StargAte Intelligence

"A Stargate Intelligence, röviden az SGI a Homeworld Securitynek egy titkosan működő alegysége melynek tagjai inkognitóban dolgoznak, mint a Csillagkapu Program katonái, és feladatuk többek között a Parancsnokság, valamint Atlantis, és minden emberi bázis, hajó személyzete közé beférkőzött ellenséges erők felkutatása, leleplezése, és ártalmatlanná tétele. Feladatuk továbbá minden idegen faj, a Tauri ellen irányuló bármilyen negatív akciójának kifürkészése, megelőzése, valamint megakadályozása. Az SGI ügynökeit Jack O'Neill vezérőrnagy választja ki a SG katonák soraiból, és kilétüket csak ő ismeri. Az SGI-ról nincsen tudomása sem a Pentagonnak sem másmilyen felsőbb földi igazgatási szervnek. A különleges alakulatot 2007. 01. 23.-án alapította meg Jack O'Neill vezérőrnagy, Hank Landry vezérőrnagy, valamint George Hammond altábornagy egy titkos megbeszélésen az SGC-n, melynek témája a Földet fenyegető ellenséges fajok voltak. Többek között az ori, a Lucian szövetség, a wraith, és a Pegasus-galaxis beli replikátorok, valamint Ba'al. Ezen veszélyek mérlegelése vezetett egy új katonai árnyékszervezet létrehozásához, mely nem él vissza a Csillagkapu nyújtotta előnyökkel, mint régebben a szakadár NID-sok. Pár nappal később O'Neill vezérőrnagy kutatni kezdett egy megfelelő főhadiszállás után, és hamarosan rá is akadt a tökéletes helyre. Talált a Cheyenne-hegyről egy régebbi szerkezeti ábrát, mely jelölt egy 29. szintet is ahová a 27. szint egyik félreeső helységéből vezetett lépcsőház. A vezérőrnagy érdekesnek találta, hogy más tervrajzokon ez nem lett feltüntetve, így utána járt a dolognak, és személyesen meggyőződött az "elfeledett emelet" létezéséről. Ugyanis azt a helységet ahonnan le lehetett menni, most törmelék borította. Régebben omolhatott be, még a két Világháború közötti időszakban, miután a kaput a hegybe szállították. Aztán megfeledkezhettek a legalsó szintről. O'Neill pár megbízható katonával rendbehozatta a lejáratot, valamit az új szintet, és lezáratta a helyet. Veszélyes idegen vegyianyag raktárnak álcázták, ahová csak a legfelsőbb prioritással lehetett belépni tenyérlenyomat, és retinaszkennelést követően. Az alsó ajtónál pedig hangmintát kellett adnia a belépni vágyóknak, és egy mágneskártyát is le kellett húzniuk."



Cheyenne Mountain Complex - S.G.C. - 29. szint - Folyosók >>>
Magányos alak ballagott a labirintusszerű folyosók hálózatának egyik részén, melynek padlóját mindenféle színes csíkok díszítették. Pontosabban fogalmazva, útjelző táblákként üzemeltek, mint bárhol máshol az Egyesült Államok katonai intézményeiben. Jól látszott a férfin, hogy tudja merre halad, így nem ismeretlen neki a környezet. Valóban nem volt az, hiszen már számtalanszor megfordult a 29. szinten. Lassan már egy éve dolgozott az SGI-nál, és észre sem vette milyen hamar elrepült a legutóbbi esztendő. Ez betudható volt a sok teendőnek, amivel megbízták az elmúlt 365 napban. Örömmel konstatálta, hogy a legtöbb akadályt sikerrel vette. Éppen a teljesített missziók jártak a fejében, mikor egy hang szólította meg a háta mögül.:
- Lipton őrnagy! Várjon kérem! - visszhangzott mindenfelé, mire a megszólított megtorpant, majd megfordult.:
- Szép napot, Százados! - mondta a melléje érkező Ryan I. Abbottnak, aki viszonozta a köszönést.:
- Önnek is, Uram! - majd együtt indultak tovább, mert céljuk ugyanannak a helységnek az elérése volt. Az eligazító terem. Ám mivel még menniük kellett pár sarkot, így beszédbe elegyedtek egymással, hiszen régen nem volt alkalmuk találkozni. Az őrnagy kezdte.:
- Nem is tudtam, hogy visszatért Atlantisról! Milyen Carter ezredes? Sikerült elfogadtatnia magát az expedíció tagjaival?
- Csak pár perce érkeztem. Még ki sem fújtam magam. Úgy érzem nem került minden molekulám a helyére. - vigyorodott el Abbott, majd folytatta.:
- Szerintem nem lesz vele probléma. Okos is, szép is, volt SG-1-es is. Jobbat nem is kívánhattunk volna Dr.Weir helyére. Az Isten nyugasztalja!
- Hát, igen. Sajnálatos eset! Ezek a replikátorok csak nem férnek a bőrükbe! Amúgy Carter szerintem is jó választás volt, de hallottam, hogy nem volt mindenki elragadtatva. Sem a Földön, sem pedig Atlantison. - magyarázta Lipton cinikusan.
- Szóbeszédek mindig lesznek, Uram! Én nem adok rájuk. Nekem jó Carter, a többi meg nem érdekel. - vágott vissza Abbott mikor épp megérkeztek az eligazító ajtajához. Lipton még bólintott a századosnak, hogy egyetért vele, majd felfüggesztették a társalgást, s az őrnagy kopogott az ajtón. Pár másodperces várakozást követően benyitott, és belépett a helységbe sarkában Abbottal, aki becsukta maga mögött az ajtót. Meglepetésükre nem volt bent senki, csupán a jól megszokott nagy asztal, lapján ásványvizekkel, és poharakkal, meg kis amerikai zászlóval, s az asztal körül kényelmes székekkel. Az egyik falon hatalmas lcd monitor csüngött alá. Azzal szemben pedig az S.G.I. címere volt felhelyezve. Ezekkel a tárgyakkal ki is merült a teremben említésre méltó dolgok tárháza. Lipton lassan az egyik székhez sétált, majd leült. Abbott, az őrnaggyal szemben huppant bele egy ülőalkalmatosságba.:
- Furcsa. Hogy-hogy nincs itt az alezredes? - nézett a százados Liptonra választ remélve erre a jelentéktelennek tűnő, ugyanakkor felettébb szokatlan kérdésre. Az alezredes ugyanis mindig elsőnek szokott érkezni mindenhová. Ha a többiek le sem feküdnének egy hajnali eligazítás előtt, az alezredes még akkor is korábban lenne helyben, mint ők.
- Passzolok. Biztosan halaszthatatlan ügyei vannak. Addig malmozzunk, vagy számoljuk a buborékokat az ásványvízben… - felelte L.D. humorosan, mire Ryan elmosolyodott. Ugyanis Lipton keresztneve Lincoln Dwight volt, így még katonai karrierje kezdetén ráragadt az L.D. becenév. Sokan nem is tudták, hogy mit jelent a D.
- Tényleg, Őrnagy! Azon gondolkoztam a minap, hogy még sosem mesélte el, hogyan került az SGI-hoz. Pedig ha jól tudom ön volt az első SG katona akit beszerveztek. Mégis hogy zajlott a dolog? - kédezte Abbott kíváncsian.
- Áhh, semmi különös. Lassan egy éve történt mikor a kantinban üldögéltem, és odalépett hozzám egy hadnagy…



2007. 03. 10. - Cheyenne Mountain Complex - S.G.C. - 22. szint - Kantin >>>
- Üdvözlöm, Lipton őrnagy! Elnézést, hogy étkezés közben megzavarom, de O'Neill vezérőrnagy kéreti az irodájába. - lépett oda tisztelegve egy légierős hadnagy a férfi asztalához.
- Hadnagy! Gondolom most azonnal… - nézett fel kérdően Lincoln a pasasra, mert nem igazán tudta mire vélni a dolgot. Miféle ügye lenne neki a Homeworld Security vezetőjével?
- Igen, Uram! Sok sikert. - felelte a légierős, majd szalutált és elviharzott. Lipton lassan letette a villáját, és felállt. Gyorsan a felvonóhoz sietett, majd pár szinttel feljebb átszállt egy másikba, és hamarosan az ötödik emeleten kötött ki. A parancs közvetítése után pár perccel már a vezérőrnagy irodájának ajtaja előtt igazgatta BDU-ját. Kicsit kifújta magát, majd bekopogtatott, és a nemsokára kihallattszó "szabad" szó elhangzását követően benyitott O'Neillhoz.:
- Lipton, Lincoln D. Őrnagy. Parancsra megjelentem, Uram! - lépett L.D. az SG-1 legendás exvezetőjének asztala elé, majd vigyázzba vágta magát, és tisztelgett.
- Üdv, Őrnagy! Pihenj! - nézett fel O'Neill az előtte tornyosuló akták közül melyeknek fedőlapjára egytől-egyig a "Szigorúan Titkos" minősítés volt rányomva. A korosodó tiszt ezek után felállt, s kezet nyújtott Liptonnak.:
- Ha emlékeim nem csalnak személyesen még sosem volt alkalmunk találkozni. Jonathan "Jack" O'Neill.
- Számomra a megtisztetetés, Vezérőrnagy! - viszonozta a baráti jobbot Lincoln. A rövid, de őszinte, és határozott kézfogás után O'Neill visszatelepedett hatalmas fekete bőrkarosszékébe, majd megszólalt.:
- Foglaljon helyet! - mutatott az asztala előtt elhelyezett két székre. Lipton kissé megilletődötten leült az egyikbe. Ideges volt, hiszen még mindig nem tudta mi dolga lenne neki egy ekkora emberrel. Ráadásul ez a nagy barátkozás, meg kézfogás még gyanúsabbá tette a dolgokat. Mit akarhat tőle ez az ember?
- Köszönöm, Uram. - hálálkodott a helyért O'Neillnak, aki válaszként csak biccentett egyet, majd félredobott az asztala egyik sarkából egy horgászmagazint, és elővett alóla egy aktát, melynek a fedőlapján nem volt semmilyen felirat. Ezek után a másik kezével a stócnyi előtte elhelyezett aktából előhúzta a legfelsőt, majd végre beszélni kezdett.:
- Őrnagy! A jobb kezemben az ön személyi aktája van. Szép! Igazán… Az újraalapított SG-10 vezetője. Lassan egy éve. Sok rosszfiút a pokolra küldött, meg minden ami kell nekem. Maga egy átkozottul jó katona!
- Köszönöm, Ura…
- Még nem fejeztem be! Így nem tudom elmondani a szépen eltervezett monológom! - vágott Lipton szavába bosszúsan O'Neill, mire az őrnagy lelakatolta a száját, s még elnézést sem mert kérni. Így a vezérőrnagy folytathatta.:
- Szóval… Igen! A jobb kezemben az ön aktája. A bal kezemben egy fekete színű mappa van. Amint látja nincs a borítóján semmi. Viszont van benne pár papírlap tele szöveggel, amit eddig csak három ember látott rajtam kívül. Tudja mit ír le az a szöveg, Őrnagy?
- Nem tudom, Uram. És elnézést, hogy az előbb félbeszakítottam. - felelte bűnbánó hangnemben a férfi.
- Nos, én megmondom magának, Lipton őrnagy! Azt a jövőt melyet önnek szánok! - mondta O'Neill, majd a mondata végén Lipton személyi aktáját beletette a fekete mappába, és egy halk csattanással összezárta azt. Az őrnagy csak nézett, és nem tudta, hogy most mi is történt pontosan. Végül erőt vett magán és kérdezett.:
- Mégis miféle jövőt szán nekem, Vezérőrnagy?



Cheyenne Mountain Complex - S.G.C. - 29. szint - Eligazító>>>
- Valahogy így történt. Aztán elmesélt mindent az SGI-ról. A többi már történelem. Szigorúan titkos, de az. - mesélte Lipton a figyelmesen hallgató Abbottnak, aki olyan arcot vágott, mintha egy hősi darabot nézne épp egy színházban. Ekkor azonban az eligazító ajtaja feltárult, és belépett rajta az alezredes, aki egy középmagas, vállig érő sötétbarna hajú nő volt. Egyik hóna alatt aktákat, még a másik alatt egy laptopot cipelt. A két férfi azonnal reagált, és vigyázzba vágták magukat, majd tisztelegtek felettesüknek. Abbott gyorsan megfordult, mert ő háttal ült az érkezőnek.
- Őrnagy! Százados! Pihenj! Elnézésüket kérem a késedelemért, de Landry vezérőrnaggyal vesztegeltem a huszonkettediken a tiszti kantinban. Leültem vele kávézni, s elhúzódott. - magyarázkodott Boavista alezredes, mert becsülte és tisztelte annyira embereit, hogy megossza velük miféle okból váratta őket.
- Nem probléma, Asszonyom! A holtidőben jól elbeszélgettünk Lipton őrnaggyal. - felelte barátságosan Abbott, mialatt Boavista az asztalfőhöz sétált, majd a kezében lévő aktákat maga elé helyezte, s letette a laptopot is. A két még mindig álló férfire nézett.:
- Üljenek le nyugodtan, Uraim! Egy perc és kezdjük. - mondta egy apró "hivatali" mosoly kíséretében, majd bekapcsolta a laptopot, és egy az asztal alól előkapott kábel segítsével összekötötte az lcd-vel, majd aktiválta a monitort is. Lipton, és Abbott közben visszaültek, és kíváncsian várták mi fog történni, de nem szóltak semmit. Nemsoká egy számukra ismeretlen férfi képe jelent meg az lcd-n. Vagyis inkább több kép, mert folyamatosan váltakoztak. Ekkor Boavista egy-egy mappát csúsztatott a férfiaknak, akik azonnal ki is nyitották. A monitoron megjelentetett férfi adatai voltak benne egy csomó más információval karöltve. Az alezredes az lcd mellé sétált, hogy ne takarja el a képet, majd hűvös, búgó hangján beszélni kezdett.:
- Timothy Antonov. Itt dolgozik az SGC-n a 18.-on. Számítógépmérnök a Kutatási és Fejlesztési részlegen. Apja Joel Antonov, sebész. Már az USA-ban született, így Timothy második generációs amerikai. Anyja Jennifer Wells, szoftverfejlesztő. Mindkét szülő tiszta, de a fiuk sajnos nem. Bizonyos nem hivatalos, és anonim forrásainknak köszönhetően erős a gyanúnk, hogy Timothy Antonov a közeljövőben adatokat, esetleg technológiát fog kicsempészni a Hegyből, vagy már megtette, és kelet-európai, balkáni, esetleg közel-keleti személyeken keresztül értékesíti azokat. Az ön feladatuk, a pasas megfigyelése, valamint bizonyítékszerzés arról, hogy valóban rosszfiú-e! Ha a sejtéseink beigazolódnak, akkor szabad kezet kapnak, és azonnal a tökére léphetnek! Kérdés? - fejezte be mondandóját Boavista, majd leült a monitor előtti székbe, s lecsukta laptopját, hogy ne zavarja a kilátásban.
- Ahogy elnézem mi ketten Abbott századossal civilbe bújunk, és rátapadunk a fickóra. - jegyezte meg Lipton megerősítést várva.:
- Pontosan, Őrnagy.
- Nem is kell messzire mennünk. Antonov is, mint a legtöbb bázison dolgozó itt lakik nem messze Colorado Springsben. Sima ügy! …Asszonyom. - tette hozzá Ryan, miközben az aktát olvasgatta.
- Reméljük, hogy nem lesz gond, Százados! Vigyázzanak magukra! A szokásos teljes diszkrécióval kezeljék a dolgokat. Persze ezt önök is tudják. Ha nincs más akkor leléphetnek. - tett pontot a dolgok végére az alezredes, mire a két férfi becsukta az aktákat, és felpattantak. Egy pillanatra vigyázzba vágták magukat.:
- További szép napot, Alezredes! - mondta Abbott, majd egy tisztelgést követően elindult kifelé.
- Asszonyom! Már a vérünkben van a diszkréció. - köszönt el Lipton is, és egy apró megjegyzés, plusz a formaságok után követte társát a folyosóra, majd az öltözőbe, mely nem messze helyezkedett el az eligazítótól. Mikor a két férfi belépett Abbott becsukta maguk mögött az ajtót, s csakúgy mint Lipton, a szekrényéhez sétált. Miközben kinyitotta, és elkezdett átöltözni, megszólalt.:
- Őrnagy!
- Igen, Százados? - kérdezte a férfi nagy zubbonykigombolás közepette.
- Kérdezhetek valamit, Uram? Már rég meg szerettem volna tudni, de igazán sosem akartam utánanézni… - folytatta kissé zavartan Abbott.
- Mi lenne az a kényes dolog? - érdeklődött Lipton, s közben felvett egy fekete pulóvert.
- Boavista alezredes… - húzta fel farmernadrágját Ryan.
- Mi van vele? Bökje már ki! - állt meg L.D. a teendőiben, és a skótra nézett.
- A jobb szeme… Tudja hogyan veszítette el? - utalt a nő fekete szemfedőjére Abbott, mely kellemetlen emlékeket takart. Lipton sóhajtott egyet, majd leült a padra, és elkezdte kifűzni a bakkancsát. Abbott mellételepedett, és felhúzta edzőcipőit.
- Azt hiszem Irakban egy repesz vakította meg. - kezdte az őrnagy, majd miután levette mindkét bakkancsát folytatta.:
- Le akarták szerelni, de túl jó katonának tartották ahhoz hogy emiatt elvesztegessék, így végül a Hírszerzéshez került, és onnan hozzánk. Ennyit tudok.
- Nem semmi nő az biztos. Kemény, mint a szikla. Akár az én Ivym volt… - halkult el Abbott hangja a mondata utolsó szavánál, majd csendben levette zubbonyát, és magára öltött egy kék inget, plusz egy farmerdzsekit. Lipton nem szólt semmit, mert jól tudta ki az az Ivy. A lány Abbott fiatalkori szerelme volt, és a Brit Seregben szolgált, de meghalt Észak-Írországban. A százados miatta lett katona. Az őrnagy is befejezte az öltözködést, majd mielőtt becsukta szekrénye ajtaját, még kikapta belőle bőrdzsekijét.:
- Irány a fegyvertár, Százados. - jegyezte meg halkan, majd elindultak. Normális esetben ugyanis a bázison nem hordtak maguknál semmilyen fegyvert. A helységig nem is szóltak egymáshoz. Abbottnak valószínűleg Ivy körül forgott az agya, Lipton meg nem beszélt, ha nem volt muszály. Szótlanul haladtak a folyosón, majd magukhoz vettek egy-egy pisztolyt, és póttárakat. Lipton a Berettát favorizálta, melyet egy hónaljtokban hordott, még Abbott jó S.A.S.-es módjára egy Sig Sauer P226-ost vett magához, és csatolta a derekára egy tokban.
- Én kész vagyok, Uram! - jelentette Ryan.
- Én is, de még valamit azért viszek. - felelte Lipton, majd magához vett egy Zatet, melyet kabátja alá rejtett. Miután elkészültek a titkos feljáróhoz ballagtak, majd jópár lépcsőfokot követően a 27. szinten lyukadtak ki. Azon a részen szerencsére nem sokan jártak, és véletlenül egy biztonsági kamera sem látott arra a folyosószakaszra. Vagyis O'Neill vezérőrnagy úgy intézte a dolgokat. A közelben senkinek nem adtak irodát a főtisztek közül, így nem volt okuk az embereknek arra mászkálni. A két SGI ügynök a felvonóhoz sétált, majd utazott vele pár szintet, és átszállt egy másikba, mely már a felszínre vitte őket. Az ellenőrző ponton, és a külső kapunál sem volt gond a kilépőjükkel hiszen azon, mint általában O'Neill vezérőrnagy szignója volt látható. Ekkor pedig az ügyeletes tiszt nem szólhatott egy szót sem, így az őrnagy, és Abbott százados gond nélkül kihajthatott a Cheyenne-hegyből egy szürke színű Chrysler Intrepiddel.