A felemelkedettek síkján

A Tejút felemelkedettjei összegyűltek a létsíkjukon. Arthur hívószavára jöttek elő.
- Milyen sokan jöttek! - örvendezik Morgen
- És még mennyien fognak jönni. - Arthur
Egy óra múlva kezdet bele Arthur, ekkor már szinte az összes felemelkedett jelen volt, aki csak számított is valamit.
- Az Ori támadni készül! - kezd a sűrűjébe - Merlinnek igaza volt! Nem hallgattatok rá, pedig kellett volna, hiszen mindvégig igaza volt! Azt hittük, hogy itt biztonságban vagyunk, és ez lehet a későbbi vesztünk!
- Mit mondasz! Mit kellene tennünk? - egy hang a tömegből
- Ellen kell állnunk, és … … és be kell avatkoznunk!
- A legősibb szabálynak mondjunk ellent? – szól egy másik
- Igen!
- Miért tennénk? Ha az Ori támad, akkor nem győzhet ellenünk, hiszen kevesen vannak és gyengék hozzánk képest!
- Már nem gyengék! Rengeteg hívőt szereztek ebben a galaxisban is, mert nem avatkoztunk be. Már hatalmas erőt képviselnek, és ha nem teszünk semmit, akkor elpusztítanak minket.
A beszédem előtt kémkedést hajtottam végre egy Ori bolygón. Nem csak hívőket akarnak szerezni, hanem minden mást kiirtani. És utána mi következünk, higgyétek el!
- Fiatal vagy Arthur! Nagyon fiatal, de bátor és vakmerő is.
- Most ezekre a tulajdonságokra van szükségünk! Központosítanunk kell az erőnket! Arra kérlek benneteket, hogy adjatok az energiátokból!
- Ha megtesszük, akkor te lennél a felemelkedettek vezetője! – szól újból az, aki legelőször is tette
- Igen, de egy vezetőre szükség van! Csak így lehet jövőnk.
- Ez idáig csak egy vezetőnk volt, és most pedig te lennél a második! - egy újabb hang
- Jól szóltál Arthur, és én hiszek benned! Öreg vagyok, nagyon öreg. Én ott voltam már akkor is, mikor menekültünk az Ori elől, és tudom mire képesek. Örülnék, ha megoszthatnám az energiámat veled! - mondja egy másik
- Én pedig megtiszteltetésnek venném ezt.
Ezek után a jelen levők többsége elfogadta Arthurt és átadták energiájuk egy részét neki. Mikor Arthur megkapta azokat, akkor egy energia kitörést hozott létre, mely elérte a Tűzet is a másik galaxisban... Varrel megremegett…

12 órával ezelőtt:
Arthur vakmerően egy Ori bolygóra sietett, hátha valamilyen információt tud szerezni. Egy hegyoldalt áll és onnan figyelte az alatta elterülő síkságon levő ellenséges sereget. Egyszer csak egy édes női hangot hallott a háta mögül, nem fordult meg, de válaszolt.
- Kié lenne e gyönyörű hang?
- Nem a név számít, hanem a tett.
- Míly igaz!
- Tudod, hogy miért vagyok itt?
- Tudom, - megfordul - örömmel halok meg, ha te ölnél meg!
Az első pillantás sokat elárul, mint ahogy most is. Adria nem tudod mit tenni, mert megbabonázta őt Arthur külleme, és fordítva is. Órákig álltak egymás előtt, de nem tudtak szólni. Majd Adria szólalt meg.
- Most menned kell, ha nem akarsz meghalni!
- Mondtam, már, hogy örömmel…
- Nem én tenném, hanem Varrel…
- ?
- Az oriok vezetője, de most menj!
- Megyek, de remélem, találkozunk még. – reménykedik Arthur, de mikor befejezte a mondatát, már el is tűnt.
- Én nem remélem… én tudom! – és ezzel Adria is elteleportált.

Ori - Assuran

Varrel tudta, hogy megindultak ellenük. Többet is tudott a támadásról, mint azt bárki is hitte volna.
Már rég volt annak, hogy bárki is a támadáson gondolkodott volna ellenük, talán ezért volt benne egy fura érzés: halandók akarnak harcolni velük? Az ellenség is tudhat valamit, hiszen, ok és cél nélkül nem mennének a biztos halálba. Valamire készülnek, ez biztos.
Viszont ez nem gond, hiszen Varrel is készült egy meglepetéssel a számukra: egy nappal korábban látogatott el Orobethhez. Szívélyesen fogadták őt. Nem is tehettek volna mást, hiszen tartoznak az Orinak. Annak idején mikor az alteranok ki akarták irtani őket, akkor az ő keze volt a dologban, hogy ne sikerüljön. Most kell viszonozni a 10000 éves segítséget.
És a jutalomtól még nagyobb harci kedvvel mennek a csatába: Varrel ígérete alapján megkapják az Ida galaxist, ha győznek a hitetlenek felett!
Ám Varrel mást is tudott, olyan dolgokat, amelyekre nem gondolt senki sem. Nagy titok "szárad" a lelkén. Oly hatalmas, amelyet csak ő tud. Pontosabban tudja más is, csak még nem ismerték fel ezt.
Varrel ismerte a jóslatot! A jóslatot mely megváltoztatja a világot, a galaxis történetét. Ő is jelen volt mikor kimondták: "A Nagy háborút követően az Eldanon rendezett Tanácson megjelenik egy ember, ki dönt a galaxis sorsáról. Neve O'Neill lesz, az Ötödik faj vezetője"
Honnan tudta? Talán azért, mert akkor még képes volt felvenni más alakot is, akár a jó alakjában is látható volt. Így könnyen eljuthatott olyan helyekre is, ahova egyébként nem, de az az idő nagyon rég volt... nagyon-nagyon rég… Eltelt azóta több ezer, tízezer év és ő lett az Ori legfőbbike.
A leghatalmasabb lény több galaxisban, de fél... fél a jövendölésétől. Fél attól, hogy O'Neill képes lesz legyőzni az Orit, bár nem tudta, hogy hogyan. Ezért cselekszik most ily módon: minden áron meg akarja ölni azt az embert, akiről hallott.
Bár nem tudta pontosan, hogy O'Neill mikor fog eljutni az Eldánra, és hogyan változtatja meg a galaxis sorsát, de ezért megpróbálta elérni, hogy soha többé ne ártson neki és követőinek. Remek alkalom lesz erre a végső csatájuk. Minden hajójának elsődleges célpontja az Akhilleusz lesz, hiszen azon lesz Jack O'Neill.
Jack O'Neill, ez az a név melytől "kirázza a hideg". Mikor megtudta, hogy O'Neill az Ötödik faj vezetője, azóta próbálja megölni őt. Varrel komolyan gondolja, hogy ha meghal, akkor nem lesz semmiféle ellenfele az Ori hadseregének, hiszen ki vezetné az Ötödik fajt? És ha halott lesz, akkor hogyan tud eljutni az Eldánra? Az Eldánra, amelyről régóta ő sem hallott semmit sem. Nem ismerte helyzetét, csak hallott róla.
Terve több mint megfelelő, ha sikerrel jár, akkor minden aszerint alakul, ahogy ő eltervezte.

Csak porszem csúszott a gépezetbe, amelyet ő nem tud még, hiszen azt sem tudta, hogy Jack már járt az Eldánon… Mert bár az "ember" nevét sikerrel jósolták meg, mint ahogy az időben való utazásának helyét is, de valamit nem sikerült pontosan megjósolniuk régen: a mikort.
(És Varrel sem tudta az időpontot, csak azt, hogy: "A Nagy háborút követően az Eldanon rendezett Tanácson". Mivel nem tudja a bolygó helyzetét, ezért még a kémei sem tudnak/tudtak beszámolni a Tanácsról, melyen megjelent Jack. Ezért üldözi annyira őt, mert nem tud róla semmit, csak, hogy nagy tettekre hivatott, olyan tettekre melyek az ő rovására mennének)
Mert nem csak tízezer éve rendeztek tanácsot az Eldánon. Igaz, ami igaz, hogy akkor és ott megjelent Jack O'Neill, de a jóslat nem arra az utazásra szólt. És nem a Négy faj közti csata volt a Nagy háború…

A Nagy háború csak most kezdődött el…
 
Odavezető út

Már három hete, hogy elindult a Szövetség hajóhada. Hatalmas flotta volt ez. Benne volt a Tejút és Ida galaxisának serege, valamint a Furling flotta fele is, melyek álcázóinak segítségével rejtve utaznak Celement felé.
Ha minden a tervek alapján alakul, akkor győzelemmel zárul a csata, de ha elkészült már az Ori hajóinak serege, akkor vereség lesz, biztosan. Hiába vannak itt az asgardok teljes flottájukkal, hiába vannak itt a jaffák számtalan hatakjai, hiába kötöttek titokban szövetséget a wraithtal, és hiába találták meg Akhilleuszékat… és ha vereség fog bekövetkezni, akkor hiába halt ki a Nox.
Összegyűlt három galaxis serege, hogy a negyedikével harcoljon. Hatalmas csata lesz, az biztos. A flotta parancsnokai az Akhilleuszon voltak, egy utolsó megbeszélésre, mert egy nap múlva elérik Celementet, Celementet, ahol vagy élet, vagy halál lesz a sorsuk.
Az Akhilleusz konferencia termében voltak. A kilátás lenyűgöző: a hipertér vonalait lehetett látni a pajzsokkal védett ablakokon keresztül.
A teremben, az ablakok mellett állt Cameron és Tanner, épp beszélgettek valamiről. Daniel Valával folytatott megbeszélést. Mikor bejött az irodájából Jack és Jonas, mindenki abbahagyta folyó ügyeit, és leültek. Jack az aszta főnél ült, szemben vele Jonas, mellette Carter és Tanner.
- Egy nap múlva megérkezünk, holnap véget ér az utunk, de egy másik veszi kezdetét. Azért vagyunk itt, hogy megbeszéljük a holnapi taktikánknak a hiányzó részeit.
- Nem ezt kellene megbeszélnünk, hanem azt, hogy hol fogjuk megünnepelni a győzelmünket. - próbálja oldani a feszültséget Cameron.
- Majd megoldjuk azt is. Van valakinek kérdése? - Jack
Thornak akadt egy:
- A wraithokkal mi a helyzet?
- A tervek és a megbeszéltek alapján egyszerre érünk a bolygóhoz. Külön irányítják a flottájukat, de elfogadták, hogy ők is parancsot fognak teljesíteni. – adja meg a választ Jack
- Nem erre gondoltam, hanem Jonas látomására…- mindenki arcán a meglepettség látható - … ami szerint a wraith flotta már ott lesz, mikorra odaérünk és ellenünk fognak harcolni. - fejti ki Thor az álláspontját
- Úgy cselekszünk, ahogy a helyzet megkívánja: ha ott lesznek már, akkor árulásnak vesszük a dolgokat és eképpen cselekszünk…
- Mckayék "támadásának" sikertelen befejezése esetén mit teszünk? – most Tanner tesz fel egy újabb kérdést - Mert hát erről még nem esett szó.
- Nem esett, mert a tesztek 100%-osan sikert mutatnak… - Carter akarja elmagyarázni a tudományos részét, de Jonas félbeszakítja:
- De, ha mégsem sikerülne, akkor kell lennie egy vészforgató könyvnek.
Mindenki Jackre figyel, tőle várják a megoldást és a válaszokat.
- A csata adott helyzetétől fog eldőlni az azt követő tetteink. Visszavonulás vagy győzelem. Állandó összeköttetésben lesznek a hajók. Az információ áramlás központja, a flotta zászlós hajója, Akhilleusz lesz. Ha valami ok folytán megsemmisül, akkor a Harag legyen az új zászlóshajó. - mindenki beleegyezően bólintott - . A parancsnoki láncot is szeretném egyeztetni. A földi támadásokat Teal'c vezeti, az e téri tapasztalok végett. A kommandós egységeket Ronnon. A vadászrepülők kötelékét Cameron fogja irányítani. - feléje fordul - Arra kell ügyelnetek, hogy bármikor be tudjatok lépni a légkörbe, ha taktikai bombázást kérnek lentről.
- Értettem
- A flotta vezetését én fogom irányítani. - senki sem szólt semmi ellenkezőt, hiszen mindenki megértette a dolgok lényegét - Ha én meghalok, - suttogás a háttérben - akkor írtam egy végrendeletet, amely leírja utolsó kívánságomat, amelyet teljesítenetek kell. Esküdnötök kell.
- Esküdni? Nem bízol meg bennünk, anélkül? - Daniel
- Megbízok, de így kötelesek lesztek megtenni a benne leírtakat.
- Jack! A Furling nép mindig követni fogja a Te és családod, vagy jogos örököseidnek parancsait, ha egyet értünk velük, ha nem, akkor is. - letérdel előtte Tanner. - És örülök neki, hogy a barátod lehettem neked, ha történne veled valami.
- Nem kell lehajolnod, hiszen barátok közt nem illik az ilyen.  – segíti fel Jack Tannert - Én örültem a megtiszteltetésnek.
Majd sorban esküdtek meg a többiek, végére Thor maradt.
- Az Asgard Nagy Tanács üzenetét mondom el nektek. Ha nem kérted volna az eskünket, akkor a megbeszélés végén adtam volna át az üzenetet:

"Háborúban állunk. Egy olyan háborúban, melyet megnyerni alig lehet, de ezt gondoltuk a replikátorok elleni harcunkról is. Vereséget is szenvedtünk volna, ha nem lép színre az Ötödik faj.
Az Ötödik faj, amely a legendákban oly jól ismert.
Az Ötödik faj, amely felváltja az előtte levő Négy fajt.
Az Ötödik faj, amelyet egy ember vezet, egyetlen személy.
Háborúban állunk, egy olyan háborúban, amelyben nem győzhet a demokratikus elveken alapuló szövetség.
Mi döntöttünk…
Olyan döntést hoztunk meg, amelyet még soha sem. Kivéve egyszer az Eldánon. Sorsunkat más kezébe helyezzük. Egy személynek kell döntenie a galaxisok sorsáról, e kényes időkben, hiszen minden más eshetőség esetén időt veszítünk, amely leginkább hiányzik most nekünk.
Döntöttünk…
Nem a Négy faj népeinek egyik tagját választjuk meg vezetőnknek, hanem egy személyt, az Ötödik fajból"

Mindenki Jackre néz. Mellette áll Tanner és Jonas is már. Thor feléjük igyekszik, kezében egy medállal.
- Ebben a medálban van minden lényeges információ az Asgardról. Ezt viselték a Nagy Tanács vezetői is, most az új vezetőnk fogja viselni. - megy feléjük. - Nehéz döntés volt, de megtettük, mert meg kellett tennünk. - megáll előttük
- Vedd el a medált és legyél az Asgard vezetője, Jonas!
Mindenki meglepődik, Jack majd hátra esik. Mindenki Jackre gondolt, senki sem gondolt Jonasra, aki talán még jobban meglepődött, mint Jack.
- Légy a vezetőnk, addig, amíg nagykorú nem lesz Johnatan O’Neill!
- Elfogadom a tisztséget, de már most esküt teszek rá, hogy amint a helyzet lehetővé teszi, lemondok!
Ebben a pillanatban nagy fehérség lett úrrá a teremben. A fény közepén Arthur jelent meg. Danielt felismerte, hiszen már találkoztak.
- Üdv! Daniel Jackson és a többieknek is!
- Én Jack O'Neill vagyok. És te? – fordul feléjük a már kétszeresen meglepődött Jack
- Ő Arthur. - válaszol Daniel
- Á! Rég hallottunk felőled. - Jack
- Sajnálom, de meg kell értenetek, hogy a mi síkunkon mást jelent az idő fogalma. Most sincs sok időm. Csak szerettem volna, ha tudjátok: szembe szállunk az Orival, mikor ti a követőivel.
- Örülök neki.
- Nagy csata lesz, minden értelemben, amely sorsdöntő lesz illetve lehet. - ezekkel a szavakkal tűnt el Arthur
A nagy megdöbbenéstől keletkezett csöndet O'Neill törte meg.
- Szerintem mindent megbeszéltünk akkor. Holnap reggel találkozunk. - indul mindenki - Jonas! Beszélni akarok veled!
Már csak ketten voltak bent a helyiségben.
- Mi a fenét képzelsz magadról? - kiabál Jack
- Mire gondolsz? - Jonas
- Tudod Te azt! - üvölt - Elárultál!
- Én? Soha! - mentegetőzik a másik
- De igen! Te lettél az asgardok vezetője! Pont Te, aki alig tett valamit értük, pont Te, akit alig ismernek! Nekem kellett volna megkapni a tisztséget! Én mentettem meg őket számtalanszor! Én rólam nevezték el a legfejlettebb hajójukat! Én…
- Nem tehetek róla, hogy engem választottak!
- Dehogynem! Le merem fogadni, hogy nem azért mentél olyan sűrűn az Orillállra, hogy láthasd az ikreket! Biztos vagyok benne, azért, hogy előkészítsd a terepet magadnak!
- Tudod, hogy nem így van! A hatalom iránti vágyad elvakít már téged is!
- Hallgass! Elárultál! Tudtad, hogy téged teszlek meg örökösömnek, és erre hátba támadtál!
- Nem így van! És erről biztosíthatlak, ha mással nem, akkor az életemmel!
- ???
- Újabb vízióm volt. A holnapi napról… Az Akhilleusz fel fog robbanni, Te pedig rajta voltál. Fel fog robbanni, mert az Ori azt a hajót fogja támadni teljes erejével, amelyiken azt hiszik, hogy vagy! Cseréljünk helyett! Legyél Te az Enterpriseon és én az Akhilleuszon! Így én veszek oda, és nem Te! Így beláthatod, hogy nem tettem ellened semmi rosszat!
- Honnan tudjam, hogy nem csel az egész?
- Ha ettől tartasz, akkor már nem tehetek érted semmit sem…
…
- Elfogadom az ajánlatodat! Erről senki sem tudhat rajtunk kívül. A csata előtt fogunk helyet cserélni a transzport gyűrűkkel.
- Értem, és örülök neki.
A veszekedés abba maradt.

Este volt már, késő este. Jack a végrendeletét írta épp. Egy női hang a háta mögül:
- Ne tedd! A lelked mélyén Te is tudod, hogy Jonas jó ember. Ne változtasd meg a végrendeletet!
Jack kikapcsolta a laptopot egy pár pillanat múlva, majd a női hang felé ment. Szívében még mindig ott volt a kétség Jonas felé…

Arthur és Adria

Egy eldugott kis bolygón a Tejút és az Ori galaxisának határán találkozott újból Adria Arthurral. Az első találkozásuk óta már rengetegszer voltak együtt, persze titokban, mert mit szólnának a felemelkedettek és az Ori tagjai, ha tudnák: a felemelkedettek vezére és az orici egy párt alkot?
Az ágyban fekszenek, egymás karjaiban.
- Kár, hogy titokban kell tartanunk a kapcsolatunkat! Pedig milyen gyönyörű is lenne, ha nem kellene. – most Adria az, aki elmélkedik
- Nem kell. Állj át a mi oldalunkra!
- Nem tehetem. - fordul el Arthurtól
- Áruld el az Orit!
- Sok olyan dolgot tettem, amit még saját magamnak sem bocsátok meg soha. Bár mindig próbáltam a legkevesebb halált kívánó utasításokat megoldani, de nem sikerült mindig.
- A felemelkedettek képesek a megbocsátásra, az Ori nem! Ez is megkülönböztet minket.
Mind a ketten felöltöztek már.
- És mire gondoltál? - Adria kérdi Arthurtól
- Még semmire…
- Tudom, hogy mire készülsz! De hidd el, hogy még ebben az állapotban sem vagy képes legyőzni Varrelt!
- Meg fogom akkor is próbálni!
- De nem győzhetsz, mert ő sokkal hatalmasabb. Csak a nyakláncomon nem képes átjönni a hatalma.
- ?
- Levenni nem tudom. Erre csak az anyám lenne képes.
- Akkor szólni kell neki.
- Ha szólunk neki, akkor rájönnek a tervre és megölnek mindkettőnket. - kis szünet - Tudjuk, hogy az Ötödik faj megindult ellenünk, és, hogy velük tart az anyám is. Manipulálnod kell őt, hogy találkozzunk a felszínen.
- Hallgatlak tovább…
- Ki kell kényszeríteni, hogy vegye le a nyakláncomat. Ez lesz a legnehezebb, de talán Daniel iránti érzelmei majd megsegítik a döntés hozatalában. Utána átadom neked a nyakláncot és már van esélyed ellenük!
- Nagyon kockázatos! Nem engedhetem…
- Így kell történnie. Csak így van esély az Ori ellen.
- Tényleg ezt akarod? Bele is halhatsz!
- Igen. Ezt akarom. Te mondtad, hogy a felemelkedettek képesek a megbocsátásra és egy ilyen tett jó kiindulási pont lenne.
- Akkor legyen.
- Minél kevesebben tudnak róla, annál jobb.
- Értem. – Arthur magához öleli Adriát, csókot váltanak majd mind ketten eltűnnek.

A végső megoldás

A Szövetség flottáját az Akhilleusz vezette Celementhez. A hipertérből kijövő hajóhad rendkívül szép látvány nyújtott: több száz, ezer hajó lépett ki. Még úgyis hatalmas volt a hajók száma, hogy a Furling flotta nagy része még nem érkezett meg, de ez is a terv része volt. Őket nem lehet érzékelni a radarokon a hipertérben, ezért majd a csata közben érnek ide.
Jack kinézett a bolygóra. A hajók pajzsai felvilágítottak mikor beértek a légtérbe, a felszíni támadó egységeket leszállították vagy leteleportálták a város környékére. Őket Teal'c vezeti majd.
A flottának meg kellett kerülnie a bolygót, mert a másik oldalon volt az ellenség. Direkt ezen az oldalon jöttek ki a hipertérből, hogy az egységek földre tudjanak szállni. Felszíni légvédelmi egységek alig voltak, hiszen ki gondolt volna arra, hogy pont ez a bolygót fogják megostromolni.
- Jonasnak igaza volt. A flotta elkészült. Ha ebben nem tévedett akkor a többiben sem fog. - elmélkedi Jack aggodalmasan - Minden út ide vezetett. Akármit tettünk, az ennek a része volt. Itt lesz korunk nagy csatája, amely dönt a galaxisok sorsáról. Itt és most lesz a végső háború, amelyben vagy kivívjuk szabadságunkat vagy meghalunk.

Az Ötödik faj flottája felsorakozott. Mellettük voltak a Szövetség hajói is, miként az Asgard flotta is. Az ellenség hajóhada is már látóhatáron belül volt. Hatalmas flotta volt az, főleg, hogy az áruló wraithek átálltak hozzájuk - érkezésükkor is próbáltak velük kapcsolatba lépni, mind hiába. Ezután döntöttek úgy, hogy ellenségként tekintenek rájuk -. És ott vannak még az assuranok is, akik ott hagyták a Pegazust, hogy eljöjjenek harcolni és bosszút állni az embereken.
Ori… Övék az ellenséges flotta legnagyobb része. Új konstrukciós hajóik az oldalukra dönti a mérleg nyelvét. Ez a harc szinte csak kudarccal végződhet. Az ellenség flottája megindult.
- Itt Jack O'Neill tábornok a Tollanról, az Ötödik faj képviseletében. - szól bele a rádióba, hogy az egész flotta meghallja. - Most mindenki azt várja, hogy valamilyen szép beszédet mondjak. Gondolkoztam is rajta, de nem tudom, hogy mit is mondhatnék. Ezért inkább azt mondom, ami eszembe jut. - kis szünet - Nem azért utaztunk két, asgardok és furlingek esetében 3 galaxist, hogy vereséget szenvedjünk! Hanem azért, hogy legyőzzük az Orit, örökre. Itt az alkalom, ne szalasszuk el! Ha, most legyőznek akkor a többi galaxisnak is vége, hiszen már semmi sem állíthatja meg őket! A sebek begyógyulnak, a fáradtság elmúlik, de a dicsőség az örök marad. Ezért azt mondom, harcra fel! - az ellenség felé mutat. - Irány a csata!
A flotta megindult.
- A wraith hajókat csak vész esetén lőjék. A többi hajóra kell koncentrálni, főleg az Ori hajókra. - Jack a rádióba beszélt. Ezután elment a szobájában levő gyűrűkhöz és "helyet cserélt" Jonassal.
Mielőtt elérték volna a másikakat a seregből levált a jobb szárny. Itt találhatóak a jaffa, serakini, tagreai, kelownai hajók. A balszárny is sikerrel vált le, itt pedig az asgardok flottája volt. Középen Akhilleusz, és két testőre, valamint az F-304-esek találhatóak. A furlingek jelenlevő hajói pedig fentről „szőnyegbombázást” hajtottak végre. Ezek a manőverek megzavarták az ellenség sorait, illetve szép számmal szedtek le ellenséges hajókat is. A szövetséges oldalon is voltak veszteségek.
A csata elkezdődött.

Az Ori palota előtt teremtek Valáék, mert leteleportálta őket az Odüsszey. Teal'c vezette sereg ostromolta a palotát.
- Üdvözöllek benneteket! - mondja
- Kár, hogy harcban találkozunk. - Vala - Találtatok már bejáratot?
- Igen, de erősen védik.
- Be kell jutnunk, bármi áron. – folytatja tovább Vala
- Egy esély még van. Halálsiklókkal tűz alá vetetem a célterületet. Talán sikerülhet. Kaptok kísérőket: SG2, Tagreai Elit Kommandó 1-es, és Kelownai Támadó Egység! - szól a rádióba - Menjenek Jacksonék után a bejárathoz!
Visszaigazolták a parancsot, majd a halálsiklók megkezdték a bombázást.
Pár perc és sok fedezékbe állás után /nem is beszélve a lövések, robbanások sokaságáról/ beértek a kapun. Daniel még emlékezett az útra, hiszen mikor először átjöttek ebbe a galaxisba, akkor a hírnök idehozta őket. Elindultak, sebesen, mértani pontossággal szedték le az ellenséget a kommandósok. A tűzfal előtt volt már Artur és Le Fay, akik már harcoltak az Ori, Adria és hírnökök ellen. Most már csak Daniel és Vala maradt csak, mert az ellenség lefoglalta a segítőiket. Adria meglátta őket és feléjük indult.
- Bármit tesz, ne öld meg! Ígérd meg, Daniel! Ígérd meg!
- Megígérem.

Ez alatt az űrben a csata rosszul alakult a Szövetségnek. Veszteségeik kezdtek kritikus méreteket ölteni.

- Állítsátok le a seregeiteket! – kezdené el a játszmát Artur
- Ezt egy "ős" parancsolja? - válaszol Adria
- Nem, hanem egy felemelkedett - Le Fay
- Nem engedelmeskedünk, egy alacsonyabb rendűnek. - mondja Verral, a fő Ori
- Akkor pusztuljatok! - Artur
- Ne feledd el, hogy mi galaxisunkban vagytok! – kiabál feléje Adria aki oldalra nézett és meglátta Valáékat, majd megindult feléjük

Minden tábornok és parancsnok is kiadta a parancsot sajátjainak. Ekkor már az Ori hajók is megindultak, egy újabb támadási hullámra.
- Az asgardok lesznek a legelső sorban, utána a földi és jaffa hajók majd a többiek. – most Thor hangját lehetett hallani a rádióban, a hajók felsorakoztak. - Indulás!
A szövetség hajói megindultak, egy végső rohamra, egy elkeseredett rohamra. A két hajóhad "összeért", és lőtték egymást. A szövetségesek rengeteg hajót veszítettek, felrobbant a Koralev II is.

- Üdvözöllek anyám! Látni akarod az Ori teljes győzelmét?
- Az nem fog bekövetkezni, soha.
- Dehogynem. Adok neked egy esélyt, még egyszer utoljára. Állj át a mi oldalunkra! Kérlek!
- Tudod, hogy nem tehetem.
- Sajnálom. Nem adsz más lehetőséget.
Kinyújtotta kezét, Danielt fellökte. Majd Vala nyakát fogta meg, és emelte.
- Ne tedd! Az anyád vagyok! Még nem késő! - egyre gyengébben tud már csak beszélni
Daniel Adriára lőtt, de a pajzsa hatástalanította a lövést. Még egyszer fellökte, de most a falnak csapta.
- Nem lehet késő, mert az Ori győzedelmeskedik a hitetlenek felett.
Szorítja erősebben Vala nyakát. Daniel újból lőtt, de nem ért semmit.

Arturnak és Le Faynek a keze energiában ízzott. Kezeikből kiáramló energia elpusztította a hírnököket.
- A létszám egyenlő. - Arthur
- Nem teljesen. - Verral - ekkor már nem volt ott Adria - Két kezét megemelte. Mindkettőben kard jelent meg, amelyek tűzben égtek. Kétszer meg fordult, és furcsa nyelven kandált. A második kőr végén már 13 Ori és Verral állta körül Arthurékat.
- Mind itt vagyunk. Veszteni fogtok.
Az Ori körbe vette Le Fayt és Arturt. Villámokat szórtak rájuk. Megrogytak, de felálltak. A villámlás abbamaradt.
- Így bánik el az Ori az ellenségeivel. Halál rátok, és a felemelkedett ősökre!

A halál közelében egyszer új remény nyílt: hipertér ablak nyílt meg az űrben, a csatatér egyik oldalán. Több száz hajó jött ki rajta, fenséges pompában.
- Itt Jack O'Neill az Akhilleusz hídjáról, a flotta zászlóshajójáról. Kérem azonosítsák magukat! - szól a rádióba a csata közben
- Itt Gomes, a Furling képviseletében. Sajnálom a késlekedést, de nem tudtunk gyorsabban jönni.
- A lényeg, hogy itt vannak.
- Parancsra várunk, uram!
- A flottájának hajóinak! Térbeli V alakban az 1 0 4 5-ös vonal előtt menjenek végig hadszíntéren. Közben csatlakozik majd magukhoz a többi hajó is.
- Értettem.
- A sérült hajók vonuljanak az előbb megadott pontok mögé!
Így is történt. A visszavonuló hajókat így védték, valamint az Ori hajókat is szedték le becsülettel. A vonal vége felé már rengeteg Ori hajó pusztult el, mert a szövetség hajói is tüzeltek már. A furlingek erősítése jókor és szép számmal jött. 1000 épségben levő hajó, amellyel az erőviszonyok megfordultak.
Az ellenség flottájában eldördültek az ágyúk, egymást kezdték lőni. A wraith hajók pedig a szövetségesek felé vették az irányt. Útközben persze aprították az ellenséget.
- Azt hittem már, hogy sosem fogják teljesíteni a megbeszélteket! – csap örömében a levegőbe „Jack”, majd a titkos frekvencián keresztül kapcsolatba lépett a lidércekkel.
- Most volt a legjobb alkalom rá, hiszen maguk is megerősödtek. Így duplán jól jártak.
- Akkor, támadás az Ori ellen! – szól bele a rádióba „Jack” – Minden a terv része volt! Most pedig a wraithok és a hatakok az assuranokat támadja. A többi hajó pedig az Ori csatahajóit!

Vala keze Adria nyakán van, simogatja.
- Állj le, kérlek!
Tovább szorítja.
- Az életedben az utolsó kép az ori győzelmét fogja jelenteni.
- Sajnálom, lányom. Bocsáss meg!
A kezével letépte a nyakláncot Adria nyakáról.
- Bocsáss meg!
Daniel lőtt, Adria szívét találta el… A földön fekszik Vala és Adria is
- Bocsáss meg! - Vala
- Anyám!... Neked… kell meg… bocsátani… Nekem…
És ekkor a testéből fények jöttek elő, majd a test eltűnt.

Az assuranok bolygójánál:
Mckay video beszélgetést hozott létre köztük és Orobeth között, John beszélt.
- Itt az utolsó esély maguknak, hogy ne pusztuljanak el.
- Nem ijedünk meg maguktól. - válaszol keményen
- Rosszul teszik! Egy bolygó felszínén is sikeresen alkalmazható ARF van a kezünkben.
- Tudunk róla!
- Válaszuk mi lenne?
- Mi közül lehet választani?
- Megadják magukat nekünk, vagy nem és meghalnak.
- Akkor a harmadik lehetőséget választom.
A bolygóról energia kitörést lehetett érzékelni és abban a pillanatban a lézernyaláb elpusztította a műholdat és Johnék hajóját is.
A fegyver elpusztult, mielőtt meg tudhatták volna, hogy sikeres-e.

Celement feletti űrben tovább folytatódott a harc. Az assuran hajók legyőzték az ellenük küldött hajókat, majd az Ori flottával együtt ellentámadásba kezdett.

Varrel enrgia sugarat küldött Arthurra, mikor felvette Adria nyakláncát. A sugár áthatolt rajta.
- Csak ennyit tudtok? Azt hittétek sikerülhet? Én vagyok a leghatalmasabb, bármire képes vagyok! - újabb támadást intéz Arthur ellen, aki összeesik, de Morgen utolsó pillanatban elteleportálja.
Danielék felé nézne, de már nem látja őket, mert azok elmenekültek.

Enterprise fedélzete. Parancsnoki szoba. Jack az ablakon a csatát nézi. Látja, ahogy robbannak fel a hajók, "szépen" sorban. Több Ori hajó is egy cél felé veszi az irányt: Akhilleusz. És egy új, hatalmas ellenséges hajó jelenik meg a csatatéren. Jack az asztalnál dühében ledönti a rajta levő tárgyakat, majd felkiált.
- Mit tettem? Nem lehet igaz! Istenem! Jaaaaaaaj! Jonas! Neked volt igazad! Elbuktam, és magammal rántottam a többieket is! ÁÁÁÁÁ… Miért haljunk meg, ha amúgy is veszítenénk? De ha a halállal életet mentek, akkor állok elébe!…

A hatalmas hajó első célpontjait kereste, majd elkezdte lőni a szövetség hajóit. Sorban szedte le őket.

Akhilleusz volt legközelebb hozzá, épp azt vette célba. Akhilleusz pedig viszonozta a tüzet.
- Az új hajó pajzsát még az Akhilleusz sem tudja áttörni. - állapította meg egy technikus, miután lőtték a hajót. - A pajzsaink nem sokára összeomlanak.
- A fegyvereink lehet, hogy nem, de a ZPM igen. - ekkor jelent meg Jack a hídon. Vagyis két Jack. A már régebben ott levő rájött, hogy az eredeti Jack most már kezébe veszi az irányítást, ezért a mellkasához nyúl, majd egy idegen szerkezetet szed le magáról. A külseje pedig visszaváltozik az eredetire. Most már Jonas állt Jack mellett.
Már nem lehetett tovább fent tartani a látszatot, mindenki tudta már, hogy a csatában, eddig Jonas volt a főnök, de senki sem merte megkérdezni ennek az okát.
Jack ellentmondást nem tűrően adta ki az utolsó parancsait.
- Mindenkinek, földi egységeknek és a hajóknak! Visszavonulás! Ismétlem: teljes körű visszavonulás! - hallatszik az Akhilleusz rádiójában és ezáltal az egész flotta éterében Jack hangja. Mást nem is tehetnének, hiszen az eredeti flotta nagy része megsemmisült már, az assuranok elleni terv nem sikerült, mint ahogy a wraith és Arthur terve sem.
Danielék is fent voltak már a hajón. Vala megállás nélkül sírt. A flotta megindult visszafelé.
Majd Sam felé fordult:
- Carter! A időzítse a ZPM-t két percre!
- Uram miért?
- Felrobbantom a hajóval együtt.
- De akkor távirányítással kell megtennünk… - Jonas
- Nem lehet. Csak akkor fog célt érni biztosan, ha valaki fent marad a hajón és az belevezeti a hajót a célpontba. Minden életjelet az Akhilleuszon teleportálja át a Haragra Carter!
- De Jack! Ne tedd! - mondja Jonas - Majd én megteszem! Ne áldozd fel magad! Kérlek!
- Nem lehet.
- De igen! Te nem halhatsz meg! Az Ötödik fajnak szüksége van rád!
- Már nincs! Hogyan is lehetne? A döntéseim rosszak és hibásak voltak. Nem kellett volna támadást indítanunk az Ori ellen, nem kellett volna ennyire aktívan harcolnunk ellenük, hiszen nem voltunk egy súlycsoportban! És még sorolhatnám a hibás döntéseimet, amelyekkel veszélybe, halálba sodortam az Ötödik fajt!
A hajón már csak hárman voltak: Jack, Jonas és Carter.
- Remélem, neked több sikered lesz majd! - Jonas vállára teszi a kezét - Kérlek, bocsáss meg, amiért ilyen voltam veled az elmúlt napokban. Most már tudom, hogy neked volt igazad végig, és sosem ártottál volna nekem. Bocsáss meg! - ekkor Jonast is át lett teleportálva a Haragra.
- ZPM időzítve, mindenki a másik hajón van Jack. - Sam
- Te is menj!
- Tudom mire készülsz! Itt maradok veled! - Sam
- De az ik…
- Jó helyen vannak, vigyázni fog rájuk Jonas.
Átölelték, majd megcsókolták egymást. Az előtérben kirajzolódik a másik hajó kör vonalai, majd a következő pillanatban ütközik az Akhilleusszal, amelyen a ZPM felrobban. Jacket és Samet körbe veszi a tűz. Az a tűz, melyet látott Jack és Jonas is, de egyikük sem tudta a teljes igazságot. A másik hajó elpusztul, darabjaira hullik szét. A robbanástól teljesen megsemmisül…
… a szövetséges hajók elmenekülnek, na de milyen áron? Odaveszett Jack O’Neill, a Föld legnagyobb embere, az Ötödik faj első vezetője…

… eközben Celement tüze előtt:
Varrel felnevetett, hangos kacaja halható volt szerte a galaxisban. Minden a tervei alapján következett be, a galaxisok sorsa csak egy hajszálon múlott. Egy olyan vékony hajszálon, melyet még Varrel sem látott…

Epilógus

A totális vereséggel felérő támadás után a Tollanra menekültek a szövetséges fajok. Az asgardokat rövid, de annál véresebb csaták során kiszorították az Idából.
Jack végrendelete szerint Jonas lett az új vezető, aki hosszas mérlegelés után elfogadta. Első lépésként hazahívta Atlantiszt. Az Ori is megjelent és meg akarta akadályozni, de nem járt sikerrel. Ugyanakkor meghalt Wier és Teyla.
Vala és Daniel házasságából született meg Alice.
Az ikreket Freyr hozta vissza a Tollanra. Jonas magához vette őket, és mint saját gyerekei, úgy nevelte Jonatant és Samantat.