Stargate SG1- It wasn’t supposed to be like this - Nincs végzet, csak ha bevégzed! 6.fejezet
6. fejezet A vészharangok megkondulnak Az esküvő előtti este a lányok mind Sam régi házában gyülekeztek. Sam már most pokolian ideges volt. - Mi megegyeztünk abban, hogy mindannyian adhatnánk neked valamit, amit az esküvőn viselhetsz, - vett elő valamit Cassandra és Samnek ajándékozta. - Tehát, itt van valami új... Sam a kezében tartotta a kis dobozt, és kiemelt belőle egy ezüst karkötőt, aminek felszínébe ezeket a szavakat gravírozták 'Örökkön örökké és még azon is túl!'. A szavak teljesen körbe érték a ékszert és a felületes szemlélő akár díszítésnek is nézhette volna. - Ez gyönyörű! Köszönöm szépen! - ölelte meg Sam Cassandrát, és egy puszit nyomot az arcára. - Rendben, rendben, most én jövök! - mondta Vala türelmetlenül, és ő is átadott egy kis dobozt. - Lássuk csak ... ez egy fehérnemű! - nevetett fel Sam a látványra, elpirult az emlékképtől, hogy mi is történt a legutóbbi alkalommal, mikor valami ilyesmit viselt és hogy mennyire tetszett benne Jacknek. - Ez valami régi és a személyes kedvencem! El sem tudod képzelni, mennyire őrületbe tudja kergetni a férfiakat... - Ó, hidd el nekem pontosan tudom, - szakította félbe Sam ismét elpirulva. - Hm! Légyszi mondd el! - Cassandra látta Sam arckifejezését, és nagyon kíváncsi lett a részletekre. - Nem! Nem! - kiáltotta Katana és próbált nem túl utálkozónak tűnni. - Most én jövök! - remélte, hogy a témát váltanak, és bejött. Sam egy újabb dobozt kapott kézhez, azonnal kinyitotta, Sam most egy nyakláncot vett ki a dobozból egy kis kék kőmedál volt rajta, nagyon ízléses volt. - Ez varázslatos! Köszönöm, - Sam megölelte Katanát is, épp ahogy előtte a többieket is. - Nagyon szépen köszönöm, mindenkinek, ez nagyszerű, - majd tartott egy szünetet, - már csak azt remélem, hogy nem jön közbe semmi sem holnap... - hajtotta le egy kissé a fejét. - Hé, - emelte fel az állát Cassandra, - minden a legnagyobb rendben lesz. Semmi okod sincs aggódni. - Igen, tudom, de nem tehetek róla... - Azért aggódsz, hogy Jack meggondolja magát? - vágott közbe Vala. - Mert ez nem fog megtörténni! - Nem! Persze, hogy nem! - nevette el magát Sam már a gondolatra is, - jól tudja, hogy nem lenne hosszú életű, ha meggondolná magát, - viccelődött. - Akkor mi a baj? - Nem tudom... mi van, ha lesz egy Ori támadás... vagy talán, valami felrobban a Parancsnokságon, vagy... - Rendben, rendben! Vettük a lapot, - állította meg Katana, - elmondhatom neked, hogy semmi sem fog megakadályozni téged holnap, hogy hozzámenj Jackhez! Sam szélesen elmosolyodott ezekre a szavakra. - Most, azt szeretnénk, hogy felpróbáld a ruhádat, - mondta Vala. - Rendben, - Sam úgy ugrott fel, mintha csak parázson ült volna és a fürdőszobába ment. - Biztos vagy benne, hogy holnap semmi baj nem történhet? - fordult Vala Katanához, mikor már biztosak voltak benne, hogy Sam nem hallhatja őket. - Egyáltalán nem, - mondta Katana legnagyobb meglepetésükre. - De mondanom kellett valamit, hogy megnyugtassam, különben képtelen lenne élvezni a saját esküvőjét, - igazolta Katana a füllentését, és a többiek egyetértettek vele. - De biztos vagyok benne, hogy ha valami történt volna az esküvőjükön, akkor tudnék róla, - biztosította őket Katana. Sam pár perccel később tért vissza. A fehér, vállpánt nélküli ruha követte a teste vonalát, majd lágyan esett a földig. Klasszul nézett ki. - Hogy áll? A trió tátott szájjal állt a látvány hatására. - Hűha! - mondta végül Vala, szavakba öntve a véleményüket. Cass füttyentett egyet, és Katana egy szót sem szólt. Az anya gyönyörű volt. 'Kit akarok becsapni, a gyönyörű nem is fejezzi ki a valóságot!' Mikor az ajtócsengő megszólalt, Sam meglepetten nézett fel, közben Vala elégedetten vigyorgott a háta mögött. Mikor kinyílt az ajtó egy tűzoltó állt ott és rákacsintott. - Szóval, hol a tűz? - kérdezte és már be is ment a szobába nyomában még pár férfival. - Vala! - Ó, igen, - mondta Vala elégedetten, mikor meglátta őket. Sam megpróbálta eltakarni Cassandra szemeit, de azután rádöbbent, hogy a lány már felnőtt és nyilvánvalóan élvezi a rögtönzött bemutatót. A srácok is valami hasonlót terveztek Jackkel. Aki kicsit ugyan tiltakozott, de utána beadta a derekát. Egyetlen egy valaki nem élvezte a helyzetet, még hozzá Teal'c. - Kérem, távolítsa el magát az ölemből, vagy én teszem meg erővel, - mondta a lánynak. A lány csábítóan felelte, hogy nagyon szeretné, ha megtenné. És ez meg is történt, mikor véget ért a parti. *** A következő nap, a társaság egy régi parkban gyülekezett, Jack háza mellett, amit a férfi bérelt ki az esküvőre. Május vége volt és az időjárás lehetővé tette, hogy a szabadban legyen a szertartás. Jack készen volt, ott állt a pap előtt és eléggé rossz hangulatban várta a menyasszonyt. Jack tudta hogy már megérkezett, de nem értette, mi tarthat ilyen sokáig. A székek közötti folyosón először Cassie és Daniel sétált végig, majd őket Vala és Teal'c követte és végül Katana és Cameron. Sam ekkor lépett ki a házból, kéz a kézben sétálva Hammond tábornokkal. Jack biztos volt benne, hogy hallucinál. Egy angyal közeledett hozzá. Nem, ez Sam. Egy nagy és bátor ember kísérte, és őt aztán tényleg képtelenség lett volna összekeverni egy angyallal. Esetleg egy Cupido lehetne belőle. Sam egy gyönyörű mosollyal arcán sétált a férfi felé, akit szeretett. Jack már az övé volt. Észre sem vette a körülötte lévő embereket, vagy a szépségét csodáló pillantásokat, szemeit egyenesen Jackre szegezte. Már az övé volt, és hozzá fog tartozni, örökké. Amint megfogta a férfi kezét, a lelkész felé fordultak de a szemükben tükröződő boldogságot, csak egymással osztották meg. Abban egyeztek meg, hogy elmondhatnák a tradicionális eskü szövegét, majd ismét egymás felé fordulva egymás után ünnepélyesen elismételnék a szavakat. Mikor elérkeztek az 'igen' szavakhoz, Katana visszafojtotta a lélegzetét. Olyan volt, mintha a történelemnek lett volna a tanúja. Az eseménynek, ami biztosította az O'Neill család megalakulását. Könny szökött a szemébe, de most az örömkönnyei voltak azok. - Megcsókolhatod a menyasszonyt. - Igen, uram! - Jack Samhez fordult és magához húzta, hogy megcsókolhassa. - Most már az enyém vagy, - suttogta, az ajkaihoz közel. - Máshogy nem is lehetett volna, - suttogta vissza Sam. A fogadás az újdonsült pár közös táncával indult. Hammond tábornok az első adandó alkalommal lekérte Samet, ott hagyva a férjét egyedül álldogálva. - Enyém lehet ez a tánc? - fogta meg a kezét Katana kecsesen, Jacknek nem volt más választása, minthogy jó alaposan megtáncoltassa. - Szóval, most már jól érzed itt magad? - Jack arcán széles mosoly jelent meg. - Hogy is ne érezném jól magam itt, - válaszolta Katana viszonozva a mosolyt. Jack arckifejezése komollyá vált. - Mikor megérkeztél, egyáltalán nem szeretted ezt a helyet, annyira szörnyűek vagyunk a jövőben? - Nem, te... nem, - mondta Katana akadozva. - Én voltam, aki szörnyen viselkedett... tudod, - a hangja ismét erőteljessé vált, - mikor megismersz majd engem, kérlek ne vegyél komolyan semmit sem, amit teszek vagy mondok. - Rendben, - mondta egyszerűen a férfi. Katana zavartan figyelte az apját. Ő annyira erős, intelligens és értelmes volt. Egy hirtelen jött öltettől vezérelve megölelte és adott egy nagy puszit az arcára. - Ezt miért kaptam? - Gratulálok a házasságotokhoz, és köszönöm, hogy az életed része lehetek. Jack különösen nézett rá, pontosan tudta, hogy sokkal több mindenről szó van, mint amit Katana elmondott, de egyenlőre elfogadta a lány magyarázatát. - Szóra sem érdemes. Mint korábban oly sokszor, Katana most is Samre emlékeztette Jacket, és ő csak bámulta azokat az ismerős szemeket, azon csodálkozva hogy a pokolba, sikerült a lánynak ilyen könnyedén az ujja köré csavarnia. - Annyira emlékeztetsz Samre, a szemeid... - suttogta. Katana pánikba esett. - Én, én... - suttogta, - annyira nem is hasonlítunk egymásra. - Visszakaphatom a férjemet? - a hang valahonnan Katana mögül jött. Azonnal megfordult és meglátta, azokat a bizonyos ismerős szemeket. - Természetesen, - Katana visszanyerte a lélekjelenlétét. lassan hátrább lépett és próbálta elkerülni Jack figyelő tekintetét. Sam megmosolyogta Katana viselkedését. - Mit üzleteltél vele? - karjait Jack köré fonta, és együtt mozogtak a zene ritmusára. - Nem tudom, - mondta Jack őszintén. - Említettem neki, hogy rád emlékeztet, és ekkor nagyon furcsán kezdett el viselkedni. Sam fejét rázta a gondolatra, hogy a férfi ennyire kitart a véleménye mellett. - Annyira nem is hasonlítunk egymásra, - söpörte félre az ötletet, de még így is, volt egy olyan része, ami büszkeséget érzett, akárhányszor a férfi ezt mondta. - Igen, igazad van, - a szarkazmusa nyilvánvaló volt, de Sam úgy döntött nem foglalkozik vele. Csendben táncoltak tovább, Jack a kezét Sam hasára csúsztatta, mintha csak biztos akarna lenni abban, hogy mindez igaz. Még nem látszott, de maga a tudat, hogy a gyerekei ott vannak, elég volt neki. Jack nem szerette a köszöntőket, de semmit sem tehetett, mikor Hammond tábornok megkocogtatta a poharát, figyelmet kérve. - Mint a parancsnokuk, mindig is büszke voltam rá, hogy két ilyen személy szolgált alattam, - mondta komolyan. - Amiért köszönet illeti, uram, - szólt közbe Jack, - csodálatosan csinálta. Hammond mosolyogva nézett a férfira. - Még nem fejeztem be. - Ó, - játszotta Jack az ártatlant. Ebben a pillanatban George azon elmélkedett, hogyha egy nagyon hosszú beszédet rögtönözne, azzal megtorolhatná az összes bosszúságot, amit az eltelt évek alatt Jack okozott neki, de úgy döntött még sem teszi. - De mint egy civil, arra vagyok büszke, hogy a barátaimnak hívhatom őket. Soha nem találkoztam még két emberrel, akik ennyire összeillettek volna, mint ők, és hálás vagyok a lehetősségért, hogy jelen lehetek mikor családot alapítanak. Sam és Jack, - fordult feléjük, - kívánom mind azt a jót, és boldogságot, amit megérdemelnek. Sam megfogta Jack kezét és megszorította. - Köszönjük, uram. - Samre és Jackre, - emelte fel a poharát a tábornok és Jack megint félbeszakította. - George, - Jacknek nehezen állt rá a szája, hogy a keresztnevén szólítsa, - azt hiszem valami még hiányzik. Sam homlokát ráncolva nézett rá, de Hammond tábornok tökéletesen értette. - Sok szerencsét, - fejezte be, és mindenki nevetett amikor megértették Jack vonakodását, hogy bármilyen küldetésbe is belekezdjen ezek nélkül a szavak nélkül. - Ez természetesen neked szól Sam, - tette hozzá a tábornok, - mert ő már a tiéd, - és tíz év alatt először, sikerült beszólnia Jack O'Neillnak és ez nagyon jó érzés volt. - Rendben, rendben, - Jack megpróbálta lecsillapítani a nevetést, de Sam egy csókkal fojtotta el a próbálkozását. - Samre és Jackre, - ismételte meg Hammond kortyolva a pezsgőjéből, és mindenki követte a példáját. Az este végén Sam egyenesen Vala kezébe dobta a csokrát, majd jelentőségteljesen nézett Danielre. Vala elvigyorodott, mert ismerte a menyasszonyi csokor elkapásának jelentőségét, és úgy tűnt Danielnek sincs ellenére a dolog. Sam tudta, hogy először Sha're halála óta, Daniel talált egy nőt, akit igazán szeretett, és bevallotta neki, nem lenne ellenére, ha az élete hátralévő részét Valával kellene töltenie. Miután egyedül maradtak, Sam a fejét Jack vállára hajtotta a limuzin hátsóülésén, amivel a nászútjukra indultak. Jack nem akarta, hogy bárki is megtudja, hová mennek, így nem zavarhatták meg őket. Természetesen, Sam hagyott egy telefonszámot, biztonság esetére, és Jack úgy tett, mintha nem tudna róla. SJSJSJ A következő hét hónapban Katana az összes szabadidejét Sammel és Jack-kel töltötte. A CSK-1-be tökéletesen beilleszkedett. A többiek rábízták az életüket és ő is ugyanígy tett. Sam mindent elolvasott a csecsemőkről és most már csak klasszikus zenét volt hajlandó hallgatni, mert néhány tudós bebizonyította, hogy jó hatással van az anyaméhben növekvő gyermekekre. Jacket az őrületbe kergette vele, de Sam kitartott az elhatározása mellett. Katana csodálta a szüleit, akik szerető, okos és vidám emberek voltak. Készületlenül érte a büszkeség, amit azért érzett, mert a lányuk volt. Valamilyen okból kifolyólag eddig inkább az anyját hibáztatta azért, mert elhagyta őt, de most, csakis szeretettel tudott Samre gondolni. Mikor Katana először találkozott velük, megadta nekik a lehetőséget a magyarázkodásra, megakarta tudni, miért hagyták el őt, de csak annyit mondtak, hogy nem az ő döntésük volt. Ezután már nem volt kíváncsi arra, hogy mit mondhatnának még. Katana megpróbálta feltörni azokat a fájlokat, amik a születésének évében keletkeztek, de üresek voltak. Nagyon zavarta, hogy nincsenek adatok, és arra gondolt, hogy a szülei biztos bűnösek voltak és ki kellett törölniük mindent, ami a szégyenteljes viselkedésüket bizonyította. Ki gondolta volna, hogy Katana maga volt az ok, aki miatt semmilyen feljegyzés nem maradt erről az évről? Az már nyilvánvalóvá vált számára, hogy a szülei akarták őt, és csak valamilyen szörnyűség kényszeríthette őket arra, hogy elhagyják őt. Az idő meg csak múlt, és Karácsonyig, az ő születésnapjáig már csak két nap volt hátra. Mivel Samnek már nem sok ideje lehetett hátra, ezért ő és Jack a saját házukba hívtak meg mindenkit ünnepelni, de együk sem tudta, hogy ebben az évben nem fognak ünnepelni. Katana épp ezen gondolkodott séta közben a bázison, mikor Cameron rátalált. - Szia! - Szia Cam. - Már kerestelek téged, - mondta a férfi, - a CSK-3 visszatért és van némi információjuk, Landry tábornok megbeszélést hívott össze a tárgyalóban 20 perc múlva. - Ó? Miért is? - Katana megpróbált koncentrálni. - A CSK-3 most tért vissza fontos információkkal, - ismételte meg Cam lassabban. - Valami baj van? - Semmi, - nézett félre Katana, - CSK-3, fontos információ, ott leszek, csak vissza kell mennem a szállásomra egy pillanatra, - Katana el akart tűnni a közeléből, nem itt akart lennek, a szüleivel kellene lennie, hogy megvédje őket... - Rendben, - kiáltott utána Cam. - de ne kelljen megint utánad jönnöm, - fenyegette meg nevetve. - Ott leszek, - intett vissza Katana. Húsz perc múlva Katana és a CSK-1 többi tagja mind megjelent a tárgyalóban. - Van némi gondunk, - kezdte Landry és Katanának egyáltalán nem tetszett ez a bejelentés. - Kétséget kizáróan az Ori egy erős bázist akar kialakítani a P3P-X45-ön. - A Relly-n? - Daniel azóta tanulmányozta a bolygót, mióta a CSK-1 először lépett kapcsolatba velük. Landry bólintott. - Igen. Szerencsések vagyunk, mert már az Ori érkezése előtt figyelmeztettük őket. Elfogadtak minden feltételt, amit az Ori követelt, de még mindig készek harcolni ellenük az oldalunkon. - Ez nagyon jó hír, - Vala hangja elárulta a bizonytalanságát. - Igen, és nem. Az Ori a P3P-X45-ön akarja létrehozni a bázisát a galaxisban. Valószínűleg Adria is hamarosan megérkezik oda, - mondta Landry. - Miért kell neki egy bázis? Képesek a bármikor utazni az egyik galaxisból a másikba, - Katana most már tényleg összezavarodott. - Hát éppenséggel nem tudnak. Ide tudnak jönni, de nem kockáztathatják azt, hogy bezárják féregjáratot, mióta megpróbáltuk megbénítani. Tehát, kell nekik egy bázis és nem engedhetjük meg, hogy ez megtörténjen. Odaküldöm magukat, hogy megvizsgálják a helyzetet, és ha nem találunk módot rá, hogy megállítsuk őket... - a férfi hangja elhalkult. - Uram, én nem mehetek, - Katana akaratlanul is kimondta, ami a fejében járt. De még mindig nem talált megfelelő mentséget, hogy miért is kell itt maradnia, az igazság, mint olyan, természetesen szóba sem jöhetett. A kijelentése mindenki megdöbbentett. - Micsoda? Miért? Van valami baj? Dr. Lam már igazolta, hogy teljesen egészséges, - mind egyszerre kezdtek el beszélni, mikor Landry felemelte a kezét és véget vetett a kérdésáradatnak. - Katana, Dr. igazolta, hogy teljesen egészséges, nyugodtan mehet. - Tudom, uram, de akkor sem mehetek. - Miért? - kérdezte Landry. - Uram, két nap múlva karácsony. Itt kell lennünk, - próbálta megmagyarázni Katana, de az egész úgy hangzott, mintha csak a karácsonyi partit nem akarná kihagyni. - Katana, akkor is menni fog, mert a CSK-1 tagja, és ez nem vita kérdése, - jelentette ki Landry komolyan. - Talán maga az egyetlen esélyünk, hogy legyőzzük az Orit, ezért mindenképpen szükséges, hogy részt vegyen ezen a küldetésen. - Uram, én abban nagyon jó vagyok, hogy elrejtsem magunkat az Ori képviselői elől, de nem hiszem, hogy elég erős lennék ahhoz, hogy szembeszálljak pont az Ori-jal! - Már láttunk harcolni, Katana, - mondta büszkén Cam, - szerintem elboldogulsz vele. - De biztosra nem tudod, - rázta meg a fejét Katana dühöngve. - Azt már tudjuk, hogy Adria egyszerre csak egy dologra tud koncentrálni, te pedig képes vagy több részre osztani az erőidet, - vágott közbe Daniel. - Lehetséges, hogy Adria túl fiatal ahhoz, hogy tökéletesen tudja használni az erejét, - most Teal'c volt az aki csatlakozott a beszélgetéshez, - még ha te gyengébb is vagy Adriánál, képes lehetsz legyőzni őt, mert te már jóval hosszabb ideje használod az erődet. - Várj, gondoltatok egyáltalán arra, hogy megkérdezettek engem? Úgy tűnik, már mindent elterveztetek. Nem avatkozhatok be a jövőtökbe! - Katana gyakorlatilag kiabált velük, olyan feszült volt. - Nem megyek! - Tetszik vagy nem, de már hatással volt a jövőre, most már nincs visszaút, - jelentette ki Lanrdy határozottan. Katana tudta, hogy igaza van. Minden ebbe irányba mutatott, hogy megváltoztatta egy bizonyos részét az életüknek, a nem létező jelentések, a tény, hogy megmentette Sam életét, a küldetések, amikben részt vett. Minden. - Tehát azt várjátok tőlem, hogy harcoljak ezzel az Adriával? - Még nem voltunk képesek olyan fegyvert kifejleszteni, amivel semlegesíthetnénk őt. Most maga a legnagyobb reménységünk, - mondta Landry. - Siessenek, egy órán belül indulnak, - és ezzel ott hagyta őket. Katana nagyon elmerült a gondolataiban, és nem szentelt több figyelmet a küldetésről folytatott beszélgetésnek. Egy órán belül befejezhetik a felkészülést, tizenkét óránként jelentés, talán egy napot, vagy akár többet is ott töltenek a bolygón, a helyzettől függően. De ő csak a saját végzetére tudott gondolni, hogy mi történhet két nap alatt. Mikor a CSK-1 átment a kapun az Ori harcosai már várták őket a túl oldalon. De az Ori katonái csak annak lehetek szemtanúi, hogy a féregjárat megnyílik, de senki sem lépett át rajta. - Soha nem fogom tudni, megszokni ezt, - Cameron nyugodtan lesétált a lépcsőkön, elhaladva egy Ori katona előtt, integetve az arca előtt. A bolygón mindenkinek megállt azt idő. Mint oly sokszor korábban, Katana a képességeit használva elrejtette őket az ellenség elől, néha csak láthatatlanok voltak, máskor, míg ők szabadon mozoghattak, úgy tűnt, mindenki más megdermedt. Nagyon jó módszer volt a felderítésre. A kapu egy falu közelében állt, de ők az ellentétes irányba indultak el. - Sietnünk kell, - Katana már a nyílt terület szélén járt, már majdnem az erdőben járt. Sirius, egy ember, akit a bolygón tette korábbi látogatásukkor ismertek meg, egy folyónál várta őket. - Dr. Jackson, nagy örömömre szolgál, hogy ismét találkozhatunk, - a többieket biccentéssel köszöntötte. - Sirius, - biccentett Daniel is. - Mi történt? - Három Ori hajó van a bolygó körül, és kettő a földön. A behódoláson kívül más nem tehetünk. Nem túl sok az, amit kérnek, de mi nagyra tartjuk a szabadságunkat. Azt mondják, hogy még két hajó érkezik holnapután, és az egyiken ott lesz az Orici is. A CSK-1 tagjai egymásra néztek, majd mindannyian Vala felé fordultak. - Ne aggódjatok, már megbeszéltük, hogy ő nem a lányom, - mondta remegő hangon, de erőteljesen. - És én is csak egy vagyok számára a sok emberből, ebben a galaxisban, - folytatta, saját magát legalább annyira győzködve, mint mindenki mást. - Kialakítottam egy helyet, ahogy mindent megfigyelhettek, ami a faluban zajlik, - mondta Sirius, nem sokat értve Vala szavaiból, de nem is igazán foglalkozott vele. Csendben meneteltek, Sirius vezetésével, akit Cameron követett. Felfelé indultak el, és nemsokára megérkeztek a falu előtti kősziklához, amiről megfigyelés alatt tarthatták a falut. - Már évek óta elhagyatott, senki sem fog idejönni, teljesen biztonságos a megfigyeléshez, - mondta Sirius, - elnézést, de most már mennem kell, itt az ideje az imádkozásnak. - Igen, igen. Menj csak köszönjük, - intett felé Daniel. Elfoglalták a megfigyelőhelyüket, de két óra múlva nyilvánvalóvá vált, hogy nincs semmi, amit megfigyelhetnének. Az falusiak imádkoztak, közben a katonák körbesétáltak, ellenőriztek minden házat, hogy megbizonyosodjanak róla, senki sem hagyja ki a lehetőséget, hogy az Ori-hoz könyörögjön. ........ - Sam! - mondta meglepetten Landry. - Mit csinál maga itt? Sam lassan sétált Jack karjába kapaszkodva. - Uram, én csak egy könyvért jöttem, amit a szállásomon hagytam. - Nem kellett volna, ezért megtennie ezt a nagy utat, el is küldhettük volna... - Köszönöm! Én is pont ezt mondtam neki, - mondta Jack bosszúsan, de nem tudott ellenállni azoknak a kék szemeknek, amikor a nő arra kérte hozza ide. - Semmi gond, uram, már tényleg levegő változásra vágytam, és... Sam eltűnt egy kék villanásban, befejezetlenül hagyva a mondatot... - Hank? - kérdezte Jack ideges hangon. - Mi a fene történt? LANDRY TÁBORNOK AZ IRÁNYÍTÓ TEREMBE, LANDRY TÁBORNOK A IRÁNYÍTÓ TEREMBE. Jack és Landry egy pillanaton belül ott voltak. - Uram, most jelentették, hogy egy Ori hajó lépett ki a hipertérből, de csak 30 másodpercig volt itt, utána elment, - mondta Walter, mikor beléptek. Jack kezével a fejét fogta, 'Ez nem történhetett meg'. - Uraim? - nézett rájuk kérdően Walter. Landry képtelen volt elhinni. - Elvitték Samet.  | |
|
| |
| Megtekintések száma: 420 | |
| Összes hozzászólás: 0 | |