19. fejezet

Sam biztonságba helyezte a két ZPM-et a laborjában, bár biztos volt benne, hogy az egyiket hamarosan elkobozzák majd tőle, hisz nem csak ő szeretne komolyabb kísérleteket végezni. 
Egyelőre azonban le akart futtatni néhány szimulációt, így letelepedett a gépe elé, és hozzálátott. 
Legközelebb késő este nézett fel, mikor konstatálta, hogy éhes, így elindított egy újabb szimulációt, ami tervei szerint egészen reggelig fog futni, aztán elindult, hogy szerezzen valami vacsorát magának. 
A kantinban nem voltak sokan, de Sam az egyik asztalnál megpillantotta Valát. A nő gyorsan lesütötte a szemét, mikor észrevette, hogy Sam belépett, és Sam is vett egy nagy levegőt. Nem volt sok kedve egy nehéz beszélgetéshez, de úgy tűnt, már nincs lehetősége elkerülni. Összeszedett magának némi ennivalót a tálcájára, közte az elmaradhatatlan kék zselével, aztán odasétált Valához. 
-    Leülhetek? - kérdezte óvatosan. 
-    Persze… olyan zsúfolt az étterem, hogy máshol nincs hely - nézett rá egy erőltetett bájvigyorral Vala. 
-    Kicsit feltűnő lenne, hogy itt van a csapatom egy tagja, és én a helyiség másik végébe ülök le - mondta Sam, miközben letette a tálcáját, és letelepedett Valával szemben.
-    Lehet - húzta el a száját Vala. - És mi most nagyon kerüljük a feltűnést… 
-    Egész eddig sikerült - sóhajtott Sam. 
-    Igen, tényleg jól csináltátok… senki nem gyanít semmit - mondta cinikusan Vala. 
-    Nem azért csináltuk, mert titkolunk bármit is - csóválta meg a fejét Sam. - Csak tudjuk, hogy a jelenlétünkre sokan elég rosszul reagálnának. 
-    Mint én is, igaz? - fintorgott Vala. 
-    Vala, nézd… tudom, hogy most utálsz bennünket… 
-    Nem, téged nem - rázta meg a fejét a nő. 
-    Csak… Niont, igaz?
-    Igaz.
-    De miért? Nion sosem ártott neked. Nem tett semmi olyat, amiért utálnod kéne. Még csak olyat sem, amivel felkelthette volna a bizalmatlanságodat. 
-    Még.
-    Nem hinném, hogy a jövőben tervezne ilyesmit - rázta meg a fejét Sam, de mivel Vala nem reagált, inkább ő is enni kezdett. 

-    Vala… én tudom, hogy Quetesh miatt haragszol… - nézett fel újra, miután az a három katona, aki eddig ott vacsorázott nem messze tőlük, befejezte az evést, és kisorjázott a kantinból. 
-    Nem, Sam, neked fogalmad sincs, miért haragszom. Fogalmad sincs, min mentem keresztül. 
-    Nem, tényleg nincs - bólintott rá Sam. - Nion sosem tenne velem olyat, mint amit Quetesh tett veled. Ez a különbség köztük. Nion és én mindent megbeszélünk, és sokat segít nekem. Sosem tett semmi olyat, amit én nem akartam. 
-    Bármikor bekattanhat.
-    Nem, én nem hiszem. Ha az elmúlt kétezer évben nem tette, most miért kattanna be?
-    Talán megtetszik neki ez a világ, és szeretné leigázni…
-    Nem egy goa’uldról beszélünk, Vala! És ezt te is tudod - figyelmeztette Sam.
-    Hát persze - fintorgott a nő. 
-    Oké, megértem, hogy nem bízol benne… megértem, hogy nem tudsz megbízni egy szimbiótában, bár azt nem értem, hogy személy szerint Nionban miért nem bízol, hisz ha végiggondolod az elmúlt hónapokat, sokat köszönhetünk neki. 
-    Ne gyere nekem te is ezzel! - fortyant fel a nő. - Daniel szerint is tartozom neki - fintorgott.
-    Nem tartozol semmivel. Nion mindig segít, ahol tud, és nem azért, hogy viszonozzuk. De ha mégis szeretnéd… 
-    Na most jön a fekete leves - mondta cinikusan Vala. 
-    Semmi fekete leves - rázta meg a fejét Sam. - Csak annyit kérünk cserébe, hogy őrizd meg a titkunkat. Ez talán nem olyan nagy kérés. 
-    Nem is tudom - gondolkodott el Vala. - Ha Daniel holnap vesz nekem egy szép ruhát… talán fontolóra veszem a lehetőséget.
-    Tessék?
-    Daniel azt mondta, hogy ha tartom a szám, holnap elvisz vásárolni. Remélem valami elegáns és drága helyre… 
-    De te nem hagyhatod el a bázist engedély nélkül - nézett rá aggódva Sam. 
-    Ó, Daniel azt ígérte, megoldja - tűnt fel az a sóvár vigyor a nő arcán, mint amikor egy új világban kincset szimatol. - Meg azt is, hogy meg fogja venni nekem a leggyönyörűbb ruhát a Földön. 
-    Persze, és tönkremegy bele - forgatta meg a szemét Sam. 
-    Nem fogom a legdrágábbat választani - sandított rá Vala. - Csak a másodikat - nevette el magát. 
-    És ez… mennyi ideig lesz hatásos? - sandított rá Sam. 
-    Hát, ezt még nem tudom - pillantott rá ravaszul Vala. - Esetleg a közeljövőben elmennék… hogy is hívjátok azt a helyet… szépségszalon… igen, egy olyanba…
-    Na, szegény Daniel… biztos épp egy szépségszalonba vágyik. 
-    Most miért? Közben élvezheti a társaságomat… izgalmas nap lenne.
-    Igen, ez a jó szó rá - csóválta meg a fejét Sam. - De komolyra fordítva a szót, Vala… 
-    Ne aggódj, nem mondom el senkinek. De rajtatok tartom a szemem! - nézett Samre ezuttal tényleg komolyan Vala. - És ha csak egy apró gyanús jelet látok… 
-    Nem fogsz ilyet látni - ígérte Sam. 
-    Majd meglátjuk. 
-    Oké, tartsd rajtunk a szemed, ha ettől neked könnyebb - adta meg magát Sam. 
-    Van nálatok kézifegyver? - kérdezte szigorúan Vala. 
-    Nincs - rázta meg a fejét Sam. - Egy gyógyító kristályom van, de az már évek óta. Ha akarod, ellenőrizheted. 
-    Sort kerítek rá - ígérte a nő. - Egyéb fegyver? 
-    Vala, a fegyverraktár tele van zattal, minek hoztunk volna magunkkal fegyvert? Nem, nincs nálunk semmi goa’uld technológia. Sem fegyver, sem más, a gyógyító eszközön kívül. 
-    Az irodád tele van kristályokkal…
-    Ez már azelőtt is így volt, hogy egyesültem Nionnal. Kutatási adatok vannak rajtuk, és olyan információk, amiket még Selmaktól kaptunk. 
-    Selmak, hát persze - fintorgott Vala. 
-    Apámat és Selmakot légy szíves hagyd békén! A halálukig azon dolgoztak, hogy segítsenek a galaxisnak, és nekünk! Ha nincs Selmak, nem tudjuk legyőzni a replikátorokat, ezt ne felejtsd el! - utasította váratlanul keményen Sam, mire Vala is visszavett egy kicsit. 
-    Bocs - húzta el a száját. - De Quetesh után ne várd tőlem, hogy megbízzak egy… szimbiótában!
-    Őszintén, Vala? Nem érdekel, hogy bízol-e benne, vagy akár bennem. Egy dolog érdekel, hagyd, hogy tegyem a dolgom, és viseld el még egy kis ideig, hogy itt vagyok, és velem együtt Nion is. Hetek, talán napok kérdése, hogy rájöjjünk, hogy győzhetjük le a hírnököket. Ha ez megtörténik, elmegyünk, és ha nem akarod, nem látsz minket többet.
-    Itt hagyjátok a Földet? - lepődött meg Vala. 
-    Igen. Semmi kedvünk egész életünkben olyanoknak magyarázkodni, mint te, akiknek tehetünk bármit, nem tudjuk bebizonyítani, hogy egy oldalon állunk. 
-    Arrogáns vagy - húzta össze a szemét Vala. 
-    Csak dühít a tehetetlenség - hárította el Sam, holott tudta, hogy Valának igaza van. - Az igazságtalanság… Meg az, hogy folyton magyaráznom kell a bizonyítványom. Ha a tetteim… a tetteink nem bizonyítanak, akkor a szavaink sem fognak. 
-    Hát bizonyítsanak a tettek - hagyta rá Vala, majd felállt, fogta a tálcáját és elvonult. 
Sam nagyot sóhajtott, majd nem túl nagy kedvvel de fejezte be a vacsoráját, aztán úgy döntött, beugrik Danielhez. Úgy érezte, szüksége van most arra, hogy beszélhessen valakivel, aki nem ítéli el, aki előtt nem kell titkolóznia és hazudoznia. 
Már majdnem elérte a liftet, mikor Teal’c utána szólt a folyosón. 
-    Carter alezredes! Beszélhetnék veled? 
Sam csak vett egy nagy levegőt, se lelkiereje, se kedve nem volt még egy hasonló beszélgetéshez. De tudta azt is, hogy Teal’c más típus, mint Vala, így mire megfordult, már a barátjára mosolygott. 
-    Hogyne. Nálad? - ajánlotta, mert még az hiányzott aznapra a lelkének, hogy illetéktelenek is meghallják, miről beszélgetnek. 
Teal’c végül fejet hajtott a javaslatra, és egy udvarias mozdulattal előre engedte a nőt. Szótlanul bandukoltak el Teal’c szállásáig, csak amikor becsukódott mögöttük az ajtó, nézett Sam Teal’cre. 
-    Mit tehetek érted? - kérdezte, de Teal’c nem válaszolt, csak közelebb lépett hozzá, megfogta a kezét, és szemügyre vette a kézfejét ott, ahol a vágásnak kellett volna lennie. 

-    <i>Már nincs a vérében annyi naquadah, hogy megérezzen </i>- szólalt meg halkan Nion. 
-    <i>A tretonin miatt?
-    Igen, a továbbfejlesztett tretonin lebontja a szervezetében lévő naquadah-t. Ez hozzájárul ahhoz, hogy a saját immunrendszere idővel újra működőképes legyen.
-    Értem. És… bánnád, ha ennek ellenére elmondanám neki? </i>- kérdezte óvatosan Sam.
-    <i>Nem. Mondd csak</i> - hagyta jóvá Nion. 
-    <i>Kösz! </i>

-    A sebed nem csak karcolás volt - nézett fel végül a nő szemébe Teal’c. 
-    Nem, tényleg nem - ismerte be Sam, miközben egy pillanatra lesütötte a szemét, majd elhúzta a kezét, és zsebre tette, de aztán a pillantása visszatalált a másikhoz. 
-    Ennek csak egy magyarázata lehet - nézett rá összehúzott szemöldökkel Teal’c. 
-    Tok’ra vagyok - vallotta be Sam. 
-    Értem - bólintott rá Teal’c. Sam nem túl sok mindent tudott leolvasni az arcáról, talán csak némi kíváncsiságot. - Már azóta, hogy… a P7R-524-en egyesültél a szimbiótával?
-    Igen - bólintott rá sóhajtva Sam. - A neve Nion. Azért jöttünk vissza, hogy segítsünk harcolni az Ori ellen.
-    Értem. 
-    Teal’c… én… sajnálom, hogy nem mondtuk el - mentegetőzött Sam. - Féltünk, hogy… az előítéletek, amik a jaffák és a tok’rák között vannak, közénk állnának. Pedig most minden eddiginél nagyobb szükség van az összefogásra. 
-    Ez így van - értett egyet Teal’c. 
-    Akkor… nem haragszol? - kérdezte reménykedve Sam. 
-    Bízol a szimbiótádban, Carter alezredes? 
-    Igen - bólintott rá a kérdésre Sam. - Tudom, hogy jót akar. És nagyon sokat segített nekem az elmúlt hónapokban. 
-    Akkor én is bízom benne - hajtott fejet Teal’c.
-    Köszönöm, Teal’c - mosolyodott el Sam. - De… ez az információ szigorúan bizalmas. Még… Mitchel sem tudja. 
-    Daniel Jackson tudott róla - vetette ellen Teal’c.
-    Ő már akkor tudta, hogy így lesz, mikor magamra hagytatok a P7R-524-en - mosolyodott el Sam. 
-    És most már Vala Mal Doran is tudja. 
-    Ennek annyira nem örülök - húzta el a száját Sam. - Bárhol, bármikor kikotyoghatja. 
-    Valóban - értett egyet Teal’c. - Miattam nem kell aggódnod, Carter alezredes. 
-    Köszönöm, Teal’c! Igaz barát vagy.
-    Megtisztel, hogy így érzel, Carter alezredes! - hajtott fejet a férfi. 
-    Mindig is így éreztem - mosolygott rá a nő. - De most ideje hazamennem… ez megint egy bonyolult nap volt - sóhajtott, és még gyorsan elköszönt Teal’ctől, és otthagyta. 
Tíz perccel később Sam belépett Daniel laborjába, és becsukta maga mögött az ajtót.
-    Sam, minden rendben? - nézett rá Daniel aggódva, és csak összehúzta a szemöldökét, mikor Sam letett elé az asztalra egy százdollárost. - Ez mi?
-    Vegyél annak a libának egy olyan ruhát, hogy szeme-szája tátva marad - fintorgott Sam.
-    Sam, erre semmi szükség - rázta meg a fejét Daniel. - Majd megoldom. Elviszem vacsorázni, azt olcsóbban megúszom. 
-    Hm… randi Valával? Jól meggondoltad? - ugratta Sam. 
-    Ez nem randi!
-    Ezt majd magyarázd meg neki is!
-    Lehet, hogy mégis inkább vásárolni viszem - látta be Daniel. - De erre akkor sincs semmi szükség - nyújtotta vissza Samnek a pénzét. 
-    Ugyan, Daniel - hárította el a nő. - Hamarosan elmegyek innen, és a Keralán nem igazán lesz szükségem a dollárjaimra. Ott semmi hasznát nem veszem majd.
-    Hát, akkor nekem is adhatnál belőle - nevette el magát Daniel. 
-    Neked valami jobbat találtam ki - tűnődött el a nő. 
-    Sam…
-    Nem, komolyan… - szakította félbe Sam a tiltakozást. - Figyelj, mióta… hogy is szoktad mondani… mióta kirúgtak az ősök… szóval azóta itt élsz a bázison. Nem gondoltál arra, hogy… legyen megint egy saját házad? Nem lenne jobb, ha lenne hova hazamenned? Vigyázhatnál a házamra… így nem kéne eladnom, neked lenne egy kis menedéked, és… ha esetleg időnként hazatalálok, megalhatnék a kisszobában. 
-    Ugye tudod, hogy három nap alatt könyvtárrá változtatnám a nappalidat? - kérdezte összeráncolt homlokkal Daniel. 
-    Daniel, a pincétől a padlásig könyvtárrá változtathatod a házat, ha vigyázol a virágaimra, lenyírod a füvet, és hagysz nekem egy ágyat, ahol szükség esetén meghúzhatom magam. Na, mit szólsz?
-    Jól hangzik. De… te tényleg jól meggondoltad ezt? 
-    Nem igazán van ezen mit gondolkodni - csóválta meg a fejét Sam. - Minél többen tudnak Nionról, annál melegebb a helyzet, és… előbb vagy utóbb mennünk kell. Remélem, kihúzzuk a háború végéig, de tovább nem kockáztathatunk. Régebben Nion kockáztatta a gazdateste életét, azzal, hogy tette a dolgát, most én kockáztatom az övét azzal, hogy teszem a dolgom. De nem kísérteném tovább a sorsot, mint muszáj. És különben is… Malek vár ránk - tette még hozzá egy mosollyal.
-    Értem - sóhajtott Daniel. - Hát… ha tényleg komolyan gondolod, elfogadom. 
-    Örülök - mosolyodott el Sam. - Visszatérve a barátnődre… 
-    Nem a barátnőm - vágott közbe határozottan Daniel. 
-    Kaptál már engedélyt? 
-    Igen, meg egy kárörvendő vigyort, hasonlót, mint a tiéd - forgatta meg a szemét Daniel. 
-    Ne haragudj, Daniel… nem kárörvendő, csak… szóval nem irigyellek. És… hálás vagyok… tudom, hogy miattam teszed, meg minden… de zűrös napod lesz.  
-    Vala nem… - kezdte Daniel védelmébe venni a nőt, de Sam félbeszakította. 
-    Persze, Vala nem rossz csaj, csak egy kicsit… zizi.
-    Eléggé - nevette el magát Daniel. 
-    Azért… aggódom. Még ha el is viszed randizni…
-    Ez nem randi! - tiltakozott már sokadszor Daniel, és Sam jót mulatott rajta. - Próbáltam a lelkére beszélni - sóhajtott végül Daniel. - Remélem, sikerrel. 
-    Én is. Már nem túl sok idő. Remélem, addig valahogy kibírja. 
-    Majd rajta tartom a szemem - ígérte Daniel. - Amúgy… remélem, csak kaktuszaid vannak. Nekem eddig minden virágot sikerült halálra szomjaztatnom. 
-    Szegény virágok - kuncogott Sam. - Majd addig kitalálok valami automata öntözőrendszert. Most megyek, hagyom, hogy a kedvenc fordításoddal töltsd az éjszakát. Vagy… inkább gyűjts lelkierőt a holnaphoz!
-    Sam… még egy szó, és te mész Valával, ahova akarsz - fenyegette meg Daniel a nőt. 
-    Isten ments! - nevetett Sam. - Már itt sem vagyok! - mondta, és gyorsan kisurrant Daniel irodájából, és a lift fele indult. 

-    <i>Mit gondolsz? </i>- szólította meg hazafele Niont a kocsiban.
-    <i>Teal’cnek örülök, hogy tudja </i>- tűnődött el a szimbióta. 
-    <i>Tényleg? </i>- lepődött meg Sam, pedig tényleg ezt érezte a szimbióta felől. 
-    <i>Igen. Ez furcsa a számodra? 
-    Egy kicsit igen. Azt hittem, neked is vannak fenntartásaid vele szemben. Mármint… hogy jaffa volt. Sőt mi több, Apophis első jaffája.
-    Sam, tíz éve dolgozol már Teal’ckel, és én ennek a tíz évnek minden pillanatát ismerem az emlékeidből. Teal’c jó ember, függetlenül a múltjától. Mióta szembefordult Apophisszal a jó ügyért harcol, és mindent megtett, hogy segítsen legyőzni a rendszerurakat. Ezt tisztelem benne. Nem egyszer kockáztatta az életét, nem egyszer kínozták már meg, de ő kitartott a meggyőződése mellett. Sőt, egyszer felajánlotta a szabadságát egy testvéremért cserébe. Ezt sosem felejtem el. Ő bátor és igaz harcos.
-    Örülök, hogy így érzel </i>- mosolyodott el Sam. -<i> Teal’c jó barátom. És… én is örülök, hogy tudja. Nem szívesen titkolóztam előtte. És annak is örülök, hogy jól vette az akadályt. Annak idején, az Alfa bázison ő is elég feszült volt, emiatt voltak kétségeim. De ahogy sejtettem… az elmúlt hónapokban már bizonyítottunk neki. Neki ennyi elég, hogy bízzon bennünk. 
-    Így van. Mitchelnek nem akarod elmondani? </i>- kérdezte Nion.
-    <i>Nem </i>- válaszolt Sam meglepően határozottan. - <i>Épp elég Vala miatt aggódnunk. Semmi kedvem még Mitchel megjegyzéseit is elviselni. 
-    Rendben, ahogy akarod </i>- értett egyet készségesen a szimbióta. 
-    <i>Nem vetted a szívedre </i>- kuncogott Sam.
-    <i>Tudod, hogy nem kedvelem Mitchelt </i>- vont vállat gondolatban Nion. - <i>Nem szeretem az olyan embereket, akik a nagy szájukkal és az öklükkel tudnak csak érvényesülni. 
-    Nion! </i>- szólt rá Sam. - <i>Vegyél vissza!
-    Tudod, hogy igazam van.
-    Cam jó katona </i>- vette védelmébe Sam a csapat vezetőjét.
-    <i>Persze, amíg verekedni kell</i>- fintorgott Nion. - <i>Csak nehogy olyan helyzettel kerüljön szembe, amikor az eszét kellene használni. Akkor jaj nekünk!
-    Nion! </i>- szólt rá megint Sam.
-    <i>Jól van, nem mondok semmit </i>- sértődött meg a szimbióta. 

-    <i>Figyelj, idegesek vagyunk mindketten… ne egymáson vezessük le! Egyikünk sem tehet arról, ami ma történt - engesztelte Sam. 
-    Jól van, jól… </i>- enyhült meg Nion is. - <i>De ne várd tőlem, hogy kedveljem a főnöködet. 
-    Nem várom. Csak viseld el még egy kicsit!
-    Rendben </i>- adta meg magát Nion. - <i>Valával tehetünk valamit?
-    Persze. Mi is elvihetjük vásárolni. Esetleg kozmetikushoz.
-    Még mit nem! -</i> fortyant fel Nion.
-    <i>Egy ilyen aprócska áldozatot igazán meghozhatunk </i>- ugratta Sam.
-    <i>Majd mondd ezt akkor is, mikor egy áruháznyi ember előtt kellemetlen helyzetbe hoz! 
-    Hát épp emiatt nem irigylem Danielt </i>- vigyorgott Sam. -<i> Szüksége lesz minden tehetségére, hogy kimagyarázza az ilyen szituációkat. Még szerencse, hogy Daniel jó diplomata. Talán megoldja. 
-    És gondolod, hogy Valának tényleg elég egy csillógó ruha, hogy befogja a száját?
-    Nézd, Nion… én… megbíznék Valában, ha csak a szándékairól lenne szó. Ő nem akar rosszat… általában. De ő úgy szólja el magát, hogy még csak észre sem veszi. Állandóan csacsog mindenféle butaságról, ha kell, ha nem. Még akkor is, ha senki nem figyel rá. És mire észbe kap, kész a baj. És ezen nem segít sem egy ruha, sem egy vacsora Daniellel. Csak abban bízhatunk, hogy mellénk szegődik a szerencse. 
-    Hát ez elég sovány lehetőség.
-    Igen, az </i>- látta be Sam, miközben leállította a kocsit a ház előtt, és besétált. - <i>És, hogy válaszoljak is a kérdésedre, igazából nem, nem tehetünk vele semmit. Imádkozhatunk, ha gondolod, de kétlem, hogy segítene.
-    Igen, én is. De… amivel ugrattad Danielt… hogy ő és Vala… Gondolod, hogy van köztük valami? 
-    Hát, néha úgy vitatkoznak, mint egy öreg házaspár </i>- nevette el magát Sam, miközben bevonult a fürdőbe, hogy letusoljon. - <i>De hogy lenne köztük valami… nem tudom. Te mit gondolsz?
-    Azt, hogy ha még nincs is, majd lesz </i>- mondta jót mulatva Nion. 
-    <i>Szegény Daniel </i>- nevetett vele Sam is. 
-    <i>Vala sokat komolyodna mellette</i> - tűnődött el Nion. 
-    <i>Igen, az lehet. Bár Valát nehéz komolynak elképzelnem </i>- csóválta meg a fejét Sam. - <i>Ő alapjáraton ilyen lökött. Nem tudja meghazudtolni a természetét. 
-    Ebben van valami <!i>- értett egyet Nion. -<i> De Danielre is ráférne, hogy végre boldog legyen valakivel. 
-    Ez igaz, de pont Valával? </i> - fintorgott Sam.
-    <i>A sors kifürkészhetetlen </i>- somolygott Nion. 
-    <i>Ez tény. Sosem volt szerencséje a választottjaival </i>- hagyta rá Sam, miközben bebújtak az ágyba. - <i>De most pihenjünk. Ez megint nem volt egy egyszerű nap. 
-    Most őszintén, Sam… szokott nekünk olyan lenni?
-    Nem </i>- nevette el magát a nő. - <i>Éppen ezért pihenjünk rá a következőre, oké?
-    Oké </i>- adta meg magát a szimbióta, így lassan elcsendesedtek, és megpróbáltak aludni. 

-    <i>Nion, nem fejeznéd be az agyalást? Így képtelen vagyok aludni! </i>- fakadt ki Sam egy fél órával később. 
-    <i>Ne haragudj, Sam… Csak azon gondolkodtam, hogy Vala ellenszenve vajon nekem szól, vagy úgy általában a tok’ráknak, vagy a goa’uldoknak…
-    Vala ellenszenve a goa’uld-féle gazdatest-szimbióta kapcsolatnak szól. Már ha lehet azt a totális elnyomást kapcsolatnak nevezni - fintorgott Sam. - Nem lehet túl kellemes élmény, és Valának volt része benne. 
-    De akkor főleg nem értem. Hisz a tok’rák távolították el belőle Quetesht, megszabadítottuk az elnyomójától. 
-    Vagyis hálásnak kellene lennie? </i>- forgatta meg a szemét Sam. 
-    <i>Nem ezt mondtam. Csak… neki kellene a legjobban tisztában lenni a különbséggel. Tudnia kellene, hogy nem vagyok goa’uld, és nem akarok rosszat sem neked, sem neki, sem a Földnek. Mi mindig a rossz ellen harcoltunk, az elnyomás ellen, és ezt ő is tudja.
-    Vannak olyan emlékek, amik egy életre beleégnek a lelkedbe </i>- sóhajtott Sam. - <i>Amiktől akkor sem tudsz szabadulni, ha szeretnél.
-    Tudom, de a tok’rák sosem ártottak neki. Sőt, segítettek.
-    Tudom… és hidd el, majd ő is belátja. Csak most… túl hirtelen jött neki ez az egész. Adjunk neki egy kis időt, hogy megeméssze. Amiatt nem aggódom, hogy mit gondol rólunk. Majd megbékél. 
-    Legyen igazad -</i> sóhajtott Nion. 
-    <i>Az lesz. És most aludj! Vagy legalább engem hagyj aludni! </i>- morgott Sam, aki már nagyon álmos volt, és tudta, hogy másnap megint korán kell kelniük, mert ki akarta próbálni a ZPM-mel kapcsolatos ötletét. 
-    <i>Rendben </i>- sóhajtott Nion. -<i> Jó éjt, Sam! </i>
-    <i>Neked is! </i>- enyhült meg a nő, és most, hogy Nion félretette a gyötrő gondolatait, néhány percen belül álomba merült.