SG1-SGA crossover - Atlantis angyala

SG1-SGA crossover - Atlantis angyala
1. fejezet


Két fiatal csinos lány sürgött-forgott egy washingtoni lakásban. Épp csomagoltak. Nagy útra készültek. Ismerőseik, barátaik és a családjuk úgy tudta, hogy egy világ körüli útra indulnak. De azt csak a két lány tudta, hogy mekkora kaland vár rájuk.

Roxy szemszöge

- Roxy elkészültél? - kiabált Sarah a másik szobából, amikor én az utolsó bőröndömet cipzáraztam be
- Mindjárt kész vagyok - kiabáltam vissza - Mikor jönnek értünk?
- Fél óra múlva - mondta Sarah immár a szobám ajtajából
Körülbelül fél óra múlva egy nagy fekete terepjáró állt meg a ház előtt. Két órával később pedig már Cheyenne hegy alatti bázison voltunk. Még elbúcsúztunk a barátainktól és elindultunk az Ősök városába Atlantisra.

Két nappal később a Pegazus galaxisban

- Mit tudunk a vendégeinkről? - kérdezte Rodney McKay a kaputerembe érve
- Csak annyit, hogy az egyikük egy diplomata, aki segíteni fog nekünk szövetségeseket szerezni a Pegazus galaxisban - mondta Sheppard ezredes*
- Megint egy diplomata? - grimaszolt Rodney - Nem elég, hogy el kell viselnünk Woolsey-t még egy szabálykövető, akadékoskodó és önelégült idiótát küldenek a nyakunkra?
- Ugyan már Rodney, csak nem lesz olyan vészes - tette hozzá Tayla
- És ki a másik? - csatlakozott a beszélgetéshez Ronon Dex is
- Állítólag a fontoskodó diplomata katonai kísérete lesz - mondta Sheppard
- Pár másodpercen belül ideérnek - csatlakozott a társasághoz Richard Woolsey Atlantis vezetője
És valóban pár másodperc elteltével féregjárat jött létre és 4 ember lépett ki sz eseményhorizontból.
- O'Neill tábornok, Carter ezredes nem számítottunk önökre - köszöntötte Woolsey az érkezetteket
- Tudja Woolsey Carter hetek óta rágja a fülem, hogy engedjem vissza Atlantisra, legalább egy pár napra. Így mivel kapóra jött az új társaik érkezése gondoltam véget vetek az ezredes ˝szenvedéseinek˝ - vigyorgott O'Neill
- És maga mi járatban errefelé? - nézett rá Sheppard
- Elismerem, hogy én is szívesen jöttem ide - mondta a tábornok
- Nem felejtett el valamit, uram? - kérdezte Carter ezredes
- Mit? - kérdezett vissza O'Neill Carter erre a két vendégre pillantott mire a tábornoknak is leesett a tantusz.
- Ja igen! Emberek bemutatom önöknek az atlantisi expedíció két legújabb tagját - mutatott a tábornok a két lányra
- Na ne! - hallatszott egy hang, ami Sheppard ezredeshez tartozott Mindenki rápillantott, ő pedig csak a két jövevényt bámulta. Ahogy a társaság többi része is feléjük fordult, akkor vették észre, hogy két nagyon csinos lány áll előttük az egyikük egy fekete kosztümöt és aktatáskát viselt, míg a másik a Parancsnokság egyenruhájában fegyverrel a kezében feszített az atlantisi csapat előtt. Az egyenruhás nő arca ugyanazt a döbbenetet tükrözte, mint Atlantis katonai parancsnokáé, míg a másik lány inkább bűntudatos arcot vágott.
- Na ne! - mondta újra Sheppard
- Leszűkült a szókincsed - nevetett a kosztümös nő, a másik lány azonban továbbra is döbbent volt
- Ezek szerint ismerik egymást - mondta Woolsey
- Folytatnám, ha lehet - vágott sértődött arcot O'Neill - Szóval bemutatom önöknek Sarah Sheppardöt és Roxenne Carter alezredest
- Carter? - kérdezte Rodney
- Sheppard? - kérdezte Teyla Rodney-val egyszerre
- Igen, Roxy az unokatestvérem - mondta Sam
- Sarah pedig az én húgom - mondta John

Roxy

Ez az egész hihetetlen! Nem az, hogy egy másik galaxisban vagyok, hiszen 5 éve dolgozom a Csillagkapu Parancsnokságon, hanem az, hogy itt áll velem szemben az az ember, aki egykor tönkretette az életem és aki a mai napig is kísért. És Sarah tudta, hogy ő is itt van. Ezért még megfizet.
- Szia bátyus - lépett oda Sarah a testvéréhez és megölelte
- Szia hugi - viszonozta az ölelést John - Mi járatban vagy erre?
- Egy kicsit nyomoztam a bátyám után, aki 5 éve eltűnt és semmi hírem nem volt róla. Nagyon aggódtam érte - mondta Sarah szemrehányóan
- Tudom, hogy jelentkeznem kellett volna, de..... - kezdte John, de Sarah félbeszakította
- Igen, tudom! És abban a pillanatban, hogy megtudtam miket tettél, hogy hány ember életét mentetted meg, mindent megbocsátottam.
- Köszönöm, de azt hiszem ezzel egyedül vagy - nézett jelentőségteljesen rám
- Roxy, tudom, hogy szólnom kellett volna, de akkor nem jöttél volna velem - mondta Sarah
- Naná, hogy nem jöttem volna - morogtam
- Haragudhatsz rám, de ismerd el, hogy megbántad volna ha nem jöttél volna el. Ez Atlantis! Ki ne akarna itt lenni? - mutatott körbe vigyorogva Sarah
- Igazad van! sóhajtottam - Maradok, de ezt még megemlegeted - fenyegettem meg
- Értettem alezredes - tisztelgett nekem Sarah Erre persze elnevettem magam.
- Ha befejezték a magánbezsélgetést. akkor bemutatnám Atlantis legénységét. Richard Woolsey Atlantis vezetője - mutatott Jack a karót nyelt szemüveges alakra - Teyla Emmagan és Ronon Dex - mutatott a barna hajú és barna bőrű nőre, majd a mogorva kétajtós szekrény férfira - Dr. Rodney McKay, Atlantis tudományos részlegének vezetője, Dr. Jennifer Keller, az orvosi csapat vezetője és gondolom John Sheppard ezredest a város katonai parancsnokát már ismerik - fejezte be a bemutatást O'Neill tábornok
- Jaj ne! - nyögtem Az utolsó mondat kiakasztott.
- Igen, jól gondolod. John a felettesed és minden parancsát követned kell - mondta Sam és montha egy kárörvendő mosolyt láttam volna a szája sarkában
- Hogy én mennyire utálom az életem - nyögtem
- Ugyan Rox nem vagyok olyan rossz főnök - vigyorgott John
- Ne hívj így! Tudod. hogy te voltál az utolsó, akit látni akartam, de sajnos a Sors ellenem fordult és kénytelen vagyok veled dolgozni - mondtam
- Roxenne - mordult rám Sam
- Elnézést! - vicsorogtam Nem akarok itt lenni! Nem akarom őt látni, főleg nem vele lenni. Istenem! Ráadásul vele kell dogoznom ki tudja meddig. Ez már szinte fizikai fájdalmat okoz.
- Rendben! Akkor kérem foglalják el a szálláshelyeiket és 1 óra múlva eligazítás - mondta Woolsey majd távozott Megmutatták a szobáinkat majd kicsomagoltunk aztán mentünk az eligazításra. Az eligazítás gyorsan lezajlott. Mr. Woolsey elmondta kinek mi lesz a feladata. Sarah a diplomáciai feladatokért felel én pedig az ő biztonságáért. Végülis ugyanazt tesszük, amit eddig csak egy másik galaxisban. Sarah Woolsey-nak jelent, én pedig John-nak, de Woolsey parancsait is követnem kell. Nem mondom, nem igazán örülök neki, mert tudom, hogy John minden parancsomat felülbírálja majd. Ismerem már annyira, hogy tudjam, hogy minden szavamba és döntésembe beleköt majd.
- Roxy, minden rendben? - csatlakozott hozzám Sarah miközben Atlantis folyosóit jártam
- Nem, mert eltévedtem - néztem körül
- Tudod, hogy nem erre céloztam - mondta - Arra - mutatott jobbra
- Miért nem mondtad el? - kérdeztem pár perc csend után
- Már mondtam. Azért, mert akkor nem jöttél volna el.
- Tudod, hogy ez nekem mennyire fáj? Látni őt ennyi év után? - sírtam el magam
- Mi a franc van veletek? Látom rajtatok, hogy még mindig ugyanúgy néztek egymásra. Még mindig odáig vagy érte, ahogy ő is érted - mondta felháborodottan Sarah
- Tudod, hogy mi a helyzet. Ő elhagyott és elvette Nancy-t, aztán eltűnt. Ezek után eszemben sincs kibékülni vele. Nem akarok jóban lenni vele. Gyűlölni akarom, mert összetörte a szívem - mondtam én is feldúltan
- Nem tudod gyűlölni Roxy, mert még mindig szereted őt - enyhült meg
- Igen - vallotam be - De soha nem lehet köztünk többé semmi.
- Nehogy azt hidd, hogy John nem fog addig ostromolni, amíg be nem adod a derekad. Mindketten jól ismerjük és tudjuk, hogy ő nem olyan, aki csak úgy feladja.
- Ha rajtam múlik soha nem éri el a célját - mondtam
- Hát persze - vigyorgott Sarah önelégülten Na ebben hasonlított a legjobban a bátyjára. Visszavágni már nem tudtam, mert közben megtaláltuk a szálláshelyünket és elmentünk lefeküdni.
Másnap reggel a kantinban összefutottunk Atlantis első csapatával.
- Csatlakozhatunk? - kérdezte Sarah majd odarángatott az asztalhoz
- Persze, gyertek csak - vigyorgott Sheppard és közben csakis engem bámult. Vonakodva ugyan, de odaültem. És vajon ki mellett maradt nekem hely? Persze, hogy John mellett. Végem van!

* A történetben John Sheppard és Cameron Mitchell az ezredesi rangjelzéssel szerepel. Mitchellt az Ori legyőzése után, míg Sheppardöt a lidércek legyőzése után léptették elő alezredesről ezredessé.
Kategória: KRIMI88 TÖRTÉNETEI | Hozzáadta:: Emilia (2013-07-26)
Megtekintések száma: 577 | Hozzászólások: 1 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 1
1 krimi88  
0 Spam
Szia!

Köszönöm a hozzászólásod. Örülök, hogy tetszik eddig a történet. Hamarosan hozom a folytatást.

Krimi88

Név *:
Email *:
Kód *: