Csillagkapu Atlantisz - Egy este a laborban
Egy este a laborban Egy számítógépekkel telepakolt terem, az asztalon jegyzetek, egy megkezdett szendvics és egy újonnan talált õs szerkezet. A szobában a valaha született legintelligensebb és egyben a legarrogánsabb tudós: dr. Rodney McKay. Mögötte egy fáradt szemüveges fickó álldogál, drótfrizurája még a szokásosnál is rendezetlenebb. "Rodney, hajnali négy óra van. Nem akarod abbahagyni? Az a szerkezet holnap is ott lesz és kipihent fejjel talán jutunk is vele valamire." "Ha pihenni akarsz, menj csak, én nem vagyok fáradt." válaszolt McKay a válla fölött és gondolatban még hozzátette: Akkor legalább nem nyaggatsz a fárasztó kérdéseiddel és talán elõbbre is jutok. "Rodney, azt sem tudjuk, mi az a szerkezet. Még bekapcsolni sem tudjuk. Az elemzési adatai kész rémálom, zagyvaság az egész." "Talán neked az, " vágta rá nyersen a tudós. "de ha egy kicsit csöndben maradnál és hagynád, hogy végezzem a munkám, pár perc alatt rájönnék, hogy hogyan használhatjuk ezt a berendezést." "Igen, ezt már mondtad 14 órával ezelõtt is. " vágott vissza Zelenka. "Azóta se hagytál békén. " felelte az egyre idegesebb McKay. "Mert próbáltam segíteni, de nálad a csapatmunka szó… " Zelenka nem tudta szavakba önteni, mit gondol a Rodneyval végzett közös munkáról, így próbált inkább észérvekkel hatni a tudósra. " Figyelj Rodney! Lefuttattunk vagy száz elemzést, mindegyik más eredményt hozott. Ezt így nem lehet csinálni! Miért nem rakod félre a büszkeséged és kérsz dr. Weirtõl pár embert segítségnek? "Viccelsz? " hökkent meg McKay " Hogy még többen zaklassanak az idióta ötleteikkel?! Soha sem jönnék rá, mire való ez a gép. Egyébként is, bármely megdöbbentõ ez neked, azért kaptunk különbözõ eredményeket, mert mindig különbözõ programkóddal próbálkoztunk. " majd a hatás kedvéért felemelte mútatóujját és így folytatta " De! " újabb hatásszünet. " Már rájöttem a hibára és ki is javítottam. " majd diadalittasan a képernyõre mutatott. A szimuláció éppen 99%-nál tartott. Zelenka is a monitorra nézett, amikor az elérte a százat és villogó hibaüzenetet adott ki. "Ó! Nem igaz! Gyerünk már! " förmedt a gépre McKay, mintha a gép hibája lenne az egész. "Nézd! Azért nem tudjuk… " kezdte Zelenka azonban nem fejezte be, mert McKay arca hirtelen elváltozott, tekintete a monitor egy pontjára meredt. Zelenka ismerte ezt a tekintetet és azt is tudta, mi következik. McKay nem szólt egy szót se, csak emberfeletti sebességgel nyomkodni kezdte a billentyűket. Rájött valamire! Zelenka McKay válla fölött hajolva át figyelte a képernyõt, ami általában rendkívül idegesítette a tudóst, de most túlságosan el volt foglalva ahhoz, hogy ez eszébe jusson. Egy perc sem telt el, McKay befejezte amit csinált. Nem futtatott szimulációt, nem ellenõrizte át munkáját, csak megnyomta az entert. Halk búgás hallatszott és az õs szerkezeten fények villantak fel. A két tudós arcán örömhullám futott végig és még azt is elfelejtették, hogy éppen nincsenek jóban egymással. Zelenka elismerõen bólintott, McKay pedig felöltötte szokásos „Igen, én vagyok dr. Rodney McKay” arcát és elégedetten dõlt hátra karba tett kézzel. De a pillanat nem tartott sokáig, két perc múlva már a beindított géppel babráltak és egy újabb alvás nélküli éjszakát töltöttek el az õsök városában. | |
|
| |
| Megtekintések száma: 555 | |
| Összes hozzászólás: 0 | |