Teal’c leült az ágya szélére és fejét a kezébe hajtotta. Rá nem jellemző módon elesettnek érezte magát. A hatalmas termetű Jaffa úgy érezte kiszakítottak a lelkéből egy darabot. Sosem beszélt az érzéseiről a nőnek, pedig az utóbbi időben észrevette, hogy ő is másként viszonyul hozzá, mint az elmúlt 10 évben bármikor. Talán beszélnie kellett volna vele, és akkor kiderült volna, hogy jól érezte-e, hogy megváltozott a kapcsolatuk. Visszaidézte a búcsú pillanatait. Behunyta a szemeit és maga előtt látta a bánatos kék szemeket, a szomorkásan mosolygó ajkakat. Ismét érezni vélte a nő ölelését, parfümjének lágy illatát, selymes hajának cirógató érintését. Legszívesebben lecsókolta volna a könnycseppeket a szemeiről, de tudta, hogy ezt nem teheti. Majd egyszer, talán. Most viszont el kellett engednie, és akár mennyire is fájt a lelke, az eszével tudta, hogy helyesen cselekedett. Samantha Carter Atlantisz új parancsnoka lett, és ő büszke volt a nőre, ugyanakkor bízott abban, hogy mihamarabb meglátogathatja majd a szeretett nőt.
* * *
Sam nem tudott elaludni, gondolatai az aznap történtek körül jártak. Boldog volt, hogy itt lehet, ugyanakkor kissé félt is ettől a megbízatástól. Atlantisz parancsnokának lenni nagy kihívás volt számára, de nehéz szívvel hagyta ott a régi csapatát és munkáját. Várakozáson felül kedvesen fogadták, pedig neki voltak fenntartásai. Tudta, hogy ezek az emberek nagyon kedvelték Elizabeth Weir-t, és még nem mondtak le róla. Mosolyogva gondolt vissza McKay zavarára, miközben a köztük levő szexuális feszültségről és az új barátnőjéről beszélt. „Szexuális feszültség” – kuncogott magában Sam. Sok mindent érzett Rodney McKay iránt, de a szexuális vonzódás nem tartozott az érzései közé. No, és itt van Ronon Dex, aki egy atombomba erejével robbant be hozzá, és Sam azonnal tudta, vele nem lesz egyszerű dolga. És itt lelohadt a mosoly az arcáról. Ronon Dex-ről eszébe jutott egy másik magas, széles vállú idegen, aki miatt órák óta nem tud elaludni.
Teal’c volt álmatlanságának oka. Teal’c, akinek a jelenlétében egy ideje valahogy furcsán érezte magát. Zavarban volt, összeszorult a gyomra és gombócot érzett a torkában. Először nem tudta hova tenni ezeket az érzéseket, hisz az elmúlt 10 évben mondhatni a legjobb barátja lett a Jaffa. Számtalan veszélyt éltek át együtt, és sok alkalommal Teal’c vigasztalta őt, ha bánatos volt. Mostanában viszont mintha megváltozott volna a viszonyuk. Talán a férfi észrevette az ő megváltozott érzéseit, és kényelmetlennek tartja? Beszélnie kellett volna vele, el kellett volna mondania, mit érez, de fogalma sem volt, hogyan kezdjen hozzá. Főként, hogy maga sem értette, hogyan történt és mikor, hogy beleszeretett ebbe a hallgatag idegenbe. És most, hogy hárommillió fényév választja el őket egymástól esélye sincs rá, hogy tisztázza a dolgot. Sam sóhajtva lekapcsolta az éjjeli szekrényen álló lámpát és megpróbált elaludni.
* * *
Majd’ egy évvel később Sam a Csillagkapu Parancsnokságon kilépett az indítócsarnokból, és elindult a folyosón a lift felé. A Mr. Woolsey által okozott döbbenettől még mindig nem tért magához, ezért kissé összerezzent, mikor megszólították.
- Isten hozta a Földön, ezredes.
- Köszönöm, Walter! – válaszolta Sam.
- Landry tábornok várja az irodájában, asszonyom. – folytatta a férfi.
- Rendben.
- Elvitessem a csomagjait a laborjába?
- Nem, Walter, köszönöm. Miután beszéltem a tábornokkal hazamegyek. – felelte Sam, majd a tábornok irodája felé vette az irányt.
Az iroda ajtaja nyitva volt, a tábornok kényelmes karosszékében hátradőlve épp kávézott.
- Ezredes! Örülök, hogy látom! – köszöntötte őszinte örömmel Landry.
- Köszönöm, uram! – próbált meg mosolyogni Sam.
- Arckifejezéséből ítélve Mr. Woolsey kellemetlen hírrel fogadta.
- Igen, uram. És ha lehetek őszinte, uram, nem értem. Úgy tudom… - Sam eddig jutott, mikor egy hangos kiáltást hallott a háta mögött és az azt követő ölelés majd’ ledöntötte a lábáról.
Vala a tőle megszokott közvetlenséggel üdvözölte rég látott barátját, és szorosan megölelte.
- Sam, végre itt vagy! – mondta a nő, és úgy ölelte Sam-et, hogy alig kapott levegőt.
- Mindannyian örülünk neked. – szabadította ki segítőkészen Daniel Vala karjai közül, majd ő is megölelte.
- Így van. – tette hozzá Cameron, és Sam tőle is begyűjthetett egy ölelést.
- Én is örülök, hogy látlak benneteket. – mosolyodott el Sam.
- Ugye nem csak Ba’al eltávolítási szertartására jöttél haza? Remélem, maradhatsz kicsit tovább. – mondta Vala reménykedve.
- Ami azt illeti nemcsak kicsit tovább maradok. – válaszolta Sam keserűen.
- Hogy-hogy? – kérdezte Daniel.
- Carter ezredes nem megy vissza Atlantisz-ra. Leváltották. – felelte Daniel-nek a tábornok.
- Leváltottak? De miért? – csodálkozott Cameron.
- Ezt én is szeretném tudni, Cam. – felelte Sam, majd várakozóan a tábornokra nézett. – Uram, ön tudja miért született ez a döntés?
- Ne vegye személyeskedésnek, ezredes. Ez nem ön ellen szól. Az én véleményem az, hogy az NFB-nek civil vezető kell Atlantisz-ra. Egy olyan személy, akit jobban tudnak felügyelni és irányítani, ha kell. És bár ön remek munkát végzett, mégis csak a Légierő magas rangú tisztje, ez pedig azt jelenti, hogy önt nem tudják olyan mértékben irányítani, ahogy szeretnék.
- Gondolja, hogy így értette Mr. Woolsey, mikor azt mondta, hogy másabb képességű vezetőre van szükség Atlantisz-on?
- Igen, ezredes. Úgy gondolják, hogy jelen helyzetben elsősorban politikusra és nem katonára vagy tudósra van szükség Atlantisz parancsnoki székében. Szóval ne eméssze ezen magát. Nekem szükségem van itt magára.
- Köszönöm, uram.
- Rendben, ezredes. Menjen haza, és pihenjen. Hétfőn találkozunk. Leléphetnek.
- Igen, uram. – válaszolták szinte egyszerre, majd mind a négyen elhagyták a tábornok irodáját.
- Mikor tájékoztatott Mr. Woolsey a megváltozott helyzetről? – kérdezte Daniel Sam-et.
- Mikor megérkeztem ezzel fogadott az indítócsarnokban. – felelte Sam egy fintorral a szája szélén.
- Nem túl diplomatikus. – szólt Cameron.
- Gondolom, fogok kapni hivatalos értesítést is. – válaszolta Sam.
- Nos én örülök neki, hogy ismét együtt lesz a csapat. – mondta Vala a tőle megszokott lazasággal.
- Én is, hidd el, csak még emésztem a hírt. – felelte Sam mosolyogva. – Erről jut eszembe. Hol van Teal’c?
- Meglátogatta Rya’c-ot és Karin-t. De hamarosan itt kell lennie, azt mondta, ma visszatér. – válaszolta Daniel.
- Gyere, ebédelj velünk, addigra biztosan megérkezik. – invitálta Cameron.
- Kösz, de szeretnék hazamenni. Kissé fáradt vagyok.
- Na, ne már! Csak nem akarsz most begubózni egyedül? Egy éve nem láttuk egymást, annyi mesélnivalónk van, és azok alapján, amiket Landry tábornok a jelentéseidből elmondott veled is rengeteg izgi dolog történt. – tiltakozott Vala, megjátszott felháborodással.
- Igen, de most tényleg fáradt vagyok. De mit szólnátok hozzá, ha holnap délután mind eljönnétek hozzám? Előszedem a grillt, és csinálunk egy kis délutáni grillpartit.
- Remekül hangzik, ráérünk. – válaszolta Vala a többiek nevében is. – Ezen a hétvégén egyikünk sincs szolgálatban.
- Ok, kettő körül? – nézett Sam kérdően a fiúkra.
- Nekem jó. – felelte Daniel.
- Nekem is. – tette hozzá Cam.
- Remek, várlak benneteket. Ja, és szóljatok, kérlek Teal’c-nek is. – mondta Sam, miközben odaértek a lifthez.
- Ok, és a sört mi visszük. – mondta Cameron.
- Rendben. Viszlát holnap. – felelte Sam. – Ó, és Cam! Amy-t is várom, természetesen. – tette hozzá és beszállt a liftbe.
- Kösz. – hallotta Cam válaszát a becsukódó liftajtó surrogásán keresztül.
Sam fél óra múlva már civilben ült az autójában, és azon gondolkozott, hogy elmenjen-e most vásárolni, vagy halassza holnapra. Úgy döntött, jobb, ha túlesik most rajta, hisz vásárlás nélkül még vacsorázni sem tud, tehát a bevásárlóközpont felé vette az irányt.
* * *
- Samantha, kedvesem, hát itthon van. – a hang a szomszédasszonyáé, Mrs. Morgan-é volt, ő „vigyázott” Sam házára, míg ő Atlantisz-on volt.
- Hello, Mrs. Morgan! Igen, pár órája érkeztem. – felelte Sam, miközben benyúlt egy táskáért az autója csomagtartójába.
- Meddig marad itthon? – érdeklődött kedvesen a 65 év körüli, de fiatalokat meghazudtolóan energikus özvegyasszony.
- Ó, nem megyek vissza. Folytatom a korábbi munkám. – válaszolta Sam, a bejárón haladva.
- Remek. Tudja mit, amíg bepakol, hozok egy kis vacsorát magának. Biztos hiányoztak a hazai ízek, ott ahol volt. – próbált puhatolózni az idős asszony.
- Nos, tulajdonképpen, azzal nem volt gond. – válaszolt mosolyogva.
Sam tudta, hogy szomszédasszonya oldalát majd’ kifúrja a kíváncsiság, hogy több információt húzzon ki belőle, arról, hogy hol járt az elmúlt egy évben. De mivel már hét éve szomszédok voltak Mrs. Morgan is tudta, hogy Sam a Légierő tisztjeként semmit nem mondhat a munkájáról, ennek ellenére mindig próbálkozott.
- De ilyen finom citromos csirkét biztosan nem evett. – felelte Mrs. Morgan és a választ meg sem várva indult a háza felé.
- Citromos csirke… – suttogta Sam halkan maga elé, egy keserű mosollyal a szája szélén.
Erről eszébe jutott McKay citrus allergiája és Atlantisz. Még mindig bántotta, hogy csak így egyszerűen elmozdították posztjáról. Letette a kezében levő csomagot a konyhapultra, majd kiment vissza a kocsijához. Kivette az utolsó táskát is a csomagtartóból, és épp belépett a kapun, mikor szomszédasszonya megjelent egy tállal a kezében.
- A vacsorája. – nyújtotta felé mosolyogva a tálat.
- Köszönöm, Mrs. Morgan. Ez nagyon kedves. – felelte Sam és szabad kezével elvette a tálat.
- Majd akkor köszönje, ha ízlett. – hangzott a válasz, majd az idős nő a fejéhez kapott. – Ó, látja milyen feledékeny vagyok. A kulcsait elfelejtettem.
- Semmi gond. Majd holnap átviszem a tálat és akkor visszaadja őket. – felelte Sam, mert bár kedvelte idős szomszédasszonyát, aki sokat segített neki, mikor ő hosszabb ideig távol volt, de most már szeretett volna kicsit egyedül lenni.
- Ahogy gondolja. Jó étvágyat. – mondta kissé csalódott arccal Mrs. Morgan, majd elindult a háza felé.
- Köszönöm. – felelte Sam enyhe lelkiismeret furdalással, miközben belépett a házába.
Letette a kezében levő tálat a konyhaasztalra, és elkezdte kipakolni a számtalan csomagot, amit korábban felhalmozott a konyhapultra. Miután végzett a pakolással körbenézett a lakásban, ahol makulátlan rend és tisztaság uralkodott. Mrs. Morgan úgy gondoskodott Sam házáról, mint a sajátjáról, még a virágai is régi pompájukban tündököltek. Mikor végzett a „terepszemlével” visszament a konyhába és megvacsorázott. Tényleg nagyon ízletes volt a csirke, és Sam hálásan gondolt az idős nőre, ugyanakkor kissé elszégyellte magát, amiért így lerázta. Eltette a csirke maradékát a hűtőbe – ekkora adagot ő három nap alatt sem eszik meg – majd elindult a fürdőszoba felé, hogy letusoljon.
* * *
Később Sam felfrissülve a zuhanyozástól főzött egy teát és úgy döntött ír egy rövid e-mail-t a bátyjának, és Cassie-nek tudatja velük, hogy hazaért. Bekapcsolta a laptop-ját, és amíg a gép elindult töltött a teából magának. A konyhából kilépve erőteljes kopogtatást hallott.
’Ki az ördög lehet az’ – gondolta mérgesen magában, miközben bögréjével a kezében ajtót nyitott. Abban a pillanatban a bosszúságát mérhetetlen öröm váltotta fel.
- Teal’c! – kiáltotta, és nem tudta leplezni a boldogságot, melyet a Jaffa látványa okozott. – Szia.
- Nem zavarlak téged? – kérdezte Teal’c mosolyogva, a szokásos kis fejbiccentéssel kísérve.
- Nem, dehogyis, gyere be. – állt félre az ajtóból Sam.
Teal’c belépett és megölelték egymást, Sam próbálta nem ráönteni a Jaffa ingére a teáját.
- Örülök, hogy itthon vagy. – mondta Teal’c, mikor kibontakozott Sam öleléséből.
- Köszönöm. Jó újra itthon lenni. – felelt Sam, még mindig mosolyogva. – Megkínálhatlak valamivel?
- Jól látom, teát iszol?
- Igen. Fehér tea jázminnal.
- Megfelel nekem is, köszönöm.
- Rendben, rögtön hozom. Addig is helyezd magad kényelembe.
Teal’c belépett a nappaliba, körülnézett, és megakadt a tekintete a bekapcsolt laptop-on. ’Csak nem máris dolgozni akart?’ – gondolta. Ahogy tovább nézelődött Sam-re várva meglátott egy képet a nő íróasztalán. Őt, Janet-et és Cassie-t ábrázolta. Egy parkban készült, mindhárman boldogan mosolyogtak a kamerába. Teal’c, ahogy nézte a képen a nő szép arcát, csillogó kék szemeit, érezte, hogy elönti a szeretet, amit iránta érzett. Ekkor meghallotta Sam lépteit a háta mögött és hátrafordult.
Sam mosolyogva nyújtotta oda neki a teáját, majd a kezében tartott képre nézett. Egy pillanatra sötét árnyék futott át az arcán, mely természetesen Teal’c figyelmét nem kerülte el.
- Még mindig hiányzik neked. – inkább kijelentés volt ez, mint kérdés.
- Igen, és mindig is hiányozni fog. – felelte szomorúan Sam. – Janet nagyon jó barátnő volt, és csodálatos anya.
- Valóban. – válaszolta Teal’c és visszatette a képet a helyére.
Sam elmosolyodott. Mennyire hiányzott neki még ez az egyszerű szó is.
- Landry tábornok említette, hogy nem mégy vissza Atlantisz-ra. – mondta Teal’c miközben leültek egymás mellé a kanapéra.
- Igen, leváltottak. – Sam-nek lelohadt a mosoly az arcáról.
- Van elképzelésed, miért? – kérdezte Teal’c.
- Nincs. Mr. Woolsey csak annyit közölt, hogy jelen helyzetben másabb képességű vezetőre van szükség. Landry tábornok véleménye az, hogy ismét civilt akar az NFB Atlantisz élére. Bízom benne, hogy tényleg csak ennyiről van szó.
- Mi másról lehetne szó? – vonta fel a szemöldökét Teal’c.
- Nem tudom, Teal’c. – komorodott el Sam. – Talán mégsem voltak maradéktalanul elégedettek a munkámmal.
- De igen. – ellenkezett a Jaffa. – Landry tábornok elmondta a féléves értékelésed után, hogy minden tekintetben elégedettek a munkáddal.
- Bízom benne, hogy most is így lesz, és Landry tábornoknak igaza van, tényleg csak az a baj velem, hogy a Légierő tisztje vagyok.
- Biztosan. Láttam, mikor ott jártam, hogy milyen kiváló munkát végzel.
- Köszönöm, Teal’c, ez sokat jelent nekem. – mosolyodott el Sam.
- És azt is tapasztaltam, hogy nem csak tisztelnek, de őszintén kedvelnek is téged.
- Tudod, azt hiszem éppen ezért bánt ennyire a dolog.
- Ezért? – vonta fel a szemöldökét kérdően a Jaffa.
- Igen. Mert úgy éreztem, elfogadtak, és nem csak Elizabeth Weir utódjának tekintettek, hanem a vezetőjüknek. És én is megkedveltem mindenkit, szerettem együtt dolgozni velük.
- Mint ahogy ők is veled.
- Nem ezt érdemelték volna. Mert jobban belegondolva tisztában lehettem vele, hogy épp amiatt, hogy nem vagyok civil, ez nem lesz hosszú megbízatás. De az emberek megérdemelték volna, hogy tőlem hallják a távozásom hírét, nem pedig egy rövid feljegyzésből. Vajon mit gondolnak majd, mikor megtudják? Hisz úgy jöttem el, hogy néhány nap múlva visszatérek.
- Ugye nem hiszed, hogy azt gondolják majd, cserbenhagytad őket.
- Még ez is megfordult a fejemben.
- Ez teljesen valószínűtlen. – jelentette ki határozottan Teal’c.
- Miért?
- Mert ismernek téged, és tudják, hogy sosem tennél ilyet. Mint ahogy azt is tudják, hogy szeretted ezt a munkát, és sosem jönnél el önszántadból.
- Éppen ezért érdemelték volna meg, hogy én mondjam el nekik a vezető váltás hírét. Akkor legalább el tudtam volna mondani nekik, hogy nem az én döntésem volt, és megköszönhettem volna azt, hogy elfogadtak vezetőjüknek. Elmondhattam volna nekik, mekkora öröm és büszkeség volt egy ilyen nagyszerű csapat élén állni. Ha legalább elbúcsúzhattam volna tőlük… - Sam-nek elcsuklott a hangja.
Nem tudta, hogy a Jaffa-ból áradó megértés vagy az elmúlt hónapokban felgyülemlett feszültség váltotta ki belőle, de érezte, hogy elárasztják a könnyek a szemeit. Lehajtotta fejét, haja az arca elé omlott, jótékonyan eltakarva a férfi fürkésző szemei elől a szemeiből kigördülő könnycseppeket.
Teal’c-nek megsajdult a szíve a nő fájdalmát látva. Egyik kezével félresimította a nő arca elé omló hosszú haját, másikkal pedig megfogta az arcát, lágyan kényszerítve ezzel Sam-et, hogy felemelje a fejét. Hüvelykujjával letörölte a szép arcon végigfolyó könnycseppet. Sam felemelte a fejét, és szíve hevesebben kezdett dobogni a lágy érintés hatására. Vagy talán attól, amit a férfi szemében látott? De nem volt ideje ezen gondolkozni, mert Teal’c lassan felé hajolt, és megtette azt, amit már egy éve is szeretett volna. Lecsókolt egy legördülő könnycseppet az arcáról. Sam a karjára tette a kezét, és kissé elfordította a fejét, hogy ajkaik találkozzanak.
Teal’c ebben a pillanatban elhúzódott. Sam nem értette a reakcióját, és zavartan nézett rá.
- Teal’c?
- Sajnálom. – felelte a Jaffa és felállt. – Jobb, ha most távozom.
- Mit? – állt fel Sam is, és végképp zavarban volt. – Miért akarsz elmenni?
- Nem akartam neked kellemetlenséget okozni.
- Nem okoztál nekem kellemetlenséget. Épp ellenkezőleg. – mosolyodott el Sam.
Most már értette Teal’c reakcióját. Azt hitte ő azért fordította el a fejét, és azért tette a kezét a karjára, mert el akar húzódni. Lábujjhegyre állt, kezeit a férfi vállaira helyezte, mélyen a szemeibe nézett, majd ajkait óvatosan a Jaffa ajkaihoz érintette. Teal’c-et meglepetésként érte a nő csókja, de készségesen visszacsókolt, és átölelte Sam karcsú derekát. Sam a nyaka köré fonva a karjait szorosan hozzásimult, Teal’c pedig, míg egyik karját még mindig a derekán tartotta, a másikkal a vállait ölelve szorította magához.
Szenvedélyes csókjukat egy erőteljes kopogtatás zavarta meg. Sam nem hallotta, csak arra eszmélt fel, hogy Teal’c ajkai elválnak az övéitől, és kissé elhúzódik. Fürkésző szemekkel nézett rá.
- Valaki kopogtat. – adta meg a választ a ki nem mondott kérdésre a Jaffa.
- Ó, nem hallottam. – pirult el kissé a nő.
- Nem nyitsz ajtót? – kérdezte Teal’c, miközben gyönyörködött a nő kipirult arcában, de nem engedte el a derekát, jelezve, hogy neki sem sürgős, hogy megtudják ki áll az ajtó előtt.
- Majd elmegy. – felelte Sam, de ez nem jött be, mert az ajtó előtt álló személy türelmetlen kopogása hallatszott ismét, majd ebben a pillanatban nyílt az ajtó.
- Samantha, kedvesem, bejöhetek? – kérdezte a belépő Mrs. Morgan.
Sam kelletlenül kibontakozott a férfi öleléséből és elátkozta magát, amiért csak éjszakára szokta zárni az ajtót. Mrs. Morgan eközben bentebb jött és meglátta őket, amint Teal’c még mindig Sam derekán tartotta egyik karját.
- Ó, bocsásson meg, Samantha, nem tudtam, hogy vendége van. Csak a kulcsait akartam visszaadni, gondoltam jobb, ha még ma visszahozom.
- Nem látta talán a gépjárművet a ház előtt? – kérdezte Teal’c köntörfalazás nélkül.
Sam majdnem hangosan felnevetett idős szomszédasszonya zavarát látva. Valószínűleg nem erre a válaszra várt. Sam tisztában volt vele, hogy Mrs. Morgan természetesen látta Teal’c autóját, sőt még azt is megkockáztatta, hogy látta Teal’c-et megérkezni. És persze a kulcsok visszaadása jó ürügynek tűnt, hogy kielégítse kíváncsiságát, vajon ki lehet ez a magas, sötétbőrű ismeretlen férfi, akit ezelőtt még sosem látott Sam-nél. Hisz ő úgy tudta Sam nem jár senkivel.
- Én, nem… - Mrs. Morgan-nel nem túl sűrűn fordul elő, hogy nem tudott megszólalni. – Nos, valóban láttam az autót az utcán, de nem gondoltam, hogy Önnél van valaki.
- Semmi baj, Mrs. Morgan. – mondta Sam mosolyogva.
Mrs. Morgan még mindig vérvörös arccal az előszobában álló telefonszekrényre tette a kulcsokat, majd zavarodottan indult kifele. Sam kicsit sajnálta az idős nőt, hisz tényleg semmi rosszindulat nem volt benne, egyszerűen kíváncsi természete volt. Ellépett Teal’c-től, hogy kikísérje Mrs. Morgan-t, aki ekkorra összeszedte magát és visszafordult.
- Jó a tetkója, fiatalember. – mondta a saját homlokára mutatva.
Sam majd megpukkadt a visszafojtott nevetéstől. „Fiatalember”, pedig ha tudná, hogy Teal’c hány éves… Teal’c válaszul megjutalmazta az idős nőt egy rá jellemző fejbiccentéssel. Mrs. Morgan kilépett az ajtón, de még visszafordult Sam-hez egy mondat erejéig.
- Tényleg sajnálom, kedvesem, nem akartam megzavarni magukat.
- Semmi gond, Mrs. Morgan, nem zavart. – felelte Sam udvariasan, pedig magában azt kívánta bár menne már el.
- Dehogy nem, drágám. Én is voltam fiatal, és a férjem sokat volt kiküldetésen, tudom milyen az, hosszú idő után újra találkozni. – kacsintott Mrs. Morgan Sam-re mindentudóan, majd otthagyta az elpiruló nőt.
- Kissé kellemetlen a hölgy. – jegyezte meg Teal’c mikor Sam becsukta az ajtót.
- Csak kíváncsi, néha talán nagyon is. – válaszolt mosolyogva Sam.
- Valóban. – felelte Teal’c.
- Istenem, mennyire hiányzott még ez a szó is. – lépett a Jaffa elé sóhajtva Sam.
- Ez a szó?
- Igen. De leginkább te hiányoztál. Nagyon hiányoztál.
- Akárcsak te nekem. – nézett mélyen a nő szemébe a Jaffa, és megfogta a kezeit.
- Nagyon örültem, mikor pár hónapja eljöttél Atlantisz-ra, csak sajnos gyorsan eltelt az a néhány nap.
- Igen. Túlságosan is gyorsan.
- Mikor értesültem a lidérctámadásról, rettegtem nehogy bajod essen. És elátkoztam magam, amiért nem volt elég bátorságom, hogy beszéljek veled.
- Miről?
- Arról, amit érzek irántad. Nem tudom, mikor történt, Teal’c, de már jó ideje sokkal többet érzek irántad barátságnál.
- Mint ahogy én is. Az én érzéseim is megváltoztak irántad, Samantha. Ez már nem barátság, sokkal több annál.
- Igen?
- Igen. Szeretlek téged. – mondta ki végre Teal’c azt, amit már oly régóta szeretett volna.
- Én is szeretlek. – válaszolta Sam mielőtt Teal’c egy gyengéd csókkal le nem zárta az ajkait. – Olyan hihetetlen ez az egész. – tette hozzá, mikor ajkaik elváltak.
- Hihetetlen? – kérdezett vissza Teal’c, továbbra is a karjaiban tartva a nőt.
- Igen. Oly hosszú ideje vagyunk már barátok. Mikor rádöbbentem, hogy részemről ez már nem csak barátság álmodni sem mertem róla, hogy te is ugyanúgy érezhetsz irántam.
- Én ugyanezt gondoltam. Azt hittem taszítana téged, ami vagyok.
- Ami vagy? – kérdezte értetlenül Sam.
- Igen. Én Jaffa vagyok, nem ember.
- Sokkal emberibb vagy sok földlakónál. És már szimbiontát sem hordozol évek óta.
- Valóban. – mosolyodott el Teal’c.
Sam viszonozta a mosolyát, majd egy újabb csókra nyújtotta ajkait. Sam elhúzódott kissé, de csak annyira, hogy Teal’c szemébe nézhessen. Ugyanazt a vágyat látta a férfi sötét szemeiben, amit ő is érzett. Megfogta a kezét és a hálószoba felé húzta. Teal’c-et nem kellett nagyon noszogatni, hogy kövesse őt. Semmi másra nem vágyott, mint arra, hogy megmutathassa a nőnek mennyire szereti.
Teal’c csodálatosan gyengéd szerető volt, azonnal megtalálta a nő testének legérzékenyebb pontjait, és pillanatok alatt feltüzelte vágyát. Sam úgy érezte elolvad a karjaiban, átadta magát az érzéseinek, és miközben boldogan élvezte a férfi kényeztetését, ő is élvezettel térképezte fel a Jaffa izmos testét. Hamarosan olyan magasságokba röpítette a férfi, amit eddig elképzelni sem tudott.
Sam elpilledve feküdt szerelme karjaiban, mikor egyszer csak azt érezte, hogy Teal’c óvatosan a hátára fordítja őt. Automatikusan a melleiről lecsúszó takaró után nyúlt, hogy visszahúzza.
- Ne. – mondta Teal’c, és megfogta a csuklóját.
- Mit ne? – kérdezett vissza Sam.
- Ne takard el magad, gyönyörű vagy.
Sam érezte, hogy elpirul, Teal’c pedig még lejjebb csúsztatta a vékony takarót a nő testéről. A könyökére támaszkodott és gyönyörködve végigsimította Sam porcelán fehér bőrét.
- Nem mondta még neked senki, milyen szép vagy? – kérdezte.
- Nem erről van szó, csak tudod… elég szégyenlős voltam mindig.
- Semmi okod rá. Csodálatosan szép vagy.
Sam Teal’c felé fordult, hozzábújt és egy csókot lehelt az izmos mellkasra. Csókjának meglett a hatása, a férfi vágya azonnal újjáéledt és ismét bizonyságot adott a nőnek mérhetetlen szerelméről.
- Nem baj, ha én most alszom egy kicsit? – nézett fel később Sam a férfi arcára. – Nekem nincs tretoninom.
- Nem, dehogyis, pihenj csak. – felelte Teal’c és egy csókot lehelt a nő homlokára.
* * *
Másnap délelőtt együtt készültek barátaik fogadására. Teal’c magára vállalta a reggeli elkészítését, míg Sam lezuhanyozik és felöltözik. Sam számára kellemes meglepetés volt, hogy milyen jól elboldogul a konyhában. Reggeli után felhordták a pincéből a kerti bútorokat és a grillt, majd előkészítették a hamburgereknek a húst. Sam nem akart nagy felhajtást, így gondolta hot-dog-ot és hamburgert sütnek, és készített néhány adag zselét.
Teal’c kilépett egy evőeszközökkel megrakott tálcával a hátsó teraszra, és gyönyörködve nézte Sam-et, ahogy a korábban már kihozott tányérokat rakta szét az asztalon. Könnyű nyári ruha volt rajta, mely szabadon hagyta a vállait, és épp, hogy combközépig ért neki, magas sarkú szandálja pedig gyönyörűen kiemelte karcsú, izmos vádliját. A nő áthajolt az asztalon, hogy a másik oldalt is elérje, a vékony ruha kissé fentebb csúszott a combjain és megfeszült kerek fenekén. Teal’c, letette a kezében levő tálcát odalépett hozzá, végigsimított a karcsú csípőn és épp maga felé akarta fordítani, mikor Sam hirtelen felsikoltott és a vállához kapott.
- Mi a baj?
- Megcsípett egy darázs. – felelte Sam a vállára szorítva a kezét.
- Mutasd. – Teal’c eltolta Sam kezét a válláról, és félresimította a nő hosszú, szőke haját. – Elég csúnyán megdagadt.
- Pedig nem vagyok allergiás a darázscsípésre. Bemegyek, van a gyógyszeres ládámban kalcium tabletta, beveszek egyet.
- Maradj csak, majd én hozom. Hol találom?
- A fürdőszobaszekrényben. – felelte Sam és nekitámaszkodott az asztalnak.
Teal’c pár pillanat múlva megjelent a kalciummal és egy hideg vizes törülközővel. A tablettát átnyújtotta Sam-nek, és óvatosan a nő még mindig csúnyán püffedt vállára helyezte a törülközőt. Sam lenyelte a tablettát és hálásan nézett a férfire, jól esett égő vállának a hideg textil.
- Köszönöm.
- Nagyon szívesen. – felelte fejbiccentéssel kísérve Teal’c.
- A virágaim vonzzák a darazsakat és méheket. – célzott Sam a terasz párkányán álló leanderekre, melyek teljes pompájukban virágoztak.
- Valóban. – válaszolta a Jaffa. – Jobb már? – kérdezte és elvette Sam válláról a törülközőt.
- Igen, sokkal. – felelte. – Mit is akartál az imént? – kérdezte egy kacér félmosollyal az ajkai körül.
Teal’c nem felelt, de készségesen megmutatta mire készült az iménti kis közjáték előtt. Átölelte Sam-et végigsimított a csípőjén, a derekán, és először lágyan, majd egyre szenvedélyesebben csókolta.
* * *
- Ez nem Teal’c autója? – kérdezte Cam, miközben leparkolt Sam háza előtt.
- De, igen. – felelte Daniel.
- Most már legalább tudjuk, miért nem találtuk a parancsnokságon. – tette hozzá Vala.
- Mintha hátulról hallanám a hangjukat. – folytatta Cam, és Amy kezét megfogva elindult, hogy a házat megkerülve a hátsó kertbe jussanak.
Ami ott fogadta őket attól mind a négyüknek a földbe gyökerezett a lába. Sam és Teal’c a külvilágról tudomást sem véve olyan szenvedélyesen csókolóztak, hogy még Vala is majd’ belepirult. Cameron tért először magához és egy köhintéssel próbálta felhívni magukra a figyelmet.
Sam összerezzent, és olyan hirtelen lépett hátra, hogy Teal’c alig tudta megtartani, hogy ne essen el. Hihetetlen zavarban volt, és barátaik elképedt arcát látva elvörösödött. Teal’c kissé lazított az ölelésén, de egyik karját továbbra is Sam derekán tartotta.
- Hoppsz. – mondta Daniel.
- Ez aztán a meglepetés. – szólt Vala.
- Vala Mal Doran, Daniel Jackson, Amy Vandenberg, Mitchell ezredes. – köszöntötte őket Teal’c.
- Hello, srácok. – nyögte Sam, és próbált úrrá lenni zavarán.
- Ez aztán a váratlan fordulat. – szólalt meg végre Cameron is.
- Mióta titkoljátok ezt előlünk? – kérdezte Vala játékos rosszallással a hangjában.
- Nem, szó sincs titkolózásról, mi… mi… - Sam nem tudta, mit válaszoljon.
Nem akarták titkolni barátaik előtt a kapcsolatukat, de még nem beszélték meg, mit mondanak majd.
- Tegnap este eljöttem Samantha-hoz, és megvallottuk egymásnak az érzelmeinket. – felelte helyette Teal’c.
Sam felettébb hálás volt neki, hogy kisegítette.
- Igen, így van. – tette hozzá Sam. – Régóta szeretjük már egymást, de csak most jutottunk el oda, hogy be is valljuk egymásnak.
- Nos, mi igazán örülünk nektek. – mondta Daniel őszintén.
- Végül is jobb későn, mint soha. Akárcsak mi Cam-mel. – mondta Amy.
- Legalább most már tudom, miért voltál olyan savanyú az elmúlt egy évben, Izmoska. – tette hozzá Vala.
- Tényleg még a szokásosnál is csendesebb volt. – felelte neki Cam.
- Igazán? – kérdezte Sam, és szerelmesen nézett Teal’c-re.
- Valóban. – felelte Teal’c ugyanazzal a szerelemmel a tekintetében. – Ahogy említettem, nagyon hiányoztál.
Sam boldogan mosolygott szerelmére. Eddig is reménykedett benne, hogy barátaiknak nem lesz visszatetsző az ő kapcsolatuk, de azért magában el kellett ismernie, hogy voltak fenntartásai. Mivel Daniel Vala személyében már másodjára választott „idegen” párt, az ő reakciójától nem tartott. Abban azonban nem volt biztos, hogy Cameron is el fogja fogadni, hogy ő és Teal’c annyi év barátság után egymásba szerettek Tudta, hogy lesznek, akik nem fogják ilyen egyszerűen elfogadni szerelmüket – talán még a saját bátyja sem – de az, hogy a barátaik számára természetes volt a kapcsolatuk sokat számított neki. Tudta, mindketten tudták, hogy végre megtalálták az évek óta vágyott boldogságot.
VÉGE