Stargate SG1- Secret Agent Man - Titkos ügynökök munkában
Secret Agent Man - Titkos ügynökök munkában Ahogy az a CSK-1-től várható volt, kiakasztóak, és viccesek voltak, tettették, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van. De Carter az utolsó pillanatban visszakozott, kitalált egy csomó mondvacsinált, kétséges indokot, hogy miért nem lehet ott. Oly annyira, hogy Cameron azt próbálta meg elhitetni magával, hogy a nő jelenléte vagy hiánya, nem fogja elrontani az egész estét, az igazság azonban nem ez volt. Cameron a kocsijában találta magát, egy halom filmmel és Daniel ölében négy doboz pizzával, Teal’c a hátsó ülésen terpeszkedett, figyelő szemét az elképesztő mennyiségű sörön tartotta, amit Cameron szerzett be. Daniel nem volt egy nagy ivó és Teal’c teljesen abszinens volt, így ez tényleg elképesztő mennyiségű sör volt két embernek, riasztó főleg, mikor egyikük meghátrált. De Cameron, azzal magyarázta, hogy kiárusítás volt és ekkor felhozta a tervének folytatását - azt a részt, amit épp most valósítanak meg. Carter házától fél utcányira parkoltak le, itt akartak várni, míg ki nem derül kivel is randizik, mert két órányi vitatkozás után, arról, hogy mi is állhat a mögött az átlátszó hazugság mögött, amit a nő kitalált, hogy lemondja az ő kis bulijukat, a végeredmény az volt, hogy randija lesz. És, mert Sam hármójuk közül egyiküknek sem tett említést semmilyen férfiról, Cameron elhatározta, hogy kideríti, hogy ki az. Éppenséggel, Cameron szinte teljesen biztos volt benne, hogy Carter említést tett a találkájáról Danielnek vagy Teal’c-nek és arra a következtetésre jutott, hogy ebből a körből megint kihagyták és nem igazán volt az ínyére, így hát eldöntötte, hogy fényt derít Sam fiújának kilétére. Természetesen, fél órás várakozás után az autóban, korábban soha nem tapasztalt kényelmetlenség és összezártság után, Cameron kénytelen kellett újra gondolta az eredeti elképzelését. Természetesen, ha itt lenne egy gyönyörű nő, amíg várakoznak, óriási különbség lenne, de így a fiúkkal összezárva, olyan szánalmas volt, amit ki sem lehetne találni. Viszont már tudatta tervét a többiekkel, hogy az eredeti elképzelése szerint csatlakozik a zártkörű klubhoz, aki ismeri Carter titokzatos pasijának kilétét, és ennek érdekében bedobja a korábban beszerzett pizzát is, a Sam utáni kémkedés, biztos sokkal viccesebb lesz, mint megnézni a Nyom-ot, Teal’c legújabb kedvenc filmjét, már vagy négyszázadik alkalommal. Cameron tulajdonképpen reménykedett valamilyen csodában, hogy a pizzából áradó forróság valahogy törli a DVD-t, habár biztos volt benne, hogy Carter, mint ebben a kérdésben illetékes, fel tudna sorolni egy valagravaló indokot amiért, ez nem lenne lehetséges. Cameron felsóhajtott és magában megjegyezte, hogy ha Carter itt lenne, megmenthette volna őket attól, hogy itt ragadjanak ebben az átkozott autóban, semmi mást nem csinálva, mint egy digitális adathordozó megrongálásán elmélkedni. - Mozgásban van. - Emelkedett fel kissé Daniel, közben összehúzta a szemét, hogy jobban lássa. Cameron elindította a kocsit, eldöntve, hogy Daniel túlságosan is izgatottan várta a kémkedés eredményét, ahhoz, hogy tudja az választ a nagy talányra. Arra jutott, hogy Teal’c az egyetlen, aki tudja - mert Cameron réges rég megtanulta, hogyha Carter valakit a bizalmába fogad, akkor az általában Teal’c. Ami nem túl szerencsés Cameronnak, de annál inkább az Carternek, mert Teal’c magával fogja vinni a titkát a sírba, anélkül, hogy elárulná azt bárkinek is. Cameron már éppen elég filmet nézett meg az életben, ahhoz, hogy tudja álcáznia kell magát, le kell maradnia néhány kocsival Cartertől. Azt kívánta, bárcsak gondolt volna az autókölcsönzésre is, mivel Carter volt annyira jó megfigyelő, hogy már rég megjegyezte a rendszámát. Szerencsétlenségére, Carter egy csendes utcában lakott és Cameron azon kapta magát, hogy kénytelen egy parkoló kocsi mögé behúzódni, mikor Sam megállt az utca végi lámpánál. Cameron odaszólt a csapattársainak, hogy bukjanak le, azzal magyarázva, hogy kevésbé valószínű, hogy a nő felismeri őket, ha csak őt látja meg, szemben, ha mind hármukat. Daniel és Teal’c úgy bámultak rá, mintha elment volna az esze, egy szót sem pazaroltak rá, hogy megvitassák az őrült ötletét. Lassan vezetett, lemaradva minden második percben, szánalmasan próbálta elkerülni, hogy felismerjék. Egy percre nem figyelt és épp mögötte lyukadt ki a következő lámpánál. Lehajolt, próbálta elrejteni az arcát, ha a nő a visszapillantó tükörbe nézne. Daniel mobilja megcsörrent, megzavarva őt. Mikor felnézett, látta, hogy Carter felemelte a kezét és a mobilját a füléhez tartja. Cameron megrázta a fejét elismerve a vereségét. - Hé, Cam, Sam azt üzeni neked, nehogy feladd a nappali munkádat. Látva, hogy a lámpa zöldre vált és Carter elégedetten vigyorog a visszapillantó tükörbe, Cameron rátenyerelt a dudára. - Azt akarja tudni, hogy miért követjük őt. Cameron békülékenyen mosolyodott el. - Mi nem követjük őt. Ez csak paranoia. Daniel elismételte a szavait a telefonba. Egy perccel később, megint Cameronra nézett. - Azt mondja, hogy fél óráig szobroztunk a háza előtt, és őszintén meglepődött, hogy kibírtuk ennyi ideig, hogy ne együk meg a pizzát. Cameron kikapta a telefont Daniel kezéből. - Ki a pacák, Sam? - Ki kicsoda? -Cameron nézte, ahogy a nő a tükörbe pillant, nyilvánvalóan ellenőrizte, hogy ki is beszél. - Tudod, hogy a hangotok Daniellel rémisztően egyformán hangzik a telefonban. Kivéve a döbbenetesen különböző nyelvezetet, ti fiúk akár ikrek is lehetnétek. - Ne válts témát. Ki az? - Ki kicsoda? - ismételte meg a kérdést, úgy tűnik ártatlanul Carter, kivéve, hogy padlógázzal keresztül száguldott a sárgán és lóhalálában befordult a sarkon a következő utca közepén. - A fene egye meg! - Cameron hátradobta a telefont a pizzás dobozokra és áttépedt a piroson, próbálta utolérni a nő kocsiját. Hallotta Carter nevetését a telefonból. Daniel felkapta azt, és az ő szavait ismételve beleszólt, kipróbálva hátha Cameronnak tudja kiadni magát. - Tehát, van barátod? Köszi, hogy elmondtad nekünk. Cameron nem hallotta a választ, de szemet szúrt neki Daniel váratlan mozdulata és a pillantás, amit Teal’c-re vetett. Aki úgy tett, mintha észre sem vette volna, de Cameron látta a kárörvendő tekintetét. Daniel becsukta a telefont és eltette a zsebébe. - Cam, szerintem az lesz a legjobb, ha visszamegyünk a lakásodra és megpróbáljuk kiverni az infót Teal’c-ből. Cameron Danielre nézett és megrázta a fejét. - Hát én megmernék rá esküdni, hogy ezt Sam találta ki, és abban is biztos vagyok, hogy szokása szerint tévútra akar vezetni minket, tuti, hogy sokkal könnyebben rájövünk, kivel találkozik, ha egyszerűen követjük és megnézzük kinyitja ki az ajtót. Daniel biccentett. - A pizza teljesen hideg lesz. Cameron egy szót sem szólt. - A sör meg fog melegedni. Cameron egy szót sem szólt. - Épp most tört rám a fáradtság és szeretnék hazamenni. Cameron rábámult. - Elmondta neked, ugye? - Ki kell mennem a vécére? - Daniel próbálkozott ijedten, talán, mert tudta, hogy Cameron inkább fogja őt meg kínozni a válaszért, mint Teal’c-et. - Csak mondd el, Daniel és nem rontjuk el a bulijukat. - Cameron látta felbukkanni Carter hátsólámpáit elöl. Nem fogja csak úgy feladni. Nem mikor ilyen közel van. - Nem mondta el, esküszöm. - Nem hiszek neked. - Cameron nem szeretett az a személy lenni, aki nincs benne a belső körben. - A Cheyenne Hegyre esküszöm, Cam, nem mondta el. Cameron hosszan nézte Danielt. - De te tudod. Hogyan jöttél rá? Daniel felsóhajtott. - Felismertem a környéket. - Ki él itt? - Cameron megállt, közben Carter befordult egy utcába. Teal’c a hátsó ülésen mosolygott. - Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok család él ebben a kerületben. Elég sűrűn lakott. - Már én is rájöttem. Carter kiszállt a kocsijából, arccal feléjük fordult, és összefonta a karjait a mellkasa előtt. Daniel kényelmetlenül mocorogni kezdett. - Cam, tényleg mennünk kellene. Nagyon dühös lesz ránk. - Mondjatok egy nevet, fiúk. Csak egyetlen kis név és már megyünk is. Teal’c és Daniel összenéztek, de egyikük sem szólt egy szólalt meg. Cameron nem szeretett ötödik kerék lenni. Azért sem volt oda, hogy ő legyen az utolsó, aki meg tud valamit. Nem rajongott, azért sem, hogy a barátai kétségkívül nem bíznak benne. De már belevágott és átkozott legyen, ha most hátrál meg. - Mondjatok egy nevet, vagy megyek és bekopogtatok azon az ajtón. Daniel és Teal’c megint egymásra pillantott, de csendben maradtak. - Rendben. - Cameron kinyitotta az ajtót, időt szakított rá, hogy megragadja a pizzás dobozokat. - Hozod a sört? Teal’c és Daniel továbbra is csendben maradt, de Cameron észrevette, hogy azt tették, amit mondott nekik. Mindhárman ott voltak egy lépéssel Carter mögött, miközben az átsétált a verandán. Cameronnak halvány lila gőze sem volt róla, hogy kinek a háza lehetett ez, de ez a tény nem akadályozta meg abban, hogy kinyújtsa a kezét Carter mellett és megnyomja a csengőt. Az ajtó hirtelen mozdulattal kinyílt. - Azt hittem, adtam kulcsot Carter. - A szavak az előtt csúsztak ki a férfi száján, mielőtt teljesen felmérhette volna a verandáján álldogáló kis csoportosulást. Cameron teljesen idiótának érzete magát. Tudnia kellett volna. Ha Carter randizik, olyasvalakit választ, aki fontos számára és aki magasabb rendfokozattal bír, mint ő. Danielre pillantott. - Igazán mondhattátok volna, hogy egy tábornok magán bulijára törünk be. Számított rá, hogy elpáholják, vagy letolják, vagy valamilyen más módon megfenyítik. Arra gondolt, hogy inkább leteszi a pizzát, mert félt, hogy a csata áldozatául esne, de mikor jobban bele gondolt, úgy döntött, hogy talán jó békeajánlat lenne, elkerülendő a fizikai bántalmazást. A szúnyogháló kicsapódott és Carter belépett rajta, és Cameron nem volt meggyőződve róla, hogy megállítaná a barátját, ha az ki akarná verni belőle a szart is. - Követtek engem. Próbáltam őket lerázni. Cameron hitetlenkedve figyelte, ahogy O’Neill tábornok kilépett a verandára és karjait Carter köré fonta és egy nagyon mély, nagyon hosszú, nagyon szenvedélyes csókot váltott vele, amit Cameron csak nagy nehézségek árán tudna megmagyarázni egy gyereknek. Tény, hogy még ő is zavarban volt a látványtól. Daniel felé hajolt, ő is elpirult. - Én mondtam, hogy el kellene mennünk. - Elmondhattad volna, hogy ki az. Talán az oxigén hiány miatt, de a csóknak vége szakadt, O’Neill levegőért kapkodott, noha még mindig egy egészen készséges Cartert tartott a karjai között. - Legalább nem kell vacsorát rendelnünk. Sam felnézett rá és elvigyorodott. - Vagy sört. - Daniel, Teal’c gyertek be. - O’Neill Carter felé biccentett, aki kivette a pizzát Cameron kezéből. - És maga, Mitchell, nyomjon húsz pumpát. Cameron hallotta Sam vidám kacaját, miközben a kezei a betonon landoltak. Semmi biztosítéka nem volt rá, hogy valaha is be fog jutni a házba, de a tábornok parancsot adott, és nem látott más kiutat szorult helyzetéből. Mikor végzett és felállt, ott találta O’Neill-t, aki őt nézte meredten. A csapatának többi tagja a másik szobában volt, nevetésük és hangjuk keresztül szárnyalt a levegőn. O’Neill nem tűnt túl boldognak, de Cameron nem volt benne biztos, látta-e már valaha annak. Nem ismerte hozzá eléggé. - Mitchell, a kezdet kezdetén tisztázni szeretném, hogy ez nem juthat vissza a Parancsokságra. - Nem, uram. - Cameron soha nem bántaná meg szándékosan Cartert, csak ugratni akarta. - És ha bármilyen módon, ez kiderülne a Parancsnokságon, maga nem fog oda visszatérni soha többé, világosan fejeztem ki magam? - Igen, uram. - Cameron butának és jelentéktelennek érezte magát, mikor O’Neill végre kinyitotta neki az ajtót. - Megmoshatja a kezét a konyhában. - Mutatott a konyha irányába O’Neill és Cameron bólintott. Igazán nem számított rá, hogy a tábornok házában köt ki. És nem állt szándékában tönkretenni Carter estéjét sem. - Én igazán szeretnék bocsánatot kérni, uram. Azt hittem Daniel vagy Teal’c feladja, mielőtt valami ilyesmi történik. O’Neill elvigyorodott. - Itt csak egyetlen dolog van, amitől mindketten félünk, Mitchell, és az egy feldühített Carter. Cameron bólintott. - Hát, uram, elég erős hozzá, hogy leszámoljon magával. O’Neill szeme elsötétedett. - Hogy fejezte be a mondatot? - Nyelvbotlás volt, uram. - Jó. Jobb, ha siet. A pizza teljesen ki fog hűlni. - Ezzel O’Neill megfordult és elindult a nappali felé. Cameron megmosta a kezét és követte, kicsit megtorpant az ajtóban. Kívülálló volt, de látva négyüket elterpeszkedve a kávézó asztal körül, még távolabbinak érezte őket. Egy család voltak. És hirtelen világossá vált, hogy miért indultak mind külön utakon, miután O’Neillt áthelyezték. És az is világossá vált, hogy miért voltak mindannyian kissé zavarban, mikor besétált a szobába - mert ők arra számítottak, hogy négyesben lesznek. Azon tanakodott, hogy megfordulhatna és elmehetne, engedve, hogy együtt töltsék el az estét. De Carter felnézett rá és elmosolyodott. - Gyerünk, Cam, félreraktam neked pár pepperónisat. Cameron látta a tányért Carterré mellett, rajta a pizzájával. Figyelte Cartert, amint arrébb hessegeti O’Neill kezét, mikor az érte nyúlt. Észrevette a sört, amit Daniel vett ki a tartóból és tett a tányér mellé. Elmosolyodott és leült Carter mellé, úgy téve, mintha nem látná, hogyan öleli át O’Neill karja Cartert. - Rendben, kezdődjön a film. - Teal’c bólintott és megnyomta a lejátszás gombot, nyilvánvalóan már jó ideje várt erre. Cameron körbe nézett és rájött, hogy már nem kívülálló többé. Ők már jó ideje egy család voltak. De most ő is közéjük tartozott. Beleharapott a pizzájában. - Ez jég hideg! Nem tehetett róla, de velük nevetett. Vége  | |
|
| |
| Megtekintések száma: 445 | |
| Összes hozzászólás: 0 | |