Stargate SG1 – A prizma II

A prizma II.

Daniel Jackson próbálta minden idejét a bolygóról lefényképezett idegen szöveg fordítására szentelni, hátha ezzel is hozzájárulhat Sam bajának kiderítéséhez. Mikor a minap Dr. Fraser végzett nemcsak a CSK-1, de az egész bázis teljes orvosi átvizsgálásával a doktornő csalódottan állapította meg, hogy mindenki tiszta és továbbra sem tudja miért nem tér magához Carter. Az Asgardokon kívül minden idegen fajú barátjukkal sikerült beszélniük, de ők sem tudtak segíteni. Kis szürke szövetségeseik pedig megígérték, hogy amint tudnak, jelentkeznek. 
Épp egy újabb szakasznak kezdett volna neki mikor a vészjelző hangos vijjogása felhangzott. Kiszaladt a folyosóra ahol szokásos módon katonák rohangáltak fel s alá akár a hangyák a bolyban. 
- Jack! - kiáltotta Daniel a folyosó túlvégére mikor meglátta az ezredest. - Mi folyik itt? - kérdezte.
- Carter megszökött. - válaszolta O’neill.
- Mikor? Miért? Hogyan? - kereste a megfelelő kérdést a doktor.
- Fogalmam sincs, de leütötte a két rá vigyázó katonát, Dr. Frasert és még pár embert, aki fel akarta tartóztatni. - sorolta.
- Ez hihetetlen. - próbálta feldolgozni a hallottakat.
- Nekem mondja. - értett egyet.
- Sam sosem bántana senkit legkevésbé Dr. Frasert. - állapította meg Daniel.
- Ha megtaláljuk talán az okát is megtudhatjuk. - indult meg újfent a folyosón Jack. 
A doktor beleegyezően bólintott majd maga is barátja keresésére indult. Elhaladt az őrnagy laborja előtt mikor neszt hallott odabentről. Megállt fülelni majd óvatosan besétált. Tudta a nő egy pillanat alatt elbánik vele dacára megannyi küldetésnek melyeken a régész maga is kivette a részét, de nem akart szólni senkinek, míg nem biztos, hogy ő az, meg elijeszteni sem akarta.
- Sam? - szólt halkan. - Itt van?
- Daniel? - jött egy elfúló hang az asztal mögül.
- Sam? - kérdezett rá még egyszer miközben megkerülte a bútort. - Mit csinál itt? - guggolt le a nő mellé. - Mindenki önt keresi. - tartotta azért a biztos távolságot.
- Tudom. Azt hiszik én voltam. - remegett kissé a hangja.
- Micsoda? - araszolt közelebb.
- Hogy én bántottam őket odalenn a gyengélkedőn. - pontosított Sam.
- Nem maga volt? - kérdezett rá finoman Daniel.
- De, igen. - értett egyet. - De mégsem én. - mondott ellent. - Ért engem?
- Bevallom, nem igazán. - zavarodott össze Jackson. - De jöjjön vissza velem a gyengélkedőre s ígérem, mindent tisztázunk. - nyújtotta a kezét.
- Nem bízom a katonákban. - tétovázott.
- De én nem vagyok az, nem igaz? - mosolygott rá barátságosan.
- Rendben. - fogta meg a régész kezét ki felsegítette majd közösen indultak el a gyengélkedő felé.
Útközben nem találkoztak senkivel mintha értesültek volna róla, hogy megtalálta. Pedig ő nem szólt senkinek.
-Megtaláltam. - sétált be Daniel, Sammel az oldalán a gyengélkedő ajtaján.
Dr. Fraser, Hammond tábornok és Jack O’neill szinte szájtátva bámultak rájuk. ~ Miért olyan hihetetlen, hogy én találtam meg? - gondolta magában kissé sértődötten Dr. Jackson.
- Mi az? - kérdezett most már hangosan is rá a többiek arckifejezésére.
- Az, hogy én már megtaláltam. - jutott szóhoz O’neill.
- De hát itt van. - nézett maga mellé Daniel a kissé félszegen álló nőre.
- Ahogy itt is. - álltak félre az ágytól ahol tényleg egy másik Samantha Carter is feküdt.
- Ő volt. - mutatott hasonmása felé a Daniel mellett álló Sam.
- Micsoda? - kérdezett rá Hammond.
- Szerintem Sam… - akadt el a megszólítással egy percre. - …arra céloz, hogy ő ütötte le a katonákat és Dr. Frasert. Ő azt állítja, hogy nem ő volt, de mégis ő, eddig nem értettem mire céloz, de most…
- Tudja valaki, hogy mi a fene folyik itt?! - fakadt ki most már O’neill.
- Én igen. - jelentkezett az ébren lévő Sam. - Legalábbis lenne egy elméletem. Persze csak ha megengedik.
- Hallgatom. - bólintott a tábornok.
- Szóval… - kezdett volna bele mikor az ezredes rádiója megszólalt.
- O’neill. - jött Teal’c hangja a készülékből.
- Hallgatlak. - válaszolta Jack.
- Azt hiszem megtaláltam Carter őrnagyot. - jelentette.
- Te is? - nézett végig a többieken.
- O’neill? - várt magyarázatot a jaffa.
- Mondd, hogy hol. - dörzsölte fáradtan a homlokát.
- Bezárkózott a szobádba.
- Az enyémbe? - lepődött meg.
- És úgy tűnik csak neked hajlandó kinyitni.
- Az Isten szerelmére! - sóhajtotta. - Mindjárt ott vagyok.

- Carter? - kopogtatott saját ajtaján Jack a többiekkel a háta mögött.
- Jack? - kérdezett vissza egy bizonytalan hang.
- Nyissa ki az ajtót Carter. Beszélnünk kellene. - sandított hátra a Daniellel tartó hasonmásra.
- Rendben. - nyitotta.
- Üdv Carter. - mosolygott bizonytalanul.
- Jack. - viszonozta bátortalanul.
- Mit csinál itt? - érdeklődött mintha csak mindennapos csevej volna.
- Én csak… magát kerestem. - tördelte finoman a kezeit.
- Hát megtalált. - tárta szét a karjait.
- Nem akartam kellemetlenséget okozni önnek én csak nem tudtam hova is mehetnék. - magyarázta a nő.
- Mondjuk a saját szobájába?
- Tudtam, hogy ott keresnének elsőként és akartam egy biztonságos helyet miután a többiek megőrültek.
- Kicsodák? - kérdezett bele a tábornok.
- Például ő. - mutatott a Daniel mellett álló Samre.
- Én nem tettem semmit. - tiltakozott a nő.
- Jó te talán nem, de…
- Tudom, hogy kikről beszélsz. - lépett az egyik Carter a másik elé.
- Javaslom, térjünk vissza a gyengélkedőre. - szólalt fel Daniel.
- Egyet értek. - bólintott rá Hammond.
A gyengélkedőbe visszaérkezvén immár 3 Samantha Carterrel néztek farkasszemet. Időközben az O’neill által elfogott is magához tért és nem volt éppen boldog, hogy elkábították:
- Miért tartottak fogva? - kérdezte.
- Maga támadta meg a két őrt és Dr. Frasert? - kérdezte a tábornok.
- Igen, Uram. De nem szánt szándékkal azt gyanítottam, hogy talán újra idegen befolyás alá kerültek ezért tartottak fogva.
- Hiszen magából van 3. - hitetlenkedett O’neill.
- A másik kettő létezéséről nem volt tudomásom Uram. - mondta legtisztelettudóbb hangján. - Nem gondoltam bele, hogy talán én állok idegen befolyás alatt.
- Igen, nem árt néha azt is számításba venni. Carter? - emelte kérdésre a hangját.
- Igen? - szólalt meg egyszerre mind a három.
- Elnézést az a Carter, aki Daniellel jött és azt állította, hogy tudja, mi folyik itt. - vizslatta őket az ezredes bármilyen megkülönböztetés után kutatva ám mindhármuk ugyanolyannak bizonyult.
- Itt vagyok. - jelentkezett ismét, mint holmi nebuló.
- Szóval. - intette bővebb kifejtésre Jack.
- Azt hiszem a prizma volt. - tette meg az egyszerű kijelentését a Daniel által talált Sam.
- A kis bigyó, ami megtöri a fényt? - idézte önmagát az ezredes.
- Igen. - bólintott rá a nő. - És pontosan ez a lényeg. A prizmára érkező fehér fény spektrumszínekre töri a színképet így…
- Érthetőbben! - vágott közbe az ezredes által megtalált Sam. - Pontosan mit is jelent ez ránk nézve?
- Tegyük fel, hogy mi vagyunk, vagyis voltunk mármint az eredeti Samantha Carter a színkép. A prizmán áttörő fény pedig spektrumszínekre osztott bennünket azaz, hogy őt. - próbálta magyarázni.
- Azt akarja mondani, hogy maguk mind az eredeti Carter őrnagyból valók? - próbálta feldolgozni a hallottakat a tábornok.
- És ő hol van? - kérdezte O’neill.
- Nos, ő mi vagyunk. - válaszolta a Daniel által talált Sam.
- Meg lehet fordítani a folyamatot? - tudakolta Hammond.
- Nem tudom. Azt sem tudom, hogy, hogy következett be. A szerkezeten nem találtunk semmit, ahogy a bolygón sem. 
- Találják meg a megoldást. - távozott volna a tábornok.
- A többiek is kelleni fognak hozzá. - tartóztatta a nő.
- Természetesen a labor a maguké. - adott engedélyt Hammond.
- Mi ők? - mutatott a két hasonmására. - Ők nem értenek hozzá.
- Akkor nem értem mire céloz. - fordult a tábornok érdeklődően felé.
- A prizma leegyszerűsített módon ugye megtöri a fényt 7 színre: vörös, narancssárga, sárga, zöld, kék, indigó és lila. Tegyük fel, hogy én lennék a vörös- bökött önmagára - ő a narancs - mutatott a Jack által megtalált Samre. - és ő a sárga. - majd a Teal’c által talált Samre.
- Mire akar ezzel kilyukadni? - kérdezett bele O’neill.
- Arra, hogy talán többen is lehetünk még. - válaszolta. - Sajnálom, de ennél jobban nem tudom lebutítani.
- Több tiszteletet! - intette le Jack, Samje a Daniel által találtat.
- Sajnálom, de ez az igazság. - szólt vissza.
- Jól van, elég legyen ebből! - vetett véget még a vita kezdetén az ezredes.
- Elnézést Uram. - fejezte be a Jack által előkerített Sam.
- Lezáratom a bázist! - sétált végül el a tábornok.
- Hogy értette, hogy ők nem értenek hozzá? - idézte Daniel az általa megtalált Samet.
- Nem lemásolódott az eredeti Sam, hanem kisebb darabokra tört, mint a színkép. - válaszolta a kérdezett Sam.
- Csak ő nem színekre, hanem mondjuk személyiségjegyekre tört? - találgatott a régész.
- Pontosan.
- Világosítson fel Daniel. Mire is jöttünk rá? - türelmetlenkedett az ezredes.
- Az ember személyiségét, személyiségjegyek alkotják. Azt gyanítom a prizma ezekre „tördelte fel” Samet. - vázolta elméletüket Dr. Jackson. - Az én általam talált Sam minden bizonnyal az eredeti tudományos énje, a maga által talált a katona lehet.
- És amit Teal’c talált?
- Azt hiszem, kedvel téged O’neill. - csatlakozott Teal’c.
- Ki nem? - mosolygott magabiztosan a jaffára.
*******

George Hammond fáradtan csukta be maga mögött irodájának ajtaját. Nem akart már semmivel sem foglalkozni a nap folyamán. Pedig volt gondja elég s Carter őrnagy állapota csak egy volt a sok közül, mégis erre a feladatra mozgósította a bázis teljes személyzetét, hogy megtalálják a többi részét mintha holmi kirakós lett volna. Még mindig az ajtónak támaszkodva próbálta kinn tartani képletesen a gondokat mikor a hőn áhított csendet egy apró tüsszentés törte meg. Mintha egy apró kis egér túl sok port nyelt volna. Váratlanul megmozdult széke is arra engedte következtetni, hogy nincs egyedül a szobában. Halkan az asztalához sétált majd a bútordarab alatt felfedezett egy rémülten figyelő kislányt. Szőke haja kissé zilált copfban lógott a vállára, hatalmas kék szemeiben könnycseppek úszkáltak. Alig lehetett 6 éves talán. Térdeit átölelve hintáztatta magát miközben púderszínű ruhácskájának szegletét gyűrte.
- Szia. - mosolygott rá a tábornok.
- Szia. - törölte meg arcát apró kezével.
- Mi a neved? - guggolt az asztala elé. 
- Samantha. - szipogta.
- Samantha. - ismételte kissé ledöbbenve. - Szia Samantha, George vagyok.
- Nem láttad az apukámat George? - kérdezett rá bizakodva. - Ő is ilyen ruhában szokott járni. - mutatott a tábornok katonai uniformisára.
- Segítek megkeresni. - nyújtotta a kezét Hammond.
A kislány apró ujjait a tábornok kezébe csúsztatta majd megindult vele a gyengélkedő felé.
-Samantha, ő itt Dr. Fraser. - mutatta be a doktornőt a gyengélkedőre érkezve.
Ezalatt a másik három Cartert már elhelyezték egy-egy VIP szobában melyek ajtaja elé a biztonság kedvéért őrséget állítatott.
- Ő is egy Sam, Uram? - csodálkozott a doktornő a kislány láttán.
- Azt hiszem. - bólintott. - Talán nem ártana értesíteni a CSK-1-et.
- Hány… Sam is van még hátra? - fogalmazta meg a furcsa kérdést.
- Ha az egyikőjük elmélete helyes, akkor még három. 
*******

- Halihó, Nagyfiú. - állította meg Teal’cet a keresésben egy jól ismert hang.
- Carter őrnagy. - fordult a rá fegyvert szegező nő felé.
- Kölcsönadnád a kártyádat a lifthez? - ment közelebb a férfihoz.
- Nem tehetem és a bázist már lezárták. - válaszolta továbbra is nyugodt hangon.
- Óh, az más. - lőtte vállon a jaffát.
Teal’c a lövéstől hátratántorodott s gyengeséget színlelve várta, hogy az őrnagy közelebb merészkedjen hozzá. A nő meg is tette minden bizonnyal a kérdezett kártyát szerette volna megszerezni.
Épp érte nyúlt volna mikor Teal’c megfogta a csuklóját s nem túl erősen, de elég határozottan rántott rajta egyet. Sam azonban nem tágított s egy jól irányzott rúgással hasba rúgta a jaffát. Mikor kiszabadult barátja szorításából még egyet lőtt Teal’c irányába ám az sikeresen elhajolt így nem szenvedett újabb sérülést. A férfi ezután megragadta az őrnagy fegyvert tartó kezét s kicsavarta a nő kezéből a pisztolyt. Sam válaszul jókorát sózott Teal’c sérült vállára. A férfi elengedte a nőt ki újra a pisztoly után mászott volna, de egy jól irányzott ütéssel Teal’c kiütötte Cartert, aki eszméletlenül terült el a földön.
- O’neill. - nyomta be a rádióját Teal’c mialatt a nő életjeleit vizsgálta.
- Mondd, Teal’c. - érkezett a válasz a készüléken keresztül.
- Találtam egy újabb Carter őrnagyot. - vette fel a nő fegyverét a földről.
- Hol? - érdeklődött az ezredes.
- A 16-os szinten. - adta meg a helyzetüket.
- Máris ott vagyunk. - bontotta volna a csevejt.
- O’neill. - szólította meg.
- Igen Teal’c?
- Hozz Zatet és bilincset és Dr. Frasernek sem ártana idejönnie.
- Mi történt? - esett egy pillanatra kétségbe az ezredes. - Jól vagytok?
- Semmiség. - válaszolt Teal’c jól ismert nyugodt hangján.
- Azonnal ott vagyunk.
A segítség percek alatt odaért, Dr. Fraser pedig kezelésbe vette mindkettőjüket. Samet vizsgálva megállapította, hogy egy szép kis monoklit leszámítva nem lesz komoly baja.
- Szerencséd volt. Ha pár centivel lejjebb megy… - mondta a doktornő a jaffa vállát vizsgálva.
- Nem hiszem, hogy Carter őrnagy a halálomat akarta volna. - kételkedett a nő indítékaiban Teal’c.
- Mi az ördög történt cimbora? - kérdezett rá Jack.
- Carter őrnagy a liftet szerette volna használni, hogy kijusson a bázisról én pedig nem adtam át a szükséges kártyát. - magyarázta nemes egyszerűséggel a helyzetet.
- Ezért rádlőtt? - fordult az alélt nő irányába.
- Talán az őrnagy azon részével sikerült találkoznom, aki nem igazán kedves. - állapította meg.
- Gondolod? - kérdezett rá szarkasztikusan mialatt tekintetével követte, ahogy a fogdába szállítják az ötödik Cartert.
*******

Daniel Jackson maga sem tudta hanyaggyára kutatja át ugyanazt a folyosót további Carterek után kutatva mikor immár a saját laborjából hallott furcsa neszeket. ~ Ez nem lehet igaz. - gondolta miközben egy Samantha Cartert nézett, ki ősi egyiptomi ékszereket próbált egy kis asztali tükör előtt.
- Sam? - szólította meg.
- Áh, Daniel. - illegette továbbra is magát. - Ezt nekem adod? - kérdezte immár a régészre nézve kezében egy ritka lelettel. – Illik a szememhez nem gondolod? - mondta a doktor kérdő tekintetére.
- Azt hiszem most velem kéne jönnöd. - ment közelebb mikor rájött Sam ezen része nem veszélyes.
- Óh, hová? - csillant fel érdeklődőn a nő szeme.
- Dr. Fraserhez. - válaszolta.
- Á Janet. - rakta le kezéből a holmit. - Talán ő majd ad valami ruhadarabot, a fekete és a zöld nem az én színem és a szabásukon is volna mit javítani a bakancsról nem is beszélve. - ócsárolta jelenlegi öltözékét.
*******

Walter szokásos székében üldögélt s várta a következő CSK csapat indulását vagy épp váratlan érkezését. Épp odaszólt volna kollégájának, hogy kiszalad egy adag kávéért mikor Samantha Carter lépett mögéjük. Zatet nyomott Walter fejéhez majd felszólította, hogy azonnal tárcsázza neki az egyik általuk már ismert tok’ra világot. Az őrmester tétovázott. Érezte, hogy a nő mögötte lövésre készül ám a betoppanó O’neill ezredes gyorsabb volt és sikeresen elkábította Carter őrnagyot hasonlóképpen egy zattel.

Kategória: VICTÓRIA TÖRTÉNETEI | Hozzáadta:: Emilia (2019-07-16)
Megtekintések száma: 109 | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Összes hagulatjel
Kód *: