Stargate SG1- Sam Carter’s Christmas Diary – Sam Carter karácsonyi naplója
Sam Carter’s Christmas Diary – Sam Carter karácsonyi naplója *** 2001. december 24-e 5.30. reggel Áthajítottam az ébresztőórát a hálószobán. Mi üthetett belém, hogy ilyen korán felkeljek? Eszembe jutott, nem vettem ajándékokat, nem díszítettem fel a fát és nem készítettem semmilyen ételt, pedig holnap vacsorára várom Apát, O’Neill ezredest, Janetet, Cassie-t, Danielt és Teal’c-et. 5.31. reggel Miért fetrengek még mindig az ágyban? Soha nem fogok végezni mindennel. 5.32. reggel Kiugrok az ágyból. Megragadom a fejem és majdnem visszazuhanok. Eszembe jutott, úgy feküdtem le, hogy Janettel három üveg bort iszogattunk meg előtte. 5.35. reggel Hol az ördögben lehetnek azok a fájdalomcsillapítók? 6.00. reggel Két bögre kávé és egy adag ibuprofen után, megfontolom, hogy újra csatlakozom az emberiséghez. Csinálok még egy kis kávét és néhány pirítóst. A kávét sikerült legyűrnöm, és bátran kísérletezem a pirítóssal. Eldöntöm, hogy a szükséges kalória mennyiséget már tegnap este túlléptem, - bor, pizza, csokoládé és pár dupla brandy – így mára felhagyok az evéssel. Talán. 6.10. reggel Lerázom a havat a karácsonyfáról és megpróbálom bevonszolni az udvarról. Feltűnik, hogy szélesebb mint az ajtó. Megállok és csak bámulom. Mrs. Whitworth, a szomszédom megzavar, épp a járdáját sepregeti. „Jó reggelt, Margaret.” „Samnek hívnak, Mrs. Whitworth.” Mindig Margaretnek hív. Ne kérdezd miért, soha nem fogok rájönni. Egyébként is milyen ember az, aki ilyen korán reggel a járdáját sepregeti? Tovább seper, nem esik ki a ritmusból. „Sam. Persze. Elnézést, drágám. Próbálod bevinni?” Micsoda éleselméjűség? „Igen. Most már tényleg mennem kell. Rengeteg dolgom van ma.” „Ez egy ilyen időszak, Margaret.” Összeszorítottam a fogamat. „Sam.” Figyelmemet újra a fára irányítottam. Én egy magasan képzett fizikus vagyok, biztosan be tudom vinni a fát a lakásomba… „Próbáld meg, hozzákötözni az ágakat a fatörzshöz, Margaret. Sokkal jobban kezelhető lesz.” Miért nem gondoltam erre? Elfogultan pillantottam az ősz hajú szomszédomra, aki még mindig eltökélten seperte a járdáját és magával teljesen megelégedve mosolygott. Ki gondolná egy 70 évesről, aki nem tudja megjegyezni a nevemet. Ez a nap csak jobb lehet. Ugye? * * * 8.45. reggel Nem kevés káromkodás után felállítottam és feldíszítettem a fát. Arra a következtetésre jutottam, hogy nincs elég díszem- a fa eléggé kopárnak tűnt. Azon gondolkodtam, hogy mit csináljak, mikor megszólalt a telefon. Janet volt az, aki, a hangja alapján még rosszabbul volt mint én. „Mit csináltunk múlt éjjel?” motyogta. „Bort ittunk nálam és fogtál egy taxit. Nem emlékszel?” „Daniel is velünk volt?” Átkutattam az agyam alkoholtól elmosódott emlékeit. Habár emlékszem, hogy Janet beszámolt néhány eléggé piszkos fantáziájáról a régészünkkel kapcsolatban, de arra nem emlékeztem, hogy ténylegesen *itt lett volna*… de a dolgok jelenlegi állása szerint, nem voltam benne száz százalékig biztos. „Nem,” mondtam, olyan magabiztosan, ahogy csak tőlem telhet. A hangja megemelkedett egy oktávnyit. „Akkor miért alszik a díványomon?” Ellenállhatatlanul tört rám a nevetés, de rájöttem, hogy Janet nem találja viccesnek a helyzetet, sikerült visszafogni magamat. „Fel van öltözve?” „Persze!” Janet hangja halálosan sértett volt. „Gondolod, hogy… amíg alszik?” „Kérdés, hogy mit csináltál, mielőtt elaludt, ez érdekel engem.” „Ez a gond. Nem emlékszem. Semmire sem emlékszem, azóta, hogy eljöttem tőled.” „Ó.” Ezt igazán nem jó hallani a jelen körülmények között. „Mit csináljak, Sam?” A hangja kétségbeesett volt, de az együttérzésemet igencsak csökkentette az a tény, hogy az én díványomon nem aludt egy bizonyos barna szemű ezredes, mikor reggel felkeltem. Néhány nőnek micsoda mázlija van. „Segíthetnél nekem. Még egyetlen ajándékot sem vettem meg, és ott van a kaja is. És úgy tűnik nem lesz elég díszem a fára.” A való világ problémái úgy tűnik, visszazökkentették Janetet a rendes kerékvágásba. „Szerezni fogok neked díszeket. Amint ez a Csipkerózsika felébred. Jó lesz, ha átviszem őket délután?” „Teljesen. Próbálj felhajtani egy kis girlandot is. Viszlát később. Remélem az egész történetet hallani fogom.” Az érdekes lehet, ismerve Danielt, fogadjunk, hogy teljesen ártalmatlan ügyről van szó. Talán lerobbant a kocsija vagy valami. * * * 10.30. délelőtt Elbaktatok a sétálóutcába a karácsonyi bevásárlás miatt. Ajándékot kell vennem O’Neill ezredesnek, Danielnek, Janetnek, Cassie-nek, Teal’c-nek és Apának. Beszerezhetnék valamit Sel’mac-nak is ugye? De mit? Fogalmam sincs róla, mit ír erről az etikett…szerencsétlenségemre, egy kicsit késő üzenetet küldeni a Tok’ra-nak és ha megtenném, talán összefutnék azzal a beképzelt, nyafogó Anise-zel. Biztos vagyok benne, hogy rástartolt az ezredesre. De Janet szerint Danielre vetette ki a hálóját. Hálás lehetek, hogy úgy látszik mindkét srác tart tőle, nem is kicsit. Egyébként is, fogadni mernék, hogy Anise, csak azt látná a karácsonyból, hogy egy ürügy arra, hogy még annál is kevesebbet viseljen, mint az a nevetséges együttese. Tudod, hogy visszautasította, hogy fehér köpenyt viseljen, amikor a laborunkban dolgozott? Volt képe azt mondani, hogy az nem Tok’ra ruha. Ruha, a fenéket! Csak a felszerelését akarta megvillantani minden férfi előtt a Csillagkapu parancsnokságon. Na ez az a nő, aki tényleg megérdemli, hogy összeszedjen egy alapos meghűlést. 10.40. délelőtt Ó! De szép! 10.41. délelőtt Eszembe ötlik, hogy ajándékokért jöttem, és nem új ruhatárért. Visszateszem a kis feketét és elhagyom a boltot. 10.55. délelőtt Nem jutok egyről a kettőre, bemegyek inkább egy kávézóba és újragondolom a dolgokat. 11.20. délelőtt Megfelelően megerősödve egy tejeskávétól és két fánktól újult erővel vettem bele magamat a küzdelembe. 12.58. délután Végre! Befejeztem! Egy ajándék mindenkinek! Büszkeség önti el a szívemet. Vettem egy parfümöt Janetnek, egy Robbie Williams CD Cassie-nek, egy hieroglifás nagykendőt Danielnek, egy kalapot Teal’c-nek, egy könyvet a hadtörténetről Apának és végül a legújabb Danielle Steel könyvet Selmaknak és …. 12.59. délután El kell ismernem, hogy újra át kell gondolnom a csokis testfestéket, amit az ezredesnek vettem. 01.08. délután Vettem egy fekete pulcsit az ezredesnek. De ettől még odaadhatnám neki a testfestéket. Feltéve, ha előtte eleget ittam. 01.20. délután Úton a parkoló felé megszólít a Télapó, piros ruhában és hamis szakállal, és volt egy gyanús alak is rénszarvasnak öltözve, aki azt bizonygatta, hogy Rudolfnak hívják. Mielőtt kipróbáltam volna rajtuk közelharc ismereteimet, rájöttem, hogy a helyi gyermekotthonnak gyűjtenek. Nagylelkű adományt adtam remélve, hogy figyelembe veszik a végső számadásnál. 01.23. délután Úgy vélem talán egy kicsit túl lihegtem a dolgot. * * * 02.20. délután Ajándékokat csomagoltam épp, mikor megszólalt a csengő. Kinyitva az ajtót, a doktorok üdvözöltek, név szerint Fraiser és Jackson állt a küszöbömön. Daniel védelmezően karolta Janet vállát és ő úgy nézett fel rá, amit csak úgy határozhatnék meg, hogy „kiskutya” stílus. Érdeklődően pillantottam Janetre, aki szájával azt formálta „később”. Van néhány helyzet, amikor a ’később’ minden, csak nem elég. Ez azok egyike. MOST akarom tudni! Behívtam őket, képtelen voltam levenni a szemem Daniel karjáról. Ami lecsusszant Janet csípőjére miközben besétáltak előttem a nappaliban. Egészen eddig, nem gondoltam, hogy valakit is látok ’szempillát rezegtetni’, de úgy tűnik Janet ezt nagyon hatásosan csinálja. Kicsalt egy ölelést és egy mindentudó mosolyt Danielből. „Ó, ez a tiéd.” Nyomott a kezembe Janet egy táskát. „Mindent, ami kimaradt és csillogott áthoztam. Remélem elég lesz.” „Remek. Kértek egy kávét?” Amint kiejtettem a számon, meg is bántam. Tényleg nincs időm most társasági életet élni velük. „Az jó lenne,” válaszolta Daniel, a keze most fel és le vándorolt Janet hátán. „Üljetek le,” mondtam nekik, miközben kimenekültem a konyhába. Még mindig tisztán hallottam őket, mikor elkezdtem kávét főzni. „Nézd csak, mókuskám…” Mókuska? Én tényleg soha nem hittem volna, hogy Daniel egy ’mókuska’. „…csoki test festék.” A fenébe! Megtalálták! „5 dollár 95-be kerül.” „Honnan tudod?” Igen, honnan tudod, Danny? Várjuk csak…5.95? Kiraboltak! „Talán vettem valakinek belőle.” „Reméltem, hogy esetleg ezt mondod.” Áh! Micsoda szirupos duma! Nem fogok addig visszamenni, amíg így beszélnek. Túlontúl kínos lenne. Befejezem a kávéfőzést és megállok hallgatózni. Minden csendes. Jó! 02.25. délután Ó, Istenem! Nem tudom elhinni, hogy mit csinálnak… az én díványomon! Ha Janet azt mondaná, hogy ez egy új módja Daniel manduláinak megvizsgálására, nem hinném el neki. És azt sem igazán fogom fel, hogy hol van Daniel keze. Nagy robajjal jelzem, hogy rajta kaptam, miközben Daniel újra félénk és ártatlan arcot ölt. A következő alkalommal, ha elcsábítja néhány zsákmányra vadászó nőszemély, magára marad. Sőt talán a nők oldalára állok. Már a gondolat is megnevetett. 2.26. délután Átmentem kukkolóba? Figyelmeztetésként köhintek, de köszönhetően hormon túltermelésnek, inkább elfojtott ugatásnak hallatszott. Szétrebbennek és Janet elnyeri bocsánatomat, mert bűnbánó arcot vág. Daniel lassan arrébb teszi a karját és rám mosolyog, idegesítő, ’macska, aki kinyalta a mézesbödönt’ stílusban. * * * 03.00. délután Hála az égnek, elmentek. Girlanddal díszítem fel az egész fát. Felfedezem, hogy maradt még belőle. Művészien feldíszítem a nappali falán lógó képeket is. Művészien? Kit akarok becsapni? 03.10. délután Végre kifogytam a girlandból. Eldöntöm, hogy lezuhanyozom. 03.20. délután O’Neill ezredessel közös zuhanyzásomról fantáziálok éppen, mikor faragatlanul félbeszakít a csengő. Betakarom magam egy törölközővel, átalakítom a fantáziaképet, miszerint az ezredes van az ajtónál és letépi rólam a törölközőt és elvarázsol az előszoba szőnyegen. Kinyitom az ajtót. Senki sincs ott. Észreveszek egy táskát a küszöbön. A további nyomozás felfed egy üzenetet. „Carter őrnagy, Megértem, hogy további karácsonyi dekorációra van szükséged. Sajnos, csak girlandhoz tudtam hozzájutni. Remélem elegendő lesz. Teal’c.” Belepillantok a táskába. Tele van girlanddal… Hová a csudába fogom ezt mind kirakni? 03.54. délután Kitapétáztam girlanddal az ajtót körös-körül, végig a párkányt és a kandallóig. A nappali kezdett másvilági kinézetet felvenni. Felnyögök, mikor a csengő ismét megszólal. Most Cassie és Dominic az, egyforma Mikulás sapkát viselnek. Ha ennyire közel állnak egymáshoz, akár viselhetnék is egymás ruháját. És egymás kezét szorongatják. Mindenkinek van valakije, és mi lesz velem? „Sam, Anya mondta, hogy karácsonyi díszekre van szükséged. Bocsi, de csak girlandot tudtunk felhajtani.” Micsoda meglepetés. Átveszem a zacskót és megpróbálok mosolyogni. „Be akartok jönni?” Kérdeztem, több lelkesedéssel, mint amit igazából éreztem. „Nem, köszi. El kell mennünk a sétálóutcába. Holnap találkozunk!” Megfordulnak és elmennek. Ott találom magamat mélyet sóhajtva, miközben Dominic Cassie válla köré fonta a karját. 04.15. délután Körbeszőttem a dívány hátulját és a karosszékeket. A maradékot felakasztom a plafonra. Felmérem a szobát. Visszakacsintott rám. Az ajtócsengő *megint*. Az ablakon keresztül, az ezredes furgonját látom. Miért nem akkor jelent meg, amikor csak egy törölköző volt rajtam? Kinyitom az ajtót. „Üdv, uram.” A szívem hevesen ver. Egy zacskót tart a kezében. Mibe fogadjunk, hogy még több girland? Legközelebb már magamra kell aggatnom őket. „Hallottam, hogy kifogyott a díszekből.” „Igen.” Belépett az előszobába és becsukta az ajtót. „Ez nagyon…” Túl lőttem a célon? „…ünnepélyes,” mondta udvariasan, miközben besétált a nappaliban. „Igen” Mondhattam volna bármi mást is? Ez a férfi képes annyira összezavarni engem, hogy összevissza hadováljak mindenről. Főleg mikor ezt a bőrkabátot… ezt a farmert… Megfordul, lehet, hogy megvakult a girlandok csillogásától, és éreztem az aftershave-je illatát körülötte mindenhol… Hűha! Nyugi kislány! Felráztam magam, rájöttem, hogy beszél hozzám. „Ezt hoztam,” mondta, beletúrva a táskába. „Uram, igazán nem tudom már hová tenni…” „Fagyöngy?” mondta, önelégülten mosolyogva és egy ágat tartva a fejem fölé. Csak azt sikerült kinyögnöm, hogy „Hát, ez meglepő volt,” mielőtt rájöttem volna, hogy az arca egyre közelebb és közelebb van, majd mikor a szája megérintette az enyémet… Hűha… 09.37. este Oda kell adnom Jacknek karácsonyra a pulcsit. Úgy látszik, hogy felhasználtuk az összes csokis testfestéket…. Vége | |
|
| |
| Megtekintések száma: 612 | |
| Összes hozzászólás: 0 | |