Főoldal » Cikkek » TIMAIOSZ TÖRTÉNETEI

Stargate SG1- Melt – Összesimulva

Melt  – Összesimulva

Volt ott pizza. Rengeteg pizza. Meg egy halom iszonyúan rossz film. Ott voltak ők is. Nagyokat nevettek. Többet, mint igazából bármelyikük is remélte volna. És elképesztően sok sör. Jó Isten, még a szokásosnál is több. De nehéz volt ellenállni a régi csapat csábításának, az eredetinek, még egy utolsó közös este erejéig.

    Valamikor éjfél körül az elszántság kezdett alábbhagyni – a gondolat, hogy vége az éjszakának lassan alakot öltött, és a valóság visszatérőben volt. Ekkor kezdtek el komolyan inni. Senki sem ismerte volna el, de Sam tudta, hogy Teal’c vigyáz rájuk, miközben irdatlan mennyiségű piát döntenek magukba. Daniel már nyúlt is a következőért, de nem kellett Samet sem biztatnia. Ő is már a sokadik üveget szorongatta. És még így sem tudod lépést tartani Jackkel.

    Beraktak még egy filmet és Carter máris újabb üvegért nyúlt. Rájött, hogy ez segít elterelni a gondolatait, mielőtt még duruzsolni nem kezd Jack fülébe és könyörög neki, hogy soha ne hagyja el őt. Még nagyon sok sörre lenne szüksége, hogy ez igazán jó ötletnek tűnjön.

    És ekkor rohanni kezdett. Valami volt mögötte, a sötétségbe burkolózva, őt üldözve, könyörtelenül becserkészve. Olyan gyorsan futott, ahogy csak tudott. De fáradt volt. A lábai, mintha ólomból lettek volna. A tüdeje erőlködve kapkodott a levegőért, de az nehéz volt, mint a víz. Lépések zaját hallotta maga mögött az erdőtalaján, de mikor hátranézett, nem talált ott semmit. Összeszedte minden erejét és tovább ment, gyorsan haladt előre, olyan hosszan, ameddig csak bírta. De a lábai cserbenhagyták, egyre lassabban és lassabban mozdultak, elméje minden tiltakozása ellenére. Végül megbotlott és képtelen volt feltápászkodni. Nem volt ereje hátrapillantani sem – csak tudta, hogy van ott valami és nincs menekvés. Érezte valami gonosznak, hidegnek és sötétnek a jelenlétét maga mögött és egy kéz megragadta a vállát.

    Hirtelen ébredt fel, szíve hevesen dobogott, szemei tágra nyíltak a félelemtől. Egy abszurd, félelmetes pillanatig azt hitte, hogy még mindig ott van, az álombéli szörny martalékaként.

    Egy ismerős, tompa horkolás végre megnyugtatta. A dolgok csaknem lehetnek olyan rosszak, ha Daniel itt van mellette. Közelebb gurult hozzá, a biztonság kedvéért alaposan szemügyre vette a férfi sötét alakját. Már sokszor aludt mellette terepen, mindegyikük mellett, ez tény, de eddig nem döbbent reá, hogy milyen furcsa árnyékot vethet az arcán nyugvó karja. A férfi furcsa testhelyzetben aludt. Sam nyugalma kérész életű volt; most éppen azon elmélkedhetett, mit is keres egy ágyban Daniellel.

    Forgott vele a világ, mikor talpra állt, a becsiccsentés utáni szédelgés eszébe jutatta, hogy kidőlt O’Neill tábornok nappalijában. Majdnem vihogásban tört ki, mikor ráébredt, hogy mindketten fel vannak öltözve. Óvatosan elindult a nappali irányába, a baljós érzés az álmából még mindig ott kísértett a tudatalattijában. A szoba rideg volt; magányosnak érezte magát. Mintha a magányosság valahonnan belőle áradt volna, és érkezésével megdermesztette volna az előtte kellemesen langyos levegőt.  

    Épp ahogy várta, Teal’c egyedül volt, mélyen aludt a díványon. Felidézte, hogy korábban itt volt Jack is, egy kótyagos, szeleburdi énje felidézte a finom bizsergést, amit a férfi kezének gyengéd érintése okozott a nyakán, míg mindketten jó úton haladtak a teljes filmszakadás felé.

    Teal’c kétségtelenül az egyetlen volt, aki talpon maradt és mindhármukat többé-kevésbé megfelelő fekvőhelyre vitte, miután egymás hegyén-hátán elterültek a padlón. Jack balján, Sam és Daniel egyszerűen összeroskadt a padlón, Sam feje Jack karján pihent, Daniel feje pedig Sam vállán. Tudta mi várt volna rájuk, mikor magukhoz térnek, mindannyian fájdalmas és merev izmokkal tetézték volna a macskajajt.   

    Sam megmosolyogta  Teal’c alvási rendjét. Végülis Teal’c megmentette őket a testi kontaktus okozta feszengés minden formájától. Természetesen Teal’c tudta, hogy Daniel és Sam minden aggály nélkül képes plátói módon egy ágyban aludni. Természtesen Teal’c azt is tudta, hogy Jack és Sam meghalna a szégyentől, ha együtt ébrednének anélkül, hogy emlékeznének az előzményekre. Szerette Teal’c-nek ezt a védelmező, testvéri oldalát – azt, amelyik tudta, hogy egy részeg Sam egy ágyban Jackkel eléggé nyugtalanító eredményre vezethet.

    Sam visszament a vendégszobába, magában ismételgetve, hogy soha nem volt nagyobb biztonságban, mint ebben a házban, azzal a három férfival, akit a világon legjobban szeretetett. Daniel alig hallható horkolása megnyugtatta, nincs egyedül. Megborzongott, mikor lehunyta a szemét, félt hogy az álom visszatérhet. Kinyújtotta a kezét és finoman megszorította Danielét, csakhogy tudatában legyen, hogy ott van, majd álomba szenderült.

    És ekkor ismét rohanni kezdett. A félelem, a rémület és a rettegés ismét magával ragadta. Sikoltani próbált, de nem jött ki hang a torkán. Egy dolog, egy szörny, ami őt üldözte, már majdnem mögötte volt. Ólomnehéz lábain esélye sem volt a menekülésre. Szembenézett a végzettével, látta a lény karmairól csöpögő vért. Ekkor még nagyobb iszonyat töltötte el, nem maga miatt, hanem a többiekért. Tudta a lény már végzett velük. A sikoly, amit végre ki tudott adni, elég hangos volt, hogy felébressze akár a halottakat is.

    Azonnal felült az ismeretlen ágyban, még mindig remegett. Érezte, hogy könnyek csorognak le az arcán. Daniel motyogott valamit álmában, elhúzta kezét az övétől és arrébb gurult. Megjegyezte magában, hogy talán jobb is, hogy a sikoly csak a fejében hangzott fel – kevésbé zavaró, mint szembenézni a barátaival, akik kétségtelenül berohannának a kiáltására.

    A félelem nem eresztette és meg egyszer kiosont a nappaliba ellenőrizni Teal’c-et. Jól volt, egy centit sem mozdult, mióta utoljára itt járt. A félelem nem tűnt el, ellenőriznie kellett Jacket is. Tudta, hogy ésszerűtlen, de szüksége volt rá, hogy tudja, rendben van. Remegett miközben az előszobába ment. A magány mindenhová követte.

    A lábai reszkettek, bíztatta magát, hogy ne ijedjen meg a saját árnyékától, még ígéretet is tett, hogy az éjszaka hátralévő részében ébren marad, csakhogy elkerülhesse a pánikot. Óvatosan kinyitotta a hálószoba ajtaját, tudva, hogy egy felriasztott Jack komoly sérüléseket is okozhat.

    „Fürdőszoba az előszoba másik végében van.” A férfi hangja nem hangzott sem ijedtnek, sem becsípettnek.

    Kicsit jobban kinyitotta az ajtót, bedugta a fejét rajta és látta a tévé fényeit. Jack teljesen éber volt. Talán hallotta őt átlopózni az előszobán, és feltételezte, hogy a fürdőt keresi. El kellene fogadnia ezt a kifogást, és élni vele, becsukni az ajtót, tudva, hogy a férfi tökéletes biztonságban van. De mégsem akarta ezt. A férfi szobája meleg volt és hívogató. Amint becsukja az ajtót, tudta, hogy a félelemmel és a magánnyal nézne szembe a sötétben valamint azzal, hogy a barátai egyáltalán nincsenek tudatában nehéz helyzetének. Túl sokáig tétovázott.

    Jack megfordult, hogy még nézze ki az. „Carter? Minden rendben?”

    Bólintott, megbénította a férfi közelsége egy ilyen intim helyzetben, főleg annak tudatában, hogy többé már nem volt a parancsnoka. Egy újfajta félelem hullámzott át rajta – hogy a férfi talán azt gondolja róla, hátsó szándékkal jött ide, hogy meghívásra vár. Nem akarta, hogy ezt higgye. Ő egy édes, romantikus végkifejletet akart kettejük táncának, nem valami esetlen fizikai kapcsolatot, ami inkább tűnne elvártnak, mint önként választottnak.

    A férfi megnyomott egy gombot távirányítón, lehalkítva a tévé hangját. „Rosszul van?”

    Sam megrázta a fejét, megragadva az ajtófogantyút, mert kissé megszédült. Egy kicsit még mindig kapatos volt, amitől kissé jobban is érezte magát, mert magyarázatot adott zaklatott gondolataira. És már a férfi hangja is elég volt, hogy lenyugodjon. De csak addig, amíg kényelmetlenül nem kezdte érezni magát, félig behajolva a barátja hálószobaajtaján az éjszaka közepén, csak mert becsiccsentett és félt.

    „Rémálmom volt. Csak biztos akartam lenni benne, hogy jól van.” Félrefordította  fejét zavarában, mert kimondta. Még butábban hangzott így, hogy hangot adott a gondolatainak. Jack biztosan nem félt az éjszaka árnyaitól. Fejével az előszoba felé intett. „Visszamegyek aludni. Jó éjt.”

    Mielőtt még szándéka szerint tehetett volna egy lépést a másik szoba felé, meglátta. A legkisebb, legegyszerűbb mozdulatot. A legbensőségesebb vallomást, aminek valaha is a tanúja volt.

    A férfi felé nyújtotta kezét.

    Jack egy szót sem szólt. Nem is kellett.

    Sam csak figyelte őt, talán tovább is, mint kellett volna. Daniel kezét már megfogta, még sem sikerült elűznie a félelmét. Nem tudta miért, de teljesen biztos volt benne, hogy Jack kezét tartva más eredményre jutna. Lépett egyet felé, becsukva az ajtót.

    A kezeik tökéletesen összeillettek. Ha hajlamos lenne rá, hogy higgyen ezeknek, az apró jeleknek, akár azt is mondhatná, hogy a kezeik miatt illenek össze ennyire. Helyette, boldog volt, mert a szoba melege a férfiból sugárzott és a kezein keresztül elárasztotta őt is. Mereven ült az ágy szélén, engedve, hogy a férfi kezének finom érintése lassan melegséggel töltse el őt.

    „Akar róla beszélni?”

    Megrázta a fejét. „Nem, csak egy rossz álom volt. Túl sokat ittam.”

    Hallotta a nevetést a férfi hangjában. „Én is.” Jack közelebb húzódott hozzá, anélkül, hogy elengedte volna a kezét. Kíváncsi volt, de nem mert a férfira nézni. „Gyere ide.”

    Megdermedt. Elakadt a lélegzete. Biztos volt benne, hogy a szíve megszűnt tovább dobogni. Mindent kielemző elméje azon tanakodott, hogy pontosan mit is vár, mit tegyen a férfi, mert itt volt az ágyában és ő kereste fel, és mikor felajánlotta a kezét, ő elfogadta azt. Megzabolázta a gondolatait, nem pontosan arra számított, ami történt. Megint bután érezte magát, hozzáfutni félelmében. De a férfi nem utasította vissza őt. Pontosan azt kínálta fel neki, amit akart, még akkor is, ha pontosan ő sem tudta, mit is vár el tőle, mikor keresésére indult.

    Még soha nem volt ennyire ideges, mint ebben a pillanatban. A férfi érzései világosak voltak, a döntés kettejük kapcsolatáról Sam kezében volt. Tudta, mit akar tenni; de nem volt biztos benne, hogy meg fogja tenni. Nem értette, miért volt olyan közömbös a férfi.

    „Carter?” A férfi hangja furcsa volt a füleinek, biztos csak az elméje tréfálta meg. „Mi a baj?” Végre helyrekerült minden, mi az, amit elképzelt, és mi, amit hallott. Érdeklődés volt a férfi hangjában, a fájdalmát elrejtette. De az egyértelműen ott volt. Mert a viselkedése ellenére, a férfi igenis törődött vele.

    És ez segített meg hoznia a döntését.

    Gyorsan bebújt az ágyba, a férfi mellé siklott, míg a testük össze nem simult. Lába mellett érezte a férfiét; karját a dereka köré fonta. Jack egyik karjával közelebb húzta őt, egészen, míg a súlyának egy része a férfi testén nem nyugodott; a másik kezével a hajába túrt. Sam fejét a férfi nyakához simította és vett egy mély lélegzetet, felfedezve a férfiből áradó forróságot. Olyan sokáig volt magányos és eddig nem engedhette meg magának, hogy élvezze a melegséget, amit a férfi felajánlott.

    Egy ideig csendben voltak.

    „Jobb?”

    Ekkor egy éles sikoly jött a tévé felől, ahol egy tinédzser lány szembe találkozott valami egészen ellenszenves valamivel, ami meg akarta őt ölni.

    Sam kuncogott. „Örülnék, ha keresnénk valami megnyugtatóbbat, mint ez a horror film.”

    A haját simogató kéz megmozdult, rá talált a távirányítóra és szörfözni kezdett a csatornák között. Végre felfedezett egy vásárlós csatornát. „Ez elég megnyugtató, Carter?”

    Sam kinyitotta szemét és a képernyőre pillantott, egy darabig csak hallgatta az eladónő áradozását. Leírhatatlan volt a boldogság és a bátorság, amit érzett, felemelkedett, a férfi mellkasára feküdt. „Teljesen biztos vagyok benne, hogy a lila antilopbőr ötletét ijesztőbbnek találom, mint bármi mást a galaxisban.”

    Jack vigyorgott és ledobta a távirányítót, kezét visszatette a nő hajára. „Hát, akkor, ki kell találnom, hogyan tudlak elszórakoztatni.” A férfi szeme felcsillant a halvány fényben, miközben arca egyre közelebb került Saméhez.

    És mikor ajkuk találkozott, Sam tudta, hogy soha többé nem lesz magányos.
    

    

Kategória: TIMAIOSZ TÖRTÉNETEI | Hozzáadta:: Emilia (2011-08-17)
Megtekintések száma: 262 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Kód *: