Stargate SG1- Rules of Engagement - Az eljegyzés szabályai
Rules of Engagement - Az eljegyzés szabályai Ez egyáltalán nem olyan volt, merengett el Jack fanyarul, ahogy a nyugdíjazását elképzelte. Nem kínzó vágyakozásról álmodott a faházáról, a tóról, a horgászatról és Carterről, és persze szó sem volt esőről, sárról, idegen bolygókról és Gibson hadnagyról, aki a felhőszakadásban fogvacogva éppen tárcsázott. Nem. Ez még csak a közelében sem járt, az ő elképzeléseinek. A legrosszabb az volt benne, hogy Jack csak saját magát hibáztathatta ezért, (nem mintha nem lett volna szekérderéknyi ember, akire szerette volna rákenni az egészet). Nemet is mondhatott volna mikor Hammond tábornok megkérte. - ... csak vessen egy pillantást a Béta bázis előkészületeire, olyan jó munkát végzett az Alfa bázissal. Kötünk egy tanácsadói szerződést. Csak pár napról lenne szó, Jack. Személyes szívességként venném. Hát megtanulta a leckét. Nincs több istenverte szívesség. A két napból egy hét lett, amiből három, majd három hónappal később még mindig ott volt, csatakosra ázva, rosszkedvűen, fáradtan és már csak haza akart menni, megkeresni Cartert és.... És mi? Jack még csak nem is látta őt az alatt a három hónap alatt, még csak beszélni sem tudott volna négyszemközt. Minden egyes alkalommal, mikor sikerült visszamennie a Földre, a nő küldetésen volt a CSK-1-el. Már az is megfordult a fejében, hogy egy átkozott galaktikus összeesküvés tartja őt távol tőle. Nagyon ki fog kelni magából, ha a körültekintően összeállított terve Carter elcsábítására füstbe megy, még mielőtt egyáltalán hozzákezdhetne. Jack-nek rengeteg - sőt meglehetősen zavaró - elképzelése volt a nő reakcióival kapcsolatban, Carter már így is rejtegetett néhány, egyáltalán nem munkatárshoz illő gondolatot vele kapcsolatban - egyiket másikat a fülébe is suttogta a nyugdíjazási buliján, otthagyva őt felkavarva és nagyon, nagyon felzaklatva - de Jack nem akart kockáztatni. Carterrel kapcsolatban nem. - Ezredes? - egy ázott ürgére hasonlító Gibson az aktivált Kapu felé mutatott. Jack nehézkesen beütötte az Írisz kódot a GDO-ba. - Gibson, - mondta Jack, amíg a megerősítésre várt, - ha bárki megkérne, hogy segítsek neki 'bármiben', ha egyszer visszaértünk, megtenne nekem egy szívességet? - Hm, persze, uram. - Jack konstatálta, hogy minden rendben, és felvánszorgott a Kapuhoz, Gibson szorosan mögötte lépkedett. - Milyen szívességet? - Lője le őket. SJSJSJ A másik oldalon, Teal'c és Daniel a rámpa alján várakoztak. Csak Teal'c és Daniel. Jack egyenlőnre nem akart tudomást venni a kiábrándultságáról, egy szívből jövő, bár eléggé nyers helló-val köszöntötte őket, mielőtt kissé faragatlanul megkérdezte. - Hol van Carter? A csendet szinte vágni lehetett. Jack látta, hogy Teal'c és Daniel egymásra pillantott. Majd Teal'c tett egy nagyon suta lépést hátra. Daniel egy bosszús pillantást vetett rá, mielőtt megszólalt volna. - Hm, Jack, ő... nincs itt. - Ez nyilvánvaló. - Egy pillanat alatt, számtalan rosszabbnál rosszabb lehetőség villant keresztül Jack agyán, bár Daniel idegesnek tűnt, sem rajta sem Teal'c-en nem látszott, hogy bármilyen igazán rossz történt volna. - Szóval, hol van? A laborjában? - Jack lehámozta magáról a vizes zsákját és átadta a legközelebb álló katonának, közben egyenesen az ajtó felé indult. - Hát... nem. Ó, a pokolba. Daniel a 'Ez nem fog neked tetszeni, Jack', hangját használta. Jack megfordult. - Daniel... Daniel vett egy mély lélegzetet és egy szuszra elhadarta. - ElmentsegíteniaTok'rának. Ó, Krisztusom... - Mit csinált? - Tegnap szóltak neki, - krákogta Daniel. Megköszörülte a torkát, és sikerült a normális hangján folytatnia. - Nyilvánvalóan volt egy kis, hm, problémájuk az új naquadria generátorral, és szükségük volt Sam segítségére. - Hát nem fantasztikus? Mi történt a 'Ti gyerekek nem játszhattok a nagy fiúk játékaival' szöveggel, amivel állandóan felvágnak? - Hm, Jack, azt a reaktort Sam 'tervezte'... Jack ökölbe szorította a kezét a zsebében és magában elkezdett tízig számolni. De ötnél feladta. - Mikor jön vissza? - Egy kis víz kezdett el csordogálni Jack elázott sapkája alól megkezdve útját végig a tarkóján. - Azt mondta csak egy pár napig fog tartani... - Igen, 'ezt' már hallottam korábban, - Jack lerántotta a sapkáját és kicsavarta belőle a vizet. Ez nem egy galaxis méretű összeesküvés, döntötte el. Az egész átkozott 'univerzum' esküdött össze ellene. Teal'c nyilvánvalóan arra a következtetésre jutott, hogy nem tisztességes dolog hagynia, hogy ezt a csatát Daniel egyedül vívja meg, mert hozzátette: - Carter ezredes megkért, hogy mondjuk meg neked... - Hűha, - tényleg azt mondta? - Tényleg azt mondtad... Carter ezredes?! Ez volt az a pillanat, mikor Daniel visszavonulót fújt, lassan hátrább lépett és elrejtőzött Teal'c mögött. - Két hete léptették elő, - mondta és bocsánatkérően megrántotta a vállát. - Nem mondták el neked? - Úgy nézek én ki, mint akinek elmondták? Hát nem éppen. Hát ez tényleg az utolsó csepp volt a pohárban. Az orra alatt dörmögve, miközben Daniel tágra nyitotta a szemét és Teal'c szemöldöke gyakorlatilag a feje tetejére vándorolt, Jack elviharzott a Kapu szoba bejárata felé. Intett az ajtó mellett strázsáló katonának, de mielőtt a kölyök használhatta volna a kártyáját, az ajtó oldalra siklott. A másik oldalon Jacob Carter állt. - Mi a fenét keres maga itt? - dermedt meg Jack. - Jó látni magát is, Jack, - veregette meg Jacob Jack vállát, majd grimasszal az arcán lerázta a kezéről a vizet. - Milyen a Béta bázis? - Nedves. - Azt látom, - Jacob mosolya nem volt teljesen őszinte. - Szóval, Jack, irány Minnesota? Ebben a pillanatban egy terv fogalmazódott meg benne. Igen. Ez jó lesz. Ez működni fog. Ezen a napon először Jack elmosolyodott, és megbökte Jacobot a mellkasán. - Nem éppen. Magával fogok tartani. - Micsoda, - pislantott egyet Jacob. - Ők azt mondták, - mutatott a hüvelykujjával hátrafelé a válla fölött Jack, oda ahol Daniel és Teal'c leselkedett, - Hogy Carter a Tok'rá-val van. - Igen ott van. Szüksége van pár dologra a laborjából és én felajánlottam, hogy elviszem neki, - Jacob homlokán ráncok jelentek meg. - Miért? Hát ez nem az a dolog volt, amit Jack Jacobbal akart volna megvitatni. - Én, hát, beszélnem kell vele. - Mégis miről? A francba... hm... - Reaktorok! Meg kell őt kérdeznem pár dolgot a Béta bázis reaktoraival kapcsolatban. Nagyon fontos. Sőt még annál is sürgősebb. - A hazugság végül elég hihető volt, és bár Jacob homlokráncai tovább mélyültek, úgy tűnt bevette a sztorit. - Hát, talán indulhatnánk is, nem akarsz megszárítkozni előtte? - Jól vagyok. Mehetünk - Ha elhagyja a szobát, Jacob talán elindul nélküle, és akkor ki tudja mikor láthatná újra Cartert. Figyelmen kívül hagyva a zavart pillantást, amit Jacob Daniellel és Teal'c-kel váltott (és a gyötrő érzést, amit érzett, talán azért, mert az egész helyzet annyira valószerűtlen volt), Jack visszaigazította a még mindig nedves sapkáját a fejére és visszasétált a rámpához, miközben a Kapu forogni kezdett. Az Univerzum átkozottul csalódni fog, ha azt gondolta, hogy ki tud cseszni Jack O'Neill-lal. SJSJSJ Rendben, talán a száraz ruha nem is lett volna olyan rossz ötlet. - Biztos, hogy jól vagy, Jack? - Soha jobban, Jacob, - Jacknek sikerült megakadályoznia, hogy a fogai összekoccanjanak. - Köszönöm, bár azért említhetted volna, hogy itt 'tél' van. Jacob csak mosolygott, miközben folytatta az útját a kék kristály alagútban. - Szóval. Mi volt olyan nagyon fontos a reaktorral kapcsolatban, amiért ilyen sürgős volt Sammel találkoznia? - Hát... néhány technikai részlet. - És a Béta bázisról magát küldték, hogy megkérdezze? - Vicces, Jake. Tényleg. Majd még több alagút jött. Még több séta. Még több vigyorgás. - Ő is hiányolta magát, tudja? - Kicsoda? Jó. Ez egész természetesen hangzott. Közömbösen. Sőt, nemtörődően. Nem úgy, mintha a levegőbe akarna bokszolni az öklével és azt kiabálni: Köszönömköszönömköszönömköszönöm! - Sam. Jack vállat vont. - Hát, ha gyakorlatilag minden napot együtt töltesz valakivel nyolc éven át, valahogy... megszokod, hogy mindig ott van körülötted. - Hm. - Hát ez megfelelően semmitmondó válasz volt valamire, ami sokatmondó volt. Hogy miről, arról Jacknek fogalma sem volt. Jó rendben, volt némi elképzelése. De nem igazán akart belegondolni abba, hogy Jacob mit hisz róla és... Hirtelen Jacob a magukkal hozott felszerelést a kezébe nyomta. - Ezen a folyosón, első ajtó balra. Majd később benézek, miután bejelentkeztem. SJSJSJ Egy pár katonai bakancs kandikált ki az alól a valami alól, amiről Jack valószínűsítette, hogy a naquadria reaktor. Hallva a néhány elsuttogott átkozódást, Jack elvigyorodott és elhessegette a Tok'ra asszisztenst, miközben a káromkodás erősödött hangerőben és jóval leleményesebb is lett. - Ezeket az apjától tanulta, vagyok sok időt töltött a CSK-3-mal? - Ezredes! - Sam kicsúszott a reaktor alól, és meglepett tekintettel nézett fel a férfira. - Mit keres maga itt? - Hát, itt voltam a szomszédban... - Jack lenyúlt és megragadta a nő kezét, lábra állítva őt, ellenállva (éppen hogy csak) az óriási kísértésnek, hogy a karjaiba szorítsa őt. Helyette hagyta hátrábblépni és a kezeit a zsebeibe süllyesztette. - Hogy s mint, Carter? - Jól, uram. - A nő még mindig őt bámulta, és neki egy nagyon kellemes remegés futott át a gerincén. - El van ázva, uram. - Igen, hát, esett az eső. Sokat. - Jack újra visszatért a nő kutató pillantásához. Istenem, olyan jó volt újra 'látni' őt. Zilált haj, tágra nyílt szemek, és az a mosoly.. - Szóval. Carter ezredes? A nő elpirult, majd elvigyorodott. - Még mindig furcsán hangzik. - De megérdemelte. Gratulálok, Carter. - Köszönöm, uram, - Sam lehajtotta a fejét. - Reméltem, hogy magam mondhatom el, de... - Semmi gond, Carter. Értékelem a szándékot is. És tekintettel néhány korábbi gondolatára.. Hirtelen ráébredt, hogy a nő még mindig lefelé néz, szeme nyugtalanul kalandoztak a reaktor körül. Kínos csend telepedett rájuk. A francba. Ez nem így szerepelt a tervben. Rendben, rendezzük a sorainkat és vonuljunk vissza egy ismerős területre. - Mi a gond a kis játékszerével? - Ó, a naquadria befecskendezés, ami... - és a nő gondolatban már egészen máshol járt, és négy vagy öt szótagú szavakkal folytatta, amit Jack jobban értett, mint azt valaha is bevallaná, csak úgy folyt belőle a szó. Istenem, mennyire hiányzott ez neki. Hiányolta a nő szinte követhetetlen gyorsaságú magyarázatait, azt, ahogy azokkal a gyönyörű kezeivel, mozdulataival kihangsúlyozta a mondanivalóját, ahogy a szája... - Örülök, hogy itt van, - állt meg Sam a magyarázat kellős közepén. - Tényleg? - Jesszusom, nem hangzott ez szánalmasan reménykedően? Sam bólintott, még mindig a reaktor burkolatának sima fémét bámulta. - Ez olyan... furcsa, tudja? Úgy értem, tudtam, hogy jól van, és ez rendben is volt, de nem igazán éreztem jól magam, amiért nem volt itt, - Sam most végre felnézett. - Ha sok időt töltesz el valakivel... Köszönömköszönömköszönömköszönöm! - Hiányozni fog, - fejezte be Jack és Sam arca felragyogott. - Pontosan! Az időzítés tökéletes volt. A terv is tökéletes volt. És 'Ő' is tökéletes volt. - Nézze, Carter... És ekkor Jacob sétált be. A francba. - Szia, Apa, - ölelte át a férfit Sam, és Jacket átjárta a féltékenység nevetséges érzése. De elutasította még a gondolatát is, hogy féltékeny Jacobra. - Szia, Sam. Jack. Felmelegedtél már? Természetesen, még mindig neheztelt rá. - Kezdek. Köszönöm. Végeztél a jelentéseddel? - Igen, - Jacob a lányához fordult. - Sam, Garshaw át akarja költöztetni a reaktort a másik bázisunkra. Gondolod, hogy be tudnád ott fejezni a javításokat? - Hm, biztosan. Mikorra kell összekészülnöm? - Sam felváltva nézett Jackre és az apjára. - Most, - Jacob pillantása visszasiklott Jackre. Most? Sam elmegy? - Nem. A fene egye meg. - Jack? Most kell 'ezt' rövidre zárnia! - Nem! Jacob csak bámult rá és Sam a homlokát ráncolta. - Uram? Jól van? - És ekkor Sam kinyújtotta a kezét, kifésülte a nedves hajat Jack homlokából. Ó, Istenem, Sam itt állt előtte, őt figyelte, 'megérintette' őt... Volt egy terve. Egy brilliáns terv. A nő ujjai most az arcán siklottak végig. A fene vigye el a tervet. - Gyere hozzám, Carter, - mondta Jack és megragadta Sam vállát. És ekkor jött a csend. Egy mély, harsogó hang törte meg a csendet egy pillanattal később. - Micsoda?! - Ez Jacob volt. Sam csak tágra nyílt szemmel és tátott szájjal bámulta Jacket. - Uram? - Ó, - Jack legyintett a kezével a nő arca előtt. - Felejtsd el az 'Uramot' vagy az 'Ezredest' vagy ezek bármilyen kombinációját! Jacknek hívnak. J A C K, - nyomott meg minden egyes betűt, ujjaival a levegőt döfködve. - Csak egy szótag, Carter. Te még akkor is hosszabb szavakat használsz, amikor ebédet rendelsz. - Jaacckk... A fenébe is. Rossz Carter. Sam még mindig csak bámulta, noha a kezdeti döbbent tekintetét lassan felváltotta valami, ami gyaníthatóan egyfajta bódulat volt. Jacob a másik oldalán úgy nézett ki, mint aki készül megszorongatni valamit. Például Jack nyakát. Pedig olyan szép kis terv volt. Feltartva a kezét, Jack tett egy lépést hátra, épp akkor, mikor Jacob közelebb lépett hozzá. - Hm, Jacob, nézd. Ez nem... Ekkor Jack szeme előtt lepergett az élete, az idősebb férfi megrándult a lépés közepén, majd megállt. - Jacob, elnézésedet kéri a reakciója miatt, Ezredes. Selmak. Hála Istennek. - Ő... - Hagyni fogja-e, hogy te és Samantha megvitassátok ezt a helyzetet négyszemközt? Igen. - A Tok'ra elmosolyodott, biccentett egyet és elment. Jack meg mert volna esküdni rá, hogy kuncogást hallott. Hát, legalább valaki viccesnek találja. - Hm. Rendben, kettesben vannak. Nagyon lassan, Jack rávette magát, hogy belenézzen abba az óriási, kék szempárba és megvonta a vállát. - Tényleg volt egy 'tervem'... - Egy terv? - Persze. Tudod, vacsora, horgászás, talán egy mozi? Sam finoman harapdálni kezdte az alsó ajkát. - Szóval te... csak azért tetted meg ezt az utat, hogy randira hívj? Egy cseppet sem volt ellenére, hogy Sam próbált nem nevetni rajta. Ez olyan... biztató volt. Normális. Tökéletes. - Valahogy úgy. És akkor Sam hirtelen a karjaiba simult. Igen. 'Tökéletes'. Jack az arcát Sam nyakába rejtette, belélegezte az illatát, és felkuncogott. - Szóval, egy tízes skálán, - suttogta a nő fülébe, - mekkora bolondot csináltam magamból? - Csak tízig tart a skála? Jack felnyögött, noha elsősorban azért, ahogy Sam lélegzete a bőrén olyan kellemesen megremegtette belül. - 'Köszönöm', Carter. - Szívesen... Jack. Istenem... ez igencsak gyomorremegtető érzés volt. Ellenállt az óriási kísértésnek, hogy megkérje őt, mondja ki újra a nevét, inkább csak még jobban magához szorította. - Hé, hm, bocsi ezért az egészért. Jack érezte, ahogy Sam keze becsúszik a dzsekije alá. - Azt sajnálod, hogy megkértél? - Igen.. úgy értem, nem, de... - Jack egy kicsit eltolta magától - Igazán nem vagy nagy segítség. - Tudom, - vigyorodott el Sam. Jack megcsókolta. Néhány hosszú, izgalmas perccel később, mikor Jack ismét képes volt világosan gondolkodni, valami eszébe jutott. - Még nem válaszoltál, ugye tudod? - Kérdezz meg majd megint. Később. 'Sokkal' később. - De Sam mosolygott, és óh, a keze most már a pólója alatt járt. - Carter? Jack tényleg, tényleg nagyon haza akart menni, hogy levehesse a vizes ruháit. - Hm? És, hé minő fordulat, most már ő is vizes volt, szóval érdemes lenne kibújnia a ruhájából... - Ugye ez nem fog úgy végződni, mint amikor horgászni hívtalak, ugye? - Nem, Jack. Igen, pokoli egy terv. Vége.  | |
|
| |
| Megtekintések száma: 534 | |
| Összes hozzászólás: 0 | |