Stargate SG1- Daddy's Little Girl – Apa kicsi lánya
| Daddy's Little Girl írta Splash The Cat – Apa kicsi lánya fordította Timaiosz http://www.samandjack.net/fanfics/viewstory.php?sid=1045 Korhatár: nincs Műfaj: humor Összegzés: Itt volt az ideje egy kis beszélgetésnek - Hát, Jack. Sam elmondta, hogy komolyan elgondolkodtál a nyugdíjazáson. Jack felnyögött, és kényszerítette magát, hogy kinyissa a szemét. Már majdnem sikerült aludnia, először az elmúlt 32 órában. Az enyhe tompultságot még mindig ott érezte a fejében, mintha egy kis, gyapjas, számolni való birka csalogatná a kerítésen túli zöld legelőkre. - Jack? És ekkor eltűnt, helyére a lüktető fejfájás jóval kevésbé örömteli érzése került. - Igen, Jacob. A gondolat megfordult a fejemben vagy százszor az elmúlt néhány hónapban. - Miért most? Jack hagyta, hogy a feje hátrahanyatlon a fal felé és lazán oldalra gördüljön, hogy láthassa Jacobot, aki alig fél méterrel ült arrébb. - Tudod, ezért is meg azért is. Kezdek öregedni és kijönni a formából, kezdek belefáradni a sérült bordákba és kupánvágásokba vagy abba, hogy hideg fém padlókon ücsörögjek, a falhoz láncolva. - Jack megemelte a kezét a nyomaték kedvéért, megcsörgetve a láncot, amivel mindkettőjük karját, igencsak kényelmetlen módon a fejük fölé láncolták. - Ugyan már, Jack, és hol van a kalandvágy? - horkant fel Jacob. Jack biztos volt benne, hogy valamikor, talán tíz, húsz év múlva, ő is ugyanilyen viccesnek fogja találni a helyzetet, de most? Nem igazán. - Én csak szeretnék egy kicsit pihenni, mielőtt megjönnek, hogy megöljenek minket, vagy amit épp tenni akarnak velünk. Ébressz fel, mielőtt megint bordán rúgnak, jó? Utálnám, ha megint kihagynám. - Éppenséggel, amióta csak itt ragadtunk, csak az jár a fejemben, hogy beszélgetnünk kellene. - Miről, a dekorációról? - pislogott nagyokat Jack. - Vagy a pocsék kiszolgálásról? Esetleg a közelgő végzetünkről? - Sam azt mondta, hogy a nyugdíjazáson gondolkodsz. Jack Jacobra bámult, aki túlságosan is nyugodtnak tűnt, egy olyan emberhez képest, akit a falhoz láncoltak egy Goa'uld anyahajó cellájában. - Azt hittem ezt már megbeszéltük. Ugye biztos vagy benne, hogy a pacák, azzal a bottal nem fog megint fejbe kólintani téged is? Jacob figyelemre se méltatta Jack szavait, csak folytatta tovább. - És, hogy ti... sok időt töltötök együtt. Ó, a fenébe. - Ezt Carter mondta? - Jack hangja kissé elcsuklott és köhintett párat. - Hm, ó, igazán? És most Jacob volt az, aki hosszasan bámulta Jacket, felvéve azt az arckifejezést, amit bárki más barátságos mosolynak titulált volna, de Jacob arcán kissé ragadozószerűnek tűnt, Jacknek izzadni kezdett a tenyere. - Azt mondta, hogy elmentetek horgászni. - Az egész csapat elment horgászni! - újabb köhintés, és Jack azon csodálkozott, hogy válhatott a szája egyszeriben ennyire szárazzá, majd lassan és kimérten azt mondta. - Mind elmentünk. Mind ott voltunk. Csapatépítés. Hal. Kártya. Chips. Sör. - Jacob szemöldöke vészesen felemelkedett és Jack sietve hozzátette. - Csak egy kevés. Nagyon kevés. Még annyi sem. - Említett még vacsorát is. Nem is egyszer, - Jack érezte, hogy kimondatlan, de a "túl sokszor is" szavak is ott lógnak a levegőben. - Szintén a csapattal! - Ó, lesz majd egy-két szava a nőhöz, ha előbb nem hal meg. Nem is kevés mondanivalója lesz. És nem éppen dicsérő szavakkal fogja illetni. Kíméletlen szavakkal. Mégis-mi-a-fészkes-fenét-mesélt-az-APJÁ-nak szavakkal. - Túl sokat vagytok együtt, Jack, - Jacob arcán ismét az a bizonyos mosoly tűnt fel és Jack próbált nem összerázkódni. - Nem gondoljátok srácok, hogy épp eleget találkoztok munkaközben? - Hát, hm, azt hiszem igazad van, de tudod, az csak munka és nem... - rendben, ez a kifejezés nem biztos, hogy a legjobb választás volt ebben a helyzetben. - Hát, te is tudod. - Jack. A fene egye meg. Jack ismert becsületben megöregedett tengerészgyalogos kiképzőket, és még ők sem tudtak ennyi fenyegetést belesűríteni egyetlen szóba. - Jacob? - Ne hazudj nekem. Ez nem jó, tényleg nem jó. Egyáltalán nem vett jó irányt a beszélgetés. Ebből semmi jó nem fog kisülni. - Miről? - Jack színlelt vidámsággal mondta ki a szót. - Samről. *Kedveled* őt, ugye? Ó, ó. Jack vett egy mély lélegzetet mielőtt megszólalt. - Természetesen kedvelem őt. Úgy értem, ő egy átkozottul jól tiszt, és heti rendszerességgel menti meg a bőrömet... - Remélem a megmentésed az egyetlen dolog, amit tesz érted, Jack. Talán elaludt és ez csak valamilyen horrorisztikus rémálom a rossz kaja miatt, és a következő percben egy "Tok'ra csodakütyü" visszarepíti őket a bázisra. Vagy tényleg összezavarodott az miatt a kupánvágás miatt és ez csak egy agysérülés okozta hallucináció. Vagy... vagy talán tényleg meghaltak, mikor az űrhajójuk lezuhant, és ez, ez egy fajta pokol, kifejezetten az ő számára mindazokért a katonához nem igazán illő gondolatokért, amik megfordultak a fejében az elmúlt néhány évben Sammel kapcsolatban. - Jacob, nem tudom, hogy mire célozgatsz, de.. - Én nem célozgatok semmire sem, Jack, - szakította félbe Jacob. - Ez... csak egy beszélgetés. - Akkor váltsunk témát. - Miért? Bűntudatod van? Az Isten szerelmére... Jack feje tompa hang kíséretében a falnak ütődött. - Nem. Jézusom, Jacob. Én pokolian tisztelem a lányodat. Én nem lennék... én... ő nem... mi... - Jack feladta a magyarázkodást. - Neked tudnod kellene ezt. - *Ez* itt a baj. - Micsoda? Hosszú csend, majd Jacob azt motyogta. - Ő az én kislányom, Jack. Jack pislantott egyet. A 'kicsi' nem igazán az a szó volt, amit Carterrel kapcsolatban használt volna. Pokolba is, látta már az edző teremben. A bicepsze még az övénél is jobb formában volt. - Nézd, én igazán megértem ezt az egész szülői látásmódot. De, tudod, Carter már felnőtt és tökéletesen alkalmas rá, hogy szétrúgja a seggemet. Vagy a tiédet, - tette hozzá Jack leheletnyi rosszindulattal a hangjában. - *Ezt* nagyon jól tudom! - Akkor meg mi a fene bajod van?! - Van neked bármilyen elképzelésed is arról, milyen nehéz nekem benneteket együtt látni? - Jacob arca finom vöröses színt kezdett ölteni. - Az apja vagyok, Jack. Az *apja*. És mindezek ellenére alig tudok róla valamit, vagy akár az életének utolsó öt évéről. De *te*, csak rád néz és te már pontosan tudod, hogy mi jár a fejében! Tudod, hogy mit érez, és miért érzi azt! És ez kikészít engem! Jacob magába roskadt, már amennyire képes volt rá, az állát a mellkasára ejtette és Jack hallotta ahogy a fogait csikorgatja. - Ez nem fair, átkozottul nem az. Huh. Ez nem épp az volt, amire Jack számított. Jacob Carter. Féltékeny. *Rá*. Egészséges büszkeség öntötte el Jacket, és előre dőlt, már amennyire a lánc engedte. - Jacob, nézd. Ez nem... - Nem akarom hallani, Jack. - De... - Nem. - Csak hallgass meg... - Jack! Valaki köhintett egyet kint a folyosón, és mikor a két férfi odafordult ismerős szőke hajkoronát pillantottak meg, közben valami *puffant* és az ajtó kinyilt. - Mit keresel te itt? - csattant fel Jacob, miközben Sam beóvakodott a cellába, a vállára vetett P-90-esével. - Visszajöhetek később is, ha félbeszakítottam valami... - Sam hátrább lépett egyet, bezsebelt egy rosszalló pillantást Jacobtól és egy vigyort Jacktől. - Hogy találtak meg minket? - kérdezte Jack, de mielőtt Sam válaszolhatott volna, Daniel feje tűnt fel az cella bejáratánál. - Éppenséggel, hallottunk benneteket ordibálni. Teal'c azt mondja, hogy most tiszta a levegő, - szólt Daniel Samnek, miközben az már eloldozta az apját és Jack mellé térdelt. - Jól van, uram? Úgy nézz ki, mintha... - Mintha átment volna rajtam az úthenger? - sóhajtotta Jack miközben Sam rájellemzően, módszeresen és rendkívül eredményesen szabadította meg a csuklóit a kötelékektől. - Jól vagyok, Carter, - mondta kis szünet után Jack. Először Samre, majd Jacobra nézett. És elmosolyodott. - Volt egy kellemes beszélgetésem az apjával, noha.. Jack hagyta, hogy Sam talpra állítsa, míg Daniel Jacobnak segített, akinek arca még mindig piros színben pompázott. Ami még erősebb lett, mikor Sam Jack karját a vállára emelte és karját a dereka köré fonta. Ó, igen. Ez most olaj volt a tűzre. - Jól vagy, Jacob? - kérdezte Jack megköszörülve a torkát. - Persze, Jack. - Apa? Biztos vagy benne? - Sam és vele együtt Jack is lassan közelebb araszolt Danielhez és Jacobhoz, a lány az apját bámulta. - Egy kicsit ki vagy pirulva. - Sam a szabad kezével az apja homloka felé nyúlt és Jacob gyorsan hátrább lépett egyet, közben Jacket bámulta. - Jól vagyok, kölyök. - Carter őrnagy, - Teal'c hangja a folyosón visszhangzott. - Hamarosan társaságunk lesz. Sam és Daniel átadták a zatjaikat. - Adjanak fél percet, hogy biztosíthassuk a kijáratot, azután kövessenek, - mondta Sam, és otthagyva Jacket követte Danielt kifelé az ajtón. És ekkor Jack egyedül maradt Jacobbal. Aki már nem volt leláncolva. És fel volt fegyverezve. - Jack? - Jacob? - Azért ne élvezd ez túlságosan. - Hogy is álmodhatnék róla. Vége.  | |
|
| |
| Megtekintések száma: 701 | |
| Összes hozzászólás: 0 | |