egyet és minden további megjegyzés nélkül kiment a szobából. Az újonnan érkezettek vezetője intett a fejével Samnek, hogy kövesse. Sam próbált a lehető legmagabiztosabban felállni, de a sok üléstől elgémberedett lábai majdnem cserbenhagyták. Csak az adott erőt neki, hogy megpillantotta a nyitott ajtóban Kawalsky aggódó tekintetét. Semmi esetre sem szeretett volna konfrontálódni a fogvatartóikkal, márpedig ha az őrnagy azt hinné, hogy történt vele valami, ez biztos, hogy bekövetkezne. A rabszállító, amibe betuszkolták őket nem igazán volt kényelmes, de a megbilincselt kezük és a velük szemben üldögélő négy jól megtermett katona szigorú tekintette ellenére is Sam egész jól érezte magát. Fejét a mellette üldögélő Kawalsky vállára hajtva megpróbált aludni egy kicsit. A velük szemben lévő férfiak vállán lévő jelzések némi optimizmusra adtak okot. Mind a négyen a Csillagkapu Parancsnokság felvarróját viselték. SJSJSJ Bár sötét volt mire odaértek, Sam mégis felismerte a Cheyenne-hegységi komplexum bejáratát, miután megállt velük az autó és a kísérőik figyelő tekintetétől övezve kiszálltak a kocsiból. Az épület és környéke teljesen épp volt, semmi jelét nem mutatta, hogy a közel múltban bármilyen támadás érte volna. Sam szívét remény töltötte el. Ez már most több, mint amire számított, mikor elindultak erre a kalandra. Ez a világ nem csak, hogy goa'uld-mentes volt, de az alapján, amit eddig látott belőle szinte megszólalásig hasonlított az övékre... Egy gondolatot viszont erőnek erejével próbált távol tartani magától... Jack talán itt is részese a Csillagkapu programnak... Sam dobogó szívvel lépett az épületbe, majd a liftbe... A világ valamikor a tizenhetedik emelet környékén kezdett el vele forogni... - Kawalsky... - nyögte ki az utolsó pillanatban, mielőtt teljesen elsötétült volna előtte a világ. Mintha egy köd fátyolon keresztül érkezett volna az őrnagy kiáltása, majd csend lett... SJSJSJ Hammond tábornok még a késői óra ellenére is kifogástalanul nézett ki az élére vasalt egyenruhájában, gondolta Kawalsky, miközben a saját kezeslábasára gondolt. A felszerelésüket még az 51 Körzetben, a ruháikat viszont itt a Parancsnokságon vették el. A tábornok irodája is ugyanolyan volt, mint az ő világukban, csak legfeljebb azzal a különbséggel, hogy ott általában nem a székhez bilincselve üldögélt beszélgetés közben. - Őrnagy gondolom, megérti, hogy miért is tekintünk az Önök felbukkanására furcsán… Már az érkezésük előtt áttanulmányoztam a kihallgatásaikról készült videófelvételeket. A történet némiképpen érdekes, de mivel egyelőre más magyarázatot nem találtam rá, ezért kénytelen vagyok ezt elfogadni. Az viszont nem derült ki, hogy miért is jöttek át a mi világunkra … - Hammond tábornok szándékosan hagyta befejezetlenül a mondatot, kíváncsi volt az őrnagy válaszára. Emlékei szerint Kawalsky őrnagy nem olyan embert volt, aki csakúgy elmenekül és nem küzd a végsőkig. - Tábornok, miután a goa’uldok lemészárolták a bázist védő erőket kénytelenek voltunk visszavonulni. Sammel a bázison bujkáltunk több, mint két napig és ez alatt azok az átkozott kígyók felőrölték a Föld teljes haderejét… Mikor eljöttünk már a civileknél tartottak… Talán csak óráink lehettek hátra, hogy megtaláljanak bennünket… de higgye el, tábornok, elég sok borsot törtünk addig is az orruk alá… - De mégis miért futamodtak meg? – csattant fel Hammond. - Mert kiderült, hogy Sam terhes… - jelentette ki Kawalsky nyugodtan jó pár másodperce a tábornok torkára fagyasztva a szót. - Mikor rájöttünk, úgy éreztük, hogy nem tehetünk mást és megpróbálkoztunk a tükörrel… - folytatta Kawalsky kicsit később. - Tehát Önnek és Carter doktornőnek gyermeke lesz… - jegyezte meg elgondolkodva Hammond. - Sam a férjétől, Jack O’Neill ezredestől terhes… - igyekezett kijavítani a tévedést Kawalsky gyorsan, de amint kimondta, már meg is bánta. Nem ebben egyeztek meg Sammel… - Az ezredes és Carter doktornő házasok? És gyerekük lesz? - Hammond tábornok döbbenete látható volt. - Jack O’Neill itt is a CSK-1 parancsnoka? És még életben van? – kérdezett vissza Kawalsky is, hasonló reakciókat mutatva mint a 'felettese'. - Természetesen a CSK-1 parancsnoka és legjobb tudomásom szerint épp úton van a bázisra… - Te jó Isten… - Kawalsky készült a hajába túrni, de a bilincsek megakadályozták ebben, csalódottan ejtette vissza a kezét. SJSJSJ - Sam, sajnálom, de elmondtam, hogy O’Neill ezredes a gyerek apja, - hadarta gyorsan Kawalsky Sam ágya mellett állva, miközben, Hammond tábornok Fraiser doktornő jelentését hallgatta. - Semmi gond, Charlie… - felelte Sam. – Megtiszteltetés lett volna, ha a te nevedet viseli... - Sam, valamit el kell még mondanom… - vett egy mély lélegzetet Kawalsky. Vajon, hogy adja be Samnek, hogy O’Neill ezredes él és virul… - Őrnagy, kérem jöjjön velem, - szólalt meg hirtelen Fraiser doktornő. - Nem ér rá még egy kicsit? – kérdezte az őrnagy. Nem igazán akaródzott neki itt hagynia Samet egy ilyen fontos beszélgetés kellős közepén. - Már csak néhány dolog van hátra… gondolom minél hamarabb szeretne megszabadulni azoktól… - mutatott a doktornő az őrnagy kezén és lábán lévő bilincsekre. - Az őrnagy tájékoztatott az állapotáról… - kezdte a beszélgetést a tábornok az ágyban fekvő és még mindig eléggé sápadt Sammel, mikor egyedül maradtak a teremben. - Az előbb beszámolt a beszélgetésükről, tábornok, - sóhajtott nagyot Sam. – Kérem, egészen addig míg ki nem derül, hogy mi lesz a továbbiakban, ez maradjon titokban. - Ezzel teljesen egyetértek, doktornő, - biccentett elégedetten Hammond. Az alatt a pár perc alatt, ami a rendelkezésére állt, ő is hasonló következtetésre jutott. SJSJSJ Kawalsky mindent meg tett, hogy mihamarabb túlessen az orvosi vizsgálaton. Szerette volna felkészíteni Samet az ezredessel való találkozásra, de az itteni Janet ugyanolyan precíz volt, mint akit ő ismert. Szerencsére a tábornok parancsot adott az őt kísérő katonáknak, hogy amint a doktornő engedélyt add rá, levehetik róla a bilincseket. Mikor ez is meg volt, sietős léptekkel indult a kórterem felé, de már félúton lelassított. Elkésett. - Halljam, mi a… Ó, mi történt magával? - hallatszott Jack O'Neill ezredes senki mással össze nem téveszthető hangja a kórterem felől. - Jack! - Sam hangja annyira reménykedő volt, hogy Kawalsky egy pillanatra el is feledkezett arról, hogy ez nem az ő Jackjük. - Jack? - Kawaslky bár nem látta, de tudta, hogy az ezredes kérdően felvonja a szemöldökét. Vajon milyen kapcsolatban lehetnek az itteni Sammel? - Én vagyok az Sam… - Igen? - Erre végképp nem számítottam... Te élsz! - jelentette ki Sam döbbenten épp abban a pillanatban, mikor Kawalsky belépett a helyiségbe. - Ne vegye zokon ezredes, nekem is ugyanezt mondogatja mindenki, - szólalt meg az őrnagy, és O'Neill álla, ha lehet még jobban leesett, mint mikor Samet megpillantotta az ágyban. - Kawalsky? - Bizonyos értelemben! - sietett meg jegyezni Hammond tábornok. - Ami azt illeti, minden értelemben, uram. Ez Charles Kawalsky őrnagy, minden egyes tekintetben, a vércsoportja, a fogai - Janet Frasier láthatólag már túl esett az első sokkon, amit a felbukkanásuk okozott. - Kivéve, hogy én csak annyira vagyok életben ebben a valóságban, mint maga az enyémben. Bocs, Sam. - bár elmondhatta volna Samnek, amit Hammond tábornoktól megtudott, hogy ez a világ bizonyos dolgokban mégis csak eltér az övéktől. Hogy itt Dr. Samantha Carter katona lett és kapcsolata a parancsnokával pusztán szakmai. - Itt nem ugyanúgy vagyunk, igaz? - kérdezett rá hirtelen Sam, de Kawalsky tudta, hogy nem szükséges válaszolnia. Sam már rájött mindenre. - Van valaki, aki tudja, hogy mi folyik itt? Bárki? - kérdezte végül O'Neill ezredes tanácstalanul nézve szét a teremben. - Pár órája bukkantak fel egy szigorúan őrzött raktárban, - mondta Hammond tábornok. - A tükör, amit az 51-es területen őriznek... - kotyogott közbe Kawalsky. - Sosem jöttek rá, hogy kell használni? - Amint kimondta, Kawalsky tudta, hogy ez igen csak faramuci kérdés még az ő szájából is, hisz már hónapokkal ezelőtt kipróbálhatták volna a szerkezetet, ahogy Sam javasolta. - Tényleg arról a párhuzamos valóság izéről beszél, amivel Daniel is babrált? - érdeklődött O'Neill még mindig hitetlenkedve. - Ki az a Daniel? - vonta fel a szemöldökét Kawalsky? - Ha emiatt aggódnak nem tudnak követni minket, magunkkal hoztuk a távkapcsolót, - szólt közbe Sam gyorsan. - Elrendeltem, hogy azonnal hozzák ide az a tükröt... - jelentette ki Hammond tábornok. - Ahonnan mi jövünk a goa'uldok leigázták a világot, - folytatta Kawalsky szomorúan, de többet nem is akart erről beszélni, majd megnézik a kihallgatások felvételeit. Ott épp elégszer kellett elregélnie az elmúlt órák, napok és évek eseményeit. - Egy óra múlva az eligazítást tartok a tárgyalóban, - adta ki a parancsot Hammond tábornok, majd intett az embereinek, hogy leléphetnek. - Mintha csak az én Jackem lenne, - jegyezte meg Sam a könnyeivel küzdve, mikor végre magukra maradtak. Még az őrzésükkel megbízott katona is az ajtó túl oldalán várakozott. - Annyira jó lett volna átölelni... - folytatta Sam a könnyeit nyeldesve. - Tudom, Sam, tudom, - ölelte át Kawalsky a nőt. - De egyelőre nem tehetted... előbb még nagyon sok mindent ki kell derítenünk erről a világról. SJSJSJ Sam már majdnem elbóbiskolt, mikor Janet Fraiser egy kezeslábassal a karján belépett a kórterembe. Charlie az egyik székben kókadozott. Ő is szívesen aludt volna pár órát, de úgy látszik ennek nem most jött el az ideje. - Kérem, őrnagy, szeretnék négyszemközt beszélni a betegemmel, - kezdte a doktornő, mikor melléjük ért. - Én szeretném, ha maradna... - szólt közbe Sam határozott hangon. - Nincs titkom az őrnagy előtt. - Rendben, - sóhajtott nagyot Janet. - Sam, az eredmények alapján valóban terhes vagy... de néhány eredményed aggodalomra ad okot. - Mekkora a baj, doktornő? - szólalt meg Kawalsky a torkában dobogó szívvel. - Nincs baj, de ami az elmúlt pár nappal történt, az nem igazán az, amit az orvos egy terhesnőnek az első trimeszterben felírna. Sam sokat kell pihenned és rendszeresen étkezned. - Majd én gondoskodom róla, - biccentett katonásan Kawalsky. SJSJSJ Az folyosók, amiken keresztül az eligazító vezették őket, kísértetiesen hasonlított egy másik épületéhez, ami olyan közel és mégis olyan távol van tőlük. Útközben látták, hogy a tükör eltűnik az egyik ajtó mögött. Hammond tábornok itt sem sokat teketóriázik, ha a parancsok végrehajtásáról van szó. Egymás mellett sétáltak, de sem Sam, sem Kawalsky nem szólt egész úton egy szót sem. Túlságosan el voltak foglalva a saját gondolataikkal. Az eligazító pontosan ugyanolyan volt, mint amibe néhány nappal ezelőttig még ők is besétáltak majdnem minden reggel, hogy az aznapi szentenciát meghallgassák. Talán ezért is volt mérhetetlen Kawalsky döbbenete, mikor a helyiségbe belépve meglátta Teal'c-et, ahogy pont az ő helyén üldögélt... - Mi az ördögöt keres ez itt! - lépett előre felé, és ha lett volna fegyvere nem habozott volna használni. De akár puszta kézzel is neki ment volna. Erőt merített az emlékből, mikor ez a férfi kínozza és majd megöli a legjobb barátját pont a szeme előtt. - Kawalsky! - Jack O'Neill hangja szinte belehasított a kavarodásba, amit az ő kirohanása okozott. Ez és csakis ez volt az, ami megállíthatta. - Ő a CSK-1 tagja, - szólalt meg az egyik székből felemelkedő szemüveges férfi. A mondandóján már csak a kinézete volt furcsább és egyáltalán nem ide illő. - Maga meg ki a fene? - tette fel a következő kérdést Kawalsky, talán kicsit erélyesebben, mint szerette volna, de Apophis első Jaffájának felbukkanása, itt a Csillapkapu Parancsnokságon kicsit megzavarta a lelki nyugalmát. - A nevem Dr. Daniel Jackson, szintén a CSK-1 tagja vagyok. - Jött a cseppet sem megnyugató válasz. - Foglaljon helyet őrnagy, - kínálta hellyel őket Hammond tábornok a további atrocitást megelőzendő. Talán ez a világ nem is hasonlít az övékhez annyira, mint először képzelték. Teal'c, és ez a másik!? Messziről ordít róla, hogy nem katona. Hogy áll rajta az a gyakorló! És ez a haj? Kawalsky csak eddig jutott a gondolataiban, mert hirtelen meglátta Samet az asztalnál. Olyan ismerős volt és mégis olyan furcsa azzal a rövid hajjal. A másik Sam most vette észre csak az alteregóját... - Szép a frizurája... - ennyi megjegyzést tett csak a furcsa helyzetre. - Katonás... - a másik Sam sem igazán volt bőbeszédű ebben a helyzetben. - Képtelen lennék katona lenni, - mondta ki Sam a legelső dolgot, ami eszébe jutott. El fogadni az utat, amit az apja szánt neki!? Nem, erre nem lenne képes... - Hát én pedig nem lenni, - válaszolta a másik és Sam egyre biztosabb volt benne, hogy jó néhány dologban különböznek ők ketten. Kawalsky legnagyobb csodálkozására Sam, Teal'c-et jó messzire elkerülve az asztal túl oldalán foglalt helyett O'Neill mellett. Ő inkább a szemüveges pacák mellett lévő széket választotta, és meglepetten vette tudomásul, hogy a monitoron pont Sam kimerevített képe van. Olyan fáradtnak tűnt azon a felvételen... mikor a kihallgatás után találkoztak megkérdezte tőle, hogy bántották-e és egyértelmű nem volt a válasz. De ennek ellenére, mikor alkalma nyílik rá, majd azért végig nézi a felvételt. - Először is azt szeretném mondani, hogy tudjuk mit éltek át, - kezdte el a mondandóját Hammond tábornok a feszült légkör ellenére is. - Nem olyan rég Dr. Jackson is járt egy párhuzamos valóságban a P3X-233-on... - Mi is ott találtuk a tükrünket... - jegyezte meg Sam izgatottan. Talán itt is felvették a kapcsolatot a jestaniakkal vagy a többi szövetségeseikkel... - Szerencsére Dr. Jackson végül olyan hírekkel tért vissza, ami lehetővé tette számunkra, hogy megelőzzük a goa'uld támadást... - fejezte be Hammond tábornok. - Remek, nos ez megmagyarázza, hogy a sok közül miért ez volt az egyetlen olyan valóság, amit nem igázott le a goa'uld... - jelentette ki Sam. - Azt, hogy megmenekültünk azoknak az apró dolgoknak köszönhetjük, amik elválasztják a valóságainkat... - szólalt meg a másik Sam. - Daniel részvétele a programban, majd Teal'c átállása és az, hogy katona lettem. - Ó, azt hiszi annak, hogy katona lett ekkora jelentősége van? - kérdezett rá Sam egy kicsit ingerültebben, mint valójában szánta. Hisz ha jól belegondolt, a nőnek igaza volt. Ezek voltak a különbségek a két világ között, és az itt nyoma sincs a goa'uldnak, kivéve az asztalnál ülőt, akinek még nem volt lelkiereje a szemébe nézni. - Csak azt mondtam, hogy hozzájárult... - folytatta kicsit visszafogodtabban a másik, mintha nem számított volna ekkora érzelmi reakcióra a részéről. Tulajdonképpen maga sem értette, hogy miért reagál a helyzetre ilyen hevesen, biztos a hormonváltozás az oka... - Hát én nem érek semmit? - Hölgyeim, Samek! Együtt kell megoldanunk a dolgot... - avatkozott közbe Jack békéltetően és Sam akaratlanul is elhallgatott és lenyelte a szájára tóduló szavakat. Nagyon sok feszültség halmozódott fel benne és ha Jack nem szól közbe, akkor mind erre a nőre zúdította volna. Megkönnyebbült volna tőle, az biztos. - Szeretnénk tudni, hogy hová akartak innen menni? - tette fel Hammond tábornok a nagy kérdést és miután egymásra néztek Kawalsky-val Sam vett egy mély lélegzetet és belekezdett... - A Béta bázis eltemeti a kaput, amint az utolsó ember is átlépett rajta, a világunk goa'uld irányítás alatt áll, vagyis nem mehettünk vissza... - Maradni szeretnénk, - Kawalsky mondta ki végül a szavába vágva és Sam tudta, hogy Charlie szíve is legalább annyira a torkában dobog, mint az övé, hisz semmilyen biztosíték sincs rá, hogy itt maradhatnak. - De csak ha akarják... - tette hozzá Sam, bár nem igazán tudta, hogy hová más hová mehetnének. - Mindenki ott maradt, akit valaha is ismertünk vagy szerettünk. Ha nem adnak nekünk esélyt... én nem ismerem magukat... - folytatta volna Sam, de épp Jack volt az, aki a szavába vágott. - Pontosan, nem ismernek minket, mi pedig magukat... Maga akár az ő gonosz ikertestvére is lehet, de persze akkor kliséket mondogatnék és jól tudja, hogy érzek azok iránt, vagyis nem maga tudja jól, vagy... - kavarodott bele Jack a mondandójába és a pillantás, amit a másikkal váltottak Sam szívébe hasított. - Jól van, majd beszélek az ügyben a feletteseimmel. Addig is szállást biztosítunk az Önök számára. Kísérjék őket az A3 szárnyba! - adta ki az utasítást a tábornok miközben felállt. Sam ösztönösen követte a mozdulatait... A gondolataiba merülve követte a katonanőt, aki a szállására vezette, mikor Teal'c utolérte őket és intett az őt kísérő katonanőnek, hogy beszélni szeretne vele. - Samantha Carter, áttanulmányoztam a vallomásokat, amit a másik világban történtekről tettek, - kezdte a Jaffa, aki még így is, ebben a biztonságos környezetben a frászt hozta rá. Még túlságosan elevenek voltak az emlékek. Nehéz volt elvonatkoztatni a ténytől, hogy az a Teal'c, aki ebben a világban előtte áll, más mint az, aki alig három napja megkínozta, majd megölte a férjét. - Mire lenne kíváncsi? - kérdezte végül tőle a szemébe nézve, és erőnek erejével próbálta elűzni a késztetést, hogy a lehető legmesszebb fusson. El ettől a férfitől. - A másik valóságban valóban én voltam az, aki megölte O'Neill-t? - Igen, a saját szemmel láttam, hogy előbb azzal az ösztökével vagy mivel megkínozza, majd megöli, de ha kérhetem nem szeretnék erről többet beszélni magával, - jelentette ki és minden további nélkül otthagyta a Jaffát a folyosón. Szerencsére Teal'c nem tett fel több kérdést. A másik Sam alig pár méterrel később érte utol. - Figyeljen, odabent nem akartam megsérteni... - utalt korábbi összetűzésükre az eligazítóban, mikor eléggé komolyan egymásnak estek. - Nézze őrnagy, nekem kell megbirkóznom a tehetetlenséggel nem magának... - fakadt ki a fáradtságtól kicsit élesebben, mint akarta. - Tessék? - kérdezett vissza a másik. - Fél éve tudtuk, hogy támadni fognak, de én nem tudtam, hogyan állítsuk meg őket, maga igen, - vágott vissza a nőnek élesen, majd ott hagyta. Nem igazán érdemelte ki ezt a bánásmódot, hisz nem tehetett arról, ami egy teljesen más univerzumban történt, de az ő Jack-je élt... Bár azt mondták, hogy ők ketten csak bajtársak és barátok, de ha csak egy kicsit is hasonlítottak ők ketten, akkor biztos, hogy szerelmes az ő Jackjébe... és mivel a férfi élt, még volt esélyük. És az a pillantás, amit az eligazítóban váltottak... Sam biztos volt benne, hogy nem sok idő kell hozzá, hogy mindketten felismerjék az érzéseiket... A szoba, amibe a katonanő kísérte egy vendégszoba volt. A lakberendezés hagyott némi kivetni valót maga után, de a célnak megfelelt. Az ágy olyan hívogató volt, hogy nem tudott ellenállni a késztetésnek. De mielőtt lefeküdt volna rá, még előhalászta a gyakorlója zsebéből az esküvői fényképüket. Áldotta az eszét, amiért volt akkora lélekjelenléte, hogy magával hozza. Ez maradt az egyetlen emléke a férjéről. Már vagy félórája feküdt ott, de az álom elkerülte, hiába volt mélységesen fáradt, semmi másra nem tudott gondolni, mint a bizonytalan jövőre és hogy milyen jó is lenne még egyszer utoljára átölelnie Jacket. Annyi minden megbeszélni valója lett volna vele, de mégis legjobban az érintése, az illata hiányzott. Először észre sem vette, hogy a könnyek végig folynak az arcán, majd nem törődött velük. A kopogás inkább megváltásként érkezett, mint zavaró tényezőként. Biztos a vacsoráját hozták. Janet Fraiser még mielőtt elhagyta volna a gyengélkedőt megígérte, hogy gondoskodik róla. - Tegye le és kifelé menet csukja be az ajtót... - szólt hátra sem fordulva. Nem volt kedve most beszélgetni senkivel sem. - Elnézést, de mit tegyek le? - kérdezte hirtelen az ismerős férfi hang. - Jack, ne haragudj. Gyere be... - ült fel az ágyon Sam. - A ti doktor Fraiseretek mindig azt mondja, hogy egyek valamit. - Most már a maguk doktor Fraisere is... - mondta a férfi. - Maradhat. Igent mondtak. - Az jó... - fordult el tőle Sam. Hogyan is fogja ezt túl élni... Ilyen közel és mégis ilyen távol... - Láttom, majd szétvetti a boldogság, - próbálkozott a maga szakrasztikus módján Jack. - Nem számítottam erre, ez olyan nehéz, - Sam könnyei akaratlanul is újra elkezdtek potyogni. - Nézze... el sem tudom képzelni, min ment keresztül, de... tudom, hogy sokat vesztett... - Téged is, - csúszott ki Sam száján, pedig nem most szerette volna a férfira zúdítani a dolgokat. - Láttalak meghalni, Jack, három napja, mikor a hegyet védted... és erre itt vagy, épen és egészségesen... és nem is ismersz. - Azért valamennyire igen... - lépett közelebb Jack és leült mellé az ágyra. - Őt ismered... nem is úgy tekintesz rá, igaz? - inkább megállapítás volt, mint kérdés. Jack ekkor látta meg a fényképet, amit kincsként őrzött, amióta csak zsebre vágta. Komoly csatába került, hogy ezt ne vegyék el tőle, mikor minden más felszerelésüket elkobozták. - Ezek szerint ahonnan maga jön... én... - Elvettél... - tudta, hogyha ez a Jack csak egy kicsit is hasonlít az övére, akkor nem kíváncsi a részletekre. - Aha, - jött az tömör válasz és az ismerős grimasz. - Ez kényelmetlen neked, - tette hozzá Sam. - Nem, nem, nem, - hárított rögtön Jack, - csak egy kicsit olyan zavaros történet ez... A kopogtatás nélkül benyitó katonát Sam meg tudta volna fojtani. - Asszonyom... elnézést ezredes... nem tudtam... - kezdte volna a mentegetőzést, de O'Neill a szavába vágott. - Csak tegye le az asztalra, katona... - Igen, uram... - Kifelé menet csukja be az ajtót... Mivel a helyzet túl feszült volt, az ajtó becsukódása után, Sam nem tudott tovább ülni ott nyugodtan. - Már jó ideje nem ettem meleg ételt... utoljára pár hete. Az első évfordulónkat ünnepeltük, aztán hívtak, hogy a goa'uldhajók beléptek a naprendszerbe. Mindent ott hagytunk... Elfújtad a gyertyákat, én meg kikapcsoltam a sütőt... - merengett el Sam a múlton. Az egy varázslatos este volt... - Colorado Springset sem támadták meg mint a nagy városokat, úgyhogy az étel még mindig ott vár. - A jelenben a vacsora bár nagyon jól nézett ki, de nem igazán hozta meg az étvágyát. - Csak már kihűlt... - jegyezte meg Jack. - Igen... - Nézze jobb lesz, ha én most... - Maradj! - Sam! - Kérlek! - Nézze olyasmit veszített el, amit én sohasem tudnék megadni. Nem én vagyok az, aki segíteni tud - folytatta Jack láthatóan tanácstalanul. - De igen te vagy... - Sam ekkor már nem is próbálta meg visszafojtani a könnyeit. - Te vagy az egyetlen, aki tud. Nézd eléggé ismerlek, hogy tudjam fogalmad sincs, hogy mit mondj. De nem is kell mondanod semmit. - Gyere ide, - ölelte át hirtelen Jack. Sam egy pillanatig sem tétovázott, rögtön olyan szorosan ölelte magához a férfit, ahogy csak tudta. Beszívta az illatát, ami pont ugyanolyan volt, mint az ő világában. Nem tudott ellenállni a kísértésnek és az arcát a férfi nyakába fúrta. A karjaival szorosan átölelte és mikor a férfi karjai egy pillanatnyi tétovázás után az ő teste köré fonódtak megkönnyebbült sóhajt tört fel valahonnan a lelke mélyéből. Mintha csak hazaérkezett volna, de csak mintha. Ha az ő Jackje lett volna, akkor most suttogta volna a fülébe, hogy gyermeket vár. Azt a gyermeket, akiről ugyan még nem beszélgettek a férfival, de pontosan tudta, hogy milyen szeretettel és örömmel fogadta volna a hírt a férfi. - Annyira hiányzik... - suttogta a fülébe, miközben a könnyei az ismerős gyakorlót áztatták. A sírása lecsendesült, és hagyta, hogy Jack az ágyhoz vezesse. Sam legnagyobb meglepetésére a férfi ledőlt mellé. Sam hálásan bújt oda a mellkasához és csak remélni tudta, hogy senki sem nyit rájuk. Jack óvatosan ölelte át és a haját simogatta. SJSJSJ Sam napok, sőt hetek óta nem aludt ilyen jól, mint akkor. Részben a kényelmes ágynak, részben Jack korábbi jelenlétének köszönhetően. Még ahhoz is érzett magában elég lelki erőt, hogy egy hajkefét kérjen a szobája előtt strázsáló katonától. Épp a haját fésülte, mikor először megtörtént. Nem igazán volt fájdalmas, inkább csak egy szúró érzés, mintha a semmibe zuhanna. Alig tartott pár pillanatig, de annál félelmetesebb volt. Mikor magához tért az első sokkból és kiáltott a katonának már tudta, hogy mi ez. Ahhoz viszont ragaszkodott, hogy Fraiser doktornő minél előbb végezzen ultrahang vizsgálatot. Rettegett a gondolattól, hogy a kicsinek valami baja lett. Alig pár perccel azután, hogy Janet közölte vele a jó hírt, hogy a babának semmi baja megjelent a szobájában Kawalsky, a CSK-1 és Hammond tábornok. A korábbi összetűzésük ellenére Sam volt, az aki rögtön odalépett mellé és megfogta a kezét. Azon sem csodálkozott, hogy a nő pontosan tudta, hogy mi a baj. Entropikus zavar. Pedig mikor erre a kérdésre kereste a választ, minden számítása azt mutatta, hogy az entropikus zavar csak évekkel később kellene, hogy jelentkezzen, sőt bizonyítékot sem talált rá, hogy feltétlenül ez lesz a sorsa mindenkinek, aki a tükröt használja. Végül a másik nő jött rá. Azért lett beteg, mert mindketten itt vannak. A baba és Kawalsky tehát biztonságban van. De ha már most jelentkeztek nála a tünetek, akkor aligha lesz elegendő ideje, hogy kihordja a kicsit. Végül a másik Sam mondta ki. Neki volt elég bátorsága hozzá: - Csakúgy maradhat életben, ha vissza megy. A kupak tanácsnak a gyengélkedőn végül Janet Fraiser vetett végett, aki a következő roham után, ami szívszorítóan rövid idő múlva jelent meg, kitessékelte a látogatókat a kórteremből. SJSJSJ Kawalsky először teljesen tehetetlennek érezte magát. Ha Samnek és a kicsinek valami baja lesz, akkor hiábavaló volt minden. Akkor hiába hagyták hátra az ő világukat, Hammond tábornokot és a többi bujkálót, akik pedig számítottak rájuk. Csak egyet tehetett, intett az őt követő katonának és az eligazító felé vette az irányt. Az árnyéka alig bírt lépést tartani vele. Még be sem lépett a terembe, de már hallotta, hogy azok ott bent a megoldáson törik a fejüket. Eljuttatni Samet a Csillagkapuhoz? A másik világban? Van ennek reális alapja? Bár ha Jack O'Neill ezredes egyetért ezzel az ötlettel, akkor ő csak támogatni tudja ezt az egyébként örült és felelőtlen ötletet. - Itt lépek be én! Csatlakozhatok, uram? - jelentette katonásan, mikor belépett a terembe. Szerencséjére Hammond tábornok gondolkodás nélkül intett, hogy foglalja el a helyét az asztalnál. - Én eljuttatom a kapuhoz! - jelentette ki, majd a meglepett csendet kihasználva folytatta.- Azt hitték, hogy elengedem őt egyedül? A legjobb barátom felesége... A beálló döbbent csendből arra tudott csak következtetni, hogy az idegesen fészkelődő O'Neill-on és Hammond tábornokon kívül a többiek nem tudtak erről a tényről. A terv, amit figyelemre méltó gyorsasággal vázoltak fel egész jó volt. A szemüveges pacák, Daniel Jackson, vagy hogy is hívják egész használható volt. Még a végén megkedveli. De Teal'c részvétele az akcióban már nem volt ennyire ínyére. Valahogy nem bízott a pasasban, pedig O'Neill korábban tudomására hozta, hogy milyen sokszor megmentette az életét. Persze az sem hajtotta éppen a Jaffa malmára a vizet, hogy mint kiderült ebben a világban ő volt az, aki megölte az itteni Kawalsky-t. Az őrnagy próbálta kihagyni a képletből azt a tényt, hogy akkor épp egy goa'uld gazdatest volt... SJSJSJ Az itteni sebességre nem lehetett panaszuk. Az alig pár órával korábban körvonalazódott terv viharos gyorsasággal haladt a megvalósítás felé. Kawalsky a kissé húzódozó Jacksont próbálta beavatni a tárcsázó rejtelmeibe és titokban nagyon örült neki, hogy ő csak a tanácsokat osztogatja. Hiába volt Sam gyorstalpalója, nem igazán volt a helyzet magaslatán ebben a kérdésben. O’Neill már bent volt, mikor a Samek megjelentek a felturbózott szerkezettel. Rég látta már ilyen elevennek a nőt. Végre azzal foglalkozhatott, amit igazán szeretett. Mivel az idő sürgetett alig pár óra múlva már ott is álltak teljes fegyverzetben a tükör előtt. Kawalsky hátán végig futott a hideg, mikor meglátta Teal’c-et. A Jaffa a goa’uldok egyenruháját és fegyverzetét viselte. Félelmetes volt a hasonlóság. A két CSK-1-ből verbuválódott felemás csapat tagjai egyszerre nyúltak a tükör felszíne felé és egy pillanattal később már el is tűntek... SJSJSJ Három nappal korábban… Amedor semmilyen lelkiismeret furdalást nem érzett, mikor a gyanútlanul álldogáló harcos mögé settenkedett. Csak arra figyelt, hogy a Jaffa egyenruhája rendelkezzen fejpáncéllal. A terve kivitelezéséhez ez elengedhetetlenül fontos volt. A férfi épp egyik kisebb, golyó ütötte sérülését készült ellátni, mikor rálőtt a zattal. A bázis körüli hangzavarban senkinek sem tűnt fel a hang… Az egyenruha, melyet már jó pár alkalommal viselt korábban is, most is jó szolgálatot tett. A csata forgatagában, senkinek sem tűnt fel az idegen arc... Majdnem ugyanilyen egyszerű volt vállára hajítani O'Neill élettelen testét és eltűnni vele a kapun keresztül... | |
|
| |
| Megtekintések száma: 858 | Hozzászólások: 6 | |
| Összes hozzászólás: 6 | |||||
| |||||
