Stargate SG-1 – Az esküvő
Az esküvő
 
- Istenem..gyönyörű vagy! – álmélkodott a nő, ahogy barátnőjét nézte az esküvő ruhában.
- Annyira ideges vagyok! Biztos meg tudom én ezt tenni? Annyi éve várok erre a pillanatra, mégis úgy érzem, mintha nem is velem történne – idegeskedett a másik.
- Nyugalom, teljesen érthető, hogy ennyire izgulsz, mégiscsak férjhez mész – próbált lelket önteni barátnőjébe.
- Hát itt vagytok! – viharzott be a szobába Cassie, egy kis dobozzal a kezében – Ó, te jó ég! – állt meg hirtelen az ajtóban és bámult tátott szájjal.
- Mi az?! Mi a baj?! Tudtam! Valami történni fog!
- Nem, nem nyugalom, minden a legnagyobb rendben, csak annyira….
- Annyira mi? – kezdte elveszteni a maradék lélekjelenlétét is.
- Csodálatos vagy! – álmélkodott a lány, barátnőjében, miközben kivette a doboz tartalmát – tessék, ez a tiéd. Valami új – mosolygott, majd egy kézzel készített kék karkötőt csatolt a nő kezére.
- Tőlem pedig, valami régi – barátnője, pedig egy tengerkék hajcsatot fűzött a gondosan elkészített kontyba. – szuper. Azt hiszem, most már bátran mondhatjuk, már csak a vőlegény hiányzik. – Mosolygott a két nő, barátnőjükre, aki minden egyes perccel közelebb került a teljes összeomláshoz.
- Csak a mai napot éljem túl! – szólalt meg minden lélekjelenlétét összeszedve.
ŸŸŸŸŸŸŸŸŸŸ
Eközben az udvaron
- Fejezd be! – torkolta le barátját, miközben az idegesen járkált fel alá a székek előtt.
- Nem tudom! Annyira ideges vagyok!....
- És mégis mi miatt? Tudtommal csináltál már ilyent, nemde?
- De igen, de mégis! Ez most más!
- Ugyan miben lenne más? Bevonulnak, a pap elmondja a dolgát, felhúzzátok egymásra a gyűrűt, jön a csók és már meg is van. Nem olyan nehéz ez – mosolygott barátjára, azzal a tipikus vigyorral a képén, amivel annyiszor felbosszantotta a leglehetetlenebb alkalmakkor.
- Ne, ezt ne csináld! Ismerlek! Ne vigyorogj, mint egy jóllakott óvodás! – kezdte elveszteni a türelmét.
- Nem tettem semmit! – emelte fel védekezőleg a kezét.
- Csak ezt éljem túl valahogy…mikor kezdődik már? Nem kellene már itt lenniük? – türelmetlenkedett tovább, miközben barátja kiélvezte minden egyes pillanatot, amikor láthatta barátja kínszenvedését.
Óóóó..igen. Minden egyes pillanat maga volt a mennyország neki, amiért visszakaphatta azt a sok-sok fejfájást, amit neki okozott.
ŸŸŸŸŸŸŸŸŸŸ
- Azt hiszem, itt az idő! – szólalt meg Cassie, és virágcsokorral a kezében, és koszorúslány-társával elindultak a menyasszony után.
A ház kívül-belül ízlésesen feldíszített fehér virágokkal volt borítva. A stég előtt egy gyönyörű, mégis kisebb boltív állt. Nemsokkal távolabb egymás után a székek, enyhe rózsaszín árnyalatú liliomokkal felfűzve, néhol egy-egy rózsaszállal. A nap gyönyörűen sütött, mégsem árasztotta el a tájat forróssággal, inkább kellemesen csalogató hangulatúvá varázsolta a környezetet.
Sosem gondolta, hogy ez vele, valaha is megfog történni. Annyi éven át, magányosan élt. Egyik kaland a másik után. A férfiak jöttek-mentek, de egyik sem hagyott mély nyomott benne. Vagyis csak egy. És őt azóta sem tudta elfelejteni, és most itt áll, idegesen, reszketve, hogy vajon helyesen cselekszik-e? Vajon ez e a jó döntés? És abban a pillanatban, ahogy az ajtó elé értek, ránézett barátnőjére és tudta. Tudta, hogy igen, ezt akarja. Megállapodni, azzal a férfival, akire annyi éven át várt.
- Köszönöm Teal’c – mosolygott barátjára, miközben belé karolt és kész volt elindulni a jövője felé.
- Én köszönöm a lehetőséget, hogy engem választottál eme nemes feladatra, hogy az oltár elé kísérhetlek. – hajolt meg az ifjú ara előtt.
Azzal elindultak le a lépcsőn, miközben a zenekar elkezdett játszani. A padok között léptelve egyszer csak felnézett és meglátta őt, ahogy ott áll az oltár előtt és őt nézi. Abban a pillanatban elszállt minden kétsége és megnyugodott. Pár lépéssel a pap előtt Teal’c megállt, megpuszilta és átadta a jövendőbeli férjnek.
- Egyszerűen gyönyörű vagy, Vala! – szólalt meg a férfi, miközben szeme fogva tartotta a másikét.
- Te sem panaszkodhatsz, Daniel – mosolygott vissza azzal a csibészes mosollyal, amivel olykor, ki tudta hozni a béketűréséből és amit annyira imádott is benne.
 
 
 
Kategória: Stargate SG-1 | Hozzáadta:: Emilia (2017-03-05)
Megtekintések száma: 541 | Hozzászólások: 2 | Helyezés: 5.0/1
Összes hozzászólás: 2
1 Victoria  
0 Spam
"Balladai homály" kísérte végig eme apró kis történetet. (És pont ez tetszett benne leginkább.)  smile 

Victoria

2 Nornee  
0 Spam
Köszönöm smile , igyekeztem a vègère hagyni a "csattanót"

Név *:
Email *:
Kód *: