Stargate SG1- Another Holiday (Szabadnap másképp)
Another Holiday Szabadnap másképp * * * „Magunk ketten nem hagyhatják el a bázist.” Hammond tábornok szigorú tekintettel nézte az asztala túloldalán álldogáló Carter századost és Doktor Jacksont. Daniel Samre pillantott , aki a padlót bámulta meredten, a nő karjait keresztbe fonta a mellkasán. „Ezredes, találja meg a megoldást, ez nem tűr halasztást,” folytatta a tábornok, miközben fáradtan megdörzsölte a homlokát. „Igen, uram,” válaszolta Jack, kétkedve pillantva a csapattársaira. „Bármilyen hír Teal’c-ről? Vagy úgy is mondhatnám, hogy Teal’c testéről?” Hammond tábornok tudomást sem véve O’Neill utolsó megjegyzéséről, válaszolt „Nem, még nincs. A személyleírását körbeadtuk, nem tarthat már sokáig.” „Igen, ’nagy pasas, arany tetoválással a homlokán, alig mosolyog’. Egyéb megkülönböztető..” „Valójában, uram,” zendített rá Daniel, „ez a Teal’c talán többet mosolyog. Elvégre nem igazán ön maga.” Jack a szemét forgatta. „Köszönöm a kiigazítást, Daniel.” Jack grimaszolt egyet, majd helyesbített. „Elnézést, akarom mondani Carter. Pokolba is, összezavarodtam.” „Próbáld meg a mi szemszögünkből nézni, Jack,” javasolta Sam komoran. Jack felsóhajtott. Nincs rá szó, hogy milyen elszántan próbálta, józanésszel fel sem tudta fogni, hogy Carter és Jackson testet cserélt. És azt hallani, amint valaki, aki szemmel láthatólag Sam ’Jack’-nek hívja ahányszor csak kinyitja a száját igazán felkavaró volt. * * * Amint elhagyták a tábornok irodáját, Sam megragadta Jack karját. „Válthatnék veled pár szót négyszemközt?” „Persze, megbocsátana nekünk százados?” mondta Daniel felé fordulva, aki biccentett és folytatta útját a folyosón a laborjába. „Jack, nem tudom ezt tovább elviselni. Vissza kell raknod minket a saját testünkbe.” O’Neill felsóhajtott és maga felé fordította a nőt. „Daniel, megteszek mindent, amit csak tudok. Nincs használati utasítás mellékelve, ezekhez a dolgokhoz.” „Hát, csak próbáld keményebben!” pillantott rá a nő elszántan. „Van fogalmad, milyen lehet Sam testében ragadni?” Jack szólásra nyitotta a száját, majd ismét becsukta. Ez egyszer tanácstalan volt, nem tudott mit mondani. „Nemrég lezuhanyoztam. Hosszú ideje ez volt az egyik legzavaróbb esemény az életemben.” „Miért? Volt valaki más is az öltözőben?” érdeklődött Jack. „Senki sem! Próbáltál már úgy zuhanyozni, hogy nem néztél, vagy gondoltál arra, hogy mit… szappanozol?” Jack próbált megértőnek mutatkozni. „Biztos vagyok benne, hogy az adott körülmények között Sam meg fogja érteni.” „Ó, szerintem nem fogja. Ha hosszú ideig ez lesz a testem, teljesen tönkre fogom tenni. Felismerhetetlen lesz. Nem tudom belőni a haját, nem mertem kifesteni az arcát…” Az ezredes kissé felemelte a karját, törekedve, hogy megállítsa a tények áradatát, amik már most a „több információ, mint amit tudni akartam” kategóriába tartoztak. Daniel teljesen belefeledkezett. „És van róla fogalmad, hogy milyen nehéz kikapcsolni egy melltartót?” Jack hátra hajolt, át a válla felett, hogy megbizonyosodjon róla, senki sincs hallótávolságon belül. „Daniel, biztosan kell… „Úgy értem, amikor rajtad van!” Jack felvonta a szemöldökét és a kollégájára nézett. Egy gyönyörű, szőke hajú, kék szemű nőre, akinek arca kipirult a bosszúságtól. Nagyon nehéz volt elfogadnia, hogy ez a ’személy’ Daniel. „És abbahagyhatnád, hogy így nézel rám!” Az ezredes, ha lehet még zavartabb lett. „Mert hogy nézek?” „Mint aki épp levetkőztet a tekintetével!” „Én aztán nem!” „Ó igen, te bizony. Egész nap ezt csinálod! Így szoktál Samre is nézni? Meg vagyok lepve, hogy még nem pofozott fel.” „Danny, nem vagy az esetem…” Sam nagyon sóhajtott. „Elnézést. Nem kellene ennyire kiakadnom. De el tudod képzelni, hogy milyen ez.?” „Furcsa?” javasolta Jack. Sam megrázta a fejét és a karját keresztbe fonta a mellkasa előtt. „A furcsa még csak meg sem közelíti ezt. És Jack, emlékeztetlek, mint aki ebben a testben van, hogy ha megint így nézel rám, én magam foglak felpofozni.” A nő megfordult és elviharzott a folyosón, amint Jack a távolodó hátát figyelte, zavart arckifejezés ült ki az arcára. * * * Pár órával később… Sam a férfimosdó előtt álldogált és azon tépelődött, hogy mit csináljon. Csak a CSK-1, Janet és Hammond tábornok tudta, hogy mi történt, a bázis többi tagjának ő Doktor Daniel Jackson volt. Nem mehetett be a női mosdóba, ezzel teljesen tönkretenné Daniel jó hírét, aki egy tökéletes úriember. Vett egy mély lélegzetet és kinyitotta az ajtót. Pár perc múlva mikor felbukkant, elégedett mosoly jelent meg Daniel arcán. *Több*, mint megfelelő, különösen mikor küldetésen vannak. És, természetesen, itt sosincs sorban állás. Egy kicsit magasabbnak és erősebbnek lenni nagyon is kellemes volt. Miközben folytatta az útját a laborja felé, észrevette, hogy egy hadnagynő közeledik felé. Sam elmosolyodott, és meglepetésére a tiszt rákacsintott és dobott egy csókot. Továbbhaladva, Sam azon töprengett, hogy tudta ugyan, hogy a régészükre a bázis nő tagjai közül néhányan szemet vetettek, de nem vette észre, hogy ennyire nyilvánvalóan teszik ezt. Kezdetben sokkolta a sok vágyakozó pillantás, de mostanra szinte már megszokta. Számításai szerint, négy kacsintásnak és két felé dobott csóknak volt szemtanúja és még csak pár órája volt Daniel testében. Sam nem hitte, ha Daniel észrevette volna ezeket. Magában megvonta a vállát, és megrázta a fejét. Szinte biztosan nem. *** Egy másik folyosón… Jack befordult a sarkon és neki ütközött Danielnek. Szószerint. Jack megragadta barátja könyökét, hogy megtartsa magát. „Elnézést, uram.” Az ezredes megrezzent. Soha nem fogja ezt megszokni. „Csak próbáljon meg arra nézni, amerre megy, Carter. Bármi haladás Machello-val?” „Nem igazán, uram. Nem fog együttműködni. Élvezi a szabadságát Teal’c testében. Elküldtem, hogy látogassa meg Teal’c-et. Most beszélgetnek. Remélem valami jó sül ki belőle.” „Igen, én is remélem.” Jack azon kapta magát, hogy Danielre bámul, akinek igencsak idegenszerű volt az arckifejezése. Volt valamiféle vágyakozás azokban a kék szemekben, vágyakozás, ami felé irányult. Jack idegesen nyalta meg a száját és a padlóra nézett. Carter, emlékeztette magát, ez Carter. De mindegy, mondta magában, és még mindig nem tudta rávenni magát, hogy Daniel arcára nézzen. Igen, Daniel igazad volt, a furcsa még csak meg sem közelíti ezt… „Mennem kell. Papírmunka. Tudja, hogy van ez…” hebegte. Még mindig nem pillantott Danielre, majd elköszönt, „Viszlát később,” és elviharzott a folyosón, mintha csak kergetné valami. * * * Atyavilág, ez különös volt, gondolta Sam, miközben figyelte, ahogy a parancsoka eltűnik a folyosón. Egyáltalán nem vall rá. Kerülte a tekintetét és olyan ideges volt, hogy majdnem remegett. És Jack O’Neill készségesen elvégzi a papírmunkát? Ez minden bizonnyal valami bajt jelentett. Csendesen sóhajtott egyet magában, hitte, hogyha megszokja ezt a testcserés dolgot, akkor rendben lesz, de nem árt észben tartani, hogy ki kicsoda. Sam levette Daniel szemüvegét és meg masszírozta az orrnyergét. Mereven nézett a távolba, de észrevette, hogy bandzsít. Hogy az ördögbe boldogulhat Daniel a szemüvege nélkül? Minden olyan életlen volt, zavaros egyvelege a színeknek és a formáknak. Visszahelyezte a szemüveget az orrára, a megfelelő helyre igazítva a mutatóujjával és elindult a gyengélkedő felé. * * * Egy órával később… Jack bemasírozott a gyengélkedőre és szemrevételezte a csapata tagjait. „Ellenőrzése alatt tartja a dolgokat, Carter?” kérdezte a hosszú hajú, szemüveges embertől, aki a testcserélő szerkezettel babrált. „Igen, uram.” Nézett fel a férfi. „Ez túl komplikált, szóval, ha bíznának bennem és követnék az utasításaimat, hálás lennék érte.” Beleegyező moraj hallatszott. „Rendben, először én cserélek Machello-val Teal’c testében.” Megfogták a szerkezetet, alig hallható zúgás és mindketten megfeszültek egy kissé. Jack feszülten bámulta mindkettőjüket. „Ó! Különös érzés a szimbióta,” zendített rá Teal’c a mély hangján. „Azt gondolom, hogy az érzés hasonló lehet, mint gyermeket várni?” A Jaffa mereven bámulta a hasát és próbaképpen megérintette. „Igen, működött! Ez Carter!” motyogta Jack, csak úgy magának. „Most a másik két csere,” folytatta a Jaffa. Sam a kórházi ágy mellé tolta a gépet és felemelte Machello kezét így azok a fogantyún pihentek. Majd maga előtt tartotta gépet. Mindenki feszülten várt. Sam nőies szemöldöke felemelkedett. „Ez az érzés még furcsább, Carter százados,” mondta a nő. Jack lassan kifújta a levegőt és a homlokát ráncolta. Ez egyre furcsább és furcsább lesz, de úgy tűnik, legalább működik. „Most Machello és Daniel.” A gép ismét zúgni kezdett miközben a csere lezajlott. „Ó IGEN!” kiáltott fel Daniel, a levegő bebokszolva a kezével. „És végül, én és Teal’c.” Amint Sam és Teal’c megragadta a fogantyút, Jack azon kapta magát, hogy visszatartja a levegőt és feszülten reménykedik benne, hogy működni fog. Mikor elengedték a gépet, a Jaffa jó indulatúan hajtott fejet Sam felé. „Köszönöm, Carter százados, ismét önmagam vagyok.” Sam engedélyezett magának egy elégedett mosolyt. Jack rávigyorgott és kérdően vonta fel a szemöldökét. A nő bólintott. Megkönnyebbülés öntötte el Jacket. Két lépéssel keresztül száguldott a szobán, szorosan átölelve és szájon csókolva a nőt. Mikor elengedte az hitetlenkedve bámult rá. „Ez miért volt?” Jack elmosolyodott. „Mert te te vagy.” Vége | |
|
| |
| Megtekintések száma: 594 | |
| Összes hozzászólás: 0 | |