Stargate SG1- It wasn’t supposed to be like this - Nincs végzet, csak ha bevégzed! 5.fejezet
5. fejezet Egy család vagyunk Katana két napon belül teljesen felgyógyult. Elképesztő volt figyelni, hogy ilyen gyorsan regenerálódott. Sam és Jack, a CSK-1 többi tagjával együtt minden nap meglátogatta. Sam kilenc hónapra kilépett a szolgálatból, de Landry engedélyezte neki, hogy folytassa a kutatásait a bázison, főleg miután Sam fennhangon bizonygatta, hogy képtelen meg lenni a munkája nélkül. Már csak egy hónap volt hátra az esküvőig, mikor Sam elkezdett áthurcolkodni Jackhez. A CSK-1 önként jelentkezett, hogy segítenek, ezért Sam az egész folyamatot egy székben ülve vezényelte le. - Ugyan már srácok! Nem vagyok cukorból! - Te csak ülj ott nyugodtan, és ne csinálj semmit! - meglepetésére nem Jack volt, aki ehhez ragaszkodott, hanem Cameron és a többiek. - Úgy vigyáznak rád, mint a hímes tojásra, Sam, nem értem, miért nem élvezed egy kicsit! - Vala nagyon sok dolgot nem értett Sammel kapcsolatban, de a mostani idegenkedése a pihenés ellen szintén elgondolkodtató volt. - Te ugye szívesen pihennél... - kötekedett vele Daniel csendesen. A díványon üldögélő Sam mellett elhaladva, Jack hirtelen megállt és a nőre bámult, majd mindketten egyszerre szólaltak meg. - Hé, van egy ötletem! - Milyen ötlet? - kérdezősködött Vala. Jack Samre vigyorgott mielőtt a csapat felé fordult volna. - Gyerünk srácok, irány a bázis, az útközben majd mindent elmondok. - így indultak útnak Katana szállása felé és biztosak voltak benne, hogy olyan meglepetést találtak ki neki, amit imádni fog. *** Mikor megérkeztek, Katana ajtaja nyitva volt és ő épp a "Simpson családot" nézte Jack legnagyobb örömére. - Helló! - először Jack lépett be. - Mit csinálsz? - Helló, - válasz helyett a lány egyszerűen csak a tévére mutatott, így mindannyian láthatták, hogy mivel foglalatoskodik. - Ez nagyon érdekes, - felelte válaszul Jack kíváncsi pillantására. - Csak érdekes? - vonta fel a szemöldökét Jack. - Elképesztő? - javasolta drámaian Katana, mindenkit megmosolyogtatva. Jack úgy tűnt elégedett a válaszával. - Elképesztő? - ismételte, - te soha nem találkoztál ugyan a Goa'uldokkal, de Mr. Burns tisztára olyan, mint ők. - Hát, már mondtad, - hunyorított a szemeivel Katana. - Már mondtam? - Igen. Jack megpróbált visszaemlékezni, mégis mikor említette a Simpsont Katanának, ekkor Daniel magához ragadta a kezdeményezést. - Katana, van egy meglepetésünk, - Daniel figyelmeztető pillantást vetett Jackre. - Ó, igen, - mondta Jack, mikor végre megértette. - Gyerünk, - intett a fejével az ajtó irányába invitálás gyanánt. - Hová? - Majd meglátod, - válaszolta Jack kifelé menet. A csak ő rá jellemző óriási vigyorral az arcán Vala megragadta Katana kezét. Pajkos csillogással a szemükben a lifthez húzták Katanát, aki csak mosolygott a gyerekes viselkedésükön. Valamiért Katana tétovázott, hagyja-e a lifthez vezetni magát. De mikor Jack megnyomta a gombot, rájött, hogy felfelé indulnak el. Tizedik emelet. Kilencedik, nyolcadik. Jack figyelte Katana reakcióját a digitális számok változásakor. Ötödik. Földszint. Katana egyszerre kezdett reménykedni és örvendezni. Végre odakint lehet. Megvárta, míg Jack kitölti a papírt, amit az őrkatona adott neki, de közben a türelmetlensége csak nőtt tovább. Jack egy fültől fülig érő vigyor kíséretében jelentette ki, hogy: - Most már mehetünk. Katana próbált nem futni, de nem tudott ellenállni a kísértésnek. Az érzés, hogy a földet érzi a lábai alatt felvillanyozta. Kezét kinyújtotta és beletúrt a fűbe a sövény mellett és hagyta az arcát a napfényben fürödni, mélyeket lélegzett és leült a fűbe, megérintetve azt, ujjaival a fűszálakat cirógatta, leakart feküdni, de egy köhintés a háta mögött rádöbbentette, hogy mit is akar csinálni. El is feledkezett a nézőközönségéről. Sam és a többiek mosolyogtak, míg Jack furcsán nézett rá. - Hagyunk benneteket kettesben? - mutatott Jack a természetre. Mielőtt reagálni tudott volna, Katana a nyakába ugrott és az kiáltotta: - Köszönöm, köszönöm! El sem tudod képzelni, hogy mit jelent ez nekem! Katana a föld alatt volt, mióta visszaértek Atlantiszról és korábban sem volt rá lehetősége, hogy a szülőföldjére lépjen. - Hé! Ezt nemcsak a tábornok ötlete volt! - lázadozott Cameron, nyilvánvalóan ő is egy ölelésben reménykedett. Katana szeretett teljesen felnevetett a szavai hallatán, és viharosan megölelte és puszit nyomott az arcára. - De, nem is ez az igazi meglepetésed, - mondta Sam Katana eléjük állt. - Akkor mi? - Mi mást is akarhatna még? - Ideje menni, - mondta Jack, és a parkoló felé indultak mindannyian. Katana egy pillantig csak bámult utánuk, majd gyorsan utánuk futott. - Hová megyünk? Jack felvette a napszemüvegét, vetett egy gyors pillantást az égre és felgyorsította a lépteik. - Csak kövess minket. Katana Jackkel és Sammel utazott egy kocsiban, Daniel vezette az autót, amiben a többiek ültek. - Tehát, - kezdte Jack és lehalkította a zenét, - bármikor feljöhetsz a felszínre, a tudtunk nélkül is, miért nem tetted meg? - a férfi azt hitte, hogy a lány már rég járt fent, de látva az örömét, amivel a nyílt teret fogadta, bizonyossá vált számára, hogy nem így volt. Katana tovább nézelődött az ablakon keresztül, és felsóhajtott a férfi nyíltan neki szegezett kérdése hallatán. - Azt akartam, hogy tudd, bízhatsz bennem, nem szegem meg a parancsaidat, - mondta végül. Milyen ironikus volt, hogy most pontosan követte Jack utasításait, vagy épp Samét, ha úgy hozta a sors, pedig a múltban mindent megtett, hogy megkérdőjelezze a hatalmukat. A beálló rövid csendet Jack nagyon kellemetlennek találta. - És mi ez a fű dolog? - kérdezte érdeklődve, némi szarkazmussal a hangjában. Katana felkacagott, mikor Sam rosszallása jeleként meglökte a férfit. - Szeretem a természet érintését, ahogy ti mondanátok, - mosolyodott el. - Ez... haláli, - Jack próbálta nem elnevetni magát, - tudod, Carter beszél a növényeivel! - Hé! - Sam Jack vállára ütött, - Ennek kettőnk között kellett volna maradnia! - Mi van?! - kérdezte a férfi ártatlanul, - épp most találtam neked egy rokonlelket, és te megütsz engem? - a hangja annyira sértődött volt, hogy bárki azt hihette volna, hogy fogalma sincs róla, hogy mi rosszat csinált. A veszekedésük annyira aranyos volt, hogy Katana elmosolyodott. Az élet mégis szép. Fél órával később, Sam háza előtt álltak meg. Egy fiatal lány kinyitotta az ajtót és integetett nekik. Katanának azt járt a fejében, hogy milyen ismerősnek tűnik, de nem igazán tudott nevet társítani az arcához. A lány oda jött hozzájuk, mindenkit üdvözölt, majd Katanához fordult. - Szia, Cassandra vagyok, - nyújtott kezet. Hát persze! - Olyan fiatalnak nézel ki, - rázta meg a kezét Katana, közben csodálkozva nézte a lányt. - Hát, hm, köszönöm... azt hiszem, - mondta Cassandra zavartan. - Ne aggódj Cassie, Katanának szokása ilyeneket mondani az embereknek, - szólt közbe Jack. - Ó, tényleg, te talán ismersz engem a jövőben, vagy ismerni fogsz... vagy ismertél? - Cassie-nek ekkor ugrott be, hogy mit mesélt Jack és Sam a látogatójukról. - Ismerlek téged, - mondta egyszerűen Katana, de nem akart részletekbe bocsátkozni. Cassandra volt az egyetlen személy, Kathryn kivételével, akit Katana közel engedett magához. Az elmúlt öt évben megismerték egymást, és nagyon jó barátok lettek a korkülönbség ellenére. A csapat bement a házba, és Katana még mindig nem tudta, hogy miért vannak itt. Jack megállt a nappali közepén, szélesre tárta a karját és azt kiáltotta: - Meglepetés! - Nem értem, - lépett Katana egy lépéssel közelebb. - Ez az én házam, - kezdett hozzá Sam a magyarázathoz, - és mivel és odaköltözök Jackhez, és neked szükséged van egy helyre ahol lakhatsz.. azt gondoltuk, hogy ez pont jó megoldás lenne, - fejezte be mosolyogva. Katana nem volt benne biztos, hogy jól értette, amit mondtak, ezért inkább visszafogta az örömét, amíg meg nem bizonyosodott róla, hogy ez igaz. - Akkor ez azt jelent, hogy akkor hagyom el a bázist, amikor csak akarom? - Pontosan, - bólintott Jack. - És ez még nem minden, - most Cam jött. - Mivel Sam szülési szabadságon lesz, szükségünk lesz egy negyedik tagra. És ki lenne megfelelőbb, mint a lány, aki épp tíz hónapig marad, - jelentette ki mosolyogva. - Hűha, - Katana most már totálisan el volt ájulva. - Tagja leszek a CSK-1-nek?! Ez fantasztikus! - Már az vagy, - mosolyodott el Jack a lány lelkesedését látva. - A papírokat ma reggel aláírták. - És ez a tiéd, - nyújtotta át Cameron a CSK-1 felvarróját. - Köszönöm, köszönöm! - Katana rájött, hogy ismétli magát, de most először Cameront ölelte meg, majd Danielt, Teal'c-et és a többieket. Még Cassandra is sorra került. - Ez óriási! Alig tudom kivárni, hogy küldetésre menjek veletek srácok! És már házam is van, ahol lakhatok... - De van egy feltétel, - vágott a szavába Cassandra, - befogadsz, mikor a városban vagyok. 'Ez egy átkozottul jó feltétel,' - gondolta Katana. - Semmi gond, - mondta ki hangosan. - És, - tette hozzá Jack, - ki fogjuk értékelni a - képességeidet. Katana mosolyogva bólintott. 'Hát innen fúj a szél.' - Ó! És nem használhatod az erődet a földieken! Ezt semmilyen körülmények között nem teheted meg. - mondta Jack. - Tilos használnom bármilyen erőt olyan személyekkel szemben, akik nem rendelkeznek vele, kivéve ha önvédelemről van szó, - magyarázta Katana. - Ó, rendben. Kényelmesen leültek, beszélgettek, próbálták megismerni a családjuk legújabb tagját. - Lenne egy kérésem hozzád, - szólt Sam Katanához. - Persze, csak nyugodtan. - Mint te is tudod, az esküvőig kevesebb, mint egy hónap van hátra, és Cassandra lesz a tanúm, Vala pedig vállalta, hogy ő lesz az egyik koszorúslány, de még egy hiányzik... megtisztelnél azzal, hogy leszel a koszorúslányom? Katana alig hitt a fülének. Ez nagyon furcsa lesz, nemcsak az, hogy ott lesz a saját szüleinek esküvőjén, de ráadásul a részese is lesz. - Igen! - kiáltotta izgatottan. - Úgy értem, hogy boldogan segítek, - mondta kissé nyugodtabban, de a lehetőség láthatóan nagyon felvillanyozta. - Jó. Most, hogy ezt is tisztáztuk, menjünk vásárolni! - jelentette ki Vala a tenyerét dörzsölgetve, Katanához hasonlóan ő is izgatott volt. Daniel felfigyelt a 'vásárlás' szóra, - Nem kapod meg a hitelkártyámat, - csattant fel, és erre mindenki elnevette magát. - Ne aggódj, Daniel, van saját hitelkártyám, - Vala büszkén húzta elő a kártyáját a pénztárcájából. - Landry tábornok adta nekem tegnap, végre valahára fizetést is kapok, ezért a munkáért. - Nekem is mennem kell? - Katana soha nem szeretett vásárolni; véleménye szerint csak időpocsékolás volt az egész. - Hát persze! Mit veszel majd fel a következő tíz hónapban? És kell valami az esküvőre is! - bizonygatta Vala. El sem tudta hinni, hogy bárki is kihagyhat egy lehetőséget a pénzköltésre. Katana szemügyre vette a saját ruháit, és rádöbbent, hogy Valának igaza van. Csak a Parancsnokságtól kapott ruhái voltak és azok a bázison kívül nem igazán voltak használhatóak. - Rendben, én is megyek, - adta be a derekát végül. Daneil Jack és Sam felé fordulva témát váltott. - Szóval, választottatok már neveket? - igazi megkönnyebbülést érzett, hogy a bankszámlája teljes mértékben az ellenőrzése alatt marad. Mikor Vala legutóbb vásárolni ment a hitelkártyájával, zárolták a számlát, mert Vala túllépte a keretet! - Igen, - felelte Sam és Jack egyszerre, mosolyogva. - Janet és Kathryn, - folytatta Sam. - Annak a két nőnek az emlékére, akik olyan sokat jelentettek mindkettőnknek. Mindannyian csendben, a gondolataikba merülve emlékeztek a drága barátaikra. Cassandra nagy megtiszteltetésnek vette, hogy az anyukájáról ilyen kedvesen emlékeznek meg. - Mi van akkor egyikük vagy akár mindketten fiúk lesznek? - kérdezte Daniel, megtörve a csendet. - Már tudjuk, hogy lányok lesznek, - Jack bosszúsan legyintett egyet. - Teal'c elkotyogta. - Már bocsánatot kértem tőled O'Neill. Nem voltam tisztában azzal, hogy a földi nők nincsenek tudtában a gyermek nemének a fogantatásától. - Semmi gond Teal'c, tényleg, - Sam tudta, hogy nem szándékosan tette, és éppenséggel jó tudni, hogy milyen színűre kell festeni a gyerekszobát. - Én azt akartam, hogy meglepetés legyen! Imádom a meglepetéseket. Daniel világosan emlékezett számtalan incidensre a Tok'rákkal, mikor azok meglepték Jacket. - Jack, te utálod a meglepetéseket. Katana látta hogyan nézett Jack Danielre és úgy döntött eltereli a figyelmét, valami nagyon fúrta az oldalát. - Örülsz neki, hogy lányaid lesznek? - A pokolba is igen! Piszkosul elfogom őket kényeztetni, - válaszolta a férfi hatalmas mosollyal, valószínűleg már mindent gondosan eltervezett. - Hát pedig nem fogod, - mondta Sam összevont szemöldökkel. - Hát, ha úgy jobb neked, úgy fognak felnőni, hogy brilliáns tudósok lesznek, - hadonászott a kezével Jack, majd kis szünet után folytatta. - És milyen jól fognak szórakozni, mi meg közben halálra unjuk magunkat. - Szerinted én unalmas vagyok? - kérdezte Sam, próbált dühösnek látszani, de nem igazán jött össze neki. - Nem, Carter, te nem vagy olyan, mint a többi tudós, te nagyon szórakoztató vagy, - mondta nem túl meggyőzően Jack, pontosan tudva, hogy Sam nem haragszik rá. - Tudod, Jack, - mondta Sam összehúzott szemekkel, - talán megtartom a vezetéknevem az előzmények ellenére, már úgyis megszoktad, hogy így hívsz, - Sam pontosan tudta, hogy milyen tervei vannak Jacknek az esküvői vacsorával kapcsolatban és hogy mennyi időt szánt a szervezésre. - Sam, nagyon vicces vagy! Hahaha, - mondta gyorsan Jack. - Említettem már, hogy milyen vicces vagy?! Ez már sokkal jobb volt. *** Három órányi boltról boltra sétálás után, végre elérkeztek az utolsó állomásukhoz, ahol Sam kiválasztotta az esküvői ruháját és megegyezett a végső simításokról, amiket a ruhán végrehajtottak. Mire egy kávézó felé vették az irányt, már tövig lejárták a lábukat. Vala és Sam egymásba karolva sétáltak, közben Katana Cass mellett sétált néma csendben. - Tehát, - Cassandra eldöntötte, hogy végre felteszi azt a kérdést, ami azóta foglalkoztatta, hogy megismerte Katanát, - milyen vagyok a jövőben? Katana felkacagott, ismerte Casst, jól tudta, hogy mi jár a fejében. - Kíváncsi, mint most is, - nézett a fiatal lányra, akinek jelleme nem sokat változott az élete folyamán. - Éppenséggel nagy jó barátom vagy. - Igazán? Hűha. Annyira félelmetes, hogy ismersz engem, mindent tudsz, ami velem fog történni, és én pedig semmit sem tudok rólad. - Majd fogsz, - mosolyodott el Katana ismét, - és nagyon sokat fogsz nekem segíteni. Cassandra kíváncsisága egyre csak nőtt, pedig Sam figyelmeztette, hogy nem kérdezhet semmit sem, de nem tehetett róla, pedig akár gond is lehet belőle. - Például miben? - Tudod, hogy nem mondhatom el neked. Cassandra tudta, és csalódott volt. - És mi van Sammel? Közel álltok egymáshoz? - Nem, - mondta Katana gyorsan, mire Cassandra furcsán nézett rá. - Úgy értem... hát, nem. - mondta ki végül halkan. - De ismered őt, ugye? - Igen, ismerem. - Mi van Sam gyerekeivel, közel állsz hozzájuk? - Csak egyikükhöz, - Katana gondolatai az ikertestvére körül forogtak. A többi testvérének nem engedte, hogy az élete részei legyenek. James és Patrick megértette ezt és mindig távolságot tartottak vele, de Gracie, aki tizenegy volt, mikor először találkoztak nem tudta felfogni azt a fájdalmat, amit Katana érzett azért, mert ő egyedül volt oly sok évig, míg a többiek kiélvezték mindazokat az előnyöket, amiket egy család nyújthat. Katana még mindig emlékezett Gracie fájdalmas pillantására és a szemeiből kicsorduló könnyekre, mikor azt mondta neki, hogy tűnjön el és ne is keresse többet. Azóta nem látta Gracie-t. Most tizenhat éves, és talán már azt sem engedi meg, hogy Gracie-nek szólítsák. Katana soha nem értette, miért volt annyira könnyű közel engednie magához Kathrynt. Bár, ami azt illeti ikrek voltak, teljesen egyformák, és elfogadta, hogy Kathrynnek meg volt mindene, amire ő vágyott. De Katana soha nem volt féltékeny a testvérére. Kathryn egy brilliáns diplomata volt. Mire húsz éves lett, már jó néhány vitás helyzetben közvetített. Az agya szerkezete ugyanolyan volt, mint Katanáé, de soha nem tanulta meg úgy használni az erejét, mint a nővére. Tény, hogy neki soha nem kellett a túlélésért harcolnia, és ezért Katana még hálás is volt. 'Az O'Neill gyerekek', Katana sokszor hallotta, hogy az emberek így emlegetik őket, 'nagy dolgokra hívatottak.' James és Patrick mindketten pilóták akartak lenni, és akkoriban, amikor Katana már második éve élt Atlantiszon mindketten elérték a céljukat. James két évvel volt fiatalabb nála, és Patrick hárommal, de a két fiú annyira hasonlított egymásra, hogy az emberek azt hitték, hogy ők is ikrek. - Hé! - szólt Cassandra. - Merre jársz? - Ó, - Katana megpróbált mosolyogni, - bocsánat. - Szóval, milyenek ők? - Kicsodák? - rázta meg a fejét Katana. - Az ikrek! Uram, atyám... - Ó, hát, az egyikük fantasztikus... de a másik nagyon sok gondot fog okozni Samnek és Jacknek... de a végén minden rendbe fog jönni, - mondta Katana, szomorúan utalva saját magára, és a lehetőségek, amiket elmulasztott, dühössé tették. - És tényleg nem mondhatok ennél többet, szóval ne is kérdezz többet! - állt a sarkára Katana. - Rendben, rendben... - Ti ketten! - kiáltotta Sam. Ő és Vala pár méterrel előttük voltak. - Szedjétek kicsit gyorsabb a lábatokat! - Jövünk már, jövünk már! - kiáltott vissza Cassandra. Az elkövetkező napokban Jack visszahurcolkodott a fővárosból Coloradóba, hogy minden elrendezzen és bekapcsolódjon a CSK csapatok kiképzésébe, így sokkal több időt tölthetett a családjával. Mikor Sam kíséretében belépett a Cheyenne hegyi klomplexumba, megszólalt a telefonja. - Igen? - Jack, itt vagy a bázison? - hallotta Daniel hangját. - Épp most érkeztünk meg, - felelte Jack, megmutatva a belépőjét az őrnek. - Le kell jönnötök ide! Ez elképesztő! - Daniel lelkesedése nem igazán volt nagy hatással Jackre. Nagyon jól tudta, hogy Daniel lelkesedését csak valamilyen régészeti felfedezés szokta kiváltani, ráadásul szent meggyőződése volt, hogy mindenkinek tudnia kell róla. - Danny fiú, lassíts le, hová menjünk? - Jack hangszíne nem zökkentette ki Danielt. - A 25. szintre. Ne aggódj Jack, ez nem valamilyen látványos régészeti felfedezés, azért nem TÉGED hívtalak volna. Katanának most tesztelik a közelharc tudását és épp most ver laposra mindenkit. Na, ez tényleg vicces lehet. - Hát, mindjárt ott leszünk. - Mi történt? - csatlakozott hozzá Sam, miután átment a biztonsági ellenőrzésen. - Ó, - karolta át Jack Sam vállát, - úgy látszik Katana egy igazi verőgép. - Micsoda? - vonta fel a szemöldökét Sam. - Gyere, - kacsintott rá Jack és elindultak a lift felé. Mikor leértek az edzőterem szintjére hangos nevetés és kiabálás fogadta őket. Daniel kiszúrta a barátait a bejáratnál és integetni kezdett. Keresztül nyomakodtak a rengeteg nőn és férfin, majd végre megérkeztek mellé. - Mi ez? - kérdezte Jack bosszúsan. - Mindenki itt van? - Éppenséggel igen, még az éjszakai műszak is úgy döntött, hogy itt marad megnézni a küzdelmet. - Daniel még mindig Katanát nézte, aki pont középen állt, körbevéve négy férfival. Cam feléjük fordult, ő előrébb állt a tömegben. - Elképesztő, hogy mit tud a kezével! Azt hiszem nem is találhattunk volna jobbat, aki helyettesíthet téged Sam, - a keze egy percre sem nyugodott, végig hadonászott maga körül. Szemét újra Katanára szegezte. - Jó tudni, hogy mennyire hiányzom, - kötekedett Sam. - Ó, nem Sam, tudod jól, hogy nagyon hiányzol, - fordult vissza Cam ismét, - csak ő... nézzétek meg ti is, a következő küzdelem mindjárt kezdődik. Jack végig futtatta a szemét a tömegen, majd végül tekintette a fiatal lányon állapodott meg. Úgy nézett ki, hogy már eléggé fáradt, de még mindig volt ereje küzdeni. - Milyen régóta tart már ez? - Egész reggel! Kezdetben unta az egészet és azt mondta, hogy akár két ember is megtámadhatja, majd három lett belőle, és most már négynél tartunk, - Daniel úgy mondta mindezt, mintha csak a játékszabályokat magyarázta volna el. - Hm. Nem egyenlőtlen egy kicsit ez a küzdelem? - Bízz bennem Jack, minden rendben lesz. Ebben a pillanatban Vala jött oda hozzájuk és pattogatott kukoricával kínált meg mindenkit. - Vala? Mit csinálsz? - Szerettem volna egy kis pattogatott kukoricát, kér valaki? - a zacskót pont Daniel orra aládugta. A férfi rögtön reagált és eltolta a zacskót. - Nem, köszönöm, - nem tudta elképzelni, hogy lehet ennyire leleményes Vala. Pattogatott kukoricát akart és szerzett is. Ki tudja mit kellett megígérnie érte cserébe a szakácsnak, Daniel összeráncolta a homlokát erre a gondolatra, nem tehetett ilyet, próbálta meggyőzni magát. Megtehette, megtehette, kiáltotta hang az elméje legeldugottabb sarkából. - Hm, Vala.. - Sss, Daniel, kezdik. Nem biztosan nem tett semmit sem... pattogatott kukoricáért biztos nem. Az egyik Katana mellett álló férfi támadott először, de ő ösztönösen felé fordult, megragadta a karját és a férfi lendületét felhasználva áthajította őt a válla felett pont neki a tengerésznek, aki épp felé futott. A harmadik katona megpróbálta elfogni őt, de Katana elugrott előle, és leérkezés közben a lábával bepancsolt egyet a tengerésznek, aki épp feltápászkodott. A első katona, a legnagyobb mind közül visszatért a lányhoz és ököllel felé ütött, de a lány megállította, a férfi ismét próbálkozott, de Katana ismét sikeresen blokkolta. A lány visszafizette a kölcsönt egy bal horoggal, amit a férfi blokkolt, de hibát követett el, mert nem számolt a lány térdével, amivel egyenesen az ágyékát célozta meg. A katona feljajdult és ezt a 'jaj'-t az egész teremben hallották, miközben összerogyott. Az egész harc alig tartott egy percig. - Éljen! Ez az én csajom! - kiáltotta Jack magára vonva Katana figyelmét. A lány megajándékozta a egy széles mosollyal. - A te csajod? - vonta fel a szemöldökét Sam. Jack Samre nézett. - A mi csajunk, - mutatott a CSK-1-re, - úgy értettem a mi csajunk, - nyomta meg az utolsó két szót Jack, és átkarolta Sam nyakát. - Te vagy az én csajom. - Ajánlom is, hogy csak én legyek a csajod, - kötekedett szeretetteljesen még percekig a feszengő férfival. - A következőt, - hallották Katana kiáltását. A harc folytatódott még egy óráig és mindenki áhítattal figyelte. - Ő egy félelmetes harcos, - kommentálta az eseményeket Teal'c. - Nagyon büszke lehetsz rá, Carterezredes. Sam meglepetten nézett rá, épp úgy mint Jack. - Miért? Teal'c rájött, hogy majdnem elszólta magát. - Ezt most nem magyarázhatom meg, - jelentette ki és figyelmét ismét Katanára fordította. - Miért nem? - most Jack volt az, aki feltette a kérdést. - Figyelem a küzdelmet, - teljesen világos volt, hogy ez minden amit mondani fog. Sam és Jack egymásra nézett. - Tudod, Teal'c, nagyon furcsa vagy, - mondta Jack, - furcsább, mint általában. - Valóban, - felelte Teal'c és szemét továbbra is Katanára szegezte. - Te aztán szét rúgtad a seggüket! - kiáltott fel Cameron kezét nyújtva gratulált Katanának, és ezzel megnevettette őt, miközben a CSK-1 - beleértve a legújabb tagját is - kiment az edzőteremből. - Köszönöm. - Mi nagyon büszkék vagyunk rád, - mutatott Jack saját magára és Samre. - Ugye Sam? - Nagyon, - mondta Sam és tréfálkozva pillantott Teal'c-re. - Te is büszke vagy Katanára, Teal'c? - Jack ártalan képet vágott. - A legteljesebb mértékig, - mondta a Jaffa és magyarázat nélkül elsétált. Katana értetlenül nézte a körülötte folyó eseményeket. - Ez meg mi volt? - Ó, semmi, egyáltalán semmi. Gyerünk, együnk egy kis sütit! Meghívok mindenkit. - Jack, a süti ingyen van, - jelentette ki Katana. - Én ne tudnám?! | |
|
| |
| Megtekintések száma: 452 | |
| Összes hozzászólás: 0 | |