SG1-SGA crossover - Atlantis angyala 3.fejezet
SG1-SGA crossover - Atlantis angyala 3. fejezet Mi pedig azt nem értettük, hogy mit keresnek a szobám előtt. - Mi van? - kérdezte John - Reggel 8 óra van. Nem jelentetek meg az eligazításon és aggódni kezdtünk - mondta Teyla - Hoppá! Elaludtunk - vigyorgott rám John - Sheppard ezredes mit keres Ön az alezredes szobájában - kérdezte Woolsey kicsit dühösen - Teyla és Ronon nem mondta el? - kérdezett vissza John - Mondtuk neki, hogy az alezredes sikítására berohantunk és hogy te itt maradtál vele - kezdte Teyla - De azt hittük, hogy miután megnyugodott visszamentél a szobádba - tette hozzá Ronon egy sunyi mosoly kíséretében - Igen, de Roxy nem volt túl jó állapotban, ezért nem akartam egyedül hagyni - mondta John - Megint Irak? - kérdezte az eddig csendben lévő Sarah - Igen - sóhajtottam - Roxy, nem te tehetsz róla, csak parancsot követtél. - Igen, de az én kezem által halt meg 25 ártatlan ember - kiabáltam ismét sírva Mindenki döbbenten, mégis sajnálkozva nézett rám. - Ti meg miről beszéltek? - kérdezte John - Semmiről! Minden rendben - töröltem le a könnyeimet - Nem, Roxy! Semmi sincs rendben - nézett rám Sarah - 5 évvel ezelőtt Roxy parancsnoka azt a parancsot adta neki, hogy bombázzon le egy iraki kórházat, ahol elmondása szerint terroristák voltak. Roxy követte a parancsot és lebombázta az épületet. Később kiderült, hogy 25 ártatlan iraki menekült volt abban a kórházban nem pedig terroristák. Roxy-t hadbíróság elé állították és Ross ezredes ellene vallott. Azt állította, hogy időben szólt Roxy-nak, hogy nem terroristák vannak ott, de Roxy nem követte a parancsot. Az az aljas görény kihúzta magát a felelősségvállalás alól és Roxy-ból csinált bűnbakot. - Bár találkoznék azzal a mocsokkal! Ellátnám a baját az biztos! - szorult ökölbe John keze - Higgye el alezredes itt ilyen nem fordulhat elő - mondta Woolsey - Tudom. Hiszek magának. Köszönöm! - mosolyogtam halványan a bázis vezetőjére - Fél óra múlva álljanak készen az indulásra. A küldetés lényegét majd a társaik elmondják - mondta a főnök majd elhagyta a szobát Mindenki követte kivéve Johnt. - Te nem mész készülődni? - kérdeztem - De igen, csak tudni szeretném, hogy biztosan jól vagy-e? - Jól vagyok. Köszönöm, hogy velem voltál - mondtam - Mindig veled leszek - érintette meg az arcom - még akkor is ha a bátyám felesége vagy. - Tessék? - kérdeztem - Mindegy - mondta - Örülök, hogy jobban érzed magad - mondta majd gyorsan elhagyta a szobát. Bambán bámultam utána. Még percekig visszhangzott a fejemben a mondat:"Még akkor is ha a bátyám felesége vagy" Honnan vette azt, hogy hozzámentem Dave-hez? Ezen azonban nem volt időm gondolkodni, mert készülnöm kellett az első atlantiszi küldetésemre. Fél óra elteltével már a kaputeremben voltam. Már mindenki teljes harci díszben volt. Ronon kivételével mindenki Atlantis hivatalos felfedező egyenruhájában feszített, köztük én is. Sarah mellé léptem és felé nyújtottam egy 9 mm pisztolyt. Mivel Sarah általában nem hord fegyvert ezt egy ideje minden küldetés előtt eljátszuk. Ez egyfajta rituálé köztünk. - Roxy, ezt még hányszor játszod el? - kérdezte egy sóhaj kíséretében - Sarah, ha nem tudnálak megvédeni szükséged van egy fegyverre, hogy szükség esetén megvédhesd magad. - Majd ők megvédenek - mutatott a többiekre - Higgye el alezredes bármitől és bárkitől megvédjük Ms. Sheppard-öt - mosolygott Lorne Sarah-ra - Köszönöm őrnagy - mosolygott Sarah Lorne-ra - Hívjon csak Evan-nek - felelte a férfi - Sarah - fogtak ismét kezet Másdpercekig álltak így és közben egymás szemébe bámultak. - Ez ismerős valahonnan - hallottuk McKay hangját Mikor ránéztem, ő a tekintetét köztem és John közt járatta ezzel jelezve, hogy ránk gondolt. És igaza volt. - Szerintem induljunk - mondtuk egyszerre John-nal majd egymásra néztünk és elnevettük magunkat. - Sok sikert! - jött le a lépcsőn Mr. Woolsey - Köszönjük! - felelte John majd átléptünk a kapun Egy erdős bolygóra érkeztünk. Lorne csapata a kaput védte. Csak Lorne tartott velünk. Ahogy végigmentünk a faluba vezető úton a helyzet egyre gyanúsabbá kezdett válni, de nem csak nekem. John, Teyla, Ronon és Lorne is gyanakodva pásztázta a környéket. - Itt valami nem stimmel - szólalt meg John - Szerintem sem - értettem egyet - Gyorsan zavarjuk le a tárgyalást aztán tünjünk innen - tette hozzá John Épp beértünk a faluba mikor Genii katonák vettek minket körbe. Azonnal rájuk fogtuk a fegyvereinket, ahogy ők is ránk. - Dobják el a fegyvert - szólalt meg az egyik - A nevem Sarah Sheppard és a béketárgyalásokra jöttünk - szólalt meg Sarah - Már vártuk önöket - vigyorgott egy másik - Kérem kövessenek! - mondta majd letették a fegyvert és elindultak a falu belseje felé. Egyáltalán nem féltek attól, hogy hátba támadjuk őket. Lorne és én egyszerre néztünk Johnra, hogy mit is tegyünk. Szívem szerint most azonnal elhúztam volna innen és ahogy elnéztem ezzel John és a többiek is így voltak. Pár másodperc múlva John bólintott, hogy menjünk. Bizonytalanul ugyan, de követtük őket. - Nem bízom bennük - sétáltam John mellé - Én sem. Jobb ha odafigyelünk - mondta majd tovább sétáltunk Negyed órával később egy hatalmas épület előtt álltunk meg. - Kérem adják át a fegyvereiket - szólt az egyik - Csak akkor ha maguk is - szóltam - Tegyék le a fegyvert különben kényszerítjük önöket - emelték fel a fegyvereiket Mi sem tétlenkedtünk. Mi is rájuk emeltük a fegyvereinket. Erre még több Genii katona lépett elő fegyverrel. - Kérem, erre semmi szükség. A béketárgyalások miatt jöttünk. Nem akarunk erőszakot - mondta Sarah Pont olyan volt, mint Daniel. Mindent beszéddel akart megoldani, de sajnos vannak esetek, amikor a szavak már nem érnek semmit. - Gondolom Őn a diplomata, aki tárgyalni akar - lépett elő egy nagydarab Genii egyenruhás fazon - Kolya - morogta mellettem John - Sheppard maga még él? - kérdezte a férfi - Úgy látom ismerik egymást - mondtam - Jobban, mint hinné - felelte a férfi - Azonban önöket még nem ismerem. A nevem Acastus Kolya, a Genii főparancsnoka. - Üdvözlöm! Sarah Sheppard vagyok Atlantisról, ő pedig Roxenne Carter alezredes - mutatott be minket Sarah Akaratomon kívül is felfigyeltem arra, hogy Kolya szeme milyen gonoszan csillant meg, amikor meghallotta Sarah vezetéknevét. Persze! Hiszen Johnt utálta. - Nos Ms. Sheppard kérem jöjjön velem - mosolygott Kolya Sarahra - Sajnálom, de Sarah nélkülem nem megy sehová - mondtam - Ebben az esetben mind velünk jönnek - mondta majd intett a katonák felé. Az emberei körbevettek minket, lefogtak és elvették a fegyvereinket és egy börtönszerű épületbe húrcoltak. Hiába kűzdöttünk szabadulni nem tudtunk. Egy tömlőcbe vittek minket majd otthagytak. - Nem úgy volt, hogy Kolya halott? - kérdezte Lorne - De igen! Sheppard a szemünk láttára ölte meg - értetlenkedett McKay - Ó! Akkor ezért érdeklődött a hogylétedről? - kérdeztem gúnyolódva Johnt - Viszont ez nem egy Genii börtön - mondta Teyla - Nem ismerős neked ez a berendezés Roxy? - kérdezte Sarah - De igen! Ori - mondtam - És szerinted ő is túlélte? - kérdezte Sarah - Remélem, hogy nem - mondtam - De mégis mit keres az Ori a Pegazus galaxisban? - Ez nem jó jel! Az Ori és a Genii szövetsége nagyon rossz nekünk - mondta Sarah - Egyszer és mindenkorra tudni akarom mi folyik itt - morogtam majd a rácsokhoz léptem és kiszóltam az őrnek - Hé seggfej! Beszélni akarok a főnököddel! Erre az őr gyilkos tekintettel nézett rám majd rádión szólt a főnökének. Kolya pár perc elteltével meg is érkezett. - Hallom beszélni akart velem - mosolygott rám - Na idefigyeljen! Nem érdekel honnan ismeri ezeket az embereket - mutattam az atlantisi csapatra - nem érdekel mennyire gyűlöli Sheppardöt, de tudni akarom, hogy mi a franc köze van a Genii-nak az Ori-hoz? És az is érdekelne, hogy ha egyszer halott volt most hogy lehet, hogy mégis él? - Szemtelen, vakmerő és gyönyörű. Gyilkos párosítás! - nevetett Kolya - Tetszik maga nekem! De ha tudni akarja egy szövetség az Ori-jal csak a mi javunkat szolgálja. - Felemelkedés mi? - kérdeztem - És hatalom - nevetett tovább - Ami pedig a feltámadásomat illeti. Annál volt egy kis segitségem. - Egy hírnök támasztotta fel? - kérdezte Rodney - Nem! Egy halott feltámasztására csak egyvalaki képes - mondtam, de reméltem, hogy nincs igazam. - Jól gondolod Roxenne - szólt egy nagyon ismerős női hang - Rég találkoztunk! | |
|
| |
| Megtekintések száma: 687 | Hozzászólások: 1 | |
| Összes hozzászólás: 0 | |