Stargate Mutiverse 
Csillagkapu Multiverzum

Made in Ősök 

/Tejútrendszer/Föld/CSKP Eligazító/

Mindenki szerencsésen megérkezett. Helen kérdésére egy katona adott választ.
- Még nem ismerjük a pusztítás mértékét. - Mondotta szinte bocsánatkérően, majd hangnemet váltott. - Landry tábornok egy óra múlva várja önöket az eligazítóban.

A gyengélkedőn szokásos rutinellenőrzéseken és egy esetleges evés, pihenés után Landry már az eligazítóban várta a csapatot. Ugyan azzal kezdte mint a katona az indítócsarnokban, válaszolt Helennek.
- A kapu magától kapcsolt le mikor önök átjöttek, ráadásul azóta a Heliopolisi kapu nem elérhető, így bizonyos, hogy a bomba felrobbant. A pusztítás mértékét majd egy arra járó hajónk fogja ellenőrizni. Önökre viszont most más feladat vár. Dr Drew, Fraiser hadnagy és Dr. Davis. Szeretném ha ezt átolvasnának. Azzal átnyújtott az említetteknek egy-egy dossziét, majd a századoshoz fordult.
- Hicks százados, Seisyll. Önöknek is van egy feladatom. Önök még nem tudják, de Zirion gazdateste, Morzan egy baleset során életét vesztette. Ez két hónapja történt, azóta az új gazdatest egy fiatal doktornő. Jelenleg Atlantiszon tartózkodnak azzal a feladattal, hogy segítsék a Dr. Pool által alkotott és nemrégiben felébresztett replikátor, Eva beilleszkedését. A nőt épp mag ébresztették fel és Zirion valamint Dr. Almond feladata segíteni a nő beilleszkedését és egyúttal szemmel tartani. Ebben minden szükséges információt megtalál.
Azzal Hicks is kap egy dossziét, Landry pedig ismét az emberek felé fordul. A triónak e közben volt elég ideje átfutni a kapott dokumentumokat, amik egy tejúti népről szóltak. A nép leginkább inkákra emlékeztető civilizációja élénken hitt egy legendában, ami valamiféle fémtojást emlegetett. A tojás különlegessége, hogy belőle csibék helyett villámló, repülő szekerek kelnek ki. A bolygón márt jártak a Parancsnokság emberei, de még nem foglalkoztak a legendával.
- Az önök feladata, - ismertette a tábornok, - meglátogatni azt a bolygót és utána nézni ennek a legendának. Erős a gyanú, hogy a leírás valamiféle űrhajógyárat takar. Holnap reggel nyolckor fognak indulni, ha nincs kérdésük akkor mára hazamehetnek.
Közben Hicks is átnézhette a maga papírjait. Az első egy pár mondatos összefoglaló volt Zrion legutóbbi küldetéséről, kitérve arra is, hogy miért és hogyan menekült el Zrion. A következő a sérült hajtómű miatti Földre való kényszerleszállás, azaz inkább zuhanás körülményeit és az azt követő huszonnégy óra eseményeit elemezte. Majd néhány jelentés következett egy a CsKP-ra beszivárgott Goa'uld kém leleplezéséről és ezekből világosan kirajzolódott Zirion és új gazdatestének részvétele is az akcióban. A következő jelentések a tröszt Washingtoni bázisának felszámolásáról íródtak. Majd ezek után jött egy összefoglaló az Eva nevű replikátor történetéről egészen a felébresztésének pillanatáig. Az összefoglaló külön kiemelte, hogy a szimulációk ténye szigorúan titkos, Eva semmiképp nem tudhat róla.
Landry válaszolt az emberek esetleges kérdéseire majd megvárta, hogy elhagyják az eligazítót és nyugodtan ülve hagyta, hogy Hicks és Seisyll az általuk szükségesnek vélt ideig tanulmányozzák a kapott aktát. Ez után ismertette a Tok'ra feladatát.
- Mind a Tok'ra Nagytanács, mind pedig a Bizottság szeretne róla meggyőződni, hogy Zirion feldogozta Morzan halálát és megfelelően együtt tud működni az új gazdatesttel. A doktornő Tok'ráknál tett látogatásán a Nagytanács megfelelőnek találta Dr. Almondot, ennek ellenére mind ők, mind a Bizottság közösen azt kérik önöktől, hogy haladéktalanul utazzanak Atlantiszra és mérjék fel Ziron lelkiállapotát, valamint Zirion, Dr. Almond és Eva együttműködésének hatékonyságát. Tekintve Morzan halálát és a doktornő életében végbement változásokat, magam is úgy látom, hogy szükségük van önökre. Maradjanak ott pár napig és öntsenek lelket beléjük, ha szükséges.

Nicholas Hicks százados érdeklődve ült le a Parancsnokság eligazító termében. Eleinte kíváncsian hallgatta Landry-t, de amikor meghallotta, hogy mi történt Morzannal a férfi felpattant és az eligazítóban lévő ablakhoz lépett.
 - Ez nem lehet - mondta, és belül érezte, hogy Seisyll bezárkózott.
A szimbiónta elzárta előle gondolatait, amely még jobban feldühítette a férfit.
 - Te meg ne búj el, Seisyll. Nekem is ugyan úgy fáj Morzan elvesztése. A barátom volt - mondta, és nem érdekelte társai jelenléte.
Néhány pillanat múlva Seisyll végre újra kiengedte magát a zárlat alól, és Nicket elözönlötték a élettársa gondolatai és érzései.
 ~ Igazad van. Sajnálom. Együtt kell szembenéznünk a veszteséggel ~ mondta a tok'ra majd átvette Nick felett az uralmat és Landry felé fordult.
 - Sajnálom az előbbi jelenetet. De régóta ismerjük már Morzant. Nagy a veszteség ereje. Nick néha jobban viseli az ilyen helyzeteket - mondta szimbiónta hangon, majd visszaadta a gazdatestnek az uralmat.
 - Elolvasom - mondta a százados, majd átvéve az aktát leült, és átolvasta az adatokat.
Fél füllel figyelt Landry szavaira az esetleges hajógyár jelenlétéről, de többször is elolvasta a leírtakat. Miután a többiek távoztak Landry felé fordult.
 - Zirion az egyik legerősebb jellemű Tok'ra volt, amikor még Morzan volt a gazdateste. Bár még fiatal, hatalmas akaratereje és kitartása van. Meglátom mit tehetek. Seisyllnek időt kell adnunk. Hosszú évek óta ismerte már Morzant. Megteszem amit kell - mondta, majd visszatolta az aktát Landry elé.
 - Készen állunk az indulásra. Nincs táskánk, csak az van ami most nálunk található - jegyezte meg.  [Nicholas Hicks százados/Seisyll]

A tábornok megértéssel viseltetett  Nick és Seisyll érzelmi kitörése iránt.
- Megértem önöket, és sajnálom, hogy ilyen körülmények között kellett értesülniük a hírről. 
Későbbi mondataidra is felelt.
- Ezek szerint készen áll. Ez esetben tíz perc múlva indulhat.

Nicholas Hicks százados biccentett a tábornoknak miközben felállt.
 - Köszönjük a megértését. A viszont látásra tábornok - ezzel tisztelgett, majd elhagyta a helyiséget a csigalépcsőn keresztül, majd az Irányítótermen át az Indítócsarnokba sétált be. Itt megvárta a hátralévő időt, majd a kilencedik ékzár csatlakozása és az instabil örvény visszahúzódása után felsétált a rámpán, majd belépett az eseményhorizontba. 
 [Nicholas Hicks százados/Seisyll]

***
A katona elég későn szólhatott, mert mire az indtócsarnokba érek, addigra már felvillannak a kapun a bejövő féregjáratot jelző fények. Megállok a kapuval szemben, és az az igazság, hogy izgulok.  Annyit tudok az érkezőről, hogy Zirion régi barátja és mentora, de egyebet semmit. Azt terveztem, hogy alaposan kifaggatom majd erről a tokráról Ziriont. De mivel még fél napja sem vagyunk Atlantiszon, és azóta folyton lekötött minket valami, hát most már hanyagolom a témát. Úgy lép ki a férfi a kapun, hogy én semmit nem tudok róla.
- Üdvözlöm önöket a Városban. - Azért köszönni még tudok, és mikor meglátom, hogy a férfi lehajtja a fejét nem állom meg egy mentális megjegyzés nélkül.
~ Na ne. Most akkor megint bólogatós kutyát kell játszanunk? ~
~ Sajnálom, hagyomány. ~
Megadóan lehajtom a fejem és mikor felemelem, már Zirion irányít.
- Rég láttalak Seisyll. Téged is öröm viszontlátni százados. Morzannal egy kitűnő mesélőt és ügynököt vesztettünk.  [Dr. Sophie Almond/Zirion]

A kiszabott idő lejárta után a Tok'ra átléphetett az eseményhorizonton. Atlantiszra megérkezve egy nő fogadta, akit mind a százados mind a szimbiontája felismerhetett az eligazítóban áttanulmányozott akta egyik fényképéről. A fénykép aláírása alapján a nő neve Dr. Sophie Almond.

Néhány pillanat múlva pedig Atlantisz indítócsarnokában sétált ki a kapuból, majd biccentett az ott szobrozó két katonának, és a rá váró nő elé lépett, majd meghajolt.
 - Dr. Almond. Üdvözlöm. Zirion. Örülök, hogy újra látlak. Őszinte részvétem Morzan miatt - mondta, majd lehajtotta fejét, és mikor felemelte már Seisyll irányította.
 - Üdv. Csak most tudtuk meg, hogy mi történt. Nagyon sajnálom, hogy Morzan eltávozott közülünk. Nagyon jó ember volt - mondta a Tok'ra szimbiónta hangon, majd visszaadta Nicknek az irányítást.
 - Seisyll nehezen viseli a veszteségeket. Így jobb, ha inkább én beszélek helyette - magyarázta Sophie-nak, majd hátranézett a már rég lekapcsolt csillagkapura.
 - Keressünk valami nyugodtabb helyet a beszélgetésre - mondta, majd elindult felfelé a lépcsőn a bal oldali kijáraton keresztül az erkélyre sétált, de megvárta azért, hogy Sophie kövesse.
 [Nicholas Hicks százados/Seisyll]

***

Nicholas a korlátnak támaszkodott, majd lenézett Atlantiszra.
 - Egy éve ismertem Morzant és Ziriont mielőtt meghalt. De csak most tudtam meg. Én is eléggé kiborultam. Jó barátok voltunk. Kitűnő ember volt. Az egyik legjobb akit ismertem - mondta, és tekintete a távolba meredt. [Nicholas Hicks százados/Seisyll]

Az üdvözlés után követjük a frissen érkezetteket a teraszra. Visszaveszem az irányítást és élvezem kicsit a kilátást, míg a másik tok'ra hangosan gondolkodik.
~ Ez mind szép és jó, de minek jöttek ide? ~ Érdeklődöm meg Ziriont.
~ Feszélyez a jelenlétük? ~ Kérdezi megértően lakótársam.
~ Igen. Seisyll a legjobb barátod és egyben a mentorod. Most úgy érzem, mintha előttük is vizsgáznom kellene mint a Tanács előtt. ~
~ Seisyll nem fog ítélkezni feletted. Megbízik az ítélőképességemben és a Tanács bizonyára tájékoztatta róla, hogy én maradéktalanul megbízom benned és megfelelő gazdatestnek tartalak minden szempontból. A tanácsnak is megmondtam, szerintem Seisyll is tudja. ~
~ Szerintem azért jött, hogy a körmünkre nézzen. ~
~ Én örülök neki, hogy itt van. Bizonyára a tanács küldte. De azt hiszem jót fog nekem tenni a jelenléte. Morzan halálát már feldolgoztam, de azt hiszem szükségem van rá, hogy elbeszélgessek róla valakivel, aki ismerte őt. ~
Mentálisan sóhajtok egyet.
~ Ha szükségét érzed, akkor majd jó képet vágok hozzá, de egyenlőre frusztrál a jelenléte. Vizsgáztat és én nem érzem magam felkészültnek erre a vizsgára. ~
~ Egyáltalán nem vizsgáztat. Nem hinném. Csak légy önmagad és talán még sakkozhatunk is velük. ~
Az utolsó mondatát már mosolyogva mondja és kicsit meg is nyugszom. Ziron töri meg a Nick mondata után kialakult emlékektől nyüzsgő csendet.
- Ő sosem tartotta magát kiemelkedőnek. De büszke volt a meséire és hitte, hogy szebbé teheti velük a mindennapokat. Az enyémeket szebbé tette velük. De most inkább te mesélj barátom. Mi történt veled mióta utoljára láttuk egymást? [Dr. Sophie Almond/Zirion]

Nicholas Hicks százados ránézett Sophie-ra és a nő láthatta, hogy a férfi tekintetében ott a fájdalom, amely Morzan elvesztését jelentette.
 ~ Beszélj te. Nekem még ez nem megy ~ mondta Seisyll, mire Nick mentálisan biccentett és hagyta, hogy a szimbiónta gondolataiba merüljön.
 - Hosszú ideje nem láttuk már egymást ifjú barátom. Sok minden történt. Az utolsó küldetésem után visszatértem az Aleronra, majd a Földre küldtek, hogy segítsek az ottaniaknak Heliopoliszon. Elmentünk, megsemmisítettük a helyet és remélhetőleg az összes ott lévő replikátort, majd hazajöttünk néhány kütyüvel. Nem történt sok minden. A Tanács utána Landry-n keresztül ideküldött. Nem fogok hazudni neked. Félnek, hogy nem dolgoztad fel Morzan halálát, és tudni akarják mennyire tudsz együtt élni Dr. Almonddal és miképp haladtok Eva ügyét illetően. Elfogadták a doktornőt, de félnek, hogy milyen hatással volt rád Morzan elvesztése - mondta a férfi.
Seisyll teljes mértékben egyet értett vele, hogy elmondta mi a helyzet. Örült, hogy a férfi nem hazudott a barátjuknak. [Nicholas Hicks százados/Seisyll]

Ahogy Zirion Nick szemébe néz, látszik a szempárban a gyász. Nekik nem volt két hónapjuk feldolgozni a gyászt. Viszont, ha én irányítanék bizonyosan meglepett arcot vágnék a százados beszámolója hallatán. Zirion meghökkenését is érzem.
- Replikátorok Heliopoliszon? Megsemmisítettétek Heliopoliszt? - Zirion arca és hangja nyugodt, de a kérdései gyorsan követik egymást. - Honnan kerültek oda a replikátorok és mit sikerült megmentenetek? Ha a Dakarai fegyver sem irtotta ki őket, akkor hogyan fogjuk őket legyőzni?
A legutolsó kérdés már költői és ez a hangnemén is érződik. Aztán a férfi a jövetelük célját is elárulja és ezzel nagyot nő a szememben.
~ Látod? ~ Mosolyog rám Zirion. ~ Nincs okod tartani tőlük. ~
A feszélyező érzésem is alábbhagy és végre tényleg nem vizsgabiztosként, hanem barátként tudok a párosra tekinteni miközben Zirion válaszol.
- Morzan halála mélyen megrázott. Tekintve, hogy neki még csak a békés eltávozás sem adatott meg, nehéz túllépnem a veszteségen. A kórházban viszont még Morzan halála után sem tudtam felmérni a tragédiát. A túlélésre kellett koncentrálnom és ez Sophienak köszönhetően sikerült. Aztán mikor Sophie eldöntötte, hogy vállalja a velem való szimbiózis véglegesítését, akkor az kötött, le, hogy felkészítsem őt a Tok'ra léttel együtt járó változásokra és hogy én is felkészüljek  a változásokra. Igazából csak a Tok'ra Nagytanácsnál tett látogatásom után volt rá lehetőségem, hogy nyugodt körülmények között szembenézzek Morzan halálának tényével. De Sophie addigra már szilárdan állt mögöttem, így fel sem merült, hogy újra a Lilian halála utáni állapotba kerülök.  Sophie nagyon jó gazdatest, életem utolsó kétszáz évére nem kívánhatnék magamnak jobb társat. A Tanácsnak nincs oka aggodalomra, de az hiszem ezt ti is tapasztalhatjátok majd itt létetek alatt.
Zirion ezzel lehajtja a fejét és mikor felemeli, már én irányítok.
- Zirion megosztotta velem a fájdalmát, és a barátságunk már elég erős alapokon nyugodott, mire eljött az idő, hogy teljes súlyával ránk zuhanjon a gyász. Bár a kapcsolatunk elég érdekesen indult, én nagyon örültem neki, hogy Zirion velem volt mikor belecsöppentem a Programba. Zirion nélkül nem lehetett volna részem mindebben, és ha részem is lett volna, valami más esemény kapcsán az nem lett volna ugyan olyan. Zirion az, akihez mindig fordulhatok. - A következő mondatot még talán Zirionnak sem mondtam, de azt hiszem kifejez mindent, amit mondani akarok. - Szeretek Tok'ra lenni. Ezt pedig legfőképpen Zirionnak köszönhetem. [Dr. Sophie Almond/Zirion]

Nicholas Hicks százados érdeklődve hallgatta végig Zirion kérdéseit, majd azonnal válaszolt is rájuk.
 - Valószínű, hogy nem voltak Csillagkapu közelben, vagy nem tudom. De úgy néz ki, hogy nem ők voltak az utolsók. A bázisról elhoztunk néhány eszközt, majd kiderül mit tudunk kiszedni belőlük. Eddig is volt fegyverünk ellenük. Még mindig fel tudjuk venni velük a harcot - mondta, majd tovább hallgatta Zirion beszámolóját és az utolsó előtti mondatánál Nick és Seisyll is megdöbbent, és ekkor vette át a szimbónta Nick felett az irányítást.
 - Hogy érted, hogy a maradék kétszáz évben. Mi történt, hisz még olyan fiatal vagy? - nézett rá kérdőn, és ekkor jutott eszébe, hogy neki pont is már csak kétszáz éve van hátra.
 - Nem tudom mennyit tudsz a korom felől, de jobb ha tudod, hogy nem vagy egyedül. Nekem sincs több időm, mint kétszáz év. Nick az utolsó gazdatestem. Mást elfogadni se lennék már képes. Túl öreg vagyok. 1800 év hosszú idő. Sok Tok'ra alig élt meg pár száz évet, és nem volt lehetősége látni a Goa'uoldok bukását. Én büszke vagyok arra amit elértünk és amit hozzátettem a történésekhez. Amíg még lehet tevékenykedem, aztán ha mázlim van akkor természetes halált halok, egy olyan gazdatesttel az oldalamon, akinél jobbat nem kívánhatnék - magyarázta.
 ~ Köszönöm, öreg barátom ~ monta Nicholas, és belül Seisyll érezhette hogy társa meghatódott.
 ~ Ez az igazság ~ válaszolta a szimbiónta, majd visszaadta az irányítást gazdatestének.
 - Rengeteg előnye van a Tok'ra létnek, ahogy vannak hátrányai is, de hatalmas segítség tud lenni, amikor nem vagyunk egyedül a fájdalmunkkal - mondta Nick, majd a korlátra könyökölt.
 - Mióta Tok'ra vagyok úgy érzem, hogy ennél többet nem is akarhatnék. Olyan esélyt kaptam, amelyet nem lehet semmihez hasonlítani. Az elmúlt egy év nem volt könnyű, de úgy érzem, hogy annak idején talán életem leghelyesebb döntését hoztam meg, mikor úgy döntöttem, hogy egyesülök Seisyll-el - mondta, és a végén már mosolygott. [Nicholas Hicks százados/Seisyll]

Amilyen gyorsan peregnek Zirion kérdései, úgy peregnek a százados válaszai. Eme válaszok pedig magukban hordozzák egy újabb replikátor invázió fenyegetését.
~ Valahogy csak meg kellene keresni a megmaradtakat nem? ~ Kérdezem laikusként.
~ Tűt keresnénk a szénakazalban. Nem tehetünk mást, várunk. ~
Seisyll reakciója alapján a páros nem tud Zirion sérüléséről. Ez meglep mindkettőnket. Aztán jön az újabb infó, Seisyll koráról, ami újabb meglepetés.
- Okkal vagy büszke mindarra, amit elért a mozgalom. - Mondja Zirion. - Mind kivettük a részünket belőle, reménykedjünk, hogy számunkra most már a nyugodt nyugdíjas évek következnek. A korod tekintélyesnek számít, még Tok'ra mércével is, nem véletlenül tanultam tőled sokat. Én a legfiatalabbak közé tartozom, de Sophie halála az én sorsomat is megpecsételi majd. A zuhanás, amely Morzan halálához vezetett, engem sem kímélt. Olyan sebet kaptam, amely lehetetlenné teszi, hogy valaha is új gazdatestbe kötözzek. Részben ez  és főképp Sophie kitartó makacssága és karizmája volt az oka, hogy a Tanács jóvá hagyta a szimbiózisunkat. Ismered a Tanács szigorát ilyen esetekben, egyedül Sophie támogatásának köszönhetem, hogy nem büntettek meg az erőszakos behatolásért. De szerencsés vagyok, ahogy te is, mert olyan gazdatestekkel élhetünk együtt, akik a legszigorúbb kritériumainknak is megfelelnek. 
~ A legszigorúbbaknak is? ~ Kérdezem félig viccből félig csodálkozva.
~ A legszigorúbbaknak is. ~ Zirion most nagyon komolyan válaszol.
~ Ezt még sosem mondtad. ~ Lepődöm meg, Zirion pedig cinkos mosollyal válaszol.
~ Hogy nehogy elbízd magad. ~
~ Jó majd igyekszem. ~ Nevetek rá.
Közben Nick mondatait hallgatjuk és egy fejlehajtás után, ~ Ó, hogy én mennyire utálok bólogatós kutya lenni! ~ én veszem át a szót.
- Tudja... Mi lenne, ha tegeződnénk? - Szakítom félbe saját magamat, miközben kezet nyújtok. - Sophie.
Aztán csak elmondom, amit eredetileg akartam.
- Nekem nem volt mérlegelési lehetőségem. Mire észbe kaptam, addigra Zirion már ott volt velem és egyszer csak azon kaptam magam, hogy hangokat hallok a fejemben. Rémisztő volt. De aztán beszélgettünk, megismerkedtünk és összebarátkoztunk. Ha csak úgy megkeresett volna egy Tok'ra és felajánlja a dolgot, hát szinte biztosan nemet mondok. Tudja én orvos vagyok, és így pontosan tudom mi mindent tehetne velem Zirion. Másrészt igen kellemetlen kilátás, hogy onnantól soha sem lehetek egyedül, hanem valaki mindig ott van velem és figyel. Nem barátot, hanem fenyegetést láttam volna a leendő szimbiontámban. De mire a Parancsnokság emberei megtaláltak, addigra már pontosan tudtam, hogy rosszul értelmeztem volna ezt a kapcsolatot. Ez nem két idegen, albérlő és lakástulajdonosi kapcsolata, hanem egy kölcsönös tiszteleten és szereteten alapuló szövetség. Azért szeretek Tok'ra lenni, mert Zirion nem csupán egy új kolléga, aki segít eligazodnom a Csillagkapuval járó újdonságok között, nem egy lexikon, aki megmagyaráz valamit, amit nem értek, hanem az egyik legjobb barátom, akivel a mindennapi életem is könnyebbé és vidámabbá vált.
Zirion mosolyog.
~ Pont olyan vagy mint a Tele Shop. Legyen önnek is saját szimbiontája. Ha most telefonál ajándékba kap hozzá egy Tok'ra kézi gyógyítóeszközt. ~
Nem szólok semmit, mert érzem, hogy Zirion csipkelődése mögött ott van az öröm és a meghatottság is, mert jól estek neki a szavaim.
- Szeretek Tok'ra lenni és mindenkinek csak ajánlani tudom. [Dr. Sophie Almond/Zirion]

Ncholas Hicks százados és Seisyll érdeklődve hallgatták végig Zirion magyarázatát. Nagyon sajnálták a Tok'ra-t, de pontosan tudták, hogy igaza van. Mindketten tudták, hogy a két tok'ra a legjobb helyre került. És Nick elméjében lemosolyodott a férfi, ahogy Seisyll tudatában is kimondásra került eme tény.
 ~ Ez jól esett, öreg barátom ~ mondta neki Nicholas.
 ~ Csak az igazat mondom. Jobb gazdatestet nem is kívánhatnék ~ felelte a szimbiónta.
 - Nehéz idők várnak ránk, de úgy sejtem, hogy olyan segítséggel, mint Sophie és Nick gond nélkül megbirkózunk velük - mondta Seisyll. - Ami a tanácsot illeti. Mindig is nagyon ragaszkodtak az elveikhez, de mint tudjuk. Az elvek előbb-utóbb átlépésre kerülnek, mint látva a te helyzetedet is. Nem volt választásuk, és később rájöttek, hogy bár bűn az erőszakos behatolás, jól jártak eme döntéseddel - magyarázta, majd átadta az irányítást Nick-nek.
 - Részemről rendben. Szólíts Nick-nek - mondta viszonozva a kézfogást, majd kíváncsian hallgatva Sophie beszédét.
 - Nos, jómagam kimondottan kértem, hogy Tok'ra legyek. Halálosan megsérültem, és csak ez menthetett meg. Eleinte nem tudtam milyen lesz, féltem tőle, de aztán rájöttem, hogy életem legnagyobb lehetőségét kaptam meg. Jómagam is örülök, hogy Tok'ra lehetek. Bár kockázatokkal jár és a magánélet úgymond megszűnik létezni, de egy olyan lehetőség tárult elénk, amellyel sok dolgot megérthetünk, és átélhetünk, amit e nélkül nem tudnánk - felelte.
 - Ez egy nagy kaland, ahogy az egész Csillagkapu Program. Bár komoly dolgokat csinálunk és a galaxisok védelméért harcolunk, de közben élvezzük a lehetőségeket, amelyeket az univerzum nyújt - felelte a nőnek. [Nicholas Hicks százados/Seisyll]

- Egy halálos sérülés valóban más színben tüntet fel még egy lehetséges szimbiotikus kapcsolatot is. - Mondom Nicknek. - Abban az esetben én is igent mondtam volna, bár hosszú időbe telt volna, hogy teljesen megbízzak Zirionban. Így viszont, hogy nem tudtam előre semmit, előítéleteim sem voltak és jó volt ez így. Ha nem titok, hogy sebesültél meg és milyen módon? Tudod, szakmai ártalom.
~ Ugye nem fogod megvizsgálni? ~ Élcelődik velem Zirion.
~ Kellene? ~ Mondom félkomolyan.
~ Szerintem egészségesek ~
~ Gondolod? ~
~ Tudom. ~ Válaszolja nagyon gyorsan és nagyot nevet, majd át veszi az irányítást.
~ Már megint ez a francos bólogatás. ~ Zörtölődöm közben, de Zirion elengedi a füle mellett.
- Megvallom nektek, - mondja Zirion a Tok'rának, - rendkívül furcsa volt Morzan után Sophieba költözni. Egyetlen egy eddigi gazdatestem sem tudott még annyit a világról az egyesülés előtt mint Sophie. Ő sokkal jártasabb a tudományokban, mint a többiek voltak. Bár az is tény, hogy sosem merném egyedül elengedni a galaxisban. Nem azért, mert alkalmatlan erre, csak nem neki való az ismeretlenben egyedül kóborolni.
Átveszem az irányítást és egyben felnevetek.
- Az ismeretlenben? Hiszen Atlantiszon is megtámadtak, még fél órája sincs. Egy telekinetikus képességekkel rendelkező férfi Goa'uldnak nézett és a falhoz csapott. Ha nem épp Zirion irányított volna, akkor jól összetöröm magam. Alig tudtuk vele megértetni, hogy Tok'ra vagyok. Egyébként érdekes emberek vannak itt. Mindenkinek megvan  maga története és mindegyik történet már önmagában is lenyűgöző. Mi a te történeted? - Kérdezem Nicket. Zirion ugyan nagy vonalakban ezt is elmesélte, de én magától a főszereplőtől is hallani szeretném, mert az az igazi. [Dr. Sophie Almond/Zirion]

Nicholas Hicks érdeklődve hallgatta Sophie szavait.
 - Jómagam egy hónapig szoktam Seisyll jelenlétét, de megérte. Nagyon jó társaság, és sok mindenben egyet értünk. Ami a sérülésemet illeti. Összefutottunk néhány jaffa katonával egy küldetésen, és az egyik tüdőn talált. Jó ideig gépekre voltam követe, aztán már nem maradt semmi, amikor úgy döntöttem megpróbálkozom a Tok'ra léttel - magyarázta, majd átadta Seisyll-nek a szót.
 - Nekem se volt éppen eseménytelen Nick-el való egyesülésem. Olyan tudást kaptam általa amely nem csak, hogy javított a gondolkozásmódomon, de még jobb ügynökké tett. A katonai múltja miatt olyan technikákat ismertem meg, amelyek sokszor mentették meg az életünket, egy-egy húzósabb akció alkalmával - válaszolta a szimbiónta. - Ami a galaxisban való kóborlást jelenti. Bár veszélyes, vannak szép részei is. Olyan dolgokat láthat és ismerhet meg az újonc, amelyekről álmodni sem mert eddigi élete során - jegyezte meg Seisyll, majd Sophie újabb szóáradatára átadta Nick-nek az irányítást, de közben tudat alatt kommunikált a gazdatestével.
 ~ Nagyon kíváncsi természet Sophie. Le se tagadhatná, hogy a Földről jött ~ mondta Seisyll.
 ~ Valóban így van. Néha már túl kíváncsi, ahogy látom. De mint tudjuk a kíváncsiság nem mindig bűn, addig legalábbis amíg nem ártunk vele. Lévén, hogy tudományos karrierre volt, így elnézhető eme tudni vágyás ~ magyarázta Nick.
 ~ Igazad van. Na de ne itt csevegjünk. Még a végén bunkónak néznek ~ jegyezte meg mosolyogva a szimbiónta.
 - Jönnek ide minden féle emberek. Amolyan központi galaktikus segélyszolgálat a város. Ami a történetem illeti. Nem túl érdekes. Apám katona volt anyám katonai kutató. Jómagam inkább a légierőt választottam mint a laborokban való munkát. Így lettem katona és pilóta. Jó pár évig repkedtem boldog tudatlanságban, míg egyszer csak be nem vettek a programba. Onnantól kezdve az életem a feje tetejére fordult. Rengeteg küldetést megéltem, és sok kúltúrát megismertem. Aztán jött a sérülés, majd a Tok'ra lét. Most pedig itt vagyok. Egy évvel Seisyll megismerése után, és azt mondom, hogy ha lehetőségem lenne változtatni, akkor se tenném. Ez így jó ahogy van - válaszolta. [Nicholas Hicks százados/Seisyll]

~ Tüdőlövés? ~
Azt tudtam, hogy egy halálos sérülés miatt lett Tok'ra a férfiből, de azt nem, hogy pont tüdőlövést kapott. Orvosként pontosan tudom min ment keresztül és gondolatban kalapot emelek előtte, hogy komoly pszichikai károsodás nélkül elviselte.
~ Egy olyan sebesülés nem gyerekjáték. ~ Mondom kissé megrökönyödve Zirionnak, miközben Nicket hallgatjuk. ~ Fáj és ráadásul igen magas a halálozási aránya.
~ Halálos sérülés címén még is mire számítottál? ~ Érdeklődi meg lakótársam kis mosollyal.
~ Nem egy alkartörésre, de ez valami olyan, ami komoly próbatétel elé állítja mind az orvost mind a beteget. Nagyon komoly próbatétel elé. ~
- Minden tiszteletem az öné. - Mondom komolyan a férfinek. - Orvosként tudom milyen fájdalommal és sokszor traumával jár egy ilyen roncsolódás és nem ritka a tragédia sem. Azt hiszem elmondhatja magáról, hogy önnek két születésnapja van.
- A galaxis bebarangolása nagyon szép hivatás. - Mondja Zirion és ő már csak tudja, hiszen Derrollal annak idején eleget barangolhattak. - De Sophie egyedül elveszne, elkallódna. Nick egyedül is képes lenne boldogulni. Megvan hozzá a megfelelő elővigyázatossága és rutinja. Meg tudja magát védeni. De Sophie túl naív és szertelen ehhez. De ahogy te is alátámasztottad öreg barátom, az emberek mindegyike valóban tud valami olyat, amit a galaxisban senki más. 
~ Pegazusi Szeretetszolgálat. ~
Jut eszembe a gondolat Nick Atlantiszról szóló szavai nyomán és kissé elmosolyodom.
- Én is így vagyok vele. Akkor sem változtatnék a múlton, ha lenne rá lehetőségem. Az egyetlen ami nyomaszt, hogy titkolóznom kell az otthoniak előtt. Ha legalább a férjemmel megoszthatnám a dolgot. - Válik kissé szomorúvá a hangom. - Önnek már van ebben tapasztalata. Adjon tanácsot, ön hogyan vészelte ezt át? Hogyan bír együtt élni azzal, hogy van egy titkos élete, amit nem mondhat el a szeretteinek? [Dr. Sophie Almond/Zirion]

Nicholas Hicks százados és Seisyll türelmesen várták amíg Sophie és Zirion megemésztették a hallottakat. Sophie szavaira Nick a tenger felé pillantott, és látni lehetett rajta, hogy olyan emlékek törtek fel a szavak hallatán amiket próbált elnyomni.
- Sajnos nagyobb trauma egy ilyet átélni, mint meg tudná érteni akivel nem történt meg. Azt hittem az életemnek vége, hogy soha többé nem kelek fel a betegágyról. Már a végrendelemet is megírtam, és lévén, hogy nem igen vannak rokonaim így mindent a Légierő nevére írattam, módosítva a régi végrendeletet, amely még egy családi jó barát nevéhez fűződött. Ha nincs Seisyll, hogy kirángasson a süllyesztőből, akkor tuti bekattantam volna - jegyezte meg, majd a könyökével a korlátnak támaszkodott, és a várost nézte.
 ~ Nyugalom. Az életed még sokáig fog tartani. Ez csak egy régi szörnyű emlék. Kitartás, Nick ~ biztatta Seisyll a katonát, mire Nick gondolatban elmosolyodott.
 ~ Nélküled nem is tudom mi lenne velem, öreg barátom. Köszönök mindent ~ felelte a férfi.
 ~ Nagyon szívesen ~válaszolta a szimbónta.
Ezek után Nick átadta az irányítást Seisyll-nek.
- Mindannyian másra vagyunk hivatottak. Sophie arra, hogy életeket mentsen. Nick arra, hogy a galaxist járja és annak szabadságáért és békééért harcoljon. Egyedi a fajtájuk az biztosan tanúsítható - válaszolta Seisyll Zirion szavaira, majd Sophie kérdésre Nick újra beszélni kezdett.
- Nincsenek nagyon rokonaim. Közeli barátok előtt kellett titkolnom a kialakult helyzetet. Nem könnyű, de légierős tisztként megszoktam, mire ez a remek lehetőség eljött. Annyit mondhatok, hogy tartson ki. Próbálja kerülni a munkával kapcsolatos beszélgetéseket. Ami meg a férjét illeti. Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb megkapja az engedélyeket - jegyezte meg a százados. [Nicholas Hicks százados/Seisyll]

A férfi a szavaimra elréved a gondolataiban. 
~ Bizonyára beszélgetnek Seisyllel. ~
Világosít fel Zirion. Ő már elég rég Tok'ra hozzá, hogy kitalálja az ilyesmit. Hagyjuk őket nyugodtan, közben mi sakkozunk. Egyre gyakrabban sakkozunk és egyre jobb vagyok benne. Állítólag abban is segít, hogy erősebb védőfalat tudjak az elmém köré vonni, mivel el kell titkolnom Zirion elől a terveimet. Fejlődök, már nem mindig kapok ki. De ahogy én fejlődöm a gondolataim eltitkolásában, úgy fejlődik Zirion a sakkban és bizony eljön majd a nap mikor megesz reggelire. De azért ez a nap még várat magára, és most én állok nyerésre. De félbe hagyjuk a dolgot, mivel a férfi és a szimbionta megszólalnak.
Zirion egy bólintással helyesli barátja mondatait, én pedig egészen fellelkesülök attól a lehetőségtől, amit a Tok'ra megvillant előttem?
- Erre tényleg van mód? Tényleg szerezhetek engedélyt a férjemnek...
Nem soká tudok lelkendezni, mert egy katona lép hozzánk, kinek a felvarróján a Chuck név szerepel.
- Dr. Almond, Zirion, Ms. Dixon a szállásán várja önöket. Hicks százados és Seisyll. Mr. Woolsey várja önöket az irodájában, kérem kövessenek. [Dr. Sophie Almond/Zirion]

Nicholas Hicks százados és Seisyll elmosolyodtak Sophie lelkes megnyilvánulására.
- Van rá lehetőség, de nem lesz könnyű elintézni, és közel sem biztos, hogy sikerül, úgyhogy ne éld bele magad túlságosan. Meglátjuk mit tehetünk. Nyugi. Ha megoldható, akkor megkapja az engedélyeket - válaszolta komoly tekintettel Nicholas, majd Chuck felé fordult.
- Helló, Chuck. Régen találkoztunk - köszöntötte a férfit, majd biccentett neki.
- Máris megyek. Nyugodtan kísérje el Dr. Almond-ot. Én eltalálok az irodába - mondta, majd Sophie felé fordult.
- További szép napot, hölgyeim - ezzel meghajolt, majd átadta Seisyll-nek az irányítást.
- Örültem. Még látjuk egymást - köszönt el a szimbiónta is, majd Nick hátat fordított és bement az erkélyről. [Nicholas Hicks százados/Seisyll]